Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

Ün népi jegyzet Egy falat kenyér f? gy időben — nem is olyan régen — a salgótarjáni posta mellett reggelente húszan-harmincan topo­rogtak sorban- Mint kiderült: nem a pénzeszsákokat szál­lító gépkocsit várták, egy közeli maszek pék érkezett me­netrend szerinti pontossággal- Autója gyomrából illatozó, ropogósra pirult háromkilós veknik kerültek elő, s talál­tak gazdára az ácsorgók között. Az arrajárók többen megjegyezték: már megim átestünk a ló másik oldalára. Ápoljuk hagyományainkat, felelevenítjük a népszokáso­kat, amik között jó három évtizede a • kenyérért való sorban kígyózás is ott szerepelt. Csak hát akkor lényege­sen hosszabb volt a sor, s kevesebb a harapnivaló. Az­óta nagyot fordult a világ, s az ember hátán hideg sza­ladgál, ha sorban állásra gondol, kivéve, ha téliszalámi­ról, hideg kőbányairól vagy személyi hitelről van szó. A derék aratók az idén is gondoskodtak róla, hogy a mindennapi majd a kenyereskosárban száradhasson. Igaz, nekik nem kenyerük a dicsekvés, mint a sütőipari vállalatnak időnként, amikor falusi boltok vásárlóinak apró címkéken adják tudtára gyorsaságukat. A hétfőn vett kenyéren már keddi jelzés díszeleg- Így keletkeznek a mai szólások, hogy madarat tolláról, embert barátjá­ról, kenyeret címkéjéről... A szólások fejezeténél jut eszembe Karinthy Frigyes példabeszéde. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. „Kaviccsal dobált egy kis­fiú egy dolgozó péket. A pék dühbe jött, s úgy hozzá­vágott egy frissen sült, nyolckilós kenyeret, hogy a gye­rek menten szörnyethalt.” Ez sem friss keletű történet, hiszen a mai nebulók jól neveltek, legfeljebb kutyákat ha­jigáinak kőzúzalékkal, amelyek nem dobnak vissza sem­mit — legrosszabb esetben harapnak —, már csak azért sem, mert ki látott mostanában nyolckilós kenyeret? Azért persze van elég baj a kicsikkel- Két éve, az alkot­mány ünnepén, Balassagyarmaton tartott találkozón az egyik szülőt addig nyaggatta csemetéje cipóért — ame­lyet később fonott kosárból osztogattak —, míg az apa irulva-pirulva el nem emelt egyet a sátor mélyéről. Sze­münk láttára esett a dolog, s cseppet sem háborodtunk fel az eljáráson, mert kenyeret elcsenni kisebb vétek, mint például a naplopás. Pedig utóbbi is szorosan össze­függ a kenyérrel, pontosabban a kenyérkereséssel, ami ez esetben nem eldugott sátrakban történik, hanem nagyon is szem előtti munkahelyeken. Kenyerük javát megevett, idős szakmunkások mesé­lik, hogy bezzeg az ő idejükben minden karéjért verej­tékezni kellett, még a morzsákat is gondosan összeseper- gették tenyerük élével, az aranyásókra jellemző türelem­mel. „Most meg pocsékba megy minden kilóból legalább másfél” — dohognak, ami természetesen nem teljesen fe­di a valót, hiszen városszéli, falusi portákon a kenyérből ma már képesek sertéshúst előállítani. Amiből szintén látszik, hogy nem csupán kenyéren és vízen élünk. Kár is felhánytorgatni régi dolgokat, mert a végén még’ a ró­maiaknál kötnénk ki, akik a kenyér mellé nem zsírt, fel­vágottat követeltek, hanem látványos cirkuszt. Egyik ét­termünkben, úgy tűnik, mégis sokat adhatnak az antik szokásokra, mert amikor az ember friss kenyeret kér, az kész cirkusz! Ám meg van a módja a pincér lekenyere­zésének is, hogy háborítatlan legyen a légkör ebéd alatt- Az a borravaló. (íme egy újabb paradoxon, mert az ala­csony keresetű felszolgálók feleségei bizonyára kenyérre­valóként tartják számon eme juttatást.) S mi mindenre ürügy a kenyerünk? Barátainkat, akikkel egy üzemi koszton élünk, s nincs olyan licenc, aminek titkát el ne árulnánk nekik, a kenyerespajtás jel­zővel illetjük, pedig biztos akadna rá féltucat jobb kife­jezés. ök azok, akikre mindig számíthatunk'— beleértve a bajt is —, s talán még kenyérre is lehetne kenni őket, amit ha végiggondolunk: nem éppen barátságos gesztus. Magvas eszmecseréink közepette eszünkbe sem jutna úgy befejezni a vitát, hogy azt mondanánk: „Fogd be a kenyériesődet!’’, mert a végén akaratlanul is kenyértörés­re kerülne sor. Ez pedig egészen más, mintha üvegpohár, tányér, vagy egy bal láb törne eL 1/ éső tavasszal láttam egy sort az élelmiszerboltban. Banán érkezett valahonnét Dél-Amerikából, azért tülekedtek a szerencsések- Hogy minél többnek jusson, kiszólták: egy kilót adnak fejenként. Hiába esengett a háromgyermekes anya, hogy otthon csintalankodik a töb­bi fej, a pult másik oldala hajthatatlan maradt. Az epi­zód kapcsán eszembe jutott, hogy bezzeg kenyérből akár teherautóra valót is vásárolhatott volna, sorban állás nél­kül. Ráadásul a banánhéj élvezhetetlen, könnyű elcsúsz­ni rajta, nem úgy, mint a kenyérhéjon, ami nálunk pél­dául, ha ropogós, ínyencségnek számít. Mostanában nem látni sort. Pedig néha nem ártana megkóstolni a várakozás ízét sem, mint egy falat ke­nyeret. Szabó Gyula Nyitottabbá vált a tanácsok tevékenysége Ä tanácstörvény megvalósulásának tapasztalatairól interjú dr. Körmendy Józselfe!, a Nógrád megyei Tanács vb-tiikáráva! A tanácstörvény érvényesülésének, alkalmazásának néhány Nógrád megyei tapasztalatáról folytattunk beszél­getést dr. Körmendy Józseffel, a megyei tanács vb-titká- rával. A tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény végrehajtó- sát ez év májusában értékelte a Minisztertanács, alkal­mazásának tapasztalatait, a tennivalókat több alkalommal áttekintették a megyei párt- és tanácsi testületek. — Hogyan ítéli meg a Nóg­rád megyében dolgozó taná­csok tevékenységét és a ta­nácstörvény alkalmazásának tapasztalatait? — A megyében dolgozó ta­nácsok — mint ahogy orszá­gosan is — népképviseleti-ön­kormányzati és államigazga­tási feladataikat javuló szín­vonalon és alapvetően egyre eredményesebben látják el. Nőtt önállóságuk és ezzel együtt felelősségük a lakosság sokoldalú ellátásáért, a tele­pülések összehangolt, ará­nyos fejlesztéséért- A taná­csi testületek napirendre tűz­ték azokat a legfontosabb kér­déseket, amelyek a XI. kong­resszus, a megyei pártérte­kezlet határozatainak, a ta­nácstörvény rendelkezései­nek helyi végrehajtását szol­gálják: és megfelelő dönté­seket hoztak. E határozatok jól segítik az államélet, a ta­nácsi tevékenység, a szocia­lista demokrácia helyi fej­lesztését. A megyei pártbizottság az 1978. január 5-i ülésén is — töb­bek között — arra hívta fel a tanácsi testületek és az appa­rátus figyelmét, hogy a to­vábbi munkánk során a ta­nácstörvény keretszabályai­nak egyre gazdagabb tarta­lommal való kitöltése, a ha­tékonyabb munka feltételei­nek megteremtése, az igazga­tási munka korszerűsítése, egyszerűsítése, a vezetés és a szervezés színvonalának eme­lése legyen a feladatunk. — Hogyan értékelhető a ta­nácsok népképviseleti mun­kája? — A népképviseleti tevér kenységet illetően először a tanácsi testületi munka né­hány főbb tapasztalatairól szólnék. A testületi tevékenység szín­vonala a legtöbb helyen ja­vult. Növekedett — bár nem mindenütt a kívánt mérték­ben — a tanácstestületek meghatározó szerepe, demok­ratikusabb az ülések légköre- A tanácstagság következete­sebben képviseli a választók jogos érdekeit, közérdekű ja­vaslatait. A testületi munkában ta­pasztalt fejlődés mellett ugyanakkor meg kell említe­nem, hogy — főként a kisebb községi tanácsoknál — még sok a formális elem, az üres­járat. Ennek főbb okai közül felsorolok néhányat: eseten­ként a szakapparátus túlzot­tan befolyásolja a döntése­ket, a szakszerűség szempont­jait helyezi előtérbe, s nem javasol a lehetséges esetekben sem döntési alternatívákat; az előterjesztők nem ismertetik megfelelően az előkészítés so­rán felmerült eltérő vélemé­nyeket, amely tovább aktivi­zálhatná a tanácstagokat; he­lyenként indokolatlanul, me­reven ragaszkodik a szakap­parátus az elképzeléseihez; erősíti a formális vonásokat több helyen, hogy a tanács­tagság tájékoztatása hiányos, a választók véleményét a dön­téshozatal előtt nem kérik ki. A tanácstagok munkáját megyei szintről is behatób­ban kívánjuk segíteni. A Ha­zafias Népfronttal közösen a múlt évben valamennyi ta­nácstaggal személyes be­szélgetést folytattunk munká­jukról, a tennivalókról: eb­ben az évben széles körű tá­jékozódás keretében elemez­tük a tanácstagi képviseleti munkát, s a tapasztalatainkat megtárgyaltuk a helyi taná­csok vezetőivel. Ennek alap­ján megfelelő ajánlásokat tet­tünk a népképviseleti tevé­kenység tartalmának gazdagí­tására, a formális elemek csökkentésére. A képviseleti munkához kapcsolódik a tanácstagok be­számolója. A választók poli­tikai ellenőrzésének e fóru­mára évek óta fokozott fi­gyelmet fordítunk- Ennek el­lenére, főként a városok bel­területén a javuló szervező munka mellett sem tudták az érdeklődést eléggé felkelteni a hagyományos formájú be­számolók iránt. E helyeken sikeresebben szervezik pél­dául a rétegtalálkozókat. Gondunk az is, hogy nin­csenek kihasználva a lakóbl- zottságok működésében rej­lő lehetőségek sem. Ügy lát­juk, hogy e területeken a jö­vőben szükség szerint újabb formákat, fórumokat, diffe­renciáltabb módszereket kell alkalmazni. — A népképviseleti tevé­kenységgel összefüggésben ho­gyan látja a tanácsok és a lakosság kapcsolatát, a nem tanácsi szervekkel a közre­működést? A tanácsok és a lakosság kapcsolatai az elmúlt évek­ben helyes irányban fejlődtek. A tanácsi fórumok többsége, mint például a falugyűlések, a tanácsi vezetők üzemi foga­dónapjai, a választói gyűlé­sek egyre eredményesebben szolgálják a tanácsok kap­csolatainak erősítését. Helyenként viszont zavar­ja a tömegkapcsolatok fejlő­dését, hogy a különböző fó­rumokon elhangzott lakossági bejelentéseket, javaslatokat nem elég körültekintően, vagy éppen vontatottan inté­zik, a bejelentőt időben nem tájékoztatják. A tanácstörvény céljainak megfelelően a kölcsönös ér­dekek alapján fejlődtek a — Hogyan ítéli meg a fő­tanácsok kapcsolatai a nem nácsok államigazgatási tévé- tanácsi szervekkel és számos kenységét, s ezen belül a ha­más együttműködési forma tósági munka helyzetét? alakult ki. A társadalmi-gaz­dasági szervekkel kötött, — Az elmúlt években növe- együttműködési megállapodá- kedett az államigazgatási sok jól segítették a közös fel- munka szakszerűsége, haté- a da tok végrehajtását. Az üze- konysága, szilárdult az állami, mek, szövetkezetek az utóbbi polgári fegyelem, a szocia- években nagyobb mértékben lista törvényesség, járultak hozíá a helyi fej- Ügy ítéljük meg, hogy a lesztésekhez, a jobb lakossági hatósági döntések nagy több­szolgáltatásokhoz. A társa- sége megalapozott és találko- dalmi és gazdasági szervekkel zik az érintettek egyetértésé- való összefogás eredménye- vei, a közvélemény igazságér­ként a gyakorlatban megváló- zetével. Ezt mutatja többek ko­sul a nyílt város- és község- zott a fellebbezések folyamato- politika. san csökkenő aránya, mely az Átmeneti visszaesés után 1970. évi 5,5 százalékkal szem­ismét fellendült a lakóterüle- ben 2,6 százalék. Közel 30 ten végzett társadalmi mun ka. mely fokmérője a közéle százalékkal csökkent a II. fokon megváltoztatott hatá­ti aktivitásnak, de nem lebe- rozatok aránya. Ez különösen csülendő a gazdasági jelentő- kedvező, ha figyelembe vesz- sége sem. Külön is kiemelke- szűk, hogy 1970-hez képest dő az a jelentős segítség, amit közel megkétszereződött az az üzemi munkáskollektívák e,ső fokon határozattal in- a kommunista szombatokon tézet-t ügyek száma. Jelenleg teljesített munkájuk ellenér- a helyi tanácsi szervek dön­tőkéként, főként a gyermek- tenek I. fokon a hatósági intézmények fejlesztésére a tanácsokhoz átutaltak. Az e területen elért eredmények ügyek mintegy 86 százaléká­ban. Valamennyi tanácsi szerv­mellett világosan látjuk azt nél fejlődött az ügyfélfogadás is, hogy az együttműködésben rendje és kulturáltsága. az rejlő lehetőségeket még ko- ügyfelek tájékoztatása- Saj* tunt sem merítettük ki. nos, az ügyfélfogadási rend írásbeli és helyes szabályozá­— A testületi munka olda- sa mellett is még gyakori a Iáról már szó volt az önkor- dolgozók munkából való kie- mányzati tevékenységről. Kö- sése, s ennek fő oka, hogy az zelebbről hogyan ítélendő üzemek egy része minden kö- meg a tanácsok önkormány- töttség nélkül elengedi mun* zati jellegének érvényesülése, kaidőben a dolgozókat. s ezen belül gazdasági tévé- Az összkép tehát kedvező a kenységük? hatósági munkában. A tapasztalatok viszont ar­— A tanácsok önkormány- ra is figyelmeztetnek, hogy zati jellege egy fokozatosan néhány ágazatban, s helyen- megvalósuló önállóságot fejez ként, még több jellemző fo­ki, amely a demokratikus gyatékosság található. A ha­centralizmus alapján, jog­szabályi keretek között, a la­kosság igényeinek mind tel­tősági munka gyenge pontja néhány ágazatban a külső fel­ügyelet. Általában nem kielé­jesebb kielégítése érdekében gítő az építésfelügyeleti tevé- érvényesül. kenység. A felderítő munka Az elmúlt években a köz- fögyatékosságai több terüle- ponti szervek folyamatosan ten még számottevőek. Külö. növelték a tanácsok döntési nősen alacsony hatásfokú a jogait, gazdasági eszközeit, s fogyasztói érdekvédelmi fel­ezzél együtt felelősségüket. derítő munka. Az állami ke- A tanácsi önkormányzat reskedelmi felügyelet kivéte- fejlődését különböző té- lével, a különféle szervek ém nyezők lassíthatják, mint a társadalmi ellenőri hálózat például az, hogy több helyen tevékenységében nincs előbb* az önkormányzati funkciókat relépés. leszűkítik az anyagi eszközök- . Ugyancsak nem kielégítő a felderítő és megelőző mun- ka, a tanácsrendeletek érvé- és egyéb nyesülése, a köztisztaság, a szélesedésével, ja- környezetvédelem és egyes csak fokozatosan szabálysértési cselekmények re. Világosan látjuk, hogy a tanácsok önkormányzati funk ciója az anyagi feltételek vulásával Délután a korzón — Balassagyarmaton — kulcsár-fotó — bontakozhat ki. A tanácsok területén, csak annyit kaphatnak a la- A tapasztalatok arra is fi- kóterületi szükséglet kielégítő- Syelmeztetnek, hogy feltétlen sére, amennyit a népgazdaság gyorsabb ütemben kell fel­teherbíró képessége lehetővé számolni a helyenként, illet- tesz. A jelenlegi feltételeknek ve esetenként tapasztalható megfelelően döntő többségük liberális hatósági szemléletet, jól él azokkal a gazdasági esz- Nagyobb szigorral szüksé- közökkel, szervezeti és ható- Pes fellépni a lakosság dön- sági jogkörükkel, amelyeket többségének érdekében és az elmúlt években kaptak. védelmében a társadalomelle­Közbevetőleg megjegyzem, nes magatartások mindenféle hogy a közös tanácsok műkő- megnyilvánulása ellen, dési tapasztalatai általában Itt jegyzem meg, azt is, kedvezőek. Fokozottabb erő- hogy a különféle környezet* feszítéseket kell viszont tenni védelmi, köztisztasági sza­— a társközségek társadalmi bályrendeletek fő megsértői a életének, s a közéletiség fej- közületek. Velük szemben ví- lesztése mellett — ellátási szont a hatóságok általában gondjaik megoldására. indokolatlanul elnézőek, ami Jelentős gondunk viszont, na6yrészt abból a helytelen hogy az alsó fokú központok vezetői szemléletből fakad, — melyek többségében a kö- hogy bírságolással nem sza- zös tanácsok székhelyközsé- bad megrontani a kapcsolato- gei — kommunális ellátási kat­szintje jelenleg is az országos ^taondott néhány, fő átlag alatt van. Ezt a feszült- Problémából úgy gondolom átlag alatt van. Ezt a feszült séget azonban vállalnunk kel­lett, hogy a munkáslakta te világosan következtetni le­het tennivalóinkra. Alapvető icu., uogy a uiunKasiaKta te- v . lepüléseken — mindenekelőtt feladatunk az igazgatási mun- a két városban és a nagyköz- kaban továbbra is a bürokra- ségekben — az évtizedes vi- tikus jelenségek visszaszorí- szonylagos elmaradásukat pó- ,sa* a felderítő munka javí­fása. fl7 íi fTvi nt.&r&c toljuk. A tanácsok gazdálkodásé-iS’ tése, korszerűsítése­tása, az ügyintézés folyama­tainak gyorsítása, az igazga­tási tevékenység egyszerűsí" hogy anyagi lehetőségeik nin­csenek arányban a velük Fontos feladatunk, hogy a kialakult jogi és szervezeti szemben támasztott helyi és kereteket^ ácazati isénvekkei kereteket ^ megfelelőbb tarta­ágazati igényekkel. Általánosítható tapasztalat, lommal töltsük meg. Emeljük a vezetés színvonalát, tegyük hogy a tanácsok önkormány- ji - V'• zati funkciója ott bontakozott ki gyorsabban, ott értek el « “UntakrItika sir.u ■„■jsrtiÄ ­községpolitikai tevékenységet folytatnak. T. Pataki László NÖGRÁD — 1978. augusztus 20., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom