Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
Az eleven jog fája Allol 9 politika szilárd, ott az intéz* ** mények is szilárdak, s a jogalkotás kedvező körülmények közt folyik. Ezt az összefüggést látjuk megnyilvánulni napjainkban abban a korszerűsítő, jogfejlesztő alkotói kedvben, amelyet főleg a nagy társadalmi kérdések jogi megoldását segítő törvényelőkészítő és törvényhozó munkában figyelhetünk meg. E pillanatban például az új BTK tervezetének társadalmi vitája folyik. Ha van jelentése József Attila „eleven jog fája” kifejezésének, úgy ez a jelentés ma valósul meg igazán: az „eleven jog fája” nem más, mint a nép, a társadalom, amely magának és magáért szerzi a jogokat. Akarata, közerkölcsi n jrmái, érdekei, igazságérzete kell, hogy visszatükröződjön abban, ami később mint ..államrezon”. mint az állam törvénytárába és jogszabálygyűjteményeibe beiktatott paragrafus társadalmunkban szabályozó erővé válik. A jogalkotás társadalmi szélesítése, a népnek, a társadalomnak mint jogalkotó és jogfejlesztő erőnek működtetése éppen úgy fényt vet a szocializmus demokratikus lehetőségeire, mint például a társadalom és a gazdaság tervszerű fejlesztésének ténye. Ez a folyamat azonban nem egyszerű és nem mentes ellentmondásoktól sem. A törvények, különösen a nagy társadalmi horderejű törvények korszerűsítése vagy újak megalkotása folyamán még jobban vannak intézményes biztosítékok arra, hogy azok körültekintőek, sokoldalúak — s ami nem lényegtelen — végrehajthatóak legyenek. A jogszabályalkotás sokjépcsős rendszerében azonban már különböző feszültségek munkálnak. A jogszabályok olyan hálót alkotnak, amelyeken nemcsak az akadhat fenn ami közellenes és ellentétben van törvényeink szellemével, hanem az is, ami megegyezik vele, de nem egyezik meg más, azzal kellően össze nem hangolt jogszabállyal. S megfordítva is: átcsúszhat szemein nemcsak a helyes, a közérdeket és a társadalmi igazságot szolgáló, hanem a vele ellentétes is, ha nem a jog, hanem a jogászkodás kerekedik felül. Vagyis nagyon sok függ értelmezőitől, végrehajtóitól, ismerőitől. S bizony, hány és hány' esetben lehetséges, hogy végrehajtják ugyan a jogszabály betűjét egy munkajogi, kereskedelmi, vállalati, vagy ingatlanügyi jogvitában, de nem annak szellemét. S még csak nem is mindig az elfogultság, egyoldalú érdek győzedelmeképpen, hanem egyszerűen azért, mert igazgatási és jogi apparátusaink még mindig mértéktelenül túl vannak terhelve, s még mindig felettébb bonyolult, nehézkes az ügymenet, akkor is — vagy éppen akkor — ha szabályosan eleget akarnak tenni valamennyi formai előírásnak- Nem olyan régen éppen egyik megye földhivatalainak tevékenységét összefoglaló jelentést böngészve találkoztam egy elgondolkoztató számmal: évenként hatvanezer határozati döntést kell a megye területén működő földhivataloknak; meghozni! Például csak olyan apróság miatt is, hogy tízezrével kellett egyszeri térképszerkesztési hozzájárulási határozatot kibocsátani. Ugyanennek a megyének éves földhivatali ügyiratforgalma két esztendő alatt tízezerrel növekedett és meghaladja a százezret. Ha országunk tizen kilenc megyéjére gondolunk, nem kell nagy számolás hozzá, hogy belássuk: csupán egyik közigazgatási hivatali ág majd kétmilliós nagyságrendű ügyiratforgalmat bonyolít le. Jóllehet igen különböző nagyságrendű és horderejű ügyekről van itt szó, de tömegük néha aggasztó. Ezek nem új felismerések és a tanácsi apparátusok például úgy védekeznek ellene, hogy újraszabályozzák és radikálisan csökkentik a saját hatáskörükbe tartozó adatszolgáltatási kötelezettséget. Egyszerűsítés eljárásokat vezetnek be a jogalkalmazásban, ahol ezt a törvényes előírások lehetővé teszik. Az bizonyos hogy ezen a téren még rengeteg tartalék van feltáratlanul, s csu pán a mennyiségi halmaz csökkenése is javára válik a gyorsabb, hatékonyabb és humánus döntéseknek. De a legkorszerűbb és legracionálisabb ügymenet és ügyintézés is kevés, ha nincs legalább ilyen változás a mentalitásban, a jogszolgáltatók és jogalkalmazók szemléletében — szocialista értelemben- • Kpa»Áliíinlr őszintén. A fiatal igaz AJCBtidj UU& gatási vagy gazdasági jogi szakemberek, néha túlságosan is könnyen és hamar elvesztik azt az eleven, humánus, lényegre törő jogérzetüket, amelyet magukkal hoznak. Nemcsak azt a kellő rutint, gyakorlatot szénáik meg, amely elengedhetetlen a gyors és határozott munkához, de olykor meglepően hamar átveszik sokan a legrágó- sabb, legnyakatekertebb hivatali stílust, azt, ami még bőven található a hivatalokban. Könnyedén tapad a jogászkodó mentalitás, a paragrafusok horgaiba akaszkodó, az eleven ügytől eltávolodó szemlélet is, amely bürokratává formálja a tegnap még eleven, természetes gondolkozású embert. Márpedig csak ez utóbbi típus az eleven gondolkodású az, aki megérti és átérzi, hogy a papír csak akkor ér valamit, ha mögötte nem vész el a szemhatárról az ember és az ügy, a szocialista jog tartalma. Könnyen tapad e mentalitás, azért is mert szinte minden jogalkalmazó intézményünk roppant szorításban van a rázúduló feladatoktól. S könnyen azért is, mert látszólag az hatékony, aki hivatala, vállalata, intézménye sokszor szűkén vett érdekei szemszögéből viszi dűlőre az ügyet, s nem annak a jogelvnek és jogszellemnek a győzedelmeképpen, amelynek a szocialista társadalom a forrása. S természetesen nemcsak fiatalokról van szó- Róluk csak azért kell külön említést tenni, mert ők azok, akik ebben a folyamatban a jövőt is képviselik, s amit ma az egyszerűbb, hatékonyabb, humánusabb szocialista államról álmodunk, tervezünk, akarunk, jórészben nekik kell megvalósítaniuk. Hiszen nemde ők az eleven jog fájának friss hajtásai? Rózsa László Élet 400 méter mélyen A HERCEG és a búzatáblák vándora Az Antarktíszon levő tenger 400 méter vastagságú jégrétege alatt viszonylag gazdag élet van. Annak az amerikai expedíciónak első megállapítása ez, amely két éve kísérletezik azzal, hogy lyukat fúrjon a jégbe, amely ezen a helyen — az amerikai MacMurdo állomástól 600 kilométernyire — 420 méter vastag. Ez alatt terül el a kb- 200 méter mély Ro6S-tenger. December elején sikerült a víz •felszínéig egy átlagban 25 centiméter szélességű lyukat fúrni, amelybe tv-kame- rákat és mérőeszközöket eresztettek le. A szakemberek remélték ugyan, hogy élőlényeket találnak a víz mélyén, de az a körülmény, hogy az élet ilyen gazdagságára bukkantak, már csak azért is meglepte őket, mert a tenger, nek ez a része több mint 120 ezer évig jég alatt van és fény nem juthatott be a vízbe. A National Science Foundation beszámolója szerint a kamera előtt többször is elúszott egy hal. A tengerfeneket számtalan éles kő fedi. LA ROCHEFOUCAULD azt mondta: „Aki elhárítja a dicséretet, azt óhajtja, hogy kétszer is dicsérjék.” Ifjabb Bagó József azt mondja: „Olyanok vagyunk mi itt, mint a kotlós csibéi, egyformák. Egyikünk sem előrevalóbb a másiknál. Miért pont engem szemelt ki ?” Pedig eszeágában sem volt újabb szép szavakat kikunye- rálni az elismerés elhárításával. A szerénységből errefelé több akad, mint szemrevaló. jófajta tehenekből, bár ezek is szépen pendülnek, de hát az más lapra tartozik. Előbb azonban tisztázzuk: ki, kicsoda? Francois de La Rochefoucauld francia herceg, az aforizmák klasszikusa, aki Melusinától a lovagregények csodás tündérétől származtatta magát, s a bölcs mondatot jó háromszáz éve, hogy megfogalmazta. Ifjabb Bagó József meg a pásztói termelő- szövetkezet kombájnosa, aki családfájáról elégnek tart any- nyit elárulni, hogy édesapja tavaly a Feneki-majorból ment nyugdíjba, az idézett mondat pedig a Tepke lábánál hagyta el szájátPedig nem először dicsérték őt, s a társakat a gazdaságban, országszerte. Az elnyűhetetlen kombájnosoknak kijár ez ilyen cudar július-augusztus után. — Nem vagyok rest, kiszámolom pontosan! — mondta lelkesedve Holló Imre, a termelőszövetkezet nagy tekintélyű elnökhelyettese, s fogta a papirost, (íeruzát — nem kedvelheti az elektronikus zseb- számológépeket, s precízen oszlopba írta, hogy Bagó József nap nap után mennyi gabonát küldött raktárba. — Hatvanhét vagon — csapta le kezéből az irónt az elnökhelyettes, s maga is elál- mélkodott a teljesítményen. Azért olyan nagy ámulatba nem esett, mert megszokták már, hogy a pásztói kombájnvezetők ritkán adják alább félszáz vagonnál. Azt rebesgetik: még a felhők is odébb úsznak fejük felől, mert úgy sem bírnák akadályozni őket az igyekezetben. — Esett az idén azért szépen, mintha dézsából öntötték volna — kommentálja a fellegekkel kapcsolatos históriát a komba j nosVONAKODVA ELEVENÍTI FEL az idei aratás epizódjait. Nem érez benne semmi rendkívülit. Ügy kezdődött, amint szokott: a gépek körbe- szimatolásával. Neki szerencséje volt az új SZK—5-össel, amit rábíztak, csak a fék körül ba jmolódott, a munkahengerekkel, gumikarmantyúkat cserélgetett. Közben ki-kijárt a silóba, nehogy pocsékba menjen. Még arra is futotta idejéből, hogy Nagy Lászlóval összedugják fejüket, s a vágóasztal oldalára kalásztere- lőt konstruáljanak. Ez az ötlet már előszele volt az eljövendő nehézségeknek, amit előre éreztek, mint béka az esőt-r- Láttam, mi van a határban. Megdőlt a gabona, felverte a gyom — idézi fel az alkalmi, röpke szemlék képeit Bagó József. — Amikor az árpát kezdtük, Durucz Laci képtelen volt kiüríteni a tartályt, dagadtak benne a szemek a víztől... Ekkor kapták az utasítást, hogy pakolni és irány Palotás, mert ott már szaladnak a gépek. Bagó József is levonult, örült, hogy addig sem a tanyán lebzselnek. — Lapos ott a határ, mint az asztal lapja. Mentünk amíg a gép álljt nem parancsolt — meséli. Mert nem a tsz-elnök, vagy a brigádvezető zavarja le ám a kombájnosokat a vezetőfülkéből. Finom szerkezet a kombájn, ha leereszkedik a harmat, s csöppjei fűszálakon csilingelnek, pöfög a gép, akadozik a mechanizmus. A jó fülű vezető már tudja is, aznapra sikta, bármennyire is maradnának még. — Idegenben milyen kom- bájnolni? — Egyforma a búza mindenütt. Vágtam én már a kazárt és sámsonházi határban, sőt még az Ipolyon túl is — válaszolja. Az utóbbi esztendőkben már várják az ukászt a dél felé vonulásra. Elindulnak, mint ősszel a meleget kereső fecskék, gólyák- Ahol előbb érik a kalász, jelennek meg Bagó Józsefék, a búzatáblák vándorai. Mennek szakadatlan, amikor lehet a köröket róják, máskor oldalaznak, mint a Közismert, hogy az üveggyártás folyamatában különböző, a környezetre ártalmas vegyületek szabadulnak fel. A wroclawi műegyetem környezetvédelmi intézete ezen ártalmas vegyületek megszüntetésére dolgoz ki módszert. A vizsgálatok Lengyelország legnagyobb üvegkohójában, az inowroclawi „Irena”-ban folytak. Az intézet tudományos munkatársai különleges technolócsárdás alaplépéseit tanulók a tánciskolában, ömlik a verejték róluk, pedig a fülke levegőjét ventillátor lapátjai kavarják. Röpke órára állnak meg, amíg bekapják az ÁFÉSZ-konyháról helybe hozott ebédet, vagy ha valami hiba akad a kombájn körül- Az idén egyszer állt az új gép három órát. Nosza, hárman is közrekapták. Nagy Ferenc a kereket szerelte le, Sándor József a szíjjal bajlódott, Bagó József pedig hévérrel emelte a- gépet. Mert kollektív munka a javítás, miként az aratás összes mozzanata— Indulunk Prievidzára — újságolja a kombáinos. hosy neki még nem fejeződött be a nyári betakarítás. Onnan is itt voltak, mint már az jó néhány éve kialakult, most viszonozzák. Kriskó Ferencnek, $ szlovákiai kombájnosnak meg is paskolta vállát, ahogy egy hete búcsúztak: „Viszontlátásra!” — mondták mind a ketten nevetve, mert, hogy az újabb találkozás időpontja nagyon is közeire esett. — Ez a rend! Most kombájnon, ha visszajövök Rába Steigeren. Mindegy mi van az ember alatt, csak haladjon a munka. Hiába is akarnék, nem tudnék áradozni még az idei aratásról sem. Természetes. El kell végezni, punktum — magyarázza, s mielőtt csomagolni indulna haza a prie- vidzai túra előtt, még egy pillantást vet a Claas Dominátor* ra, amely frissen mosva, zölden csillog az augusztusi nap erőtlen fényében-.. LA ROCHEFOUCAULD herceg okos dolgokat mondott az élet fonákságairól. Azért az idézett aforizmában tévedhetett. Mert ha valaki elhárítia a dicséretet, attól még lehet, szerény. Mint például a búzatáblák vándorai. giát dolgoztak ki a kibocsátott gázok tisztítására, az ún. vi_ zesmódszert. A tisztitóállo- más rendkívül nagymértékben tisztítja a gázokat, a lecsapódott port pedig ismételten felhasználják a termelésben. A téma sikeres megoldása arra késztette az intézet tudósait, hogy a következő témaként az üvegipar komplex környezet- védelmi intézkedéseit dolgozza ki. Sz. Gy. Üvegipar és környezetvédelem K utatgatva, süvölvény újságírói koromban összegyűjtött emlékek és élmények között, akaratlanul is előtolakodott egy egész életre szóló emlékkép. A halk kopogtatást követő invitáló szó után egy borzas hajú, vékonyka gyermeklány lépett a szobába. Az ajtónál megállt- Csak az újbóli biztatgatásra mozdult ismét előre. Félénksége és zavartsága nehezen oldódott. Aztán nekibátorodva mondta ki bánatát, panaszát. Hatan vannak testvérek és csak az édesapjuk dolgozik- Az ő keresete viszont kevés a népes családnak. Segítsek' neki állást szerezni. Igen, megpróbálkoztam. •. és sorolta azoknak a gyáraknak a neveit, amelyeket munkásfelvétele érdekében felkeresett, de mindenütt elutasító választ kapott. Mindez évekkel azután történt, amikor már megvolt az alkotmányunk, s egyik cikkelye arról szólt, hogy minden állampolgárnak joga van a munkához. Ennek, az ember igazi szabadságát megalapozó paragrafusnak a megvalósításáért akkor még nagyon sokat kellett tenni. Még hosz- szú ideig gondot okozott a foglalkoztatottság biztosítása. Ma viszont jó érzéssel állíthatjuk, hogy az 1949-ben napvilágot látott első szocialista alkotmányunk szellemében. Ink az elmúlt rövid emberöltő alatt megvalósítottuk azt, amit eddig egyetlen tőkésországnak sem sikerült. Sem a múltban, sem pedig a jelenben! A teljes folgalkoztatott- ságot! Vagyis nálunk ma már a munkához való jog -gyakorlásának, az emberi szabadság legméltóbb, legigazabb, kifejezésének nincs semmiféle akadálya. Ma, a fejlett szocializmus építésének idején a munkához való jogot, a feltételek széles körű megteremtésével nerhcsak megvalósítottuk, hanem sok tekintetben túl is haladtuk. Pedig egy évtizeddel ezelőtt még megyénkben is társadalmi gondot okozott a foglalkoztatottság mielőbbi megoldása, a tenni, a dolgozni vágyó kezek értelme, társadalmilag hasznos és okos foglalkoztatása. Mostanában a megyei tanács munkaügyi osztályára olyan leveleket visz a posta, amelyben jelentős gyáraink, üzemeink vezetői arra kérik a megyei tanács vezetőit, hogy fejlődésük meggyorsításához, a munkaerő gyarapítása céljából egy kategóriával sorolják őket előbbre. Egy évtized alatt megyénkben is a munkára jelentkeá b b k zettek eltűntek, s az utcáról felvehető dolgozni vágyókat rövidebb-hasszabb felsorolás tájékoztatja, milyen munkakör ellátására vállalkozhatnak. Egy másik üzemünkben száz dolgozóra jelenleg száztíz, vagy még ennél is több, munkahely jut. Űj munkaerők bevonására pedig nincs lehetőség. Kár lenne most azon keseregni, hogy az alkotmány szellemében talán túl jól hajtottuk végre a teljes foglalkoztatottság megvalósításával kapcsolatos párt- és kormányzati elképzeléseket. Eddig sem hátra, hanem mindig előre néztünk, jövőnk meghatározásánál, kialakításánál. Ez volt sikereink záloga, céljaink eléréséhez az ösztönző erő- Ez a szemlélet és gyakorlat vitt és visz közelebb bennünket minden nappal a fejlett szocializmus építéséhez, a párt programnyilatkozatának megvalósításához. Igaz, a teljes foglalkoztatottságot hamarabb sikerült elérni, mint az új gyárakba, üzemekbe beözönlött dolgozókkal megértetni, hogy a munkához való jog nem akármilyen kötelességekkel is jár. Mindennapos jelenség, hogy öteles a munkára jelentkezők először a kéréséiről érdeklődnek, s ha ez elnyeri tetszésüket, akkor hajlandók tárgyalni az önként vállalt feladat elvég* zéséről és a vele járó felelősségről. Kétségtelen, az ilyenfajta gondolkodást nem lehet egy- csapásra előnyösen megváltoztatni. Pedig az utóbbi tíz évben bekövetkezett gyorsütemű változások minden tekintetben modem, az igényekhez, követelményekhez jobban igazodó felfogást és ennek megfelelő gyakorlatot követelnek meg minden dolgozótól ; a régitől éppúgy, mint az újtól. Mások a méretek. Sokkal nagyobbak és szerteágazóbbak a feladatok. A Salgótarjáni Kohászati Üzemeknek, több mint száz év kellett ahhoz, hogy elérje az évj 3,3 milliárdos éves termelési értéket, valamivel több mint négyezer ember közreműködésével- A Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyára fennállásának 10. évfordulóján a most folyó több száz milliós technikai, technológiai rekonstrukció során több mint 600 dolgozóval, 1980-ban évi 2 miliárd forint termelés elérésére vállalkozik. A termeség lés 50 százalékát exportálja majd. A gyors fejlődéssel kapcsolatos gondokat és a feladatokat saját magunk jól felfogott érdekében vállalni kell. Ezért ma már kevés azt hangoztatni, hogy az alkotmány szellemében mindenkinek joga van a munkához. Hiszem, hogy nem sértek meg senkit, ha azt állítom: ma már ,jóval túl vagyunk az alkotmány eme paragrafusának valóra- váltásán. Inkább a kifogástalan munkát kellene mindenkinek szocialista kötelességévé tenni. A szocialista szót hangsúlyoznám, amely nagyobb fokú öntudatot, közösségi gondolkodást, előre és kitekintő szocialista szellemű tevékenységet jelent, állandóan kész, az új befogadására, képes önmagát megújítani, az új ismeretekkel - megbirkózni. Olyanokat, akik álljt kiáltanak mindenféle nemtörődöm, ímmel-ámmal végzett felelőtlen munkának, akik nem hajlandók nevüket a selejtes termék mellé helyezni. Ilyen emberek tömörülnek a szocialista brigádokba. Munkások, műszakiak, alkalmazottak vállalkoznak az egyre növekvő és igényesebb feladat elvégzésére. Becsapnánk magunkat, ha elhallgatnánk, hogy igen sokan vannak olyanok is, akik nehezen, vagy egyáltalán nem akarják megérteni, hogy a munkához való jogban benne szerepel a kifogástalan szó. No, de lássuk csak, milyen kárt okozhat ennek a szónak a semmibevétele, figyelmen kívül hagyása. A Magyar Kábel Művek vezetői nagy verekedések árán megszereztek egy 6.5 millió dolláros tőkésexportmegrendelést- A technológiai előírás szerint a kábelvégeket össze kell hegeszteni. Ezt mulasztotta el két olyan dolgozó, aki az alapító tagok közé tartozik, akiknek a vállalat adott lakást. Mindkettőjüket azonnali hatállyal elbocsátották, mert hanyag munkájukkal megkérdőjelezték a 6,5 millió dolláros ez évi exportot és a jövő évre vár- , ható 10 millió dolláros ■ megrendelést. A z előbbivel azt kívántam érzékeltetni, hogy a munkához való jog gyorsan változó világunkban új megvilágításba került, új tartalmat kapott, új követelményekkel gazdagoi dott. Előtérbe került a jog édestestvérének, a kötelességeknek erőteljes hangsúlyozása. Mindannyiunk jól felfogott egyéni és közösségi élete, gyarapodása érdekében. Vcnesz Károly
