Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-02 / 180. szám

9 Szécsény gyümölcs- és zöldségelláfása Milyen Szécsény nagyköz­ség lakosságának zöldség- és gyümölcsellátása? Hogy kér­désünkre megkapjuk a vá­laszt, felkerestük a járási székhely szaküzleteit, gyü­mölcsöt árusító élelmiszer­boltjait. A II. Rákóczi Ferenc Ter­melőszövetkezet szaküzleté­ben, a nagy forgalom miatt nehezen tudtunk szót válta­ni Garamvölgyl Istvánná el­adóval. A vásárlók szívesen keresik fel a helyi termelő- szövetkezet szaküzletét, mert mindig friss árut kapnak, s Szécsényben ez a legolcsóbb üzlet, amiről mi is meggyő­ződtünk. — Naponta friss árut kapok a kertészetünkből, de ha szük­séges, kétszer is szállítanak. Ma például uborkából kellett „rásegítést" kérnem. Amint látja, meg is érkezett a friss áru — mondja az üzlet veze­tője. Az ÁFÉSZ szaküzeletében Bartus Andrásné azért pa­naszkodott, hogy rosszkor lá­togattuk meg. Heti két alka­lommal kap árut és mi épp az áruátvétel előtti napon ér­deklődtünk. A gyümölcsök közül csupán őszibarack és körte között válogathattak a vásárlók. Zöldáruból jóval nagyobb volt a kínálat: pap­rika, paradicsom, főzőtök, karfiol, káposzta, hagyma és burgonya között válogathat­tak a háziasszonyok. — Árut az ÁFÉSZ felvásár­lási osztálya biztosít részünk­re. Egy ideig a MÉK-től is kaptunk, de a minőség mi­att sokat le kellett írni, így velük a kapcsolatunk meg­szakadt. — Mennyi a forgalom ha­vonta? — Hatvan-hetvenezer fo­rint. Rossz helyen van az üz­letünk. Itt, a község központ­jában szinte egymást érik azok az üzletek (ÁFÉSZ, MÉK, szövetkezet, maszek), ahol zöldárut lehet kapni. A MÉK üzletében Szalal Jánosné is hasonlóról panasz­kodott. — Igaz, hogy a község köz­pontjában vagyunk, de itt, eb­ben a félreeső részben jóval kisebb a forgalmunk, mint ahol ta^üy voltunk. Az üzlet környékén egyéb­ként valóban- nagy volt a csend. Bent a polcokon ott árválkodott háromféle gyü­mölcs és a zöldségfélék soka­sága. A 23-as számú élelmiszer- boltban a gyümölcsök válasz­tékát az egres és a ribizli nö­velte. — Havonta 90—100 ezer fo­rintot forgalmazunk zöldáru­ból és gyümölcsből — tájé­koztatott Percze István üzlet­vezető. A 2-es számú élelmiszer- boltban Tisztartó István üzlet­vezető elmondta, hogy a kései tavasz miatt az elmúlt év ha­sonló időszakához viszonyítva drágábban tudják a terme­lőktől az árut felvásárolni, ezért van az 1—2 hetes ár­beli „lemaradás”. Üzletük az elmúlt hónapban 95 ezer forintot forgalmazott ezekből az áruféleségekből. A község külterületén levő 3-as számú élelmiszerboltban érdeklődésünkre megtudtuk, hogy zöldárut és gyümölcsöt árulnak, de jelenleg kifogyott. Az ÁFÉSZ kereskedelmi osztályán Ceglédi Lászlóné így foglalta össze véleményét: — A jobb ellátás érdeké­ben az üzletvezetőknek fel­vásárlás! jogot adtunk, hogy a kistermelőktől is megvehe­tik az árut eladásra. Mi, heti két alkalommal szállítunk ré­szükre. Véleményünk szerint üzletvezetőink élnek a joguk­kal, zöldáruból jól ellátottak üzleteink. Arra kerestük a választ, hogy milyen Szécsény gyü­mölcs- és zöldségellátása. Zöldségféleségből ilyen jó még nem volt a nagyközség ellátása. Igaz, az idén maga­sabbak az árak az elmúlt év hasonló időszakánál. Gyü­mölcsből még mindig kpvés a választék. A község belterü­letein levő, azonos profilú, különböző kezelésben levő üz­letek, az egészséges konkur- rencia miatt, növelik az áru­féleségek választékát, és mi­nőségét. Bizonyos fokig mér­sékelik az árakat. A külterü­letek ellátására egy kicsit jobban oda kell figyelni. — szenográdl — ^eredmények Lakásokban is dolgoznak Egy híján harminc eszten­dő óta gondozza, tartja kar­ban Salgótarján bérlakásait az ingatlankezelő vállalat. Az ingatlanok kezelése mel­lett a közvetítést, az épületek felújítását és a távhőszolgál­tatást is végzik. Feladataik a lakások számának emelkedé­sével nőnek. Idén már 1,4 milliárd forint érték van a gondjaikra bízva, s ennek sor. sa egyáltalán nem közömbös. Leglátványosabb tevékenysé­gük a felújítás. Erre évenként 18—20 millió forintot tudnak fordítani. Az idén a bánya­kolóniák felújítása van so­ron, a csizmadia-telepi, ró­nabányai ötvenesztendős, vagy annál is régebbi épületeké. Ezek állaga igen rossz, falai vizesek, komfortfokozatuk ala­csony. Ezzel a tevékenységgel a vállalat 140 dolgozója foglal­kozik. Munkájukat több mint 5 millió forintért beszerzett kísgéppark, a helyszínre ki­helyezett művezetőség — ru­galmasabb szervezés és veze­tés —, valamint korszerű anyagok, szigetelők, illetve műanyag vakolat és más ha­sonlók segítik. Munkájukat nehezíti az, hogy átmeneti la­kás nincs, így a nagyobb ja­vítások elvégzését is lakott otthonokban kell lebonyolí­tani, ami nemcsak körülmé­nyessé, de hosszadalmassá is teszi a munkát. További ne­hézséget jelent, hogy nyílt terepen dolgoznak, nincs le­zárható telephely a felújítás helyszínén, így a társadalmi tulajdon védelme nagyon ne­hezen oldható .meg. A lakókat leggyakrabban érintő, legtöbb örömet, vagy bosszúságot okozó tevékeny­ség a hibaelhárítás. A me­gyeszékhely lakásaiból éven­te 4 ezer meghibásodást je­lentenek be, s erre egy esz­tendőben négymillió forintot fordítanak. A javítások egy részénél a vállalat a költsé­gek 50, más részénél 100 szá­zalékát fedezi. A bejelentése­ket két csoportba osztják, a sürgős hibákat átlag 2,1 nap, a nem sürgőseket 3,4 nap át­lag átfutási idővel javítják ki. Az átlag természetesen azt jelenti, hogy előfordulnak fél óra alatt elhárított hibák, de van, amikor napokat, he­teket kell várni, elsősorban alkatrészhiány miatt A szolgáltatási szint bi­zony sok feladatot ró a válla­latra. A hibaelhárítást húsz szerelő végzi, akik általá­ban kerékpárral keresik fel a hibahelyeket. Még az idén szeretnék bevezetni a hiba­elhárító autókat, melyekkel egyszerre több szakma kép­viselője érkezik a helyszínre, a csőrepedés elhárítása után például nem kell napokig vár­ni a kőművesre, aki a falat rendbe hozza. A hibaelhárí­tás gépesítésére a vállalat az elmúlt és idei esztendőben összesen hétmilliót fordított. Elsősorban korszerű elektro­mos és préslégszerszámokat vásároltak. Sajnos, jelenleg kívánnivalót hagy maga után a szerelők munkája, néha vi­selkedése is. Ezen az ellenőr­zés növelésével, illetve a dol­gozók általános és szakmai műveltségének emelésével kívánnak eredményt elérni. Ennek érdekében különböző képzési és önképzési lehető­ségeket biztosítanak a dolgo­zóknak. Azok számára, akik még nem végezték el az ál­talános iskolát, szeptember­ben egy kihelyezett osztályt szeretnének indítani. A beta­nított munkások közül éven­te mintegy húszán szerez­nek házitanfolyamok és egyéb vállalaton kívüli oktatási le­hetőségek kihasználásával szakmát. Sokan vesznek részt különféle szakmai tovább­képzéseken is. A vállalat el­határozta továbbá, hogy a közeljövőben szakmunkásta­nulók beiskolázásával is igyekszik biztosítani a kép­zett dolgozók utánpótlását. A dolgozók személyiségének formálásában, de a vállalat által elért eredményekben is jelentős szerepet játszik a szocialista brigádmozgalom. Ebben 250 dolgozó, 21 kol­lektíva vesz részt. Tevé­kenységüket dicséri, hogy az idei első féléves termelési tervet 115 százalékra telje­sítette a vállalat. A brigádok kiveszik részüket a 35 ezer munkanapot Salgótarjánért társadalmi munkamozgalom­ból Is. A vállalat leggyorsabban fejlődő üzeme a távhőellátás- sal, a távfűtéssel foglalkozik. 1965-ben 180 lakást fűtöttek Salgótarjánban ilyen módon, az idei idényben pedig 2600 lakás melegéről kellett gon­doskodni. Emellett 40 közüle­ti és ipari fogyasztót is el kell látniok. Az elmúlt év­ben az állandó fűtési hiá­nyosságok megszüntetésére helyezték a hangsúlyt. Ilyen volt például a csillagház ha­todik szekciója, az úgyneve­zett 1-es bérház, a Salgó úti panelház. Az idén a melegvíz- termelésre, valamint az egye­di hiányosságok kiküszöbölé­sére — például a szélső la­kások fűtésgondjainak meg­oldására — helyezik a hang­súlyt. A hőközpontban az idén beépítik az 5. számú hő­cserélőt, ezzel nő a kapaci­tás. A szivattyúk termelésé­nek növelésével, a gerincve­zeték bővítésével, az energia- ellátást hosszú távra sze­retnék biztosítani. E téren is akadnak nehéz­ségek. Ezek közül a melegvíz- rendszer korróziója a leglé­nyegesebb. Ezt Jelenleg az Ybl Miklós Műszaki Főiskola munkatársai vizsgálják, ke­resik a megoldást. Próbaként a hydrogél T nevű anyaggal kísérleteznek, melyet már lakóházak fűtési rendszeré­ben is kipróbálnak. Csőke Béla SZELLEMI TORNA A z általános iskolában nemcsak az egyszeregyet kell megtanulni, hanem azt is, hogy a giliszta gyűrűsfé­reg, hermafrodita, és ott jelenik meg először a két­nyílású tápcsatorna. Tudni kell azt is, hogy mi az össze­függés a fémek jellemerőssége és bázisaik oldhatósága kö­zött, meg azt is, hogy melyek a csillagok legfontosabb tulaj­donságai. Még jó néhány olyan ismeretanyagot lehetne em­líteni, amelyre azt szokták mondani, hogy nélküle is jól megvan az ember, kár vele a gyerekek fejét terhelni. De valóban nincs szükség ezekre az ismeretekre? Esetleg mást kellene helyettük tanítani? Egyáltalán mi az, amit feltét­lenül meg kell tanulnunk? Az iskolai tantervi anyag mindig vita tárgya, s a vitázók mellette és ellene sokféle érvet sorakoztatnak fel. Mindenki a saját szemszögéből ítéli meg a problémát. A tanárok azt szeretnék, ha tantárgyukból minél többet sikerülne megta­nítani tanítványaiknak, a diákok pedig annak örülnének, ha minél kevesebb lenne a kötelező tanulnivaló. Gyakran fel­teszik a kérdést, hogy ezt vagy azt az anyagot miért kell megtanulniuk, hiszen — szerintük — sohasem lesz rá szük­ségük az életben. A válasz nem mindig kielégítő. Néha bi­zony még a pedagógus is el-eltöpreng azon, hogy meddig is „kényszerítse” tanítványait behatolni tudományágába. Különösen akkor kerül ilyen meditáló hangulatba, amikor egvik-másik diákkal nem sikerül elérnie a kívánt ered­ményt. És ilyen diák mindig akad. Ez rendszerint elkedvet­leníti a pedagógust is meg a diákot is. Pedig ilyen eset­ben sem veszett kárba a tanítás, a tanulás. Van egy nem mérhető (legalábbis rögtön nem mérhető) eredmény. Aki megismerkedik a periódusos táblázattal, az nemcsak az ele­mek atomsúlyával, rendszámával ismerkedik meg, hanem átlépi a közvetlen érzéki megismerés határát is. Még akkor is. ha nem tudja elmondani az elemek sorrendjét. Fejlődik az elvonatkoztatóképessége, tágul a világról kialakult ké­pének horizontja. Minden új megismerési folyamat fejleszti a gondolkodási mechanizmust. A tanulásnak tehát van egy rögtön mérhető, konkrét eredménye (az elsajátított ismeretanyag) és egy látens fo­lyamata (a gondolkodási mechanizmus fejlődése). Jó ezt tudatosítani magunkban, mert ez átsegít néha a holtponto­kon. Energiát ad a tanuláshoz olyankor is, amikor a pilla­natnyi eredmény nem éppen lelkesítő. A tanulással akkor is nyerünk, ha a tananyagot lexikálisán (egy az egyben) nem hasznosítjuk az életben. Maga a szellemi torna azzal a pozitív eredménnyel jár, hogy fogékonnyá tesz a világ dolgai iránt. És épp úgy szükségünk van természettudomá­nyi, mint társadalomtudományi ismeretekre. Nemrég egy pedagógusokból álló társaságban, ahol a fo­gékonyságról, a tanulásról, általában a szellemi tevékenység­ről folyt a szó, egy tanár a következőket mondta: — Az Egyesült Államokban programozott automata gépekhez munkaerőt toboroztak, s mivel a gépek kezelése szakértelmet kívánt, az alkalmazottak képzésére több hóna­pos taníolyamot szerveztek. Az állás elnyerése a tanfolyam sikeres elvégzésétől függött, s aki megfelelt a vizsgán, az jelentős jövedelemmel járó beosztásba jutott. A tanfolyam résztvevőit olyan 35—45 év közötti emberekből toborozták, akik már korábban is hasonló munkaterületen dolgoztak. Esélyeik tehát hasonlóaknak látszottak. A vizsgán mégis meglepő eredmény született. A fiatalabb korosztályból va­lók általában jól vizsgáztak, az idősebbek nem. Az ered­mény szöget ütött a szakemberek fejébe, s mivel abban valamennyien egyetértettek, hogy a néhány év korkülönb­ségből nem adódhat fogékonyságbeli különbség, kutatták az eredmény okát. Hamarosan meg is találták: Amikor az idő­sebb korosztály tagjait képezték — a korábbi feladataik el­látására —, sürgetett az idő, és csak szakmai tárgyakat la- nítottak nekik. A későbbi korosztálybeliek képzése azonban már nem volt olyan sürgős, és azok képzési anyagában az általános műveltséget fejlesztő tantárgyak is helyet kap­tak. (!) Hogy ki, milyen szellemi teljesítményre képes, az függ attól, hogy kinek, milyen szellemi tornában volt része. A szürkeagyállomány a tanulás, a szellemi torna folyamatá­ban fejlődik, és nincs kárba veszett tanulás. Minél több do­loggal ismerkedünk meg a világból, annál könnyebben fo­gadunk be új ismereteket. A tanulás bonyolult folyamat, és olyan eredménye is van, ami csak későbben tapasztalha­tó, későbben gyümölcsözik. A z emberek a rendelkezésükre álló szabad időt sok­féleképpen töltik el. Van, aki a szabad napjaival nem tud mit kezdeni, és van, aki a szabad óráit is okosan hasznosítja. Kinek-kinek más-más időtöltés jelen­ti a kikapcsolódást. Egy azonban bizonyos: egy kis „agy­gimnasztikával” mindenki csak nyerhet. Fogékonyságunk, szellemi frisseségünk nem a kortól függ. hanem attól, hogy milyen szellemi tornában van részünk. És lehet a tanulás is (az új ismeretek szerzése is) szórakozás, kikaocsolódás. Dobiné Mónus Erzsébet r Nógrádi úttörők A BALATONNÁL A Magyar Üttörők Szövetsége Nógrád megyei elnöksége, a Balaton északi partján Káptalanfüreden üzemeltet úttörő­tábort. A megye úttörőcsapatai a nyár folyamán tíznapos turnusokban 70—70 pajtásnak biztosítanak vidám balatoni üdülést. Július végén a nagybátonyi 308. sz. József Attila Clttörőcsapat táborozott ezen a csodálatosan szép helyen Az 5. e. osztályos Petőfi Sándor raj egy csoportja húsz má­zsa papírt gyűjtött a tavasz folyamán. Ezért a káptalaníüre- di táborban jutalomból vettek részt A kisdobosok és úttörők részére a táborvezetőség bőséges étkezést biztosított A fürdés mellett gazdag játék- és szórakozási lehetőséget is biztosítottak Képriport: gyenes NÖGRÁD - 197C. augusztus 2., szerda 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom