Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-16 / 192. szám

Az ünnepelt 75 éven

Napról napra fiatalabb

Aprócska pólyásbabák — hat fiú és három kislány — alszanak egymás mellett. Szépek, egészségesek. Fekvőhelyükhöz minden oldalról könnyen hozzá lehet férni; a csecsemők ellátása, tisztába tevése, a sterilitás biztosítása nem okoz gondot.

— Ezeket az új rendszerű ágyakat két-három éve vásárolta a pásztói kórház — magyarázza Bozsó Erzsébet, szülészeti főnővér, majd folytatja: — Annak idején, amikor 1959-ben idekerültem, még közel sem volt ilyen „összkomfort” az osztályon. Előfordult, hogy nem tudtuk elhelyezni az anyákat, de volt olyan esetem is: a szülő nőt ott kellett hagynom, rohantam a nőgyógyászatra, mert ott is szükség volt a segítségemre. De azok az idők már elmúltak, egyre könnyebb lesz a munkánk, hiszen ez a kórház napról napra fiatalabb!

Az egészségügyi intézmény a következő évben ünnepli 75. születésnapját. Ebből a jeles alkalomból kerestük fel az igazgató főorvost, dr- Kovács Bertalant, akivel a kórház múltjáról, jövőjéről és a távlati. tervekről beszélgettünk.

— A nógrádi orvosnap megszervezése, lebonyolítása 1979- ben a mi tisztünk lesz. Ennek a rendezvénynek a keretében emlékezünk majd meg a nevezetes évfordulóról.

— Honnan indult a gyógyító létesítmény élete és mekkora utat tett meg, amíg sikerült megvalósítani a mai színvonalon álló betegellátást?

— Az 1900-as -évek elején ez az épület mindössze egy olyan nyolc-tíz ágyas menedékhely volt. Napjainkban 190 ágy szolgálja a gyógyítást, az évi betegforgalom meghaladja a hatezret. Az integráció következtében a mi dolgunk — a nem csekély számban jelentkező — járóbetegek kezelése, gondozása is.

— Hány orvos és ápolónő szolgálja a növekvő igényeket?

— A rendelőintézettel és a tüdőgondozóval együtt összesen 240 embert foglalkoztatunk. A 29 orvos közül 23 rendelkezik szakvizsgával és pillanatnyilag egyetlen betöltetlen állásunk van. A 86 szakképzett ápolónő és a többi alkalmazott -i'izül körülbelül 20 veszi állandóan igénybe a gyermekápolási szabadságot, de máshol még nagyobb méreteket ölt a nővérhiány. A betegségek, szabadságolások és továbbképzések néha okoznak létszámproblémát, amit átirányítással, adminisztratív intézkedésekkel tudunk megoldani. Nyugodtan állíthatom, mind az ágyak mellett tevékenykedő, mind a kisegítő feladatokat ellátó személyzet hivatása magaslatán végzi munkáját. A fluktuáció nagyon csekély, az elmúlt tíz évben nem volt említésre méltó az állásváltoztatás, elvándorlás.

— Miként jelentkezik az öregedés, hogyan nyilvánul meg a háromnegyed évszázad terhe egy kórház esetében?

— Elavultak az épületek, a fűtés csőrendszere, a víz- és az elektromos vezetékek, berendezések. Az utóbbiak kicserélése, korszerűsítése és a renoválás már megkezdődött- Az egész épület elektromos rekonstrukciója mintegy kétmillió forintba kerül. Ezekhez a munkálatokhoz a helyi tanácstól és a megyei szervektől is jelentős anyagi támogatást kaptunk a legutóbbi öt évben. Megemlíteném a szurdokpüspöki, a palotási termelőszövetkezet, valamint a pásztói állami gazdaság és az ÁFÉSZ vezetőinek önzetlen segítségét, akik tavaly 200 ezer forint értékű műszert — inkubátorokat, korszerű műtőasztalt vásároltak számunkra. Mi cserébe üzemorvosi szolgálátot létesítettünk náluk, lebonyolítjuk az időszakos szűrővizsgálatokat és balesetvédelemről, elsősegélynyújtásról tartunk előadásokat dolgozóiknak, gép- járművezetőiknek.

— Melyek a távolabbi terveik, jövőre vonatkozó elképzeléseik?

— A realitás határain belül mozgó elképzeléseinket két csoportba osztanám. A közelebbiek — a részleges re* konstrukció, a csőhálózat korszerűsítése, az élelmezés átszervezése — megvalósítása, már elkezdődött. Érdekes módon gondot jelent a műszerezettség javulása, mivel a gépek helyigényét nehéz kielégíteni és a meglevő falakon belül már nem tudunk terjeszkedni. Ezért szerepel a távolabbi elképzeléseinkben — az „álmok dobozában” — az új pavilon felépítése, ami remélhetően a következő ötéves tervben megvalósul. Már 1974-ben elkészült a tanulmányterv, ennek az épületnek a háta mögött — mutat a rajzra dr. Kovács Bertalan —, a parkban helyezzük el a két-három szintes komplexumot. Oda szeretnénk átköltöztetni majd valamelyik osztályt, 50—60 ágy- gyal és a többi máris levegősebben tudna elhelyezkedni. Ezekkel az álmainkkal, vágyainkkal — a meglevő bánatainkról, örömeinkről sem elfelejtkezve — készülünk a 75- születésnap megünneplésére. De addig, és azután is mindent megteszünk annak érdekében, hogy munkánkat, a gyógyítást, a betegellátási egyre magasabb színvonalon végezhessük.

Tőcsér Julianna

A nap haraggal

sohasem nyugodott le.

Egy gyémántlakodalom ürügyén

A virágok már most elborítják a lakást. A porta ugyan mindig rendben van, de most, mintha az is tisztább lenne. Ezekben a napokban többen is megfordulnak a nógrádsza- káli Nagy Lászlóék portáján. Jönnek az emberek. Rokonok, ismerősök, jóbarátok. Mindenkinek van valami kedves szava a két idős emberhez. Hiszen személyi igazolványukban az van: születési évük 1899., házasságkötésük ideje 1918. augusztus 18. *

Hatvan évvel ezelőtt kötött házasságot Nagy László Vámos Margittal. S az idős házaspár most gyémántlakodalomra készül.

Laci bácsi meggondoltan,- megfontoltan beszél a hat évtizedről. Margit néni ma is fürge, gyors mozgású asz- szony. A községi tanácson fogalmaztak úgy: univerzális ember az öreg. Mindkettőjüket tisztelik a faluban . . .

Margit néni kezdi a szót:

— Akár hiszi, akár nem, összebeszéltek bennünket — mondja. A férjem idősebb bátyja volt nékem jelölve, de ő ott maradt az első világháborúban. Rábeszéltek, no. — mondja mosolyogva, érezve, hogy nem komoly ez a szó.

— Engem meg rá! — vág mindjárt vissza Laci bácsi.

— Féltek az öreg szülők! De láthatja, nem volt érdemes. Négy tisztességes gyereket neveltünk fel, s mi meg natvan évet éltünk le eddig egymás mellett boldogságban. A hatvan év alatt a nap haraggal sohasem nyugodott le nálunk. A hat évtized olyan, mintha most mentem volna hozzá. Pedig aztán volt részünk jóban rosszban egyaránt . . .

— Kár már erről beszélni — inti le az asszonyt Laci bácsi.

Visszaidézzük a múltat, s máris igazat adtam a tanácsi vezetőknek. Nagy László valóban univerzális ember, már fiatal kora óta. A munkától sohasem ijedt meg. Művelte a földet, vezette a traktort, kezelte a darálót. Egyszóval olyan mindenes volt, valóban univerzális . . .

— Később megúntam a földet. — folytatja a beszélgetést. Dolgoztam az acélárugyárban, a mélyfúróknál, a gyapjútermeltetőnél, a kiste- renyei állami gazdaságban. Aztán nyugdíjas lettem. Nem panaszkodom . . .

Az alacsony, kopasz, oldalt ősz hajú ember mellé cdasi- mul felesége, Margit néni. Megfogják egymás kezét, s úgy néznek egymásra, mint talán hatvan évvel ezelőtt. Szemükbe az öröm könnye tódul. Ki tudja, mi játszódik le most, ezekben a pillanatokban, percekben a ritka házassági évfordulót megélt két idős emberben. Mi is hallgatunk.

míg a csendet Margit néni

szakítja meg.

— Négy gyereket neveltünk fel. Lakatosok, gépkocsivezetők, az egy lányunk már nyugdíjas. S mit gondol. Hány unoka, meg dédunoka köszönt majd bennünket? Nos, hat unoka és három dédunoka is itt ül majd az ünnepi asztal mellett, mert bizony megünnepeljük a gyémántlakodalmat !

Nagy László ma sem nyugszik. Hajtja a munka. Hogy pótolja a nyugdíját, vett egy kis traktort.

— Mindig szerettem a gépet. Most is szántok, kaszálok a traktorral. Ha megkérnek a szomszédok, nékik is segítek. Szeretek már nyugodtan élni, hiszen eljár az idő az emoer felett . . .

— Nem is akarunk mi már sok mindent az élettől. Azt mondom: megvan mindenünk — mondja Margit néni. Szép családunk, unokák, dédunokák, az asztalról sem hiányzik semmi. Mi több kell még két öregembernek . . .

Vasárnap, éppen alkotmányunk ünnépén gyűl össze Nagy László és családja. A hatvanéves házasságuk évfordulóját ünneplő két idős embert köszöntik a hozzátartozók, az ismerősök, jóbarátok. Mi is hozzátesszük jókívánságainkat.

Somogyvári László

Nyugdíj küszöbén

Finom falatok mestere

— Balassagyarmaton tanultam ki a cukrászmesterséget. Akkor 1939-et írtunk. Később, 1942-ben mestervizsgát tettéin, majd egy év elteltével önálló cukrászüzletet nyitottam Szécsényben. Nehezen ment az üzlet. A cukrot jegyre ^ kaptam. A felnőttek, gyerekék csak a kirakat előtt álltak meg. Nagyon kevesen nyitották rám az ajtót- Az volt a szerencsém, hogy csak az én céhtáblám volt kitéve. Aztán következett a háború, a katonaság. Negyvenhét őszén újra próbálkoztam. öt évvel később felajánlottam az üzletemet, műhelyemet a szövetkezetnek. így lettem 1952-ben a szécsényi szövetkezet dolgozója . — emlékezett vissza a

Tabu tej, hús ,

A mongol élelmiszeripar fejlődésében fontos állomás volt az előző V. ötéves terv, amikor — a Szovjetunió és más szocialista országok segítségével — üzembe aelyez- ték többek között az élelmi - szeripari kombinátot a keleti ajmakban, a gyermekélelmi- szer-gyárat és a húskonzervkombinát kolbászkonzervüzemét Ulánbátorban, valamint a darhani húskombinátot.'

Jelenleg tízezrek dolgoznak az ágazat több mint harminc korszerű üzemében. A mostani ötéves terv az élelmiszeripari termelés 37—40 százalékos növelését irányozza elő. A lakosság, és elsősorban a vidéken élők' élelmiszer-ellátásának további javítása érdekében új élelmiszeripari kombinátokat és hűtőházas vágóhidakat létesítenek. Ulánbátorban hatalmas tejüzem épül, a fővárosi édesipari gyár és a sörgyár néhány részlegét pedig bővítik és korszerűsítik.

1977-ben, a Nagy Október 60. évfordulójának évében, az ágazat dolgozói nagy sikereket értek el a tervfeladatok teljesítésében. így az első tíz hónapra szóló tervet 103,3 százalékra teljesítettek. Kiemelkedő munkát végzett a zun- harai szesz-, keményítő- és szirupkombinát, az ulán'oátori kenyérgyár, valamint az uburhangaji, a bajanhongori és a kobdosszi ajmak élelmiszerüzeme.

Külön említést érdemel a zun-harai üzem, mely már november 18-ára teljesítette éves tervét.

Gyakran keresi fel a Barátság brigádot Zárbók Ferencné nő- és ifjúságfelelős a Glóbus Nyomda rétsági telepén. A gyakori látogatás célja a dolgozók problémáinak jobb megismerése és a termelés figyelemmel kísérése. Ö is a brigád tagja, bár nem vesz részt a közvetlen termelésben. A képen Kovács Isívánnéval, a kollektíva vezetőjével auto- szifon-patronok dobozainak — amelyek Franciaországba kér ülnek — gyártásközi ellenőrzését végzik. — bábéi felv. —

pályakezdésre, a „hőskorra” Mizsák László.

Laci bácsi azóta vezette a szécsényi ÁFÉSZ cukrászrészlegét. Készítményeinek híre túljutott a község határán, fagylaltját így emlegették: a „mizsák” fagylalt- A jelző megtiszteltetés a mester részére. Ha valaki igazán jó fagylaltot akart fogyasztani, betért a szécsényi ÁFÉSZ cukrászdájába. A többi készítményeiről is elismerően beszélnek a vásárlók.

— Egy cukrásztermék mitől lesz jó? Mi az a különleges varázsa, ami miatt szívesen vásárolják?

— íz és forma a jó sütemény titka. Az elkészítéséhez a szükséges anyagokon kívül kell egy „kis” szakmai ismeret és nagy szeretet.

Laci bácsiban a szakmai ismeret és szeretet magas szinten találkozik. Tudását sohasem rejtette véka alá. A szakma szeretetét, ismeretét több mint tíz tanulójában plántálta el— A fejlődést, az emberek életszínvonalának emelkedését, sok mindenben lehet mérni. Mindenki ott tudja a legjobban lemérni, ahol dolgozik. A pályám kezdetén még én is soknak bizonyultam Szécsényben, a szakmában. Ma csak a műhelyben dolgozik tíz ember. Az üzemünk forgalmáról feljegyzést vezettem — magyarázta, majd előkerült a mindentudó kis füzet. Abba belelapozva, így folytatta. — Üzemünk

forgalma 1953-ban 280 ezer forint volt. Tíz év múlva már 1,4 millió forint- Űjabb tíz év elteltével 2,9 millió forint értékű árut készítettünk. Egy másik példa. Fagylaltból 1953-ban a forgalom nem érte el a 10 ezer forintot, öt évvel ezelőtt egy év alatt 600 ezer forintot „nyalogattak” el az emberek. Ez a néhány szám is fényesen bizonyítja az emberek életszínvonalának emelkedését. Egyben azt is igazolja, hogy szükség van a szakmánkra. Egyre több cukrászmesterre.

— A mi mesterségünkben nem lehet az órát nézni- Vége a műszaknak, megyek. A presszók, a cukrászda által megrendelt árut le kell gyártani. Egy-egy ünnepnap előtt, bizony, gyakori a nyújtott műszak.

Mizsák László ezt tudja és megérti. Megértik a brigádtagok, akikkel együtt dolgozik, akiknek vezetője. Valameny- nyien büszkék a vállalat kiváló brigádja, az arany koszorús szocialista brigád címre, ö személy szerint háromszoros kiváló dolgozó, az aranygyűrű tulajdonosa, ame- lyet a 25. évfordulóra kapóit

— Itt állok a nyugdíj küszöbén. Hiányozni fog a korai kelés, a műhely megszokott illata, a munkatársak.

— Mit tervez a nyugdíjasnapokra, -évekre?

— Van egy szenvedélyem, a rajzolás, a festés. Most több időt' tudok áldozni rá,

Szenográdi Ferenc

A kínai sajtó helyzete

1959-ben közöltek utoljára hivatalos adatokat a kínai sajtó helyzetéről. Ebben az időben a kínai lapok példányszáma 20,9 millió darabot tett ki, ezen belül 7,3 millió központi és 13,6 millió helyi lap jelent meg. 1977 októberében az AFP hírügynökség tudósítója a Zsenmin Zsipao főszerkesztőhelyettesének nyilatkozatára hivatkozva közölte, hogy a kínai lapok 20 millió példányban jelennek meg. Ha ez megfelel a valóságnak, akkor az ország minden ezer lakosára jóval kevesebb lap jut, mint 1959-ben, hiszen a lakosság

közel 200 millió fővel növekedett. '

Kínában a legnagyobb súlyt a szóbeli propagandára helyezik, mivel körülbelül 300 millió ember nem tud olvasni.

A tömegek nehezen jutnak a különböző sajtótermékekhez. Csak néhány központi kiadványt, a Zsenmin Zsipaót, a Kuangming Zsipaót, a Hungcsit és néhány más folyóiratot árusítanak a kioszkokban. A kiadványok döntő többségét, beleértve a tartományi lapokat, tilos utcán árusítani.

| NÓGRÁD — 1978. augusztus 16., szerda 5