Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-15 / 191. szám

Jllegn) ílt a genfi világhon ferenda A fajiildözés» a megkülönböztetés ellen Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára nyitotta meg hét­főn a genfi Nemzetek Palo­tájában a fajüldözés és a faji megkülönböztetés felszámo­lásával foglalkozó világkon­ferenciát- A nagyszabású fó­rum egyik kiemelkedő pontja a fajüldözés elleni harc év­tizedének amelyet az ENSZ- közgyűlésének 28. ülésszaka hirdetett meg. Az ENSZ tagállamainak kormányképviselői, a különbö­ző ENSZ-sze-vezetek, vala­mint felszihadítási mozgal­mak — köztük a dél-afrikai felszabadító mozgalmak va­lamint a Palesztinái Felsza­badítás! Szervezet — küldöttei két héten át tanácskoznak a fajüldözés és a faji megkü­lönböztetés elleni harc kér­déseiről. A világkonferencia napi­rendjének központi feladata az apartheidpolitika elleni küzdelem megvitatása. Mint emlékezetes, az ENSZ közgyű­lésének legutóbbi ülésszaka az apartheidet az emberiség elleni bűncselekménynek mi­nősítette, amely súlyosan fenyegeti a békét és a nem­zetközi biztonságot. A konferencia titkársága ál­tal előterjesztett munkaok­mány a fajüldözés elleni harcban elért eredmények mellett felsorolja azokat az akadályokat, amelyek gátol­ják a faji elnyomás, a faji megkülönböztetés felszámolá­sát. A dokumentum felhív­ja a figyelmet fontos ENSZ- határozatok nem kielégítő teljesítésére és külön kitér a déi-afrikai fajüldöző kisebb­ségi rendszereknek nyújtott külföldi gazdasági és katonai támogatásra. Lemondta a konferencián való részvételét az amerikai és az izraeli kormány, ame­lyeknek a színes bőrű lakos­sággal és más etnikai kisebb­ségekkel alkalmazott szociá­lis és politikai megkülönböz. tetés, illetve a megszállt te­rületieken élő arab lakosság elnyomása miatt heves bí­rálattal kellett volna szem­benézniük. Hivatalosan ezt az­zal indokolták, hogy az ENSZ közgyűlésének 1975-ös ülés­szakán olyan határozatot fo­gadtak el, amely a cionizmust, mint „a fajüldözés és a faji megkülönböztetés egyik for­máját ítélte el”- Diplomáciai körök szerint mindkét kor­mány attól tartott, hogy ez az állásfoglalás ismét meg­erősítést nyer Genfben. (MTI) U 8 A—Izrael—Egyiptom Carter megállapodást A Camp David-i amerikai ^-izraeli —egyiptomi csúcs- találkozóról nyilatkozott az US News and World Re­port című folyóiratnak Car­ter elnök. A vasárnap nyil­vánosságra hozott interjúból a hírügynökségek egy megle­hetősen drámai töltésű kije­lentést idéznek: „amennyiben a csúcstalálkozó kudarccal zárul, ez az én kudarcom — az Egyesült Államok elnöké­nek kudarca lesz” — mondot­ta, Carter kijelentette továb­bá. hogy tökéletesen tisztában van egy ilyen kudarc politi­kai következményeivel, „de — fűzte hozzá — a tét ak­kora, hogy megéri a legna­gyobb kockázatvállalást is.” A szeptember 5-re kitűzött találkozón az Egyesült Álla­mok ” hivatalosan és -nem megfigyelőként vesz részt Carter személyében. Washingtoni és kairói hírek szerint az Egyesült Államok mindent megtesz, nehogy a Camp David-i találkozó — az előző izraeli—egyiptomi tár­gyalásokhoz hasonlóan — pusztán a „süketek párbeszé­de” legyen. Amint a hétfői Al-Ahram írja —, s értesülé­seit megerősíti a washingtoni forrásokra hivatkozó kuvaiti Al-Kabasz az Egyesült Ál­lamok felszólította miied Egyiptomot, mind pedig Izra­elt, hogy foglalja össze mun­kaokmányban mindazokat a kérdéseket, amelyeket a Camp David-i találkozón megvitat­ni kíván, az Egyesült Álla­mok pedig megfelelő csator­nákon keresztül állandó kap­csolatot tart fent a hátralevő időben a két kormánnyal, hogy lehetősége legyen tanul­mányozni a munkaokmányo­kat és tevékeny közreműkö­désével hozzájárulnia azok ^tartalmának lehető legna­gyobb pontosításához. Más kairói lapértesülések szerint Szadat elnök egyesült államokbeli látogatását köve­tően valószínűleg fel fogja keresni Kanadát, Angliát, az NSZK-t és Ausztriát s nincs áron" akar kizárva, hogy még úton Camp David felé, rövid időt eltölt Párizsban is. James Carter amerikai el­nök nyilatkozata, amelyben a Camp David-i amerikai- izraeli—egyiptomi csúcstalál­kozóval foglalkozott, hűen tükrözi az Egyesült Államok­nak azt a törekvését, hogy minden áron megállapodást csikarjon ki Izrael és Egyip­tom között — állapítja meg a TASZSZ szovjet hírügynök­ség. Mint a TASZSZ hírügy­nökség megállapítja, az ame­rikai kormányzat elgondolása szerint a találkozónak meg kell szilárdítania Washington megrendült közel-keleti po­zícióit és elő kell segíteni a közvetlen amerikai , uralom létrejöttét a térségben. Ezt támasztja alá a Fehér Ház­nak az a javaslata is, hogy a megkötendő különbéke biz­tosítása érdekében helyezze­nek el amerikai csapatokat a Közel-Keleten. (MTI) Két hónapja az űrállomáson Világűrben tartózkodásuk második hónapajának végéhez közelednek a Szaljut—6 űrál­lomás jelenlegi személyzeté­nek tagjai: június 15-én moszkvai idő szerint röviddel éjfél előtt rajtolt szállító űr­hajójuk Bajkonurból. Az űr­utazás 61. napja jó egészség­ben, kitűnő munkakedvvel dolgozó űrhajósokra virradt a Szaljut—6-on: a hét vége könnyített munkarendje és a nagy élvezettel folytatott szó­rakozás: a posta elolvasása után Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov e hé­ten főként rakodómunkás lesz: a Progressz—3 szállítmányát kell elhelyeznie. A szállítmányban ezúttal je­lentős mennyiségű ivóvíz van. Mint J. Szinjak, a technikai tudományok doktora írta, az űrállomáson különleges mód­szerekkel biztosítják a hosz- szabb ideig tárolt víz ;ió m:- nőségét. Mivel a víz frissen- tartásának földi eljárásai — a viszonylag nagy energiaigény miatt — nem alkalmazhatók, ezüstjodid adagolásával frissí­tik a vizet — éppúgy, mint ré­gen, amikor a víztároló hor­dókba ezüstpénzt dobtak a vízminőség „konzerválására”. A Pravda hétfői száma ér­dekes fényképet közöl Koval­jonok és Ivancsenkov felvéte­leiből, amelyeket a nemzetkö­zi űrexpedíció: Klimuk és Hermaszewski hozott vissza. Az egyik felvétel a Golf­áramlat, a hatalmas tenger- áramlat egy részét ábrázolja, pontosan mutatva az áramlás határát. Egy másik felvétel Ausztrália felett készült: itt erdőtüzeket örökített meg a két űrhajós. Újabb indulatok a náci hadbíró kapcsán Űjabb indulatokat korbá­csolt fel az NSZK-ban a ná­ci hadbírói múltja miatt le­mondásra kényszerült Hans Filbinger kereszténydemokra­ta tartományi miniszterelnök sorsa. Pártja, amelynek Fil­binger elnökhelyettese, hét­főn elnökségi ülésen fejezte ki köszönetét a politikus ed­digi tevékenységéért. A CDU- val szövetséges bajor CSU el­nöke, Franz-Josef Strauss pe­dig ritka élességű kirohanás­ban támadta a „vörösöket”, amiért „anyaggyűjtéssel, szi­matolással, hecceléssel” fel­színre hozták a Filbinger múltját leleplező adatokat. Csou En-laj egykori titkos kérése Az amerikai külügyminisz­térium több levéltári anyaga titkos jellegének feloldásá­val kapcsolatban az UPI ame­rikai hírügynökség azt jelen­tette, hogy —, amint ezek­nek az okmányoknak néme­lyikéből kiderül — „Csou En-laj 1949-ben titokban az­zal a kéréssel fordult az Egyesült Államokhoz, hogy segítse Kínát a nyugattól és a Szovjetuniótól független politika folytatásában”. Az amerikai hírügynökség szerint Csou En-laj Peking- ben titkos üzenetet adott át hivatalos amerikai személyi­ségeknek azzal a kéréssel, hogy azt juttassák el Wa­shingtonban a legmagasabb helyekre. A kínai vezető a legnagyobb titoktartást, ne­vének elhallgatását kérte és közölte, hogy indiszkréció esetén a leghatározottabban letagadja lépését. Az okmányok szerint Csou En-laj azzal az indoklással kérte a segítséget országa számára, hogy Kína még nem kommunista ország és hogy ha nem térnek el Mao Ce-tung politikájától, akkor még hosszú ideig nem is lesz az. Másik érve az volt, hogy Kína ilyen körülmények kö­zött a nemzetközi közvetítő szerepét tölthetné be a nyu­gati tőkéshatalmak és a Szov­jetunió között. Arra is rámu­tatott, hogy az ázsiai és az egyetemes békét is veszélyez­tetné, ha Kínában bármifé­le zűrzavar keletkezne. Az UPI értesülése szerint Csou En-laj kezdeményezése vitát idézett elő az Egyesült Államok külügyminisztériu­mában és végül is elvetették a kínai javaslatot­Ennek a rendkívül sokat­mondó okmánynak a publiká­lása révén még jobban lelep­leződik Csou En-lajnak és ba­rátainak valódi arculata, azoknak a kínai vezetőknek az arculata, akik már abban az időben is keresték a lehető­séget az Egyesült Államokkal való titkos összeesküvésre —. állapítja meg a TASZSZ hírügynökség kommentátora. Miéit a VHP kttldötlsége Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására Vo Thuc Dongnak a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága mezőgazdasági bi­zottsága elnökének vezetésé­vel július 29-e és augusztus 14-e között pártküldöttség tartózkodott hazánkban a magyar mezőgazdaság tanul­mányozása céljából. Elutazott Isidoro Malmira Vasárnap elutazott Magyar- országról Isidóro Malmierca, a Kubai Köztársaság kül­ügyminisztere, aki Púja Fri­gyes külügyminiszter meg­hívására tett hivatalos, ba­ráti látogatást hazánkban. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes, Házi Vencel külügy­miniszter-helyettes és a Kül­ügyminisztérium több veze­tő munkatársa. Jelen volt a búcsúztatásnál Elpidio Alva­rez, a Kubai Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és Ja- kus Jenő a Magyar Népköz- társaság havannai nagyköve­te. (MTI) A vádlott távollétében Száz ország és mintegy negyven nemzeti és nemzetközi szervezet vesz részt azon a tanácskozáson, amely hétfőn dr. Kurt Waldheim főtitkár megnyitójával kezdődött meg a konferenciák városában, a svájci Genfben. A téma — saj­nos — ma is égetően aktuális: a fajüldözés és a faji megkü­lönböztetés felszámolása. Az értekezlet az Egyesült Nemzetek Szervezetének véd­nöksége alatt folytatja munkáját. Washington, amely annyit és oly’ szívesen hangoztatja a világszervezet egyetemes je­lentőségét — Izraelhez hasonlóan — nem küldött delegáci­ói a konferenciára. Az amerikai külügyminisztérium, a State Department nem is csinál titkot abból, miért döntött így. Mint egy szóvivő „nem hivatalosan” közölte, azért, hogy elkerüljék azt a „legalábbis valószínű” lehetőséget, hogy az amerikai kormányzat „a vádlottak padján legyen kénytelen védekezni” Genfben. Van egy latin jogi kifejezés: in contumatiam. Jelentése: távollétiben. Akkor használják, ha a tárgyalás — és az íté­let — a vádlott távollétében foganatosíttatik. Genfben pon­tosan ez lesz a helyzet. A távoliét ténye jottányit sem vál­toztat azon, hogy a fajüldözés többféle formájának fenntar­tásáért valamilyen közvetlen vagy közvetett módon az Egye­sült Államok kormánya felelőssé tehető. Ez nemcsak az amerikai belső problémákra vonatkozik. Aki Magyarországon a napokban látta a svéd televízió Har­lemről szóló, nehezen feledhető dokumentumfilmjét, megér­ti a dilemma nagyságrendjét. De az amerikai kormányzat — ezen földrajzi értelemben is messze túl — elmarasztalható a nyíltan fajüldöző rezsimek életének meghosszabbításában játszott szerepéért. Nem túlzás az az állítás, hogy a dél-af­rikai vagy a rhodesiai rendszer támogatása nélkül már egy­szerűen nem létezhetne 1978-ban! Aligha véletlen, hogy a színes bőrű jogászok országos konferenciája az amerikai New Orleansban egyszerre bírálja „az amerikai kisebbségekkel szemben folytatott fajüldöző politikát és az afrikai reakciós rendszereknek nyújtott segítséget”. Ezeknek a rezsim eknek a léte — mint azt Leonyid Brezsnyevnek a konferenciához küldött távirata megállapít­ja — „mind tűrhetetlenebbé válik”. Ez a világ minden be­csületes emberének közérzete és ez a lélektani-politikai kö­zeg tette lehetővé a most megnyílt genfi világkonferenciát a fajüldözés ellen. Harmat Endre KÖZLEMÉNY a Kubai Köztársaság külügyminiszterének hivatalos, baráti látogatásáról Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügymi­niszterének meghívására Isidoro Malmierca, a Kubai Köz­társaság külügyminisztere 1978. augusztus 8—13. között hi­vatalos baráti látogatást tett Magyarországon. A kubai külügyminisztert fogadta Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A látogatás alatt Púja Fri­gyes és Isidoro Malmierca alá­írta a két ország közötti ví­zumkényszer eltörléséről szóló egyezményt. A külügyminiszterek átte­kintették a két ország sokol­dalú együttműködésének ered­ményeit és a kapcsolatok to­vábbi fejlesztésének lehetősé­geit. Megállapították, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság népeinek testvé­ri barátsága szüntelenül erő­södik, és a két ország együtt­működése az élet minden te­rületén tervszerűen bővül a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. Kölcsönös meg­elégedésre valósulnak meg a kétoldalú magas szintű találko­zókon kialakult elhatározá­sok. A külügyminiszterek kifeje­zésre juttatták kormányaik ha­tározott szándékát, hogy to­vább erősítik a Magyar Nép- köztársaság és a Kubai Köz­társaság testvéri barátságát és bővítik együttműködését. Hangsúlyozták, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Ku­bai Köztársaság fontos felada­tának tekinti a szocialista kö­zösség országai sokoldalú együttműködésének és interna­cionalista egységének további erősítését. A magyar fél nagy elisme­réssel nyilatkozott a Kubai Köztársaságnak a szocialista épftőmunka területén elért ki­emelkedő sikereiről és teljes szolidaritásáról biztosította a Kubai Köztársaságot az Ango­lának, Etiópiának és más, nemzeti függetlenségükért, or­száguk területi sérthetetlensé­géért harcoló afrikai népeknek nyújtott támogatásában. A kubai fél örömmel állapí­totta meg, hogy a magyar nép eredményesen, megvalósítja a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határoza­tait mind a gazdasági építő­munkában, mind a nemzetkö­zi békét és biztonságot szolgá­ló külpolitikában. Leszögezték, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Ku­bai Köztársaság a jövőben is következetesen fellép a nem­zetközi enyhülés elmélyítésé­ért, annak a világ valameny- nyi térségére és a katonai te­rületre történő kiterjesztéséért, a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás melleik élésének megszilárdí-, tásáért. A két ország határozottan szembeszáll a szélsőséges im­perialista és reakciós körök­nek a népek békéjét és biz­tonságát veszélyeztető törekvé­seivel. Megállapították, hogy a Kínai Népköztársaság vezetői­nek nagyhatalmi, soviniszta politikája szemben áll a szo­cialista országoknak a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítására irányuló erőfe­szítéseivel. A kínai vezetők a NATO militarista köreivel, a világ különböző térségeiben az imperializmus és a reakció legszélsőségesebb rendszerei­vel együttműködve töreksze­nek a szocialista országok és a nemzeti felszabadító mozgal­mak szolidaritásának, az el nem kötelezett moz­galom egységének felszá­molására, haladó, imperialista­ellenes jellegének megváltoz­tatására. Ez a politika amel­lett, hogy veszélyezteti a nem­zetközi békét és biztonságot, súlyos károkat okoz magának a kínai népnek is. A miniszterek kifejezték or­szágaik testvéri szolidaritását, a Vietnami Szocialista Köz­társaság iránt. Támogatásukról biztosítják a Vietnami Szocia­lista Köztársaság jogos küzdel­mét nemzeti szuverenitásának védelmében. Kína nagyhatalmi törekvéseivel és beavatkozási kísérleteivel szemben, * vala­mint Kambodzsa jelenlegi ve­zetői által kirobbantott fegy­veres konfliktus békés rende­zésére irányuló javaslatainak megvalósításában. Üdvözölték az Egyesült Nemzetek Szervezetének az el nem kötelezett országok kez­deményezésére összehívott rendkívüli leszerelési üléssza­ka eredményeit, amelyek ked­vező feltételeket teremtettek a leszerelési világkonferencia összehívásához. Támogatásuk­ról biztosították azokat a nagy jelentőségű javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió ter­jesztett elő a rendkívüli ülés­szakon. A két külügyminiszter hangsúlyozta, hogy rendkívüli fontosságot kell tulajdonítani a nukleáris leszerelés kérdé­seinek. Kifejezésre juttatták, hogy kormányaik határozottan támogatják a népek világmé­retű harcát a neutronbomba gyártása ellen. Kiemelték azoknak az erő­feszítéseknek a jelentőségét, amelyeket a helsinki értekez­let záróokmánya szellemében, az európai biztonság és együtt­működés érdekében tetten. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az el nem kötelezett or­szágok állam- és kormányfői­nek Havannában 1979. szep­temberében megtartandó 6. konferenciája elősegíti a moz­galom erejének és egységének megszilárdítását és fontos nemzetközi problémák megol­dását. Kifejezték szolidaritásukat a latin-amerikai népek nehéz harcával. Elítélték a chilei fa­siszta rendszer és más reakci­ós rendszerek terrorját, az emberi jogok szüntelen, durva megsértését. Követelték a Kubai Köztár­saság ellen irányuló amerikai gazdasági blokád haladékta­lan, teljes és feltétel nélküli megszüntetését és á területén levő guantanamói amerikai katonai támaszpont felszámo­lását. Megállapították, hogy a szo­cializmus és a nemzeti felsza­badító mozgalmak erőinek kö­vetkezetes harca eredménye­ként mélyreható forradalmi változások mentek végbe az afrikai kontinensen. További támogatásukról biztosították a térség felszabadult országai­nak népeit a társadalmi hala­dásért folytatott harcukban, vívmányaik védelmében. El­ítélték az imperialista és más reakciós körök törekvéseit, hogy úgynevezett afrikaközi erőt hozzanak létre az afrikai felszabadító mozgalmak elnyo­mására és a kontinens haladó országai nemzeti függetlensége és társadalmi haladása meg­erősödésének akadályozására. Kifejezték szolidaritásukat Zimbabwe, Namíbia és a Dél­afrikai Köztársaság népeinek és szervezeteiknek (a hazafi­as frontnak, a SWAPO-nak, az Afrikai Nemzeti Kongresszus­nak) harcával. Aggodalmukat fejezték ki a közel-keleti válság elhúzódá­sa miatt. Síkraszálltak az izra­eli csapatoknak valamennyi megszállt arab területről tör­ténő kivonása, a palesztinai arab nép törvényes jogainak — beleértve önálló állama megteremtésének jogát is — érvényesítése mellett. Egyetértettek abban, hogy a tartós és igazságos rendezés csak a genfi békekonferencia összehívása útján lehetséges, valamennyi érdekelt fél, köz­tük a Palesztin Felszabadítási Szervezet részvételével. A megbeszélések szívélyes, elvtársi légkörben folytak le és valamennyi megvitatott kér­désben teljes nézetazonosságot tükröztek. A miniszterek eredményes­nek értékelték a látogatást, amelv elősegíti a két ország testvéri együttműködésének további fejlődését. Isidoro Malmierca kubai lá­togatásra hívta meg Púja Fri­gyest. aki a meghívást öröm­mel elfogadta. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom