Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-11 / 161. szám

Az üzemi demokrafízmus

Menjél, intézd el. te vagy...

Mivel megnövekedett a szakszervezeti bizalmiak jog- és hatásköre, így jórészt tőlük is függ, hogy az üzemi demokratizmus tartalmában milyen fejlődés következik be. Erjesztői, kovászai lehetnek és kell lenniök ennek az egyén és közösség javát szolgáló folyamatnak. Új, megnövekedett szerepkörükben miként találták meg helyüket, hogyan gyakorolják jogaikat, tesznek eleget kötelezettségeiknek. Ezekre a kérdésekre kerestem választ a Romhányi Építési Kerámiagyárban.

★

Pelczéder Pál 40—45 szakszervezeti tag képviseletét látja el. Így kezdi: — Bizony idő kellett ahhoz, hogy a partnerek. a közvetlen gazdasági vezetők belássák: csak akkor lehet a demokratizmust szélesíteni, tartalmát javítani, ha ők is alkalmazkodnak az új követelményekhez, ha figyelembe veszik az ezzel kapcsolatos előírásokat. A bekövetkezett előnyös helyzethez a vállalat első számú vezetői is jelentősen hozzájárultak, sok és jó irányú útbaigazításaikkal. Ma már jó a kapcsolatom a művezetőkkel; Kormos Gyulával, Zagyva Gáborral, akikkel immár 13 éve dolgozok együtt. Mindenütt ott vagyok, ahol dolgozótársaim képviseletéről van szó. Akár az új felvételesekről, akár a bérfejlesztésekről, vagy más egyébről kell dönteni, állást foglalni. Mivel javaslataim megalapozottak, ezeket elfogadják. Ez történt nemrég, amikor három dolgozótársamnak rendkívüli béremelést javasoltam. Pár nappal ezelőtt megkértem a művezetőt: Nézze meg, van-e lehetőség egy hűtőszekrény beállítására. Látja — mutat az ablak mellett található új hűtőszekrényre — ezt is megoldották. Javaslatomra a próbaidő letelte után ‘ felemelték új munkástársam bérét, mivel bebizonyította, hogy a jelenleginél többet érdemel — mondja Pelczéder Pál.

— A közölteket úgy is felfoghatom, mint a szakszervezeti bizalmiak tekintélyének növekedését?

— Az utóbbi időben másként tárgyalnak velünk a gazdasági vezetők, mint néhány évvel ezelőtt. De igényesebb lett a tagság is. Ma már természetes és rendszeres, ha valakinek valami kérése, kívánsága van, hamar kimondja: — Te vagy a bizalmi, intézd el, van hozzá jogod. Mindez önmagáért beszél — állítja a szakszervezeti bizalmi.

— S mindent elintéz?

— Csak azt ami jogos. Amihez megvan az erkölcsi alap, anyagi lehetőség, amit a törvények is előírnak.

— Neheztelt-e valaki önre, mert nem intézte el kérését?

— Nemrég egyik dolgozótársam segélykérelmét kellett elutasítani, mivel a másik kettő jobban rászorult az anyagi segítségre. Éreztem,’ hogy néhány napig neheztelt rám. Ilyen is előfordul az életben, ezzel számolni kell a szak- szervezeti bizalminak.

Pelczéder Pálra hallgatnak közvetlen csoporttársai. Mivel a szakszervezeti csoport tagjai igen sok helyen dolgoznak, nehezen tudja úgy átfogni a területet, ahogy szeretné. Ezért a munka javítása céljából a mostani csoportból több szakszervezeti egységet hoznak létre.

Végül megkérdem: ki védi az ő jogait, érdekeit?

— Ha a bérezésre gondol, annyit mondhatok, hogy a lakatosszakmában — ez a képzettségem — majdnem a legmagasabb bért kapom. Ha szerszámkészítőként kívánok válaszolni, akkor nem tudom mi az alsó és felső bérhatár, mert nálunk ilyen beosztás nincs én pedig öt-hat éve e munkát végzem.

— Nehéz helyzetben vagyok

— kezdi a beszélgetést Nagy Lajos csoportvezető —, mert szakszervezeti bizalmiként időnként, egyes esetekben ellent kell mondanom önmagámnak, a csoportvezetőnek. Mégpedig azért, mert a vállalat és a dolgozók érdeke nem mindig találkozik egymással. Ennek ellenére sem fordult elő, hogy ne tudtam volna dönteni. Amikor igent, vagy nemet mondok, abból indulok ki, hogy akkor képviselem jól dolgozótársaim érdekeit,

amennyiben állásfoglalásaim nem akadályozzák a termelés folyamatosságát, eredményességét. Ha szükséges, akkor indoklom, miért kevés a létszám, máskor meg dolgozótársaimat arra ösztönzőm, hogy beteg, illetve szabadságon levő társaik munkáját is végezzék el. Eddig még mindig sikerült megtalálni a közös hangot. Igen, javaslataimat általában elfogadják. így volt, amikor szóvá tettem, hogy csoportom tagjai jelentősen elmaradtak a bérezésben, a többi hasonló munkakörben tevékenykedő társaiktól.

Egyetértett velem az üzemvezető, támogattak ebben a művezetők is. Azóta az elmaradás jelentősen csökkent, jelenleg 40 fillér a különbség. A korábbi, ismétlődő viták megszüntetését szolgálta a dolgozók átszervezésére vonatkozó javaslatom. Ennek eredményeként az egy műszakosok a szalag jobb, a két műszakba járók pedig a bal oldalán dolgoznak. Ezt az új munkabeosztást a dolgozók is elfogadták, örömmel üdvözölték, mert jónak tartották.

— Van-e olyan gondja, ami zavarja munkájában?

— Mint szakszervezeti bizalminak, vagy mint csoportvezetőnek — kérdez vissza.

— Mindkettőnek.

— Egy kicsit zavar a bérezésben meglevő egyenlősdi. Dolgozótársaim úgy vélekednek, hogy a csoportban mindenki egyformán dolgozik, így hát mindenkinek egyforma bér jár.

Ha megvalósítanánk a dif- ferénciálást, megbomlana a jelenlegi egyetértés, s aki többet kapna, annak azt mondanák társai: — dolgozz többet is. Igen, én most is meg tudnám mondani, ki milyen mértékben veszi ki részét a közös munkából. — Nehéz lenne megmagyarázni a dolgozóknak a differenciálás szükségességét, fontosságát, jelentőségét és hasznát.

— Meg se próbáltuk — zárja le a témát Nagy Lajos csoportvezető, szakszervezeti bizalmi.

Maretta Istvánná 15 éve dolgozik a gyárban, és 12 éve szakszervezeti bizalmi. 0 is azt vallja, hogy a csoportban mindenki egyformán dolgozik, ezért mindenkinek egyforma órabér jár. Később hangsúlyozza, hogy a gazdasági vezetők segítenek megnövekedett jogkörének gyakorlásában, és az ezzel járó kötelezettségek teljesítésében.

★

— Mi az álláspontja az előbb említett bérezési kérdésben a szakszervezeti bizottságnak ?

— Ezzel a kérdéssel foglalkoztunk. A téma kapcsán felmerült, hogy az új gyárban, a Romhány Ill-ban esetleg próbálkozzunk meg a differenciált bérezés bevezetésével — mondja Imre János, a szak- szervezeti bizottság elnöke. A pártszervezet titkára szerint pedig ez a bérezési forma az előbb említett munkahelyeken jól szolgálta és szolgálja a folyamatos termelést. Ugyanakkor ezzel ellentétes véleménnyel is találkoztam.

Mindenesetre a felsőbb állásfoglalások, a differenciáltság létjogosultságát hangsúlyozzák. ■

V. K.

Autógyártás — autóimport

Feltört parlagok

Nemcsak az aratás...

' Ä Tepkén összeszaladtak a szakemberek. Holló Imre, a pásztói termelőszövetkezet elnökhelyettese éppen egy tanácskozásról érkezett, Tóth József, a „kollégája” KISZ- taggyűlésre indult, de előtte még informálódott. Jött Kárpáti István is, a zöldség-gyümölcs természeti ágazat vezetője.

— Azon gondolkodtam, hogy a nyár végére, ha a szőlőtelepítés nem indul, munkáról kellene gondoskodni az asszonyoknak — mondja az elnökhelyettesnek, s elkezdődik az eszmecsere, hogy a munkaerővel ésszerűen gazdálkodjanak majd. Manapság nincsen ilyen gond, hiszen teljes a nagyüzem.

— Az aratás előtt mi jelent még feladatot?

— A gépek közül néhányat „különleges” feladatra Irányítottunk. Száznyolcvan hektár, javarészt volt zártkertet, parlagot törtünk fel, amit jövőre már hasznosíthatunk. Felszántottuk, tárcsáztuk, műveljük egész nyáron át — válaszol.

Az ágazatvezető mondja a legfrissebb hírt. Megkezdték a málna szüretjét, amit negyven hektáron termesztenek. Szép a termés, s a nagyüzemi mellett a kisgazdaságok málnatermésének átvételére is vállalkoztak.

Átsétálunk a szomszédos kertészetbe, ahol Kárpáti István mutogatja a primőrféléket. A fóliaházak oldalfalán már nyílásokat vágtak, a nap heve gyorsan érleli a paprikát, paradicsomot.

— Milyen gyönyörű! —

örvendezik az ágazatvezető az uborkáknak, amelyek —, hogy a területet minél jobban kihasználják — felfelé törnek, a termés szinte fürtökben lóg.

— Rendszeresen szállítunk a megye piacaira. A megüresedett helyre jönnek a karfiolpalánták — mondja, arra célozva, hogy. kétszeresen használják ki az időjárás viszontagságaitól védett területet.

Szorgalmasan végzik az időszerű munkát a pásztóiak. De legjobban az aratás kezdetét várják.

Sz. Gy.

Milyen legyen a mai falu ?

A major udvarán beton- pillérek meredeznek, az új javítóműhely készül. Mellette a régiben éppen egy Rába—Steiger gyorsjavítását végzik. Mindig akad valami probléma a gépekkel, de a szerelők felkészültek a legváratlanabb hibákra is.

A határban sincs csend. A Rózsás-, Ballaharaszti-dűlők- ben 140 hektár új vetésű lucerna silózását végzik. Jól haladnak vele.

— Silótakarmányból az idén mintegy 800 vagon a szükséglete az állattenyésztésnek. Eddig a fele rendelkezésre áll — újságolja Holló Imre.

A cukorrépatáblákban asz- szonyok hajladoznak. Az eső áztatta földön a gyomirtás utáni gazoló kapálást végzik. Gyönyörű a1 pásztóiak cukorrépája. Szükség is van rá, mert 380 mázsás termést várnak hektáronként. Két erőgép a kukoricásban dolgozik. Sorközi lazítás a feladatuk.

— A KITE termelési rendszer keretében termesztett kukoricával is elégedettek lehetünk. Tegnap kinn jártam, az egyik már a nyakamig ért — magyarázza az elnökhelyettes, bár panaszkodik, hogy az időjárás nem a legkedvezőbb.

Szovjet Belorusszia hét kolhozában és szovhozában kísérleti építkezéseket folytatnak. A falvak lakóinak — amint azt a vizsgálatok kimutatták — kevés lehetőségük van a szabad idő hasznos és szórakoztató eltöltésére.

Mindezt számításba véve Belorussziában a tizedik ötéves terv időszakában (1976— 1980-ig) megkétszerezik a lakásépítkezésekre, illetve a kulturális-szolgáltató ágazatok fejlesztésére szánt összegeket.

A kolhozokban és szovho- zokban mintegy 2 millió négyTöbb kötöttáru

Nagy mennyiségű áru talált gazdára idén a salgótarjáni Pécskő Áruházban. Mint Baráthi István áruházigazgatótól megtudtuk: 67 millió 726 ezer forint volt a forgalom értéke, ami az előzetes tervtől 0,7 százalékkal elmarad, a tazetméter alapterületű lakást építenek.

Arra törekszenek, hogy a városi kényelemhez hasonló életkörülményeket teremtsenek. Belorussziában, akárcsak az ország több más körzetében, a parasztok főként kisebb falvakban élnek, és csupán három százalékuk él kétezer vagy nagyobb lélekszámú településeken. Minden kis faluban iskolát, kórházat, kul- túrotthont építeni, közmű- vesíteni, túlságosan drága lenne. A tervek szerint 2000- re csupán 3 ezer marad a jelenleg 27 ezer faluból.

— gyerekeknek

valyi azonos időszak forgalmánál viszont nyolc százalékkal több. Az első hat hónap folyamán a megszokott jó eredményét hozta a méteráru-, a papír-, és a cipőosztály, a vártnál többet vásároltak a gyermekkötöttáru-oszályon.

A személyautók száma múlt évi adatok szerint elérte a 2 236 702-t az NDK-ban. Az 1970-es évhez viszonyítva 91,9 százalékkal növekedett a gépkocsik száma.

A lakossági igények jobb kielégítésére és a hosszú várakozási idő felszámolására tavaly 81 747 személyautót importáltak nyolc országból: Szovjetunióból, Lengyelországból, Romániából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Olaszországból, Svédországból és NSZK-ból.

Az idei évre a külkereskedelmi szervek az NDK importot 94 050 személyautóban állapították meg. A személyautógyártás az országban ebben az évben 169 600, amiből 58 650 Wartburg és 111 250 Trabant márkájú lesz.

A kísérleti építkezések egyik lehetséges változatát a „Progressz” (Haladás) kolhozban hozták létre. A faluközpontban a közigazgatási épület, kereskedelmi kombinát; egy 360 férőhelyes kultúrotthon épült, táncteremmel, televíziós szalonnal, könyvtárral és úszómedencével.

Belorussziában, de más köztársaságokban sem döntöttek még véglegesen arról, milyennek kell lennie a modern falusi háznak. Egyesek a két-há- rom szintes házak, mások az egyszintes, hagyományos háztáji telekkel rendelkező házak mellett szálltak síkra.

A szociológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a parasztok többsége az egylakásos házakat részesítik előnyben. A jövőben ezért a belorusz falvakat egylakásos házakkal építik be, és ezek közé néhány többlakásosat ágyaznak be azok számára, akik nem akarnak, illetve valamilyen okból nem tudnak háztáji gazdálkodást folytatni.

Épül, szépül a Beszterce

A hajdani lőtér, nádas, parlag helyén épült a közismert salgótarjáni lakótelep, mely nemrégen a Beszterce nevet kapta.

Ezzel korántsem tettek pontot a lakótelep fejlődésére. Jelenleg három kivitelező serénykedik a további építkezéseken. A NOTÉV — Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat — a STÉSZ — Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezet — és a NÁÉV — Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat. A NÁÉV építői eddig 139 lakást adtak át. A közeljövőben készülnek el egy tízszintes lakóházzal, mely hatvanhárom lakásból áll. Terveik között öt ilyen toronyház szerepel, melyek közül eddig még csak egyet vettek birtokukba a lakók. Felépül egy ötszintes szalaglakóház is, amelyben 112 család jut otthonhoz. A házak mindegyike PEVA-alagútzsalus technológiával épül. Tehát a Beszterce tovább épül, legalább 1981-ig, ugyanis a kivitelezők szerint ekkorra tehető a lakótelep végleges átadása. Addig még temérdek dolguk akad az építőknek. Újabb lakóházak, köz- művelődési együttes, bölcsőde, óvoda, és üzletközpont felépítése várható- Reméljük, sikerül valóra váltani a terveket.

Munka közben a Zalka Máté Szocialista Brigád.

Épül az ötszintes szalagház.

Az épületet a tervek szerint a közeljövőben adják át.

| • NÓGRÁD - 1978. július 11., kedd 3