Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

Dr. Szűrös Mátyás nagykövetünk átadta megbízólevelét Moszkvában

Pék Miklós, az MTI tudósítója jelenti:

Dr. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköz- társaság újonnan kinevezett rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete szerdán a Kremlben átadta megbízólevelét Vaszilij Kuznyecovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnöke első helyettesének.

Megbízólevele átadásakor mondott beszéde bevezetőjében dr. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és egész dolgozó népe forró üdvözletét és baráti jókívánságait tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és Minisztertanácsának, a Szovjetunió testvéri népeinek és személyesen Leo- nyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének.

A nagykövet hangsúlyozta: a magyar nép az őszinte barát örömével és büszkeségével tekint a szovjet népnek az új társadalom építésében lenini pártja vezetésével elért vívmányaira, a kommunizmus úttörőinek sikereire és forradalmi szolidaritással üdvözli az SZKP XXV. kongresszusán megjelölt feladatok, a X. ötéves terv teljesítésének eredményeit.

— Soha nem halványul el népünk emlékezetében 1945. áprilisa, amikor a hónvédő háborút vívó, az antifasiszta koalíció fő terheit viselő szovjet hadsereg felszabadította hazánkat — mutatott rá á nagykövet, majd így folytatta: a szocializmus útján haladó magyar nép boldogulásának és nemzeti függetlenségének legfőbb külső biztosítékát, támaszát látja a Szovjetunióhoz fűződő megbonthatatlan barátságban és kölcsönösen előnyös, egyenjogú kapcsolatokban.

Válaszában Vaszilij Kuz- nyecov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének első helyettese üdvözölte dr. Szűrös Mátyást, mint a testvéri szocialista Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét.

— Örömmel tölt el bennünket — mondotta —, hogy a Szovjetuniót és Magyarországot a szoros barátság és a

sokoldalú együttműködés szálai fűzik össze. Azonos társadalmi-gazdasági rendszerünk, azonosak céljaink, összeköt bennünket a marxizmus—le- ninizmushoz és a proletár internacionalizmushoz való hűség. Együttműködésünkben kiemelkedő jelentősége van a két párt Központi Bizottsága, a párt- és állami szervek vezetői közötti rendszeres kapcsolatoknak, Mindenekelőtt Leonyid Brezsnyev és Kádár János találkozóinak.

— Engedje meg, hogy — az alkalommal élve — a szovjet vezető szervek és személyesen Leonyid Brezsnyev legszívé- lyesebb üdvözletét tolmácsoljam az MSZMP Központi Bizottságának és Kádár János elvtársnak, az Elnöki Tanácsnak és a magyar kormánynak, a testvéri Magyarország dolgozóinak és további sikereket kívánjak a szocializmus építésében — hangoztatta a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének első helyettese, majd befejezésül biztosította a Magyar Népköztársaság új moszkvai nagykövetét arról, hogy tevékenységében minden támogatást megkap a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségétől és a szovjet kormánytól.

Bizonytalanság Libanonban

Lemond Szárkisz?

Eliasz Szárkisz elnökletével, kedden ülést tartott a libanoni kormány. Az ülésről semmi sem szivárgott ki és egyelőre teljes a bizonytalanság afelől, hogy az államfő fenntartja-e lemondási szándékát.

Kamal Asszad, a libanoni parlament elnöke, a tervekkel ellentétben kedden Damasz- kuszből nem tért vissza Bej- rútba, hanem szerdán is folytatta tárgyalásait Hafez Asz- szad szíriai államfővel és más hivatalos személyiségekkel. Tárgyalásainak befejeztével közölte: „nincs jele annak, hogy túl vagyunk a válságon. Vannak azonban reményeink és lehetőségeink és bízunk abban, hogy lesz eredmény.”

Bejrútban nem csökken a feszültség. Ennek oka az államfő lemondása körüli bizonytalanság, a jobboldali erők provokatív nyilatkozatai, a szórványos tűzpárbajok és az orvlövészek „különhá- borúja”. A libanoni rendőrség kedden, Bej rút keleti negyedében, a keresztény jobboldali és az arabközi erőket elválasztó néhány kritikus ponton állásokat épített ki- Ami kevés nyugalmat ezzel elért, azt a jobboldali fegyveres milíciái fegyverraktárai feltöltésére használja fel. A fegyverek zömét Izrael szállítja.

Camille Chamoun, a kétku- lacsos külföldi nyilatkozatokon és Izrael támogatásán felbuzdulva 24 órás „ultimátumot” intézett az arabközi biztonsági erőkhöz, követelve, hogy ez idő alatt vonuljanak ki Libanonból, és szerdán nyílt levélben magát Szárkisz elnököt is kérdőre vonta politikai magatartása miatt.

Bonnban a szíriai nagykövetség kedden emlékeztetőt adott ki a libanoni helyzetről. Az emlékeztető megállapítja: a falangisták és a nemzeti liberális párt az Izraellel közösen kidolgozott terv alapján a helyzet normalizálásának megakadályozására törekszik. A harcok megszüntetése és a belső rendezés érdekében nyomást kell gyakorolni a falangistákra és a nemzeti liberárlis pártra, hogy hagyjanak fel a béke és a libanoni törvényes hatalom ellen irányuló politikájukkal.

(MTI)

Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja Moszkvában fogadta a szocialista országok kulturális miniszteri értekezletének résztvevőit. A képen: (jobbról a negyedik) Pozsgay Imre, a magyar küldöttség vezetője, aki ma hazaérkezett Moszkvából.

A Peking—'Tokió játszma

Július 21-én újra kezdődnek a japán—kínai tárgyalások. Hivatalosan a „béke- és barátsági szerződés” megkötéséről van szó. Valójában azonban nem béke és nem is barátság kerül a szőnyegre, hanem egy olyan rendkívül veszélyes törekvés, amelynek célja bevonni Japánt a pekingi nagyhatalmi külpolitika áramlatába, s ezzel hosz- szabb történelmi távlatra esetleg módosítani a Távol- Kelet stratégiai erőviszonyait.

Egy ilyen hadművelet természetesen akkor sem egyszerű, ha az összes résztvevőkben megvan a szándék a paktum megkötésére. Japánt Peking szempontjából az teszi hajlíthatóvá, hogy a szovjet—japán viszony rendezetlen. A rendezetlenség oka, hogy Japán területi követeléseket hangoztat a Szovjetunióval szemben. Magának követeli a Kurili-szigetek láncolatának legdélibb szigeteit, amelyek pedig a második világháborút követő nemzetközi szerződések alapján kerültek a Szovjetunióhoz. A japán konzervatív kormány évek óta e szigetek átadását szabja a szovjet—japán békeszerződés megkötésének feltételéül. Miután Japánban történelmileg igen erős a nacionalizmus, ebben a kérdésben a japán politikai erők (beleértve a baloldalt is) egyetértenek.

Japán igen hosszú ideig az

2

úgynevezett „egyenlő távolságtartás” doktrínáját dolgozta ki. Ennek az a lényege, hogy Japán szoros és egyoldalú szövetségben van az Egyesült Államokkal, a Szovjetunióhoz és Kínához fűződő kapcsolatait pedig azonos szinten tartja.

Kína — kihasználva a szovjet—japán kapcsolatok nehézségeit — már évek óta azon igyekezett, hogy Tokióval békeszerződést kössön és ezzel felrobbantsa az „egyenlő távolságtartás” doktrínáját. Ennek a kínai törekvésnek a formája a hírhedtté vált „hegemóniazáradék” volt. Ez a záradék a szovjetellenes pekingi kurzusnak azon a hamis tételén alapszik, hogy a Szovjetunió egész Ázsiában „hegemónia” megszerzésére törekszik. A záradék aláírásával lényegében arra akarják kötelezni Japánt, hogy járuljon hozzá egy szovjetellenes Tokió—Peking szövetséghez, sőt „szükség esetén” kötelezze magát fellépésre is.

Jellemző, hogy még Japán konzervatív és egyértelműen antikommunista, szovjetellenes kormányai is felismerték ezt a kínai tervet és mindeddig megtagadták a hegemóniazáradék aláírását.

Voltaképpen ezért szakadtak meg 1975-ben a japán—kínai

tárgyalások.

Azóta azonban a nemzetközi konstelláció annyiban megváltozott, hogy Washington aktívan támogatni kezdte Peking törekvéseit. A korábbi, Kissinger által kidolgozott politika, amely a „kínai nyitáshoz” vezetett, természetesen már magában hordozta azt a szándékot, hogy az amerikai hatalmi érdekek szolgálatában Kínát kijátsza a Szovjetunió ellen. Eredeti formájában azonban ez óvatos törekvés volt és soha sem jutott el odáig, hogy Japánra nyomást gyakorolt volna a hegemóniazáradék aláírása érdekében.

A legutóbbi hetekben a washingtoni irányvonal megváltozott, amit Brezsnyev egy beszédében úgy fejezett ki, hogy az amerikaiak „magas szinten ki akarják játszani a kínai kártyát” a Szovjetunió ellen. Ennek a kurzus- változásnak a leglátványosabb eseménye Brzezinski, Carter nemzetbiztonsági tanácsadójának pekingi és tokiói utazása volt. Lényegében három új elemet hozott ez az utazás. 1. Felelős vezető amerikai politikus első ízben jelentette ki, hogy az Egyesült Államok és Kína között stratégiai érdekazonosság lenne. 2. Először történt célzás arra, hogy Tokiónak el kellene fogadnia valamilyen formában a Peking által igényelt hegemóniazáradékot. 3. Első ízben történt célzás arra, hogy a novemberi amerikai részleges választások után a Washingtont és Pekinget megosztó tajvani problémában kompromisszumot keresnek, s így megnyitják az utat az amerikai—kínai diplomáciai kapcsolatok teljes helyreállítása felé.

Nem véletlen, hogy Fukuda japán miniszterelnök a Brze- zinski-körút után néhány nappal ajánlotta fel Kínának a megbeszélések folytatását.

A nehézségek természetesen távolról sem oldódtak meg. Tokióban ismerik a nemzetközi erőviszonyokat és tudják, hogy a Szovjetunió a meglevő nehézségek ellenére két ízben is javaslatot tett már Japánnak a jószomszédi és együttműködési egyezmény aláírására. A szovjet diplomácia módot talál arra, hogy érzékeltesse: amennyiben Jaján aláírja a hegemóniazáradékot és ezzel csatlakozik a kínai külpolitikai vonalhoz — ez hosszú időre befagyaszthatja a szovjet—japán kapcsolatokat. Éppen ezért Tokió mindeddig nem tudta magát rászánni a kínai követelések egyértelmű elfogadására.

A július 21-én kezdődő tárgyalássorozat tehát távolról sem tekinthető „lefutottnak”.

—i—e—

NÓGRAD - 1978. július 13., csütörtök

Hadászati fegyvereit korlátozása

Gromiko és Uance genfi faléilcozőja

A genfi amerikai misszió verkorlátozás témaköre, az épületében szerdán délelőtt újabb SALT-egyezmény megmegkezdődtek Andrej Gromi- kötésének útjában álló, még ko szovjet és Cyrus Vance, nyitott kérdések áttekintése amerikai külügyminiszter állt.

megbeszélései. A csütörtöki ülésen egyéb,

Noha a kétnapos tanácsko- a két felet kölcsönösen érin- zás szigorú napirend nélkül tő kérdések megvitatására ke- folyik, jól tájékozott genfi rül sor, de nem kizárt, hogy források tudni vélik, hogy a csütörtökön, mégegyszer visz- szerda délelőtti ülés közép- szatérnek a SALT-tal össze- pontjában a hadászati fegy- függő kérdésekre. (MTI))

Indokolt borúlátás

Nincs béke az olajfák alatt. Hányszor leírtuk már, s aligha tévedünk, ha azt állítjuk: sokszor leírjuk még a mondatot. Miközben a Közel-Kelet két térségében: Libanonban és a két Jemen határán rendkívül feszült a helyzet, az egyiptomi—izraeli különbéke előkészítő tárgyalásai sem ad" nak okot túlzott derűlátásra azokban a körökben, amelyek a megoldásnak ezt a kockázatos változatát támogatják.

Szadat elnök és az izraeli ellenzék vezére: Peresz Bécs- ben — a kiszivárgott hírek szerint — lényegében nem jutott előbbre az álláspontok közelítésében — nem hozott frontáttörést a Szociálisa Internacionáléf közvetítési szándéka sem. Kreisky kancellár és Brandt a Szocialista Inter- nacionálé elnöke vasárnap részt vett az egyiptomi és az izraeli politikus találkozóján, de ez sem győzte meg a feleket: a közvetítő javaslat szemlátomást egyik oldalon sem oldotta föl a kételyeket.

Bár a Szocialista Internacionálé javaslatában a palesztin probléma megoldása is helyet kapott, a szándék jóhiszemű, ám meddő kísérletnek tűnik, hogy megtörje az izraeli vezetés makacsságát. Szadat okkal jelentette ki: nem különösebben derűlátó a Londonban sorra kerülő külügyminiszteri tanácskozás kimenetelét illetően.

A lényeg az egyiptomi elnök — szóvivője által ismertetett — nyilatkozatából világosan kiderül. Eszerint egyiptomi késznek mutatkozik a béketárgyalások fölújítására, ha Izrael, „új” elemeket terjeszt elő- Ilyeneket viszont aligha készített elő Londonra Begin kormánya. Erre utal az izraeli külügyminisztérium jogi tanácsadójának nyilatkozata, miszerint Kairó újabb javaslatai negatívak, sőt, számottevő visszakozást jelentenek a korábbi egyiptomi állásponthoz képestFolytatódik tehát a kötélhúzás, pereg a közel-keleti film, amelynek kockáin a véres események és a megújuló tárgyalások váltják egymást. Egy azonban bizonyos — s a közelmúlt napok nyilatkozatdömpingjében is örvendetesen hangot kapott —, hogy a kivezető a bonyolult labarintus- ból mégiscsak Genf, vagyis a térség valamennyi érdekelt állama képviselőjének tárgyalása.

Meglehet, előbb vagy utóbb mégis a svájci városba tér vissza hosszú és kimerítő kitérő után a közel-keleti rendezés témája. Igazolva a szovjet álláspontot, amely kezdettől fogva ezt a formát tartotta célravezetőnek, s bizonyítva a haladó arab erők tiltakozásának jogosságát mindenfajta különbékével szemben

Tűzszünetet rendelt el a POLISARiO

A Spanyol* Szahara Felsza- Mustapha Ould Salek ezrei

badításáért Küzdő Népi Front des, aki a hatalomátvételt kofa POLISARIO) szerdán nyi- vetően állam- és kormányfő latkozatban jelentette be, lett kedden egy televíziós in- hogy ideiglenesen és egyolda- terjúban kijelentette: „a Spa- lúan tűzszünetre utasítja a nyol Szahara felosztásában ér- Mauritánia területén fegyve- dekelt másik országgal, Mares akciókat végrehajtó egy- rokkóval szoros együttműkö- ségeit, désben azon munkálkodik,

Basir Musztafa Szajed, a hogy mielőbb véget érjen a POLISARIO Front főtitkár- jelenlegi háború”. Salek re- helyettesének nyilatkozata, ményét fejezte ki arra, hogy amelyet telefonon juttattak el Marokkóval közösen megol- az Algírban működő nemzet- dást találnak a szaharai prob- közi hírügynökségekhez, beje- lémára, de szavaiból kivehe- lentette, hogy a mauritániai tőén ez a megoldás nem a eseményekre való tekintettel szaharai nép önrendelkezésé- „a jó szándék jegyében és a nek biztosítása, feszültség növelését elkerü- Az új állam- és kor- lendő” elrendelték a katonai mányfő hétfő óta egymást kö- hadműveletek ideiglenes be- vető nyilatkozataiban a fran- szüntetését Mauritánia terüle- cia katonai segítség fenntartón. tása mellett foglalt állást.

(Jjabb jelentés a spanyolországi katasztrófáról

Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti:

Rendkívül nehéz a kedden kora délután a San Carlos de la Rapita üdülőhely egyik kempingjében bekövetkezett katasztrófa áldozatainak azonosítása. A halálos és a sebesültáldozatok túlnyomó többsége fürdőruhában volt a katasztrófa pillanatában és magában a kempingben 309 méteres körzetben szinte minden elégett. Elégett a kemping nyilvántartása is az odaérkezett üdülőkről.

A sebesülteket a helyszínről előbb a környékbeli városok kórházaiba, majd onnan helikopterrel a tengerpart nagyvárosainak, Barcelonának, Valenciának és Castel- lonnak égési sérülésekre specializált kórházi osztályaira szállították.

A szemtanúk szerint a folyékony propilént szállító hatalmas tartálykocsi, felrobbanása nyomán valóságos tűzeső zúdult a táborra, és mindent

lángba borított. A kemping zsúfolt volt és ebédidő lévén, mindenki sátrában, vagy akörül tartózkodott.

I. János Károly királyt és Adolfo Suarez miniszterelnököt folyamatosan tájékoztatták a katasztrófáról. Az egészségügyi miniszter és az idegenforgalmi államtitkár a mentés irányítására azonnal a helyszínre utazott.

Az EFE spanyol hírügynökség által szerda délelőtt közzétett hivatalos adatok szerint eddig 108 halálos és 123 kórházakban ápolt sebesült áldozata van a kedd délutáni kempingszerencsétlenség- nek. A halálos áldozatok közül 99 a helyszínen vesztette életét, 4 a barcelonai, 4 a valenciai, 1 pedig a castelloni kórházban halt meg. A kórházakban ápolt sebesültek a hírügynökség jelentése szerint NSZK, francia, belga, svájci és spanyol állampolgárok. Az orvosok véleménye szerint a sebesültek nagy részének állapota reménytelen.