Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-12 / 162. szám

Nyolcvanon Debrecenben

jártak

JHűvésztelep a tóparton

Az idő kellemes, a tó hí* vogatóan csillog — minden adott tehát a kikapcsolódáshoz, pihenéshez Bánkon. A kis motel tóra néző teraszán a színes kerti székeken ül- dögélőket könnyen üdülővendégeknek nézi a látogató. Pedig számukra csak részben pihenés az itt töltött idő: a Nógrád megyei amatőr-mű- vésztelep alkotói beszélgetnek, vitáznak a szokásos délutáni konzultációra várva.

Bárom műhely — közös viták

Közben folyik az egyéni alkotómunka is. A terasz sarkában női fejet mintáz agyagból egy fiatalember — a többiek szeme hol a modellre, hol a készülő portréra siklik, figyelve az alkotás folyamatát. Nem zavaró ez vajon, hogy közönséget kap a munkához? Vetődik fel a laikusban a kérdés De a beszélgetések meggyőznek az ellenkezőjéről.

— Jól ismerjük egymást, sokan már nem először dolgoznak együtt nyaranta közülünk — mondja Ásztai Csaba, az egyik művészeti vezető. — Azt hiszem, mindenkiben van igény arra, hogy kísérletező kedvének produktumait közösen értékeljük, megmutatva, mit érdemes jlytatni, megmérve ki meddig jutott el. Idén 22 amatőr képzőművész Jött el a keddig tartott alkotótáborba. Hibó Tamás grafikussal ketten kaptunk vezetői megbízatást, a rendezők, a megyei művelődési központ részéről pedig Nógrády Andor (aki maga is amatőr művész) irányítja a munkát.

— Három csoportban folyik az egyéni alkotás: grafikus, festő és szobrász —, de ezek nem merev határok, hiszen most is éppen a grafikusként ismert Pénzes Géza „kirándul” a szobrászatba, és a

megbeszéléseken mindig részt vesznek mások is, érdeklődnek egymás iránt.

Az aranymetszés és társai

Kérdezem, hogy vajon a vezetők — Ásztai Csaba, aki Iparművészként végzett és a képzőművészet több ágában dolgozik, Hibó Tamás grafikus — mennyire tudják kihasználni a bánki művésztelepet alkotásra is. Sejthető a válasz: csak kevéssé, hiszen a tábor programja az egyéni munka, a konzultációk, megbeszélések, éjszakába nyúló művészeti, szakmai, kulturális eszmecserék, baráti viták mellett még általános képző- művészeti tájékozódásban is segíteni kívánja a résztvevőket. Filmeket vetítenek, megvitatják — igen széles skálán, az aranymetszéstől kompozícióalkotáson át egyes művészek munkásságáig. A vezetőknek ott kell lenni — és szívesen teszik — mindezen a továbblépést, továbbképzést szolgáló programon. De kezdődik is egy ilyen: a szobrászok konzultációja. Három, grafikával foglalkozó szobatársnővel addig felmegyünk a kis műhelyükhöz. (Persze, csínján kell bánni az ilyen kategóriákkal, hogy grafikus: éppen itt ismerkedhettek meg egy, a festészetbe áthajtó technikával, amit a plextol nevű újabb anyag használata biztosít, és a szombaton megnyitott megyei amatőr képzőművészeti kiállításon Fancsik Jánosné olajképpel, Ujhelyiné Csin- csik Orsolya szénrajz mellett textilképpel is szerepel.)

A kis nyomógép, a művelődési központtól kapott anyagok rézkarc, linó, sőt, még rézmetszés készítését is lehetővé teszik, Kádár József né mutatja is, mit csinált idáig Bánkon.

— Ügy ismernek, mint aki a virágok és különösen az

orchidea szerelmese — ezt itt is bizonyítom, linóba metszettem két hasonló kompozíciót. De a többiekhez hasonlóan engem is megfog az itteni táj, a tó, a fűzfák, a stégek, öreg házak.

Minitárlat a szobában

A mappákból sorra előkerülnek az itt készített tus- és szénrajzok, metszetek, és egyéb technikával készült művek. Már a „félidőben” igen gazdag a termés . • .

— Itt más, mint év közben — véget ért a tanítás, ezt az időszakot a családtól távol, csak ezzel a szenvedélyünkkel tölthetjük — vallják egybehangzóan. — Sokat jelent a baráti bírálat is, jobban vállalkozunk kísérletezésre, felszabadultabbak vagyunk.

Fancsikné plextollal készített képein az új technika egy újfajta látásmód jegyeivel is összekapcsolódik. Ujhelyiné plasztellkrétával

igyekszik megörökíteni a bánki házakat, a tó környékének hangulatát.

És a többiek? Van, aki legtöbbet kint a faluban dolgozik, a szobrászok közül Bo- bály Attila éppen a romhá- nyi kerámiagyárba látogatott el, de várja őket a fa, a kő, a vásznak és festékek. És a beszélgetések a társalgóban, a viták. Elmenőben belehallgathattam még a szobrászok beszélgetésébe és megütötte a fülemet egy mondat: „Gyerekek, ennek csak úgy van értelme, ha tényleg nyíltan elmondjuk a véleményünket, valóban megbeszéljük, mit látunk — azért vagyunk itt...” ★

A művésztelep bezárta kapuit. Hogy mit adott ez a tíz nap, azt részben lemérhetik a résztvevők ősszel a tábori alkotásokból válogatott kiállításon. De hatása' ennél több és nehezen mérhető; az alkotókedvben, a kísérletezés örömében marad meg.

G. Kiss Magdolna

Nemzetiségi filmnapok

' A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat vasárnaptól kezdődően augusztus 8-lg nemzetiségi filmnapokat rendez a megye tizenhét községében. Éz idő alatt tizenkét szlovák és három rémet filmet mutatnak be a filmszínházak, mindegyik 3—3 alkotást. Többek között a Szigorú kamaszkor, az Így kezdődik a szerelem, a Cirkusz a cirkuszban, az Aki esőben ment, az Azon az éjszakán és a Fekete farkasok üvöltése című filmeket. Alsópetényben, Erdőkürtön, Felsőpetényben, Legenden, Mátraalmáson, Nóg- rádon, Nógrádsápon, Pat- varcon és Szendehelyen vasárnap, hétfőn és kedden már be is mutatták a sorozat első darabjait. Berkenyén, Keszegen, Lucíalván, Nézsán, Nőtincsen, Szuhán, Szegyben

és Terényben a következő napokban tartják meg a nyitó előadásokat. A nemzetiségi filmnapok programjához kapcsolódik a terényi és a bánki bemutató — Július 17- én, illetve 18-án —, melyen a Szlovák lakodalmas című dokumentumfilmet vetítik. Ezt a produkciót a csehszlovákiai ragykürtösi moziüzemi vállalat mutatja be, s az előadások után a nézők beszélgetést folytathatnak a szlo- vák kulturális delegáció tagjaival. A filmnapok ideje alatt a megyei moziüzemi vállalat fílmplakátokat bemutató kiállítást vándoroltat a községekben. A plakátok a Csehszlovákiában forgalmazott magyar, illetve a Magyar- országon forgalomba hozott szlovák filmekhez készültek.

Mai

tévéajánlat unk

31.30: Nyitott könyv.

Gyárfás Miklós: A képmutatás szépségei.

Űj kötetében, elbeszélésekben, jelenetekben, karcolatokban az író az emberi szerep- játszás különféle pillanatait ragadja meg. Pillanatok ihlette játékok, átlátszó alakoskodások, találékony ötletek sorakoznak a kötet írásaiban.

A szerkesztő, Katkó István négy jelenetet választott ki televíziós bemutatásra. A négy írás szereplői egy író és egy szélhámos, egy színészházaspár, egy olasz fiatalember és egy milliomos amerikai turistanő, valamint egy nyugdíjas házaspár. A jelenetek szereplői: Sinkovits Imre, Gombos Katalin, Ráday Imre, Páger Antal, Tomanek Nándor, Sztankay István. Venczel Vera.

TO«H Béla:

LEGENDÁK ALÓRÓL

56.

Magam Bécsből egyenesen av F izterházi lovászmester házába költöztem. Eleinte nem is hittem, hogy nekem vízvezetékben is szabad lábat mosni, és a csutakolásnál tíz lovászfiú villog a szavam utón. Nem lógathattam a lábam hiáha, az én dolgom az volt, hogy a kezesített lovak fölszerelésekkel, minden tartozékkal úgy éjjel, mint nappal az urak rendelkezésére álljanak. A tó olyan divatos lett, úgy hozzátartozott a birtokosok mivoltóhoz, akár a sujtá- sos dolmány, az ékköves kard.

A ló az úri foglalkozások, az időtöltés pompájának emelését szolgálta. A vele való bánás Is, szinte csak kedvtöltésből történt. Engem is taNóGRÁD - 1978. július 12., szeida

Ián jó felnőtt formásságom alapján néztek ki a bécsi parádé során a gróf emberei, akik mindenféle szórakozásokról is gondoskodni voltak kötelesek.

Eleinte azt hittem, a nagy kiterjedésű grófi birtok valamelyik híres haszon-, vagy tenyészménese mellé kerülök Ménfőre, vagy Tatára.

Dologra szokott mivoltomban odakerülésem után hónapokig vártam, hogy a pompalovak sorsában kell-e osztoznom. Szállásom Alcsuton, a híres kastély lábánál levő tiszti lakások végén volt kimérve, akkora kongó szabadké- ményes konyhával, hogy Mezőhegyesen a Buxbinder kapitányé belefért volna mindenestül. És hálóházam volt, meg ebédlőterem, ólomablakos világítókkal. Nem bírtam elhinni, hogy tévedés nélkül való lenne a beoeztásom.

Az unalom nem szeplősít- hette persze az Ilyen nagy üres hodályra kvártélyozott

A Kossuth Lajos Tudomány egyetem, mely otthont adott a nógrádi diákoknak.

Megyénk középiskoláiból, nyolcvan tanuló előkészítőtáborban vett részt Debrecenben június 25-től július 4-ig. A Nógrád megyei Tanács YB művelődésügyi osztálya hét éve minden esztendőben megszervezi a tábort, elsősorban a fizikai dolgozók gyermekei számára- A szaktáborok kettős célt szolgálnak: egyrészt a tanulók felkészítését az egyetemi, főiskolai felvételikre, és az országos középiskolai tanulmányi versenyekre,

tlna és Rózsa Szilveszter.

másrészt üdülés, Jutalom azok számára, akik már részt vettek szaktárgyi versenyeken, és jó eredménnyel szerepeltek. A tábor helyének kiválasztásában is tekintettel vannak ezekre a szempontokra: minden évben olyan városban szervezik, ahol felsőoktatási intézmények találhatók. Az idén Debrecenre, hazánk egyik történelmi múltú, szép városára esett a választás, hiszen az ország megismerése is hozzátartozik e táborok célkitűzéseihez.

Jónás József, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium Igazgatóhelyettese, tóborvezető elmondta, hogy a rendszeres délelőtti foglalkozások mellett kirándulásokat szerveztek. délutánonként pedig mindenki szabadon rendelkezhetett az idejével. A diáesikőst, hanem huszonnégy nyerges, meg az istállófiúk fölött ügyelt. A kisebb gond ennyi. Hanem a készenlét. Nyáron a nagy család itt élt, hat lány, hat fiú, azok szárazdajkái és szoptatók. És nevelők, kicsi meg nagyobb urak. Mindezek vendégei. De ott volt maga a gróf körüli tisztségviselők egész garmadája, pohárnokok, személynökök, curátorok, inzsenérek, s a magasságos egek a tudói, hogy még kik, mik. A lovászmester gondja, hogy a kedvtelésből való lovazásig minden tóigény kielégíttessék. Tizennyolc krajcár volt a napi zsoldom, étel, ital a középcselédség konyháján, s minden időkhöz, alkalmakhoz való gimbes-gombos ruhák.

Bajuszom kezdett mohodza- ni, s magam sem tudtam ki, s mi vagyok ebben a minden zugában ismeretlen illatokat, szokásokat, hangokat, hajlon- gásokat cipelő új világban.

(Folytatjuk)

kok múzeumba, kulturális rendezvényekre, strandra jártak, megtekintették Debrecen nevezetességeit. Többen, az alföldi város híres Nagytemplomában rendezett orgonahangversenyen is részt vettek. De a legérdekesebb — a táborozók egybehangzó véleménye szerint — a nagyváradi kirándulás volt, ahol a diákok az Ady-évforduló kapcsán látogatást tettek az Ady- múzeumban. Itt nemcsak a költő életét, munkásságát ismerhették meg alaposabban, hanem betekinthettek a város múltjába, jelenébe is. Érdekes dolgokat tudtak meg Ady internacionalizmusáról, verseinek mai román fordításairól. Ez a kirándulás, főleg a magyar és történelem szakosok számára volt hasznos, de maradandó élménnyel szolgált a természettudományos érdeklődésűeknek is.

A táborlakók életében azonban a legnagyobb szerepet a tanulás kapta. A szaktárgyi foglalkozásokat magyarból, történelemből, földrajzból, matematikából, fizikából, biológiából és kémiából tartották a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium és a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium tanárai, többségében a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a városi könyvtárban és — jó idő esetén — a szabadban.

Molnár János, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium tanulója lelkesen emlékezett vissza a fizika szakosok egyik érdekes programjára:

— Az atommagkutató intézet* ben egy fiatal fizikus vezetett körül bennünket, közben különféle kísérleteket mutatott be. Ezek főleg a hullámjelenségekkel foglalkoztak; ilyen volt például az elektron hullámtermészetének bemutatása. A fizikus elméleti magyarázatokkal is szolgált, így nagy segítséget nyújtott ismereteink bővítéséhez. Any- nyira megtetszettek a kísérletek, hogy rögtön elhatároztuk: jövőre, a Bolyai-napo- kon mi is megpróbáljuk bemutatni ezeket. De már helyben is kísérletezhettünk. A folyékony levegő pillanatok alatt törékennyé fagyasztotta útközben szedett virágainkat— Mi, történelmesek, sok felvételi feladatlapot, tesztet oldottunk meg — vette át a szót Czene Csilla, aki szintén a Bolyai János Gimnázium tanulója —, a felkészítésben, mégis inkább az OKTV-írás- hoz kaptunk nagy segítséget. Legtöbbször a debreceni megyei könyvtárban dolgoztunk, különféle történelmi folyóiratokat tanulmányoztunk, szak* könyveket jegyzeteltünk ki, anyagot gyűjtöttünk. Egyik délután pedig mindenki kiselőadást tartott a feljegyzéseiből. Jól éreztük magunkat a könyvtárban, mert nemcsak a szűkebb szakmai dolgokkal ismerkedtünk meg, hanem megtanultuk a helyes jegyzetelést, a nagy könyvtárakban való eligazodást is, ami elengedhetetlenül fontos a további munkánkhoz.

Miklós Andrea és Pásztor Katalin a biológia szakosok foglalkozásairól beszélt:

— Többször voltunk a botanikus kertben, ahol különleges növényritkaságokat, védett növényeket csodálhattunk meg. Mi is rengeteget tanultunk az egyetemi és a megyei könyvtárban, ahol az OKTV-hez gyűjtöttünk sok anyagot. Megbeszéltük a témákat, azonkívül foglalkoztunk a 3—4-es gimnáziumi anyaggal is.

Mindannyian szívesen emlékeztek vissza az élményekben gazdag tíz napra. Sokat tanultak, szórakoztak, jól— érezték magukat- Ügy gondolják, hogy jól tudják hasznosítani tapasztalataikat, új ismereteiket a következő tanévben és jövőre az egyetemi, főiskolai felvételiken.

B. G.

A Kossuth Lajos Tudományegyetem kísérleti fizika! intézetében dr. Isza Sándor tanársegéd mutatta be a diákoknak az intézetben készült neutrongenerátort.

Bábel László felvételei

Az egyetem botanikus kertjének üvegházában a banánnal ismerkedett Murák #zy Andrea, Miklós Andrea, Zsély Mari