Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
BabakornU cnináHniiak Maskurázás, avagy farsangolás Amatőrök bemutatója a megyei művelődési központban Öreg néne perlekedése az el szabadult kocákkal és malacokkal. ■Egyszerű, rotán készült meghívó invitált a közeli napokban a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ színháztermébe, hogy tekintsük meg Tóthné Horányi Uus műsorát, a Népművé- lési Intézet Komplex ’78 pályázatára készült Maskurázás, avagy farsangolás című nép- művészeti összeállítást. A félórás előadás forgatókönyvét Tóthné, a népművészet mestere szerkesztette, saját maga tervezte és készítette a látható bábokat és maszkokat is, sőt ő vállalta az írott anyag színpadra állítását. Utóbbit már közreműködők, a megyei művelődési központ művészeti csoportjai vezetőinek közreműködésével, név szerint Gúthy Évával, Braun Miklóssal, Csikász Istvánnal, Szabó Gáspárral. A műsorban a Főnix bábegyüttes, a néptánccsoport, a kamarakórus, az irodalmi színpad, a népi zenekar és a kazári néptánccsoport lépett fel. Már ez a puszta felsorolás is önmagában jelzi, hogy ténylegesen komplex programról van szó, olyan, színpadi játékról, amely egyetlen produkcióban vonultatja fel a különféle művészeti ágakban, de egy tőről — a népművészetből — fakadó csoportokat. Az előadás még inkább meggyőz bennünket erről. A hozzáértéssel szerkesztett műsor egységes játékkeretbe vonja össze az együtteseket, harmonikus, egységes egésszé olvasztva őket, ugyanakkor biAz előadás legfőbb „szereplője”: Tóthné Horányi Ilus, a népművészet mestere. zonyos mértékű önálló „mozgást” is engedélyez számukra. A komplexitás tehát vitathatatlan, legföljebb az lehet kétséges, hogy az elképzelést sikerült-e maradéktalanul teljesíteni. Minden csoport a súlyát, tehetségét meg- illetően kapott-e helyet a programban? A játék egyes elemei között az átkötések zavarmentesen sikerültek-e? A komplexitásra törekvés gondolata mindenképpen di cséretet érdemel. A műsor olyan nagyszerű jövőbeni lehetőséget rejteget, amellyel feltétlen érdemes élni, kísérletezgetni, s minél jobb formáját megkeresni. A szerkesztés átgondolt, érdekes, a cselekmény ügyesen bonyolított, s a szerkesztő megtalálja az egyes jelenetek közötti áthajlások szükséges, helyes módjait is. A megvalósítást viszont már közel sem tartjuk ennyire kifogástalannak. Legfőképpen a rendezés dinamizmusát hiányoljuk, s gyakran sajnálkozunk azon, hogy egy-egy alkalommal elakad a játék lendülete, s ezzel megtörik az élmény, a varázs. Mi lehet ennek az oka? Megítélésünk szerint az, hogy a bemutatás idejére még nem volt teljesen „kész” a produkció. A csoportoknak többször kellett volna együtt próbálniuk ahhoz, hogy olajozottan működjön a gépezet. Ennek hiánya miatt érezhettük a többieknél jóval gyengébbeknek a prózában megnyilatkozó szereplőket, akik nem tudtak az általuk megformált figurákba „életet lehelni”, s olykor hadilábon álltak a szövegtudással. A zenekarnak sem ártott volna még további gyakorlás, mert helyenként bizony fals hangokat is fogtak a húrokon. Fenntartás nélkül tetszett viszont a táncegyüttes, a kazári csoport és a kamarakórus szereplése. Az utóbbiak Szokolay Sándor kórusművét énekelték stílusos, szép hangzással. Ennél a befejező zeneműnél már a zenekar is remekelt. Külön említést érdemelnek Tóthné Horányi Ilus bábjai és maszkjai. A népművészet mestere ebben a „műfajban” érzi magát igazán otthonosnak. ötletes, szellemes, kivételes tehetségű. S tulajdonképpen már ezekért a műveiért megérdemli a dicséretünket. A Maskurázás, avagy farsangolás című komplex nép- művészeti bemutató összességét tekintve tehát felemás érzéseket kelt a nézőben. Mint produkció egyszerre ébreszt benne örömet és tiszteletet, sajnálkozást egy elszalasztott, egyelőre kihasználatlan lehetőség felett. A látott formájában csak Ígéret, amelyben ez a „csak” mégis sokat jelent. Egy jó amatőr művészeti és közművelődési kezdeményezést. A műsort szívesen tekintenénk meg újra érleltebb, kidolgozottabb formájában. (ok) A mátraszelei hármas ikrek: A házat övező fák közül előtörnek a napsugarak. Az erkélynek egyelőre még nincs korlátja, de napoztatásra kitünően megfelel. A nagyméretű széles babakocsiban a három apróság, Mária, Béla és Bernadett. Reggeli után jól- lakottan szuszognak, szájukban billeg a cumi Az édesanyjuk néha kiszalad a konyhából. Rájuk pillant, megnézi, rendben van-e minden, kényelmes-e a fekvésük, kell-e valamelyiknek segítség. Aztán megnyugodva bemegy a házba, az ikrek nyugodtan levegőznek. A mátraszelei Bede gyerekek immár közelednek a négy hónaphoz. Kikerültek a pólyából. Tipegőt „öltöttek”. Az édesapjuk, Bede Béla a FOKGYEM zagyvarónai forgácsolójában dolgozik. A felesége ugyanott meós. Amikor az orvosok megmondták a házaspárnak, hogy egy he- Reggeli csendélet, lyett három baba várható, első gondolatuk a meglepődés, az öröm volt. A második rögvest, hol fognak lakni, a jócskán meggyarapodott családdal. Addig ugyanis a fiatal- asszony szülei fogadták be őket. Egy szobát kaptak. Bede Béla elment a kazári tanácsra. Ennek a társközsége Mátraszele. Elmondta mi járatban van, három gyereket várnak. A tanácson megnyugr tatták. Találnak valamilyen megoldást mindenképpen. Nyújtsa be a lakásigényét, aztán jöjjön vissza. Világra jöttek a babák. Márciusban megszülettek a Bede ikrek. Egészségesek, szépek, jól fejlettek voltak. A kórházban . akkoriban körülöttük forgott a világ. Mindenki tudta a szenzációt. A szűkebb és tágabb ismeretség, a rokonság gratulált. Bede Béla, aki délutános, így szabad a délelőttje, mosolyog : — Szerettünk volna egy olyan gáztűzhelyet, amelyik palackkal melegít. Kell a fürdetéshez. Elmentem a Centrum Áruházba, mondtam, hogy a három gyerek megvan. Kályhát viszont nem lehet kapni. Gratuláltak és segítettek. Soron kívül meghozatták a tűzhelyet, ne szenvedjenek hiányt a „nevezetes” testvérek. ■ .« A gyerekek: Béla, Mária, Bernadett. A segítséget, amely megkönnyítette az első heteket, mindenben érezték. Érzik ma 54. A császár a tíz év alatt azért megtanította a kicsike királyokat, hogy a törvény, az törvény. S minden ember a maga mivoltában köteles felelni előtte. Nem szaggathatják le csupa bűnüldözés közben, mint gyanúsítottnak, a húsz körmeit, nem verhetnek félholtra, nem ülhetek gyanúsított mivoltomban halálomig a kóterben. Túl rövid ideje halt meg ahhoz a császár, hogy ezek az idomított rangos szemetek áthághassák a beléjük dresszí- rozott parancsokat. Ezek mindig annak hisznek, amit legközelebbi érdekük diktál. Ha éngem hűtlenséggel vádolhatott, akkor a király mellett állt. Akár a megyei urak. Föliratkoztak József törvényei ellen, de kutyának kellenek a törvényei, ha a legkisebb nemes érdekei ellen valók. Közteherviselés adóban, katonaállításban? Kell a kutyának a császár. A pór nem szeret katonáskodni, felségáruló! Amúgy, éljen a király! Ha a pór utálja a derest, fölötteseit gyalázza! Deres sincs már. Eltörölte, megtiltotta II. József. A jót ne tudnánk. Ami nekünk jó törvény, annak hírét hozzánk hordják Bécsből lábadozó szelek. Nincs deres, és nincs deres! Nem verethet meg Buxbinder a Nagymajor piacán huszonötig, ahogy eleinte itt is kezdődött az élet. Hanem a cellában fölemeli kutyakorbácsát, én meg bebéklyózott kezem. 4 NÓGRÁD —1978. július 9., vasárnap — Ügy üss, hogy csak egyet ütsz, de akkor véged! Látta a pofámon, hogy nem vagyok valami jókedvemben, hát kikopogtatta magát. Tudtam, hogy befizet ő nekem ezért. Hogy is hagyná, hogy egy közönséges csikós kezet emeljen rá. Akkor is, ha azt a kezet az ő gyalázatossága emeltette velem a feje fölé. A magamra maradásom órái heteknek, hónapoknak tűntek, egy veréb el nem cse- cserintette magát a kóter körül. Tudtam, hogy Buxbinder- nek, Hantosnak meg a többi nyikhajnak, kik most főzik terveiket, nincs nagyobb gondja nálam. Forr és rotyog bennük a gyűlölködés. Ismerem őket. Egy lovat nem tudnak tisztességesen megülni, egy véka zabot kiadni, hogy abból ne lopnának. Múlt az idő. A gyerekeim hozta kosztot adták be a katonák napjában egyszer, aztán nem ugatott rám a kutya se. Gyantázniuk kellett az agyukat, hogy valami meg- foghatóvpl tegyenek hűvösre. Puszta haragból, játékból, ahogy apámék idejében elő- fordulgatott, nem lőhetett belém, véletlenül nem köttethettek föl. Egy reggel, ahogy kibliön- tésre nyitják az ajtóm, hallom, verik a harci dobokat valaki érkezésére. De annak valakinek kell lennie, mert úgy magameguntában nem verheti azt az őrség, még gyakorolni is kijártak a ka- marási legelőkre, nehogy valami újonc valóságnak vegye. Annyit tudtam, hogy no, nem nekem verik, hogy most kiléptem fabilivel a kezemben a kóterajtón. Vissza is megyek, múlik egy-két nap, egy ökörbődülés alig jár el az ablakom aljáig. Egyszer jön a borbély, de hoznak mosdóvizet, siettetnek, készülődjek. A katonák nem voltak velem gorombák, sorsom a sorsuk, de most annál is szelídkéseb- ben terelgetnek föl a nagykaszárnya parancsnoki termeibe. Van ítélet, gondoltam, s ahogy megcsillapodott bennem a gyűlölet a félhomályos garicsban, úgy ni, talán bánom is hirtelen haragomat. De hát vigasztaltam magam: ne félj seggem, hátulról vagy! Belépek, hát maga Cseko- nics őrnagy ül Buxbinder asztalának tetején. Na, ezek Csekonicsot várták. A maguk kis eszétől azért ilyen uralkodóválságos időben tán rém mernek ítéletet hozni. (Folytatjuk) is. Elsőként a kazári tanács cselekedett. Kiutalt négyezer forintot gyorssegélyként. Ebből vették a három egyforma kiságyat, a száz pelenkát, pólyákat, kisingeket, miegymást. Mert ebben a családban mindenből három kellett. Aztán a lakás következett. Mátraszelén az orvosi rendelő mellett megüresedett a szolgálati lakás. A tanács rendbe hozatta, kifestette, bevezette a vizet. Nagyon szép most a Bede- család otthona. Hatalmas konyha, két nagyméretű szoba. A fürdőszobájuk nagyobb mint némelyik salgótarjáni bérház szobája. A három gyerek után jól jött a szülési segély, hűtőszekrénytől a gáztűzhelyig, a kényelmes bútorokig mindent megvásároltak. Ráadásul a tanács ga- vallérosan, (a három gyerekre való tekintettel) erre az évre a lakbért is elengedte. Bedéné közbeszól: — Semmiképp ne felejtsük el, hogy napi négy órára segítséget kapok. Ismerős, a sógornőm vállalta a munkát. A tanács négy órában fizeti. Gondolja el, hogy nálunk naponta mennyi pelenkát kell mosni, hipózni, kifőzni, hogy a kis- ruhákról már ne is beszéljek. Így igaz. Az édesanya és aa édesapa nem ér rá unatkozni! A főzeléket, tápszereket megfőzni, a három gyereket egymás után tisztába tenni, megetetni, ellátni. Egymásba folynak az órák, szünet ritkán adódik. ' Nem maradt tétlen a munkahely sem. Első ajándékként Debrecenben külön megrendelték és megcsináltatták a hármasiker-kocsit. Ilyesmit üzletben nem lehet kapni! Kaptak pénzsegélyt. Aztán a munkatársak jöttiek látogatni! Hozták a három tipegőt, melléje az orkándzsekit. A kisfiúnak pirosat, a kislányoknak rózsaszínűt. A falubeliek, a rokonság egymásnak adta a kilincset. Mindenki látni akarta az ikreket. A legrendszeresebb vendég Szabó József - né védőnő, aki az első időben még a fürdetést is vállalta. így élnek Mátraszelén Bede Béláék. Az ikrek gyarapodnak, fejlődnek. A legnagyobbnak a súlya már hat és fél kiló. Külön örömet jelentett a családnak, amikor a Salgótarjáni városi Tanácstól kaptak értesítést. Nagycsaládosként nyilvántartják őket a lakáskiutalásnál. Csatai Erzsébet Mai tévéajáwtlafűnk 20.10: Nagy Sándor. Valóságos sztárparádé ez az 1956-ban készült, magyarul beszélő amerikai film; Nagy Sándor szerepében Richard Burtort látjuk. Filiposz — Frederic March, Olümpiász — Danielle Darrieux. Alekszandrosz, a világhódító Nagy Sándor alig élt többet harminc évnél, csatái, győzelmei mégis öreg hadvezérekével vetekednek. Tanítómestere Arisztotelész volt. A film a hadvezér fiatalkorában indul, innen követhetjük útját, amely a perzsa majd az indiai birodalom egy részérek meghódításához vezetett. Az ősi Babilonban rendezte be fővárosát, s a hódítások után minden energiáját a sok népű birodalom megszervezésére fordította.
