Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

Nyári pillanatkép. Problémaként jelentkezik Szóltunk már e sorozat egy korábbi írásában arról, hogy fiatal vezetők elő­szeretettel veszik át koro­sabb társaiktól — hasznos tapasztalatokkal egyetem­ben — azok beidegzett, hi­vatalos ízű, terjengős be­szédfordulatait. Ezért bur­jánzik — már-már kigyom- lálhatatlanul — a megol­dást nyer, az átadásra ke­rül, a megegyzésre jut és még seregnyi ezekhez ha­sonló, túl hosszúra nyúlt kifejezés. Az ilyenképpen fogalmazók alkalmasint úgy vélik: „egy komoly, te­kintélyes ember” képében tetszeleghetnek, ha egyszerű szavak helyett csűrik-csa- varják a beszédet, nyaka- tekert mondatokkal teszik próbára hallgatóik, olvasóik türelmét, értelmi képessé­geit. Az élet nem áll meg. Terjengősék fantáziája to­vább buzog, újabb és újabb „gyönyörűségeket" kreál­nak. „Problémaként jelentke­zik a munkaerőhiány" — olvastuk valahol. A „szer­ző” tucatnyi „emberibb" változatot utasított el; mondhatta volna: gondunk, bajunk, nehézségünk, problémánk a munkaerő­hiány, kevés a munkásunk, több dolgozó kellene stb. De akkor mi lett volna a tekintélyével? Fityiszt mu­tatott az egyszerű szónak, a „problémaként jelentke- zik”-kel nagyobb ember lehet — remélte. „A határozat gyakorlati végrehajtása" — bukkan­tunk rá másutt. Mintha a végrehajtás vagy a meg­valósítás lehetne más­milyen, nem gyakorlati. „Előrelépés történt” — hallottuk egyebütt. Akárha nem volna elég — egyszer­smind világosabb — az előreléptek, a haladtak, a fejlődtek stb. „Sok munkát fejtenek ki” — hangzott a „dicséret”. Sokat dolgoz­nak. nagy munkában van­nak, tömérdek a dolguk, körmükre ég a munka stb. — így is szólhatott volna az elismerés. De nem így szólt, mert így Terjengősék szerint tú­lontúl parlagi. Talán sike­rült őket jobb belátás-, ra bírnunk ezen jegyzet megírásának gyakorlati végrehajtása során meg­valósuló figyelmezteté­sünkkel. .. —mól— Akcióprogram A Salgótarjáni Kohászati Üzemek KISZ-bizottsága 1978/79. évi akcióprogramjá­ban fontos feladatokat hatá­rozott meg a gazdasági építő­munkában. Részt vesznek az Ifjúkommunisták az V. öt­éves terv teljesítéséért elne­vezésű megyei mozgalomban; az exportra termelő üzemek fiataljai konkrét vállalásokat teljesítenek; minden alap­szervezet csatlakozik az anyag- és energiatakarékos­sági * ’.ajánlásokhoz: munka- védelmi felügyelőhálózatot hoznak létre; társadalmi munkával segítik a kistere- nyel görgőspálya- és hegesz- tettcső-gyártó üzem beruházá­si munkálatait; vas- és fém­hulladékgyűjtési akciót szer­veznek. Mindezeken túl gaz­daságpolitikai előadásokat tartanak aktuális témákról, valamint vetélkedőket, verse­nyeket szerveznek a tehetsé­ges ifjúmunkások részére. FIATALOK ♦ *** ♦*« **♦ < RÓL____ INAK »*♦ ♦*» *1* *% • Jp esz tivál-elö készületeinkről Széles körben — gazdag programokkal A VILÁG HALADÓ, de­mokratikus ifjúságának kép­viselői néhány hét múlva Ku­ba fővárosában, Havannában, találkoznak. Más országok fia­taljaihoz hasonlóan hazánk ifjúsága is nagy érdeklődéssel figyeli hónapok óta az elő­készületeket, a rendező or­szág munkáját, a nemzetközi ifjúsági szervezetek tevé­kenységét. S, bár alig több mint 400 fiatal utazhat a XI. VIT országába, az itthon ma­radók sem „unatkoznak”. Mind az előkészítésből, mind a hátralevő időszak munkájá­ból kiveszik részüket. Megyénk tizennyolcezres if­júsági mozgalmi tábora ápri­lis 24-én, az ifjúság nemzet­közi szolidaritási napján kezd­te meg az úgynevezett „inten­zív” szakasz feladatainak meg­valósítását. Mit is jelentett ez? Szerte a megyében kommu­nista műszakokat tartottak, melyeken a fíISZ-tagok ki­lencven százaléka részt vett. Röpgyűléseken emlékeztek meg a szolidaritási napról, s véleményt nyilvánítottak az ifjúsági szervezetek szolidari­tási tevékenységéről az euró­pai ifjúsági leszerelési konfe­renciáról, a gyarmati országok fiataljainak helyzetéről, és természetesen szó esett a VIT-ekről is, a fesztiválmoz­galom jelentőségéről. A „10 plusz 1 a Xl.-ért” el­nevezésű komplex megyei ren­dezvénysorozatunkkal a széles körű részvételt kívántuk el­érni, s az eddigi nyolc kis VIT tapasztalatainak birto­kában, úgy érezzük, eredmé­nyesen ténykedtünk. A ren­dezvényeken a korábbi VIT- ek eseményeinek, hangulatai­nak felidézésével segítettük a fesztiválmozgalom, a DÍVSZ és a KISZ tevékenységének mind jobb megismerését. A programok, a politika, a kul­túra és a sport egységében álltak össze, egyben lehető­séget teremtve amatőr művé­szeink, együtteseink bemu­tatkozására. A fesztiválhangu­lat sok ezer fiatalt vonzott. A kis VIT-eken delegációt választottak, valamin a sport- és kulturális versenyek leg­jobbjai együttesen képviselik majd területüket a megyei kis VIT-en, melynek meg­rendezésére július 16-án Sal­gótarjánban kerül sor. Ekkor szeretnénk méltóan demonst­rálni felkészülésünket, gaz­dag kulturális- és sportprog­rammal, politikai megemlé­kezéssel. JELENTŐS SEGÍTSÉGET nyújtottak a VIT-rendezvé- nyekhez, -műsorokhoz a VIT- agitációs központok Salgótar­jánban és Balassagyarmaton. Egyrészt belső szolgáltatá­sokkal (műsoros estek, film­vetítések, amatőr együttesek bemutatkozása, propaganda- és módszertani anyagok áru­sítása stb.), másrészt az alap­szervezeti rendezvények ösz- szeállításában. Érdemes né­hány programot külön is megemlíteni. Így például a Vízöntő, a Láma együttes műsorát, az amatőr művészeti csoportok közreműködésével megtartott szolidaritási estet, a játékdélutánokat, valamint a VIT-en járt fiatalok él­ménybeszámolóit­Tapasztalataink szerint az agitációs központok a vártnak megfelelően működnek, an­nak ellenére, hogy külső szol­gáltatásuk néhány KlSZ-alap- szervezet előtt nem, vagv alig ismert. De kialakult mindkét központ törzsgárdáia. a fiata­lok szeretik és várják a prog­ramokat. A VIT-re való készülés azonban nem vonta el a fi­gyelmet a KISZ-élet más te­rületeiről. Az alapszervezeti munka a forradalmi ifjúsági napok és a tavaszi feladatok után sem lassult, számos jó, ötletes kezdeményezés szüle­tett, vagyis a fiatalok „a munkáról sem feledkeztek meg”. Az alapszervezeti VIT-ren- dezvények zömét főképpen gyalogtúrák, filmvetítések, sportnapok, élménybeszámo­lók, plakátkiállítások, talál­kozók, kerékpártúrák és han­gulatos klubestek alkották. Szép kezdeményezés volt a nagylóci ifjúsági klub fel­ajánlása; ők kubai játékokat gyűjtöttek össze és mutatták be az érdeklődőknek. Éves felkészítőtáboraink szintén foglalkozásuk közép­pontjába állították a VIT-re készülést. S, bár nem az in­tenzív szakaszhoz tartozik a megyei VIT-vetélkedő, de mindenképpen szólni kell ró­la. Több mint háromszáz csapat csaknem kétezer ver­senyzője mérte össze tudását, s a legjobbak az áprilisi döntőn küzdhettek az orszá­gos mezőnybe jutásért. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a VIT-vetélkedőkkel tudtunk elérni legnagyobb ak­tivitást mind a fiatalok mind az idősek (!) körében. ÖSSZESSÉGÉBEN: AZ ed­digi rendezvények, akciók jól szolgálták a VIT-re törté­nő felkészülést, s a fiatalok magukévá tették az előkészí­tő munka szellemét. Érdeklő­déssel . várjuk a fesztivál kez­detét. Ponyiné Oszvald Katalin a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkára Hogyan éljünk? Szerte a megyében vita­téma volt az elmúlt idő­szakban a Hogyan éljünk? — kérdés. KISZ-fiatalok százai keresték a választ, a felele­tet, az „életmódreceptet”. A munkásifjúság körében a leg­több kérdés a munkával, a környezettel kapcsolatban ve­tődött fel. örvendetes, hogy nagy részük nemcsak a jó ke­reseti lehetőség, hanem a ren­dezett munkakörülmény miatt is ragaszkodik helyéhez. Ahol ez nem így van, ott a fluktuáció ékes bizonyítéka a szervezetlenségnek. A szocia­lista brigádmozgalomról szóló vélemények elsősorban a for­malitást kifogásolják; nagy jelentőséget tulajdonítanak a gazdasági feladatok végrehaj­tásában, a céltudatosság fo­kozásában. A viták tapaszta­latai arra ösztönözték a ren­dezőket — mivel a kérdés élénken foglalkoztatja a fia­talokat —, hogy a közeljövő­ben is szervezzenek hasonló vitákat. Sis .TMBk.mMm T áborban. Hamarosan a sö­tétség . . . Országjáráson A matkói fafaragónál Európában, de a világ sok más országában az utóbbi év­tizedben új erőre kapott a naiv művészet, újraéled a népi ábrázolásmód. A naiv művészek életük, munkájuk megannyi örömét, keserűségét rögzítik anyagba. Kecskemét szomszédságá­ban, a vad homoki Matkó­pusztán egy régi, feledésre ítélt művészetet éltet a baltás faragómester, Pólyák Ferenc. Tanyasi otthona egyben mű­terme is, ahol kisbalta segítsé­gével Európában egyedüli mó­don készíti faszobrait. Több száz készült eddig, szil-, dió-, japánakác-, éger-, barack-, körte-, tölgy-, olajfa törzsé­■■ i.'! Ot ■IH <í'SIS IÁ IBÍBÍ luil,. Hm iiílll A szeszélyes időjárás ellenére sokan felkeresik a salgói vár romjait. — fotó: kiss — bői kifaragva, illetve dom­borműnek kiképezve. Dom­borművek és faszobrok. A ta­nyasi élet pillanatai, epizódjai elevenednek meg munkáin, így vall róluk: — Szüleim földművesek voltak, de őseim között akadt juhász, sőt betyár is. Apám kecskeméti volt, anyám kiskun, íülöpjakabi. Ketten voltunk testvérek: Anti meg én... 1945-ben születtem. Már kis­gyermekkoromban kezdtem a fával bajlódni. Édesanyám vett két bárányt, aztán ezt a két bürgét szaporítottuk. Lett is egy kis nyáj, én őriztem kint őket a pusztán, kora haj­nalokon és késő délutánokon, mert közben iskolába jár­tam. .. Haladtak is az évek, én is nőttem mint a fa az erdőben. Egyre nagyobb da­rabokat szerettem volna fa­ragni, ha nem is sikerült min­dig. Először az orrt tanultam meg faragni, aztán a szemet, majd idővel a szájat, fület és legkésőbb a törzset. Már jól ment a faragás, miközben gimnáziumba kerültem... A forma, a mozdulat érdekel, hogy a száraz anyagot én ala­kítom, formálom kézzé, láb­bá, fejjé, úgy, ahogy látom a parasztot, vagy amit éppen faragok Az ember érdekel el­sősorban. Külső mozdulatai­val, belső indulataival együtt. Nagy, vágott felületekkel dol­gozom, tükrökkel. A paraszt­embernek nem csupán a kül­seje fontos, hanem a belső, a lélek is. Ezt hordozza az arc, a fej. — Vannak a pusztának jel­legzetes, tipikus alakjai, akik külsőségeikben is karakterek. Az ilyen embereket jól meg­nézem, nemcsak egyszer ha­nem ötször is, azután megpró­bálom megfaragni pásztornak, betyárnak, vagy parasztnak. A puszta mindig jellemeket, egyéniségeket szül. Csodálatos, amit ezek az emberek ma­gukban őriznek. Ezért szép a tanyák népének minden élet­megmozdulása. .. — Szívemhez nőtt a pusz­tai ember, mint ághoz a virág, vershez a dal. Faragom őket... Gyűjtöm a régi tárgyakat, sze­gény parasztok, cselédek el­nyűtt holmijait. Gyűjtöm a tárgyi és szellemi emlékeket Mióta leérettségiztem, voltam segédmunkás, földmérő, nap­számos. 1970-től a matkópusz- tai Petőfi Tsz tagja vagyok, itt dolgozom. Közben alakí­tottam egy parasztegyüttest, melynek számtalan rádiófel­vétele is van. Megnősültem, három kislányom van... Az emberi munkát dicsérő, fehér falú öreg tanya udva­rán a párás napsütésben élet­nagyságú szobrait mutatja. Eredeti környezetben öreg matkói parasztok, sorsok, éle­tek, látomások. A faszobrokból, dombormű­vekből mostanában sokan vá­sárolnak, még közületek is. Gyakoriak a kiállításra hívo­gató látogatók. A szobrok­hoz szükséges faanyag is ösz- szegyűlik. Biztosabb, állandó alkotói segítséget érdemelne azonban a matkói fafaragó. Beszélgetésünket bel- és kül­földi látogatók érkezése sza­kítja meg. Pólyák Ferenc fa­faragó népművészt keresik. Ö tagadóan rázza a fejét: — sokmindent elértem már, sze­repeltem világkiadványban, a tévé is készített portréfilmet, írtak rólam országszerte, or­szágjárók keresik fel műter­memet — de a népművész cí­met még nem kaptam meg... Legközelebbi találkozá­sunkkor talán már a „cím” sem hiányzik. Péter Imre NÓGRÁD — 1978. július 8., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom