Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-04 / 155. szám
Jó« eik*»rü«t főpróba I Sportversenyeit, kulturális bemutatók Művelődési nap— mindenkinek Nézsán A legendi menyecskekórus átvette az Országos Béketanács elismerő oklevelét. Művelődési napot először —, ha emlékezetünk nem csal — három évvel ezelőtt rendeztek először Nógrád megyében, a Salgótarjáni József Attila Művelődési Központ kezdeméugyanis nincs művelődési ház. Van viszont intézmény- vezető, aktív pedagógusgárda, találékony és inspiráló községi vezetés, hagyományokat őrző, ápoló lakosság. Képviseletbe öltöztek a fiatalok. nyezésére. Azóta számos rendezvény — többek között Ce- reden, Taron, Lucfalván, Di- ósjenőn — bebizonyította e közművelődési forma létjogosultságát. A rendezvény előtti hetekben a legtöbb helyen újabb lendületet kapott a kulturális munka, tartóssá vált a helyi .politikai, állami és társadalmi szervek, valamint a művelődési intézmények kölcsönösen gyümölcsöző együttműködése, s több köz- művelődési módszer, forma éppen e napok tapasztalatai alapján honosodott meg a községekben. Ugyanakkor nem lebecsülendő a művelődési napok társadalmi aktivizáló hatása sem; a programok változatossága az adott település valamennyi rétegét bekapcsolja a kulturális tevékenység áramába, lehetőséget ad az igények kielégítésére, s újabb szükségleteket szül. Egyszóval: erjesztője. húzóereje a helyi közművelődési munkának. Ilyen tapasztalatokat szerezhettünk vasárnap is a rétsági járás egyik községében, Nézsán, ahol a kulturális élet helyi irányítóinak és szervezőinek, a község lakóinak kérésére második alkalommal rendezték meg a járási szervek közreműködésével a művelődési napot és az öntevékeny népművészeti csoportok bemutatóját. — A község sajátosságaiból fakad, hogy a kulturális rendezvényeket főként az általános iskolában, hivatalok tanácskozótermeiben és a szabadtéren tartják. Nézsán A művelődési nap programjainak az általános iskola biztosított helyet. Tornatermében — esztétikailag erősen kifogásolható e helyszín — délelőtt a gyermekek négy mesefilmet tekintettek meg, s a vetítést követően az isfontos, mert önálló munkára ad lehetőséget, gondolkodásra készteti alkotóját, kompo- zíciós készségét fejleszti, nyilvánosságánál fogva közösségi élmény forrásául szolgál. A zsűrinek legjobban tetsző rajzot a negyedikes Kucsera Mária készítette. • Az általános iskola egyik nagytermében délután Szo- bonya István, művelődésiház- igazgató nyitotta meg a nép- művészeti kiállítást, amelynek anyaga egytől-egyig a nézsai lakosok tulajdona. Tárgyait —, dunyhákat, hímzéseket, köcsögöket, használati eszközöket és még felsorolni is képtelenség mi- és hányféle tárgyat — ők adták kölcsön a művelődési nap rendezőinek. A népművészet hagyományairól, napjainkban betöltött szerepéről Antal András iparművész tartott diavetítéses előadást. Érdekes, szép megyei, anyagot mutatott be a művész, aki feleségével, Szől- lősi Mária textil tervezővel évek óta szenvedélyesen fo- tografálja a mában fellelhető népművészeti értékeket. Kár, hogy olyan kevesen mentek el a vetítésre — főleg az értelmiség képviselőit hiányoltuk. Persze a szűkkörű érdeklődéshez hozzájárulhattak a mostoha körülmények is, a tornaterem ridegsége. A népművészeti színpadi bemutató számára viszont annál kellemesebb volt a környezet. Az iskola parkjának Nagy közönségsikert aratott a rétsági Börzsöny tes. táncegyütkolaudvar betonjárdáján rajzolhatták meg a vásznon látottakhoz kapcsolódó élményeiket. Tizenhat alsó tagozatos kisiskolás gyürkőzött neki a nagy munkának, vállalva mindazt az örömet és nehézséget, ami egy ilyen nyíltszíni „alkotással” jár. Az aszfaltrajz illékony „műfaj”, tiszavirág-életű, mégis Ifjúsági találkozó Rimócon Gyermekprodukciók színesítették a népművészeti bemutatót. hatalmas fái alatt állították fel a színpadot, s legalább háromszázan nézték végig a hét járási csoport és a vendég galgagyörki népi együttes vidám, színes műsorát. A járási bemutató főpróbának is beillett az augusztus elején Bánkon megrendezésre kerülő megyei nemzetiségi találkozó előzetesének. A szervezők célja ugyanis az volt —, mint a művelődési nap megnyitója, Gálik József művelődésügyi osztályvezető elmondotta —, hogy képet alkothassanak a szakemberek az amatőr művészeti csoportok jelenlegi állapotáról, felkészültségéről, s szükség szerint megfelelő tanácsokkal láthassák el az együtteseket. A rétsági művelődési központ és a diósjenői művelődési ház gyermektánccsoportjának, a nézsai általános iskolás tánccsoportnak és vegyes kórusnak, a legéndi, a nógrádsépi kórusnak, a rétsági ÁFÉSZ Börzsöny tánccsoportjának nincs szégyenkeznivalója. A nézsai főpróba tehát jól sikerült. Nézsa lakossága kellemesen szórakozott. Sulyok László — A községben már a hét venes évek elejétől hagyó mány a járási ifjúsági talál kozók megrendezése — mond ja Holecz Ferenc, a szécsényi járási KISZ-bizottság mun kalácsa, aki maga is helybe li. — De az idei az első alka lom, hogy nagyobb szabású a rendezvény; összekapcsoló dóit a megyei szövetkezetek betn dolgozó fiatalok találko zójával. Az ifjúsági találkozó ötlete ezúttal is Rlmócról indult el. A község vezető szervei, testűtekéi szorgalmazták, s elképzelésükhöz csatlakoztak a megyeiek, a KlSZ-bizott- ság, a TESZÖV; MÉSZÖV és a KISZÖV. Szövetkezeteinkben, az általános fogyasztási a mezőgazdasági, és ipari szoágáltató szövetkezetekben töbfc ezer fiatal dolgozik, s eddig számukra nem volt megfelelő, mindhárom ágazatot átfogó kulturális találkozó. Vasárnap erre is sor került, s remélhetőleg így lesz az elkövetkezendő években is. A megyei szövetkezeti és a szécsényi járási ifjúsági ta- lálkoczót a rimóci VIT-parkban rendezték meg. Tersztyánszky Rudolf, a KISZ megyei bizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket, akik a kubai XI Világifjúsági Találkozó szellemében adtak randevút egymásnak a népművészetéről híres kisközségben. A délelőtt sportversenyekkel telt el. A községi labdarúgó- pályán a fiúk kispályás fociban mérték össze tudásukat, külön-külön csoportban, a szécsényi járás és a szövetkezetek fiataljai. A lányok röplabdamérkőzést vívtak. Az összetett honvédelmi versenyben négy fiúcsapat mellett a rimóci lányok is elindultak. Akarásban, izgalomban nem volt hiány. A csapatok köré apró, de lelkes szurkológárda verbuválódott fáradhatatlanul biztatva, serkentve kedvenceiket, akiknek nemcsak az elszánt ellenfelekkel kellett megbirkózniuk, hanem a fülledt, párás meleggel is. A délutáni ifjúsági nagygyűlés kezdetekor a parkban feállított szabadtéri színpad előtt már mintegy kétezer érA résztvevőknek tetszett a délutáni kulturális program. (kj) deklődő gyülekezett. Demus István, a szécsényi járási KISZ-bizottság titkára a találkozó jelentőségét méltatta, szólt a kubai VIT előkészületeiről, a fiatalok társadalmi szerepéről. A kulturális műsorban 11 öntevékeny művészeti csoport — néptáncegyüttes, kórus, irodalmi színpad — kapott helyet. Ott volt többek között a nógrádmegyeri cigányegyüttes, a nógrádszakáli, a mihálygergei, a ceredi, a rimóci KISZ-alapszervezet, sőt megjelentek ceredi fiatalok is. Mintegy három órára ők vették birtokukba a színpadot, sok kellemes percet, élményt szerezve előadásukkal társaiknak és a nézőknek. Kora este újabb váltás a színpadon: a lemezlovas a legújabb könnyűzenei számokkal csalogatta táncra a fiatalokat. Akik másféle szórakozásra vágytak, azok a mutatványosbódék előtt próbálhatták ki ügyességüket, vagy felülhettek a gyermekkörhintárai Kiss Ferenc, a rimóci KISZ- alapszervezet titkára este már a jól végzett munka örömét érezve beszélgetett társaival. Ifjú Gárda-rajuk első lett az összetett honvédelmi versenyben, a focicsapat második. — Nagyon a magunkénak éreztük a rendezvényt — mondja a fiatalember. — Szabadnapjainkat áldoztuk rá, hogy a környéket rendbe tegyük. Holecz Ferenc 20—30 KISZ- es nevét is példaként tudná állítani, ám helyszűke miatt megelégszik Toldi Ibolya, Pásztor Antal és Kiss Ferenc nevével. De a dicséret ezért a szép napért nemcsak a KISZ-ese- ket illeti — hanem a község politikai, állami és társadalmi szerveit, szervezeteit együttesen, a sportversenyben, a kultúrműsorban résztvevőket és felkészítőket egyaránt. (ok) TAth B6la LEGENDA A LÓRÓL 49 Mert a titoknok nem ült örökösen a bakón, de a kocsis hallotta azt is, ami nem rá tartozott. Na, ilyen nyomokon megtudtuk, hogy nem lesz cifrasallangos megyei bandérium a király fogadására. Nem lesznek nemesi fogadó bizottságok és köszöntők. Százlovas csapat mezei versenyét engedik csak. De arra máris lehet jelentkezni. Mondtam apámnak, hogy én fölirat- kozok. M egvi dámodott. — Vegyük készület alá a Virágot! — Mit kell azon készíteni? — Hallottál már mezei futóversenyről? — Maguktól, ahogy beszélni szoktak róla. — És azt hiszed, annyi, hogy nyeregbe csikós, aztán hajts?! — Hát? A többit tudja a ló. — Tudni tudja, csak bir- ja-e? A mezei verseny nagy úttal jár. Bíróssá kell edzeni! A szegvári alispán lovásza éppen ide alá járkált választási malacokért, kérdés nélkül ellotyogta a föltételeket. Szeret okosnak látszani, hiszen nem akárki keze-lába ő. Na, mondja, hogy a makó- falvi átkelőtől indítják a versenyzőket egy csapatban, a király személynökének a lobogó jelére. A cél, itt a nagymajori magaslaton letűzve, a király jelenlétében várja a befutókat három óra leteltével. A távolság Makótól Mezőhegyesig öt magyar mérföld. Tornyiránt. De nem az úton ám! Így aztán lesz az a távolság hat magyar mérföld is. (Több mint 50 km.) Erre kell a Virágot fölkészíteni. Készültünk aztán, apám aggodalmai között. Ahhoz kínozni kellett a lovat. Nem legelhetett. Egész nap ültem a hátán. A titkokat a benevezett katonacsikósok nem tudhatták. Szájpecek helyett kopárosra kötöttem, hogy zöldet egy szálat ne tudjon a szájába venni. Nézett rám a Virág, mit akarok ezzel a bo- londériával. Kapott tavalyi szénát. Este hazarúgtattam, frissen fejt kancatej várta a Virágot vacsorára. Napi két mérföldnyi vágta az őszi szántásokon is hozzátartozott Virág felkészítéséhez. Apadozott a horpasza. Nézett rám, de a rivális versenytársak is. Kicsi kárörömmel látták, hogy száradozik a bőr is a lovam horpaszára. Esti vágták után pár korty vizecske. Szigorú erősítés a széna leszorításában, az abrak mennyiségének leszorításában. A tréning tizenötödik napjától pörkölve kapta a zabot, félvödörnyi kancatejet, és emelődött a vágta távolsága. Amikor már csak nyolc napunk volt a versenyig, apám vizsgálgatta a lókukót. Amikor nem volt benne nedvesség, azt mondta, készen vagyunk a versenyvágtára. Egy napig pihenni hagytuk, rá se ültem, marék széna, fél vödör kancatej, sétált a kopároson. Persze, a többiek • se voltak restek. Ki mit gondolt, úgy erősítette a lovát. A császár érkezése előtti napokban hangos zajjal építették a nagymajori sátrat, eléje a lobogók rudazatát, a célszalag ustorfáit ásták, zölddel fonták a bevezető korlátokat, desz- kasupa épült a katonai zenekarnak, pódium a bíráló szemlézőknek. Ivóhelyek, ülőpázsitok a közönségnek. Megérkeztek a szállásmesterek, és azon porosán, ahogv a Temesvár—Kikinda felöl beporoszkáltak az ünnepség terére, -osztották a parancsolatokat. Hová gyöptéglákat, hová a locsolt tózegszőnyeget, ivóvizet, hűsítősasztalokat, fáklyatartókat. S polygott a nép, mint az elpisált hangyaboly napkelte után. A verseny előtti napon, délebéd után mi, versenyesek is megindultunk Makófalvá- nak. Végigcövekelve, lobogókkal az útvonal, ami között mehet a vágtázók serege. Negyedmérföldenként az inspektorok figyelőhelyeinél is deszkaszárnyak, ha esik, ha fúj, hát enyhelyük legyen. Birkabőr tömlőben vittem Virág vacsoratejét. Nem itta meg. Érezte a faggyúszagot rajta. Éjszakára üres abrakostarisznyát húztam a fejére, hogy legelni ne tudjon. A reggeli nap első sugarainál megálltunk a kezdő csíkon. Nem voltunk százan. Megmondták már öregapámék, hogy mindig többen dicsérik a fölkelő napot, mint a lenyugvót, több az eljegyzés, mint az esküvő! Lehettünk hetvenen. Kilencen civil csikósok, a többi katona. De kardosak, fényesek, subickosak, bajszosak, nagy, kivagyi pitepofájúak, kik közül nem egyet ismertem cselekedeteiről, mást csak hírből. Többségüket ezelőtt a szememmel sem láttam. (Folytatjuk)
