Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-29 / 177. szám
Kádár János és Leonyid Brezsnyev baráti találkozója Barátságtalan lépések Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke július 28-án a Krímben találkozott a Szovjetunióban tartózkodó Kádár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával. A találkozón kölcsönösen tájékoztatták egymást a két párt tevékenységének fő Irányairól. Leonyid Brezsnyev a szovjet mezőgazdaság további fejlesztésének kérdéseiről szólott, az SZKP KB 1978. júliusi ülésén hozott határozatok programadó jellegét vázolta. A párt által megjelölt intézkedések biztosítani hivatottak az ország szükségleteinek teljes kielégítését a főbb mező- gazdasági termékfajtákból. Kádár János ismertetést adott az MSZMP KB 1978. áprilisi üléséről, amelynek nagy mozgósító jelentősége van az MSZMP XI. kongresszusa na- tározatainak teljesítése és az V. ötéves terv feladatainak végrehajtása szempontjából. A találkozón jelentős figyelmet szenteltek a magyar— szovjet együttműködés kérdéseinek. Hangsúlyozták, hogy a kooperáció és a termelés szakosításának elmélyítése mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind a KGST keretében, a két országban folyó szocialista és kommunista építés feladatai eredményes megoldásának szilárd biztosítéka. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió a továbbiakban is elsőbbséget szándékozik adni a szocialista államok közötti gazdasági együttműködés sokoldalú elmélyítésének. Leonyid Brezsnyev és Kádár János megvitatta a világpolitika időszerű kérdéseit. Meggyőződésük, hogy a nemzetközi viszonyokban az első számú probléma a fegyverkezési hajsza beszüntetése, a tényleges leszerelés. E probléma megoldásáért folyó harcban fontos állomás volt az ENSZ-közgyűlés nemrégiben tartott rendkívüli ülésszaka, amely pozitív eredményekkel járt. Az SZKP és az MSZMP, síkraszállva a nemzetközi politikai légkör egészségesebbé tételéért, határozottan elítéli az imperialista államoknak, valamint Kínának más országok belügyeibe való beavatkozási kísérleteit. Ezzel összefüggésben hangsúlyozták a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság megbonthatatlan szolidaritását a Vietnami Szocialista Köztársasággal, amelyre a nagyhatalmi hegemonista politikát folytató Peking durva nyomást gyakorol. Délkelet-Ázsia népei a külföldi területrablókkal vívott sok éves, nehéz harcban vívták ki a békés, független élethez való jogot. Ez a joguk szent. Leonyid Brezsnyev és Kádár János megállapította, hogy a jelenlegi körülmények között különös jelentősége van a szocialista közösség egységének, az összes an- tlimperialista erő összeforrott* ságának, a béke és a társadalmi haladás eszményeinek a diadaláért folytatott harcban. A találkozót a testvéri barátság és a teljes kölcsönös megértés légköre jellemezte. A megbeszélésen részt vett: K. U. Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára, A. J. Blatov, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója. (TASZSZ) Ülést tartott a KISEB A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken Dajka Ferencnek, a vegyipari dolgozók szakszervezete főtitkárának, a KNEB tagjának előterjesztése alapján megtárgyalta az újítómozgalom helyzetével és fejlesztésének lehetőségeivel foglalkozó országos vizsgálat tapasztalatait. A népi ellenőrök hét ágazat 180 vállalatánál és 90 szövetkezetnél, valamint az érintett minisztériumoknál, főhatóságoknál és az Országos Találmányi Hivatalnál vizsgálták és értékelték az 1974. évi kormányrendeletben biztosított lehetőségek kihasználásának tapasztalatait. Ezen kívül 3500 dolgozó véleményét, s a párt-, a szakszervezeti és a gazdasági vezetőkkel folytatott beszélgetések tapasztalatait is felhasználták az összefoglaló értékeléséhez. A KNEB a jelentést elfogadta, s elnökét megbízta, hogy azt a javaslatokkal együtt a Minisztertanács elé terjessze. A lakosság bútorellátásának utóvizsgálatára készült programot Dobos Sándorné, a KNEB tagja, a Goldberger Textilnyomógyár igazgatója terjesztette elő. A KNEB jóváhagyásával a népi ellenőrök a napokban megkezdik a bútorgyártás és -forgalmazás helyzetének vizsgálatát. A népi ellenőrök legutóbb hat évvel ezelőtt vizsgálták meg a lakosság bútorellátását, ennek választékát és minőségét. Egyre sokasodnak a Carter- kormányzatnak a Szovjetunióval szembeni barátságtalan lépései. A múlt héten az elnök nem engedélyezte egy már korábban megkötött üzlet — a Sperry Uni vac amerikai cég számítógépeinek a TASZSZ szovjet hírügynökség részére történő eladását. Azóta Washington lemondta a szovjet—amerikai tudományos-műszaki bizottság esedékes ülését és több hivatalos USA-személyiség moszkvai látogatását is. Az egyoldalú lépés minden bizonnyal károsan befolyásolja a két ország ilyen irányú kapcsolatait, s hogy semmi kétség ne maradjon az e lépések mögötti tendenciáról, az amerikai külügyminisztérium hivatalos szóvivője kedden bejelentette: a Carter-kormány a továbbiakban a minimumra csökkenti az államközi kapcsolatokat a Szovjetunióval. A szóvivő elmondta még, hogy a hadászati fegyver- rendszerek korlátozásáról folyó tárgyalásokat (SALT) kivéve a kormány esetenként fogja eldönteni hozzájárul-e magas rangú amerikai személyiségek szovjetunióbeli látogatásához. Ezzel összefüggésben mindjárt közölte is, hogy lemondták Simons lakás- és városfejlesztési államtitkár augusztus első felére tervezett moszkvai látogatását. Indokolásul a külügyi szóvivő azt hozta fel, hogy a közelmúltban bíróság elé állított szovjet állampolgárok, valamint két amerikai újságíró elítélése „megrontotta a kétoldalú kapcso-' latok légkörét”. A két ország közötti légkör az utóbbi hónapokban valóban romlott valamelyest, de távolról sem a szovjet fél hibájából. Amikor Washingtonban ez utóbbit állítják, egyszerűen felcserélik az okot az okozattal. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a kémkedésért és más állam- ellenes tevékenységért elítélt szovjet személyek pere ürügyén, az „emberi jogok védelmében” ismételten beavatkozott a Szovjetunió belügyeibe. Ami a két amerikai laptudósítót illeti, a moszkvai bíróság sajtó útján elkövetett rágalmazásért ítélte el őket pénzbüntetésre és helyreigazításra. A washingtoni feje tetejére állított logika szerint a kapcsolatok rontására nem került volna sor, ha a Szovjetunió eltűri a belügyeibe való beavatkozást, s eleget tesz a konzervatív amerikai körök követeléseinek. Ez azonban egyetlen szuverén államtól sem várható el, nem hogy egy világhatalomtól. A diszkrimináció politikája, amelyhez a Fehér Ház most egyre sűrűbben folyamodik — sehová sem vezet. Washingtonban is tudják: a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya meghatározó a világbéke szempontjából. Az amerikai kormányzat tehát — azzal, hogy a kapcsolatok részleges befagyasztására törekszik — túlontúl nagy és veszélyes felelősséget vállal magára. Pálfl Viktor Ismerkedés Havannával A magyar VIT-küldöttség tagjai Havanna nevezetességeivel ismerkednek. KépUnkön: fiataljaink a Forradalmi Múzeum előtt. Peking és Délkelet-Ázsia A délkelet-ázsiai helyzetben a legutóbbi hónapokban rendkívül komoly és veszélyes változások következtek be. Ismeretes, hogy a szovjet diplomácia hosszú éveken keresztül következetesen harcolt az ázsiai kollektív biztonság rendszerének megteremtéséért. Ez biztosíthatta volna a legnagyobb kontinens békéjét és azt, hogy államai külső beavatkozás nélkül alakíthassák sorsukat. Az ázsiai kollektív biztonság gondolatát Washington és Peking (egymástól persze gyökeresen eltérő érv- és szóhasználattal) egyaránt visz- szautasította. E visszautasítás háttere voltaképpen most kezd kibontakozni, amikor a korábbinál élesebben feltűnik két irányzat. Az első és legfontosabb az, hogy a pekingi külpolitika szovjetellenes vonala még inkább egyeduralkodóvá vált és eljutott addig a pontig, amikor látszik a közvetett és közvetlen hatalmi összjáték Wa- shingon és Peking között. Ennek állomása volt a „kemény politika” amerikai szószólójának Brzezinski elnöki tanácsadónak pekingi és tokiói utazása. Ennek során nyíltan hangoztatta az érdekközösséget Peking és Washington között és nyomást gyakorolt Tokióra, hogy Peking feltételeihez közelítve kezdje meg a japán— kínai békeegyezményre vonatkozó tárgyalásokatE fejlődés legújabb szakaszaként július közepén egy amerikai kongresszusi delegáció előtt Teng Hsziao-ping közölte: Kína hajlandó közvetlenül tárgyalni a tajvani rezsimmel a sziget jövőjéről. Ennek gyakorlati szempontból azért van jelentősége, mert egy bármilyen laza tajvani kompromisz- szum is lehetségessé tenné Washington és Peking teljes diplomáciai kapcsolatainak helyreállítását. Ezek a fejlemények az eddiginél szabadabb teret biztosítanak Kína hegemón törekvései számára. Kína egyértelműen befolyási övezet létesítésére törekszik Délkelet- Ázsiában. S az utóbbi hónapokban kiéleződött vietnami— kínai feszültség igazi magyarázata az, hogy a több évtizedes függetlenségi háború után a szocialista Vietnam a maga önálló útját kívánja járni. Vietnam éppen ezért a délkeletázsiai kínai hegemón törekvések legfőbb akadályává vált. Ez vezetett a konzulátusok kínai részről kezdeményezett bezárásához, a Vietnamnak korábban nyújtott kínai segély leállításához és a kínai szakemberek visszahíváséhoz. A legutóbbi hetekben Kína már a katonai feszültséget Is fokozta és jelentős csapatösszevonásokat hajtott végre déli határainPekingben közismert módon mindezt azzal indokolják, hogy „Vietnam üldözi a területén élő kínaiakat”, holott valójában a vietnami kormány a frissen szabadult déli országrészben uralkodó gazdasági káosz felszámolására, a fekete kereskedelmet kézben tartó burzsoázia ellen hozott korlátozó és kisajátító intézkedéseket. Ezek az intézkedések csak azért érintettek többségükben kínaiakat, mert Dél- Vietnamban a feketepiac, valamint az arany- és devizaüzérkedés a kínai burzsoázia kezében volt. Kína délkelet-ázsiai hatalmi játszmájának szerves része volt a Kambodzsában létrehozott ultrabaloldali (az ottani burzsoáziát egyébként fizikailag is felszámoló) rendszer Vi- etnam-ellenes fegyveres agresz- sziójának támogatása. A kínai hatalompolitika ily módon azt remélte, hogy a ^háború utáni újjáépítés súlyos terheivel küzdő Vietnam két tűz közé szorul és a Kambodzsától északra levő és Vietnammal baráti viszonyban levő Laoszt sikerül „leválasztani” Vietnamról. Ily módon = félték 2 NOGRAD - 1978. július 29., szombat Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának A helsinki Záróokmány aláírásának 3. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott pénteken a Parlament \?a- dásztermében az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága. A tanácskozáson, amelyet Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának elnöke nyitotta meg, részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Berecz János, a Központi Bizottság osztályvezetője is. Ott volt Alekszej Pavlovics Sityikov, a Legfelsőbb Tanács Szövetségi TanáPekingben — viszonylag rövid idő alatt létre lehet hozni Kína befolyási övezetét az egész indokínai félszigeten. Ennek a nyomásnak logikus és természetes következménye volt, hogy Vietnam igyekezett még szorosabbra fűzni kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Ebben az értelemben Vietnam belépése a KGST-be gazdasági fontosságán túlmenően egyértelmű világpolitikai jelentőséget is nyer. Peking hatalompolitikája viseli a felelősséget azért, hogy az imperializmus indokínai veresége után Délkelet-Ázsia nem juthatott közelebb a Szovjetunió által javasolt kollektív biztonsági rendszerhez, hanem éppen új ellentétek és feszültségek gócává váltEnnek az egész fejlődésnek egy távolabbi összetevője az, hogy miképpen foglalnak majd állást olyan délkelet-ázsiai országok, mint Thaiföld, Malaysia, Fülöp-szigetek és Indonézia. Ez a négy ország tagja az ASEAN-nak, a „Délkeletázsiai nemzetek szövetségének.” A vietnami kormány tárgyalásokat kezdeményezett az ASEAN vezető tagjaival és normális, békés kapcsolatokat javasolt. Sok szempontból ezeknek a törekvéseknek a sikerétől függ az, hogy történelmileg hosszú távra, eredményesen el lehet-e torlaszolni az utat a délkelet-ázsiai kínai „birodalmi befolyási övezet” létrehozására irányuló törekvések előtt. —i—e. ünnepi ülése csának és az európai biztonság és együttműködés szovjet bizottságának hazánkban tartózkodó elnöke is. Péter János, az országgyűlés álelnöke, az ülés előadója elöljáróban méltatta a helsinki megállapodás nyomán, a diplomáciai, az államközi és a gazdasági kapcsolatokban étért eredményeket, majd rámutatott: jóllehet, újabban kedvezőtlen vonások szaporodnak, és az enyhülésnek olyan visz- szafordíthatatlan eredményei vannak, amelyekre támaszkodva az eddiginél is nagyobb sikereket érhetünk el. A nemzetközi viszonyok romlásának megfékezéséhez, a kölcsönös bizalom további feltételeinek megteremtéséhez azonban uj kezdeményezésekre van szükség. Így juthatunk előbbre a béke, a biztonság és az együttműködés útján. Péter János megemlékezett a béke, az enyhülés eddigi eredményeinek megóvását szolgáló társadalmi, kormányközi és más akciókról, erőfeszítésekről. Megállapította: kiemelkedő az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának és a társadalmi mozgalmak különféle konferenciáinak jelentősége. Ezután A. P. Sityikov emelkedett szólásra: — Megelégedéssel nyugtázhatjuk — mondotta —, hogy a Helsinkiben elfogadott megállapodások egészében véve a megvalósulás útján vannak. A Szovjetunió, Magyarország és más szocialista országok a záróokmány teljes valóra váltásán munkálkodnak. — Mi következetesen végrehajtjuk a záróokmány valamennyi humanitárius vonatkozású megállapítását is. Ezeken a területeken az együttműködést — a helsinki megállapodás értelmében — a tanácskozáson részt vett tagállamok kapcsolatait meghatározó alapelvek, köztük a bel- ügyekbe való be nem avatkozás, és az államok szuverenitásából következő jogok teljes mértékű tiszteletben tartása mellett kell megvalósítani. A Szovjetunió a záróokmánynak megfelelően intézkedett a Külföldi újságírók munkafeltételeinek javítása, a rokoni és más magán jellegű kapcsolatok alapján történő ki- és beutazások biztosítása érdekében, beleértve a külföldi állampolgárokkal kötött házasságokat is. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a belgrádi találkozóra is a valóra váltható javaslatok széles körével érkezett. A tanácskozás — bár több küldöttség szerette volna a záróokmányt revízió alá venni — kétségtelenül hasznos volt a béke, a biztonság és az enyhülés szempontjából. A továbbiakban az agresz- szív körök aktivizálódásáról, a NATO-országoknak a fegyverkezési hajsza felgyorsítását szolgáló irányvonaláról, az enyhülés ellenfeleinek leplezetlenül ellenséges állásfoglalásairól szólt, majd hangsúlyozta : — A Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és más szocialista országok a jelenlegi, a világ sorsa szempontjából oly fontos időszakban mindent, a szó legszox-osabb értelmében, mindent elkövetnek, ami emberileg lehetséges, hogy megvédjék a békét, és biztosítsak a Föld valamennyi lakójának a békés, nyugodt életet. Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága végül állásfoglalást fogadott el. Ez egyebek között hangsúlyozza: Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága a helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívásának és a záróokmány 3. évfordulója alkalmából megtartott ülésén, értékelve a nemzetközi politikai kapcsolatok jelenlegi helyzetét, megelégedéssel állapítja meg, hogy a záróokmány elfogadása óta eltelt időszak igazolta a békés egymás mellett élés és az enyhülés hívei erőfeszítéseinek, törekvéseinek helyességét. A bizottság úgy véli, hogy napjainkban az enyhülés folyamata megszilárdításának és továbbfejlesztésének egyik kulcskérdése a fegyverkezési verseny megállítása. Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága felhív minden békeszerető, az emberiség és a nemzetek sorsáért felelősséget érző állampolgárt, állás- foglalásával juttassa kifejezésre eltökéltségét a béke- és enyhülés politikájának támogatására, hozzájárulását Európa és a világ népei biztonságának megőrzéséhez. Legyen a helsinki záróokmány aláírásának 3. évfordulója Európa népei új akcióinak kiindulópontja, szolgálja a béke ügyét az egész világon.