Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
Emelkedik az égetett szeszes italok ára Az Országos Anyag- és Arhivatal, a Belkereskedelmi Minisztérium közleménye Az alkoholfogyasztás, különösen az égetett szeszes italok fogyasztása évek óta gyorsan — az utóbbi hét évben az 1 főre jutó fogyasztás 70 százalékkal — emelkedett. Ez a jelenség ellentétes társadalompolitikai és egészség- védelmi célkitűzéseinkkel. A fenti indokok és gazdasági megfontolások miatt az égetett szeszes italok fogyasztói ára július 24—i hatállyal, átlagosan 25 százalékkal emelkedik. Az áremelés mértéke termékcsoportonként, illetve az egyes választékoknál különböző. A boltokban és a IV. osztályú vendéglátóAz afrikai földrész legégetőbb problémáiról szóló határozatok elfogadásával szombaton a szudáni fővárosban véget ért az Afrikai Egységszervezet tagállamai állam- és kormányfőinek 15. közgyűléhelyeken a kommersz pálinkák és a kommersz rum, valamint a különleges likőrök ára 25 százalékkal, a kommersz likőrök ára 19,5—20,5 százalékkal, a valódi gyümölcs- pálinkák ára 30—36 százalékkal, a brandyk ára pedig 24—35 százalék közötti mértékben emelkedik, mind a palackozott, mind a kimért italok körében. A vendéglátóipari árak az áremelés mértékének megfelelően — a megállapított osztályonként érvényben levő haszonkulcs hozzászámításá- val — módosulnak. (MTI) Az afrikai kontinentális fórum munkájában központi helyet foglaltak el a gyarmati rendszer és a fajüldözés maradványainak felszámolásáért folyó harcban résztvevő független afrikai államok egységének és összeforrottságának erősítését érintő kérdésekSzadat új pártot alakít Kereszty András, az MTI tudósítója jelenti: Anvar Szadat egyiptomi elnök bejelentette, hogy saját vezetésével új pártot alapít, amely arra lesz hivatott, hogy megvalósítsa Egyiptomban a szociáldemokráciát Az elnök nem szólt a párt eljövendő elnevezéséről, egyiptomi politikai körökben úgy tudják, hogy a Szadat vezette politikai szervezet az „Egyiptomi Szociáldemokrata Párt” nevet viseli majd. A párt létrehozásához szükséges formaságok intézését vasárnap kezdik el. Szadat beszédében —, amelyet az Arab Szocialista Unió központi bizottsága előtt tartott az 1952-es forradalom évfordulója alkalmából — közölte azt is, hogy felkéri a nemzetgyűlést, változtassa meg a párttörvénynek azt az előírását, ami 20 képviselő támogatását írja elő egy párt létrehozásához. E szám csökkentése „serkenti majd a pártalakítást és gazdagítja az egyiptomi politikai életet”. Az elnök újabb támadást intézett az egyiptomi baloldal ellen, azzal vádolva tagjait, hogy „Moszkva utasításait hajtják végre”. Egyiptomban csak „demokratikus ellenzéknek” van helye, mondta Szadat, olyannak azonban nincs, amely „akadályokat állít a fejlődés útjába”. Példaként említette az izraeli ellenzéket, amely „vitatkozik ugyan”, de amely egységes a kormánnyal abban, hogy az ország érdekeit nézi. Az elnök bejelentette: az Arab Szocialista Unió megmaradt funkciói is megszűnnek, az ASZÚ központi bizottsága —, amely évente egyszer ül majd össze — „a nagy egyiptomi család konzultatív tanácsa lesz”. Az elnök nem tért ki a legutóbbi egyiptomi—izraeli tárgyalások értékelésére. Annyit közölt, hogy „a béke akár órákon belül megvalósítható”. Egyiptom „igent mond” az Izraellel való békére —, jószomszédi kapcsolatokra, a garanciákra, a2 elismerésre, de nem enged a területi kérdésekben. Végül kifejtette, hogy személyét illetően nincs kifogása Begin ellen és kész az izraeli miniszterelnökkel újra találkozni. se. Kort Waldheim ENSZ-főtitkár kétnapos munkalátogatást tett Jugoszláviában. Waldheim többek között Joszip Broz Tito jugoszláv elnökkel is tárgyalt. Befejeződött az AESZ csúcsértekezlete A HÉT 3 KÉRDÉSE A hét elején a nyugatnémet fővárosban a tőkésvilág vezető országainak állam- és kormányfői gyűltek össze, a „hetek” immár negyedszer találkoztak, előzőleg Rambouillet, Puerto Rico *és London volt hasonló csúcsértekezletek színhelye. A tőkés gazdaság legsúlyosabb gondjaival sikeresen, eredményesen foglalkoztak-e „a bonni csúcson?” A bécsi haderőcsökkentési tárgyalássorozat 15. ülésszaka a héten ért véget, viszont kedden újrakezdődött Helsinkiben egy szovjet—amerikai konzultációsorozat a hagyományos fegyverek kereskedelmének korlátozásáról. Carter elnök bejelentése arról, hogy egy komputerberendezésnek a TASZSZ hírügynökség részére történt eladását hatálytalanítja, ismét felvetette a kérdést: pillanatnyilag milyen politikai időjárást jelez a szovjet—amerikai viszony barométere? Az angliai Leedsben kudarccal végződött a hármas, amerikai—egyiptomi—izraeli külügyminiszteri találkozó. Mi van e sikertelen találkozó hátterében? A tőkés gazdaság legsúlyosabb gondjain enyhíthet-e a bonni csúcstalálkozó határozata? Aligha. Még akkor sem, ha a szemtanú meggyőződésével mondhatja e sorok írója: az USA, az NSZK, Japán, Nagy- Britannia, Francia-, és Olaszország, valamint Kanada állam-, Illetve kormányfői egy lépéssel előbbre jutottak a gazdaságpolitikai célok közös megközelítésében . . . Mert az előző három ilyen találkozó eredménytelenségéhez viszonyítva bizonyos sikernek számít, hogy az Egyesült Államok kilátásba helyezte hazai energiafogyasztásának korlátozását, s így fizetési mérleghiányának csökkentését, tehát a dollár veszélyesen alacsony árfolyamának fölfelé tornáz- tatását, hogy Japán megígérte túlzottan szép exporteredményeinek lefaragását, az USA- ból és a Nyugat-Európából jövő portékák importjának fokozását, hogy az NSZK belement némi inflációs kockázat vállalásával is a nyugatnémet gazdaság 13 milliárd márkás felélénkítésébe és így tovább. Több volt most a konkrétum, mint az utóbbi három év hasonló összejövetelein bármikor. Persze, ebből arra is következtettek számosán a bonni parlament épületében berendezett sajtóközpont látogatói közül, hogy — a nyugati gazdaságra leselkedő veszélyek ma nagyobbak, mint a három esztendő alatt bármikor! Növekszik a munkanélküliség, a valuták bizonytalan árfolyam- alakulása elriasztja a tőkét a beruházásoktól, ami megint csak a munkanélküliek számának szomorú emelkedéséhez vezet. A konkrét ígéretek azért sem számítanak igazán sokat, mert — az állam- és kormányfők közül a legtöbben nehezen, vagy egyáltalán nem tudják elfogadtatni a bonni határozatot a saját parlamentjükkel. Így például Carternak sem lesz könnyű dolga, ha rá akarja venni az amerikai polgárt, fizessen ezután többet a benzinért, de fogyasz- szon kevesebbet! Az USA-ban novemberben képviselőházi választások lesznek, azonkívül a szenátort mandátumok egyharmadának odaítélése céljából is az urnákhoz (pontosabban : a szavazógépekhez) szólítják a választókat. Választások lesznek különböző szinten Nagy-Britanniában is, az NSZK-ban is, Japánban is. Lehet ilyenkor nadrágszíjmeg- húzást prédikálni? Milyen politikai időjárást jelez a szovjet—amerikai viszony barométere? Talán olyan — félig kitérő jellegű — választ kell adni erre a kérdésre, hogy nem egy, hanem jó néhány barométer van használatban, ezek pedig nem egyformán jeleznek! Ha például Carter elnök egy-két konkrét bejelentését tekintjük barométernek (a moszkvai olimpia idején a TASZSZ szovjet hírügynökség által használatba veendő komputer leszállításának pillanatnyi tilalmáról, vagy olajfúró-berendezések embargójáról), akkor ez igen jeges politikai klímát mutat. Ha aztán ugyanennek a Car- ternek más, általánosságokban mozgó kijelentéseire figyelünk, akkor azok szerint mégis csak szükségesnek tartja a Fehér Ház ura a szovjet— amerikai viszony normális alakulását. (Ugyanígy nyilatkozott Budapesten az az Ave- rell Harrimann, aki 87 évesen is az elnök egyik igen befolyásos tanácsadója — igaz, eddig éppen öt amerikai elnök hallgatott rá . . . Nos, ■Harrimann, aki azt hangsúlyozta, Ä pártnapok margójára L Harcunk a békés egymás mellett élésért A közelmúltban megtartott nemzetközi pártnapok a külpolitikai kérdések Iránti fokozott érdeklődésről tanúskodtak. Az előzetesen, Írásban benyújtott és a pártnapokon feltett kérdések száma és tartalma nagyfokú aktivitásra és a nemzetközi események folyamatos figyelemmel kisérésére utal. E cikksorozatban azokra a kérdésekre adunk a lap hasábjain is választ, amelyek leginkább foglalkoztatták a pártnapokon résztvevőket. * Jóleső érzés tudni, hogy a világ napjainkban a béke megőrzése, a bizalom elmélyítése és az együttműködés szélesítésének az útján halad. A hidegháború zimankós évei után, ha lassan is, de bekövetkezett az enyhülés, s beérett és általánosan elismertté vált az a felismerés, hogy napjaink egyetlen alternatívája: a béke és a békés egymás mellett élés. Barát, ellenség egyaránt elismeri napjainkban a nemzetközi viszonyok gyökeres átalakulásának vagyunk tanúi. A háború és béke világméretű perében a szocializmus került ki győztesen, mert nemcsak a fejlődés meghatározójává vált, hanem gazdasági-katonai potenciáljánál fogva bástyája is a szocialista közösségnek. Olyan erő, mellyel nem lehet többé a zsarolás és az ultimátumok nyelvén beszélni. A népek nyugodtabban élhetnek Meglehetősen sokáig tartott, míg a világ eljutott idáig, hogy ma már azt mondhatjuk: a népek nyugodtabban élhetnek, mert megtörténtek az első lépések a háború és a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítása érdekében. Hosszú ideig tartott, amíg Leninnek a forradalom napjaiban mondott szavai valóra váltak: „A háború befejezése, a népek békéje, a rablás és erőszak megszüntetése — ez a mi eszményünk.” Mily sok erőfeszítésre volt szükség a békéről kiadott dekrétum után a Szovjetuniónak immáron több mint 60 esztendő alatt a béke biztosítása és a biztonság ki- terjesztése érdekében. , A háború veszélye szólaltatta meg a „föld hetvenkét országának küldötteit” 1949-ben, a béke hívei I. világkongresz- szusán, amikor az elszántságra utalva esküt tettek arra, hogy „megnyerjük a béke csatáját, vagyis az élet csatáját”, s a jövőért álltak sorompóba a kommunista és munkáspártok, amikor 1969-ben felhívással fordultak a világ népeihez, hogy megértve az idők parancsszavát „egységbe forrva biztosítjuk a béke szent ügyének diadalát!” Általános és kitartó küzdelemre volt szükség, hogy a világ ma ott tarthat, amiről egy évtizeddel ezelőtt még álmodni sem mert. A kedvező fordulat a szocialista és a kapitalista országok egymás közötti kapcsolatainak javulásával kezdődött. E téren — mint ismeretes — a szovjet—francia kapcsolatok játszottak fontos szerepet, majd a Brandt vezette szociáldemokrata kormány- koalíció választási győzelme után kezdődött meg az olvadás az NSZK-ban is. A szovjet— nyugatnémet szerződés megkötésével — s ezzel az európai státus quo elismerésével, beleértve az Odera—Neisse határt, Nyugat-Berlin helyzetének rendezését, valamint az NDK létezését — új korszak köszöntött EurópáraÉs megtört a jég a Szovjetunió és az Egyesült Államok között is. A kezdetet az 1972- es moszkvai csúcs jelentette, amikor Nixon, az USA akkori elnöke a Szovjetunióba látogatott, melyet Leonyid Brezs- nyev Washingtonban viszonozott. Emlékezzünk csak az SZKP főtitkárának akkori szavaira. Nem hagyott kétséget afelől, azért ment, hogy „igazolják, népeik reményeit, és minden ember békés jövőjének érdekeit szolgálják”. Az akkor aláírt kilenc megállapodás egyértelműen bizonyította a két politikus megbeszélésének eredményességeit. Nixon, akkori elnök hivatalosan is elismerte az együttműködés szükségességét, elkerülhetetlenségét. Az SZKP főtitkára tiszteletére vacsorát adott és így nyilatkozott: „Elismertük, hogy világnézetünkben és társadalmi rendszereinkben fennálló különbségek ellené -e is kialakíthatunk normális kapcsolatokat. Egyetértettünk abban, hogy a nukleáris korszakban a békepolitikának nincs alternatívája”. Párbeszéd a Szovjetunió és az USA között És azután szinte már természetesnek tűnt, hogy a párbeszéd folytatódott a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, Ford és most Carter elnöksége alatt is. Ezek a megbeszélések a két nagyhatahogy ismeri Carter elgondolásait, úgy vélte, hogy az enyhülés folytatódik. Csak hát az enyhülés szerinte nem jelent szükségképpen közeledést, inkább csupán azt, hogy a feszültség alábbhagy. A szovjet—amerikai viszony legfontosabb barométere a SALT-tárgyalások alakulása. Még mindig keresik-kutatják a kommentátorok, hogy az előző heti, genfi Gromiko— Vance találkozó mit hozott, de ezen a barométeren a jelek szerint még most sem mérhető le változás. Viszont bizonyos fokig megnyugtató, ha a szovjet—amerikai viszony legfőbb mutatója legalábbis egy helyben marad. Carter legutóbbi nyilatkozataiban még a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokról is mértéktartóan nyilatkozott Nyugaton általában elismerik, hogy a szocialista országok által június 8-án előterjesztett javaslat olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyeket még a NATO szempontjából is üdvözlendőknek lehet mondani... A bécsi folytatás időpontja: szeptember 28. az akkor kezdődő 16. ülésszakon talán elhangzik a NATO-országok válasza a szocialista országok kezdeményezésére. Mi van a sikertelen amerikai —egyiptomi—izraeli külügyminiszteri találkozó hátterében? Szadat, aki tavaly ősszel a jeruzsálemi látványos kirándulás kockázatát is vállalta, csakhogy némi eredmény birtokában kimenekülhessen az őt otthon fenyegető gázdasági és társadalmi problémád gyűrűjéből. Egyre több engedményre kényszerül, az izraeli vezetők azonban még így sem hajlandók vele lényegi megállapodásra. .. Amikor most Leedsbe küldte külügyminiszterét, már odáig elment az egyiptomi elnök, hogy feltételeiből elhagyta a Palesztinái Fel zabadítási Szervezet igényeit vagy a szírek jogát a Golan-fennsíkra, egyedül a Jordán folyó nyugati partvidékének és a ghazai ' övezetnek a kiürítését kérte az izraeli kormánytól. De Beginnek ez is sok: az izraeli parlament, a knesszet ülésén sokatmondó gesztussal, a honatyák szeme láttára széttépett egy papírt, mondván, hogy ugyanezt tenné azzal az okmánnyal is, amely Izrael számára a kivonulást tenné kötelezővé Ciszjordániából és Ghazából... Sajátos logikával Dajan külügyminiszter Egyiptomot tette felelőssé a mostani tárgyalás kudarcáért, szerinte ugyanis Kamel külügyminiszter túl sokat követelt. Vance amerikai külügyminiszter — tekintettel arra, hogy a Carter-kormányzatnak is, de neki személy szerint is szüksége lenne valamilyen diplomáciai sikerre a közel-keleti közvetítői feladat ellátásában — azt ígérgeti, hogy legközelebbi közel-keleti „ingajárata” során újra megpróbálja felvétetni a tárgyalás szálát az egyiptomi és az izraeli diplomáciával. Egyelőre azonban ezt még Kairóban is kétkedéssel fogadják. Viszont Izrael ismét időt nyert. A diplomáciai nekirugaszkodás — s hiába jósolták Washingtonban és Kairóban ennek nagy jelentőségét — egyébként eredménytelen maradt. lom között bebizonyították,' amit a diplomácia története is bizonyít, hogy a tárgyalási készség és a kölcsönös jóindulat — ha valóban átérzik az érdekek komolyságát — a legnehezebb kérdésekben is átsegít Hogy mennyire így igaz ez, gondoljunk Helsinkire, az európai biztonsági és együttműködési értekezletre, ahol a résztvevő 35 ország vezetőinek egyike Ford, az USA akkori elnöke volt Egy olyan nemzetközi csúcstalálkozón vett részt az Egyesült Államok akkori elnöke, amely a „hidegháború” temetése volt, — amely hosszú évtizedekig tönkretette az egész kontinens békéjét —, Helsinkiben Európa történetében első ízben sikerült megállapodást elérni mindenki véleményének és érdekeinek figyelembevétele alapján és általános jóváhagyásával. A megállapodások megfeleltek minden európai nép érdekeinek, anélkül, hogy elmosták volna az ideológiában és társadalmi rendszerben meglevő különbségeket. Hogy ez menynyire így igaz, a belgrádi tanácskozás is bizonyította, ahol a Helsinkiben elfogadott záróokmányok végrehajtásának a mérlegét vonták meg. Belg- rádban bebizonyítást nyert: a szocialista országok a záróokmány szellemében számos kezdeményezést tettek a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élés elveinek megvalósítása, az európai biztonság megszilárdítása, a gazdasági, politikai, tudományos és más területeken való együttműködés szélesítése érdekében úgy, hogy ideológiai elveiket egy percre sem adták fel. A nemzetközi enyhülés te-’ rén bekövetkezett pozitív változás időszakára esik az amerikaiak Indokínából való „fizikai” távozása. 1975 tavaszán a szocialista világ aktív támogatását élvező hazafias erők csapásai alatt összeomlott a Phnon Penh-i és a saigoni rezsim, s ezzel új élet kezdődött Kambodzsában és Dél-Vietnamban.1 Megvalósult a vietnami nép ősi álma: a független ország teljes egyesítése, amelyért fiai és leányai annyi vért hullattak. A vietnami nép győzelme lökést adott a szomszédos laoszi nép harcának is: a millió elefánt országában ugyancsak vereséget szenvedtek az imperialistabarát erők, s a hazafiak kikiáltották a népi demokratikus köztársaságot, ^■re az időszakra tehető az imperializmus örökségének, a kolonializmusnak a további széthullása is. A lisszaboni „szegfűk birodalmát” követően megszűnt létezni az utolsó számottevő gyarmat- birodalom, a portugál is; újabb afrikai országok nyerték el függetlenségüket és léptek a haladás útjára. SALT-megállapotias Az enyhülési folyamatnak igen kedvező lökést adott, hogy a két nagyhatalom képviselői ebben az időszakban kimozdították a holtpontról korunk _ nagy jelentőségű tanácskozását, a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalásokat Eredmény: az első SALT-megál- lapodás, melynek keretén belül 1972. május 26-án Moszkvában sor került a rakétavédelmi rendszerek csökkentéséről és a hadászati támadófegyver-rendszer korlátozásáról szóló egyezmény aláírására. Az első SALT (Strategic Arms Limitation Tolks, a hadászati fegyverek korlátozásával kapcsolatos tárgyalások) néven ismertté vált megbeszéléseket Genfben és Bécsben újabbak követték. A rakétavédelmi rendszerek korlátozásáról szóló szerződést 1974. július 3-án újabb jegyzőkönyvvel egészítették ki. A hadászati támadófegyverekre vonatkozó egyezményt pedig öt évre kötötték meg — 1977. október 3-ig volt érvényben, de időközben meghosszabbították —, amely előírta, hogy a felek nem kezdhetnek hozzá újabb Indítóállomások építéséhez, a régebbieket pedig nem alakíthatják át a korszerűbb rakétákhoz.
