Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-18 / 167. szám

Dejtár és Pusztaberki között ivóvízvezeték fektetését végzik a Közép-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat szakemberei. Az eddigi egészségtelen kutakból nyert víz he­lyett Dejtárról kapja az ivóvizet Érsekvadkert, Patak, Tereske, Pusztaberki. Az elkészült szakaszon egyelőre nyomáspróbák folynak, 1200 méterenként ellenőrzik a vezetéket, melynek 27 atmoszféra nyomásterhclést kell elbírnia. Metykó János karbantartó sze­relő és segítőtársa Czellahó József — képünkön — eddig sehol nem észlelt szivárgást a csőrendszerben.- kj ­Kenyerünkért "A klasszikusan nagy nyári munkák — az aratás, a be­takarítás. a szállítások — idejében járunk- A fölkészülés­ről kedvezőek a hírek: az állami és termelőszövetkezeti gaz­daságok igyekeztek mindenütt maximálisan előkészíteni a munkálatokat, megteremteni az anyagi-technikai és személyi feltételeket. Megtörténtek a gépszemlék: a tárolók és szárí­tók fölkészültek az új termés fogadására; a meőgazdasági gépjavító vállalatokkal megállapodásokat kötöttek aratási ügyeletre, hogy a kombájnok, szállítóeszközök szükséges, munka köbeni javítása, alkatrész pótlása miatt ne legyen fennakadás. Tudunk olyan — gazdaságok közötti — meg­állapodásokról is, amelyek kölcsönös együttműködést irá­nyoztak elő a betakarításban: szükség szerint gépekkel, emberekkel segítik egymást. Mindenütt nagy a bizakodás, remélik, hogy jó lesz a termés és így a gazdaságok — az ország ellátása érdekében — teljesíteni tudják termelési terveiket. Am mindezeken túl az is egyre inkább köztudott, hogy elsősorban a mostoha időjárási viszonyok miatt az aratás — különösen a búza aratása — nem könnyű feladat az idén. A gyakori esőzések mindenütt késleltették a teljes beérést; a nyár eleji viharok megdöntötték a gabonát és vannak olyan területek ahol jelentős — több ezer hektárt érintő — belvízkárokkal is meg kell küzdeni. Magyarán: minden jó szándék és jó előkészítés ellenére mintegy 14 napos kése­delemben vagyunk a betakarításban. Jövő évi kenyerünkről van szó, amelyért a felelősség­nek — e körülmények miatt is — társadalmi méretekben kell megmutatkoznia. Ez a „társadalmi felelősség” elsősor­ban és természetesen magukon a gazdaságokon nyugszik, hiszen a legközvetlenebb termelési érdekeket ők hordozzák. S ez határozza meg az eddigi fölkészülést, az eddig végzett betakarítási munkákat és a további erőfeszítéseket is. De ne nélkülözzék — és nem is nélkülözhetik — azt a segítségnyújtást, amelyet a nehéz munkák idején, azok megkönnyítése érdekében az egész és a helyi társadalom ad. Az elmúlt években számos hasznos és jó tapasztalatot sze­rezhettünk is ezen a téren, s ezek lényegét az mutatta meg igazán, hogy az aratás, a betakarítás a társadalom minden tagjának egyéni ügyévé lett­A községek és városok tanácsi-politikai vezetése — hi­vatásbeli és ezért kézenfekvő, okokból — maximális és ha­tékony segítséget tud nyújtani a gazdaságoknak; a betaka­rítások segítésében eredményesen működhetnek közre a kü­lönböző munkákban a helyi, társadalmi és tömegszervezetek, mint a KISZ, a szakszervezet, a népfrontbizottságok, azu­tán az üzemek szocialista brigádjai, az iskolák tanulói és a néphadsereg katonái is. Nem arról van szó, hogy ez a társa­dalmi segítség megoldja a kombájnok több műszakos üze­meltetését, vagy általa még gyorsabb és szervezettebb lesz a szállítás, mert mindez elsősorban a gazdaságok dolga és gondja. Hanem azt kell elősegíteni, hogy az állami és tér-' melőszövetkezeti gazdaságok minél zavartalanabbá végez­hessék munkájukat. Azok, akik most a belvizes területeken mentik, ami menthető — az aratást is segítik. Azok, akik mindent megtesznek, a javítások, az alkatrészellátás érde­kében, vagy akik mentesítik a gazdaságokat más teendők alól. hogy minden . erőt a betakarításra koncentrálhassanak — az ország kenyerének biztosítását szolgálják. A helyi ta­nácsi és politikai vezetés helyzetfelismerése, formalitásoktól mentes, rugalmas és konkrét intézkedései döntően hozzájá­rulhatnak a gondok megszüntetéséhez. A lényeg az, hogy a segítségnyújtás tekintetében mindig az adott helyzetből, a nagy erőfeszítéssel dolgozó gazdaságok igényeiből és konkrét szükségleteiből kell kiindulni, hiszen ők tudják a legjobban „hol szorít a cipő”, mi az, ami a munkák folya­matában akkor és ott a legfontosabb. d, f. Jugoszlávia KGST-kapcsolatai Jugoszlávia egyre szélesíti gazdasági együttműködését a KGST-országokkal. Egy nem­rég aláírt szerződés értelmé­ben mintegy 15 millió méter gyapjúszövetet és--4000 tonna gyapjúfonalat szállítanak az NDK-ba különféfe textilipari nyersanyagok fejében. A nisi gépgyárból 5000 mo­sógép érkezik Csehszlovákiá­ba, a Káma folyó melletti szovjet autógyár pedig 10 000 készlet pneumatikus beren­dezést kap Belgrádból, Illír szokások Évek óta folynak az ása­tások a jugoszláviai Stolacá- tól nem messze fekvő ősi illír város, Daorsana. környékén. A feltárt leletek alapján si­került rekonstruálni a város egykori képét, lakóinak éle­tét, szokásait. Nemrég érdekes tárgyak kerültek elő a föld mélyéről: az i. e. II. századból való kalapácsok, laposfogók, kör­zők — vagyis ugyanolyan szerszámok, amilyeneket ma is használnak a kovácsok és az ékszerészek. A feltárt 150 lelet között megtalálhatók az illír mitológiai alakok meg­mintázásához használt, bronz­ból készült öntőformák is. Hol tartunk ma? Reflektorfényben a szakszervezeti bizalmiak munkája Alig egyesztendős múltra tekint vissza a Miniszterta­nács 12/1976. (V. 27.) MT. szá­mú rendelete, a Munka tör­vénykönyve végrehajtásáról szóló egyes rendelkezések mó­dosításáról, amely szabályoz­za a szakszervezetek egyetér­tési jogát a dolgozókat érintő egyedi ügyekben. Egyik napról a másikra A rendelet megjelenését kö­vetően az értelmezéshez és végrehajtáshoz sok segítséget kaptunk a különböző vezető testületek irányelveiből, út­mutatásaiból, valamint az ez­zel kapcsolatban megjelent írásokból. A Nógrádi Szénbá­nyáknál is egyik napról a másikra a figyelem közép­pontjába, reflektorfénybe ke­rültek a szakszervezeti bizal­miak. Azóta is több szó esik munkájükról, felkészültségük­ről, s ezzel együtt — mond­juk meg őszintén — alkal­masságukról is. Ugyanakkor fokozott érdeklődés bontako­zott ki a végrehajtásban köz­vetlenült érdekelt szakszerve­zeti funkcionáriusok és a gaz­dasági vezetők között. Hol tartunk ma, miként összegezhetjük az elmúlt rö­vid időszak tapasztalatait? Mivel mind a szakszerveze­ti tisztségviselők, mind a gaz­dasági vezetők túljutottak a kezdeti bizonytalanságokon, egyre erőteljesebben érződik a dolgozóknál is a rendelet szelleme és célja. Ez az előnyös változás jó­részt azért következett be, mert csaknem a rendelet meg­jelenésével egyidőben meg­kezdtük a tájékoztatást, a fel­adatokra való felkészítést. Kö­zös vitafórumot tartottunk, ahol a vállalat igazgatója a tájékoztatás mellett válaszolt a felmerülő, vitatott, de nem tisztázott kérdésekre. Ezt kö­vetően pedig a bizalmiak ok­tatásának keretében ismertet­tük a rendeletekből reájuk há­ruló feladatokat, eljárási sza­bályokat. Az előkészítő munka hatá­sára a szakszervezeti bizalmi­ak felismerték megnövekedett szerepüket, s a vele járó na­gyobb felelősséget is. Ma már tudják, mihez van joguk, mi­be szólhatnak bele. A partner gazdasági vezetők többsége is tudja, miben nem dönthetnek egyedül, milyen jogai vannak a szakszervezeti bizalminak. A tudatosítás, a jogok-kite- lességek megismerése, vala­mint azok alkalmazásának ki­alakítására szánt viszonylag rövid idő alatt az alábbi ér­telmezéssel összefüggő kérdése­ket sikerült tisztázni. Megérett-e a helyzet a bizal­mi jog- és hatáskörének ki- szélesítéséhez? Ugyanis a part­ner gazdasági vezetők nem rendelkeznek azokkal a jo­gokkal, amelyek a bizalmit megilletik. A másik. vitára okot adó téma: a bizalmiak alkalmasságának megítélése volt. Egyesek szerint a bizal­miak jó részét ki kell cserél­ni, mert nem képesek meg­birkózni a megnövekedett fel­adatokkal. Erre viszont rácá­folt az élet, a valóság, a bi­zalmiak egyre javuló munká­ja. Az utóbbi időben oiyan igény is jelentkezik velük szemben, hogy ne csak azok­kal a jogokkal és kötelessé­gekkel foglalkozzanak, amit a törvény számukra biztosit, hanem szélesítsék működési területüket, olyan kérdésekkel is megismerkedjenek, amire nincs írott szabály. A bizal­mi és partnerének kapcsola­tát az jellemezze, hogy minél jobban képviseljék a gondja­ikra bízott dolgozók közösségi érdekeit. Egyre erősödik az a leiis­merés, hogy nem elég csak fenn akarni a joggyakorlás szélesebb alapokra való he­lyezését, a siker érdekében a legtöbbet mégiscsak a mun­kahelyeken tudnak tenni — mégpedig a szakszervezeti cso­port segítségével. Ügy látom, hogy az érde­kelt felek — a bizalmi és partnere — megtették az el­ső lépéseket a gyakorlati vég­rehajtásban. A továbblépés­hez azonban több gondot kell megoldani. Ami megvalósításra var A gazdasági vezetés részé­ről vontatottan halad a hatás­körök decentralizálása. Ezért több helyen nincs joguk a személyi bérek megállapítá­sára, a különböző jutalmak odaítélésére. Ez hátráltatja, illetve formálissá teszi a bi­zalmi jogának gyakorlását. Mivel e tekintetben gyors vál­tozásra nincs kilátás, ezért szakszervezetünk vezető szer­vei úgy döntöttek, hogy szó sem lehet a hatáskörök át­vállalásáról. centralizálásá­ról. A bizalmi hatáskörebe utalt jogokat továbbra is csak ő gyakorolhatja. Előfordul, hogy műszaki kö­zépkáder a bizalmi. Ennél gyakoribb eset, amikor a frontaknász, illetve a csapat- vezető vájár tölti be ezt a közéleti tisztséget. Annak ide­jén rájuk esett a választás, munkájuk ellen nincs is külö­nösebb kifogás. Ez az állapot eddig áem volt helyes, a je­lenlegi helyzetben pedig mér nem tartható fenn. Intézke­déseket teszünk, hogy a funk­ciók elkülönüljenek és a kö­zös döntés feltételei minden bizalmicsoportnál létrejóije- nek. Korábban is vita folyt arról, hogy a hivatalokban, intéz­ményekben kik legyenek a bizalmiak. A választás általá­ban a gépírónőkre esett. Mi­vel az előbbi területeken is felismerték, hogy az eddig végzett munka ma már r.em elégséges. mind gyakrabban kerül szóba az esetleges mi­nőségi csere kérdése —, de csak ott, ahol ez indokolt. A sikeresebb, eredménye­sebb szakszervezeti munka megkívánja a bizalmiak folya­matos és rendszeres tájékozta­tását. Főleg azért, hogy idő­ben megfelelő információt kapjanak a napirenden levő feladatokról és a döntés előtt álló kérdésekről. Ugyanis a bizalmiak alapvető feladata nem a közvetítés, hanem a kapott információk alapján a többségi vélemény kiaiakírá- sa, annak kedvező befolyáso­lása. Bebizonyították Az eltelt időszak eredmé­nyei mutatják, hogy időszerű volt a Minisztertanács beve­zetőben említett rendeletének kibocsátása. Igazolta, hogy a szakszervezetek a korábbinál ; szélesebb alapokon Képesek végezni munkájukat, gyako­rolni jogaikat. A bizalmiak többsége pedig bebizonyítot­ta: alkalmas a funkciójával járó megnövekedett követel­mények ellátására. tud élni jog- és hatáskörével, ha ehhez biztosítják a feltételeket. Farkas József, Nógrádi Szénbányák vszt-titkár A tanácstag elintézte Nem vár köszönetét ; i Valaki azt mondja, amikor a balassagyarmati Ipoly Bú­torgyár szerelőtermében, itt dolgozó tanácstag iránt érdek­lődöm, hogy „keresse csak Uram Pistát, ő aztán igazán aktív ember”. Uram Istvánt nem nagyon kell keresni, éppen néhány fiatalnak magyarázza a mun­kavédelmi előírásokat, s várni is csak addig kell rá, amíg a hivatalos paksamétát aláírat­ja az új dolgozókkal. Aki hoz­zá vezet, a Komarov brigád vezetője, Urbán Tibor. Mon­dom neki, mit hallottam a brigádtagjáról, hogy „na­gyon aktív ember”, igaz-e? — Ha ilyenre van szüksége, akkor éppen ő a maga embe­re. Aztán beállunk néhány percre az egyik raktárhelyi­ségbe, rákönyökölünk a fénye­zett falapokra, s megkérdez­hetem végre: hogyan lett ak­tív ember? — A KISZ-ben kezdtem ezt a munkát, amikor leszereltem megválasztottak a falumban KISZ-titkárnak, hát ott vala­hogy. A fiatalokkal végzett kö­zös munka, s az elsősorban, hogy igényelték javaslatainkat, véleményünket a községi élet alakításában is, szerintem iga­zán jó közéleti iskola volt. Ilinyből jár be mindernap, sok társával együtt. A bútor­gyárban azonban csak egyedül dolgozik az ilinyiek közül. A többiek a szomszédos gyárak­ban vállaltak munkát. Egye­dül hogy került Ilinyből ép­pen a bútorgyárba? — Tizenhat évvel ezelőtt mondta valaki, keressek itt munkahelyet, hallgattam rá, nem bántam meg. Bútor- és épületasztalos-szakmát tanul­tam, s levelezőn, munka mel­lett, szakközépiskolában le­érettségiztem. A Komarov többszörösen kitüntetett szocialista brigád alapító tagja, valamikor a brigád vezetője is volt, de „azt le kellett adni” mert sok volt már egy embernek- Otthon Ilinyben titkár, itt brigádve­zető, szakközépisolai tanuló munka mellett, s ki tudná, vagy akarná felsorolni, hány­féle önként vállalt, választott feladat? Hat esztendeje ta­nácstag az ilinyi tanácstagi csoportban. A székhelyközség Örhaiom. Volt egy időben Csitár is. — Mit sikerült elintéznem? Iliny kis község, alig vala­mivel több mint háromszáz lélek lakja. Az én körzetem­ben, a Kossuth Lajos utcá­ban, vegyes foglalkozású csa­ládok élnek. Sokan dolgoznak a tsz-ben, mások a nógrádgár- donyi tbc-gyógyintézetben, megint mások jeljárnak. Ami­kor a tervezett járdásítási munkát elkezdtük, még nem gondoltuk, hogy lesz annyi erőnk, vállalkozó kedvünk, anyagi hozzájárulásunk, hogy az utcában mindkét oldalon megépítsük a járdát. Hát az­tán mégis sikerült. Akkor nagy volt az öröm utcahosz- szat. — Mit nem sikerült eddig elérnie tanácstagi munkájá­ban ? — Van ilyen is, igaz, nem sok. Ilinyben a volt tanácsi helyiség külső falán van egy segélykérő telefon. Sokan szó­vá tették, hogy az a falu la­kossága szerint nem műkö­dik. Ha valami baj van, gyalog futnak, vagy kerék­párral, ritkábban gépkocsi­val a közeli Nógrádgárdony- ba a segítségért. A segélyké­rő is a gárdonyi intézetbe van bekötve, de ahányszor meg­próbáltam, nekem sem sike­rült vonalat kapni. Ezt több­ször is szóvá tettem, de eddig nem történt semmi. A másik, hogy az emberek kevesebbet törődnek a saját portájuk kör­nyékével, mint az ma már el­várható lenne. De rendelkezés is intézkedik arról, hogy min­denki köteles ' tisztán tartani a járdát a háza előtt, akár­milyen időben is. Ezt valahogy nehezebb elfogadtatni, mint amikor a járdát társadalmi munkában építeni kellett. Mialatt® beszélgetünk két­szer is • türelmetlenül körül­jár bennünket a megbízott művezető. Hiába, sürgős a Kulcsár József felvétele munka a fényezőben, ott van már az anyag, hiányzik Uram István. Sokan szabadságon vanak, ilyenkor több jut azokra, akik nyáridőben, sze­zonban állnak a munkaaszta­loknál, gépeknél. Küldeném, de akkor elmond egy esetet­— A legutóbbi tanácsülésen nem tudtam részt venni, mert hiába kértek el a tanácstól, itt nem volt meg a feltétele an­nak, hogy délelőtt elmehessek. Az ember nem vár köszöne­tét minduntalan azért, hogy talán többet vállal, mint más. De amikor anyaghiány miatt nincs munka, senki sem sür­geti az embert, hogy dolgoz­zon... Folyamatos anyagellátás, a munka feltételeinek folyto­nos biztosítása mellett nem gond a társadalmi megbízatás teljesítése. S ahol ez néha hi­ányzik? Ott gyakoribb a sür­gős munka. (t. pataki)

Next

/
Oldalképek
Tartalom