Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-15 / 165. szám
fi magyar népi demokrácia története 1944—1962 A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ gondozásában a fenti címen megjelent kötet az idei könyvhét egyik eseménye volt. Méltán, hiszen a magyar népi demokrácia népszerűén megírt, könnyen kezelhető, egykötetes tudományos összefoglalása mind ez ideig egyaránt hiányzott a köz- és magánkönyvtárak gyűjteményéből. A könyv tehát hiányt pótol. A szerzők, Balogh Sándor, Bírta István, Izsák Lajos, Jakab Sándor, Korom Mihály, Simon Péter: a korszak neves kutatói, akiknek már előzőleg is számos könyv és tanulmány tette ismertté nevét. Balogh Sándor és Jakab Sándor szerkesztésében készült mostani közös munkájukban pedig nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint arra, hogy megbízható kalauzként vezessék végig az olvasót a szocializmust építő magyar nép történetének fel- szabadulást követő első évtizedein. Rövid szintézisüket széles tudományos anyagra — saját korábbi munkáikra, s az újabb hazai történeti társadalomtudományok legjobb eredményeire alapozták. Előadói magatartásuk is ennek megfelelő. Mindenekelőtt a tényeket hagyják szóra nyílni vagy kísérlik meg őket vallomásra bírni értelmezésük történelmi terének lehetős teljes kibontásával is. Fölényes szakértői anyagismeret biztosítja a jó szelekciót, a főirányok, s a ma megragadható legfőbb meghatározó tényezők feltárását, végül a történet egészének higgadt és olvasmányos előadását. Mindez nemcsak elengedhetetlen tudományos, de ma már okkal megkívánt politikai követelmény Is, ha a szerzők — mint adott esetben — komolyan a történelmi folyamatok újraértésének és újraalkotásának részeseivé kívánják tenni olvasóikat. A kor mint tudjuk, sem eseménynek, sem értelmezésbeli különbségeknek nem volt híján. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kora, sőt annak is talán legnehezebb szakasza volt, amelyben rendek és rendszerek tűntek le és születtek újjá nemcsak e szőkébb hazai tájon, de világméretekben is. A könyv mindezt úgy érzékelteti, hogy korabeli történetünk egészét, benne a régi rendszer lebontását és az új döntő jelentőségű alapozó munkálatait egyaránt tá- gabb keretbe: előbb a béketábor, s a szocialista világ- rendszer születésének, majd a két világrendszer történelmi harcának terébe illeszti. Ennek eredményeként viszont a nemzetközi háttér — külön is úttörő jelentőségű — rajza a hazai fejlődés helyes értelmezésének elhagyhatatlan részévé válik. Szerkezetileg a kötet a fejlődés által szabott’ három nagyobb részre tagozódik. AZ ELSŐ AZ ÁTMENET- NEK azt a néhány — 1944 és 1948 közé eső — évét fogja át, amely hazánk történetében maga is külön korszakot képez. Szerzők kimutatják, hogy ez a jó négy esztendő a régi rendszer reform és forradalom útját követő, radikális lebontásának és az új formáció lázas alaprakásának jegyében folyt. Ebben a szakaszban került sor a földosztásra, az „új honfoglalásra”. Ekkor sajátították ki a nagybirtokot és a nagytőkét, számolták fel a régi uralkodó osztályokat; és legfőképpen: először ekkor teremtettek kölcsönös érdekegyezést, vele szilárd alapot a munkás-paraszt szövetségre. Közben pedig folyt a harc az élet újrakezdéséért. A gazdasági vérkeringés megindításáért. Az ország termelőképességének helyreállításáért. A stabilizációért, a tervgazdálkodásért és más nagy célokért. Szerzők sokoldalúan bizonyítják, hogy ebben a harcban a kommunisták jártak az élen. Mindennek rajzát a kötet azonban azzal is gazdagítja, hogy elemzi és dokumentálja: pártok és tömegek ekkor hol álltak, s mit akartak. A könyv második része a közvetlen szocialista építésért, a szocializmus alapjainak lerakásáért folyó küzdelmek 1948—1956. közötti szakaszát állítja középpontba. Ezt az időszakot nem terhelték már a korábbi koalíciós pártharcok. A termelés és az életszint is elérte vagy megközelítette a háború előttit- A szocialista építés indulási feltételei pedig gazdasági tekintetben is minden korábbinál kedvezőbbek voltak. A szerzők ezúttal is a nemzetközi és a belpolitikai helyzet együttesében mutatják be a korszak eredményeit és gondjait. Részletesen elemzik a proletárdiktatúra rendszere és államszervezete kiépítésének folyamatát, a szocialista iparosítást, feszítettsé- gének okait és feszültségképző elemeit. Közben .sokoldalúan veszik szemre a mezőgazdaság kollektivizálásának körülményeit, küzdelmeit, nehézségeit. Képet adnak a politika korabeli hullámveréseiről, a társadalmi közérzetről, de az életszínvonal alakulásáról is bizonyítják, hogy ezekben az években a szocialista forradalom mérföldes léptekkel haladt előre. De az építés során kiütköző súlyos torzulások mibenléte tekintetében sem kívánnak semmi kétséget hagy- ri. Ennek jegyében elemzik az 1953, majd 1956 előtti fejlődési fázisokat, végül az 1956. évi politikai válságot és ellen- forradalmat. A könyv harmadik része a néphatalom helyreállításáról a szocializmus alapjai lerakásának befejezéséig terjedő évek (1956—1962) történetét tekinti át. Az előzőekhez hasonlóan ez is gazdagon dokumentált — az 1944—45. utáni fejlődés egészébe ágyazott — tudományos vizsgálat nyújtja a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány létrejöttének és politikájának. Külön elemzik a szerők a konszolidáció nemzetközi feltételeit, a nyugati beavatkozási kísérlet elhárítását, és a szocialista államok együttműködésének elmélyítését szolgáló politikát. Megkülönböztetett figyelmet szentelnek a szocializmus alapjai lerakásának befejező fázisát jelentő kollektivizálásnak, de számos olyan fontos kérdéskör vizsgálatának is, mint a gazdaság fejlődése, a társadalom alakulása, a közéleti demokrácia fejlesztése, a kulturális élet szocialista szellemű. megújhodása stb. Végül a szocialista társadalmi rend győzelmének történelmi tanulságait összegezik • A KÖTETET GAZDAG eredeti képanyag illusztrálja és több hasznos melléklet egészíti ki. A szép küllemű, olvasmányos és közérthető stílusban írott könyv mindazoknak melegen ajánlható, akik a korszak általános, gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális története iránt érdeklődnek. Szakács Sándor Töfh Béla: LEGENDÁK A LÓRÓL 59. ügyszer csak fölvállazom, mert nehezebben libbent, aztán a nyeregből a képembe vert. Rosszul esett. Nem szolgáltam ekkor sem hitványab- bul, mint előbb. Nem az ütése fájt. Minket ütöttek kishuszár korunkban úton-útfélen. Mezőhegyesen tilos volt a lovat ütni, még idomítás közben is, de a kishuszárt vágták, akár a répát. Üthetett a káplár, ha rossz volt a kedve. Hibákat keresett, talált is mindig. Egy szál lószőr az éjszakára kitakarított kantáron elég volt arra, hogy egész szakasz kis- huszáron kitöltsék haragjukat: Tusi ütése elmehetett volna simogatásszámba ahhoz, amihez engem odahaza szoktattak. Tusit azonban biztosan bántotta első kirobbanása. Ebéd körül szállásomra küldte Fruzsina nevű szobalányát egy tégelynyi flastrommal, hogy ragassza a pofámra. Éppen nem nagy kedvem volt a szépítkezésre. Magamban eszegettem fenemód nagyra ka- nyarított konyhámban. Amúgy se kedveltem Fruzsinát, mert utánozta az urakat. Kaoadozik a húsos káposztám fölött, miközben teli a pofazacskóm, kenni akarja a képem. Hát elmenj azzal a rühzsírral, te, annyi ápitusod nincsen, hogy ilyenkor . . . Még ő sipítozik, hogy dolgavégezetlenül el nem mehet, hisz megparancsolták neki, a délutáni lovazásra nyoma ne legyen az ostornak. Na, ez tetszett. Megyek a délutáni sétára, kikentem lángliszttel a pofám plezúrját. Rám se néznek a hölgyek, szállnak nyeregbe. Henri kétszer is rugózik, nem tudja magát fölemelni, nézem, most segítsek, vagy ne segítsek? Megmagyarázta rögtön. Ahogy Tusitól tanulta, megcsapkodott a nádpálcájával, ahogy a lovat sem szabad. Kedvem lett volna kiporolni bokáig érő lovaglószoknyája alját, hogy kicsit megcsihadjon. — Nem is hiszed — kiáltott fel 'Bulanzsé Péter —, hisz ezeknek tán éppen erre vágyik szívük! Neveltségük várfala nem engedi, hogy kimondják óhajukat, de valami ilyesmi, kellene néki- Erős férfikéz! Erős! — De hát engem minden ősöm arra intett, hogy a szegénységhez nagy türelem kell. Hogy is mozdíthatnám a kezem? A lovakat dresszura alá vettem. Zsámolyt nem hordhatok a kényesek után, hogy arról lépjenek kengyelbe. Ezért a két nyergest egy hónap alatt odatörtem, ha a farukra legyintettem, mind a négy lábuk maguk alá szedve hasra ültek. Nehéz mutatványa a lónak- Az a szokása, hogy a két első lábát maga alá szedi, ha le akar a földre ereszkedni. A hátsó lábairól a félfarkára dűl. Hasaló lóra nehezebb ráülni. De úgy voltam vele; ti engem ezért ne püfölje- tek, alátok idomítom a lovat- Csak amikor teljesen készen voltak az efféle teherfelvétel- re, akkor jelentkeztem a tu- dalmunkkal. No, bámultak is nagyot az Eszterházi-leszár- mazottak, nem szóltak, csak azon nap estéjén. Szalad belső szobalányuk, szélszárnyon járó Fruzsinájuk egy kosár- nyi nyalánksággal. Jobban esett, mint az ostorvég csattogása. Szomorúságra se okom, se időm nem akadt. A szakmát mindenestül szerettem, mert ló volt a közepébe téve. A tájékot is megszerettem mindenféle kapaszkodóival, szépséges sötét erdőivel, tavas folyóival. Mezőhegyesre emlékeztetett. Mivel ott ilyen nincsen- De tán nékem épp ezért kívánatos. Benne vannak apámék, anyámék, kicsi testvéreim, Haza nem mentem, akármekkorát sóhajtoztam is utánunk. Ment a levél. Olyan gyorsposták száguldoztak, hogy egyik hónapban írt levelemre másik hónapban meg is válaszoltak. Ha nem voltak betegségben, vagy valami fádjalmas nagy dologidőben. > Szomorúságra, ha kicsit belém rugdaltak, sem időm, sem 4 NÓGRÁD - 1978. július 15., szombat * Szakmunkásoklevél A közelmúltban tette le a szakmunkásvizsgát a Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói telepének harmincnégy munkásnője. Valamennyien betanított munkakörben dolgoztak. Az üzem minden támogatást megadott a tanuláshoz. Megvették a tankönyveket, tanulmányi szabadságot biztosítottak a nyugodt felkészüléshez. Még ennél is többet jelentett, hogy kihelyezett szakmunkás- képző tanfolyamot végezhettek a pásztói asszonyok, lányok, mert Nagybátonyból jártak az üzembe a tanárok. Mind a harmincnégyen megszerezték a nőiszabó-szakmát bizonyító oklevelet. A sikeres vizsga nyomán emelkedik az órabérük is. Külön örömet jelentett, mondta Kovács Sán- dorné telepvezető, hogy a vizsgázók között szakmunkásoklevelet kapott hat gyermek- gondozási szabadságon levő kismama is. Az üzem történetében most tanultak egyszerre a legtöbben a szakképesítésért. okom. Ott volt Bulanzsé Péter. Mindennapos összejárká- lásban teltek napjaink. Lovászlegényeim, velem korosak, jó torkos, mulatós, nótás legények, barátaim. Meg Zámbóék. Azok a sor elején. Ez a Zámó egyik Eszterhá- zi mellett hadakozott valamelyik háborúban, ahol elmaradt a bal lába. Hűséges szolga lehetett, bizalmas állás-, ban, alsószámtiszti minőségben tette dolgát Alcsuton. Hét lányt teremtett- De azok voltak olyan aranyból cseppentettek, hogy a napra lehetett nézni, rájuk nem. Zámbó nem kereshetett sokat. Kilenc szájnak kellett összegereblyézze a betevő falatot, de éltek olyan szép szerénységben, hogy azt a magunkfajta messziről jöttek egészen megkívántuk. Én ugyan a magam mezőhegyesi neveltségével nem mertem volna közéjük kéredzkedni, bár kedvesek voltak egytől- egyig bárkivel, fejősgulyástól a kanászbojtárig, de magahordásuk, öltözékük azt első látásra is kizárta, hogy akárki oda dörzsölődjön hozzájuk. Zámbó elözvegyültségében maga marékolta egybe a családot, s olyan aggodalmasan vigyázta életüket, hogy még engem is beavatott. A legkisebb lány, Paulina már négyéves korában fölkéredzkedett egyik grófi gyerektől kinőtt, elfelejtett pónira. öreg volt, szelíd. Nem is kötöttük jászolhoz soha. Ment, ahová kedve tartotta. Nem tudtuk, igazi nevét, talán sorsa miatt mindenki Kegydíjnak titulálta. Lina összeszokott a Kegydíjjal. Zámbó meg nem ügyíthette örökösen legkisebbik Linkáját, hát az én legényeim kísérget- ték, ha fölkéredzkedett a hátasra. (Folytatjuk) Vastaps és bukás Amatőr színjátszók fesztiválján Immár negyedik alkalommal adott helyet Kazincbarcika a hazai amatőr színjátszó mozgalom legrangosabb eseményének az ifj. Horváth István országos színjátszó fesztiválnak és nemzetközi tanácskozásnak. Ez évben július 4— 10. között rendezték meg a seregszemlét, melyre a Népművelési Intézet, a KISZ-kb kulturális osztálya, a Magyar Színművészeti Szövetség, a SZOT kulturális. agitációs és propagandaosztály és a vendéglátó megye intézményei 17 magyar és 4 külföldi amatőr együttest hívták meg. Nógrád megyét a balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpad képviselte. Az előadások délutánonként egyidőben több helyszínen folytak. Az „A” programot a szakmai közönség és a meghívott vendégek, a „B” programot az érdeklődők tekintették meg. Délelőtt az előző nap bemutatóit értékelte a zsűri. Elnöke Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézet osztály- vezetője, tagjai színházi szakemberek voltak. A szakmai tanácskozásokon az együttesek őszinte bírálatot, útmutató kritikát kaptak, melyen a rendezési hibák és erények egyaránt felszínre kerültek. Két fiatal — Salomo és Ursula szerelmét elevenítette meg a finn Kuokkavieraat irodalmi színpad. A lengyel toruni színpad a mindennapi életben fellelhető szimbólumok rendszerén keresztül az emberi kapcsolatok legfontosabb kérdéseit fogalmazta meg, a Lírai helyzetek — 1977. első éjszakája című darabban. Kevésbé sikerült az NDK-beli Gera városból érkezett Szerencse fel! amatőr színjátszó együttes bemutatkozása. ök Hans Sachs vásári komédiáival léptek fel, de az ötlettelen rendezés következtében a szerző harsány humora elsikkadt. Kellemes perceket szereztek „fehér színházukkal” a szlovák amatőrök. A hazai csoportok előadásai összességükben magasabb színvonalat nyújtottak az előző évekhez képest, bár az egyes bemutatók között nagy eltérések mutatkoztak. Jól szerepeltek a diákszínpadok. Néhány „nagy név” viszont csalódást okozott. Látványosan megbukott a zalaegerszegi REFLEX színjátszó csoport és a KISZ Központi Művész- együttes irodalmi színpada. A balassagyarmatiak Capek-fel- dolgozása az erős mezőnyben nem jelentett igazán élményt A fesztivál kiemelkedő eseményének számított George Buchner Woyzeck című darabjának bemutatója, a Stúdió „K” előadásában. Játékuk nélkülözött minden külsődleges megoldást, a közönség bevonásával fokozott pszichikai hatást értek el. Kitűnő színészi játék, ironikus hangvétel jellemezte a csepeli Utcaszínház Fél van című produkcióját. A fesztivál két fődíját — megérdemelten — a Stúdió „K” és a csepeli színjátszók kapták. A zsűri további hat csoportot nívódíjban részesített. Szendi Katalin Olcsó drágakő A mesterséges úton előállított drágakövek egyike a fia- nit. Nevét születési helyéről, a szovjet tudományos akadémia N. Lebegyev fizikai intézetéről (FIÁN) kapta. A külföldön is nagyra értékelt fia- nitokat az Emitron gyár készíti. A fianit előállítása viszonylag olcsó, s tulajdonságai vetekszenek a valódi drágakövekével. Az ipar és a tudományos laboratóriumok számára fontos termékeket előállító Emitron már néhány éve ötvösművészeti nyersanyagokat is gyárt. A munkát a legkülönbözőbb színű fianitok növesztésével kezdték. 1977-ben a vásárlók már 200 000 fianittal díszített gyűrűt, fülbevalót, nyakéket és egyéb ékszert találhattak az üzletekben. Némelyik kristály létrejötte a véletlen műve. A FIÁN monokristály-növesztő részlegében látható az a kristály, amely fekete színét kristály- hibáknak köszönheti. A lehűtött tartályból az elkészült színtelen „briliánsokat” kivették, ám azok a kristályból részben eltávozott oxigén miatt fekete színt öltöttek. Csak egyik sarka csillog úgy, mint egy briliáns. A kutatók szerint ezt egy hajszálrepedésen behatolt oxigén redukáló hatása okozta. Ha a fekete kristályokat újra telítik oxigénnel, a sötét szín eltűnik.
