Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
VASÁRNAPI JEGYZET Rózsaiilfefők HOGY is mondta monsieur Joseph Jou- bert? „Ne vágd el azt, amit kibogozhatsz.” — szólít fel néhány emberöltő távlatából a higgadtságra, a türelemre. A mondat akkor villant fel, amikor a piacon harmadszor kínálta a virágtöveket a középkorü férfi, aki bizonyára nem olvas elmés aforizmákat, de ettől még a nyugodt lelkek közé tartozik. Ügy agitált a barna rózsatövek vételére, mint falusi vásározók vizet nem tűrő tarkabarka cserépedényekre a ponyvasátor árnyékában. A sok beszédtől a szája is kicserepe- sedett. Mi meg virágkedvelők — tehát eleve kizárt, hogy rossz emberek — végighallgatva a fennkölt illatok, mesés színek ecsetelését — talán még Munkácsy Mihályt is az irigység sárga verejtéke verte volna ki —, hallgattuk a véget érni nem akaró magaszta- lást szokatlan kitartással. Mert mégiscsak jó, ha az ember időnként .bölcs mondatokat mormol magában, s eszébe jut, hogy minek nyolc forintot adni egy tőért, amikor a türelem is rózsát terem. Csakhogy ilyentájt, amikor a hőmérő higanyszála kúszik felfelé, mint a madártojás után fára mászó gyerkőc, abból akad a legkevesebb, ami nem kerül semmibe: a türelemből. Mert a nyár közeledte mindent felbolygat. A körültekintést megfontolatlan, hebehurgya cselekvéssel helyettesíti, a nyugodt várakozást ideges töprengéssé transzformálja, az enyhe fuvallatból vihart kaIX. A kánikulával, mint egy bolyhos, meleg paplannal ugyan nyakig betakarózhatunk, s mi mindent takargathatunk el vele, de egy mozdulattal le is rúgható, mint egy szemtelen csodacsatár, mert a forróságban legjobb lenne levetkőzni. Nemcsak a könnyű nyári inget, hanem néhány tulajdonságot is. Elsősorban az idegességet. Manapság már — s ez több éves megfigyelés eredménye — kiszámíthatatlan, hogy az ember mitől és mikor gurul dühbe. Az utasok például izgatottan toporognak a gőzölgő aszfaltjárdán, várva a helyijáratot, s pszichológus legyen a talpán, aki ötperces késésnél csitítani tudná a felajzott tömeget, amely akkor is nyugtalan, ha pontos időben érkezik az autóbusz. Máris gondolkodóba esik: mi történhetett a Volán vállalatánál, s mert személyszállításokról van szó, mindjárt személyi változásokra gondol. A vásárlónak lángra gyullad a füle, amikor az élelmiszerboltban pult alól kapja a tegnapelőtt sütött kenyeret, s a világ minden kincséért sem vallaná kenyerespajtásának a pékeket, akik néha-néha eljutnak már odáig, hogy nemcsak holnapra, holnaputánra is gondolnak. De a házsártos vevő akkor is összeszorítja fogait, ha meleg, illatos, ropogós a kenyér, s olyan pillantásokat vet az eladóra, mintha árulást követtek volna el ellene. A friss áru is gyanút ébreszt benne, s rögvest azon kezd töprengeni: miféle baj lehet a sütőipar kapacitásával, s még fel is háborodik a magyar betegségtől, hogy mi mindent az utolsó pillanatban csinálunk. Izgalomba jön a szórakozni vágyó ember is, amidőn tekintete a megyeszékhely kivilágított művelődési központjának üvegfalára téved, hogy már megint lemaradt egy kulturális eseményről, de akkor sem háborítatlan a lelke, ha szombat este látja a sötéten ásítozó épületet, s előtte a padokon az unatkozó, ráérő városiakat. S az ember a melegtől egyre idegesebb lesz. Bosszantja, ha a csapba kevés vizet küld a regionális vízmű de az is, ha megállíthatatlanul zuhog a vízzel hígított klór. Idegesíti, hogy nem kapja meg a legújabb, keresett könyvet, s ideges lesz, ha mosolyogva átnyújtják neki, mert ismét gyarapodott a könyvcsekkhátraléka. Homlokát vizes törülközővel borogatja, mert megkapta az oly’ régen áhított lakáskiutalást, nyugtátokat kapkod befelé, mert az idén már megint kimaradt a névsorból. Idegesek vagyunk, ha tévét nézünk, ha nem kapcsoljuk be a készüléket. Idegesek, ha reggel a főnök az irodájába kéret, vagy ha nem hívat, akkor is. A városi tanács az idén is meghirdette a „Harmincötezer munkanapot Salgótarjánért” társadalmi munkaakciót, amitől ugyan a város lakói cseppet sem idegesek, hiszen nem új dologról van szó, s a vállalatok, üzemek, szocialista brigádok, intézmények — aki él és mozogni tud, mindenki — megkapták a listát, mihez várják a segítséget. Van benne jó néhány parkosítási feladat is. A GONDOLKODÓ Joubert úr aforizmájával türelemre intett bennünket is, a görcsök kibogozására. Ezért bátorkodom a javaslattal előhozakodni a társadalmi munka jegyében: ha nagy a hőség, s ingerültnek érezzük magunkat, ültessünk együtt rózsákat! Építsünk minél nagyobb kertet a türelem rózsáiból. Még, ha tövisei szúrnak is. Szabó Gyula jó a menetrend.*.? Közösen — könnyebb, de... j Szinte teljességgel, valamennyi termelőüzemünk törekvése, hogy dolgozóinak, főként a nyári üdülési csúcsszezonban megfelelő körülményeket tudjon szabadságuk eltöltésére biztosítani. Hogy azok, akik egész éves munkájukat becsülettel végezték, nyugodt, a teljes kikapcsolódásra alkalmas helyen pihenhessenek. Gyakran azonban az óhaj, a lehetőség miatt nem valósulhat meg, mert a vállalatnak nincs elegendő pénze az elképzelések támogatására. Éppen ezért vállalkoznak mind többen a megyéből arra, hogy trösztjük, a nagyvállalatukhoz tartozó más termelőegységekkel közösen oldják meg gondjaikat. Jó példa volt erre — a többi között — a ZIM salgótarjáni gyárának esete, s most, mintegy a gyakorlatukat folytatva, a Nógrádi Szénbányák vállalkozott „társulásra” a Mátraaljai Szénbányákkal és a Dorogi Szénbányákkal. Ok hármasban elhatározták: Balaton- fenyvesen új, családok fogadására is alkalmas üdülőt létesítenek ... A közelmúltban napvilágot- látott hír szerint az ezzel kapcsolatos szerződést a felek már alá is írták. S bár egyelőre átadási határidő nincs, azonban az illetékesek bizakodnak: a napfényt, s a szabad, jó levegőt és a langyos selymes vizet meglehetősen nélkülöző bányászok érdekében mielőbb felépül az új Balaton-parti üdülő. Szépen hangzik ez, de megkérdeznénk: s az esetben sem csúsznak az átadási határidők, ha a napfényből már elegük volt, a jó levegőtől, s langyos víztől undorodók végzik a kivitelezési munkálatokat? —k. gy.— Védett a nyírmedi tó Egy érvényben levő megyei tanácsi határozat alapján természetvédelmi területté nyilvánították, sok más értékfes tájrészlettel, kőzet- és növényritkasággal együtt, a Mátranovák községhez tartozó nyirmedi tavat és környékét A védett terület több mint 817 hektárnyi. Az értékes és egészséges környezethez, egyebek között, a nyírmedi vaú- körtefás, a gátasréti egyéb fás legelő, a hangyási borókás es természetesen a mintegy két hektár vízfelületű nyírmedi tő és a hozzája kapcsolódó tiszta vizű patakok tartoznak. Ezen a területen található nyolc forrás ugyancsak a védett értékeink számát gyarapítja. A környezetben található, s tipikus nógrádi példát tükröző nagy kiterjedésű fehérszéki riolittufa földtani érték és a környék tanyasi települését jelképező mátracserpusztai és nyírmedpusztai települések is a védettség előnyeit élvezik. Új U\ uZ isleinÉ Évek óta gondot okozott Tolmácson az általános iskola és a hozzá tartozó napközi otthon vízellátása. Most egy nagy vízhozamú kút ásási munkáit kezdték meg az iskola udvarán, hogy véglegesen megszűnjön ez a gohd. Az itt nyert vizet hidrofor „hozza” a házi vízhálózatba, amely így jó ivóvizet szolgáltat a tanulóknak. — Már megint mi van ezzel a busszal? — sok ember toporog a megállóban. Van, aki dühös, van aki megpróbálja humorosan felfogni. — Ez is kimaradt, mint pörköltből a vasmacska . . . Mire való a menetrend? Hogy legyen, amit nem tartanak be! — Se szeri, se száma az efféle, vagy még ízetlenebb tréfáknak. Sajnos, a megye- székhely helyijárati közlekedésében a kelleténél gyakrabban fordul elő hasonló eset. A legtöbb panasz a 6-os vonal utazóitól származik, ami érthető, hiszen ők vannak a legtöbben, részben az egyre népesebb Beszterce- telep lakói, részben pedig a kórház, a rendelőintézet betegei közül verbuválódván. — Higgye el, nekünk a legkellemetlenebb egy ilyen késés, kimaradás — mondja Kalló Ferenc, a Volán helyijárati forgalomvezetője Salgótarjánban, akitől magyarázatot kértünk a jelenségre. — Szinte állandó kocsihiánnyal küszködünk — folytatja —, elsősorban műszaki gondjaink vannak. Különösen a Skoda-buszok alkatrészellátása jelent nagy nehézségeket Vegyük például az emlegetett 6-os vonalat. Itt öt kocsi „teljesít szolgálatot”. Ezzel oldható meg a tízpercenkénti járatsűrűség. Ha ezek közül egy meghibásodik, akkor két lehetőség van. Vagy ritkítjuk ezt az igen forgalmas járatot, vagy más vonalakról veszünk le kocsit, s akkor ott lesz késés, kimaradás. Az is gyakran közrejátszik, hogy három közlekedési lámpa és egy sorompó állíthatja meg a buszt, okozhat torlódást, s általában ilyen esetben fordul elő, hogy egymás után jön két kocsi. Azt már akár ne is említsük, hogy sokszor a menetrendben előirányzottnál jóval hosszabb ideig tart a fel- és leszállás, különösen, ha csak kétajtós buszt tudunk biztosítani. Sajnos, mint kényszermegoldást, ezt is be kellett vezetnünk. Az utazók számára mindez láthatatlan dolog, ők csak azt észlelik, nem jön a kocsi, vagy azt, hogy a kettesével járó üzemi buszok kimennek a végállomásra, ahelyett, hogy legalább egyikük megfordulna, esetleg azt, hogy a járművek oldalsó, hátsó ablakaiban nincs jelzőtábla, amely mutatná, hányas járat. A közlekedés azonban veszélyes és szabályokhoz kötött folyamat. Autóbusszal például nem szabad bárhol megfordulni. A műszaki akadályok csak részben háríthatók el, a táblák cseréje pedig —, ha csak perceket ■ is —, de időt rabol, s a szoros fordákban a buszvezetőnek a menetlevél vezetésére is alig marad lehetősége. Nincs hát megoldás? Természetesen van. Értesüléseink szerint már a közeljövőben üzembe állnak az első csuklós autóbuszok, melyek nagyobb befogadóképességükkel a zsúfoltságot eleve csökkentik. Mivel belföldi termékek, remélhetőleg az ailcaírészgond is kisebb lesz. A távlati jövőben gördülékenyebbé teszi majd a közlekedést a 21-es műút párhuzamos szakaszának folytatása is. A közlekedés dolgozói azonban, akik igyekeznek mindent megtenni a zavartalan forgalom biztosítására, addig sem érdemlik meg, hogy ízetlen élcek céltáblái legyenek. — g. — Szociális A pihenőszoba a szociális tervezés egyik gyümölcse. A pihenőszobában kávéznak, kólát iszogatnak a munkásnők. A pihenés időpontja — a tévedések elkerülése végett — a munkaközi szünet. A szociális tervezés e viszonylag új hajtása két év alatt sokszorosan igazolta lét- jogosultságát. A dolgozók bizalmiküldöttek útján számtalan javaslattal járultak hozzá a szociális tervek összeállításához. Az üzemi demokratikus fórumok — új tartalmat kapva — megerősödtek. A szociális tervek elkészítésének bázisaivá váltak. Az ötletek, illetve javaslatok arra szolgálnak, hogy a szociális célokra szánt összeget a legfontosabb problémák megoldására költsék el. Köztudomású, hogy az V. tervezés ötéves tervben először választották szét a gazdasági és a szociális beruházások keretét. Ezzel megszüntetve az ötlet- szerűséget; azt az évekig dívó helytelen gyakorlatot, hogy öltözőre étkezésre, kultúrára stb. annyit fordítottak, amennyi éppen maradt. Most öt évre előre megszabják, mennyi pénz áll rendelkezésre az emberek szociális ellátásának javítására. Az eddigi tanulság, hogy az állami szintű szociális gondoskodást egyre megfelelőbben egészíti ki az üzemi, vállalati erőfeszítések programozása. A tervezhetőség a korábbinál is több helyi kezdeményezésre serkent. Példa rá a gyermekintézmény-hálózat tervezettnél nagyobb arányú bővítése; a munisásszállítás tökéletesítése és így tovább. Általában jellemző a tervek időarányos teljesítése. Amivel csak azért nem lehet megelégedni, mert meglehetősen nagyok az eltérések. Akadnak vállalatok — például a textiliparban —, ahol két év alatt elérték az öt évre kitűzött célt, ami ezeknél kérdésessé teszi a tervezés realitását. A jelek szerint mégis fontosságának megfelelő súlyt kapott a munkavédelem, a vállalati juttatások bővítése, a szakképzés, sőt, az általános iskolai végzettség foghíjainak pótlása is. Hiányos viszont a tervek többségében a munkahelyi emberi viszonyok fejlesztése. A foghíjak minden esetben valami egyéb, talán mélyebbre nyúló hiányosság tünetei. Többnyire a vállalati vezetők hiányos informáltságának áruló jelei. Mert jóllehet, általában igaz, hogy a szakszervezetek ismerik az emberek igényeit, de ezek az Igények egy-egy munkahelyi közösségen belül is meglehetősen árnyaltak. Sok a csoportigény, ami szintén lehet jogos, tehát teljesítendő is. Jobb lehetne a kép, ha a gazdasági szervek — a vállalattól a minisztériumig — szintén alaposabban foglalkoznának a szociális tervekkel, hpgy ne szűküljenek számszaki részletekre, hanem elsősorban a célokat jelöljék meg. A politikai célt is. Mert végeredményben ez a terv is eszköz. Eszköze a magasabb életszínvonal, a minőségileg más életmód elérésének. Olyan eszköz, amelynek tárában első helyen a demokratikus módszer áll. Az érdekeltek igényeinek felkeltése, javaslatainak elvárása. Lehetőség szerint, teljesítése is és megválaszolása akkor is, ha a megvalósítás a távoli jövő kérdése. ■'--n ' > k L, AL j Építők dicsérete A kisterenyei nevelőotthon szomszédságában új, tíz tantermes iskola épül, melynek kivitelezője a Nőgrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Az építők ígérik, hogy jól szervezett munkával a terveknek megfelelően az 1979—80~as tanévet már az új iskolában kezdhetik a diákok. Jelenleg a földmunkák folynak. Több száz lakást épített az elmúlt öt esztendőben a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat Salgótarjánban és Balassagyarmaton. A lakásépítésen túl fő feladatuk a közintézmények, így többek között Salgótarjánban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola építése. A munkálatokból derekasan kiveszi részét Göböly József és kőművesbrigádja, akik jelenleg — képünkön — a külső vakoláshoz szükséges állványszerkezetet építik. A Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezet Siraki Lajos által vezetett Nógrádi Sándor ezüstkoszorús szocialista brigádja jelentős felajánlásokat tett a salgótarjáni Mérleg utcai irodaház, illetve szolgáltatóegység kivitelezési munkálatainál. A hattagú kollektíva vállalta, hogy a határidőket pontosan betartják és a kitűzött feladatokat ma’ radéktalanul teljesítik, Bábel László felvételei , i
