Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-01 / 127. szám
Az ELZETT Művek Zár- és Lakatgyár szécsényi gyáregységében a közelmúltban nyitották meg Kálló Viktor szobrászművész és Werbánszky Ernő festőművész közös kiállítását. A művészeti értékek, az alkotóművészet megismertetése fontos célkitűzés az ELZETT Müvek közművelődési bizottságának. E célkitűzés segítői az üzemi közművelődési bizottságok. A képen Nagy Ferencné, Huszkó Sándorné és Széplaki Péterné, a gyáregység dolgozói ismerkednek a megyénk Kossuth-díjas szobrászművészét, id. Szabó Istvánt ábrázoló portréval, amely a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Árpád-kori kőfaragványok Székesfehérváron Technikai szakkor* a FÜTÖBER né! Az Alba Regia napok alkalmából az Árpád-kori kőfaragó művészet kutatási kérdéseiről tanácskoztak múlt héten a Pannónia-konferencia résztvevői Székesfehérváron. A nemzetközi konferenciát amelyen neves külföldi művészettörténészek is részt vettek Bécsből. Varsóból, Haliéból, Újvidékről a Magyar Tudományos Akadémia művészettörténeti kutatócsoportja, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat és a székesfehérvári István király Múzeum rendezne. A témához kapcsolódik az István király Múzeum Árpád-kori kőfaragványok című kiállítása a Csók István Képtárban. Ami a szakemberek számára a katalógusban közölt tanulmányokkal együtt további kutatásra, esetleg vitára ad lehetőséget, az a közönség számára érdekes kiállítás, s ha magyarokról van szó, szívet melengető, egyúttal fáj- dító látvány. Melengető az a gazdagság, amely a kétszáznál is több kőfaragványban, továbbá kódextöredékben, falkép- és pecsétmásolatban, fotóban áll előttünk törmelékességében is európai sugárzással- Ugyanakkor szívet is fájdító az a már-már közhelyszerű tény, hogy _ művészettörténetünk jelentős része milyen nagy arányokban vált archeológiává viszontagságos közép-európai történelmünk során. Középkori Székesfehérvárunk, a „magyar Aachen” —, hogy csak egy jelzőt említsünk a sok közül Adnak az őrkatonák kézről- kézre, jutok beljebb, bekötik a szemem is, nem tudhatták, ki vagyok. Végül valamilyen toronyszobába leveszik a fejemről a kötést. Karosszékből beszélt velem egy ciframundéros tiszt, de fene nagy sarzsi. Ült a vállai hegyén akkora két aranyrózsa, telirojtozva, akár valami napraforgó tányér, mikor reggelente kinyitja szirmait. Nem Marsigli volt. Álmosan, németül beszél, fél szemét nyitja csak ki. Alig értettem. Was ist neues? Deákul motyogom neki a mappát. Kezdett aztán a másik szemével is pislogni, majd a pisztolytáskáját húzta maga mellé. fölrakta csiptetős okulárját, nézegeti a térképeket. De ez a behemót nagy ember ordí— középkori királyi bazilikája, amely szintén kiemelkedő helyet foglalt el nemcsak a hazai, hanem az európai építőművészeiben is, ugyancsak féltve őrzött romkert, a kiállítástól pár száz méterre. A bazilika fél évezreden át a középkori magyar állam központi épülete, ahol királyokat koronáztak, eskettek, temettek, őrizték a felségjelvényeket, a levéltárat, írták a krónikákat. Dicséretes az a hatalmas erőfeszítés, amelyet a hazai tudományos kutatás végez Árpád-kori művészetünk mind teljesebb feltárása, számba vétele, a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tétele érdekében. A történelmi tudatformálásban sem nélkülözhető ez a munka. Ez a tárlat pedig a magyarországi romantika minden eddiginél teljesebb számba vételével, részben új szempontú megvilágításával szinte kötelező idei nyári hazai zarándoklatra késztet. Az István király Múzeum korábbi nyári tárlatai is méltán tettek szert nemzetközi hírnévre, ez az Árpád-kori művészeti kiállítás, amely májustól augusztusig tart nyitva mindeh bizonnyal felülmúlja azok sikerét. Hasonló jellegű kezdeményezés legutóbb a millene- umi történeti kiállítás volt. Ám nincsen példa arra, hogy három, történelmünk számára alapvetően meghatározó évszázad különböző helyekről származó kőfaragványait ilyen gazdagságban mutatták volna be egy helyentott akkorát, a fél várat föl- alarmírozta vele. Itt van Bankó rablótársa, fogjátok meg! Az ajtónállók besűrítettek rögvest, megszorítottak, hogy a hurkám majd kiszakadt. Tömlöcbe vele, tömlöcbe vele! — üvöltözött olyan idegesen, mintha lódarázs szúrt volna a pofaszíjába. Hanem, hogy én magamat szidtam. Kellett énnékem buz- gólkodni, térképet előhozni? Szégyellhetik gyávaságukat, hogy Bankó meglopta őket, most majd szépen felkötnek engem is, hogy a szél hord;a el akasztófájukról a hajamat. A térképek is meglesznek, s a felsőbbség előtt is rendben lesz a becsületük. Míg vezettek rengeteges sok kőlépcsőzete- ken lefelé a tömlöcnek, nem tudtam, hogy átkozzam el magam. Hát mit vártam én ezekKülön figyelmet érdemel a szinte kötetnyi terjedelmű és rangú katalógus, Tóth Melinda és Marosi Ernő szerkesztésében, tudományos publiká- fcióval. Marosi Ernő Árpádkori kőfaragványok — Árpád-kori építészeti fejlődés címmel írt tanulmányt. Ebben, többi között, a farag- vány elnevezés kifejtését adja, miszerint ezek nem járulékos elemei az építészetnek, hanem szerves részei mind technikailag, mind pedig eszmeileg. Skálájuk, természetesen, igen széles, a tiszta építészeti tagozattól a figurális ábrázolásig. Említést tesz arról is, hogy a kiállítás nem ad teljes képet az Árpád-kori Magyarország művészetének egészéről, hiszen több korabeli építmény ma is áll, azaz a kő kövön maradt, s bizonyos területi határoltsággal is számolni kell. Tóth Melinda tanulmányában a stílusfejlődést követi végig Árpád-kori kőfaragványainkon, széles európai kitekintést is nyújtva az elemzés során. Nagy Emese a középkori kőfaragás technikáról értekezik, többi között, ismertetve a korabeli kőfaragó szerszámokat, a faragásmódot, a munkamenetet, a kőfaragás-tech- nikai vizsgálatok lehetőségeit. Wehli Tünde tanulmányában a XIII. századi magyarországi ívmező domborművek kérdéséhez szól hozzá- Ezek a tanulmányok szemléletmódjukban új elemeket is tartalmaznak, amelyek az Árpád-kori művészetről való ismereteink teljesebb kibontását segítik. Tóth Elemér tői? Tán aranyakat, hogy előadtam a nekik nagyon fontos okmányokat? Löknek egy pokolsötét kőkutricába, de olyan erővel, hogy a fejem belevertem a falba. Az jót is tett. El- aléltam az ütéstől. Csak arra érzem meg újra magam egy idő után, hogy fölráncigálnak hadifáklyák mellett, s kéiol- dalról karolva vezetnek a ten- geteges lépcsőkön. Siettem elszámolni magammal, vigasztalódva, hogy de hiszen, akár csak egy hónappal ezelőtt is milyen szívesen odaadtam volna a fejem, hogy ne érezzem lassan pusztító bánatbajomat. Most meg, ni, hamarosan vége is lesz minden céltalan bolyongásomnak! Ezek íölranta- nak éngem olyan magasra, hogy a Kakas nem eszi ki kezemből a kenyeret, annyi bizonyos. De nem az udvar felé kanyarodunk, hanem akkora várterembe, hogy abban egy század katona svarumléníába állhat. Teli asztalok végén ül Marsigli, megismerném száz agárképű közül. Ahogy belépek, rám mered. — Ki vagy te? — kérdi latinul. Deákul tudtam a dalmata rúgott baráttól. Néha hónapokat kint bandázott velünk a ménesek körül, mikor nagyon únta az életét. Ilyenkor tanít- gatott bennünket. Letapicskolt sártáblákon írtunk, olvastunk. Mai tévéajánlatunk 21.30: A HIBA A tábornokok uralmának idején játszódik Görögországban, a Szamarakisz regényéből készült tévéjáték. Szamarakisz a második világháború után feltűnt próza- író-generáció egyik jelentős képviselője, aki abba az írócsoportba tartozik, amelynek tagjai a francia és az angol új regény művelőivel mutatnak rokonságot. Két hőse életre-halálra szemben áll: egyikük letartóztatott ellenálló, másikuk az elfogásukra, megsemmisítésükre összefogott apparátus egyik tagja. Csapdát állítanak az elfogottnak és kísérőjének. De léteznek olyan motívumok is, amelyeket nem lehet előre betervezni. Rendező: Horváth Z. Gergely. A két főszereplő: Kozák András és Lukács Sándor. Három évtized — harminc grafika Ezzel a címmel látható képzőművészeti reprodukciós kiállítás a Nógrádi Szénbányák tiribesi aknaüzemében. A kiállítás anyagát tíz-tizenkét napos váltási ütemterv szerint a vállalat valamennyi aknaüzemében és a gépüzemben, bemutatja. Tudtunk rajta mindent mondani, csak éppen káromkodni nem lehetett olyan jóízűen vele, mint magyarul. Mert néha estek olyan bajok, vasviilát köpködtünk mérgünkben. Na szólít Marsigli, mondjam, hogy kerültek hozzám a papírok? Mondom, a peregi pusztán találtam az odaérke- zésem napján. Hogy a betyárokkal találkoztam, arról nem volt kedvem szólni. Mert, ha Marsigli is megharagszik, hát éngem nem ment meg az életnek immáron semmi. Magafeledten, fönnhangon morfondírozott, az ujjain számolva a történések napjait, hogy az ellenséges ‘örök hadak nem ismerhetik még ezeket a tervezményeket. Ezen aztán föl is vidámo- dott, rögvest megkérdezte, mit kívánok szolgálataimért. Mondom én éppen, nogy semmit, van élésem tisztességes. Ezt szerfölött furcsállta. Hátha valami kitanított spion vagyok, aki azért hozta vissza a lekopírozott tervet, hogy a keresztesek majd eszerint indítják Temesvár megvételét, s a törökök tudják az ellenszerét. Két sikertelen visszavételi csatározást már elszenvedtek az évtizedek során, hát nem akarnak harmadszor is csak holmi zsiványi akciók miatt vereséget vállalni. (Folytatjuk) Az általános iskolában fo- lyó neveió-oktató munsa egyiK legiontosabb feladata, hogy a gyermekek adottságait, képessegeit maximálisan kibontakoztassa, s 'ezzel teremtse meg az alapot a helyes pályaválasztáshoz. Az üzemek is egyre jobban felismerik enne« a nevelési munkának a fontosságát. Ezért alakult ki Nagy- bátonyban a FÜTÖBER és a Bartók Béla Általános Iskola között jó kapcsolat. A Nógrád megyei Pályaválasztási Intézet, a salgótarjáni járási hivatal művelődésügyi osztály támogatásával három év óta végez pályaorientációs kísérletet Nagybátonyban. Ennek keretén belül a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregysége általános iskolai tanulók részére — áz üzem tanműhelyében — vasipari szakkört szervezett Nagy Tibor üzemi oktató vezetésével. Az idejáró tanulók szép eredményt értek el, s közülük sokan a FÜTÖBER-nél szeretnének dolgozni, mint szakmunkások, vagy technikusok. Ez a szakkör most csak 12 fővel működik. Nagyobb lett volna az érdeklődés, de a tárgyi feltételek nem teszik lehetővé, hogy több tanulót is fogadni tudjanak. A szakkör működését megvizsgálta a salgótarjáni járási művelődésügyi osztály. Ügy döntöttek — a pályaválasztási Intézettel —, hogy bemutató foglalkozást tartanak a járásban működő pályaválasztási felelős pedagógusok részére. A bemutató foglalkozás után beszélgettünk Joó Jánosnéval, a salgótarjáni járási művelődésügyi osztály tanulmányi felügyelőjével és Bakos Jánossal, a személyzeti és oktatási csoport munkatársával. A járási tanulmányi felügyelő elmondta, hogy az általános iskola és a FÜTÖBER gyáregysége között tartalmas kapcsolat jött létre, s a közös munkájuk eredményeként sokat javult a pályaválasztás. Az úttörőrajokkal a szocialista brigádok szerződést kötöttek, s mint nevelési partnerek mesz- szemenően segítik az iskola célkitűzéseit. A szocialista brigádok közbenjárásával szervezett üzemlátogatások, a tanulók számára érthető és él- ményszerfl szakmabemutatások önmagukért beszélnek. A vasipari — vagy ahogyan itt nevezik — hobbiszakkör vonzó, nagy nevelőhatással és orientációval bír — hangsúlyozta Joó Jánosné. A tojásdad alakú terem közepén klasszikus oszlopfők merednek a magasba. Köröskörül festett falak. Távolbavesző tájak, vagy elhomályosuló arcok. A hatalmas díszlet sajátos atmoszféráját a filmesek nyüzsgése telíti élettel. A sarokban, a monitor kö* rül ókori kosztümökben csevegnek a színészek. — Próba! — kiáltja Mi- hályfi Imre rendező. Néhány perc, s az előbb még kedélyesen diskuráló Kállai Ferenc döbbenetes átalakuláson megy keresztül. Nem a tóga, nem a szakáll és nem a smink okozza az átalakulást. Belső átlényegülés ez. Már Szókratészként, az ókori bölcselőként áll az oszlopok között, előtte a lobogó fáklyát vivő rabszolga. Felesége, Xanthippe (Drahota Andrea) vállára támaszkodva, kissé ittasan botorkál a hajnali hűs levegőn. Aztán iei-ogy a kövezetre. — „Olyan csodálatos éjszaka van, és olyan jó élni.. — Mi van veled, Szókratész!? — kiáltja a felesége. — Olyan jó, hogy te vagy a feleségem, és olyan jó, hogy leülhetek így, hogy nem kell sietnem, s hogy éjszaka van és odatartom az arcomat a szélnek. — Hogy kerülünk innen haza? — sóhajtozik az asszony. — Ragaszkodom hozzád, hárem fiút szültem neked. Ha el mered veszíteni a pert holnap, én kirúglak a házból.” A rövid próba után a rendező utasítására máris felveszik a jelenetet a kamerák. A filmgi 't Pasaréti úti műtermében már napok óta forgatják Eduard Radzinszkij szovA FÜTÖBER gyáregysége úgy határozott, hogy a jövő tanévtől kezdődően ezt a szakkört körzeti szintén kívánják működtetni. Az iskolák részéről — Mátraverebély, Tar, Kis- terenye — meg kellene szervezni az utaztatást — emeli ki beszélgetésünk során Bakos János. Ha az iskolák ezt a problémát megoldják, úgv a FÜTÖBER a technikai szakkör működését biztosítja. Érdemes megkeresni a tanulók utaztatásának lehetőségeit — mondta Mensvi János, a Nagybátonvi Általános Iskola pályaválasztási tanára. Az iskolák szerepe — hangsúlyozta Pálkovács Margit, a pályaválasztási intézet munkatársa — jelentősen megnövekedett a pályaválasztási tanácsadásban és az azt megelőző pályairányításban. Az eredmények ellenére a tapasztalat azt igazolja, hogy az iskolák nem tudnak mindenben eleget tenni annak a követelménynek, hogy a munkaerő szakmai beiskolázási tervét, igényeit biztosítsa. Éppen ezért jelentős a nagybátonyi kezdeményezés — mondta Joó Jánosné, tanulmányi felügyelő. Igaz az iskolák saját pedagógiai eszközeikkel segítik a pályairányítást, de ahhoz, hogy a társadalom és a pályát választó fiatalok érdekeinek összhangját megteremtsék, az üzemek támogatására is szükség van. A FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységének kezdeményezését csak dicsérni lehet, mert a technikai szakör közreműködésével a szülők, de elsősorban a legérdekeltebbek, a pályát választó fiatalok kapnak kellő információt. Megyénkben nemcsak a társadalmi szervek, de a termelőüzemek is mind jobban felismerik, hogy a pályairányítás komplex feladatában az iskoláknak segítséget kell adni. Nagybátonyban a hogyanra láttak példát az itt megjelent pedagógusok. Jó lenne, ha más üzemek is követnék a nagybátonyi kezdeményezést. Az üzemek segítségével, a szülők tájékoztatásával a társadalmi lehetőségeket és az egyéni törekvéseket körültekintőbben lehet egyeztetni. így a fiatalok közül egyre többen kerülhetnek olyan pályák vonzáskörzetébe, ahol képességeiket legjobban tudják hasznosítani a maguk és a köz javára. gy. L jet drámaíró „Beszélgetések Szókratésszel” című tv-játé- kot. A díszletező munkások máris készülődnek, hogy felépítsék az új forgatási helyszínt. Az átmeneti szünetben a forgató csoport lesétál a filmgyár napsütötte udvarára. Szókratész, azaz Kállai Ferenc egy pádon üldögél. — Szókratész, a nagy ókori bölcselő utolsó hónapját dokumentálja ez a tv-játék, amikor perbe fogják és elítélik — mondja Kállai Ferenc. — A színész miként ítéli meg Szókratész alakját ebben a játékban? — A filozófus ádáz ellensége volt minden dogmának. Tanítványait halála előtti utolsó pillanataiban is arra figyelmeztette, hogy semmisítsék meg feljegyzéseiket. Csak egyetlen dologról volt szilárdan meggyőződve, hogy sem. mit sem tud biztosan, ezért aggódott a jövőért. Mindvégig azt vallotta, hogy változnak az idők és az emberek, és ezért tételeit nem is írta meg, mert nem akart szentenciákat. Olyan ember, olyan bölcselő volt, aki rugalmasan változtatta elképzeléseit. — Egy személyre íródott dráma? — Igen nagy anyag, és valóban szinte egyszemélyes darab. Szókratész figurája mellett azonban vannak más jó szerepek is- Benedek Miklósnak, Szacsvay Lászlónak, Drahota Andreának, Benkő Gyulának és Solti Bertalannak. A munkát én ma fejezem be, ez az utolsó forgatási napom. Hogy miként áll össze ez az izgalmas tv-játék, a vágás után derül ki. 4 NÓGRÁD — 1978. június 1., csütörtök TAtH Béla: LEGENDÁK A LÓRÓL 21. A televízióból jelentik
