Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-30 / 152. szám
Eredményesen végzi termelőtevékenységét az Ipoly Bútorgyár szécsényi kábeldobkészítő telepe. Hazai és külföldi megrendelésre készítik fenyőfából termékeiket. Az elmúlt évben 63 millió forint, az idén 71 millió forint értékben. A telep szocialista brigádjai felajánlásaikkal jelentősen hozzájárulnak a tervek túlteljesítéséhez. így a megrendeléseken túl is tudnak szállítani vevőiknek. A villamosenergia-hálózat állandó bővítése mind több kábelféleséget igényel, így a kábeldobokra is fokozottan szüksége van az iparnak. A szécsényiek — áttételesen — jelentősen hozzájárulnak az cnergiaprogram sikeres teljesítéséhez. Képünkön: festi a kábeldobokat Hornyák István és Herczeg János. — kj — Skót módszer Tarjánban Késéssel bár, de megjött a TESTER-betonkeverő, túlvannak már a próbaüzemén is. Jól kever a masina. Ma hozzálátnak a No Fines-tech- nológiával való szerkezet- építéshez a Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezet munkásai. De miképp fogadják az űjat az emberek? Bizalmatlanul, kishitű legyintésekkel, vagy derűlátó várakozással? — erről faggattuk őket a beszterce-lakótelepi építkezésen. Ürítek között voltak 1 — Vártuk már régebbre a gépet. Április 5-én kellett volna kezdenünk a szerkezet- építést, egy korábbi tervsze-. rint — mondta Bárány András művezető. — Ügy gondolom, nagy ambícióval látnak hozzá... — Miért? Az újtól inkább Idegenkedni szokás.. — Nem öregek még. Szeretik a gyors, korszerű technológiát, s hogy ez az, meggyőződhettek róla. Többen jártak Keszthelyen ahol már régóta folyik ilyen építkezés. Négyen Skóciába is kiutaztak szemügyre venni az eljárást és tapasztalatokat gyűjteni. Legtöbbjüknek nem számít már újnak a No Fines. Megtudtuk, hogy a szerkezet-összeállításhoz tizennégy ember szükségeltetik, javarészt ácsok meg segédmunkások. Ügy oldják meg, hogy minden ember hosszú ideig csupán egyféle munkát végez a folyamatban, így nagyobb fokú lesz a begyakorlottság, szaporábban halad az építés. — Annak idején, mikor még nem tudtuk mi ez az eljárás, csak éppen hallottunk róla, vegyes érzelmekkel fogadtuk — jegyezte meg mosolyogva Kalmár Miklós ács, aki már húsz esztendeje dolgozik a szakmában. — De amikor Keszthelyen megnéztük, s mondták az ott dolgozók, hogy könnyebb, elég . gyorsan megbarátkoztunk vele. Mindent a daru A szakember elmondta, hogy ehhez a technológiához viszonylag kevés ember kell, s azoknak sem muszáj nehéz fizikai próbatételt kiállni: „Mindent a daru emel nem a munkás.” Nem utolsósorban gazdaságos is az eljárás: Korszerű, szakosított tehenészeti telepet építenek a szügyi közös gazdaság részére a Balassagyarmati Építőipari Szövetkezet szakemberei. A balassagyarmati építők ezzel a munkájukkal és más mezőgazdasági beruházások elvégzésével jelentősen hozzájárulnak az állattenyésztés korszerűsítési programjának mielőbbi teljesítéséhez. olcsóbb betont igényel, egy- egy zsalutáblát százszor is föl lehet használni, s nem szükséges vas. — Több ész kell-e hozzá, mint a korábbi eljáráshoz? — Inkább nagyobb figyelmet követel. Ügyelni kell arra, hogy minden a megfelelő helyre kerüljön; ne legyen gond az ajtók, ablakok beillesztésével. Ki kell alakítani a legjobb összhangot a darussal. Leghamarabb húsz év Ottmár József ács mögött, szintén kétévtizedes építőipari múlt áll. Annak a brigádnak a vezetője, amelyik a szerkezetépítést végzi.-a- Szívesen dolgozunk az új módszer alapján. „Odakint” láttuk, milyen gyorsan összeállítottak egy házat, reméljük, mi is hamar boldogulunk. Eleinte persze nehezebben megy, de ha megszerezzük a gyakorlatot, annak rendje-módja szerint haladunk vele. Megkérdeztük, több lesz-e a fizetésük. Bárány András, művezető szerint az igényesebb munkáért hamarosan több pénz üti az új eljárással dolgozók markát. — A fizetéstől eltekintve, oröm-e a munkásnak, ha jó módszerrel jó házakat épít? — kérdeztük Ottmár Józsefet. — Természetesen. Szívesebben dolgozunk olyan házon, amiről tudjuk, hogy öt év múlva nem kell renoválni, hanem leghamarabb húsz év múlva. —molnár— Hány népgazdaság van t ? Hatvanmillió feollár kiadását tet- elkerülhetővé 1977-ben az az intézkedéssorozat, aminek célja, hogy a kőolaj-feldolgozásból származó termékeket más energiahordozókkal — így szénnel, földgázzal — helyettesítsék. Az energiafelhasználás ésszerűbbé tétele fontos nép- gazdasági érdek; népgazdasági érdekekre hivatkoznak azok a — közületi — fogyasztók, akiknél marad a szén az áhított olajtüzelés helyett, s gazdasági céljaik veszélyeztetésével vádolják azokat, akik nem engedélyezik az olaj- vagy földgáztüzelésre történő átállást. Ezek szerint van egy nagy népgazdaság, s azután sok-sok kicsi, kinek kinek már-már tetszése szerinti, például műszeripari, textilipari, élelmiszeripari, attól függően, egy-egy cég hol tevékenykedik. Az abszurdumig futottunk gondolatmenetünkkel, mert hiszen a műszeripari stb. „népgazdaság” képtelenség. Mégis, a végletesség segít annak a napi tapasztalatnak a megvilágításában, ami arra figyelmeztet, túl köny- nyen vélik némely termelők, szolgáltatók, általában gazdálkodó szervek kizárólagos tulajdonuknak a népgazdasági érdekeket, s joguknak az így értelmezett érdekek képviseletét, érvényesítését. Holott az egyszeregy az egy; csak egyféle népgazdaság vari. Amire mindenki bólogat. S azután cselekszik úgy, ahogy addig. Tavaly a bíróságok összesen tizenkilenc- ezer gazdasági pert tárgyaltak, s az ún. peren kívüli jogi viták számát ennek többszörösére becsülik a szakemberek. Aligha merész megállapítás: a perekben, a vitákban a leggyakrabban elhangzó kifejezés minden bizonnyal a népgazdaság érdeke, igénye, szükséglete, diktátuma volt. Erre hivatkozott al- és felperes, egyik és másik jogtanácsos, felügyeleti szerv és bíró, s erre hivatkozik az újságíró is, mert hiszen a népgazdaság említése jogos. Csak nem mindenkor, s mindenki által. Nagyon igaza van annak a vezérigazgatónak, aki azt mondta, amikor partnereiknek nincsenek érveik, vagy kifogytak azokból, akkor hozakodnak elő a vélt aduval, a népgazdasági érdek ilyen-olyan értelmű emlegetésével. Igenám, de tiszteletet érdemlő önkritikával ugyanez a vezérigazgató azt is elismerte, ő sem jár el másként, ha szorult helyzetbe kerül, summa summárum, divat lett hajigálózni e nagy nyomatékú kifejezéssel. Pontosan azért, mert divat, mert gyakori, sokat veszített súlyából az ilyesfajta érvelés. Hiszen aki mondja, s akinek mondják, egyaránt tudja, népgazdaság alatt — nem kivétel nélkül, de legtöbbször — az a „picike” népgazdaság értendő, amit a hivatkozó kisajátítani vélt a nagy egészből, ami az „ő” népgazdasága. Más híján macskakörmökkel jeleztük előbb egyet nem értésünket az ilyesfajta különbejá- ratú okoskodásokkal, ám ettől még azok vannak, elhangzanak napról napra. A nagyvállalat ezt a címkét használva kísérli meg rátestálni a kisebbre elöregedett termelőberendezéseit, s azokkal együtt a nála gazdaságtalan — de az új helyen sem kifizetődő — gyártást, a kicsiny cég vastagon fogó ár- kalkulációs ceruzáját véli a népgazdasági érdekeltségtől vezettetni, s az építők, mikor csapot-papot otthagyva elvonulnak egy másik beruházásra, szintén e jelszóval teszik. Kikerülhetetlen a forró kása: sokak számára takaró lett a népgazdaság emlegetése, takaró mulasztásokra, melléfogásokra, szervezetlenségre, az igények rossz fölmérésére. Igaz, az érdekeltség bonyolult szövevény, mert szálai a társadalmi hasznosságot éppúgy átfogják, mint a jó értelmű csoport- és egyéni érintettséget. Az azonban járhatatlan út, hogy ki-ki tetszése szerint e szövevényből kihúz egy szálat, s fölmutatja úgy hogy másnak tessék népgazdasági fontosságúnak az, ami szűk csoportot, néhány személyt képvisel, jelenít meg csupán. Vizsgálatok sora bizonyítja: a termelőtevékenység legsebezhetőbb területeinek egyike az ágazatok kapcsolatrendszere, s a vállalatok közötti együttműködés. A zavarok fő forrása az a szemléletmód, melynek hirdetői és gyakorlói mindig a maguk népgazdasági szerepét állítják a fő helyre, nem sokat törődve azzal, e sajátságos, sok szereplőt befogadó színpadon rajtuk kívül még kik, hol, milyen rendezői utasítások alapján helyezkednek el. Magyarán: akik mást játszanak, mint amit játszaniuk kell, azok fölborítják a rendet, veL. G. Gépszemle Péter-Pálkor Jó idő kell és az aratóké a szó. Az endrefalvai termelőszövetkezet gépei, a szállítójárművek, kombájnok tegnap reggel szemlére készen sorakoztak a felfalui géptelep udvarán. A szerelőcsarnokban példás rend és tisztaság volt. A gépek vezetői, a szerelők itt foglaltak helyet, hogy közösen megbeszéljék a gépjavítás tapasztalatait, az aratásra való felkészülés minden részletét. így zajlott le az idei nyári gépszemle. Endrefalván Kékesi Miklós tűzoltó őrnagy, a szemle egyik résztvevője nyilatkozott erről: — Példásan előkészített szemle volt az endrefalvai... A tsz műszaki ágazata Ku- ris Antal ágazatvezető irányításával az év elején gondos előkészület után kezdte a gépek jávítását. A hangsúly természetesen a nyolc kombájnon, valamint a kombájnokat kiszolgáló szállítógépeken, valamint az aratógépeken volt. Ezeket kellett előkészíteni, hogy a négyszázötven hektár búzát, ezen kívül az árpát, a borsót, a lencsét a lehető legrövidebb idő alatt a legkisebb szemveszteséggel zavartalanul betakaríthassák. A termelőszövetkezet elnöke Farkas János személyesen is nagy figyelmet fordított a műszaki ágazat munkájára. Mint a gépszeml^ bizottságának a vezetője megköszönte a szerelőknek, a gépjavításban résztvevő kombájn vezetőknek, traktorosoknak a gondos munkát. A gépek átvizsgálása után került sor az aratással kapcsolatos tűzvédelmi, balesetmegelőzési feladatok közös megvitatására. Szó került az aratásban résztvevő dolgozók versenyfeltételeinek a megbeszélésére, amelybe bekapcsolódtak a szerelők, a járművezetők, a kombájnosok, hogy közös nevezőre hozzák az álláspontokat. Kocsis Mihály traktoros az aratásban résztvevők étkeztetéséről beszélt, Vámos Miklós a versenymozgalomról és a bérezésről, Dudás András az aratást követő szalmalehúzással kapcsolatos problémákról, Koncz László traktoros a terményszállítási gondokat részletezte. Dudás Endre a szántásról, Oláh Sándor a szerelők munkájáról szólt. A jól sikerült gépszemlét tehát egy olyan tanácskozás követte, ahol minden gondot megbeszélhettek a tsz dolgozói a vezetőkkel. Az elnök úgy nyilatkozott a szemle végeztével, hogy nagyon elégedett, mert a felszólalásokból ítélve, úgy látja, mindenki felelősséget érez az aratási munkáért. Hozzátette: — Az utóbbi évek legnehezebb aratása előtt állunk. A munkát csak közös felelősség- vállalással lehet sikeresen végrehajtani. És végre kell hajtanunk... Nehéz aratás elé néznek az endrefalvai közös tsz tagjai, Pilinytől a Mocsárig terjed a gabonaföld. Ezt a területet hirtelen dombok, enyhe lejtők tarkítják. Jó a termés- kilátás, de a kalászosok hatvan százalékát megtépázta, ledöntötte a viharos időjárás. A kombájn olás tehát megnehezül. Ezzel kell szembenézniük a kombájnvezetőknek, terményszállítóknak, gépszerelőknek. A gépszemle alkalmából megtartott tanácskozáson lemérhető volt, hogy a műszaki ágazat felkészült a nehézségek leküzdésére. A gépek is jó karban vannak, ami dicséri Dénes Ferenc és Pintér Géza szerelők munkáját, akik a javítás többségét végezték. — Mindenki tehetsége legjavát adta a munkához — jelentette ki Kuris Antal ágazatvezető. — B — Mit mondott ezer nő? Több mint ezer dolgozó nőve; beszélgettek el — a vállalat szakszervezeti bizottságának megbízása alapján — a ZIM salgótarjáni gyárában a helyi szb tagjai. A beszélgetések fő témája az volt: miképp valósult meg eddig a gyakorlatban a párt nőpolitikái határozata. A feladat megoldására tizenegy „elbeszélgető csoportot” hoztak létre, amelyeket egy-egy szb-tag vezetett. Ök keresték föl kérdéseikkel az utóbbi hetekben a gyár lányait, asszonyait. Munkájuk nem volt könnyű: az üzemben nem kevesebb, mint 1230 nő végzi munkáját, akiknek szerepe a termelésben és a közéletben nagy jelentőségű. Szó esett többek között az anyagi megbecsülésről. A véleményekből kiviláglik, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve mind jobban megvalósul a gyárban. Ám teendő is akad még bőven; főképp az adminisztratív területen dolgozó nők fizetését kell emelni, ei kell érni az előírt minimális szintet. Kevesebb lett a fizikai munka, javultak a körülmények. A további fejlődés végett elsősorban a „kisgépesítést” kell fokozni. Számos feladat vár még a gyárra az anyagmozgatás gépesítésében és a szerelő- szalagok korszerűsítésében is. Megoldott a gyárban a tisztálkodás, gördülékenyen zajlik az üdültetés. Mód nyílik az étkezésre is, ám ennek minőségén és változatosságán javítani szükséges a jövőben. A terhes anyák védelmére a gyár vezetői megkülönböztetett figyelmet fordítanak, így ezzel elégedettek is voltak a megkérdezettek. Elegendő bölcsőde és óvoda áll a városban és a város körzetében lakó anyák rendelkezésére —• állapítható meg a válaszokból. Ám a vidékről — összesen 58 községből — bejáró nőknek gond gyermekük bölcsődében, vagy óvodában való elhelyezése. Segítette és segíti a dolgozó nők művelődését a politikai és a szakszervezeti oktatás, ezeken a nők túlnyomó többsége részt vesz. Főleg a szocialista brigádokban emelkedett a műveltségi szint. A kulturális vállalásokat javarészt teljesíti az- összesen 481 nő brigádtag. Nehéz bevonni a művelődést szolgáló programokba a többgyermekes anyákat és a vidékieket. Fokozódott a nők politikai aktivitása. Az elmúlt években a különböző választott testületekben majdnem megduplázódott a tisztségviselő nők száma. Még tovább kell növelni a jövőben a vélemény- mondásra ösztönző bátorságot. erősíteni a demokratizmust. A gyár káderutánpótlásában a nők aránya 25 százalék, ami jónak mondható. Ám az a baj, hogy ezek egy része — elsősorban fizikai dolgozók — idegenkedik az oktatástól. A különböző vezető posztokon a nők aránya megfelelő; ezekben a beosztásokban egyenlő rangúak férfikollégáikkal. Gond, hogy közvetlen termelésirányító beosztást nem vállalnak; mindössze egyetlenegy nőművezető van. A beszélgetések során kiderült, hogy szűnőben vannak a nők munkájával kapcsolatos rossz előítéletek. NÓGRAD - 1978. június 30., péntek a
