Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-28 / 150. szám

Nyugállományba vonult Dolgos Ez a júniusi szombati nap is olyan volt, mint a többi. Már évekien keresztül ezek­ben a napokban mondanak búcsút a végzős nyolcadiko­sok a tanároknak, tanítómes­tereiknek, meg az öreg kas­télyból átalakított iskolának. Az egész évi zsibongás és- nevetés mellé ilyenkor min­dig beszökik a szívet és tor­kot szorongató meghittség, mert lezárul egy időszak. A kis emberpalántákból nyila­dozó felnőtt lesz, döntenek, közülük sokan a tanulást, vagy az igazi munkát választ­ják. Csontos Sára, a Nőtincsi Általános Iskola tanítónője, sok-sok éven át kísérte osz- tályról-osztályra tanítványa­it és kedves szavakkal bo­csátotta útra őket. Ebben az évben nem így történt. — Most én következem a búcsúzással — mondta meg­hitten a kollégáknak. És valóban így történt. Mert harminchét évi helytálló ok­tató-nevelő munka után nyugállományba vonult. Egyszerűnek tűnik így min­den, ám ha valaki végiggon­dolja, akkor érti meg iga­zán, hogy a győri származá­sú tanítónő életének legszebb éveit ajándékozta ennek a kis falunak, hivatásból, nem kímélve fáradtságot. Huszonnyolc évén keresz­tül dédelgette az apróságokat. Nehéz lenne megszámolni, hogy a faluban lakók közül kit és mikor tanított a betű­vetésre. — Nem volt könnyű mun­ka — ismerte el utólag, de közben sohasem panaszko­dott. Olyannak ismerik ma is, hogy ha kell segít, isko­lában, a falu közéletében. Rá mindig lehetett számítani. Még akkor Is, ha egy-egy reggelen valamelyik nevelő hiányzott és pótlására kopog­tattak lakása ajtaján, ö ment és tette dolgát Csendben és szerényen, ahogyan egy pe­dagógushoz illik. Mindennap tanított, szinte nem is hiány­zott az iskolából. — A tanítás, a gyerekek sohasem fárasztottak — mon- ta tárgyszerű tömörséggel. — Azonban gyorsan elszaladtak az évek. Aztán arról beszélt, hogy a tanítónőképzői oklevéllel He- gyeshalomfca került, onnan hamarosan Nézsára — Emlékszem — újságolta nevetve — gyalog jöttem Nő­tincsre a helyet megnézni. Ér magam sem tudom hogyan történt. Egyszerűen itt ragad­tam. A kezdet sem volt könnyű. Ezért azonban kedvét soha nem szegte semmi, pedig azok voltak az igazi ősidők. — Visszagondolni is rossz, de mégis így kell elfogadnom — emlékezett egy pillanatra. Hozzátette még, hogy azok­ban a nehézségekben edző­dött a diák és pedagógus. Hát­rányos helyzetben voltak a továbbtanulás szempontjá­ból az itt végző gyerekek. Most mégis örül annak, hogy két tanítványa már a kollé­gája. Egyik óvónőképzőt, a másik tanárképzőt végzett. — ök következnek, a fiata­lok! — ősszel mint nyugdíjas azért dolgozol még? — kér­dezték többen is. — Azt hiszem már nem. Három évet így is ráhúztam. Az öreg falakat azért nem felejtem el. Tudom a szep­tember lesz a legrosszabb. Mert fájni fog a szívem, ha táskás gyereket látok az isko­la felé menni... X Nőtincsen bensőséges ün­nepség keretében búcsúztat­ták a pedagógustársak. Ezen a napon nyújtotta át Bíró Ot­tó tanácselnök Csontos Sára tanítónőnek a korábban meg­kapott Nógrád megyei ta­nácselnöki dicséret mellé a Szolgálati Érdemérmet Kő-Szabó Imre Egy határozat csapdája S->k szó esett már hasáb­jainkon a megye népművelő- ellátásának gondjairól. Nem­rég a balassagyarmati Balas­si Bálint Gimnázium kudar­cot vallott népművelőképzése kapcsán arról írtunk, hogy a középfokú népművelői vég­zettséget szerzett fiatalok többsége nem tud elhelyez­kedni. Ugyanakkor köztudott, hogy a megyében jelentős a képesítés nélkül dolgozó nép­művelők száma. Néhány he­lyen égető szükség lenne szak­képzett közművelődési dol­gozókra. Ellentmondásokat azonban nemcsak az elhelyezkedési gondok között találunk. Pász­tor Mária varsányi klub- könyvtáros és Toldi Ibolya rimóci művelődésiház-igaz- gató esete bizonyítja, hogy a bürokrácia ördöge ma is dol­gozik. A két fiatal pályakezdő ta­valy végzett Szécsényben, a Nógrádi Sándor Gimnázium népművelő szakán. Elhelyez­kedésük viszonylag könnyen és gyorsan ment. Nagy lelke­sedéssel kezdték a munkát. Az eltelt egy év után a helyi és járási vezetők egyaránt elé­gedettek velük. Szeretnének a pályán maradni. De végle­ges kinevezésükhöz a felső­fokú képesítés megszerzése szükséges. Szerződésük értel­mében három éven belül fel­vételt kell nyerniük felsőfo­kú oktatási intézményeink könyvtár, illetve népművelés szakára. A községek érdeke természetesen azt kívánná, hogy eredményes gyakorlati munkájukat a tanulmányi idő alatt is folytassák. Ezért el­sősorban a főiskolák levelező tagozatára való jelentkezés látszott célszerűnek. A két fiatal annak rendje és módja szerint el is küldte felvételi kérelmét. Am, a napokban zajló vizsgákon mégsem vehetnek részt... Egy újkeletű határozat ér­telmében ugyanis a képesítés nélkül dolgozó népművelők jelentkezését csak korlátozott számban fogadják el! Pásztor Mária, Toldi Ibolya és még jó néhány társuk je­lentkezését ezzel az indokkal küldték vissza. Tehát nem a felvételi vizsgán „szórták” ki, hanem a felvételi vizsga le­hetőségétől fosztották meg őket. Márpedig, ha az elkö­vetkezendő két évben sem nyernek felvételt, búcsút mondhátnak választott hiva­tásuknak. De hogyan vétes­sék fel magukat, ha már a felvételi kérelmüket is visz- szautasítják? Ezzel az ab­szurdba illő kérdéssel keres­tük fel a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának mun­katársát, Pál Károlyt, aki el­mondta, hogy a határozattal ők sem értenek egyet és az illetékes szervekkel folytatott megbeszélések alapján re­mény van a határozat módo­sítására. — tér Töeh BSéia: LEGENDÁK Ä LÖRÖL 44. Néha az istrángot elő kellett vegyem. Fiatal korában egye­nesedik a fa. öreg korában csak a balta fog rajta. No, a Gyurka gyerek, harmadik fiú volt, nagy, tekergőnek indult. Egész napokon át eimadarász- kodott a határban. Hozott asz- talravalót. Tavaszonta húsz pár varnyúcsimaszt letett, ettük egy hétig a fekete pap­rikást. Aztán tojást szedett, pákászott, lopott. Egyszer ha­zaállított két jó lóval. Meg­kentem tnogyorófavessző há­jéval a vastagabb végit, hogy nem bírt a lóra ülni. Vezet­te. Visszamégy, odaállítod, ahonnét elkötötted! Ütöttem. Ha nem akarja hallani, amit mondok, legalább érezze. Az ilyen, ahogy kinő a ba­jusza úgyis a vármegye ke­nyerére kerül! Elébb-utóbb be­lekeveredik a kenderkötélbe, ki nem húzza a nyakát! Sze­rettem én azért. Ügyes volt. Az ördögöt bemeszelte, ha kellett. Kikorosodott, jó dol­gos lett, tudta kormányozni magát. Olyan sorsa kerekedett Terézia korának végén, a gyu­lai legelőkön, mint barom­gazdának, hogy már minden­kinek maga akarta pödörni a bajuszát. Hát azt nem akárki tűri. Cívódott. Rászokott az italra. Módja volt hozzá. Sar­kad, Kötegyán rétjei neki virágoztak, a kancaménesek őneki csikóztak. Nem tudom, bőnöket szedett-e magára, de az olyan erős borokat ivott, amiben a halálos vétek is el tudott pusztulni. Az hama­rább köszönt a kocsmacégér­nek, mint idegen embernek. Pipiske lett férfiben, ahogy az anyja volt lányban. Csak Gyurkában másképp ütötte az ki magát. Ugyan sok idő után, biz Pircsinek se úgy harangozott immár a szoknyája, mint első látásakor, de hát kilenc gye­rek sarcolta szerényt, hogyis­ne lassúdott volna meg attól a vére. A férfi meg ugye még tenné a magáét. De ha hátat fordít az asszony, akkor néz­zük ám, mi mező virágai nyiladoznak amarra. Végegy­házán is rügyeztek ki olyan asszonynépek, hogy csak pis­logott utánuk az ember. Per­sze, ottan sok kacsalódnivaló nem lehetett Galambfészeknyi az egész falu. A lónemzetekre is jobb vi­lág következett. Terka néni­nek is megsúgta valaki, hogy ló nélkül a katonája nem megy el a gránicra. Hozattak aztán a digóktól, araboktól, lengyelektől, de olyan szép szülőlovakat, hogy teljesen nekividáínodott ismét a ked­vünk. Alattunk is szép nyer­gesek jártak, átosztottak ben­nünket a gyulai kincstár ha­tósugara alá. Katonásabban adták a parancsot, de a meg­élést is. Díjakat hirdettek kö­zöttünk, darabszámra nevelve, milyen pénzeket várhatunk. Kommenciót adtak, pénzt egész évben a szemünk­kel se láttánk éveken át. A kocsma kontóra adott italt, tojásért, kukoricáért, kinek miért. Terka kínálta a pénít, ló kellett neki. Lett is. Jó ló alattam, térnyerő * léptű, egyszer csak vén bolondos fejjel arra sajdulok, hogy ugyanvalóst Komlóson meg­van-e még a Szekula család? Mehettem. Kilenc bojtár tett körülöttem szolgálatot. Én meg, hogy kiismerjen a lo­vam nekivágok Komlósnak. Ügy tűnt száz éve meg ket­tő, mióta itt jártam. A falu kivakaródzva, fazsindelyes tetejű házak, meg szép, fa­ragott gémű kutak az udva­rokban, fonatos kerítések, me­szelt házelők, némelyike rú­zsával bepingálva. Terebélye­sedett is akkorát, az érpart magosulatain fürtökben sor­4 NÓGRÁD —-1978. június 28., szerda Mai féveajártlafunk 20.40: Feltételes vallomás. Kamondy László, a nemrég elhunyt magyar író két no­velláját dolgozta fel a tévéjá­ték. Az első novella hősei tár­saságban ismerkednek össze. Az elvált asszony — Pap Éva — szívesen fogadja a férfi — Sinkó László — meglehe­tősen kétértelmű udvarlását. A barátkozás a nő gazdagon berendezett lakásában folyta­tódik, ahol feltárul, a jólét­tel a cipőgyűjtés „hobbiján” kívül semmit kezdeni nem tudó ember egyénisége. Az Ismerkedés tükörben balatoni nyaralóhelyen, üdü­lőben játszódik, ahol két ma­gányos ember ismerkedik össze: a neves sebészprofesz- szor felesége — Sunyovszky Szilvia — és az üdülő gond­nokának festőművész unoka­öccse: Bujtor István. A bon­takozó szerelem konfliktusát a két ember egymástól na­gyon is eltérő szemlélete okozza. Képünkön: Jelenet Kamondy László Feltételes vallomás című tévéjátékából. A Gondolat Könyvkiadó most jelentette meg az Éle­tünk — történelem című kö­tetet. Mint ismeretes, a Sza­bad Föld szerkesztősége a kö­zelmúltban hasonló címmel hirdetett pályázatot, melynek keretében sok százan fogtak tollat, s kifogyhatatlan bőség­gel írták meg életük történe­tét. Az egyéni sorsokból né­pünk egészének hiteles, oly­kor drámain megrázó leg- újabbkori történelme bonta­kozik ki. Vélemények és val­lomások címmel látott napvi­lágot Lázár István interjúkö­tete. Hol tartanak mezőgazda- sági termelőszövetkezete­ink? Milyen elveket érvénye­sítünk Magyarország regio­nális fejlesztésében? Hogyan reagált népgazdaságunk a vi­lágpiaci árak változásaira? Mi­lyen gondokkal küzd egész­ségügyi ellátásunk? Szegény-e Magyarország ásványi nyers­anyagokban? Milyen tenni, valóink vannak a környezet- védelem területén? Mi a dolga ma a Pénzügyminisztérium­nak, s mi a Kulturális Minisz­tériumnak? Ezekre a sokakat érdeklő kérdésekre adnak választ Lázár István riportala­nyai: államunk felelős tiszt­ségviselői. jáztak a házak. Hát én itt el se igazodok negyven év utáni Ha Fürtön Etellel az utcán találkoznék tán meg se is­merném. Az arcát sehogy sem tudom magam elé varázsolni. Csak a könyöke gombját. Hogy a tenyerembe pászította tizenhat éves koromban. Ugyanvalóst szép-e még a könyöke gombja? Negyven év alatt volt ideje meghervadni, akár nékem. Hová is jutot­tam? Holló voltam, hattyúvá, gyerekké lettem. Megfehéred- tem, s mint a gyerek, kószá­lok Fürtön Etel könyöke gombja iránt. Ezt tudná meg Pircsi! Vág­ná beléptemkor fejemhez a kotlát, hogy elszédülnék. Ilyen szégyent, ilyen pofapiru­lást hozni eladó lányainkra, legényül élő fiainkra. De hót innét már nincs curikk! A Csanádi káptalan is azt pré­dikálta annak idején, hogy a gondolt bűn is olyan, mint a csinált. Csak hát nem olyan jó az, pap uram! Ha már kigondoltam, ki is mondom. Biztattam magam, meg ne ta­roljak már Pircsi netáni há­borgásától. De nem találom Szekula házát sehogy. Ürgetem-forga- tom magam előtt a régi falut, hogy odatájékozzam magam kérdezősködés nélkül, mert úgy nem jó. A falu olyan, mindent hamarább tud, mint aki cselekedni akar. Vatályozom aztán magam mind közelebb a Szekula-por- tához, mivel annak fűzfafona­dékból kell legyen kapuja, góréja. (Folytatjuk.) ŰJ KÖNYVEK A Zrínyi Kiadó a Vártörté- neti sorozat legújabb köte­teként megjelentette Csorba Csaba Esztergom hadikróniká­ja című kötetét, kitűnő felvé­telekkel, korabeli metszetek­kel illusztrálva. A szép könyv Esztergom várának és váro­sának múltját tárja az olvasó elé. Révay Zoltán Titkosírá­sok című könyve is nagy ér­deklődésre tarthat számot azoknál, akiket érdekel a rejt­jelzés története. A szerző a hazánkban fellelhető dokumen­tumok felhasználásával át­tekintést ad a titkosírások ke­letkezéséről, fejlődéséről és felhasználásáról a különböző korokban. Ilyen Jellegű össze­foglaló munka magyar nyel­ven még nem jelent meg. A Szépirodalmi Könyvkiadó gazdag terméséből említsük meg a Magyar Remekírók so­rozatban most megjelentetett háromkötetes Esszépanorámát. A kitűnő gyűjtemény száza­dunk esszéirodalmának arról a fél évszázadáról (egészen pontosan 1900-tól 1945-ig ter­jedő szakaszáról) ad áttekint­hető képet, amelyben a ma­gyargondolkodás európai szín­vonalúvá fejlődött, s rendkí­vül gazdaggá, sokszínűvé vált. Most jelent meg Nagy Péter újabb • tanulmánykötete, a Drámai arcélek. Ennek első fejezete, A forrás, Bródy Sán­dort és Herczeg Ferencet mu­tatja be; A polgár mulat cí­mű fejezet Molnár Ferenc és Lengyel Menyhért, a Küzde­lem a népdrámáért pedig Gár­donyi Géza, Szemere György, Tömörkény István és Móricz Zsigmond drámaírói pályaké­pét vázolja. Kovács Sándor Iván tanulmánykötete Je­lenlevő múlt címmel jelent meg. A Színházi esték két kötete Kosztolányi Dezső színibírálatait tartalmazza; ezek jó része most jelenik meg először kötetben. Az 1905— 1935. közötti magyar színház- művészet fontos dokumentu­mai ezek az írások, ugyanak­kor remek drámaelemzések és élvezetes, szellemes, fordulatos publicisztikák is. A Zeneműkiadónál látott napvilágot a Zenei írásök a Nyugatban című antológia. A magyar kultúrát forradalma­sító Nyugat indulásának 70. évfordulójára jelent meg a folyóirat zenei cikkeit tartal­mazó kötet; az írások között Bartók, Kodály, Molnár An­tal, Szabolcsi Bence, Tóth Aladár írásai is fellelhetők. A Vallomások Bartókról Fodor András könyve. Költészetének formálódásában is döntő szerepe volt a Bartók zenéjé­vel való találkozásának; er­ről az élményről ad számot a kötet. RÉVÉSZ NAPSUGÁR RAJZA: Tanya. j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom