Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

Nógrád megyeri lálogaíás Hatékonyabb közművelődési tevékenység r A NÖGRÁDMEGYERI mű­velődési ház vendégkönyvét lapozgatva megjegyzem: — Az utóbbi időben csökkent a nagytermi rendezvények szá­ma. Ugyanakkor... — Növeltük a kisebb, keve­sebb embert érintő klubjelle­gű úgynevezett kamaraműso­rainkat — fejezte be a gon­dolatot Horváth József, a mű­velődési ház fiatal igazgatója. Magyarázatként hozzátette: — Egy nagytermi rendezvényen, mondjuk egy Illés-esten meg­telik a nézőtér, s a fiatalok jól szórakoznak. Viszont nem biztos, hogy a község vala­mennyi rétegét érdekli az ilyen jellegű műsor. A másik, hogy a szórakozáson kívül ke­veset ad egy-egy könnyűzenei koncert , — Színházi előadások? — Egyedül a Népszínház jö­het számításba. Egy-két bóvli társulattal befürödtem. Őket nem fogadom. Az elmúlt évadra nem sikerült a Nép­színház műsorát lekötni — re­mélem 'a jövő évadra egy-két előadást nálunk is bemutat­nak. Nógrádmegyerben egyre nép­szerűbb a családias hangulatú, gondolatokat ébresztő, szemé­lyiséget formáló, tartalmas, színvonalas kamaraműsor. Benkő Péter irodalmi estje után úgy keltek fel a székről az emberek, hogy a szórako­zás mellett valami nemes em­berit is kaptak. Hasonló volt a vélemény a közigazgatásilag Nógrádmegyerhez tartozó ma- gyargéci klubkönyvtárban megtartott Bitskei Tibor iro­dalmi estről. A közművelődés különböző tevékenységi formái akkor válnak személyiségformáló té­nyezővé, ha minél többet ta­lálkozunk vele, minél többet műveljük. Ezt vallják Nóg­rádmegyerben is. — Egyre több ember és egyre gyakrabban jön be a művelődési házba, hogy kedv­telésének hódoljon, szabad ide­jét önműveléssel, tartalmas szórakozással töltse — ma­gvarázta jogos büszkeséggel Horváth József. A TÁNCCSOPORT Gordos Mária vezetésével szép sikere­ket ért el. Rendszeres szerep­lői a községi ünnepeknek. A népi hímzések készítése mel­lett a néphagyományokat is összegyűjti a hímzőszakkör Pethőné Méray Júlia irányítá­sával. A fotóklub tagjai a fényképezés technikájával, mesterségével ismerkednek. A jelen eseményeit megörökítik az elkövetkező nemzedék szá­mára. A képzőművész-szak­kör célja: a fiatalok látáskul­túrájának a fejlesztése, az ön­kifejezés lehetőségének a biz­tosítása. — A fiatalok kérték a filmklub megalakítását. Má­jus elejétől a klub keretében rendszeresen levetítünk egy- egy filmet, amit megbeszé­lünk. Szeretném megjegyezni, hogy a vastömegcikk-szövet- kezetben a Cséplő Gyuri című filmről ankétot rendeztünk. — Milyen a kapcsolat a mű­velődési ház és a KlSZ-szer- vezet között? — Sohasem vitatjuk, hogy ez a KISZ, ez meg a művelő­dési ház feladata, rendezvénye. Segítjük és támogatjuk egy­más jó elképzeléseinek a megvalósítását, a rendezvé­nyek sikerét. Függetlenül at­tól, hogy az ifjúsági szerve­zetnek éppúgy mint nekünk, megvan a sajátos feladata, a fiatalok közművelődési prog­ramjának megvalósításán kö­zösen, együtt dolgozunk. A té­len több közös vetélkedőt, előadást rendeztünk a KISZ- szel és az úttörőcsapattal. — Ezek szerint az úttörő- csapattal is jó munkakapcso­latot alakítottak ki? — Igen! Többrétű a kap­csolatunk az, iskolával, az út­törőcsapattal. Sok nevelő be­kapcsolódik a művelődési ház munkájába. Többen közülük rendszeres aktívák. Kiállítást rendeztünk az iskolában, ők viszont úttörő-foglalkozásokat, szakköri összejöveteleket tar­tottak nálunk. Munkatervün­ket az úttörőcsapat munka­tervével egyeztettük. Több gyermekcsoport működik a művelődési házban. Az öntevékeny művészeti csoportok, szakkörök, klubok működése, a különböző mű­soros estek szervezése mellett jelentős szerepet kap a mű­velődési ház programjában az ismeretterjesztő előadások szervezése. Dr. Kuncsik Kata­lin a környezetvédelemről, a XI. VIT-jegyében Valkár Bé­la Kubáról, Végh Gáborné, a NOSZF 60. évfordulója alkal­mából a Szovjetunióról, Ka­szás János nyug. alezredes a magyarországi partizánharcok, ról tartott előadást a község­ben. És lehetne tovább sorol­ni a különböző témájú isme­retterjesztő előadásokat, ame­lyeket a művelődési ház szer­vezett. NÓGRÁDMEGYERBEN egyre inkább felismerik a fe­lelősségteljes feladatot — és munkájukat ennek a szelle­mében végzik — amelyet a közművelődésnek az embe­rek személyiségfejlesztésében, gondolkodásmódjuk alakításá­ban, életvitelük formálásá­ban be kell töltenie. sz. f. Teljesítették megbízatásaikat Az 1977—78. politikai kép­zési év tartalmi tapasztalata­it Szécsényben a közelmúlt­ban megtartott járási propa­gandistatanácskozáson össze­gezték. Megállapították, hogy a politikai képzés céljainak sikeres megvalósítása elsősor­ban a propagandisták felké­szültségén múlott. Az elmúlt politikai képzési évben 51 KISZ-propagandista — pártmegbízatásként — 1541 KISZ-korú fiatal politi­kai képzését vállalta. A já­rási KISZ-küldöttgyűlésen is több felszólaló mondta el, hogy az alapszervezetek poli­tikai képzési körei milyen eredményesen tudták segíte­ni az akcióprogramokban megjelölt feladatok megvaló­sítását. Erre utalt Holecz Fe­renc, a KISZ járási bizottsá­gának nevelési felelőse is a propagandisták járási tanács­kozásán. Elismeréssel szólt arról a nevelő tevékenységről, amelyet a propagandisták vé­geznek a KISZ-tagok és a szervezeten kívüli fiatalok vi­lágnézetének formálásáért, a párt politikájának megismer­tetéséért. A KISZ-propagandisták nagy része több éve végzi ezt a megtisztelő munkát, ener­giát, időt nem kímélve a fel­készülésre és a foglalkozások megtartására. Mint a KIÍ3Z járási bizottságának nevelési felelőse elmondta: a propa­gandisták munkája nem csu­pán arra korlátozódik, hogy megtartsák a foglalkozásokat, levezessék a vitákat. Munká­juk májustól a következő év májusáig tart. Részt vesznek Salgóbányán az éves felkészí­tésen és ezután a politikai képzési év megtervezésében. A legtöbbjük a korábbi KISZ-es tapasztalataikat felhasználva, bekapcsolódik a körök szerve­zésébe és a folyamatos mű­ködtetés feltételeinek megte­remtéséhez adnak jó tanácso­kat. Ismerve a' körök összeté­telét, segítik a politikai kép­zési körök tevékenységéhez kapcsolódó vállalások előké­szítését is. A propagandisták Hetente háromszor tartanak ti üzemének házi könyvtáráb között válogathat. A három körében. A képen Jusztin a könyvek között válogat ügyeletet a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarma- an. A kétszáztizenöt könyvtá-ri tag ezernyolcszáz kötet éve működő könyvtárnak nagy sikere van a dolgozók József né, Mikié Györgyi, Robb Zsuzsa és Mohai Anikó részt vesznek az alapszerveze­tek taggyűlésein, és ha szük­séges, a helyi propaganda összehangolásában is segíte­nek. A KISZ járási nevelési fe­lelőse elismeréssel szólt arról, hogy a KISZ-propagandisták egy része már tudatosan al­kalmazza a foglalkozások so­rán a képzést segítő technikai eszközöket, jól hasznosítja a felkészítéseken és a módszer­tani továbbképzéseken látot­takat, hallottakat. A szécsényi járás KISZ- propagandistái közül a poli­tikai képzési év feladatainak eredményes végrehajtásáért kitüntették a legeredménye­sebb munkát végzőket. A KISZ-propagandisták bronz­jelvényét kapták: Szabó László litkei, László Sándor nagylóci, Matuszka Ibolya varsányi. Juhász Márton szal- matercsi, Márton Valéria pös- ténypusztai, Barna András ipolytarnóci, Dombóvári Jó­zsef, Valkár Béláné, Borbás László szécsényi propagandis­ták. Ezüstjelvénnyel azokat öntették ki, akik több éven át folyamatosan dolgoznak a képzési körökben: Kiss Béla rimóci, Liszkóczi László egy- házasgergei propagandisták. A szécsényi járás KISZ- propagandistái között többen vannak olyanok, akik több mint tíz év óta végzik a fia­talok politikai nevelését, vál­lalnak részt a KISZ tudatfor­máló tevékenységéből. A KISZ-propagandisták arany jelvényével tüntették ki Bo- gárdi Lászlót. Az eddigi leg­magasabb kitüntetést a kiváló KISZ-propagandisták pla­kettjét Homoki Lajos kapta. A járási politikai képzési bi­zottság értékelte a politikai képzési körök tevékenységét, és javaslatot adott a KISZ já­rási bizottságának a „kiváló politikai képzési kör” cím odaítélésére. Elmúlt évi te­vékenysége alapján a nagy­lóci, szécsényfelfalui, szalma- tercsi, Litke községi, nógrád- megyeri, varsányi, ipolytarnó­ci KISZ politikai képzési kö­rök érték el ezt a címet A szécsényi körök közül a Nóg­rádi Sándor Gimnázium és Szakközépiskola II. osz­tálya és az Ipoly Bú­torgyár körei viselhetik egy évig a megtisztelő címet. Rácz András Eredmények és távlatok a munkásművelődésb A megyei pártbizottság az elmúlt év végén ha­tározta meg a munkás­művelődés fejlesztésének to­vábbi feladatait. A járási, városi, nagyüzemi bizottsá­gok első féléves tevékenysé­gük kiemelt feladataként dolgozták fel a megyei párt- bizottság. állásfoglalását és határozták meg a végrehaj­tás helyi teendőit. A testületi ülések legfonto­sabb politikai tapasztalata an­nak a gondolatnak a felis­merése és hangsúlyozása volt, hogy a munkásművelő­dés fejlesztése komplex te­vékenységet igénylő hosszú távú program. Megvalósulá­sa összefügg politika és gaz­dasági fejlődésünk ütemével, az élet- és munkakörülmé­nyek alakulásával, a nevelő munka hatékonyságával, s nem különíthető el más tár­sadalompolitikai feladatok­tól. A munkásművelődés cél­jai, feladatai közvetlenül a párt általános politikájából, osztálymeghatározottságá­ból fakadnak. A munkások általános műveltsége, szak­mai, és politikai képzett­sége, felkészültsége jelentős tényező a politikai hatalom, a vezető szerep gyakorlásá­ban, a szocialista demokrácia tartalmi követelményeinek megvalósításában. A fejlett szocialista társadalom építé­sének programja a gondolko­dás, a magatartás, az élet­mód közösségi vonásainak, pozitív tendenciáinak erősí­tését igényli. E változásban ugyancsak a munkásosztály szemlélete, értékrendje a meghatározó, minden más ré­teg magatartását befolyásoló tényező; A munkásság azon­ban nem homogén «társadal­mi osztály. Tagjai különböz­nek — egyebek közt — szár­mazásban, iskolai végzettség­ben, szakismeretben, politi­kai aktivitásban, életmód­ban. A munkássá válás fo­lyamat, melyet sok segítség­gel, a felhalmozott történel­mi tapasztalat és ismeret el­sajátításával kell végigjárni. A szocializmus emberköz­pontú társadalom. A művelő­dés eszköz a tudatos cselek­vés szolgálatában, az egyes ember, a személyiség képessé­geinek kibontakoztatásában, belső harmóniájának megte­remtésében, a szabadság — mint végső cél — kiteljese­désében. A munkásművelődés tartalmának, rendszerének, formáinak is ezt a perspek­tívát kell szolgálnia. Ezek az összefüggések kap­tak hangot —, ha nem is egy­forma hangsúllyal és meg­közelítésben — a testületek vitáiban, állásfoglalásaiban. Általános volt az egyetértés abban, hogy a művelődéspo­litikai határozatok megjelené­sét, s főként a XI. kongresz- szust követő időszakban je­lentős szemléletváltozás tör­tént a művelődés szerepé­nek, a műveltség funkciójá­nak, társadalmi rangjának, a munkásművelődés politikai indítékainak értelmezése te­rén. Széles körben tudatoso­dott és vált elfogadottá, hogy az iparban, a mezőgazdaság­ban, a termékszerkezet kor­szerűsítésében elért eredmé­nyek, a teljesített százalékok hátterében növekvő szaktu­dást, politikai tájékozottságot, kezdeményezőkészséget fel­tételezhetünk. A minőség, hatékonyság kategóriák nem­csak a termelési eredménye­ket, hanem egyre inkább, a, gondolkodásmódot is kísérik, jellemzik. Elkezdődött az a folyamat, amely a műveltsé­get belső szükségletként téte­lezi, s a tudás megszerzésére, gyarapítására irányuló tö­rekvések mozgalommá széle­sednek. A' szemléletformálás fo­lyamata azonban —, mint a tapasztalatok mutatják — nem fejeződött be. Gyakran találkozni a munkásművelő­dést kampányfeladatnak te­kintő, egy-egy akcióval, ren­dezvénnyel, esetenkénti anya­gi támogatással elintézett- nek vélt felfogással. A mű­velt, tájékozott, olvasott mun­kás nem kap elég figyelmet, elismerést. Fel-felbukkannak olyan nézetek az üzemekben, melyek arra utalnak, hogy a munka és művelődés folya­mata mereven széíválasztódik már a gondolkodásban is. Erőteljes és képzéscentrikus mennyiségi szemlélet, a mű­velődés mozgalmi jellegét gyakorta háttérbe szorítja re- szorfeladatként, hivatalos kö­telességként való felfogása. A testületek megállapítot­ták, hogy a munkásművelődés alapját a továbbiakban is a párthatározatok, az állami, tömegszervezeti döntések, intézkedések jelentik. A leg­fontosabb teendő most már —, mint a szocialista építő­munka más területein is — a dokumentumokban megfo­galmazott feladatok követke­zetes végrehajtása, s az eh­hez szükséges feltételek meg­teremtése. Sok példa igazolja ugyanis, hogy az általános, elvi egyetértést nem követi — a helyi sajátosságok, körül­mények által motivált — konkrét cselekvés. Nem való­sul meg folyamatos nevelő munka, a mindennapos, szisz- tematikus közművelődési te­vékenység még nem vált el­ismert gyakorlattá. Lassú ütemben fejlődnek a munkásművelődés személyi feltételei. Továbbra is kevés az üzemi népművelő. A sze­mélyzeti osztályok munkájá­ban nem kap elég hangsúlyt a közművelődés. Hiányosak a gazdasági és mozgalmi veze­tők, tisztségviselők művelő­déspolitikai ismeretei, s nincs is határozott igény, törekvés pótlásukra. Szűk körű a munkásművelődés aktívahá­lózata, s — a néhány helyi TIT-alapszervezet aktív tevé­kenysége ellenére — a köz- művelődésben jórészt ki­használatlan a műszaki és közgazdász-értelmiség felké­szültsége, alkotó készsége. A vállalati művelődési bizottsá­gok egyelőre az alakulás, az útkeresés stádiumában van­nak. Több — főleg újonnan telepített — üzemben gondot okoz az alapellátás (klub, könyvtár) biztosítása is. A nagyvállalati rendszerben mű­ködő üzemekben —, s a já­rásokban zömmel ilyenek van­nak — nehézkes az anyagi és szellemi erők mozgósítása, koncentrálása. E jelenségek indokolják, hogy a feladat­tervekhez képest még erőtel­jesebb hangsúlyt érdemel a munkásművelődés feltételei­nek helyi erőből, saját kez­deményezésből való fejleszté­se. Széles körű, gazdag vita bontakozott ki a testületi ülé­seken a szocialista brigád- mozgalom szerepéről, lehető­ségeiről a munka-művelődés- közösség kapcsolatrendszeré­ben. Egybehangzóan fogal­mazódott meg, hogy az ere­dendően termelési célzatú kö­zösségek egyszersmind a mun­kásművelődés leghatékonyabb műhelyei is. Egyre erőtelje­sebb kritika kíséri a — főleg a középszintű vezetők részé­ről megnyilvánuló — merev, rosszul értelmezett termelés­centrikus szemléletet, a sab­lonos vállalás és a formális teljesítés gyakorlatát. A szoci­alista brigád nem mint mun­kaerőbázis, hanem egyre in­kább, mint ember- és közös­ségformáló politikai szervezet tudatosul. Csökken a kultúra járulékos elemként, a „szocia­lista módon tanulni, élni” kö­vetelmény üres jelszóként va­ló felfogás hatóköre. Feltűnt azonban, hogy az egyéni kul­turális vállalások lehetőségei, az önképzés formái kevéssé ismertek még a tisztségvise­lők körében is. Sok a bizony­talanság a minősítésekben, ki­alakulatlan a kulturális akti­vitás értékrendje. Esetenként találkozni szélsőséges meg­nyilvánulásokkal is: a brigád­mozgalom nevelő erejének túl­becsülésével, illetve társadal­mi szerepének, jelentőségének megkérdőjelezésével. A tartalmi feladatok sorá­ból — helyesen — a perma­nens művelődés alapját képe­ző olvasási kultúra fejlesz­tése kapott nagy figyelmet. Ebben — egyebek közt — a szépirodalom sokoldalú — életismeretet, kifejezőkészsé­get gazdagító, gondolkodást fejlesztő — nevelő hatásának az elismerése nyilvánul meg a politikai irányító szervek ré­széről. A politikailag elkötele­zett, szocialista eszmeiségű al­kotások terjesztése, népszerű­sítése —, s ezzel támogatása — egyike a kiemelt művé­szetpolitikai feladatoknak. A lehetségesnél kevesebb szere­pet szánnak viszont a feladat­tervek a munkáskultúra ha­gyományosan gazdag ágazatá­nak: az öntevékeny művészeti mozgalomnak. Tapasztalataink szerint nem tudatosodott még eléggé, hogy milyen küldetése lehet ma a munkások körében e hagyományos formájú tevé­kenységnek, a művészeti ér­tékteremtés hogyan kapcso­lódhat az életforma megújítá­sának folyamatához. A szabad idő és a kulturált szórakozás, aktív pihenés kap­csolata sokoldalú megközelí­tésben szerepel a feladatterv- vekben. Általánosítható ten­nivalóként a színvonalas ven­déglátás, az igényesebb szóra­koztatás, az esztétikus környe­zet követelménye fogalmazó­dott meg a munkáslakta tele­püléseken, kerületekben, ide­genforgalmi központokban. Kevés szó esett viszont a ré­gebbi mozgalmi hagyományok (például munkás-természetjá­ró mozgalom) felelevenítésé­nek lehetőségéiről és az újabb formákról (klub-, hobbimoz­galom stb). A járási, városi, nagyüzemi pártbizottságok határozatai elsősorban a hatáskörükben levő pártszervek és szerveze­tek számára szabták meg az irányító, ellenőrző munka fel­adatait. A művelődés pártirá­nyításában is a tervszerűség és a tudatosság fejlesztése az alapkövetelmény, a munkás­művelődés feladatainak vég­rehajtásában a továbbiakban is a párt helyi, üzemi szervei­nek, a kommunistáknak lesz kezdeményező, ösztönző, moz­gósító szerepük. A járási, nagyüzemi pártbizottságok ajánlások formájában megfo­galmazták a tömegszervezetek feladatait is a munkások, üze­mi fiatalok nevelésében, mű­velődésében. A járási, városi feladat­tervek jól tükrözik a megyei pártbizottság 1977. október 27-i határozatá­nak szellemét, összhangban vannak a megelőző társada­lompolitikai és művelődéspo­litikai határozatok célkitűzé­seivel és megfelelően érvénye­sítik a helyi sajátoságokat a munkásművelődés konkrét te­endőinek kimunkálásában. A testületi viták tapasztalatai­val, megállapításaival kiegé­szített munkaprogramok alap­ján jól szervezhető a mun­kásművelődés helyi feladatai­nak végrehajtása. Csongrády Béla MSZMP Nógrád megyei Bizottság propaganda- és műv. oszt. helyettes vezetője NÓGRÁD — 1978. június 25., vasárnap 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom