Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-03 / 129. szám

A feldolgozásra kerülő alapanyag anyagvizsgálatát minden esetben elvégzik a Salgótar­jáni Kohászati Üzemekben. A szakítószilárdságot Takács Tibor és Dóra Lászlóné vizsgál­ja. Elénk érdeklődés a politikai élet iránt Taggyűlés a belváros I-es alapszervezetnél IDŐS EMBEREK, munká­ban megrokkant férfiak és nők. összesen százkilencve- nen. Közülük harmincötén idős koruk, betegségük mi­att felmentettek a politikai élet, a taggyűlés látogatása alól. Többségük munkás, de sok az alkalmazott és az ér­telmiségi is. S ha már a sal­gótarjáni belváros I-es párt- alapszervezetét be akarjuk mutatni, akkor mondjuk azt is el, hogy a százkilencven párttag közül száztíz a férfi, és nyolcvan a nő. Negyvenin- lenc százalékuk — éppen az idős korosztályok miatt — a nyolc osztályt sem végezte el. Huszonöt százalékuk rendelke­zik érettségivel, és felsőfokú képzettséggel. Nyolcvan éven felüli párttag is található kö­zöttük, összesen kilenc. A hetven—nyolcvan év Közötti­ek száma harminc. S afnire az alapszervezet nagyon büszke: 1945. előtti párttag nyolc, 1945-ös pedig nyolcvanhét. Az élet, a politika iskoláját va­lamennyien megjárták. Egy­szóval ők alkotják Salgótar­jánban a belvárosi I-es párt- alapszervezetet. A minap — mint mindenütt a megyében — a Központi Bi­zottság 1978. április 19—20-i, ülésének határozatából adó­dó feladatokat ebben az alap­szervezetben is taggyűlésen vitatták meg az idős pártta­gok. Németh László, a párt- alapszervezet titkára a veze­tőség beszámolójában is idéz­te a Központi Bizottság hatá­rozatát. A párttagság jól fo- gadta a határozatot, népünk tettekkel támogatja. Jól foly­sül a munkásosztály és a párt vezető szerepe, fokozatosan, eredményesen bontakozik ki a szocialista demokrácia, a tö­megek egyre nagyobb szám­ban vesznek részt a helyi, a megyei és az országos tervek vitájában, egyre bátrabban bírálják a hibákat, és tesznek javaslatokat az eredményesebb munkára. Határozottabban lépnek fel minden olyan eset­ben, amikor a hatalommal va­ló visszaélés, a szocialista de­mokrácia megsértése tapasz­talható. Hozzászólásában el­sősorban erről szólt Nádhera László, aki éppen a városát­építés során felmerült gondokat, szervezetlenségeket bírálta. Megtalálható ez a gond még akkor is, ha az utóbbi időben tervszerűbb a város fejleszté­se. De amint a pártvezetőség beszámolója is hangsúlyozta, gondok is akadnak. A mun­kásosztállyal való törődés né­hány helyen egyes esetekben, formális. Nem elég differenci­ált az egyes rétegekkel, töb­bek között például a nyugdí­jasokkal való foglalkozás. Tóth Gyula hozzászólásá­ban egyetértését fejezte ki a beszámolónak azzal a meg­állapításával, hogy javítani kell az időskorúak helyzetén, rendezni kell a 3 és több- gyermekes családok családi pótlékát. Mint hozzászólásában kifejtette, ne legyen hátrányos helyzetben az, aki korábban ment nyugdíjba. Egységes ala­pon, reálisan ítéljék meg az embereket. Szükséges ez még akkor is, amikor az életszín­vonal az országban javul, nem élünk rosszul.­A Központi Bizottság ha­tározata alapján a taggyűlési beszámoló kijelentette: nem kis problémát okoz hogy a termelői és fogyasztói árak nem fejezik ki a tényleges rá­fordításokat. Ezért fejleszte­nünk kell árrendszerünket. Bemard Rudolf ehhez a meg­jegyzéshez fűzte hozzá, hogy a XI. kongresszus óta megtett út pozitív, az árpolitikát azon­ban a nyugdíjasok sem értik megfelelően. Ezért javasolta a taggyűlésnek, hogy a második félévi munkatervben egy taggyűlésen közgazdász bevo­násával vitassák meg a té­mát. Erre azért is szükség len­ne, hogy mellette kiálljanak és agitálni tudjanak. Nagyon sok szó esett a tag­gyűlésen arról, hogy ideológi­ai, politikai egységre van szük­ség. S mint mondották, egy­ség csak a viták során ala­kulhat ki. A taggyűlés leszö­gezte, hogy pártunk eszmei­politikai és szervezeti egysége szilárd, tömegkapcsolatai erő­sek. A párttagság helytáll a határozatok végrehajtásában. NYÍLT ÉS ŐSZINTE volt a taggyűlés. Az élénk érdeklő­dés, a határozottság jellemez­te. Végső kicsengése az ideo­lógiai, a politikai egység. S, amint megfogalmazták: a fel­adat adott, most már a cselek­vésen a sor. Mindenki a ma­ga területén. Még akkor is, ha ők nyugdíjasok... Somogyvári László Konzultáció Mezőgazdálkodás az elkövetkező években Nógrádban sajátos körülmé­nyek, tényezők befolyásolják a gazdasági hatékonyság érvé­nyesülését. Egyrészt a mos­toha természetföldrajzi adott­ság következtében a termelé­si szerkezetben is szűkebb ke­resztmetszetű a megfelelő jö­vedelmet biztosító ágazatok választási lehetősége. Másrészt a nagyüzemek egységnyi terü­letre vetítve kisebb eszköz­értékkel, alacsonyabb élőmun­ka ellátottsággal és némileg kevesebb jól képzett szakem­berrel rendelkeznek, mint or­szágosan. Ilyen körülmények között feladataink nagyobbak, hiszen a népgazdasági átla­gos növekedési ütemhez ha­sonló fejlődést irányoznak elő. És hogy ez mennyire megala­pozott, reális és időtálló, rem- csak az eddigi fejlődés bizo­nyítja, hanem a még kihasz­nálatlan, feltáratlan lehetősé­gek, tartalékok is. Ezek közül csak néhány fontosat lehet felvázolni, hi­szen általában nincs gazdasá­gi tartalék, azok mindig konkrét gazdasághoz, ágazat­hoz, termékhez vagy éppen költséghez kapcsolódnak. GAZDASÁGI TARTALÉKOK A jelenlegi termelési szín­vonal még valamennyi ága­zatban elmarad a lehetősé­gektől, a termőhelyi optimum­tól, de még korábbi önma­gunktól is. Ki tudná meg­mondani, hol a határ, amikor kukoricából értek már el hek­táronként 220 mázsát — ez a világrekord is —, búzából pe­dig 100 mázsán felül. A mi mércénket a terv előirányza­tai szabják meg, az viszont búzából a tervidőszak végére a 36—38 mázsa/hektár, kukori­cából 42—45 mázsa/hektár. Sok ez vagy kevés? Búzából 1974-ben egytized híján 40 mázsa, kukoricából 46 mázsa is termett hektáronként me­gyei átlagban. Az átlagok sokszor „mester­kéltek”, „különcök”, eltakar­ják a tényleges eredmények és gondok közötti különbsé­geket. Vannak ugyanis az át­lagos fejlődési ütemtől lema­radt üzemek, amelyek nem az adottságokkal vannak ösz- szefüggésben és vannak a vi­szonylag jól gazdálkodó üze­meken belül az átlagostól tar­tósan lemaradt ágazatok. Sok „adósság” van a takarmány­termelésben, egyes zöldség- és gyümölcsféleségek termesz­tésében, az állattenyésztés ho­zam- és költségmutatóiban. Ezek felzárkóztatásában, nagy lehetőségek rejlenek, s erre minden üzem megfelelő „re- eept”-el is rendelkezik. CSAK AZ ÜZEMEKEN MÜLIK Az üzemi méretek ma már kialakultak és hosszú távon alkalmasak a korszerű tech­nika befogadásával a hatéko­nyabb gazdálkodásra. A hang­súly így a kedvezőbb belső ágazati méretek kialakítására és harmonikus együttműködé­sének megteremtésére helye­ződik át. Állattenyésztés nem fejlődhet megfelelően a ta­karmánytermelés színvonalá­nak emelkedése nélkül, a ta­karmánytermesztés és gépi betakarítás fejlesztése nélkül. Nehéz ma magyarázatot ta­lálni arra, hogy ami vetétlen terület, miért vetetlen. Pusz­tán közgazdasági okosko­dás nem elég hozzá. Megyénk adottságához hoz­zátartozik a területi szab­daltság és szórtság, a táblák viszonylag nagy szá­ma. Jelenleg, amikor egy hek­tár területen 1,1—12 ezer fo­rint értékű mezőgazdasági ter­méket állítunk elő, nem indo­kolt a több száz hektár nagy­ságrendű parlagterület. A mezőgazdasági termelés növelésének nagy tartaléka az üzemközi együttműködé­sekben rejlő lehetőségek jó kihasználása. A megyei párt- bizottság végrehajtó bizottsá­ga a közelmúltban elemezte ezt az igen. fontos témát. Eb­ben sem mindig a jogi és közgazdasági szabályozók je­lentették a féket, a sorompót, hanem az üzemek egymáshoz való hozzáállása, a befelé- fordulás, a helytelen szemlé­let. Nem öncélról és nem „a szegény emberek házasságá­ról” van szó. Az élelmiszer-, a fafeldolgozás, s az állatte­nyésztés egyes ágaiban létre­jött társulások árukibocsátá­sát önmagában egyetlen gaz­daság. sem lenne képes meg­valósítani. A várt eredmény pedig legtöbb esetben azért marad el, mert a szükséges ráfordítást elmulasztják. Ez pedig az egyes üzemek part­nerségi viszonyának minősége is. A megtermelt és a betaka­rított termékek között ma még elég nagy a különbség, a statisztika csak ez utóbbit regisztrálja. Tapasztalati szá­mok alapján cukorrépánál esetenként 20 százalék felet­tit, gaboránál 5—7 százalé­kot, takarmánynál a felhasz­nálásig 20—25 százalékot is elérhet a veszteség. A szabályozók adta lehető­séggel sem egyforma rugal­massággal élnek az üzemek. Példa erre az 1977-ben beve­zetett tejprémium. Az elem­zések kimutatták: azokban a tsz-ekben, ahol a literenkénti maximális lehetőséget — a 3 forintot kihasználták —, ott nőtt az előző évhez képest leggyorsabban a nyereség, ál­talában 41—42 százalékkal. Hat tsz a tejprémiumot leszá­mítva, mérleg szerinti veszte­séggel zárta volna az évet. S végül, ami nem mérhető számmal, pénzzel, de a leg­fontosabb : az emberi tényezők, ahogy dolgozunk, termelünk, gazdálkodunk. A vezetés ha­tékonyságától, a jobb hozzá­állástól, munkafegyelemtől, a szaktudás kamatoztatásától függ az összes többi tényező. Példák igazolták, hogy ahol ésszerű kádercserékkel javí­tották a vezetés színvonalát, néhány év alatt többször sza­nált tsz-ből lett kiváló. A tapasztalatok és tanulsá­gok sokrétűek. A termelőerők három fő tényezője közül a termőföld és a munkaerő ha­tékonysága megközelítően ha­sonló ütemben nőtt — két és fél szeresére —, ami viszont kedvezőtlenül alakult, az az eszközhatékonyság. Az eszköz­érték az elmúlt hét évben mintegy 66 százalékkal gyara­podott, ugyanakkor a 100 fo­rint lekötött eszközre jutó ter­melési érték 3 százalékkal, a nyereség 26,3 százalékkal csökkent. Ez a látszólag egy­szerű összefüggés a valóság­ban sokkal bonyolultabb. Gaz­daságonként eltérő az eszköz­szint- és az eredményalaku­lás viszonya, s nem minden forint befektetett eszköz vált ki üzemi nyereséget. Az álló­eszköz-befektetésben ma még­is sok a tervszerűtlenség, s van két tanulság is; egyrészt kevesebb eszközzel is lehet ésszerűtlenül, pazarlóan gaz­dálkodni, ebben az esetben a tőkeszegénység újratermeli önmagát, másrészt azokon a területeken, ahol az eszköz­ellátottság alacsony szintű, ott általában az ágazati ered­mény is alacsony. DIFFERENCIÁLT ELŐRELÉPÉS A gazdasági hatékonyság legfontosabb mutatója, a nye­reség nemcsak alacsony, ha­nem ingadozó is. A nettójö­vedelem által mért hatékony- sági mutatók alapján felállí­tott sorrendben az öt járás közül a balassagyarmati áll az első helyen, az alapvetően kedvezőtlen adottságú szécsé- nyi járás megelőzi a pásztói és a rétsági járást. A termelő- szövetkezetek közötti sorrend­ben az első tíz tsz között nem egy kedvezőtlen adottságú tsz van, például Szügy ötödik, Magyarnándor hatodik, Nóg- rádmegyer kilencedik. Ezzel szemben az utolsó tízben nem egy jó adottságú tsz akad, így az elmúlt évben alaphiánnyal zárók valamennyien. A mezőgazdasági nagyüze­mek között kiélezett, bár ke­vésbé látványos verseny fo­lyik és nemcsak a hasonló adottságúak között, mert ön­magukat az előttünk hala­dókhoz is mérjük. A verseny­ben egyesek élen járnak, má­sok közel egyenletesen halad­nak, de vannak amelyek je­lentősen leszakadtak. Az okok mindig sokfélék. De egy té­nyező mindig kimutatható: versenyben csak úgy lehet maradni, ha feltárják és ki­használják a hatékonyabb gazdálkodás üzemi tartaléka­it. Ez pedig a vezetés és ter­melésirányítás hatékonyságá­nak a függvénye. Dr. Gyöngyösi István tatódik a fejlett szocializmus építése és a kitűzött feladatok sikeresen valósulnak meg. Hallgatva a taggyűlés beszá­molóját, a hozzászólásokat, ki lehet jelenteni, hogy idős kommunistáink, nyugdíjasa­ink körében is élénk érdeklő­dés tapasztalható a politika iránt. Nemcsak a vezetőség beszámolója, de számos hoz­zászólás bizonyította, hogy a Központi Bizottság határoza­tát végre kell hajtani, s min­denki a maga területén te­gyen azért, hogy az megvaló­suljon. Tehát a cselekvésen van a sor! Angyal László fej­tette ki, hogy ma, amikor a Központi Bizottság már meg­hozta a határozatot, tudomá­sul vesszük, s előtérbe a vég­rehajtás kerül. A végrehajtás sikere pedig a megszervezé­sen, a személyi feltételek meg­teremtésén múlik. Arról is szó volt, hogy a város párt­tagsága nagy felelősséggel ké­szült fel a határozat végre­hajtására. Így a terv megva­lósítása sikeresen, eredménye­sen folyik Salgótarjánban. A bizalom és cselekvőkészség jellemzi Salgótarján lakóit. A BFSYÁMOLO CSAKÚGY. mint a több hozzászólás is, megállapította, ’hogy érvénye­ÖNKRITIKUSAN E lső meggondolásra kü­lönösnek tűnhet a Központi Bizottság áprilisi határozatát a szöveg stíluselemzésével megközelí­teni. Ám aligha kétséges, hogy az ismert szállóige: „a stílus — az ember”, széles érvényességű, s általában ar­ra az öszhangra utal, ami a tartalmat a formához, a célt a módszerhez, a közlendőt a szóhasználathoz szorosan hozzákapcsolja. Érdemes hát, sőt elkerülhetetlenül fontos a határozat szövegét nem­csak a benne foglalt célok, a teendők, de a politikai stí­lus és módszer elemzésével is értelmezni. Mindjárt megjegyezhetjük: a párt két évtizedes, kimun­kált és alkalmazott stílusa ez; elemzésének okát tehát nem újdonságjellege adja, hanem az, hogy ezúttal a határo­zatban foglólt feladatok is teljességgel megoldhatatla- nok a szöveg módszertani tanulmányozása nélkül. S mert nincs mód ehelyütt a teljes körű tanulmányozásra, érjük be csupán két hang­súlyos mondat kiemelésével: „A Központi Bizottság a XI. kongresszus óta végzett mun­ka áttekintése során megál­lapította, hogy mind az ered­ményekben, mind a fogyaté­kosságokban tükröződik a párt vezető testületeineic és végrehajtó szerveinek mun­kája. Kiindulva a pártnak a társadalom szocialista fejlő­déséért érzett felelősségéből, szükségesnek tartja a vég­rehajtás gyengeségeinek ön­kritikus vizsgálatát, a mun­ka megjavítását minden szin­ten.” Bizonyos tapasztalatok, sőt, intő jelek arra mutat­nak: nem felesleges rámu­tatni a módszerre, amely a munka megjavításának ré­szévé teszi a saját munka gondos és önkritikus elem­zését is. Ez a stílus még ko­rántsem vált általánossá tár­sadalmunkban, gazdaságunk­ban. Közismert például — s ép­pen az áprilisi határozat húzza ismételten alá —, hogy indokolatlan mérték­ben nőnek a költségvetésből folyósított állami támogatá­sok, s ez végül is a társada­lom érdekeivel homlokegye­nest ellentétes gazdasági ha­tásokat vált ki. Az a külö­nös, már-már irracionális helyzet állott elő, hogy mi­közben az ország gondokkal küzd — amit egyebek kö­zött külföldön felvett hite­lekkel is enyhít —, vállalatai a viszonylagos pénzbőség ál­lapotában működnek. S hogy ez mit jelent a valóságban, azt két szám jól érzékelteti: tavaly a vállalatok-szövetke- zetek költségvetési befizetései összesen mintegy tíz száza­lékkal nőttek, miközben a részükre nyújtott költségve­tési támogatások, kedvezmé­nyek emelkedése meghalad­ta a húsz százalékot. Most már viszopt csak az a kér­dés: miért említjük az imént körvonalazott módszerek példázataként? Nos, azért, mert vállalati körökből az a tapasztalat bukkan elő, hogy általában és egységesen he­lyeslik a támogatások csök­kentését — nem észleltünk még példát az ellenkezőjére —, de e helyeslésben jobbá­ra ott van egy újkeletű va-*> rázsige; az, hogy a csökken­tést természetesen differen­ciáltan kell végrehajtani. Ami pedig — a rejtjelzés megfejtése után — szinte ki­vétel nélkül azt jelenti, hogy a támogatást másutt kell csökkenteni, náluk, az ő üzemeik sajátosságai miatt semmiképpen. A folyamatok önkritikus elemzésének nagy fontosságú társadalmi igényét általában azokkal a tényekkel-tüne- tekkel lehet szemléltetni, amelyek az országos és a helyi adatokat, a népgazdasági és a konkrét vállalati helyzet­képet vetik egybe. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal je­lentéséből kitűnik, hogy az év első negyedében — a népgazdaság tervétől eltérő­en —, exportunk csökkent, behozatalunk pedig megha­ladta az előirányzott mér­téket, tehát a külkereske­delmi mérleg nem javult, hanem romlott. Ha viszont bárki összegezni próbálná e negyedév nyilvános vállalati közléseit — sajtópublikációit, híradásait —, alighanem csak elvétve bukkanhatna olyan bejelentésekre, amelyek a vállalati kivitel csökkenését, illetve a behozatal indoko­latlan növekedését adják hí­rül. S ha meggondoljuk, eb­ből is az imént irracionális­nak nevezett helyzetkép kör­vonalazódik; az tehát, hogy miközben az ország külke­reskedelmi mérlege kedve­zőtlen — vállalatai szinte ki­zárólag eredményesen túl­teljesítenek. A z önkritikus elemzés — ezt a tapasztalatot, módszert kínálja az áprilisi határozat —, vég­eredményben korántsem mond ellent annak, hogy vizsgáljuk és fölmutassuk munkánk pozitív tanulságait, sőt, ez a módszer éppenség­gel feltételezi ezt. Ám erre alapozva, az eredmények forrásvidékét kutatva kell egyszersmind nyíltan, cse­lekvő szándékkal szembenéz­nünk a hibákkal, a munka gyengeségeivel. T. A. | NÖGRÁD — 1973. június 3.', szombat 3 « ■f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom