Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

A szovjet állásfoglalás amerikai visszhangja Az összes szovjet központi és köztársasági lapban meg­jelent szombati cikk, amély a jelenlegi amerikai kormány­zat politikájával foglalkozott, rendkívül nagy érdeklődést keltett az Egyesült Államok­ban. A cikket részletesen is­mertették az amerikai lapok és a hírügynökségek. Az UPI „fontos külpolitikai nyilatkozatnak” minősítette, amelyben a Szovjetunió fi­gyelmezteti az Egyesült Álla­mokat, hogy Washingtonnak, a szovjet—amerikai kapcso­latok vonatkozásában foly­tatott újabb kemény irányvo­nala a hidegháborúhoz való visszatéréssel fenyeget. Az AP hírügynökség sze­rint a cikk gondosan felépí­tett, mértéktartóan határozott válasz Carter elnök annapo- lisi beszédére. A Washingtoni Post írja: a washingtoni külpolitikai szak­értőket minden kétséget ki­záróan aggasztja a cikkben foglalt figyelmeztetés, hogy nem lehet az amerikai elnök által meghirdetett célokra, ne­vezetesen a béke szilárdí­tására, a fegyverzet korláto­zására, a Szovjetunióval va­ló rendezett kapcsolatokra törekedni, és ugyanakkor szovjetellenes hajszát szítani, s megkísérelni, hogy a külső, a belső, sőt a személyi prob­lémákat is a Szovjetunió el-: leni kirohanásokkal oldják meg. C. Mathias szenátor, az amerikai kongresszus fegyver­kezéskorlátozási szakértője Bostonban kijelentette: az amerikai kormányzat semmit sem tett annak érdekében, hogy a SALT-tárgyalások si­keres befejezésének szüksé­gességéről meggyőzze az ame­rikai közvéleményt. A kor­mány álláspontja ebben a kérdésben következetlen és ingatag — húzta alá a sze­nátor —, következésképpen korlátlan szabadságot adunk a megállapodás ellenfeleinek. Sajnos, Carter elnök anna- polisi beszéde a tisztázás he­lyett még jobban elködösített mindent; nemhogy kijavította volna, hanem igazolta a kor­mányzat jelenlegi politikájá­nak hibáit. Richard Clark szenátor, az afrikai ügyekkel foglalkozó szenátusi albizottság elnöke, elítélte a Szovjetunió elleni támadások eszkalációját. Mint mondotta, ezek a támadások, csak annak a malmára hajt­ják a vizet, aki ellenzi a ha­dászati fegyverrendszerek kor­látozásáról szóló megállapo­dást. A szenátor is azzal vádolta Washingtont, hogy következetlen a Szovjetunió iránti magatartásában és haj­lamos rá, hogy az afrikai eseményeket ne az afrikai ér­dekek, hanem a Szovjetunió­val és a Kubával való versen­gés szemszögéből nézze. John Culver szenátor kije­lentette, hogy az országban szított szovjetellenes hisztéria semmi esetre sem adhat reá­lis alapot az Egyesült Álla­mok nemzetbiztonsági po­litikájának kimunkálásához. Ezt a biztonságot — hangoz­tatta a szenátor — leginkább a fegyverkezési hajsza be­szüntetésével és azzal lehet szavatolni, hogy elejét vesz- szük az emberiség létét fe­nyegető, nukleáris katasztró­fa felé való sodródás' vesze­delmes tendenciájának. (MTI) rr Űrállomáson a Szojuz 29 Beköltöztek az új lakók a Szál jut—6 űrállomásra: Vla­gyimir Kovaljonok és Alek- szandr Ivancsenkov a prog­ramnak megfelelően szombat-, ra virradó éjjel összekapcsol­ta a Szojuz—29 űrhajót az űrállomással, majd átszállt a Romanyenko ót Grecsko tá­vozása óta automatikusan mű­ködő Szál j útra. A közelítési manőver az űrhajó rajtja után négy sza­kaszban ment végbe: négy al­kalommal kapcsolódott be a Szojuz fő hajtóműve, hogy Kovaljonok és Ivancsenkov az űrállomás közvetleif közelé­be jusson. Majd az űrhajósok jelentették: látják a Szál jutót, s megkezdődött a lassú köze­lítés. I Moszkvai idő szerint rövid­del hajnali egy óra előtt a személyzete földi irányítóközpont képer­nyőin is megjelent a jól is­mert kép: az automatikus te­levíziós kamerák mutatták, ahogyan a Szojuz közeledik az űrállomáshoz. Minden az elő­írás szerint ment végbe, és az összekapcsolás tökéletesen sikerült, az automatikus kap­csolók kitűnően működtek. Az űrhajósok megkezdték az összekötő ajtók felnyitását. Mintegy három órával később a földi irányítóközpont kép­ernyőin már a Szál jut bel­seje jelent meg a televíziós adásban. Felnyílt az összekötő ajtó és elsőnek — az előírás­nak megfelelően — a fedélzeti mérnök, Alekszandr Ivancsen­kov lebegett át az űrállomás­ra, őt követte Vlagyimir Ko­valjonok, a parancsnok Is. (MTI) Több mint egy évezrede él népünk a Kárpát-medencé­ben, s közel ugyanilyen idő­sek a magyar—lengyel kap­csolatok is. Aligha túlzás ki­mondani: a két nép között az évszázadok folyamán a rokon- szenv és barátság szálai sű­rű hálóvá szövődtek. Törté­nelmi kapcsolatainkról szólva, gyakran említjük a középkor közös uralkodóit, a hajdan, ■mindkét országban uralkodó dinasztiákat, az egykor szö­vetségben megvívott háború­kat. Ezekből az évszázadok­ból maradt fenn a nálunk is jól ismert lengyel mondás: „Lengyel, magyar két jóba­rát, együtt harcol, s issza bo­rát”. Valóban, a történelem bizonyítja: népeink az el­múlt évszázadokban sokszor küzdöttek közösen, együttes harcaiknak se szeri, se száma. A magyar—lengyel barát­ság históriájának egyik leg­fényesebb oldala az 1848—49- es magyar szabadságharc, amelyben számos kiemelkedő, lengyel hazafi harcolt. Petőfi és Bem tábornok neve együtt sokat mond. A magyar költő­nek a lengyel tábornokról írt versei bizonyítják: a két nép leghaladóbb emberei a múlt­ban is megtalálták egymást. Sokáig lehetne még sorolni a két nép egymás iránt érzett Három rokonszenvének megannyi példáját, a XX. század törté­nelméből is. Igaz, ezt az ér­zést a két ország uralkodó­osztályai sokáig igyekeztek a maguk, önző céljai, hamis jelszavai érdekében felhasz­nálni. A történelem azonban túl­lépett a hamisítókon. A má­sodik világháború után mind a két országban .új világ kez­dődött, a magyar és a lengyel pép egyazon cél érdekében kezdett munkához. A feladat nagysága iszonyú volt. Mind a két ország a háború pusz­tításainak nyomát viselte. Köztudott: Lengyelország, amely elsőként esett áldoza­tul a fasiszta támadásnak, talán a legtöbbet szenvedte a háborútól. Sok millió lakosa el­pusztult, városait a földekkel tette egyenlővé a náci bar­bárság. Az új építésének élé­re mindkét országban a kom­munisták léptek, s a közös munkában szélesebb, új ala­pokra helyeződött a magyar— lengyel barátság is. A két fiatal népi demokrá­cia új típusú kapcsolatait je­lezte a tény, hogy Magyaror­2 NOGRAD - 1978. június 18., vasárnap ,, t Kommentátorunké, Réti Erviné a sző: A Két 3 kérdése A Magtangu washingtoni tisztségviselőknek van mit ta­nulmányozniuk a víkenden: a nemzetközi kapcsolatok leg­fontosabb tferületével, a szov­jet—amerikai viszonnyal fog­lalkozott az a cikk, amely szombaton reggel valamennyi központi és köztársasági szov­jet napilapban megjelent. Oka volt annak, hogy ezt a hatá­rozott állásfoglalást több tíz­millió példányban kinyomtas­sák, megismertessél^ a hazai olvasók legszélesebb táborával, s a világközvéleménnyel. A cikk ugyanis a két nagy or­szág nehezen kialakított kap­csolatrendszerének szándékos rontását veti jogosan az Egye­sült Államok szemére, s ennek folytatása aligha maradhat kö­vetkezmények nélkül­MI AZ OKA A SZOVJET- AMERIKAI VISZONYBAN JELENTKEZŐ NEHÉZSÉ­GEKNEK? A szovjet—amerikai viszony lényegében összefügg a nem­zetközi politika minden fon­tos területével, érthető tehát, ha időnként nehézségek, prob­lémák adódnak. Voltak, van­nak és lesznek viták, s- nem lehet cél ezek „túldramatizá- lása”. Most azonban mégsem egyszerűen arról van szó, hogy a kapcsolatok egyik vagy má­sik vonatkozásában súrlódá­sok keletkeztek, hanem e kap­csolatok alapjairól. A külön­böző washingtoni nyilatkoza­tok — s ebben a tekintetben Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó vitte a prímet, ám maga az elnök sem foglalt ál­lást másként — arról tanús­kodnak, hogy a hivatalos Ame­rikában az enyhülés ellenzői és fékezői váltak hangadóvá. Kétségbe vonják azokat az el­veket, amelyek eddig lehetővé tették a kapcsolatok viszonylag kiegyensúlyozott alakítását, megpróbálják feleleveníteni az erőpolitika zsaroló manővere­it, s a hidegháború, de lega­lábbis egy „hűvösháború” irá­nyába haladnak. A példákért sajnos nem kell messze menni. Elég utal­ni a SALT—2 tárgyalások akadozására, a fegyverkezési hajsza fokozására, a NATO csúcsértekezletén elfogadott katonai korszerűsítési prog­ramra. A Közel-Keleten az Egyesült Államok eltér a ko­rábban elfogadott közös ren­dezési tervektől, ugyanakkor fogdmeget kiáltó tolvaj mód­jára a Szovjetuniót, Kubát és más szocialista országokat te­szi felelőssé a számára ked­vezőtlen afrikai fejleménye­kért. (A hét egyik „diplomá­ciai bombája” volt, amikor Fi­del Castro bejelentette, hogy Washingtonnal még a .zendü­lés fellángolása előtt konzul­tációs érintkezést folytatott Zaire ügyéről, de az amerikai­ak úgy tesznek, mintha mi sem történt volna...) Fokozza a világpolitikai feszültséget az amerikai vezetés flörtje Pe- kinggel, amelynek szovjetelle­nes éle nyilvánvaló s végül, de nem utolsósorban a bel- ügyekbe történő beavatkozási kísérletek sem szűntek meg Washington részéről, sőt újabban a rosszemlékű kém­hisztériát is élesztgetik. Ha szabad a meteorológiai hasonlatot említeni, nem el­szórt felhősödésről van szó, hanem borultnak tűnik az ég­bolt. Ilyen körülmények kö­zött helyénvaló a múlt ta­pasztalatain és a jelen reali­tásain alapuló, egyértelmű szovjet figyelmeztetés: az em­lített módszerekkel Washington nem juthat célhoz. Ugyanak­kor Moszkva nem hagyja ma­gát letéríteni a béke útjáról, folytatni kívánja az erőfeszí­téseit az enyhülés folytatása érdekében. Hiszen a kapcsola­tokban jelentkező nehézségek­nek nem annyira objektív okai vannak, a miértre adott válasz kulcs az amerikai ve­zetés megváltozott magatar­tásában rejlik. (A korábbi elnök fiáról, volt közlekedési miniszterről van szó, aki szorosabb kapcsola­tokra törekedett a szomszédos Szíriával, mint más \jobboldali politikusok). A hagyományos vendetta, vérbosszú mellett a gyilkosságnak belpolitikai, sőt arabközi vonatkozásai is le­hettek s a folytatás valószínű­leg nem marad el. A libanoni feszültség akkor éleződött ki ismét, nyilvánva­ló külső segédlettel, amikor láthatólag zátonyra futott Szá­dat különutas politikája, ag­gasztó hírek érkeznek Kairó­ból az ellenzékkel szembeni nyomás fokozódásáról, meg­lehetősen kuszáit képet mutat az arab világ, s a palesztin mozgalom, de nincs egység az izraeli kormánykörökben sem. Minden jel arra mutat, hogy a valódi rertdezés helyett új­ra mellékvágányokra akarják terelni a közel-keleti válságot, s a manőverek leleplezésére mindig alkalmas egy libanoni „krízis a krízisben.” MIÉRT ÉLEZŐDÖTT KI A FESZÜLTSÉG LIBANON­BAN? A hét keddjén — a benyo­mulást követő 94- napon — Izrael formálisan eleget tett a világszervezeti határozatnak és csapatait visszavonta Li­banon déli részéből. Mégsem volt benne sok köszönet, az UNIFIL nevű ENSZ-erők kék­sisakosai helyett saját szövet­ségeseinek, a Haddad vezette jobboldali milicisták kezébe játszotta át a kialakított ka­tonai állásokat, s a terület el­lenőrzését. Valóságos állam az államban alakult így Dél-Li- banonban, s megnövekedett az ország több részre történő szakadásának veszélye. Ezt egyébként erősítették az or­szág északkeleti részében végbemenő fejlemények is. Itt a különböző nagyhatalmú csa­ládi klánok versengése folyik és szembekerültek egymással a Maronita keresztényjobbol­dal különböző pártjai. Felte­hetőleg falangista rohamosz­tagok meggyilkolták Toni Fran- gié képviselőt és családját. évtized szág és Lengyelország kor­mányai barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződést írtak alá. Harminc évvel ezelőtt a szer­ződés aláírására utazó ma­gyar küldöttség vezetője Dinnyés Lajos miniszterelnök a varsói pályaudvarra érkez­ve többek között ezt mond­ta: „Most a szabad magyar nép kormányküldöttsége jött el a szabad lengyel nemzet­hez. Barátságunkat kívánjuk ezzel elmélyíteni és olyan kapcsolatokat kiépíteni, ame­lyek népeink kölcsönös meg­becsülésén, testvériségén, füg­getlenségén és szabadságán épülnek fel”. A szerződés aláírása óta harminc év telt el. Ez a há­rom évtized azonban, bíz­vást kijelenthetjük, soha nem volt fejlődést jelentett mind a két országnak. Ez alatt a harminc év alatt országaink fejlődése együtt haladt. Nem csupán a régi barátság foly­tatásáról van szó: a két nem­zet, a két állam között a kap­csolatok új távlata nyílt meg. Hosszú oldalakon keresztül lehetne sorolni azokat az áru­kat, melyeket a két ország egymástól vásárol. A magyar utakon otthonosan mozognak az apró Polski Fiatok, s Var­só képéhez is hozzátartoznak az Ikarus-gyár autóbuszai. A gépek, fogyasztási cikkek, élelmiszerek hihetetlenül széles skáláját cseréli ki a két ország, s ez a következő években tovább szélesedik. Létesítettünk már közös válla­latokat is, s az együttműkö­dés új lehetőségét jelzi a len­gyel építők megjelenése Ma­gyarországon. Egymás megismerését, a kapcsolatok szélesedését szol­gálja a lefordított regények, versek nagy száma, a film­csere, a tudományos együtt­működés. Ide tartozik termé­szetesen a turizmus is, amely­ről szintén hiba lenne elfe­ledkezni. Az elmúlt három évtized közös magyar—lengyel tör­ténelme, barátságunk gaz­dagodásához, megújulásához alapvetően hozzájárult a tény: a két testvéri nép egy nagyobb közösség részese­ként, a szocialista országok politikai és katonai szövetsé­ge, gazdasági integrációs szervezete fontos tagjaként tette meg történelmi lépéseit. Ma új fajta kapcsolatok van­nak épülőben. A heroikus múlt, a legendás történelem minőségileg új elemmel bő­vült: a lengyel és a magyar nép közösen építi a jövő tár­sadalmát. Miklós Gábor MIT JELENT A „FEHÉR HETEK” ELMARADÁSA OLASZORSZÁGBAN? Olaszországban a politika viharzása még a Mundial iz­galmait is elhomályosította. A kétnapos népszavazáson a kor­mányt támogató pártok biz­tos többséget kaptak, de a bo­nyolult kérdésfeltevés, vala­mint a szélsőséges demagógia hatása következtében a vok­solók és voksok száma vára­kozásaik alatt maradt. Ezt követően ismét jelentkeztek a „Vörös Brigádok”, merényle­tek sorozatát hajtották végre. Robbant J,pokolgép" az elnöki palotában is: Leone köztársa­sági elnök kénytelen volt le­köszönni, a Lockheed-veszte- getésben való részesedés gya­núja miatt. Pedig már-már úgy tűnt,’ hogy a Moro-ügy kapcsán megzavarodott Itália némi lélegzetvételhez juthat: Leone megbízatása az év végén amúgy is lejárt volna, s ilyen­kor következnek az úgyneve­zett „fehér hetek”, amikor nincs mód a parlament fel­osztására. Ez a menetrend most megváltozott: még júni­usban megtartják az elnökvá­lasztásokat (hét esélyesnek mondott jelöltről szól eddig a fáma, miután az államfői poszt várományosának tartott Aldo Moro már nem indulhat), s a házfeloszlatás, illetve a rendkívüli választások lehető­sége nyáron is fennállhat- i Az olasz közvélemény ter­mészetesen jogosnak tartotta Leone távozását, a ráterelő-- dött alapos gyanú összeférhe­tetlen volt hivatalával. Ugyan­akkor folytatódik az az álla­pot, hogy a nagy remények­kel létrejött, ötpárti hátteret élvező Andreotti-kormány mindeddig a válsághelyzetek­kel volt elfoglalva, képtelen volt pozitív reformokra, ami bizonyos rétegekben máris kiábrándulást okoz. (Ez is be­lejátszott a népszavazási ered­ményekbe!) A jobboldal, s eb­ben atlanti „súgók” is köz­reműködhetnek, szeretné' ki­használni a legújabb alkotmá­nyos válságot: a feltételezések szerint akár egy rendkívüli választások kiírását is meg­próbálhatja előmozdítani. Az-; zal a nem titkolt várakozással, hogy a baloldal térnyerése megtorpan és felborul a ne­hezen kialakított, ötpárti együttműködés. ÉRTESÍTÉS értesítjük kedves vevőinket, hogy az AMFORA ÖVÉRT VALLALAT EGRI LERAKATA 1978. Július 3-14-ig gapamegállapító leltárt tart. A leltórozás alatt az árukiadás szünetel Felvételre keresünk őszi cukorrépa-átvételi idényre, cukorrépa­átvevőket. Jelentkezés: Mátravidéki Cukorgyárak, 3001 Hatvan. Rövid személyi adatokkal. • Augusztus elején 4 napos tanfolyamon részvétel kötelező. A salgótarjáni síküveggyár nyári szünidőre munkalehetőséget biztosít 8 általános iskolát végzett, továbbá közép- és főiskolás diákok részére. Ezzel elősegíteni kívánjuk, a fiatalok pályaválasztását, hogy Job­ban megismerjék gyárunkat, a fejlesztési elképzeléseket. Bérezés a gyári kollektív szerződés szerint, a betöltött munkakö­rökre előirt bértételek alapján történik. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom