Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-17 / 141. szám
Az amerikai politikára! A Pravda és más központi lapok június 17-i száma közli „Az Egyesült Államok kormányának jelenlegi politikájáról” című cikket. „Az utóbbi idők tényei arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok politikájában a béke ügyét veszélyeztető változások mennek végbe. Az ország vezető köreiben már nem első esztendeje éles harc dúl a leszerelés, a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok kérdéséről. Egyre több jel mutat arra, hogy ebben a küzdelemben azon csoportok képviselői kezdenek felülkerekedni, amelyek alá akarják ásni az enyhülést, a világot vissza akarják vetni -a hidegháború« korszakába.” Az Egyesült Államok kormánya olyan akciókra vállalkozik, amelyek célját nehezen lehet másként értékelni, mint a Szovjetunióhoz fűződő kétoldalú kapcsolatok szándékos megrontását. Nem csökkennek az ország belügyeibe való beavatkozást célzó kísérletek. Írják bevezetőjükben a lapok, majd így folytatják: „Az Egyesült Államok és a Szovjetunió jó kapcsolatainak ellenfelei igyekezzenek egy nótát fújni az agresszív szovjetellenes kínai vezetőkkel, akik mindenütt hallhatóan csalásnak minősítik az enyhülést és a békét, a háborút nevezik az egyedüli reális perspektívának. Az Egyesült Államok jelenlegi politikájának mindezen tendenciái különös egyértelműséggel nyilvánultak meg a NATO közelmúltban megtartott tanácsülésén. Ennek eloszlatására volt hivatott, mint azt jelentették, James Carter elnök közelmúltban megtartott annapo- lisi beszéde. Az Egyesült Államok elnökének mindazonáltal nem sikerült megvilágítania az Egyesült Államok politikáját, elsősorban a Szovjetunióval szemben. Azon egyszerű oknál fogva nem sikerült, mert a beszéd megpróbálta összeegyeztetni az ösz- szeegyeztethetetlent: az enyhülés eszméihez és a szovjet —amerikai kapcsolatok megjavításához való hűséget a Szovjetunió elleni nyílt támadásokkal, a hitleri agresszió elleni harcában húszmillió fiát és lányát elvesztő, békeszerető Szovjetunió iránti tiszteletet azokkal a rosszindulatú és hamis leírásokkal, amelyek a Szovjetunió tevékenységéről szólnak, és amelyek hasonlóak a “-hidegháború« idején az amerikai lapokban megjelent legrosszindulatúbb írásokhoz. Az amerikai közvélemény pozitív Az Egyesült Államok elnöke és tanácsadói nem kételkedhetnek abban, hogy a Szovjetunióban figyelemmel fogadták és tárgyilagosan értékelték ezt a beszédet. Nem maradtak figyelmen kívül a beszédben foglalt pozitív kijelentések, amelyek tanúsítják az amerikai vezetők kénytelenek számolni azzal, hogy az ország politikai köreiben és a közvéleményben széles támogatást élvez az enyhülés”. „Világos, hogy az Egyesült Államok által az enyhülés érdekében tett lépéseket felsorolva, az elnök nem véletlenül hagyott figyelmen kívül két nagyon fontos dokumentumot: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak alapjairól és a nukleáris háború veszélyének csökkentéséről szólót. Ezekben a dokumentumokban erőteljesen hangsúlyozzák egyebek között azt a tényt, hogy mindkét hatalom az enyhülés és az ebből fakadó kölcsönös kötelezettségek javára döntött”. A továbbiakban a lapok megállapítják: „A Szovjetuniónak és szövetségeseinek azonban legalább annyi indoka van nyugtalankodni a holnap miatt, különösen a katonai potenciál a NATO által elfogadott fokozásának és korszerűsítésének hosszú távú programjai fényében. És itt meg kell vizsgálni egy rendkívül fontos kérdést a leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatos magatartásról, azt a kérdést, amelyet próbakőnek lehet tekinteni a felek valódi szándékának felderítéséhez”. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalásokkal és a hadászati fegyverek korlátozásáról - tartott tárgyalásokkal kapcsolatban a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz a még fennálló kérdések kölcsönösen elfogadható alapon történő sikeres összehangolására. Az amerikai vezetés azonban, noha szavakban elismeri a megállapodás megkötésének fontosságát, valójában nem mutatott készséget a még össze nem egyeztetett kérdések konkrét megvitatására. Mesterséges akadályokat keltenek a leszereléssel foglalkozó egyéb tárgyalásokon is. A hivatalos cáfolatok ellenére gyakorlatilag folytatódik az a politika, hogy a leszerelésről szóló tárgyalásokat más, azokkal egyáltalán össze nem egyeztethető kérdésekkel kapcsolják össze. Az említett tárgyalásokat a jelek szerint csupán arra akarják felhasználni, hogy leplezzék militarista politikájukat. A katonai előkészületek fokozásával párhuzamosan változásokat jelent az Egyesült Államok irányvonalában az afrikai országokkal szemben a nyílt, intervenciós neokolo- nista politikára való áttérés. Erről tanúskodnak a zaire-i események, az ország belügyeibe való, számos nyugati állam által Washington politikai és katonai vezetésével végrehajtott fegyveres beavatkozás. A zaire-i eseményekről egyébként a nyugati hírügynökségek tájékoztatásaiból értesültek Moszkvában. Shabá- ban semmilyen minőségben nincsenek szovjetek vagy kubaiak. Hasonlóképpen nincsen ezen a területen a Szovjetunió tulajdonában levő réz-, kobalt- vagy uránbánya. Minden ilyen létesítmény a nyugati országok, elsősorban az Egyesült Államok tulajdonában van. Az amerikai kormány politikájában jelenleg tapasztalható változás — mint bebizonyosodott — sérti a szovjet— amerikai kétoldalú kapcsolatokat is. Több szempontból is káros. Lehetetlen nem észre venni, hogy célja a még csupán szerény alapokra támaszkodó kölcsönös bizalom kikezdése, annak a bizalomnak a megingatása, amely szívós munkával, erőfeszítéssel és türelemmel jött létre, s amely oly fontos a béke megszilárdítása, a fegyverkezési hajsza megszüntetése és az enyhülés továbbfejlesztése szempontjából. A lapok a továbbiakban az- amerikai—kínai viszonyról írnak. Semmiképp sem szolgálja a bizalom erősödését, hogy Washington újabban körüludvarolja Kínát. Az a törekvés önmagában, hogy a kínai kártyát kijátsszák a világ- politikai játékban, az amerikai politikusok számára sem újdonság. Az Egyesült Államok vezetői azonban belátták hogy-ezt a kártyát nem lehet kijátszani anélkül, hogy ne veszélyeztetnék a béke ügyét, sőt az Egyesült Államok nemzeti érdekeit. Ugyanakkor egyes, Washingtonban magas tisztségeket betöltő személyiségeken a dolgokból ítélve, annyira elhatalmasodtak a szovjetellenes érzelmek, hogy ügyet sem vetnek etre a veszélyre. Ezek a személyiségek szemet hunynak afelett, hogy a Kínával a szov- jetellenesség alapján létrejövő szövetség útját állná a Szovjetunióval való együttműködés lehetőségeinek a nukleáris háború veszélyének csökkentése, s ennek megfelelően a fegyverkorlátozás területén. Ezek a személyiségek megfeledkeznek arról is, hogy a kínai vezetés ezen a területen a saját játékait űzi. Ha az Egyesült Államoknak és a NATO-országoknak nincs kifogásuk az ellen, hogy a saját érdekükben kihasználják a szovjet—kínai kapcsolatokban jelentkező nehézségeket, akkor a pekingi vezetés arra fog NOGRAD - 1978. június 17., szombat | gondolni, hogy a végsőkig kiélezze a szovjet—amerikai kapcsolatokat és a kiélezett helyzetet ne az amerikai, hanem saját érdekeinek megfelelően aknázza ki. A szovjet— amerikai konfrontáció, pontosabban a háború Peking hőn óhajtott álma. Lehet, hogy Washingtonban nem elhamarkodva, hanem hideg fejjel gondolkodnak erről a kérdésről. A washingtoni hivatalos változat azt hirdeti, hogy minden a Szovjetunió és a szocialista országok döntésén múlik, hogy a kapcsolatok fejlesztése az enyhülés, avagy a „hidegháború” útján folytatódjék-e. Ez az állítás azonban nem állja ki a próbát. Ezt a változatot még az alkotói sem képesek alátámasztani. A tények helyett üres szavak maradnak. Valószínű, hogy még a leghiszékenyebb emberek — akik elhiszik a zaire-i—szovjet beavatkozásról szóló híreszteléseket — sem értenek egyet azzal, hogy az Egyesült Államoknak válaszképpen meg kellene torpedóznia például az enyhülést, vissza kellene térnie a hidegháborúhoz, vagy legalább is meg kellene nehezíteni a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról tartott tárgyalásokat. Az amerikai belpolitikával kapcsolatban a szovjet lapok megjegyzik: Nem kis jelentősége van — szemmel láthatóan — az Egyesült Államok belpolitikai helyzetének sem, különös tekintettel az infláció és a munkanélküliség problémájának éleződésére, a világ leggazdagabb tőkésországában élő fekete és fehér állampolgárok millióinak nyomorára, a tömeges bűnözésre. E problémák éleződése, amelyekről mesterségesen keltett külső aggodalmakkal próbálják elterelni a figyelmet, és a kormány teheNépünk túl A Szovjetuniónak nincs szándékában támogatni az ilyen ötletek szerzőit. Népünk túl sokat látott, túl sokat átélt ahhoz, hogy megtörjön, meghajoljon a kard- csörtetés előtt. A béke útját választotta, s nem engedi, hogy letérítsék erről az útról. Nem fogadjuk el a felhívást, hogy csatlakozzunk az enyhülésnek, milliók békés jövőbe vetett reményének, magunk és gyermekeink emberhez méltó, életre való lehetőségének eltemetéséhez. Az amerikai politika által bonyolulttá tett helyzetben a Szovjetunió ismét megerősíti törekvését, hogy a nemzetközi enyhülésének és az Egyesült Államokkal fennálló kölcsönösen előnyös jó kapcsolatok fejesztésének útján tétlensége tápot ad a kormány „gyengeségéről”, „puhaságáról” szóló vádaknak. Az olyan szavak, mint a „szilárdság”, a „kemény irányvonal” rendkívül népszerűvé váltak a Egyesült Államokban, alkalmazásuk járványszerű méretet öltött. Különösen érvényes ez a küszöbön álló kongresszusi választások előestéjén, valamint távlatilag az elnökválasztások előtt. Sajátos verseny kezdődött egyes politikusok között, ki helyezkedik „keményebb, pozícióra nemzetközi ügyekben”, ki fog „keményebben” tárgyalni a Szovjetunióval. Természetesen a keménység, a bátorság hasznos tulajdonság minden politikus esetében. De csak abban az esetben, ha jótékony célokra irányul, ösz- szeegyeztethető a politikai bátorsággal, azzal a képességgel, hogy valakit magasabb érdekek vezérelnek, nem pedig kicsinyes, pillanatnyi előnyök, azzal a képességgel, hogy előre értékeljék mai cselekedeteik következményeit. A világ közvéleményét izgatja az a kérdés is: hogyan válaszol a Szovjetunió az amerikai politika megkeménye- désére. A kérdés annál inkább időszerű lesz, minél inkább szembeötlő az Egyesült Államok számos lépésének nem eléggé átgondolt, sőt egyenesen provokációs mivolta. Ez különösen arra vonatkozik, hogy megpróbálják hazánkat bevonni a fegyverkezési hajsza újabb fordulójába, amely megfelel a politikai szóváltás „hidegháborús” szellemének, a gazdasági és kulturális kapcsolatok kiforgatásának stb. Az ilyen jellegű lépések szándékos ösztönzése teljesen átlátszó — nemcsak az enyhülést akarják aláásni, de mindezt lehetőleg idegen kézzel akarják véghez vinni. Ezért a felelősséget azonban nem vállalják magukra. sokat látott haladjon, ha az Egyesült Államok is így akarja. A sikeres haladás érdekében — amely nemcsak a két ország, hanem az egész emberiség, a világbéke alapvető érdeke — kölcsönösségre és az amerikai kormány vezetői részéről a békepolitika irányában tanúsított megértésre van szükség. „A nemzetközi kapcsolatokban nincs fontosabb cél, mint az enyhülés megőrzése és elmélyítése, a béke megszilárdítása és a leszerelés. És nincs olyan cél, amelyik jobban rászolgált volna arra, hogy az értük vívott harcba mindenki teljes erejéhez és lehetőségeihez mérten kapcsolódjon be”. A cikk mellett a szovjet lapokban állásfoglalás is jelent meg az amerikai politikáról. Lázár György vezeti a KG^T 32. ülésszakán résztvevő magyar küldöttséget Június 27-én Bukarestben tik magukat. A magyar kül- megnyílik a Kölcsönös Gaz- döttség Lázár Györgynek, a dasági Segítség Tanácsának Minisztertanács elnökének ve- 32. ülésszaka. Az ülés- zetésével utazik Bukarestbe, szakon a tagországok miniszterelnöki szinten képviselte- (MTI) Hivatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezett a mongol külügyminiszter. Mangalin Dügerszürent a repülőtéren vendéglátója, Púja Frigyes külügyminiszter üdvözli. Üdvözlő táviratok a magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésének 30. évfordulója alkalmából EDWARD GIEREK elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, HENRYK JABLONSKI elvtárs, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke, PIOTR JAROSZEWICZ elvtárs, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Varsó ! Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek, s a testvéri lengyel népnek országaink barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződése aláírásának 30. évfordulóján. Az 1948. június 18-án megkötött szerződés kiemelkedő jelentőségű okmány országaink, népeink hagyományos barátsága történelmének és kiindulópontja a marxizmus—le- ninizmus, a proletár internacionalizmus eszméi alapján fejlődő, új szocialista tartalmú barátságunknak. Sokoldalú együttműködésünk állandóan fejlődik és mélyülő kapcsolataink valamennyi területén, és az eredményesen szolgálja mind a szocialista közösség országainak érdekeit, mind népeink javát. Az 1968. májusában aláírt új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünk megerősítette és továbbfejlesztette a 30 évvel ezelőtt lefektetett elveket és közös célokat. Örömünkre szolgál, hogy barátsági szerződésünk is megbízható eszköze együttműködésünknek a szocialista építőmunkában, a nemzetközi tevékenységben, népeink barátságának erősítésében. Az ünnepi évforduló alkalmával szívből kívánunk továb. bi sikereket a testvéri lengyel népnek a fejlett szocialista társadalom építésében, hazája felvirágoztatásában, a nemzetközi béke és biztonság szolgálatában. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. ■fr KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Budapest A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulója alkalmából a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa és kormánya, a lengyel nép nevében szívélyes üdvözletünket küldjük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és kormányának, a testvéri magyar népnek, és személy szerint önöknek,' kedves elvtársak. További sikereket kívánunk a szocializmus építéséhez országukban. • • -i A 30 éve megkötött szerződés új korszakot nyitott ál. lámáink és népeink kapcsolataiban, megteremtette e kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének lehetőségét. A lengyel és a magyar nép hagyományos barátsága és együttműködése az eszmei és politikai közösség alapján fejlődhetett tovább, amelyet a két marxista—leninista párt, a LEMP és az MSZMP szoros együttműködése tett lehetővé. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a kapcsolatok fejlesztésének a szerződésben lefektetett irányai az elmúlt harminc év során konkrét tartalommal teltek meg a politikai együttműködés, a gazdasági kapcsolatok erőteljes fejlesztése, a széles körű kulturális és tudományos együttműködés, valamint a két ország lakosságának közvetlen kapcsolatai terén. A népi Lengyelország nagyra értékeli testvéri szövetségét és együttműködését a Magyar Népköztársasággal. Nagy elismeréssel tekintünk a szocialista építésben elért kiemelkedő eredményeikre, valamint arra a tevékenységre, amelyet Magyarország fejt ki a biztonság, az enyhülés és a népek közötti békés együttműködés megerősítése érdekében. Mély meggyőződésünk, hogy pártjaink, államaink és népeink testvéri barátsága és együttműködése mind jobban fejlődik és erősödik a két ország javára, a szocialista közösség egysége, a béke és a szocializmus érdekében. Önöknek kedves elvtársak további sikereket kívánunk és a testvéri magyar népnek az MSZMP XI. kongresszusán meghatározott nagyszerű feladatok megvalósításához. EDWARD GIEREK, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, HENRYK JABLONSKI, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke, PIOTR JAROSZEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Az évforduló alkalmából táviratváltásra került sor Púja Frigyes külügyminiszter és lengyel kollégája, Emil Wojta. szék külügyminiszter között. (MTI) Világűrben a Szojuz—29 (Folytatás az i. -oldalról) valjonok belorussziai származású, Minszk közelében, Belője faluban született, 1942- ben. A pilótaiskolát 1963-ban végezte el Balasovóban, s katonai szállítórepülőgépek pilótája lett. Még a repülő- tiszti iskolában lett párttag, 1962-ben. 1967-ben került az űrhajósalakulathoz. Több ízben vett részt kozmikus berendezések kipróbálásában, űrhajók és űrállomások földi irányításában, s közben elvégezte a Gagarin repülőakadémiát is. Kovaljonok a múlt év októberében — Valerij Rjumin társaságában — a Szojuz—25 űrhajón már megközelítette a Szaljut—6 űrállomást, de az összekapcsolási manőver során fellépett rendellenesség miatt biztonsági okokból visz- szatért a Földre. Űtjáért megkapta az űrhajóspilóta megtisztelő címet. A Szojuz—29 fedélzeti mérnöke, Alekszandr Ivan- csenkov két évvel idősebb az űrhajó parancsnokánál: 1940- ben született egy Moszkva környéki városban, Ivantye- jevkában. 24 éves korában végezte el a moszkvai repülésügyi főiskolát s tervező- mérnökként egy tervezőirodában dolgozott, 1972-ben vették fel az SZKP tagjainak sorába. Ekkor már két éve volt résztvevője az űrhajóstanfolyamnak, ő is elvégezte a Szojuz típusú űrhajók és a Szaljut űrállomások kezelésének, irányításának teljes tanfolyamát. Több ízben volt már tartalékűrhajós és ilyen minőségben részt vett a közös szovjet—amerikai űrkísérletben, a Szojuz—Apollo programban is. Ez az első „igazi” űrrepülése.
