Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-02 / 128. szám
Élelmiszerexport Magyarországról Fegy rVPI* az élelmiszer> de legalábbis kemény cikk. Mint az olaj vagy más energiahordozók. E megállapítás nem túlzás — elég átfutni a tőzsdei árakat, a nemzetközi listákat, hogy kellő bizonyságot nyerjünk erről. Számunkra különösen hangsúlyos a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek piaci helyzete: élelmiszer-gazdaságunk az utóbbi évek fejlődésének hatására nem csupán önellátó már, hanem jelentős exportőr is. Hogyan alakult, alakul a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeink kivitele? Milyen szerepet játszik ez devizamérlegünk alakításában, külkereskedelmi forgalmunkban? A Központi Statisztikai Hivatal hónapról hónapra kiadott gyűjteményeiből kitűnik, hogy az ágazat termelésének, kapacitásának növekedése arányában mind nagyobb részt vállal az exportfeladatokból. Legalábbis így van ez több év átlagát, például a IV. ötéves terv éveit figyelembe véve. Érdekesebb, s talán árnyaltabb a kép azonban, ha a tavalyi mezőgazdasági és élelmi- szeripari kivitel alakulását áttekintjük. Szembetűnik, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kivitele nem érte el a kitűzött szintet. Jelentősen nőtt ugyan a rubelelszámolású többlet, viszont a dollárelszámolású kivitelben lemaradás keletkezett. Mindebben közrejátszottak a tőlünk független világpiaci okok éppenúgy, mint hazai eredetű hibák és problémák. Közismert, hogy tavaly számunkra kedvezőtlen változások mentek végbe több fontosabb mezőgazdasági cikk árában: a kávé ára mintegy 38, az állati fehérjéé 23, a növényi fehérjéé pedig 14 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor a búza ára csökkent, így a legnagyobb kiesést e termék a vártnál alacsonyabb szintű ára miatt szenvedtük el — ösz- szességében az árveszteség megközelítette az egymilliárd forintot. Még nagyobb gondjaink lettek volna a nem szocialista kivitellel, ha a vágott baromfik, a hasított sertés, a marhahús, a szálas takarmány — liszt stb. exportjának értéke nem gyarapszik tekintélyes mértékben. Megjegyzendő azonban, hogy mindezek kiviteli többlete nem tudta ellensúlyozni a búza és kukorica kiviteli értékének csökkenését. Ennyit azokról a tényekről, amelyeknek elemzése s a tanulságok levonása az idén sem mulasztható el. Különösképpen nem azoknak az okoknak az alaposabb földerítése, amely az élelmiszer-gazdaságot hátráltatja lehetőségeinek kiaknázásában. Nemrég tartott ülést az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága, amelyen több, az exportot is érintő probléma is szóba került. Egyebek mellett az, hogy húsiparunk — az élelmiszerexport 50 százalékát teszi ki — egyszerre birkózik a fejlesztés, a termelés gondjával. Miközben a mennyiségi feladatoknak is eleget kell tennie, napról napra fokozódnak azok a minőségi, egészségügyi előírások, amelyeket az importőr országok állami szervei írnak elő. A mai élelmiszer-világpiacon ugyanis a vásárló már nem csupán a készterméket vizsgálja, hanem arra szintén kíváncsi, hogy az milyen körülmények között készült. Rendkívül szigorúak ezek az egészségügyi előírások: ahol nem olyan rég még megfelelt a fa, most műanyagot, vagy rozsdamentes acélt kívánnak, a meszelés helyett kerámiaburkolatot. Jellemző, hogy egyes nyugat-európai, tengerentúli importőrök azt is előírják, hogy fanyelű késsel nem dolgozhat a hentes, amikor megrendelésére készíti a szalámit, sonkát stb. S már nemcsak a húsipart érinti, hogy egyre szűkebbnek minősülnek a hazai hűtőtárolók. Hiszen a kedvező világpiaci árak kivárásához, eléréséhez rendszerint rövidebb- hosszabb ideig hűtőházban kell elraktározni a baromfihúst, vagy éppen a vágott sertést, marhahúst, a zöldséget. S ha nincs ilyen — akkor kénytelenek vagyunk mérsékelt áron áruba bocsátani e cikkeket. Tény, épülnek új hűtőházak Székesfehérváron, Miskolcon, Győrben stb. — de máról holnapra nem lehet minden igényt kielégíteni. Szerepe lehet ezért a pontosabb, szervezettebb termelésnek és betakarításnak, illetve feldolgozásnak, illetve az eléggé ki nem használt szállítási, ütemezési tartalékok kiaknázásának. A példákat hosz- szasan lehetne sorolni, ám ennyi is elég, hogy világosan kiderüljön: vannak olyan lehetőségek, amelyek bár nem hoznak látványos megoldást, mégis enyhíthetnek a gondokon. Az idén nem kisebbek a mezőgazdaság és élelmiszeripar termelési, illetve exportfeladatai, mint tavaly. A mezőgazdasági termelés 2—3, az élelmiszeripari termelés 4— 5 százalékos növekedésével számolunk. Ám a mezőgazdasági és élelmiszeripari export tervezett növekedése több mint 11 százalék! Feszített feladat ez. Bár a szocialista országokkal kötött államközi megállapodások biztonságot nyújtanak a rubelelszámolású kivitel teljesítéséhez, a tőkésországok piacain- a szó igaz értelmében meg kell küzdeni minden százaléknyi növelésért. M. I. Selejt nélkül r A Salgótarjáni Kohászati Üzemek rúdhúzó üzemének dolgozói az első negyedévben 55, azóta pedig további 50 tonna többletet értek el. Nagy szükség van a gyárban készülő rúdacélokra, hiszen a járműprogram nem nélkülözheti.' Napjainkban különösen hangsúlyozott figyelmet fordítanak a lapos, a pólus és a vékony rúdacéltermelés fokozására. Ezekből fontos alkatrészek készülnek, s a minőségi igények is fokozott követelményeket támasztanak az üzem dolgozóival szemben. A második negyedévre előírt .5043 tonna rúdacél megfelelő minőségben és jó ütemben készül. Az üzem hatáskörében a szocialista origádok közreműködésével igyekeznek minden jelentkező, termelést gátló akadályt feltárni és megszüntetni. Ennek köszönhető, hogy az üzem az év eddigi szakaszában selejtet nem gyártott. Együttműködés A Ganz-MÁVAG mátrano- váki gyáregységének dolgozói már évek óta jelentősen kiveszik részüket a környező általános iskolák tanulóinak támogatásából. Legutóbb — éppen a gyermeknapon — ismét újabb együttműködési szerződést kötöttek a Tóth Bu- csoki István nevét viselő úttörőcsapattal, amelyben a gyáriak vállalták: a gyermekek nevelését, egészséges életmódjának segítését szorgalmazzák. Ennek első ékes bizonyítéka, hogy a gyáregység KISZ-bizottságának képviselői a szerződésmegkötést követően kétezer forintos utalványt adtak át a fiataloknak, sportszerek vásárlására. Gyáregység — fiataljaiért A Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében a dolgozók létszámának csaknem háromnegyed része harminc éven aluli. Éppen ezért fordítanak — főleg az utóbbi négy év óta — nagy gondot a munkaidőn túli tevékenységük szervezésére. Ami egyrészt hozzájárul a még jobb közösségi szellem kialakításához, másként tevőlegesen is segíti a gyáregység előtt álló feladatok megoldását. E fontos teendőkből nagyrészt vállal magara a KISZ-szervezet is; rendszeresen értékeli a végzett munkát, s jutalmazza a legjobbakat. A múlt hét végén is huszonegy fiatalt részesítettek kétnapos, Sopron környéki jutalomkirándulásban. Lakáshoz jutnak A Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárában csupán a múlt évben huszonegy fizikai dolgozó jutott gyári segédlettel lakáshoz, s a részükre folyósított támogatás összege meghaladta a másfél millió forintot. Az utóbbi néhány évben hetvenhét — közülük hetven harminc év alatti fiatal —közvetlen a termelésben részt vevő munkás költözhetett be új otthonába. A balassagyarmati gyár vezetői továbbra is szorgalmazzák a dolgozók lakásépítést s -vásárlást célzó támogatását, hiszen mindez nagyban hozzájárul a törzsgárda kialakításához, számuk növeléséhez. Szenvedélyes tettrekészséggel A végrehajtást kell megszervezni Ez derült ki abból a szenvedélyes, tenriakaró vitából, ami a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat szerkezet- építő pártalapszervezete legutóbbi taggyűlését jellemezte, ahol a Központi Bizottság áprilisi határozatának szellemében elemezték munkájukat, beszéltek a további tennivalókról. Az alapszervezethez tartozó párttagoknak nagy a felelősségük, hogy Salgótarján és vonzáskörzetébe tartozó ipari létesítmények és lakások jó minőségben és határidőre elkészüljenek. Mindkét területen bajok vannak. Ez derült ki Pohánka Sándornak az alapszervezet titkárának a beszámolójából. Az ipari építkezéseken — főleg a Zagyva innál — a korábbi ütemhez képest visszaesés van. Ugyanakkor minden munkahelyen akad mit tenni a minőség javítása érdekében. Miben látták a mostani helyzet okait és a jelenlegi hullámvölgyből való kilábalást az alapszervezet tagjai? ELŐSZÖR A SAJÄT PORTAN Pohánka István' generálépítésvezető mondta ki, hogy az alapszervezet kommunistáinak elsősorban saját portájukon kell rendet teremteni. Nem vezet célra az olyan gyakorlat, amely 60 százalékos teljesítményt 100 százaléknak számol el, hogy meglegyen a dolgozó bére. így nem lehet se munkafegyelmet tartani, sem a munkaidőt, sem az igen szűkös munkaerőt jól kihasználni. Oláh József szerint rontja a munkafegyelmet, szervezetlenné teszi a munkát, ha az egyik vezető megváltoztatja a másik utasításait az előző tudta nélkül. Egyöntetű volt a vélemény, hogy egyes vezetők igénytelenek beosztottjaikkal szemben. Nem követelik meg a folyamatos, jó minőségű munkát. Ez a helytelen felfogás, és ennek megfelelő gyakorlat melegágya a tétlenségnek, a szervezetlen, kapkodó rossz minőségű munkának. Pintér Sándor művezető nekikeseredve mondta: — Hat gépkezelő volt kint az építkezésen. Nem került mindegyiknek munkája. De arra egyik sem vállalkozott, hogy nekünk habarcsot keverjen. Mondván: ez nem tartozik az ő hatáskörébe. Talán az lenne a jobb, ha elnézném, hogy tétlenkedjenek? E gondolatot tovább folytatva a párttitkár a következőket válaszolta: javaslom a vállalat vezetőinek, hogy nevezzenek ki a gépkezelőkhöz egy brigádvezetőt, aki összefogja és irányítja a munkájukat. Egyébként a felszólalók mindegyike utalt arra, hogy a gyorsabb előrelépés, a hatékonyabb munka megkívánja a célratörőbb, következetesebb végrehajtást, hogy az alapszervezet tagjai ne csak példát mutassanak a maguk területén, hanem segítsenek a rend, a fegyelem, a jó minőségű munka megvalósításában. Ezt a gondolatot elemezve, került szóba, hogy jó lenne, ha az alapszervezet párttitkára és a munkában érdekelt más pártalapszerve- zeti titkárok együtt is beszélnék meg a közös tennivalókat, a követendő gyakorlatot. Érre azért van szükség, mert az alapszervezet hatókörén túleső dolgozók közül igen nagy azoknak a száma, akik az alapszervezetek kommunista vezetőinek — művezetők, generál-építésvezetők — arra a kérdésére: miért nem dolgoznak rendesen, ilyen és ehhez hasonló válaszokat adnak: — Úgysem maga számol el bennünket. Maga nem parancsol nekem, nem maga adja a pénzt. Ugyanez a válasz akkor is, ha a kommunista művezetők csak ennyit szólnak: nézzetek már jobban a minőségre is! S itt elérkeztünk a második megoldásra váró gondhoz. EGYMÁSNAK BETARTANAK A régebbi munkaszervezetben a generál-építésvezetőn, meg a hozzá beosztott művezetőkön múlt, ki, mennyi bért kapott. A mostani technológiai sorrendben a generálépítésvezető csupán koordinál, vagyis a különböző technológiai szervezetek vezetőivel megbeszéli, kinek, mikor kell belépni a folyamatos munka érdekében. Ezek a vezetők viszont idő hiányában nem látják, hogy beosztottjaik milyen munkát végeznek, ki, hogyan tevékenykedik. Az építkezésen jelenlevő művezetőknek viszont semmiféle joguk nincs, hogy kifogástalan, jól szervezett, folyamatos munkát követeljenek meg az illetékes, munkásoktól, mivel azok nem tartoznak a hatáskörükbe. önként adódik a kérdés: a mostani technológiai szervezet szüli-e ezt a fajta rossz magatartást, vagy pedig a végrehajtó vezetők szemléletében és gyakorlatában van a hioa? Pohánka ^István szerint a szakiparosok már régen ilyen technológiai szervezetben, végzik munkájukat. Nem is rosz- szul! Ez a tapasztalat tehát az utóbbi feltételezést erősíti meg. Meg a felszólalók — Zsélyi Béla, Oláh József, Pintér Sándor, Kecskés Sándor — véleménye, akik egyöntetűen vallják: a különböző technológiai szervezetek vezetői egymásnak betartanak. Mondván: ez nem az én dolgom, ez nem az én feladatom. Ha a vezető így vélekedik, ugyanúgy cselekszik a beosztott dolgozó is! Eredménye: inkább tétlenkednek, minthogy dolgozzanak. Ezt a széthúzást kell mielőbb megszüntetni. Aki pedig nem hajlandó az új követelményeknek megfelelően 'irányítani, ellenőrizni és számon kérni a munkát azt olyanra kell kicserélni, aki nem tűri meg a munkaidő pocsékolását, a fegyelmezetlenséget, aki természetesnek- tartja, hogy távollétében azok ellenőrizzék beosztottjaikat, akik mint vezetők dolgoznak ott. Átmenetileg talán nem ártana nagyobb jog- és hatáskört adni a generál-építésvezetőnek. KAPKODÁS NÉLKÜL Igaza van Angyal Sándor építésvezetőnek, mikor azt mondja, hogy a mostani helyzetben, amikor mindenütt sürgős a munka, kapkodással nem lehet előre jutni. Ha már az indulásnál objektív okok miatt nem tudták tartani az ütemességet, akkor most úgy kell szervezni a folyamatos munkát, hogy tovább ne rontsák, hanem inkább javítsák a helyzetet. A taggyűlés állásfoglalásában kimondta, hogy így nem mehet tovább. Tenni, cselekedni kell mindenkinek, hogy a tavalyi fellendülést követő idei hanyatló időszakot ismét fellendülés kövesse. Mert még van idő, és lehetőség a felébredésre. V, K. KISZ-küldött Foglalkozása: vájár — Kedves gyerekkori emlékem, amikor nyolcadikos koromban — az úttörőmozgalomban végzett tevékenységemért — egy tollat kaptam jutalmul, a minket támogató KISZ-esektől. Arra az ajándékra a mai napig valami megmagyarázhatatlan örömmel gondolok vissza — kezdi a beszélgetést Balázs István, akit a KISZ salgótarjáni járási bizottságának küldöttgyűlésén megyei Küldötté választottak. — Hogyan alakult az élete, az általános iskola elvégzése után? — Mivel édesapám bányász volt, hamar megismerkedtem, a bányászok életének minden szépségével. Ezért léptem az ő nyomdokaiba. A nagybáto- nyi vájárképző intézet hallgatója lettem — ott vettek fel 1959-ben a KISZ-be is — és 1962-ben már okleveles vájárként szálltam le a mélybe. Tizenhat éve dolgozom a Nógrádi Szénbányák szorospataki aknaüzemében. — Amikor odakerül a bányához egy fiatalember, akkor ön mint nagyüzemi KISZ-titkár, hogyan foglalkozik vele? — Az a baj, nem kerül oda! Nincs utánpótlás. Nem népszerű a pálya, és nagyon hiányzik a megyéből egy vájáriskola. Ha mégis jelentkezik valaki, már a felvételnél igyekszünk megismerni és felkészíteni a KISZ-tagságra. Megbízatásokat kap, tanítjuk, irányítjuk, segítjük a munkában. És csak akkor kerülhet be a KISZ-be, ha már tisztában van a jogaival, és a kötelességeivel. Közben természetesen egy szocialista brigád is védőszárnyai alá veszi. — A szombati megyei küldöttgyűlésre milyen hozzászólással készül? — A Nógrádi Szénbányákhoz tártozó fiatalok képviseletében, az ő eredményeikről — négyszer elnyertük a KISZ kb vörös vándorzászlaját, — és gondjaikról, teendőikről beszélek. A nagy értékű gépek maximális kihasználtsága még mindig megoldatlan, mert akadozik az alkatrészellátás. A mi dolgozóink bérezése az országos átlag alatt van. A szociális ellátottság tökéletesítésében is van mit tenni. Megkérem a küldöttgyűlés résztvevőit, hogy segítsenek a szorospataki járási úttörőtábor építésénél, mert szeretnénk az idén átadni a diákoknak. A fiatalember hirtelen elhallgat. Némán figyeli az ablak mögött elsuhanó járműveket, és a tavaszi verőfényben andalgó embereket. Hosszú percek múlva megkérdezem: — Most mire gondol? — Egy nyakkendőre. Ezekben a percekben kötik a tízéves kislányom nyakába. Úttörővé avatják. Remélem, emlékezetes esemény az ő számára is. Rajta kívül van még egy négyéves kislányom. — A felesége? — Bérelszámoló az aknaüzemnél, és nagyon büszke vagyok rá: idén kapta meg a tízéves KISZ-tagságért járó emlékérmet. Néha ali" látjuk egymást. A tanulás, a társadalmi munka miatt nehéz ösz- szeegyeztetni a szabad időnket. De megéri, mert ezekkel nemcsak mi válunk többé, hanem a körülöttünk élő emberek sorsát, életét is könnyebbé és szebbé tehetjük. Tőcsér Julianna 1971-től dolgozik a Fémbútor Ipari Szövetkezet rétsági telepén Bokor Jánosné, a Nógrádi Sándor aranykoszorús szocialista brigád vezetője, aki a közelmúltban — az eddig végzett munkája elismerésekén t — megkapta a Kohó- és Gépipari Minisztérium kiváló dolgozója címet. Kezdeményezésére a brigád vállalta a felső petényi gyermekotthon segítését, rendszeresen felkeresik a gyerekeket, ajándékokkal, játékokkal kedveskednek nekik. fotó: —bábéi— | NÓGRÁD — 1978. június 2., péntek ^«5
