Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-25 / 121. szám

Fogas kérdés Eg y beteg kálváriája Napok óta fájt a fogam. Féltem a húzástól, de ami­kor már nem birtam tovább, elmentem a fogászatra. Vár­tam egy Ideig, de nem került rám f sor. Kiderült, éppen váltás, takarítás folyt. Nem tudtam mit tegyek. Várjak, vagy ne. De amikor meghal­lottam, hogy nö a fogorvos, összekaptam magam, hogy megyek, mert csúnya gyöke­re van a fogamnak, még férfinak is nehéz kihúzni. Megszenved vele, akárcsak én. Az ott levők mondták, ha már ilyen sokáig vártam, ne menjek el. Dicsérték a dók- ' tornőt, nagyon ügyes keze van. Hát vártam. Rámkerült a sor. Mondtam, hogy nehe­zen jön ki a fogam. Azt mondja nem baj, ad injekci­ót. Hozzá is fogott. De nem boldogult vele. Mondtam, hogy nagyon rosszul érzem magam. Pedig tudok tűrni, háromszor műtötték. A nő­vér •'tvitt egy másik helyiség­be. Ott vártam, amíg átutal­ta’: a szájsebészetre. Ott sza­badítottak meg aztán a kí­noktól. A főorvos azt mond­ta, ő nem vehet táppénzbe, de ír egy levelet, s ha az­nap már nincs körzeti rende­lés, másnap reggel vigyem el. Másnap el is mentem. Oda­adom a körzeti orvosnőnek a levelet. ö meg rámförmed, hogy engem tegnap nem is látott. Nála nem voltam, ő a /lapot nem igazolja. Ez csak most jön divatba, hogy egy foghúzásért három nap­ra kiírjanak valakit. Szóhoz Nemdohányzók védelmében Az új menetrend kapcsán nemcsak egyes vonatok indu- lását-érkezését, illetve újabb járatok indítását tartalmazó rendelkezések kerülnek végrehajtásra, hanem az utasok is­métlődő kérésének is helyt adott a MÁV, intézkedve a do­hányzás káros hatásának mérséklésére. Május 28-án, mint­egy ezer vonatra kiterjedően nemdohányzó kocsikat iktat­nak a szerelvényekbe. Ezeknek még folyosóin is tilos a do­hányzás. A nikotinmentes kocsikat kívülről is megjelölik jelzőtáblákkal. Az intézkedésnek a nemdohányzók népes táborán kívül várhatóan a kismamák, illetve az apró gye­rekekkel utazók örülnek legjobban. Ófalu, újfalu? Sokszor hallani a mondást, hogy óváros, újváros, óközség, új község. E megosztó elneve­zések rendszerint a lakosság­tól erednek, mint ahogy Kis- terenyén is szájról szájra ter­jed, nem mindig ijiellékízek nélkül. A nagyközség fejlő­dését tekintve, változó állás­pont alakult ki. Ki, hol la­kik, annak a településrésznek szurkol. Vannak szép szám­mal, akik az óközség mellett állnak ki, melynek rokon- szenve még hosszú időre biz­tosítja, hogy ezt tekintsék a település központjának. Az itt lakók természetesen fáj­lalják, hogy annak idején az ABC-áruház nem erre épült. Ám egy újabb kérdés vár válaszra. Ugyanis a Kossuth Lajos utca frontján egy régi, rossz állagú ház található, melynek udvarában ma is is­kola van. Ennek a helyén ta­lán felépülhetne egy új isko­la, vagy egyéb, a község hasz­nára váló középület. Koós Kálmán Kisterenye * A kérdést továbbítottuk a Kisterenyei nagyközségi Ta­nácshoz,! ahonnan azt a fel­világosítást kaptuk, hogy a rossz állagú épületre jelenleg a nagyközség költségvetési üzemének még szüksége van. Ha felszabadul, lebontják. Helyére modern üzlethelyisé­gek kerülnek. Tiszteiéi a kornak Nagyon jól sikerült a nóg- rádsápi párt-, állami és tár­sadalmi szervek, valamint a termelőszövetkezet által meg­rendezett „öregek napja". A helyi művelődési ház zsúfolá­sig megtelt azon a délutánon. A megjelenteket Marosi Já­nos, a Hazafias Népfront he­lyi titkára, és Rédler István párttitkár köszöntötte. Ez­után óvodások és úttörők 6zívet melengető műsora, majd a helyi menyecskekórys fel­lépése szórakoztatta az ünne­peiteket. A műsor után meg­vendégelték a meghatódott, idős embereket, akik felsza­badultan emlékeztek vissza gyermekkorukra, munkás éle­tükre. A menyecskekórus tag­jai kedvességükkel, vidámsá­gukkal nótázásra, sőt még Gázt szerelnénk! Az idei, május 19-1 NÖGRAD utolsó oldalán „Több gáz” cím­mel megjelent egy írás, melyben többek között az olvasható: „ .. . A lakossági igényeket a legmeszebbmenökig kielégíti a vállalat.” Sajnos e tényt a salgótarjáni Hunyadi körút és Ságvári körút lakói nevében cáfolnom kell. Ugyanis tíz éve kérjük a földgáz bevezetését — hiába! A vezeték alig két-háromszáz méterre van. Legutóbb tanácstalanságunkban már a tévé Nyitott boríték című műsorához fordultunk. Most, hogy a NÖGRÄD-ban Ilyen szép cikket olvastunk a gázszolgáltató-tevékenységről, szeretőnk, ha találnának valami megoldást, hogy mi is gyarapft- hassuk a kielégített lakosság szá­mát, ahelyett, hogy — okkal — cáfolni vagyunk kénytelenek a fent idézett állítást. Hidasi József, Salgótarján, Hunyadi körút 17. egy kis táncra is rávették a nagypapákat, dédapákat. A nagymamákat nemkülönben. Az idős emberek a sikeres délután után e szavakkal bú­csúztak: „Köszönjük szépen. Nagyon jól éreztük magun­kat.” A községi HNF-elnökség, a pártszervezet és a Vöröskereszt vezetősége. sem juthattam. Csak annyit mondtam, visszamegyek a fo­gászatra. A szájsebészeten csodálkozott a főorvos. Mond­ta, hogy csúnya fogvésésem volt. Ezt kell, hogy igazol­ja. Irt egy újabb levelet. A körzetben a nővér vette v. el tőlem és kihozta a táppénzes­papírt. A vérnyomásomat is meg szerettem volna méretni. Gyógyszerre is szükségem lett volna. De hogyan tarthasson a beteg kapcsolatot az orvos­sal, ha az meg sem hallgat­ja? A fogammal — bölcses­ségfog — még utána is keze­lésre kellett mennem. Gyul­ladásos volt. A 10-es körzet doktornője szerint ez úgy lát­szik semmi. Takács Jánosné Elnyerték a brigádzászlót A salgótarjáni Ezermester és Üttörőbolt kollektívája bri­gádot alakított, mely Palóc Imre nevét vette fel. A hét­fős közösség. 1977-es forgalmi tervét 17 százalékkal túltelje­sítette. Társadalmi munkában segítik a salgótarjáni gyógyít­va nevelő intézetet, ahol kü­lönböző dekorációkat, udvar- rendezést vállaltak és végez­tek el. Tizenkét községi álta­lános iskolát kerestek fel, hogy a szülőknek ne kelljen az úttörőholmik megvásárlá­sa miatt befáradniok a salgó­tarjáni boltba. Emellett ter­mészetesen közös rendezvé­nyek — mozilátogatás, kirán­dulás — is bekerültek a prog­ramba. Elmúlt évi munkájuk alapján megkapták a szocia­lista brigádzászlót. —• g. — Arany­os vas/akodalont Ritka szép családi ünnepre került sor a közelmúltban Dejtáron. Nagy Lukács Vince és felesége emlékezett vissza arra, hogy hatvanöt eszten­dővel ezelőtt fogadtak egymás­nak örök hűséget. Az ember­öltőt jóban-rosszban egymás mellett töltő házaspár leánya, Bugyi Jánosné e napon ünne­pelte aranylakodalmát. A megható családi összejövetelen öt nemzedék apraja-nagyja ülte körül az ünnepi asztalt és kívánt békés, boldog napo­kat, jó egészséget és hosszú életet az ük- és dédszülők- nek. Csókási Lászlóné Balassagyarmat Katona jelöltek Sorozáson Salgótarjánban Felirat köszönti Salgótar­jánban a Kohász Művelődési Központ bejáratánál azokat a fiatalokat, akik most kerülnek a sorozó bizottság elé, hogy megállapítsák: alkalmasak-e katonai szolgálatra. Jönnek a fiatalok Salgótarjánból, a sal­gótarjáni járás valamennyi községből. Fegyelmezettek, jól öltözöttek, s valamennyien készséggel válaszolnak min­den kérdésre. A nagyteremben Berki Ti­vadar alhadnagy, a sorozó bi­zottság elnöke köszönti a fia­talokat. Mondandójának lé­nyege: a haza védelme min­den magyar állampolgár kö­telessége. Ennek egyik állo­mása a sorozás, majd a bevo­nulás után a honvédelmi kö­telezettséggel járó feladatok — a kiképzés, a szolgálat tel­jesítése — végrehajtása. Amíg az egyik teremben az adatok feldolgozására kerül sor, a másikban már az orvo­sok • végzik felelősségteljes munkájukat, míg az úgyneve­zett „szabadidősek” előadáso­kat hallgatnak. A témája a honvédelmi jogokról, kötele­zettségekről, a katonai szolgá­lattal járó feladatokról, az itt­hon maradottak anyagi és szociális helyzetével össze­függő teendőkről szól. Az MHSZ megbízottai arról szól­nak a fiatalokhoz, hogyan hasznosítsák azokat a gyakor­lati tapasztalatokat, amelye­ket az MHSZ-kiképzés során már itthon elsajátítottak, s mi több ezeket filmvetítések­kel is gazdagítják . . . A művelődési központ egyik termében Holczer Károlyné és társai előtt a fiatalok egymás után sorakoznak. Egyszerre hárman ülnek a széken. Zubó László Mátraszeléről, aki szakközépiskolai tanuló, épí­tőipari szakon tanul Salgótar­jánban , a Madách Gimnázium­ban. Bakos Gyula Dorogházá- ról jött a bizottság elé, a gépipari szakközépiskola nö­vendéke. Máté Csaba mizser- fai, ő Budapesten végzi szak- középiskolában a tanulmánya­it. A kérdések egymás után hangzanak el: milyen az isko­lai végzettsége, vagyoni álla­pota, szakképzettsége, kerese­te, egészséges-e a család, más szóval összesen 44 kérdésre kell adni választ a sorozáson levő katonajelölt fiataloknak. Valamennyien határozottak és őszinték. Nehezebb a helyzet a soro­zó bizottság előtt. Berki Tiva­dar alhadnagy először az or­vosokhoz irányítja a katona­jelölteket. Dr. Thassy Gábor, dr. Ábrahám Lajos és segítő­jük Lukács Gáspár masszőr veszi kezelésbe a fiatalokat. Míg Thassy doktor Handó Ist­vánnál —, aki mátraszelei és kohász — a testalkatot szem­léli és egyéb egészségügyi vizsgálatot végez, addig dr. Ábrahám Lajos Lengyel Lász­ló kazári kőművessel végzi el a vizsgálatot. Elsősorban arra kíváncsi, milyen a fiatalem­ber vérnyomása, vannak-e vérkeringési zavarai stb. Dr. Thassy Gábor és dr. Ábrahám Lajos sorozóorvosok fe­lelősségteljes munkát végeznek (— kép: — bábéi —) A felelősségteljes vizsgálat után egyetlen katonajelölt sem panaszkodik. Mindenki egészségesnek érzi magát és alkalmasnak arra, hogy eleget tegyen állampolgári kötelessé­gének. Már a sorozó bizottság előtt dől el, hogy Handó Ist­ván a légvédelmisekhez, Len­gyel László a harckocsizókhoz kerül bevonulás után. Velünk szemben ül a kazári Kelemen István is, aki szak­középiskolai érettségivel ren­delkezik. A kérdések egymás után hangzanak itt is. A vá­laszok egyértelműek. Nőtlen, üzemi technikus, büntetve nem volt, s így a sorozó bi­zottság elnöke koimondja a döntést: katonai szolgálatra korlátozás nélkül alkalmas. Műszaki alakulathoz kerül... A nagyteremben már egy­más mellett ülnek azok a fia­talok, akik „túlvannak minde­nen”. Néhányat megszólítot­tunk közülük. Farkas Zoltán rakodómunkás a Volánnál, Mátraszelén lakik, az egyik műszaki alakulathoz kerül. — Elvégeztem a nyolc álta­lános iskolát, tanulni már nincs kedvem. Talán a hon­védségnél? Nem tudom. Azt se bánnám, ha már most jú­niusban bevinnének, túllen­nék rajta. Tudom, hogy köte­lesség, be kell mennem, s ott is helyt kell állni . . . Mi a véleménye Csonka Oszkár karancssági fiatalem­bernek. Öt a sorozó bizottság az építő-műszaki alakulathoz osztotta be. Nőtlen, csak a le­szerelés után gondol a házas­ságra. — Egyszer az alkotmányban olvastam, hogy a haza védel­me minden állampolgár köte­lessége . . . Ha lesz rá mód, én szakmát szeretnék tanulni a honvédségben. A kazári Radics Gyula is a műszaki alakulathoz kerül. Már majdnem húszesztendős. — Hat testvérem van. Egy közülük katona. Magam is szeretnék katona lenni és, ha megtetszik, foglalkozom azzal a gondolattal, hogy ott is ma­radok ... De ki tudja még? A sorban áll Varga László mátraszelei kőműves, aki Ko­vács István kisiparosnál dol­gozik. — A határőrséghez kerül­tem. Rendkívül örülök ennek. Tudom, hogy nem lesz köny- nyű a munkám. 1972-től a KlSZ-ben dolgozom, ma is az MHSZ klubtanácselnöke va­gyok otthon. A KISZ és a mesterem, aki pártvezetőségi tag, annak javaslatára a mun­kám alapján tavaly júniustól a pártnak is a tagja vagyok. Ez megsokszorozza a felelős­ségem. De úgy gondolom, mi­re bevonulok a határőrséghez, akkorra már több lesz a párt­munkában végzett tapasztala­tom és egy olyan helyen, mint a határőrség egy nagyobb, szervezett egységben jobb pártmunkát tudok kifejteni. Tudom, példát is kell mutat­nom. Meggyőződésem, mint eddig, ezzel ezúttal sem lesz baj. Szóval, szívesen megyek katonának, főképp határőr­nek . . . Szinte forgószínpadszerűen zajlanak az események a Ko­hász Művelődési Központban. Ma még valamennyien kato­najelöltek. De holnap a határ, a haza védelmezői. Somogyvári László A gazdag hagyományokkal, mozgalmi múlttal rendelkező Salgótarjáni Kohászati Üze­mek KISZ-szervazettnek titká­ri posztja kétségkívül felelős­ségteljes beosztás. 1100 fiatal, 600 KISZ-tag mindennapi gondjai-bajai, kívánságai, ja­vaslatai, véleményei jó né­hány vezető képességéi próbá­ra tette már, mondjuk így: megmérette. Idáig nem -lehet ok a panaszra. Bizonyítja az ismételten elnyert vörös ván- dorzászló, az ifjúsági brigádok kitüntetései, a személyi elis­merések — hacsak az érme­ket vesszük. Lakatos József titkár a tartalmi minősítésre helyezi a súlyt. — Jó közösségeket kell ki­alakítanunk, ahol mindenki jól érzi magát, szívesen vál­lal részt a feladatokból, a munkából — mondja. — Eh­hez kell megteremtenünk a lehetőségeket, a feltételeket. Mindenkit tudása és képessé­ge szerinti feladatokkal kell megbíznunk. Beszéd közben, egyre szen­vedélyesebben „merül el” a témában. Néha kezével el­csapja a szemébe lógó haj­V IT-küldöttek (4.) Lakat o s József tincseket. Meg is kérdem, amire gondolok. — Vállig érő hajaddal, azt hiszem azon kévések közé tar­tozol, akiket néhány évvel ez­előtt a „közvélemény” még az utcán sem szívesen látott És mégis... Nem hagyja befejezni a kérdést. Kicsit dühösen szól közbe. — Túlléptük már a hosszú- haj-rövidész szemléletet. Soha nem szóltak meg a hajam mi­att, mióta KISZ-titkár vagyok. A munkámat tekintik mérv­adónak. Gépipari technikumot vég­zett. Jelenleg a miskolci mű­szaki egyetem kohómérnöki karának másodéves hallgatója, természetesen levelező tagoza­ton. Tagja a megyei KISZ- bizottságnak, s „tulajdonosa” az aranykoszorús KISZ-jel- vénynek, valamint a Kiváló dolgozó kitüntetésnek. Huszonöt éves. Több mint négy éve nős. Egy kisfia van: Balázsnak hívják. Á családi téma kimerítése után a VIT- ekre terelődik a szó. — Ügy érzem, hogy a VIT- küldötté választásomat az alapszervezeti munkámnak köszönhetem, hiszen alig, fél éve látom el a bizottsági tit­kár feladatkörét. Márton Jó­zseftől, a megyeszékhely váro­si titkárától jól kialakított, eredményesen dolgozó szerve­zet irányítását vettem át, s a szép hagyományok további si­kerekre, eredményekre köte­leznek és természetesen ösztö­nöznek is. Nagy megtisztelte­tés számomra a kubai út. Aztán kiderül, hogy már vannak VIT-es tapasztalatai. — 1973-ban turistaként jár­tam Berlinben, de így is cso­dálatos eseményeken, tömeges megmozdulásokon, programo­kon vehettem részt. Ott min­denki „ismerős” volt, vidám, jókedvű és barátságos. Életem egyik legnagyobb élménye. Emlékszem a záró feliratra: Viszontlátásra Kubában! Ak­kor álmodni sem mertem vol­na arról, hogy ez megtörtén­het. — Véleményed szerint, ho­gyan kell képviselniük a kül­dötteknek hazánk, vagy szű- kebb területünk, megyénk if­júságát? — Alapvetően fontos az ál­talános műveltségi szint, a politikai felkészültség, népek, országok ismerete, mozgalmi életünk magas szintű „képvi­selete”. Tapasztalatcseréken bizonyára sokat tanulunk, hal­lunk, látunk, amiket idehaza továbbadunk. — Mit viszel, s mit szeret­nél hozni? — Szeretném vinni az SKÜ 1 600 fős KISZ-gárdáját, megér­demelnék... Hozni? Sok-sok tapasztalatot, ötletet, módszert, élményt. T. L. NÓGRÁD - 1978. május 25., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom