Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-25 / 121. szám
Fogas kérdés Eg y beteg kálváriája Napok óta fájt a fogam. Féltem a húzástól, de amikor már nem birtam tovább, elmentem a fogászatra. Vártam egy Ideig, de nem került rám f sor. Kiderült, éppen váltás, takarítás folyt. Nem tudtam mit tegyek. Várjak, vagy ne. De amikor meghallottam, hogy nö a fogorvos, összekaptam magam, hogy megyek, mert csúnya gyökere van a fogamnak, még férfinak is nehéz kihúzni. Megszenved vele, akárcsak én. Az ott levők mondták, ha már ilyen sokáig vártam, ne menjek el. Dicsérték a dók- ' tornőt, nagyon ügyes keze van. Hát vártam. Rámkerült a sor. Mondtam, hogy nehezen jön ki a fogam. Azt mondja nem baj, ad injekciót. Hozzá is fogott. De nem boldogult vele. Mondtam, hogy nagyon rosszul érzem magam. Pedig tudok tűrni, háromszor műtötték. A nővér •'tvitt egy másik helyiségbe. Ott vártam, amíg átutalta’: a szájsebészetre. Ott szabadítottak meg aztán a kínoktól. A főorvos azt mondta, ő nem vehet táppénzbe, de ír egy levelet, s ha aznap már nincs körzeti rendelés, másnap reggel vigyem el. Másnap el is mentem. Odaadom a körzeti orvosnőnek a levelet. ö meg rámförmed, hogy engem tegnap nem is látott. Nála nem voltam, ő a /lapot nem igazolja. Ez csak most jön divatba, hogy egy foghúzásért három napra kiírjanak valakit. Szóhoz Nemdohányzók védelmében Az új menetrend kapcsán nemcsak egyes vonatok indu- lását-érkezését, illetve újabb járatok indítását tartalmazó rendelkezések kerülnek végrehajtásra, hanem az utasok ismétlődő kérésének is helyt adott a MÁV, intézkedve a dohányzás káros hatásának mérséklésére. Május 28-án, mintegy ezer vonatra kiterjedően nemdohányzó kocsikat iktatnak a szerelvényekbe. Ezeknek még folyosóin is tilos a dohányzás. A nikotinmentes kocsikat kívülről is megjelölik jelzőtáblákkal. Az intézkedésnek a nemdohányzók népes táborán kívül várhatóan a kismamák, illetve az apró gyerekekkel utazók örülnek legjobban. Ófalu, újfalu? Sokszor hallani a mondást, hogy óváros, újváros, óközség, új község. E megosztó elnevezések rendszerint a lakosságtól erednek, mint ahogy Kis- terenyén is szájról szájra terjed, nem mindig ijiellékízek nélkül. A nagyközség fejlődését tekintve, változó álláspont alakult ki. Ki, hol lakik, annak a településrésznek szurkol. Vannak szép számmal, akik az óközség mellett állnak ki, melynek rokon- szenve még hosszú időre biztosítja, hogy ezt tekintsék a település központjának. Az itt lakók természetesen fájlalják, hogy annak idején az ABC-áruház nem erre épült. Ám egy újabb kérdés vár válaszra. Ugyanis a Kossuth Lajos utca frontján egy régi, rossz állagú ház található, melynek udvarában ma is iskola van. Ennek a helyén talán felépülhetne egy új iskola, vagy egyéb, a község hasznára váló középület. Koós Kálmán Kisterenye * A kérdést továbbítottuk a Kisterenyei nagyközségi Tanácshoz,! ahonnan azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a rossz állagú épületre jelenleg a nagyközség költségvetési üzemének még szüksége van. Ha felszabadul, lebontják. Helyére modern üzlethelyiségek kerülnek. Tiszteiéi a kornak Nagyon jól sikerült a nóg- rádsápi párt-, állami és társadalmi szervek, valamint a termelőszövetkezet által megrendezett „öregek napja". A helyi művelődési ház zsúfolásig megtelt azon a délutánon. A megjelenteket Marosi János, a Hazafias Népfront helyi titkára, és Rédler István párttitkár köszöntötte. Ezután óvodások és úttörők 6zívet melengető műsora, majd a helyi menyecskekórys fellépése szórakoztatta az ünnepeiteket. A műsor után megvendégelték a meghatódott, idős embereket, akik felszabadultan emlékeztek vissza gyermekkorukra, munkás életükre. A menyecskekórus tagjai kedvességükkel, vidámságukkal nótázásra, sőt még Gázt szerelnénk! Az idei, május 19-1 NÖGRAD utolsó oldalán „Több gáz” címmel megjelent egy írás, melyben többek között az olvasható: „ .. . A lakossági igényeket a legmeszebbmenökig kielégíti a vállalat.” Sajnos e tényt a salgótarjáni Hunyadi körút és Ságvári körút lakói nevében cáfolnom kell. Ugyanis tíz éve kérjük a földgáz bevezetését — hiába! A vezeték alig két-háromszáz méterre van. Legutóbb tanácstalanságunkban már a tévé Nyitott boríték című műsorához fordultunk. Most, hogy a NÖGRÄD-ban Ilyen szép cikket olvastunk a gázszolgáltató-tevékenységről, szeretőnk, ha találnának valami megoldást, hogy mi is gyarapft- hassuk a kielégített lakosság számát, ahelyett, hogy — okkal — cáfolni vagyunk kénytelenek a fent idézett állítást. Hidasi József, Salgótarján, Hunyadi körút 17. egy kis táncra is rávették a nagypapákat, dédapákat. A nagymamákat nemkülönben. Az idős emberek a sikeres délután után e szavakkal búcsúztak: „Köszönjük szépen. Nagyon jól éreztük magunkat.” A községi HNF-elnökség, a pártszervezet és a Vöröskereszt vezetősége. sem juthattam. Csak annyit mondtam, visszamegyek a fogászatra. A szájsebészeten csodálkozott a főorvos. Mondta, hogy csúnya fogvésésem volt. Ezt kell, hogy igazolja. Irt egy újabb levelet. A körzetben a nővér vette v. el tőlem és kihozta a táppénzespapírt. A vérnyomásomat is meg szerettem volna méretni. Gyógyszerre is szükségem lett volna. De hogyan tarthasson a beteg kapcsolatot az orvossal, ha az meg sem hallgatja? A fogammal — bölcsességfog — még utána is kezelésre kellett mennem. Gyulladásos volt. A 10-es körzet doktornője szerint ez úgy látszik semmi. Takács Jánosné Elnyerték a brigádzászlót A salgótarjáni Ezermester és Üttörőbolt kollektívája brigádot alakított, mely Palóc Imre nevét vette fel. A hétfős közösség. 1977-es forgalmi tervét 17 százalékkal túlteljesítette. Társadalmi munkában segítik a salgótarjáni gyógyítva nevelő intézetet, ahol különböző dekorációkat, udvar- rendezést vállaltak és végeztek el. Tizenkét községi általános iskolát kerestek fel, hogy a szülőknek ne kelljen az úttörőholmik megvásárlása miatt befáradniok a salgótarjáni boltba. Emellett természetesen közös rendezvények — mozilátogatás, kirándulás — is bekerültek a programba. Elmúlt évi munkájuk alapján megkapták a szocialista brigádzászlót. —• g. — Aranyos vas/akodalont Ritka szép családi ünnepre került sor a közelmúltban Dejtáron. Nagy Lukács Vince és felesége emlékezett vissza arra, hogy hatvanöt esztendővel ezelőtt fogadtak egymásnak örök hűséget. Az emberöltőt jóban-rosszban egymás mellett töltő házaspár leánya, Bugyi Jánosné e napon ünnepelte aranylakodalmát. A megható családi összejövetelen öt nemzedék apraja-nagyja ülte körül az ünnepi asztalt és kívánt békés, boldog napokat, jó egészséget és hosszú életet az ük- és dédszülők- nek. Csókási Lászlóné Balassagyarmat Katona jelöltek Sorozáson Salgótarjánban Felirat köszönti Salgótarjánban a Kohász Művelődési Központ bejáratánál azokat a fiatalokat, akik most kerülnek a sorozó bizottság elé, hogy megállapítsák: alkalmasak-e katonai szolgálatra. Jönnek a fiatalok Salgótarjánból, a salgótarjáni járás valamennyi községből. Fegyelmezettek, jól öltözöttek, s valamennyien készséggel válaszolnak minden kérdésre. A nagyteremben Berki Tivadar alhadnagy, a sorozó bizottság elnöke köszönti a fiatalokat. Mondandójának lényege: a haza védelme minden magyar állampolgár kötelessége. Ennek egyik állomása a sorozás, majd a bevonulás után a honvédelmi kötelezettséggel járó feladatok — a kiképzés, a szolgálat teljesítése — végrehajtása. Amíg az egyik teremben az adatok feldolgozására kerül sor, a másikban már az orvosok • végzik felelősségteljes munkájukat, míg az úgynevezett „szabadidősek” előadásokat hallgatnak. A témája a honvédelmi jogokról, kötelezettségekről, a katonai szolgálattal járó feladatokról, az itthon maradottak anyagi és szociális helyzetével összefüggő teendőkről szól. Az MHSZ megbízottai arról szólnak a fiatalokhoz, hogyan hasznosítsák azokat a gyakorlati tapasztalatokat, amelyeket az MHSZ-kiképzés során már itthon elsajátítottak, s mi több ezeket filmvetítésekkel is gazdagítják . . . A művelődési központ egyik termében Holczer Károlyné és társai előtt a fiatalok egymás után sorakoznak. Egyszerre hárman ülnek a széken. Zubó László Mátraszeléről, aki szakközépiskolai tanuló, építőipari szakon tanul Salgótarjánban , a Madách Gimnáziumban. Bakos Gyula Dorogházá- ról jött a bizottság elé, a gépipari szakközépiskola növendéke. Máté Csaba mizser- fai, ő Budapesten végzi szak- középiskolában a tanulmányait. A kérdések egymás után hangzanak el: milyen az iskolai végzettsége, vagyoni állapota, szakképzettsége, keresete, egészséges-e a család, más szóval összesen 44 kérdésre kell adni választ a sorozáson levő katonajelölt fiataloknak. Valamennyien határozottak és őszinték. Nehezebb a helyzet a sorozó bizottság előtt. Berki Tivadar alhadnagy először az orvosokhoz irányítja a katonajelölteket. Dr. Thassy Gábor, dr. Ábrahám Lajos és segítőjük Lukács Gáspár masszőr veszi kezelésbe a fiatalokat. Míg Thassy doktor Handó Istvánnál —, aki mátraszelei és kohász — a testalkatot szemléli és egyéb egészségügyi vizsgálatot végez, addig dr. Ábrahám Lajos Lengyel László kazári kőművessel végzi el a vizsgálatot. Elsősorban arra kíváncsi, milyen a fiatalember vérnyomása, vannak-e vérkeringési zavarai stb. Dr. Thassy Gábor és dr. Ábrahám Lajos sorozóorvosok felelősségteljes munkát végeznek (— kép: — bábéi —) A felelősségteljes vizsgálat után egyetlen katonajelölt sem panaszkodik. Mindenki egészségesnek érzi magát és alkalmasnak arra, hogy eleget tegyen állampolgári kötelességének. Már a sorozó bizottság előtt dől el, hogy Handó István a légvédelmisekhez, Lengyel László a harckocsizókhoz kerül bevonulás után. Velünk szemben ül a kazári Kelemen István is, aki szakközépiskolai érettségivel rendelkezik. A kérdések egymás után hangzanak itt is. A válaszok egyértelműek. Nőtlen, üzemi technikus, büntetve nem volt, s így a sorozó bizottság elnöke koimondja a döntést: katonai szolgálatra korlátozás nélkül alkalmas. Műszaki alakulathoz kerül... A nagyteremben már egymás mellett ülnek azok a fiatalok, akik „túlvannak mindenen”. Néhányat megszólítottunk közülük. Farkas Zoltán rakodómunkás a Volánnál, Mátraszelén lakik, az egyik műszaki alakulathoz kerül. — Elvégeztem a nyolc általános iskolát, tanulni már nincs kedvem. Talán a honvédségnél? Nem tudom. Azt se bánnám, ha már most júniusban bevinnének, túllennék rajta. Tudom, hogy kötelesség, be kell mennem, s ott is helyt kell állni . . . Mi a véleménye Csonka Oszkár karancssági fiatalembernek. Öt a sorozó bizottság az építő-műszaki alakulathoz osztotta be. Nőtlen, csak a leszerelés után gondol a házasságra. — Egyszer az alkotmányban olvastam, hogy a haza védelme minden állampolgár kötelessége . . . Ha lesz rá mód, én szakmát szeretnék tanulni a honvédségben. A kazári Radics Gyula is a műszaki alakulathoz kerül. Már majdnem húszesztendős. — Hat testvérem van. Egy közülük katona. Magam is szeretnék katona lenni és, ha megtetszik, foglalkozom azzal a gondolattal, hogy ott is maradok ... De ki tudja még? A sorban áll Varga László mátraszelei kőműves, aki Kovács István kisiparosnál dolgozik. — A határőrséghez kerültem. Rendkívül örülök ennek. Tudom, hogy nem lesz köny- nyű a munkám. 1972-től a KlSZ-ben dolgozom, ma is az MHSZ klubtanácselnöke vagyok otthon. A KISZ és a mesterem, aki pártvezetőségi tag, annak javaslatára a munkám alapján tavaly júniustól a pártnak is a tagja vagyok. Ez megsokszorozza a felelősségem. De úgy gondolom, mire bevonulok a határőrséghez, akkorra már több lesz a pártmunkában végzett tapasztalatom és egy olyan helyen, mint a határőrség egy nagyobb, szervezett egységben jobb pártmunkát tudok kifejteni. Tudom, példát is kell mutatnom. Meggyőződésem, mint eddig, ezzel ezúttal sem lesz baj. Szóval, szívesen megyek katonának, főképp határőrnek . . . Szinte forgószínpadszerűen zajlanak az események a Kohász Művelődési Központban. Ma még valamennyien katonajelöltek. De holnap a határ, a haza védelmezői. Somogyvári László A gazdag hagyományokkal, mozgalmi múlttal rendelkező Salgótarjáni Kohászati Üzemek KISZ-szervazettnek titkári posztja kétségkívül felelősségteljes beosztás. 1100 fiatal, 600 KISZ-tag mindennapi gondjai-bajai, kívánságai, javaslatai, véleményei jó néhány vezető képességéi próbára tette már, mondjuk így: megmérette. Idáig nem -lehet ok a panaszra. Bizonyítja az ismételten elnyert vörös ván- dorzászló, az ifjúsági brigádok kitüntetései, a személyi elismerések — hacsak az érmeket vesszük. Lakatos József titkár a tartalmi minősítésre helyezi a súlyt. — Jó közösségeket kell kialakítanunk, ahol mindenki jól érzi magát, szívesen vállal részt a feladatokból, a munkából — mondja. — Ehhez kell megteremtenünk a lehetőségeket, a feltételeket. Mindenkit tudása és képessége szerinti feladatokkal kell megbíznunk. Beszéd közben, egyre szenvedélyesebben „merül el” a témában. Néha kezével elcsapja a szemébe lógó hajV IT-küldöttek (4.) Lakat o s József tincseket. Meg is kérdem, amire gondolok. — Vállig érő hajaddal, azt hiszem azon kévések közé tartozol, akiket néhány évvel ezelőtt a „közvélemény” még az utcán sem szívesen látott És mégis... Nem hagyja befejezni a kérdést. Kicsit dühösen szól közbe. — Túlléptük már a hosszú- haj-rövidész szemléletet. Soha nem szóltak meg a hajam miatt, mióta KISZ-titkár vagyok. A munkámat tekintik mérvadónak. Gépipari technikumot végzett. Jelenleg a miskolci műszaki egyetem kohómérnöki karának másodéves hallgatója, természetesen levelező tagozaton. Tagja a megyei KISZ- bizottságnak, s „tulajdonosa” az aranykoszorús KISZ-jel- vénynek, valamint a Kiváló dolgozó kitüntetésnek. Huszonöt éves. Több mint négy éve nős. Egy kisfia van: Balázsnak hívják. Á családi téma kimerítése után a VIT- ekre terelődik a szó. — Ügy érzem, hogy a VIT- küldötté választásomat az alapszervezeti munkámnak köszönhetem, hiszen alig, fél éve látom el a bizottsági titkár feladatkörét. Márton Józseftől, a megyeszékhely városi titkárától jól kialakított, eredményesen dolgozó szervezet irányítását vettem át, s a szép hagyományok további sikerekre, eredményekre köteleznek és természetesen ösztönöznek is. Nagy megtiszteltetés számomra a kubai út. Aztán kiderül, hogy már vannak VIT-es tapasztalatai. — 1973-ban turistaként jártam Berlinben, de így is csodálatos eseményeken, tömeges megmozdulásokon, programokon vehettem részt. Ott mindenki „ismerős” volt, vidám, jókedvű és barátságos. Életem egyik legnagyobb élménye. Emlékszem a záró feliratra: Viszontlátásra Kubában! Akkor álmodni sem mertem volna arról, hogy ez megtörténhet. — Véleményed szerint, hogyan kell képviselniük a küldötteknek hazánk, vagy szű- kebb területünk, megyénk ifjúságát? — Alapvetően fontos az általános műveltségi szint, a politikai felkészültség, népek, országok ismerete, mozgalmi életünk magas szintű „képviselete”. Tapasztalatcseréken bizonyára sokat tanulunk, hallunk, látunk, amiket idehaza továbbadunk. — Mit viszel, s mit szeretnél hozni? — Szeretném vinni az SKÜ 1 600 fős KISZ-gárdáját, megérdemelnék... Hozni? Sok-sok tapasztalatot, ötletet, módszert, élményt. T. L. NÓGRÁD - 1978. május 25., csütörtök
