Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-12 / 110. szám

Jó ütemben halad a salgótarjáni ötvözetgyárban az új szociális létesítmény építése. A munkálatokat az elmúlt év végén kezdték el. A cölöpözést a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei végezték. Az UNIVÁZ-szerkezet szerelését és az épület- gépészeti munkálatokat a Salgótarjáni Tervező és Építőipari Szövetkezet, míg a belső szakipari munkákat az ötvözetgyár beruházási kivitelező brigádja végzi. A 8 millió forintos beruházással épülő új létesítményben 500 fős női és férfiöltöző illetve fürdő, orvosi rendelő, büfé és műszaki könyvtár kap helyet. Az átadási határidő — a tervek szerint - augusztus 20. (kép: _ bábel)

közösségért él

Yala

Hogyan választott hivatást?

Hrakovszki Lászlóné, a szügyi és csesztvei körzet ápolónője, a községi Vöröskereszt titkára elgondolkodik.

— Érsekvadkerten születtem, de Szügyön nevelkedtem. Középiskolába Balassagyarmatra jártam, — kezdi el történetét — érettségi után, betanított munkásként helyezkedtem el. Nem volt elég. Valami mást akartam. Valami hasznosabbat, tenni valamit az emberekért. Emlékszem, éppen libát őriztem, amikor megakadt a szemem a NŰGRÁD egy hirdetésén, a salgótarjáni ápolónőképző felhívásán. A szüleim persze hallani sem akartak róla. Elég elítélő véleményük volt — akkor még — az ápolónőkről. Ennek ellenére jelentkeztem. Fel is vetítek, s a jó tanulmányi eredmény őket.

Közben férjhez ment, befejezte tanulmányait és a balassagyarmati kórházban vállalt munkát.

— Ez sem volt az igazi. Nem csoda kaptam az alkalmon. Mikor, elődöm nyugállományba vonult, hazajöttem körzeti ápolónőnek.

Nem volt egyszerű az embeiást akartam

a csesztvei községi szerveze- anyukámra, aki mindent megv tét vezettem. Azután lettem csinál, amire nem marad

megbékítette Sza6yön titkár. Amikor el- időm. Ráadásul, még építfoglaltam a posztot, a veze- kezünk is. Már csak a kopotőség jelentős része névleges rozás és a kerítés van hátvolt. Az eltelt évek alatt — ra. A legszívesebben a tízés erre nagyon büszke va- éves fiammal foglalkozom,

gyök — sikerült egy körűibe- Igyekszem, hogy ne csak édeslül negyvenfős vezetőségi hát," hä“ kapva tag-, illetve aktívahálózatot kialakítanom, akikre minden, munkában számíthatok, legyen az véradónap, öregek ünneplése, születésnapi

anyja, de barátja is legyek.

— Amikor 19 éves volt, valami mást akar. Ezt?

— Igen, úgy hiszem. Biztos

. ■ j- , , , vagyok benne, hogy nem

. ,.a . erősebbek végzek valami kimagasló, ki- koszontese, vagy váló munkát, mások talán ná' “ — * VAU V-Qj V. X CX / j V lill/w t r , . , , . r \ r ’ —XXX W11XVC4 üj X llCtoWlv tCllCtil X J Cl"

rek elismerését kivívni. Ahogy ar-^eTij^es, KfP? ,e‘ *am is jobban csinálnák, de mondják: „Senki sem próféta Legutóbb például a Vörösbe- ha még egyszer választanom a saját falujában”. Az új ápo- reszt kezdemenyezesere a kellene, ugyanúgy vállalnék lónőben legtöbben azt a Ma- Hazaíias Népfront, intézme- mindent, megtennék mvn- rikát látták, aki a szemük n^e ■.??? , egységek köz- dent, ahogyan eddig is megélőit cseperedett fel. Évek kel- remukodesevel — két társa- tettem, lettek hozzá, amíg mint ápo- mi munkanap során tisz- lőnőt is elfogadták a helybe- titottuk, szépítettük a községek. get. Ennek köszönhető, hogy

— Nem voltak könnyű évek. n?ár csak eSy. utcában van Néha úgy éreztem akárhová, eltakarítani való, de az sem elmennék, csak ne itt kelljen sokáig a gazdaság buldózert dolgoznom... De mindig meg- 1®erL

Jelzések

életvitelünk változásairól

NINCS OLYAN mérőszám, amely százaléknyi pontossággal kifejezhetné: hogyan élünk. A statisztika sokmindenre választ ad ugyan — ismeretes például, hogy tavaly 1976-hoz képest 10,3 százalékkal nőttek a lakosság pénzbevételei; a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos bevételek 17,1, a pénz- beni társadalmi juttatások pedig 9,8 százalékkal haladták meg az előző évit, s tudjuk azt is, hogy a fogyasztói árak átlagosan 3,9 százalékkal emelkedtek —, ám az életszínvonalat csupán a számok nyelvén nem lehet jellemezni. Megannyi — már-már felsorol- hatatlanul sok — tényezőn múlik e hogyan, ily módon az sem mindegy, hogy hol, az ország melyik településén élünk.

Nyilvánvaló: ahol gyors a fejlődés, ott jobbak az életkörülmények. Űj városainkban — Dunaújvárostól Leninvárosig — lényegesen több a komfortos otthon, mint a múlt örökségét még hordozó, látványosan, de az igényekhez képest mégsem elég gyorsan megújuló megyeszékhelyeink egynémelyikében. De falu és falu között is különbséget lehet temji, attól függően, hogy mennyire gazdag a termelőszövetkezet, s mit tesznek szűkebb pátriájuk felvirágoztatásáért az ott lakók. Vállalják-e a közművesítéssel, csatornahálózat építésével járó költségeket, mi több: társadalmilag mennyire aktívak? Megfelelő-e az ellátás, kulturált-e a szolgáltató-, és bolthálózat? S még folytathatnánk a sorolást.

A különbözőségekből alakul ki ama összkép, amelyet elemezve az MSZMP Központi Bizottsága április 19—20-i ülésén egyebek között megállapíthatta: „A lakosság élet- színvonala gazdasági lehetőségeinkkel összhangban az elmúlt években is rendszeresen emelkedett”. Ez tartalmazza azt is, hogy: „A kereseti arányok kedvezően változtak... A munkásság és a parasztság reálkeresete céljainknak megfelelően, megközelítőleg azonos ütemben emelkedett”; utal arra, hogy: „A tervidőszak első két évében 187 000 (ebből 66 050 állami) lakás, az ötéves tervben előirányzottnál összesen 20 000-rel több épült. Az új lakások 93—95 százaléka kettő, vagy több, ezen belül 35—38 százaléka három, vagy több szobás”. Szó esik arról is: „A termelőszövetkezeti tagok családi pótléka azonos lett az ipari dolgozókéval. Kiterjesztettük a gyermekgondozási segélyt a szakszövetkezeti tagokra”; továbbá, ismét más témára (egyszersmind gondjaink egyikére) utalva: „Bár a szolgáltató-vállalatok teljesítménye növekedett, a kisiparosok száma gyarapodott, az igények emelkedésével nem sikerült lépést tartani”.

Jövedelmek, lakás, szolgáltatás — kiragadott példák a leglényegesebbek közül. Ám életkörülményeinket — fogalmazhatunk úgy is: életszínvonalunkat — sok olyan tényező is befolyásolja, amelyek mellett hajlamosak vagyunk már-már oda sem figyelve elhaladni. Mindennapossá, természetessé vált — és mégsem az! —, hogy a televízió-előfizetők száma a rádiótulajdonosokéval vetekszik: elérte a két és fél milliót. Ez annyit jelent, hogy az ezer lakosra jutó televízió-előfizetők száma 233 (összehasonlításul: 1973-ban Olaszországban 208, Ausztriában és Franciaországban 238—237, az NSZK-ban 298). A személy- gépkocsik száma meghaladta a 700 ezret, s jóllehet megvásárlásuk, üzemben tartásuk tetemes költséget jelent, az igények az előbbi szám fölött járnak. S az autózás megköny- nyítésére egyidejűleg több autópálya, korszerű autóút épül; Budapest és több nagyváros közúti felüljárókkal gazdagodik —• miközben a tömegközlekedés is megújuló- ban van. A vasútnál előtérbe került a gyor- sabb-kulturáltabb utazást lehetővé tevő villamosítás (belföldi expresszvonatainkon immár számozott, helyjeggyel lefoglalható ülések vannak), a Volán autóbuszai között mind több Nógrádban is a tetszetős-kényelmes panorámabusz, több városban pedig a trolihálózat kifejlesztését tervezik.

Ha közvetve is, a közlekedés korszerűsítésével a környezet fokozottabb védelmére is utaltunk. Igaz, a személygépkocsik szennyezik a levegőt, mind több helyütt létesítenek viszont — olykor parkosított — sétálóutcákat, a városok határában erdőket ültetnek, csónakázótavakat létesítenek. S aki pedig új lakónegyedben él, láthatja: ilyenkor, tavasztájt ezer számra érkeznek a néhány év múlva már árnyat adó facsemeték. Gazdagabbak vagyunk a sportolási lehetőségekben is, mint korábban: erdei tornapályák nyíltak, sok sporttelep a lakosság számára is szélesre tárta kapuját, s immár nemcsak a főváros kérkedhet rangos sportversenyekre, mindennapos testedzésre egyaránt alkalmas fedett uszodákkal.

S ha már utaltunk hazánk idegenforgalmára, tegyünk hozzá azt is: tavaly négy és fél milliónál több magyar látogatott külföldre (1971-ben még csupán egymillióan, 1975- ben hozzávetőleg három és fél millióan), s az utazási irodák nemzetközi túráira már az év elején rendre lefoglalják a helyeket...

MINDEZ ADALÉK csupán, alig néhány — ha úgy tetszik, önkényesen — kiragadott vonás az összképből. Ám jelzi az életvitelben végbement változásokat, az anyagi-tudati előrehaladás állomásait.

Földes Tamás

—g.—

Ifjú Gárda-szemle Ráróspusztán

Megtisztelő KISZ-megbízatás

Igazi tavaszi zsongásnak le- tevékenység fejlesztésének fel- ifjúgárdisták jó segítői a köz- hettünk részesei az elmúlt hét adatait, hogy az irányító rend védelmezőinek, az államvégén Ráróspusztán, a KISZ KISZ-bizottságok, KISZ-alap- határ őrzőinek, a fegyveres- és szécsényi járási bizottságának szervezetek még szélesebb kör- honvédelmi szerveknek, vezetőképző táborában és an- ben propagálják és 6zínvona- A kétnapos szemlén a meg- nak környékén. Itt került sor lasabban végezzék ezt a KISZ- határozott feladatokat azonos az Ifjú Gárda-rajok kiképzési es munkaformát. Az ifjúgár- körülmények között kellett évet záró szemléjére, melynek distáktól pedig azt kértük, végrehajtani, során számot adtak a kikép- hogy tegyenek eleget megbí- Mint az eredmények igazol- zési rendszer anyagának elsa- zatásuknak — utalt a korábbi ták, a kiképzési követelméidőszak feladataira a KISZ nyékét végrehajtották az Ifjú járási titkára. Az azóta eltelt Gárda-alegységek. A KISZ já_ idő alatt bebizonyosodott, rási bizottsága — megteremt- hogy a fiatalok kedvelik az ve a társszervekkel való szo- hajtását lehetett tapasztalni. Ifjú Gárdát, elsősorban azért, ros, kölcsönös és eredményes A szemle parancsnoka, Demus mert lehetőséget biztosít a együttműködést — olyan ered- István, a KISZ szécsényi já- szükséges és alapvető honvé- ményt ért el az Ifjú Gárda rási bizottságának titkára fo- delmi ismeretek, jártasságok tevékenységében, amely min- lyamatosan kapta a jelentése- megszerzésére. den eddigit felülmúlt,

két az eseményekről, ő maga Székely Imre, aki a szemle A kétnapos, fegyelmezett is sorra járta a szemlehelye- és a tábor „törzsparancsnoka” munka során számos jelét leket, a járási politikai életet volt, szintén figyelemre mélió hetett tapasztalni a kölcsönös irányító vezetőknek örömmel észrevételt közölt: — Az Ifjú segítségnyújtásnak. Az eredGárda-munkában részt vevő fi- ményhirdetéskor elsőként a atalok az átlagosnál jobban szécsényi Nógrádi Sándor helytállnak a munkában, a Gimnázium és Szakközépis- tanulásban, a közéletben. kola 16 tagját említették, a Hasonlóan vélekedett Szilá- második helyen a rimóci, har- gyi János rendőr főhadnagy is, madikon a nógrádsipeki fiata- Két évvel ezelőtt a KISZ és utalt arra, hogy az IfjúGár- lók végezték, járási küldöttértekezletén úgy da-szakalegységek alakultak a

jelöltük meg az Ifjú Gárda- szécsényi járás területén. Az Rácz András

játításáról.

Mindenütt a katonás rendet, fegyelmet, a közzétett programok változtatás nélküli végreadott számot a szemle eseményeiről, eredményeiről... A szécsényi járás 12 Ifjú Gárdaraja felkészülten érkezett a szemlére, a parancsnokság is hasonló módon fogadta őket.

győztem magam, hogy nekem itt a helyem. Nehezítette a helyzetet az is, hogy szinte évenként változott a körzeti orvos személye. Ez az állapot egészen 1976-ig tartott.

A fiatal ápolónő az évek so- tán egyre több társadalmi feladatot magára vállalt. Tanácstag lett, tanácstagcso- port-vezető, az iskolai szülői munkaközösség elnöke, a szociálpolitikai állandó bizottság tagja, a Hazafias Népfront helyi vezetőségének tagja, és három esztendeje vöröskeresztes titkár.

— Legtöbb örömet a szülői munkaközösség feladatai szerezték, de a legnagyobb sikert a Vöröskeresztnek köszönhetem. Tulajdonképpen, belesodródtam. Az egészségüggyel annyira összefonódik a munka, hogy azon kellene csodálkozni, ha nem vállaljam volna valamit. Előzőleg

Ahogy ezekről a dolgokról, szól, szinte kipirosodik az arca, csillogni kezd a szeme. Aki hallgatja, annak éreznie kell, valóban mennyire fontosnak tartja amit tesz, mennyire szívvel-lélekkei végzi a munkáját. Tevékenységét rendezvények sora,

„fémjelzi”, melyek elismeréséül az elmúlt esztendőben a Vöröskereszt Munkáért kitüntetés bronz fokozatát, az idén pedig Kiváló Társadalmi

Munkáért emléklapot nyújtottak át Hrakovszki László- nénak.

— Közéleti tevékenységéhez mit szól a családja?

— Sajnos, nem túl sok időm marad. Néha neheztel is érte a férjem. És tulajdonképpen igaza is van. A MÁV-nál dolgozik, asztalos. Ha szükség van rá, ő is segít. A ház körüli munkában, pedig biztosan számíthatok az

A gyengeelméjűség sem mentő körülmény

Az értelmi fogyatékosságot bíróságaink enyhítő körülményként értékelik. E szabály alól tett kivételt legutóbb a legfőbb bírói fórum, amikor egy nyereségvágyból elkövetett, három vádlottas emberölési bűnügy kapcsán elvi iránymutatást tartalmazó határozatot hozott.

A vádlottak: Suha Pál 20 éves, átányi lakos, fiatalkorú élettársa K. Anna, valamint az unokatestvér, az ugyancsak 20 esztendős Suha Rudolf. Mindhárman a gyengeelméjűség határán levő, alacsony intellektusú emberek, ami jórész elhanyagolt iskoláztatásukra vezethető vissza. Azzal azonban az értelemnek ezen a csekély fokán is tökéletesen tisztában voltak, hogy pénzért ölni főbenjáró bűn — hangoztatta

határozatában a Legfelsőbb Bíróság. Ezért semmivel sem bírálta el enyhébben bűncselekményüket, mint más esetben tette volna. Már csak azért sem, mivel a vádlottak iszákosak, munkakerülők, s tettüket garázdasággal, botrányos viselkedésekkel is tetézték. Ezért súlyosbítva az Egri Megyei Bíróság első fokon hozott ítéletét, Suha Pált 15 évi szabadságvesztésre és tízévi közügyektől eltiltásra; Suha Rudolfot 12 évi szabadságvesztésre és nyolcévi közügyektől eltiltásra, K. Annát pedig a fiatalkorúak börtönében letöltendő 4 évi szabadságvesztésre, s ugyanilyen időtartamra a közügyektől eltiltásra ítélte.

A súlyos bűncselekményt az elítéltek Átány községben követték el. A nap jó részét

ivászattal töltötték, s a délutáni órákban Suha Rudolf kötekedni kezdett az italboltban. Volt, aki meghátrált fenyegetése elől, de amikor az egyik emberrel verekedni kezdett, a boltvezető zárórát rendelt el. A „vendégek” átvonultak a helyi eszpresszóba, ahol újabb verekedést provokáltak, majd amikor rendőrök érkeztek a helyszínre, megléptek. Suha Pál viszont meg akarta torolni a rendőrök értesítését, ezért mozgósította társait. Még az este visszatértek az eszpresz- szóba, de akit kerestek nem találták ott Helyette későbbi áldozatukkal merültek italozásba. Amikor a férfi fizetett észrevették, hogy ugyancsak tömött a pénztárcája. Nála volt ugyanis aznap fölvett 4500 forintnyi fizetése. Amikor záróra után a vendégek elszéledtek, Suha Pál közölte társaival, hogy megszerzi a pénzt. Csatlakoztak áldozatukhoz, a két férfi jobbról balról belekarolva kísérte őt a néptelen utcán. Egy alkalmas, sötét helyen Suha Pál ütésre emelte _ a bosszúállásra szánt kisbaltát. Unokatestvére zsebkésével szúrt. Fiatalkorú élettársa pedig kikutatta a szerencsétlen ember zsebeit Később a bíróságon úgy mondták: alkalmi ivócimborájukat „kénytelenek” voltak megölni, nehogy a rendőrséget nyomra vezesse. (MTI)

NÓGRÁD — 1978. május 12., péntek