Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-12 / 110. szám

Szntasvési meősoh Szigorúan minősítenek? Elöljáróban egy alapvető té­vedést szeretnék valamikép­pen eloszlatni: A meós az áru átvételénél képtelen a gyen­ge, vagy rossz minőségűből jót varázsolni. Amikor igent, vagy nemet mond, értékeli a szakmai hozzáértést, a tech­nológiai fegyelmet. Akik' el­nagyolják munkájukat, leg­többször nem önmagukból in­dulnak ki, hanem a meósra próbálják áthárítani a fele­lősséget, mondván: túl szigo­rúan minősítenek. Ha ellen­kezőleg viselkednének, akkor a vásárlók, a megrendelők fordulnának el a gyártól. Ezek után adjuk át a szót néhány meósnak a salgótar­jáni öblösüveggyárban. Mondják el miként látják he­lyüket, szerepüket! Ica néni — azaz Ménesi Józsefné — harminchárom éve dolgozik a gyárban. 1976. óta tevékenykedik mint sza­lagvégi meós. Jelenleg a B és a tanulókemencéből kike­rülő árukat minősíti. — Ahány ember, annyifé­leképpen kell megmondani neki, ha valamit rosszul csi­nált. Én mindig abból indu­lok ki, hogy akarattal senki sem gyárt selejtet. Senki sem örül annak, ha bebizonyít­ják neki: elnagyolta a mun­káját, nem az előírásoknak megfelelően dolgozott. Aki hi­bát követ el, azt arra kérem, hogy bizonyítsa be az ellen­kezőjét. Megteheti, mert . a selejtes termékeket félretet­tük és a reggelizés ideje alatt bárki meggyőződhet arról, milyen hibát vétett, miért lett selejtes a terméke, kinek van igaza. Három átnézőtársam­mal amit lehet, azt úgy is megmentjük. Ugyanis mi va­gyunk az üvegesekért. Az át­vétel előírásaitól, azonban, nem térhetünk el. Ezt tőlünk is megkövetelik! Amire mi azt mondjuk, hogy jó, az mind exportra megy. A köve­telmények pedig ugrásszerű­en növekednek. Előadódik, hogy nehezen tudok meg­egyezni a vitatkozóval. Ekkor két dolgot teszek. Megkérdem tőle, hogy ő megvásárolná-e, az általa gyártott terméket? Ha ez nem Vezet célhoz, ak­kor a művezetővel együtt mondjuk el, kinek van igaza. — Mikor kerül ki gyengébb termék a hutából — ismétli a kérdést, majd így folytatja: — Ha fáradtabbak a dolgo­zók. Ha megsértik a techno­lógiai fegyelmet. Ha rossz az olvasztás, ha megbontják a brigádot, és új dolgozó kerül közéjük, vagy ahogy mi mondjuk: amíg az üveg be műszak elején ráhajtanak, nem lövi magát — mondja, hogy előre legyenek a meny- Ica néni, aki birtokosa uz nyiséggel. Ilyenkor nem tud- Építőipar kiváló dolgozója, ják úgy kidolgozni az üveget, kitüntetésnek. Szakmai mun- ahogy a technológia előírja, kája mellett széles körű köz- ahogy a norma lehetővé te- életi tevékenységet fejt ki. szi. Oldalas, vastag, vagy vé- Tagja a nagyüzemi pártbi- kony áru kerül le a szálagok- zottságnak, az alapszervezet ról. Ha az ilyen terméket el- vezetőségének, ellátja a nőfe- engednénk, akkor a megren- lelősi tisztet, és segíti a Nóg- delők hagynának el bennün- rádi Sándor Szocialista Bri- két. gádot. — Azért vagyok itt, hogy a — Ebben a műszakban kéz- rossz árut ne engedjem to­zel gyártjuk a világítási tér- vább. Én csak annyit tudok, mékeket, és nem gyakori a segíteni, hogy az elkészített selejt, — kezdi a beszélgetést, termékeket megmutatom a Varga Pál, aki 32 éve dolgo- gépkezelőnek és a mellette zik a gyárban. Kezdetben dolgozóknak. Az ő érdeklik, üvegfúvómesterként tévé- hogy ennek alapján úgy ál- kenykedett, később szakoktató lítsák be a gépet, hogy az jó lett, három évvel ezelőtt gyo- árut termeljen. De lehet, mór- és gerincbántalmai mi- hogy a formát kell kicserélni, att elvállalta a szalagvégi me- A gépállításra a formacseré- ós beosztást. Kisvártatva így re szánt tíz-tizenöt percet, folytatja: — Volt, és van, viszont sajnálják," mondván; olyan nap, amikor egyszer ennyivel kevesebb lesz a sem kell szólni, mert olyan mennyiség. Arra nem gondol- szépen jött, illetve jön az nak, hogy ekkor vétenek leg- üveg. Általában minden mű- jobban önmaguk ellen. Ugyan­szakban akad kisebb-nagyobb is ilyenkor a jó áru helyett, probléma. Ilyenkor a h bát továbbra is gyengébbet, vagy vétő munkatársai, kollégái selejteset gyártanak. Igen a szeretnék, ha elengedném a zűrös napok mellett vannak gyengébb minőségű árut is, olyanok is, amikor szépen, és azzal a felkiáltással; ez még jó minőségben jön az áru. jó, a többi között elmegy. Mint most, a mokkáspoha- Rákérdezek: te szakember, raknál. Azt szeretném, ha vagy, azt is tudod, hogy két- mindennap így lenne, mond- féle üveg van; jó és rossz, ja Győri Béla, a H automata- Te ezt a selejteset megvea- kemence szalagvégi meósa, néd? Van aki belátja igaza- aki betegsége miatt került mat, míg más a saját sze- mostani beosztásába. mének sem hisz. Hogy minél kevesebb legyen a vita, mind- * járt a műszak elején megné­zem az első darabokat. Ezé- Az elmondottakból egyér- ket tüzetesen átvizsgálom, a telműen kitűnik, hogy a jó, a amikor jónak ítélem meg, rossz és a gyengébb árut, akkor gyorsítják a tempót a akárcsak eddig, a jövőben is brigádok. a dolgozók termelik meg. — Került már nehéz hely- Képtelen dolgokra vállalkozik zetbe? az aki a meósoknál akarja — Másfél évvel ezelőtt, megjavítani a munkáját. Igaz egyik munkatársam, sehogy ez még akkor is, ha egyesek sem akarta elfogadni a véie- nehezen, vagy egyáltalán nem ményemet. A vitának Gál akarjak tudomásul venni. Sándor kollégám vetett véget, v. K. aki röviden csak ennyit mon­dott neki: ne vitatkozz! A termelési rendszerek megújulása MI A TERMELÉSI RENDSZEREK jövője? — vetődik föl mind gyakrabban szakmai kö­rökben ez a dilemma. Köztudomású, hogy a hetvenes évek elejére a növénytermesztésben is kibontakozott ez a rendszer, amely egykor a broylercsirke ketreces nevelésével kezdő­dött el hazánkban. Bábolna mutatott erre példát, miként ez az állami gazdaság — mai nevén Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát — volt a kukoricatermesztés iparszerűvé téte­lének úttörője is. Vezérigazgatója, dr. Bür­gert Róbert, a 220 valahány partnergazdasá­got felölelő iparszerű kukoricatermesztési rendszer igazgató tanácsának is elnöke, Részt vettem ennek a testületnek a tavaszi ülésén, ahol az elmúlt esztendő volt mérle­gen, s a tennivalók is természetesen. Kritikus-önkritikus hangvételű tanácskozás volt ez, jóllehet akadt hektáronként 90 má­zsás kukorica-átlaghozamot betakarító gazda­ságuk is. Ám a szóródások, magyarán kü­lönbségek az egyes partnerek mezőnyében igencsak tetemesek. Az elmaradók felzárkó­zása az élmezőnyhöz napjainkban, pontosab­ban a következő években a legfőbb tartalékát nyújtja mind a kukorica, mind más növé­nyek termesztésének. Erre egy összevetés: az IKR Nógrád megyei taggazdaságai átlago­san mindössze 31,4 mázsa — a Tolna megyei­ek viszont, a másik póluson levők, 60,4 má­zsa kukoricahozamot értek el az őszön. A másik legismertebb, immár 350 partner- gazdaságot számláló rendszer, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezethez kötődő KITE (kukorica- és iparinövény-termeszté- si együttműködés) igazgató tanácsa a napok­ban vitatja meg a tavaszi közgyűlésen el­hangzott javaslatok alapján a különféle ten­nivalókat. A legutóbbi igazgató tanácsi ülé­sen szintén az önkritikus hangvétel domi­nált, akár Szabó István elnök, akár dr. Ma­gyar Gábor igazgató értékelését tekintem. A technológiai fegyelem megtartásának, illetve lazulásának helyzetképe nem valami rózsás, bár átlagosan ez a rendszer érte el tavaly a legnagyobb kukoricahozamot. E két összejövetelen sok minden naplófüze­tembe került a megújulási készségről is. mi­ként a két másik legfontosabb hatókörű, a Bajai Mezőgazdasági Kombináthoz, illetve a Szekszárdi Állami Gazdasághoz kötődő, ha­sonló nagy növénytermesztési rendszer ese­tében is megvan ez a készség. De Nádudva­ron elmondta a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium egyik főosztályvezetője, hogy immár 67 termelési rendszer működik az országban, közülük 21 a szántóföldi, 27 a kertészeti és 17 az állattenyésztési jellegű. Hogy ez meglehetősen sok, az akkor válik nyilvánvalóvá, ha egybevetjük gazdasági le­hetőségeinket, s a kívánalmakat. Bármeny­nyit hallottunk is az utóbbi egy-két esztendő­ben a nyugati gépek úgynevezett „kiváltásá­ról”, ez a folyamat egyáltalán nem megnyug­tató. Kitűnt ez a közelmúltban zárult AG­ROMASEXPO kínálatán éppúgy, mint min­dennapos gyakorlatunkban. Vagy még nincs, vagy már nem felel meg az igényeknek egyik-másik, szocialista országban gyártott mezei masina, míg a tőkésimporthoz a de­viza hiányzik. Ami pedig a honi gyártást il­leti, annak aránya több kormányzati döntés ellenére sem javult. Ahol pedig van pénz, s van gép is megfe­lelő, ott az emberi tényező hibádzik olykor. Mert ne feledjük, hogy a tekintélyes részben importgépekre alapozott, tehát drága terme­lési rendszerek csakis ott lehetnek eredmé­nyesek, ahol megvan a kellő szakmai felké­szültség, a korszerű szellemi töltet. Az emlí­tett nádudvari tanácskozáson említette pél­dául Mihály András, az országos hírű me- zőhéki Táncsics Termelőszövetkezet elnöke: ma már 2—3 millió forintos gépeket ve­szünk, s egy ilyen masina valóságos üzem­nek tekintendő. Való igaz: e komplex mód­szer, a kezdetekben „zártnak” minősített rendszerek lényege éppen abban foglalható össze, hogy a kutatási eredményt egyesítik a géprendszerekkel, a kémiai és biológiai anyagokkal és alapokkal. E meghatározó té­nyezőkből úgyszólván következik, hogy kel­lő szellemi fogadókészség nélkül, merő di­vatból bekapcsolódni ebbe az áramkörbe ki­dobott pénz. A hagyományos módszerek ideje tehát még korántsem járt le, akár a kukorica, akár más növények termesztésében. A divatossá válás, a szükséges feltételek lebecsülésének egyik következménye, hogy leértékelődnek maguk a rendszerek, s helyenként jószerivel már pusztán szaktanácsadásra szorítkoznak. Ázsió­jukkal egyetemben csökken a színvonaluk, háttérbe szorul a minőség, s megmarad a mennyiségi szemlélet. A rosszul értelmezett lokálpatriotizmusból sem származik semmi jó. Mert nyilvánvaló, hogy az államigazgatá­si területek nem gazdaságföldrajzi egységek — miként erre utalt is — fölszólalásában Bá­bolnán a mezőgazdasági és élelmezésügvi miniszter. Volt például olyan nézet, hogy Bá­bolna ne menien el Szabolcsbá. Nádudvar a Dunántúlra, és így tovább. A MÉM most napirendre tűzte a rendszerek általános fö- líilvizsgálatát, ha kell megrostálását, mégDé- dig a lehető legszigorúbb ismérvek alapján. LEHET TEHÁT, HOGY megszűnik né­melyikük még az idén. lehet, hogy máshoz csatlakozik. Németh Károly, a Központi Bi­zottság március 15-i ülésén hangoztatta a termelési rendszerek önmegújulásának szűk-» ségességét, azt, hogy a legújabb tudományos eredmények, technikai, szervezési megoldá­sok alkalmazásával előrevivő szerepet töltse­nek be. Bizonyos, hogy a KB-határozatban is kifejtett követelmények szellemében történik meg ez a megújulás — az egész mezőgazda­ság érdekében. Keresztényi Nándor Ha, kell, akkor megmutatja, ho­gyan kell csinálni, mert ő is üveges... Egyébként jó a kap­csolatom a brigádokkal és Ráesik Albin művezetővel. A művezető nem részrehajló. Tárgyilagosan ítéli meg az előforduló vitákat. Engedmé­nyeket azonban ilyenkor sem tehetek, mert az itt gyártott világítási árukat exportra szállítjuk. — ön szerint, hogyan le­hetne csökkenteni a selejtet? — Ha a brigádok egyfor­ma tempóban dolgoznának. A Ki lián ék győztek Huszonegy kollektíva 265 ló brigádja címet. Kiemelkedő dolgozója vett részt tavaly a teljesítményt nyújtott a Béke munkaversenyben a Balassa- nevet viselő kollektíva is: ők a gyarmati Fémipari Vállalat- versenymozgalom arany foko- nál. Munkája alapján tizenhét zatát kapták, brigád ért el értékelhető ered- Egy jelentős egyéni kitünte- ményt. A követelményeknek tést is kiosztottak a gyárban: , . , , „ több éves kiemelkedő munká­legjóbban a Kilián György jáért Krajcsik Imre tmk-laka­Szocialista Brigád tett eleget: a Munka Érdemrend bronz kiérdemelték a Vállalat kivá- fokozatát tűzheti a mellére. Négy nyomsáv Pálfalvától Á KPM megyei közúti igaz­gatóságának feladata, hogy Nógrád 964,8 kilométer hosz- szúságú állami közúthálózatán a rohamosan növekvő motori­záció megnövelte az igénye­ket; a gazdaságos, kulturált és biztonságos közlekedést ki­elégítse.-\z utóbbi néhány esztendő alatt sikerült jelentős ered­ményeket elérni, s bár még többre is képesek lehettünk volna, ám pénzügyi lehetősé­geink korlátozottak. Az ötéves terv időszakára mindössze ki­lencszázmillió forint áll ren­delkezésünkre — és sok az előttünk levő munka. A fenn­álló feszültségek enyhítését szolgálják viszont sokoldalú törekvéseink, amelyek a hitel minél gazdaságosabb, célsze­rűbb felhasználását segítik. Ezek révén sikerült az el­múlt két év alatt 6,5 kilomé­ter utat korszerűsíteni, egy hidat újjáépíteni, 100 kilomé­teres szakasz burkolatát asz­falttal megerősíteni, s 95 ki­lométeres szakaszon végeztünk bitumenitatásos hengerlést. Az utak szilárd burkolatának átlagos szélessége 26 cen­timétert nőtt, s jelenleg 5,5 méter, szemben az orszá­gos hattal. Javulás e téren várható hamar, mert fő­leg az idei első fél évben, a fagykárok megszüntetésére te­temes pénzt felemésztő kátyú­zási munkát kellett végezni. Hiszen a forgalom egyre nő, s nagy gondot kell fordítani a közlekedés körülményeinek biztosítására. n Évekkel ezelőtt — külső se­gítséggel is — felméréseket végeztünk a megyeszékhelyen átmenő és helyi jellegű forga­lom nagyságának megállapí­tására. Már akkor is kitűnt: a tervidőszak végére Salgótar­jánban már nagymértékű túl­zsúfoltsággal kell számolni. Ezt megelőzendő építettük meg a zagyvapálfalvai felüljá­ró és a litkei összekötő út kö­zött a 21-es párhuzamos sza­kaszát, s kezdtük meg a 22. számú út és a pálfalvai felül­járó közötti rész négy nyom­sávra való szélesítését. De —, s ez is a további te­endőnk mielőbbi megoldását sürgeti — mind nagyobb a határátkelőhely forgalma, épü­lőfélben a nyugati városrész, nő a tömegközlekedés szerepe. Ez teszi szükségessé a 21-es út párhuzamos szakaszának to­vábbépítését a litkei és a Ná­dújfaluba menő utak között, a városközpontban. Nagy munka lesz, hiszen az új közúti csomópont kivitele­zése a Somoskőújfalui vasút keresztezése miatt, kompli­kált feladaf. Ennek műszaki megoldására a tervezők már több változatot kidolgoztak, egyelőre javaslattétel céljából. De a költségek nagysága mi­att, valószínű az építkezések csak a következő ötéves terv­ben kezdődhetnek meg. Idén hozzálátunk Pásztó át­kelési szakaszának korszerűsí­téséhez, amit a nagyközség útjának rossz állapota, vala­mint a Mátrába irányuló, s egyre növekvő forgalom fel­tétlen indokol. A munkák zö­me és végleges befejezése a jövő évben várható. Igazgatóságunk 364 külön­böző nagyságú közúti híd fenntartásáról is gondoskodik. Közülük több a mai előírások követelményeit: mint a szé­lesség, vagy a teherbírás, csak részben elégíti ki. Három korszerűsítését hetekkel ez­előtt megkezdtük; egy közü­lük, a balassagyarmati járás­ban, az év végére kész lesz. S bár Nógrád megye állami közúthálózattal való ellátott­sága a lakosság számához és a területhez viszonyítva az országos átlag felett van (!), de erőfeszítéseink ellenére sok az olyan utunk, amely a for­galom igényeit nem, vagy csak részben elégíti ki. Éppen ezért teszünk nagy erőfeszítéseket a lemaradás behozására minden évben, de az említett szűkös anyagi lehetőségeink gátolnak ebben. Ezek csak hosszabb idő alatt csökkenthetők, illetve szüntethetők meg véglegesen. A fejlődéssel lépést kell tar­tani az irányító, a tájékozta­tást segítő forgalomtechnikai berendezéseknek is. Ebben az évben nyolcmilliót költünk fényvisszaverő útirányjelző , 100 darab KRESZ-, és 500 la­kott terület ele je-vége tábla beépítésére és cseréjére. Ter­vezzük még 3000 méter hosz- szúságú acélszalag korlát, ugyanennyi műanyag vezető­oszlop elhelyezését, és 430 ki­lométernyi tengelyvonaljel felfestését. A biztonság érde­kében újabb két helyen állí­tunk fel fénysorompót, két he­lyen pedig közúti menekítősá- vot alakítunk ki. Feladataink nagyok, sokré­tűek. Vállalatunk valamennyi dolgozójával együtt szeret­nénk, ha a mi munkánk ered­ményeként is, minél kevesebb személyi baleset és anyagi kár következne be megyénk útja­in. Fáklya Károly, a KPM Nógrád megyei Közúti Igazgatóságának igazgatója Egy műszak alatt több mint 26 ezer darab falburkoló la- pót csomagolnak — korszerű gépek segítségével — a Rom- hányi Építési Kerámiagyárban. A csomagolás előtt osztá­lyozzák a lapokat, s így megfelelő válogatás után kerülnek dobozokba. A képen Gordos Józsefné — aki 16 éve dolgo­zik a gyárban — csomagolás közben. NÓGRÁD - 1978. május 12., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom