Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-10 / 108. szám
Biztató kezdet Bereden (I.) Négyből lett egy A tagság ízig-vérig akarta az egyesülést. Bőrükön érezték a kis üzem minden terhét, nehézségét, s amikor kimondták az igent, fellélegeztek Bercelen, Nógrádköves- den, Becskén és Szécsénkén egyaránt. A berceli közös gazdaság egyesülése óta tizenhat hónap telt el, tele tanulsággal. Hogy mi jellemezte az erők összefogása mellett döntő termelőszövetkezeteket? A berceli gazdaság volt a meghatározó — a központ is ezért került ide — területének nagysága. a termelésben a többiek között élen járó szerepe révéin. A tsz-t az úgynevezett »egyéb okokból” — a jövedelmek alacsony volta miatt — sorolták a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek közé. — Bércéi is csak lépegetett. A Jó szántók mellett az ordasi részt akár alpinisták használhatták volna tréninghez. Befejezetlenül állt az iker szolgálati lakás, a szárító kivitelezését is épp hogy csak megkezdték. Bár már beszereztek egy Rába—Steigert, de a számla kiegyenlítetlen maradt. Ennek ellenére a szakemberellátottság, a gépesítés foka itt volt a legkedvezőbb — jellemzi Tamási János, a termelőszövetkezet elnöke a másfél évvel ezelőtti állapotokat. A nógrádkövesdi vidéken találhatók a legjobb földdarabok, de a korábbi kétszeri szanálás rányomta bélyegét a gazdákodás valamennyi ágára. A megpróbáltatások miatt sokan hátatfordítottak a gazdaságnak, de akik maradtak, igyekeztek maroknyi lehetőségeikkel ügyesen sáfárkodni. A kenyérgabonát tekintették a mindenhatónak, de 30—35 mázsa körül megállt a tudomány. Azokon a táblákon is, ahol a 40—50 mázsa körüli hozam elérhető közelségben volt. Gépparkjukat az egyesülést előkészítő bizottság kedvezőnek ítélte, hiszen az aratást például már E—512_es típusú kombájnokkal végezték. Becskén — alig több mint ezer hektáron — látszólag gond nélküli volt az élet. A költségek minimálisra szorításával próbáltak boldogulni. Minden darabkát megszántottak, kevés műtrágyát használtak fel, csak a legszükségesebb gépekkel rendelkeztek. Annyira a fogukhoz verték a garast, hogy még 25 mázsás búzatermés mellett sem fizettek rá a gabonára. Az istállóban 100 tehén szorongott, egyenként kétezer liter körüli tejtermeléssel, amihez nem kell különösebb kommentár — Becskén a sóderbánya segített, de sajnos az egyesülés idejére kimerült a készlet — jegyzi meg az elnök. — Nem azért zártuk be tehát, mert nem lett volna rá szükség .. . Bármilyen furcsának is tűnik, a szécsénkei — 685 hektáros — termelőszövetkezet gazdálkodott legszínvonala- sabban a nehéz terepviszonyok ellenére. A gabona- és a takarmányfélék termesztése játszott főszerepet, utóbbiból még piacra is jutott, ami 60— 70 tehén mellett talán természetes is. Büszkék voltak rá, hogy hitel nélkül élnek. Jellemző a négy egyesült termelőszövetkezet eltérő vonásaira, hogy Szécsénkén még a munkaegység-rendszer dívott, a tagoknak előleget osztogattak. Ilyen körülmények között jött létre a mai, berceli Vörös Csillag Termelőszövetkezet 5420 hektáron, 707 taggal. — Legfontosabb feladatnak tartottuk, hogy a szakemberekről és a dolgozókról egyaránt gondoskodjunk. Ügy érzem, mindenki megtalálta a helyét, még akkor is, ha ez esetenként az elképzelttől több időbe került. A közös gazdaság és az egyének érdekeit egyformán figyelembe vettük. A jó munkahelyi légkör kialakítását az egyik kulcsfontosságú kérdésként kezeltük — mondja Tamási János. Már 1973. őszén közösen állították össze a vetéstervet, összehangolták a szántást, vetést. Kezdetét vette néhány növénynél a fajtaváltás is. A búza esetében például a környéken „6zuperfajtának” kikiáltott Bezosztaját intenzívebb fajú szaporítóanyaggal váltották fel, a korábbinál jóval gondosabban mérlegelve választották meg az elővetemé- nyeket. A termelés szerkezetében lényeges változás nem következett be, maradtak a gabonafélék, a mák, a cukorrépa, ahol a kézi munkaerőt gépsorokkal váltották ki, s az asszonyokat a jelentősebb árbevételt hozó, nem gépesíthető kultúrák termesztésére irányították: a zöldségesbe, gyümölcsösbe. — Ez az egyesülés is jól kezdődik! — kajánkodtak né- hányan, amikor 1976. őszéről 300 hektár szántatlan terület maradt a következő esztendőre. Az egyesült termelőszövetkezetet e tekintetben Fortuna is pártfogásába vette, hiszen a lemaradást a hidegebb hónapokban sikerült pótolniuk. A tavalyi esztendőnek azzal a tudattal vághattak neki Bercelen, hogy a jó termés érdekében minden lehetőt megtettek. Zöldben pompáztak a vetések, a tavasziak alá precízen készítették elő a talajt. A bizonyítás izgalma kezdett alábbhagyni, amikor a termelőszövetkezet szakemberei a határt járva, szemlélve optimizmusuk erősödését érezhették. S a derűlátás nem is volt alaptalan. Szabó Gyula (Folytatjuk) Fölszáll-e a Páva? Idén több mint egymillió forint értékű tőkésbérmunkát végeztek — jóval nagyobb, mennyiséget a tavalyi azonos időszakénál. S ez rangot jelent a jánosaknaiaknak a Páva Ruhagyár berkeiben. A vállalat többi telephelyének munkája ugyanis nem kápráztatta el' a nyugati megrendelőket, egyedül itt gyártottak vitán felül elfogadható, színvonalú terméket. Hogyan segíti a jő minőséget a technológia, miképp viszonyulnak a gyártási eljáráshoz a munkásnők? — erről érdeklődtünk a jánosaknai telepen. Diszpécser a szalagnál — Nálunk az országos színvonalhoz mérve korszerűnek mondható a technológia — tudtuk meg Hegedűs Béláné- tól, a telep vezetőjétől. — Ehhez modem gépek állnak részt NDK-s gépekkel dolgozunk, de megtalálhatók olasz, japán, osztrák és dán gyártmányok is. Szinte valameny- nyin van olyan segédeszköz, amit helyben szereltünk rá, gyáron vagy telephelyen belüli újítás alapján. Mint megtudtuk, a gyártási eljárás sem marad a technikai szint alatt. Az üzemben három szalagon diszpécser irányítottá szállítószalaggal továbbítják az alkatrészeket. A berendezés — lámpák icigyúl- ladásával — önműködően jelzi, ha valamelyik gépnél fogytán van a feldolgozandó, félkész termék. Ezt a diszpécser észreveszi, kiválasztja a gépre éppen kellő anyagot, s azt kosárban, a szállítószalaggal küldi a megfelelő helyre. Megmutatják egymásnak E mellett a szalag mellett a rendelkezésünkre. Túlnyomó- technológiai fegyelmet mindenképpen be kell tartani, hiszen a műveletek egymásra épülnek. Ez a körülmény egyfelől jó, másfelől viszont gondoknak válhat forrásává. — Az okozza a nehézséget, hogy — mivel sok fiatal anyuka dolgozik nálunk 7— gyakran kiesik néhány gép a termelésből. Ilyenkor a szalagvezetőnek döntenie kell, miként csoportosítja át a munkaerőt. Arra kell törekednie: sehol ne legyen fönnakadás anyaghiány miatt — mondta Hegedűs Bé- láné. A rugalmas átcsoportosításhoz nem csupán jó szalagvezetői ötletek kellenek, hanem olyan munkásnők is, akik többféle műveletben jártasak. Hogy megszerezzék a jártasságot, munkamódszer-átadást szerveztek. Ez annyiból áll, hogy műszakok után az asszonyok megmutatják egymásnak, egy-egy műveletet, hogyan kell megcsinálni. Mindezért pénz is üti a markukat; a módszer átadóját is, meg az átvevőjét is díjazzák. Ma már sok „univerzális” dolgozónő végzi a munkát Jánosaknán. Jön az MMM! Az üzem nem gyökerezik le a mostani eljárásoknál. Arról értesültünk, hogy még idén — november elejétől — az egyik szalagon bevezetik a 3 M módszert. — Az előkészítés most folyik — hallottuk az információt a telepvezetőtől. — A vállalat szervezési osztályénak dolgozói végzik a felméréseket. Nemrég filmfelvételeket, készítettek az üzemben, hogy annak alapján szűrjék ki a fölösleges mozdulatokat. A módszertől sokat várnak Jánosaknán. Ügy számítanak, hogy azon a szalagon, amelyiken bevezetik, már az idén, húszszázalékos termelékenységnövelést érnek el, ami nem kevesebb mint húszezer normaóra-megtakarítást eredményezne. —molnár— Gépipari rosta r Érdekes, elgondolkoztató eredményekre vezettek azok a vizsgálatok, melyek célja a nemzetközi és a hazai tapasztalatok egybevetése volt a gépipar termékválasztékánál. Kiderült például, hogy a magyar gépipar két-, két és félszer többféle gyártmánytípust bocsát ki, mint más országok nála fejlettebb azonos iparterülete, ugyanakkor részvétele a nemzetközi munkamegosztásban jóval kisebb az áruválaszték alapján föltételezhetőnél. Egyszerűbben, s egyszersmind nyersen fogalmazva: indokolatlanul hosszú a terméklista, erinyiféle cikket gazdaságosan előállítani, versenyképesen értékesíteni nem lehet. Nagy hagyományai, fölhalmozódott szellemi tapasztalatai vannak a hazai gépiparnak sokféle gyártási területen. A múlt ilyesfajta értékeihez — mint amilyen például az energetikai gépgyártás, a vákuumtechnikai ipar — szerencsésen ötvöződnek a friss eredmények, azok, amiket a közúti járműgyártás, az elektronika, az orvosi műszerek, az élelmi- szeripari gépek előállításának egyes területein fölmutathatnak. Ha ebből a szemszögből próbálunk ítéletet alkotni, úgy tűnhet, máris készen áll a rosta, amin szétválaszthatjuk a fejlesztésre érdemes, az elért színvonalon tartandó, a nem fejlesztendő, a megszüntetendő termékeket. A rostára valóban nagy szükség van, ám kezelése rendkívüli gondosságot követel, hiszen a legutóbbi évek bebizonyították: a körültekintés nélkül fölszámolt, s az adott termelőhelyen gazdaságalannak minősített tevékenység nagyonis hiányzik más területen, e hiány zavarokat okoz a belföldi ellátásban, népgazdaságilag kifizetődő exportot hiúsít meg. Tények figyelmeztetnek rá, a gyártók némelyike nem számol kellő mértékben lépései következményeivel, s amíg sok esetben a vállalati meg a népgazdasági körben egyaránt gazdaságtalan termék előállítását csak vontatottan szüntetik meg, bizonyos áruknál viszont elhamarkodott a döntés. A rosta tehát, amire olyannyira szükség van, még meglehetősen tökéletlenül működik, s ebben a szemléleti okok éppúgy közrejátszanak, mint az ösztönzésbeliek. Az árrendszer bonyolultsága például a termékek egész soránál elfödi annak tényleges gazdaságosságát vagy éppen a ráfizetést, s az állami támogatásoknak az indokoltnál gyakran nagyobb mértéke sem segíti elő a tisztánlátást. Semmi túlzás nincs abban az állításban, hogy a gépiparnak kiemelkedő szerep jut a kvalifikáltabb munkával, korszerű technológiával készített, versenyképesen értékesíthető ipari termékek — teljes termelésen belüli — részarányának növelésében. Ennek a szerepnek azonban az iparterület csak akkor tud igazán megfelelni, ha jól működik a rosta, ha az eddigieknél határozottabb szelekció érvényesül a gyártás- és gyártmányfejlesztésben. Természetesen nagy leegyszerűsítéssel vázoltuk föl a miértre, a rosta alkalmazásának indokoltságára adandó választ, de mert a gépipar termelésének az idén is az ipar átlagát meghaladóan kell növekednie — s ezen belül a dollárelszámolású kivitel húszszázalékos bővítése a cél, folyó árakon számolva —, a feladatok teljesítésének elengedhetetlen feltétele a szelektálás erőteljesebbé válása. Nemcsak ebben az esztendőben, hanem hosszú távon még inkább, hiszen az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i határozata — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről — megkülönböztetett figyelemmel szól e terület teendőiről, úgy fogalmazva, hogy „a gépiparnak döntő szerepet kell betöltenie a gazdasági fejlődésben és a külgazdasági egyensúly távlati megalapozásában”. Vannak látványos, mértéktartóbban fogalmazva is, szép eredményei, sikerei a gépiparnak a közúti járműgyártásban, a szerszámgépgyártásban, a műszer- és híradástechnikai ipar, a vákuumtechnikai ipar egyes területein. Ezek beszédes tanúk amellett, hogy lehetséges az előrehaladás, ám hiba lenne úgy vélni, ehhez mindössze elhatározás kell. Az is — mert némely helyen hiányzik, holott az egyéb feltételek rendelkezésre állnak —, de megfelelő hazai és nemzetközi munkamegosztás például az alkatrészgyártásban, a fejlesztések egyeztetésében szintén, s jobb kereskedelmi munka éppúgy kívántatik a gyorsabb haladáshoz, mint a javító, karbantartó szolgáltatások kialakítása, erőteljes fejlesztése. Mészáros Ottó Vállalati kiválók az SKÜ-ben Az Ady Endre Szocialista Brigád múlt évi eredménye alapján kimagasló teljesítménnyel érte el a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet. A tizenhat fős kollektíva anyagtakarékossággal mintegy félmillió forintot takarított meg, amely kizárólag az anyagfelhasználásból ered. Képünkön a brigád két tagja, Tóth Gyula és Pál Gyula átemelőszivaty- tyút javít A Kun Béla nevét viselő, üzemfenntartó kollektíva sem maradt le a munkaversenyben. Szegedi Pál vezetésével a huszonhárom fős brigád újításokkal 688 876 forintot takarított meg. Társadalmi munkában 1017 órát dolgoztak, amelyből a salgótarjáni Gagarin úti Általános Iskola sportudvarának elkészítésére 320 órát áldoztak. Kovács László 21. és Bányik István, a libanoni rcdőnyrugó-tekercselő gép felújítását végzi A huzalmű villanyszerelési munkáit a Jedlik Ányos Szocialista Brigád tagjai látják cl. Laczkó Péter és Hegedűs László a tizenhét fős kollektíva tagjai a hatmotoros húzógépek kapcsolóit javítják. Fodor Tamás képriportja 1 NÓGRÁD — 1978. május 10., szerda _ 3
