Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-03 / 102. szám

Igába fogják a tudományt Ne csupán a levegőben lóg­janak a tudomány friss ered­ményei, hanem mielőbb alkal­mazzuk őket a mindennapi munkában — ez mindenütt fontos lenne. Kiváltképp olyan gyárban, üzemben, ahol szapo­rán váltakoznak a termékek, s így rövid idő alatt sok szín­vonalas gyártmányt kell elő­állítani. VA Salgótarjáni Ruha­gyár ide sorolható. Tartanak-e kapcsolatot valamilyen tudo­mányos intézettel? — érdek­lődtünk a gyáriaktól. STANDARDSZOKNYÁK SZERVEZÉSE — Említésre érdemes kap­csolatunk három intézettel van — hallottuk az informá­ciót Nyúl Gyula főmérnöktől. — Ezek közül legfontosabb a textilipari kutatóintézet. Ve­lük még a gyár indulásakor, egy pályázat kapcsán kezdő­dött az együttműködésünk. Megtudtuk: a tavaly szep­temberben beindult 3 M mód­szerrel való gyártás rendszerét ennek az intézetnek a szak­emberei dolgozták ki. E mun­ka közben többször kérték a gyár műszaki gárdájának a ta­nácsait, véleményét, így szo­rosan a helyi lehetőségekhez igazították az alkalmazást. En­nek köszönhetően a kezdetben elképzelt nagy — 40 ezer da­rabos — sorozatokkal szemben ma már valamivel kisebb — 10 ezres — szériáknál is be­vethetik ezt az eljárást. — Számottevő időt takarí­tottunk meg. Az egyik szoknya gyártásában például 17 perc­re csökkent a varrodai idő a korábbi 26—30-cal szemben — mondta a főmérnök. Az intézettel való együtt­működésnek ezzel természete­sen nem szakadt vége. Leg­utóbb a standardszoknya gyártásszervezését rendelte meg a gyár — 30 ezer forint ellenében. Idén januártól már ezt is alkalmazzák. A jövő­ben gyártandó nagyobb soro­zatokhoz szintén igénybe ve­szik a textilipari kutatóinté­zet segítségét SZEZONONKÉNT TRENDEKET A Divatintézet ugyan aligha szolgál rá a „tudományos” jel­zőre, egy ruhagyárnak azonban tudományos információval fel­érő eligazítást adhat. — Kétféleképpen segít ne­künk a Divatintézet — tudtuk meg Hajas András termelés- előkészítési osztályvezetőtől. — Egyfelől élünk a szolgálta­tásaival: megrendeljük tőlük egy-egy leendő modellünk te­rítékrajzát, műszaki leírását; részt veszünk a divatbemuta­tóin a ruháinkkal, eljutunk ál­taluk különböző nemzetközi vásárokra és így tovább. A másik terület, amiben a se­gítségünkre van, a divatirányí­tás. Miként értesültünk: az in­tézet szezononként úgynevezett trendeket küld a gyárnak, ame­lyek tartalmazzák az újabban „felkapott” fazonokat, színe­ket, meg anyagokat. Az így nyert információt inkább csak amolyan keretként használják a gyár tervezői, mert a kiad­ványban legkivált a szélsősé­gek kapnak helyet, amelyek jobbára csak Párizs — és né­hány nyugati nagyváros — fel­sőbb köreiben „futnak”. Két-három havonként ter­vezői konzultációt szervez az intézet. Ezeken saját tapasz­talataikat és egyéni forrásokból szerzett divathíreiket cserélik ki a szakemberek. — Természetesen nem vesz- szük át a sémákat. A tervezők saját ötleteinek, elképzelései­nek döntő szerepe van — mondta Hajas András. — Hi­szen egy ruhagyárnak nem csupán a divat követése a fel­adata, hanem bizonyos fokig a divat befolyásolása is. KOPIK-E, SZAKAD-E? Kapcsolata van a tarjáni gyárnak a Textilipari Minőség- ellenőrző Intézettel. Ez az in­tézet egyfelől mint hatóság is ellenőrzi az itt fölhasznált anyagokat, másfelől a gyáriak maguk rendelnek meg egy-egy vizsgálatot. Ez utóbbi azért fontos, hogy a kapott szakvélemény alap­ján eldönthessék: megfelel-e az anyag annak a célnak, amire fel kívánják használni. Leg­utóbb — körülbelül ezer fo­rint ellenében — megvizsgál­tattak egy anyagot. Arra vol­tak kíváncsiak, milyen a sza­kítószilárdsága, hogyan állja a mosást és a koptatást. Csak a vizsgálat után rendeltek na­gyobb mennyiséget belőle. Molnár Pál Béke és Szocializmus — 78\iV A kommunista és munkás­pártok elméleti és tájékoztató folyóiratának idei negyedik szá­mának élén találjuk Jesus Fariá­nak, Venezuela Kommunista Párt­ja főtitkárának az enyhülés, a le­szerelés és a társadalmi haladás szoros összefüggését elemző cik­két. Xonsztantyin Zarodov, a törté­nettudományok doktora, a Béke és Szocializmus főszerkesztője „A világ forradalmi átalakítása és a leninizmus” címmel írt elemző tanulmányt. Luciano Barca, az Olasz Kom­munista Párt KB osztályvezetője „Fejlődés, reformok, forradalom*» c. cikkében ismerteti a jelenlegi olasz helyzetet, a strukturális vál­ságból való kijutás lehetőségeit. Az „Afrikai körkép” c. soro­zatban ezúttal a folyóirat két in­terjút közöl. Az elsőnek a címe: „Az etiópiai forradalom nehéz napjai”, a másodiké: „Kongó; a jelenlegi szakasz fő feladatai**. Ugyanitt találjuk Ali Maiki cik­két: „Algéria: az antiimperialista harc fokozódása** címmel. Végül megemlítjük victor Perlő amerikai közgazdász „A mai ame­rikai finánctőke” c. írását, amely nagyon sok. jól felhasználható adatot tartalmaz. A kistermelés nagy-fontossága A kisüzemi gazdálkodás fejlesztésében érintett vala­mennyi szerv képviselője Kaposvárott volt. A tanácskozá­son ismét hangsúlyt kapott: a kisegítő gazdaságok termelé­sére továbbra is szükség van. A népgazdaság nem tudja pénzzel, eszközökkel pótolni a háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelését. Ezért is ösztönzi államunk a ház körüli, kisegítő gazda­sági tevékenységet. A múlt évtől például 5 ezer forintra nőtt az a támogatás, melyet az elsőt követő minden további tehén után fizetnek a gazdáknak, akik — mint ismeretes — az első tehénért 2500 forintot kapnak. Lehetővé vált, hogy a nagyüzemek önköltségi áron kielégítsék az állattartó kis­gazdaságok takarmányigényét. Az ösztönzőrendszer nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1977-ben — hosszú idő óta először — nem csökkent a háztáji tehénállomány, a tejtermelés pe­dig 6 százalékkal növekedett. A korábbi évek tapasztalatai mutatják, hogy a terme­lési feltételek változásaira a kisüzemek reagálnak a legér­zékenyebben. Éppen ezért szólt a kaposvári tanácskozás hangsúllyal a szabályozás, az ösztönzés körültekintő for­málásáról. Való igaz — és erről is volt szó —, hibákat el­követni könnyű, helyrehozni azonban nehéz. A nyugodt, ki­egyensúlyozott termelés érdekében a nagyüzemeknek is fon­tos feladataik vannak. Számos jó példa közül csak kettőt; az ócsai és baksai tsz tapasztalatát említjük. Az ócsai Vörös Október Tsz-ben a Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskola technológiája alapján húsgalambokat he­lyeznek ki a háztájiba. A szövetkezet 80—100 ezer húster­melő szülőpár kihelyezését, pótlását teszi lehetővé. Az üzem­ág árukibocsátása évről évre emelkedik: 5 év alatt 48 ton­Sserelőgondok Az ÉMÁSZ salgótarjáni Igazgatósága hálózatszerelé­si osztályának idei terve 47 millió forint. Ebből a saját hálózati átépítések, rekonst­rukciók 22 és fél millió fo­rintot jelentenek. Hogy csak néhány nagyobb munkát említsünk: át kell építeni a sziráki—garábi térség le­ágazásait, ennek értéke egy­millió. A Romhányi Építési Kerámiagyár új üzeméhez a nyárra 20 kilovoltos vezeté­ket kell építeni. Ez a mun­ka 6 millió forintot jelent. Érsekvadkerten 800, Szoros­patakon 850. Enderfalván és Nézsán 500, Maconkán 600, Kazáron 550 ezer forint ér­tékben vált szükségessé a felújítás. Salgótarján köz­pontjában 15 éves kábelek értek meg a cserére, ami újabb két és fél milliót jelent. Jelentős összeget kívánnak a lakótelepek villamosítási munkálatai is. valamint a mezőgazdaság villamosítá­sa. Csatlakozószerelésekre, új lakások bekapcsolására két és fél millió forintot ter­veztek, s külön 10 milliót egyéb igények — üzemek, intézmények — kielégítésére. Ezek közé tartozik például a hasznosi tározó építésénél szükségessé vált vezetéktérí­tés. A salgótarjáni Rákóczi út felső szakaszának közvi- lágosítás korszerűsítése. a sütőipari vállalat új telepé­hez szükséges vezetéktérítés, Pásztón a Szabadság és Nagymező utak rekonstruk­ciója, Nagybátonyban a Pentamer Szövetkezet igé­nyeinek ellátása és még mintegy 100 kisebb, nagyobb munka. Az osztály szerelői teljes erővel dolgoznak. mégis ..félgőzzel” haladnak. Ennek nagyon egyszerű a magyará­zata. Ugyanis 70 helyett 33 tagú a gárda. Minden igény, minden megrendelés, minden munka megyei érdekkel pá­rosul. beruházási határidőket befolyásol. Éppen ezért egyik sem maradhat el. Az osztály dolgozói minden igyekezetük­kel azon vannak, hogy ne szenvedjen halasztást egyik munka sem. A krónikus sze­relőínséget nyugdíjasok al­kalmazásával, a földmun­kák 80 százalékának gépesí­tésével, illetve az igazgató­ság üzemeltetést biztosító létszámának bevonásával le­het csak némiképpen —. de egyáltalán nem kielégítő mó­don — ellensúlyozni. A gé­pesítés például segít, de vá­rosok, községek belterületén a földben levő műtrágyák zsúfoltsága miatt a gépek nem használhatók. Az osz­lopmunka pedig egyáltalán nem _ gépesíthető, jóllehet egyelőre a szerelési tevé­kenység nagy hányadát je­lenti. Az elmúlt év példája — alig valamivel jobb munka­erőhelyzetben a terv 101 szá­zalékos teljesítése — bizo­nyítja. hogy a szerelőkön nem múlik. — g. — Módosítandó határidők? Jobb félni, mint megijedni nem vAg kétségbe­esett arcot sem Juhász Gyu­la, a salgótarjáni síküveggyár igazgatója^ sem Gyöngyösi Gyula főmérnök, mégis — sa­ját bevallásuk szerint — iz­gulnak. Hiszen rohamosan közelednek a Zagyva III. üzem folytatását képező feldolgozó­részleg néhány munkafázisá­nak befejezési határidejéi. És ennek ellenére... — Ennek ellenére nem nagy bizakodással tekintünk ezek teljesítéséhez — mondja, ráncokat redőzve homlokán a főmérnök. Még azután sem, hogy a múlt év végén itt járt nálunk az Üvegipari Művek vezérigazgatója, az építési és városfejlesztési miniszterhe­lyettes, akik megállapodást kötöttek a feldolgozóüzem épí­tésének zavartalan biztosításá­ra. — Nem tartja írásban rög­zített szavát a miniszterhelyet­tes? — Nem ő, hanem... Kicsit nehéz ezt most kimondani a partnerre, de muszáj: a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat, a létesítmény gene­rálkivitelezője. Pedig szocia­lista szerződést is kötöttünk. — S ez is csak papíron van? — ... Ezt azért nem állíta­nám. Hiszen ők, minden köz­tudott bajuk ellenére, próbál­ják teljesíteni az abban meg­fogalmazottakat. Csak hát, úgy tűnik, a dolgok ebbeni ré­sze esetenként nem sikerül a vállalt határidőre. És ami különösen aggaszt: az idei év­re tervezett nyolcvankilenc- milliós beépítési tervük­ből, még ha jóindulatúan, a szükséges, de a háttérben el­végzett és általunk nem látha­tó munkát is beleszámítjuk — mint például a betonelemek előgyártása és a többi és a többi — akkor is alig tízmil­liót megközelítő a teljesíté­sük. Ezek után joggal aggódhat­nának a síküveggyáriak. Kü­lönösen ebben, a számukra sikeres időben, mikor is a nemrégiben felújított Zagy­va III. akkora teljesítményt produkál, amiben még a mun­kálatokban részt vett, a li- cencet adó japánok sem hit­tek volna. Szóval, az elképze­léseket meghaladó mennyisé­gű kitűnő minősítésű üveget adnak a húzógépek. És gyűlik, gyűlik a továb­bításra szánt üveg, a feldolgo­zás következő fázisaira váró matéria. És — lévén tárolási, mozgatási, raktározási gond­jaik — törik, törik... MONDJA AZ IGAZGATÓ és a főmérnök is: ha a NÁÉV már tudna e célra biztos he­lyet produkálni, már az idén 4—5 százalékkal több üveget, éves szinten mintegy négy— ötszázezer négyzetméterrel többet értékesíthetnének. — No, de ez csak az Álla­mi Építőipari Vállalat vélt, vagy valós lemaradásán mú­lik? — kérdem a főmérnököt. Rövid gondolkozás, iratok lapozgatása, s bizonyos fenn­tartásokkal való közlés után születik meg a szintézis. A válasz. — Bizonyos esetekben mi is hibásak voltunk. Például, a partner által két határidőn túl tudtuk csak biztosítani a 20 kilovoltos fogadóállomás, valamint a huszonnyolc la­kásos lakóépület építéséhez szükséges terepet. És voltak olyan kérések, mint a gáz- és a vízvezetékek elhelyezése, amit nem voltunk képesek megoldani. De hát ez generál- kivitelező dolga! Nem tüskével a szívében zárta panaszait a főmérnök. Sőt: bizakodott. Még mindig hisz a partner szavában! — De — miként Perényi László, a Nógrád me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat főmérnöke megerősítet­te — hihet is. Bár aztán kis­sé pesszimistább mondatot is leíratott velem a jegyzet- füzetbe, miszerint: Jobb fél­ni, mint megijedni. Természe­tesen, tréfának szánta a szaJ vakat, hiszen ezután így be­szélt : — Mi is érzékeljük a Zagy­va feldolgozóüzemének épí­téséből ránk háruló felelősség nagyságát. Tudjuk, a ránk vo­natkozó határidők nem tel­jesítése roppant nagy kiesést okozna a gyár exporttervé­nek, s a hazai járműprogram­ból fakadó kötelezettségeik! valóra váltásából. Ez népgaz­dasági „ügy” már. S ezt szem előtt tartva koncentráljuk mostanáig minden rendelke­zésre álló erőnket a siküveg- gyári nagyberuházásra. — Tényleg „koncentrálják?” A gyáriak néhány emberük munkálkodásáról beszélnek... — ... A létszám hamaro­san növekedni fog. Bár nagy gondunk, amit őszintén el is mondok, hogy nincs elegendő, megfelelő képzettséggel bíró ácsszakmunkásunk. Akikre pedig a födém, a lépcsőház és a liftakna elkészítésénél igen nagy szükségünk lenne... Egyébként ezekkel a mun­kákkal maradtunk le. — Október végére önöknek szabad területet kell biztosí­tani a technológiai szerelések zavartalan megkezdéséhez. — Tudom. Mindenképpen' eleget teszünk vállalásaink­nak. .. Bár három nagyberu­házásunk is van: egyik ez a síküveggyári, a másik a rom­hányi, és még a tarjáni ko­hászati üzemeké. A másik ket­tő is nagyon fontos. De min­dent megteszünk — újra hang­súlyozom — a síküveggyáriak­kal szemben vállalt kötelezett­ségeink teljesítésért; HITELT ÉRDEMLŐEN hangzanak Perényi főmérnök szavai. De, hogy ott, az épí­tőipari vállalatnál és a sík­üveggyárban is megnyugodja­nak, ahhoz munka kell! Még jobban szervezett, intenzív munka. Fél év van csak októbe­rig. .. Karácsony György Úi Zmaj kombájnok Jugoszlávia legnagyobb mezőgazdasági gépgyára, a Zmaj, 2400 gabonakombájnt gyártott az elmúlt évben. A belgrádi üzem terméke­it bel- és külföldön egyaránt nagyra értékelik. Csak tavaly nyáron 20 ezer Zmaj kom­bájn dolgozott Jugoszlávia földjein. 1977-ben kezdték gyártani az új Zmaj—161 típusú kom­bájnt. mely másodpercen­ként hét kilogramm gabonát takarít be. náról 540 tonnára nőtt. Ez a húsmennyiség évenként 1,2 _ 1 ,5 millió dollár bevételt eredményez a népgazdaságnak. A termelés biztonsága érdekében a háztáji gazdaságok .számára megszervezték Öcsán az állatállomány takarmány- szükségletének biztosítását, a szakmai felügyeletet; az ál­latorvosi ellátást és a gyógyszerek megszerzését; a megter­melt húsgalamb helyszíni átvételét és elszállítását Jó kap­csolatot építettek ki a Baromfifeldolgozó Vállalatok Tröszt­jével. A háztájiban termelt galambokat a tröszt vállalatai dolgozzák fel, juttatják piacra. Baksán a háztáji főágazatvezető és üzemgazdász irányít­ja, szervezi a kisüzemek tevékenységét. Munkájuk ered­ményeként csak elvétve található a községben üres, kihasz­nálatlan gazdasági épület. A személyi feltételeken kívül a technikait is megterem­tették a háztáji főágazat számára. Egy tehergépkocsi, négy MTZ erőgép áll a háztáji rendelkezésére, a kisebb szállítá­sokat pedig 6 lófogattal oldják meg. A községben 6 takar­mánybolt működik. A tartási színvonalra jellemző, hogy a kisüzemi serté­sek fele, a baromfiak 90 százaléka nagy értékű, intenzív hib­rid Baksán. Sikerült tehát átültetni a nagyüzem szakmai kultúráját a háztájiba. Ennek is köszönhető, hogy ebben a faluban a fiatalok százai szívesen áldoznak szabad idejükből naponta 2—3 órát a ház körüli termelésre. A háztáji téma sokrétű. Ahogy dr. Romány Pál minisz­ter fogalmazott kaposvári zárszavában, nem csupán gazda­sági, hanem szociológiai, társadalompolitikai, sőt urbanisz­tikai kérdés is. Sajnos akad példa arra, hogy egyik-másik településen urbanisztikai okokra hivatkozva fékezték, hátrál­tatták a ház körüli munkát. Természetes dolog, hogy tevékenységükért pénzhez jut­nak a háztáji termelők, annyi pénzhez, amennyi fedezi ki­adásukat, honorálja munkájukat. Ugyanígy természetes, ha elegendő takarmány áll az állattartók rendelkezésére, vagy gép a munka megkönnyítésére, mert csak így képzelhető el, hogy a fiatalok átveszik a stafétabotot szüleiktől. Gyulai György Üj szociális létesítmény alapozási munkálatait fejezték be az OBV salgótarjáni bányagápgyárában a minap a Ter­vező- és Építőipari Szövetkezet szakemberei. A 10 millió fo­rint beruházással épülő létesítményben öltöző, fürdő, orvosi rendelő, büfé és kiszolgálóegység kap helyet. Az épület UNIVÁZ szerkezeti elemekből készül, várhatóan a jövő év májusában kerül átadásra. NÓGRÁD - 1978. május 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom