Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-03 / 102. szám
Igába fogják a tudományt Ne csupán a levegőben lógjanak a tudomány friss eredményei, hanem mielőbb alkalmazzuk őket a mindennapi munkában — ez mindenütt fontos lenne. Kiváltképp olyan gyárban, üzemben, ahol szaporán váltakoznak a termékek, s így rövid idő alatt sok színvonalas gyártmányt kell előállítani. VA Salgótarjáni Ruhagyár ide sorolható. Tartanak-e kapcsolatot valamilyen tudományos intézettel? — érdeklődtünk a gyáriaktól. STANDARDSZOKNYÁK SZERVEZÉSE — Említésre érdemes kapcsolatunk három intézettel van — hallottuk az információt Nyúl Gyula főmérnöktől. — Ezek közül legfontosabb a textilipari kutatóintézet. Velük még a gyár indulásakor, egy pályázat kapcsán kezdődött az együttműködésünk. Megtudtuk: a tavaly szeptemberben beindult 3 M módszerrel való gyártás rendszerét ennek az intézetnek a szakemberei dolgozták ki. E munka közben többször kérték a gyár műszaki gárdájának a tanácsait, véleményét, így szorosan a helyi lehetőségekhez igazították az alkalmazást. Ennek köszönhetően a kezdetben elképzelt nagy — 40 ezer darabos — sorozatokkal szemben ma már valamivel kisebb — 10 ezres — szériáknál is bevethetik ezt az eljárást. — Számottevő időt takarítottunk meg. Az egyik szoknya gyártásában például 17 percre csökkent a varrodai idő a korábbi 26—30-cal szemben — mondta a főmérnök. Az intézettel való együttműködésnek ezzel természetesen nem szakadt vége. Legutóbb a standardszoknya gyártásszervezését rendelte meg a gyár — 30 ezer forint ellenében. Idén januártól már ezt is alkalmazzák. A jövőben gyártandó nagyobb sorozatokhoz szintén igénybe veszik a textilipari kutatóintézet segítségét SZEZONONKÉNT TRENDEKET A Divatintézet ugyan aligha szolgál rá a „tudományos” jelzőre, egy ruhagyárnak azonban tudományos információval felérő eligazítást adhat. — Kétféleképpen segít nekünk a Divatintézet — tudtuk meg Hajas András termelés- előkészítési osztályvezetőtől. — Egyfelől élünk a szolgáltatásaival: megrendeljük tőlük egy-egy leendő modellünk terítékrajzát, műszaki leírását; részt veszünk a divatbemutatóin a ruháinkkal, eljutunk általuk különböző nemzetközi vásárokra és így tovább. A másik terület, amiben a segítségünkre van, a divatirányítás. Miként értesültünk: az intézet szezononként úgynevezett trendeket küld a gyárnak, amelyek tartalmazzák az újabban „felkapott” fazonokat, színeket, meg anyagokat. Az így nyert információt inkább csak amolyan keretként használják a gyár tervezői, mert a kiadványban legkivált a szélsőségek kapnak helyet, amelyek jobbára csak Párizs — és néhány nyugati nagyváros — felsőbb köreiben „futnak”. Két-három havonként tervezői konzultációt szervez az intézet. Ezeken saját tapasztalataikat és egyéni forrásokból szerzett divathíreiket cserélik ki a szakemberek. — Természetesen nem vesz- szük át a sémákat. A tervezők saját ötleteinek, elképzeléseinek döntő szerepe van — mondta Hajas András. — Hiszen egy ruhagyárnak nem csupán a divat követése a feladata, hanem bizonyos fokig a divat befolyásolása is. KOPIK-E, SZAKAD-E? Kapcsolata van a tarjáni gyárnak a Textilipari Minőség- ellenőrző Intézettel. Ez az intézet egyfelől mint hatóság is ellenőrzi az itt fölhasznált anyagokat, másfelől a gyáriak maguk rendelnek meg egy-egy vizsgálatot. Ez utóbbi azért fontos, hogy a kapott szakvélemény alapján eldönthessék: megfelel-e az anyag annak a célnak, amire fel kívánják használni. Legutóbb — körülbelül ezer forint ellenében — megvizsgáltattak egy anyagot. Arra voltak kíváncsiak, milyen a szakítószilárdsága, hogyan állja a mosást és a koptatást. Csak a vizsgálat után rendeltek nagyobb mennyiséget belőle. Molnár Pál Béke és Szocializmus — 78\iV A kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóiratának idei negyedik számának élén találjuk Jesus Fariának, Venezuela Kommunista Pártja főtitkárának az enyhülés, a leszerelés és a társadalmi haladás szoros összefüggését elemző cikkét. Xonsztantyin Zarodov, a történettudományok doktora, a Béke és Szocializmus főszerkesztője „A világ forradalmi átalakítása és a leninizmus” címmel írt elemző tanulmányt. Luciano Barca, az Olasz Kommunista Párt KB osztályvezetője „Fejlődés, reformok, forradalom*» c. cikkében ismerteti a jelenlegi olasz helyzetet, a strukturális válságból való kijutás lehetőségeit. Az „Afrikai körkép” c. sorozatban ezúttal a folyóirat két interjút közöl. Az elsőnek a címe: „Az etiópiai forradalom nehéz napjai”, a másodiké: „Kongó; a jelenlegi szakasz fő feladatai**. Ugyanitt találjuk Ali Maiki cikkét: „Algéria: az antiimperialista harc fokozódása** címmel. Végül megemlítjük victor Perlő amerikai közgazdász „A mai amerikai finánctőke” c. írását, amely nagyon sok. jól felhasználható adatot tartalmaz. A kistermelés nagy-fontossága A kisüzemi gazdálkodás fejlesztésében érintett valamennyi szerv képviselője Kaposvárott volt. A tanácskozáson ismét hangsúlyt kapott: a kisegítő gazdaságok termelésére továbbra is szükség van. A népgazdaság nem tudja pénzzel, eszközökkel pótolni a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. Ezért is ösztönzi államunk a ház körüli, kisegítő gazdasági tevékenységet. A múlt évtől például 5 ezer forintra nőtt az a támogatás, melyet az elsőt követő minden további tehén után fizetnek a gazdáknak, akik — mint ismeretes — az első tehénért 2500 forintot kapnak. Lehetővé vált, hogy a nagyüzemek önköltségi áron kielégítsék az állattartó kisgazdaságok takarmányigényét. Az ösztönzőrendszer nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1977-ben — hosszú idő óta először — nem csökkent a háztáji tehénállomány, a tejtermelés pedig 6 százalékkal növekedett. A korábbi évek tapasztalatai mutatják, hogy a termelési feltételek változásaira a kisüzemek reagálnak a legérzékenyebben. Éppen ezért szólt a kaposvári tanácskozás hangsúllyal a szabályozás, az ösztönzés körültekintő formálásáról. Való igaz — és erről is volt szó —, hibákat elkövetni könnyű, helyrehozni azonban nehéz. A nyugodt, kiegyensúlyozott termelés érdekében a nagyüzemeknek is fontos feladataik vannak. Számos jó példa közül csak kettőt; az ócsai és baksai tsz tapasztalatát említjük. Az ócsai Vörös Október Tsz-ben a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola technológiája alapján húsgalambokat helyeznek ki a háztájiba. A szövetkezet 80—100 ezer hústermelő szülőpár kihelyezését, pótlását teszi lehetővé. Az üzemág árukibocsátása évről évre emelkedik: 5 év alatt 48 tonSserelőgondok Az ÉMÁSZ salgótarjáni Igazgatósága hálózatszerelési osztályának idei terve 47 millió forint. Ebből a saját hálózati átépítések, rekonstrukciók 22 és fél millió forintot jelentenek. Hogy csak néhány nagyobb munkát említsünk: át kell építeni a sziráki—garábi térség leágazásait, ennek értéke egymillió. A Romhányi Építési Kerámiagyár új üzeméhez a nyárra 20 kilovoltos vezetéket kell építeni. Ez a munka 6 millió forintot jelent. Érsekvadkerten 800, Szorospatakon 850. Enderfalván és Nézsán 500, Maconkán 600, Kazáron 550 ezer forint értékben vált szükségessé a felújítás. Salgótarján központjában 15 éves kábelek értek meg a cserére, ami újabb két és fél milliót jelent. Jelentős összeget kívánnak a lakótelepek villamosítási munkálatai is. valamint a mezőgazdaság villamosítása. Csatlakozószerelésekre, új lakások bekapcsolására két és fél millió forintot terveztek, s külön 10 milliót egyéb igények — üzemek, intézmények — kielégítésére. Ezek közé tartozik például a hasznosi tározó építésénél szükségessé vált vezetéktérítés. A salgótarjáni Rákóczi út felső szakaszának közvi- lágosítás korszerűsítése. a sütőipari vállalat új telepéhez szükséges vezetéktérítés, Pásztón a Szabadság és Nagymező utak rekonstrukciója, Nagybátonyban a Pentamer Szövetkezet igényeinek ellátása és még mintegy 100 kisebb, nagyobb munka. Az osztály szerelői teljes erővel dolgoznak. mégis ..félgőzzel” haladnak. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Ugyanis 70 helyett 33 tagú a gárda. Minden igény, minden megrendelés, minden munka megyei érdekkel párosul. beruházási határidőket befolyásol. Éppen ezért egyik sem maradhat el. Az osztály dolgozói minden igyekezetükkel azon vannak, hogy ne szenvedjen halasztást egyik munka sem. A krónikus szerelőínséget nyugdíjasok alkalmazásával, a földmunkák 80 százalékának gépesítésével, illetve az igazgatóság üzemeltetést biztosító létszámának bevonásával lehet csak némiképpen —. de egyáltalán nem kielégítő módon — ellensúlyozni. A gépesítés például segít, de városok, községek belterületén a földben levő műtrágyák zsúfoltsága miatt a gépek nem használhatók. Az oszlopmunka pedig egyáltalán nem _ gépesíthető, jóllehet egyelőre a szerelési tevékenység nagy hányadát jelenti. Az elmúlt év példája — alig valamivel jobb munkaerőhelyzetben a terv 101 százalékos teljesítése — bizonyítja. hogy a szerelőkön nem múlik. — g. — Módosítandó határidők? Jobb félni, mint megijedni nem vAg kétségbeesett arcot sem Juhász Gyula, a salgótarjáni síküveggyár igazgatója^ sem Gyöngyösi Gyula főmérnök, mégis — saját bevallásuk szerint — izgulnak. Hiszen rohamosan közelednek a Zagyva III. üzem folytatását képező feldolgozórészleg néhány munkafázisának befejezési határidejéi. És ennek ellenére... — Ennek ellenére nem nagy bizakodással tekintünk ezek teljesítéséhez — mondja, ráncokat redőzve homlokán a főmérnök. Még azután sem, hogy a múlt év végén itt járt nálunk az Üvegipari Művek vezérigazgatója, az építési és városfejlesztési miniszterhelyettes, akik megállapodást kötöttek a feldolgozóüzem építésének zavartalan biztosítására. — Nem tartja írásban rögzített szavát a miniszterhelyettes? — Nem ő, hanem... Kicsit nehéz ezt most kimondani a partnerre, de muszáj: a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat, a létesítmény generálkivitelezője. Pedig szocialista szerződést is kötöttünk. — S ez is csak papíron van? — ... Ezt azért nem állítanám. Hiszen ők, minden köztudott bajuk ellenére, próbálják teljesíteni az abban megfogalmazottakat. Csak hát, úgy tűnik, a dolgok ebbeni része esetenként nem sikerül a vállalt határidőre. És ami különösen aggaszt: az idei évre tervezett nyolcvankilenc- milliós beépítési tervükből, még ha jóindulatúan, a szükséges, de a háttérben elvégzett és általunk nem látható munkát is beleszámítjuk — mint például a betonelemek előgyártása és a többi és a többi — akkor is alig tízmilliót megközelítő a teljesítésük. Ezek után joggal aggódhatnának a síküveggyáriak. Különösen ebben, a számukra sikeres időben, mikor is a nemrégiben felújított Zagyva III. akkora teljesítményt produkál, amiben még a munkálatokban részt vett, a li- cencet adó japánok sem hittek volna. Szóval, az elképzeléseket meghaladó mennyiségű kitűnő minősítésű üveget adnak a húzógépek. És gyűlik, gyűlik a továbbításra szánt üveg, a feldolgozás következő fázisaira váró matéria. És — lévén tárolási, mozgatási, raktározási gondjaik — törik, törik... MONDJA AZ IGAZGATÓ és a főmérnök is: ha a NÁÉV már tudna e célra biztos helyet produkálni, már az idén 4—5 százalékkal több üveget, éves szinten mintegy négy— ötszázezer négyzetméterrel többet értékesíthetnének. — No, de ez csak az Állami Építőipari Vállalat vélt, vagy valós lemaradásán múlik? — kérdem a főmérnököt. Rövid gondolkozás, iratok lapozgatása, s bizonyos fenntartásokkal való közlés után születik meg a szintézis. A válasz. — Bizonyos esetekben mi is hibásak voltunk. Például, a partner által két határidőn túl tudtuk csak biztosítani a 20 kilovoltos fogadóállomás, valamint a huszonnyolc lakásos lakóépület építéséhez szükséges terepet. És voltak olyan kérések, mint a gáz- és a vízvezetékek elhelyezése, amit nem voltunk képesek megoldani. De hát ez generál- kivitelező dolga! Nem tüskével a szívében zárta panaszait a főmérnök. Sőt: bizakodott. Még mindig hisz a partner szavában! — De — miként Perényi László, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnöke megerősítette — hihet is. Bár aztán kissé pesszimistább mondatot is leíratott velem a jegyzet- füzetbe, miszerint: Jobb félni, mint megijedni. Természetesen, tréfának szánta a szaJ vakat, hiszen ezután így beszélt : — Mi is érzékeljük a Zagyva feldolgozóüzemének építéséből ránk háruló felelősség nagyságát. Tudjuk, a ránk vonatkozó határidők nem teljesítése roppant nagy kiesést okozna a gyár exporttervének, s a hazai járműprogramból fakadó kötelezettségeik! valóra váltásából. Ez népgazdasági „ügy” már. S ezt szem előtt tartva koncentráljuk mostanáig minden rendelkezésre álló erőnket a siküveg- gyári nagyberuházásra. — Tényleg „koncentrálják?” A gyáriak néhány emberük munkálkodásáról beszélnek... — ... A létszám hamarosan növekedni fog. Bár nagy gondunk, amit őszintén el is mondok, hogy nincs elegendő, megfelelő képzettséggel bíró ácsszakmunkásunk. Akikre pedig a födém, a lépcsőház és a liftakna elkészítésénél igen nagy szükségünk lenne... Egyébként ezekkel a munkákkal maradtunk le. — Október végére önöknek szabad területet kell biztosítani a technológiai szerelések zavartalan megkezdéséhez. — Tudom. Mindenképpen' eleget teszünk vállalásainknak. .. Bár három nagyberuházásunk is van: egyik ez a síküveggyári, a másik a romhányi, és még a tarjáni kohászati üzemeké. A másik kettő is nagyon fontos. De mindent megteszünk — újra hangsúlyozom — a síküveggyáriakkal szemben vállalt kötelezettségeink teljesítésért; HITELT ÉRDEMLŐEN hangzanak Perényi főmérnök szavai. De, hogy ott, az építőipari vállalatnál és a síküveggyárban is megnyugodjanak, ahhoz munka kell! Még jobban szervezett, intenzív munka. Fél év van csak októberig. .. Karácsony György Úi Zmaj kombájnok Jugoszlávia legnagyobb mezőgazdasági gépgyára, a Zmaj, 2400 gabonakombájnt gyártott az elmúlt évben. A belgrádi üzem termékeit bel- és külföldön egyaránt nagyra értékelik. Csak tavaly nyáron 20 ezer Zmaj kombájn dolgozott Jugoszlávia földjein. 1977-ben kezdték gyártani az új Zmaj—161 típusú kombájnt. mely másodpercenként hét kilogramm gabonát takarít be. náról 540 tonnára nőtt. Ez a húsmennyiség évenként 1,2 _ 1 ,5 millió dollár bevételt eredményez a népgazdaságnak. A termelés biztonsága érdekében a háztáji gazdaságok .számára megszervezték Öcsán az állatállomány takarmány- szükségletének biztosítását, a szakmai felügyeletet; az állatorvosi ellátást és a gyógyszerek megszerzését; a megtermelt húsgalamb helyszíni átvételét és elszállítását Jó kapcsolatot építettek ki a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztjével. A háztájiban termelt galambokat a tröszt vállalatai dolgozzák fel, juttatják piacra. Baksán a háztáji főágazatvezető és üzemgazdász irányítja, szervezi a kisüzemek tevékenységét. Munkájuk eredményeként csak elvétve található a községben üres, kihasználatlan gazdasági épület. A személyi feltételeken kívül a technikait is megteremtették a háztáji főágazat számára. Egy tehergépkocsi, négy MTZ erőgép áll a háztáji rendelkezésére, a kisebb szállításokat pedig 6 lófogattal oldják meg. A községben 6 takarmánybolt működik. A tartási színvonalra jellemző, hogy a kisüzemi sertések fele, a baromfiak 90 százaléka nagy értékű, intenzív hibrid Baksán. Sikerült tehát átültetni a nagyüzem szakmai kultúráját a háztájiba. Ennek is köszönhető, hogy ebben a faluban a fiatalok százai szívesen áldoznak szabad idejükből naponta 2—3 órát a ház körüli termelésre. A háztáji téma sokrétű. Ahogy dr. Romány Pál miniszter fogalmazott kaposvári zárszavában, nem csupán gazdasági, hanem szociológiai, társadalompolitikai, sőt urbanisztikai kérdés is. Sajnos akad példa arra, hogy egyik-másik településen urbanisztikai okokra hivatkozva fékezték, hátráltatták a ház körüli munkát. Természetes dolog, hogy tevékenységükért pénzhez jutnak a háztáji termelők, annyi pénzhez, amennyi fedezi kiadásukat, honorálja munkájukat. Ugyanígy természetes, ha elegendő takarmány áll az állattartók rendelkezésére, vagy gép a munka megkönnyítésére, mert csak így képzelhető el, hogy a fiatalok átveszik a stafétabotot szüleiktől. Gyulai György Üj szociális létesítmény alapozási munkálatait fejezték be az OBV salgótarjáni bányagápgyárában a minap a Tervező- és Építőipari Szövetkezet szakemberei. A 10 millió forint beruházással épülő létesítményben öltöző, fürdő, orvosi rendelő, büfé és kiszolgálóegység kap helyet. Az épület UNIVÁZ szerkezeti elemekből készül, várhatóan a jövő év májusában kerül átadásra. NÓGRÁD - 1978. május 5