Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
Az alkotó pedagógusok szerepe k Szerkesztési irányelvek a pedagógiai kiadványok számára Az új tantervűk bevezetése, többi között, igényű a a pedagógusok önképzésének fokozását is. .*1 szervezett továbbképzés mellett mind nagyobb szükség van a pedagógusok önművelésének fokozására is. A megyei továbbképzésikabinet- vezetők Salgótarjánban nemrég lezajlott tanácskozásán szintén igen nagy súllyal szerepelt a téma: hogyan lehetne optimális segítséget nyújtani a pedagógus-önképzés továbbfej- ( lesztéséhez? — Ismeretes hogy e témakörben országosan is indokolt a tapasztalatcsere, a tapasztalatok összegzése, a további teendők pontosabb körvonalazása — mondotta dr. Boros Sán- dorné, a Nógrád megyei Tanács VB pedagógus-továbbképzési kabinetjének vezetője. — Az önképzés irányításának kérdéseivel a szakemberek most kezdenek intenzívebben foglalkozni. Amint az a tanácskozáson összegződött, az önképzés kibontakoztatásának jelenleg alapvetően két lehetséges útja van. Az egyik a komplex gyakorlati szemináriumhoz kapcsolódó záródolgozati témák kidolgozása, és a pedagógus-továbbképzésben ezen anyagok hasznosítása. Egyrészt, pedagógiai felolvasások formájában. Másrészt, módszertani levélként való megjelentetéssel. Péládul kezdeti lépésként ilyen igénnyel jelent meg a közelmúltban két kiadványunk. Az egyik Bábjáték a napközi otthonban címmel, módszertani levélként Tóthné Harsányi Ilus írását azzal a céllal adtuk közre, hogy a napközi otthoni nevelők pedagógiai tevékenységét segítsük. Köztudott a báb rendkívüli vonzereje és pedagógiai jelentősége — a gyakorlatban mégis mintha kevésbé aknáznánk ki az ebben rejlő személyiségformáló lehetőségeket. Másik ilyen jellegű módszertani levelünk a Munkafoglalkozások a napközi otthonban címet viseli. Az önképzés kibantakoztatásának másik lehetséges útja a pedagóguspályázatok tervszerűbbé tétele, s azon pedagógusok folyamatos segítése, akik e pá • lyázatokban részt vesznek. Továbbá, ide tartozik a díjazott pályamunkáknak megjelentetése — nálunk a Nógrádi Művelődésben. Egyébként, az 1977. évi díjnyertes pályamunkákat tartalmazó Nógrádi Művelődés e hónap végéig lát napvilágot. — Az alkotó pedagógusok munkájának egybehangolására, az új tanter- ! vek bevezetésére történd j felkészülés érdekében egységes szerkesztési irányel- I veket fogalmazott meg az ! Országos Pedagógiai lnté- I zet továbbképzési főcsz- tálya a megyei (fővárosi) kiadványok számára. Mi, ezen irányelvek lényege? — Amint azt az irányelvek szerkesztői bevezető soraikban megfogalmazták, az irányelvek összeállítására mindenekelőtt azért volt szükség, mert napjainkban ezek a kiadványok mind nagyobb szerepet játszanak a megyékben és a fővárosban folyó oktató-nevelő munka hatékonyságának emelésében. A megyékben és a fővárosban dolgozó pedagógusok pozitív tapasztalatainak értékesítését elősegíti, ha a tizenkilenc megye és a főváros azonos irányelveket valósít meg kiadványaiban. Mint összege- ződött, a megyei, fővárosi pedagógiai kiadványoknak három alapvető célja van. A hatékony pedagógiai gyakorlat bemutatása olyan formában, hogy az olvasónak módjában, álljon a közleményben leírt megállapításokat kipróbálni, hatékonyságukról személyes tapasztalat útján is meggyőződni. Itt fogalmazták meg azt is, hogy a megyék kiadványaikban különös figyelmet fordítsanak a tanítási órák személyiségfejlesztő szerepének erősítésére. Az 1978-ban életbe lépő általános iskolai nevelés és oktatás terve a nyolc osztályban összesen 7293 tanítási órát ír elő. Elsőrangú feladat, hogy e rendkívül nagy óraszámot tartalommal töltsük meg, a tanulók személyiségének harmonikus fejlesztése érdekében. A kiadványok másik célja lehet a pedagógus-továbbképzés segítése. Ehhez meg kell valósítani a pedagógiai kiadványok összhangját. Végül, de nem utolsósorban, igen fontos cél az időszerű oktatáspolitikai feladatok megoldásának segítése. Itt is hangsúlyozni kell, hogy az elkövetkezendő esztendők egyik alapvető továbbképzési feladata lesz a pedagógusok szemléletének formálása, az új dokumentumok szellemében. Hiszen, amint azt a szerkesztési irányelvek is hangoztatják, a felkészítő tanfolyamok csak a kezdeti lépésekhez nyújtanak segítséget, a pedagógusok állandó, közvetlen útmutatásra szorulnak ahhoz, hogy az új tanterveket, a dokumentumcsalád fő célkitűzéseit eredményesen és alkatóan tudják megvalósítani. Szükség van arra, hogy a megyei kiadványokban is teremtsenek fórumot a felkészítések jó tapasztalatainak az általánosan hasznosítható, újszerű módszerek a felhasználható szemléltetőanyagok stb. terjesztésére. — Megyénkben is fontosnak tartjuk, hogy kiadványaink megjelentetésénél a szerkesztési irányelvekben foglaltak — s az itt nem részletezett elvek — szerint járjunk el. A tudománypolitikai elveknek megfelelően a pedagógusok körében törekedjünk az alkotó munka fejlesztésére, az új tantervek eredményes megvalósítása érdekében. I. E. W (/leírnád és művelődés GYAKRAN OKOZ fejtörést népművelőknek, ha egy-egy kiváló művészeti rendezvényre a közönség nem jön el. Mi tartja vissza? Nem ér rá? Nem érdekli? Nincs egyértelmű válasz. Kinek-kinek a mindennapi életritmusa, érdekeltsége, elfoglaltsága, hangulata határozza meg végső fokon a részvételt valamilyen rendezvényen. Még inkább érvényes ez a művelődési folyamatokba való bekapcsolódásra. Fiatal és felnőtt az idő kettős szorításában él: kevés a szabad ideje, sok a tenni- és tudnivalója. Munkahelyen és otthon sokféle művelődési hatás éri, egyfelől szakmájával, önképzésével összefüggésben, másfelől élményre és szórakozásra vágyó énjének (személyiségének) belső szükségletéből fakadóan, ömlesztve kapja a kultúrát minden értelmes ember. Lévén televízió, rádió, megannyi újság, folyóirat, szakkönyv bejáratos a lakásába. Nemcsak a szabad idő véges, az emberi befogadóképesség is. Megoldás: a megfontolt válogatás a művelődés-tanulás lehetőségei közt. Csak olyan dolgokat lenne érdemes megnéznünk, megjegyeznünk, magunkba fogadnunk, amiből létünk és személyiségünk építkezik. Persze, ez túlzottan észszerű (programszerű) életvitelt feltételezne. Nagyfokú, már- már emberfeletti tudatosságra lenne szükségünk. Ám, úgy tűnik, döntéseinkben gyakran a „véletlen” kap szerepet Ha meggondoljuk, ez a véletlen mégsem egészen véletlen! Benne rejtőzik mindennapi életünk és személyiségünk megannyi „rezdülése”, — életkörülménye, kívánalma, terhelése, hangulata, szükséglete. Két szóval: az elétmód emberestül. Végső fokon mindig az életmód határozta meg az ember művelődését. Azt, hogy milyen ismeretre, milyen tudásra, milyen élményre van szüksége. Mit bír el az agy és a lélek. Mit érdemes bensőleg magáévá tenni, legyen az hasznos ismeret, avagy személyiségépítő művészeti, erkölcsi hatás. A közművelődési párthatározat fogalmazta meg átfogóan az életmód és közművelődés közös gyökérből való sarjadá- sát. Kölcsönös feltételezettsé- gét. EGYIK ÜZEMBEN a brigádművelődés kísérleti rendszerének ürügyén, szakmunkásokat faggattam: miben áll művelődésük? Vajmi kevés derült ki mindaddig, amíg a brigádművelődés oldaláról közelítettünk a kérdéshez. Mihelyt az életükkel járó elfoglaltságról, kedvtelésről érdeklődtem, nagyszerű dolgok derültek ki. Olyanok, amelyek az életmódban és a személyiségben egyaránt adottak. Például: kirándulások, országjárások kapcsolódtak a barlangok geológiájának, vagy a régi várak történetének ismeret- szerzéséhez. Másoknál a kisállattenyésztés elfoglaltságával meg a horgászás örömével járó természettudományos tájékozódás iránt tapasztaltunk fogékonyságot. Sőt jártasságot. Mindez természetesen kapcsolódott életükhöz. A brigádművelődés dossziéjában azonban alig szerepelt. A tények és tapasztalatok arra engedtek következtetni, kétféle adósságuk van a művelődés mindennapjaiban: egyik az, hogy gyakran maguk a brigádtagok sem tudják, hogy amit szeretettel, kíváncsisággal tanulmányoznak és végeznek, valójában teljes önművelés. Átfogja a személyiséget, örömet és ismeretet egyszerre nyújtva. Ugyanakkor a szabad időben mozgó egyén természetes megújítója. A másik adósság pedig az, hogy a népművelők (avagy ezt a munkát végző kultúrosok) jó része gyakran nem az élet szálain keresi a művelődést és hasznos időtöltést, hanem valami eleve elképzelt „szükségletből” indul ki. A művelődés meghatározója az életmód adta személyes és társadalmi körülmény az adott embernél, illetve az adott településen. Ha mindennapi életünkkel és formálódó személyiségünkkel nem találkozik természetszerűleg, belső szükségletként, akkor kényszeredett, kelletlen, hatástalan a művelődési alkalom. Nemrég a szocialista brigádvezetők klubjában említette valaki, hogy műszak után könnyen el- slisszolnak a munkások a foglalkozásról, ha nem vigyáz a rendezvény szervezője. Ügy gondolom, nem az embereket kéne „elkapnunk” ilyenkor, Inkább a „slisszolás” okait kéne, tetten érnünk. Ki miért megy el? Mi várja otthon vagy a lakóhelyén? Szükség van-e arra az ismeretre, melynek megszervezését nem óhajtotta, csupán „beráncigál- ták” az előadásra? Van-e ideje? Fontosabb-e, ami „meglépésre” ingerli, mint az, ami tartóztatja? Megannyi kérdés. Valameny- nyi az életmód egészében fogalmazódik meg. És ott is nyer feleletet. KÖZMŰVELŐDÉSÜNK NAGY ADÓSSÁGA — alapvető adóssága! —, hogy az életmód és művelődés összefüggéseit csupán általánosságokban vizsgálta. TAVALY ZAJLOTTAK (persze, különösebb „zaj” nélkül) a közművelődési határozatok teljesítését vizsgáló, értékelő tanácskozások községi, járási, városi párt- és tanácsi szerveknél. Több beszámolót ismerek. Az a vélemény alakult ki bennem: bár mindenről szó van ezekben, a hibákat sem hallgatva el — az egészből mégsem derül ki:hol is tartunk a közművelődés megújulásában? Mennyire szolgálja az életmód alakulását, egyáltalán mennyiben ösz- szehangolt életünk művelődése a művelődés életével? Mik a főbb gondok, melyek megoldása nélkül nincs előrelépés? Egyes tájak, községek adottságai milyenek? Vagyis a közművelődést nem az életmód részeként, eszközeként vizsgáltuk (bár mindez szavakban elhangzott) hanem inkább — önmagában. Ezért nehéz lemérni, hol tartunk. Az elemzések általában addig jutnak el, hogy „történtek előbbre lépések”, „fejlődés mutatkozik”, a gazdaságvezetők és tanácsvezetők „hozzáállása javult” stb. Mindez igaz. A kérdezésben azonban itt korántsem állhatunk meg. Mert nem pusztán a fejlődés általános érzékelése a dolgunk. Sokkal inkább a fejlődés konkrét lehetőségeinek és megvalósulásainak vizsgá- lása. A kérdés lényege tehát az: egy-egy település köz- művelődése a helyi adottságok, erőforrások arányában fejlő- dött-e? Ami lett, megfelel-e annak, ami lehetett volna?! NEM KELL SIETNÜNK a közművelődés megújításában, élethez és személyiséghez igazításában. Évtizedes programot jelöl meg az erre vonatkozó párthatározat. De már az első lépéseknél sem késlekedhetünk abban: igazi ösvényen induljunk! Mondhatnám, az élet lábnyomait kitapintva ^egőd- jön az ember útitársává a művelődés. Haladjon ütemes lépéstartásban vele. akár gyorsulni , akár lassúbbodni kényszerül. A legfontosabb, hogy mindig serkentse az embert. Balogh Ödön ÚJ i¥¥ A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonsága Baróti Dezső Kortárs útlevelére című munkája, amely egy £j nagyszabású Radnóti-mo- S nográfia első kötete, s az 2' 1909—1935 közötti évék 4; tudományos igényű analízi- Jg se. Baróti a kéziratos ha- ® gyaték ismeretében — sok 0 kiadatlan verset, levelet, egyetemi dolgozatot is publikálva — elemzi a fiatal Radnóti verseit, világszem- ^ léletének és költői eszközei- t- nék alakulását, miközben & feltárja a versek életrajzi és « olvasmányhátterét is. Vul- jg kánok, fügefák címmel je- p lent meg a töprengő, filozó- fiai problémákkal birkózó költőnek, Takáts Gyulának új verseskötete. A gazdag kötetből kitűnik, mennyire ismeri, érzékeli az emberi lét sorskérdéseinek súlyát; munkássága mégis az egyensúly és a harmonikus arányok költészete. A kötet négy évtized lírai terméséből ad válogatást. Fiatal székes- fehérvári költő, Vadema József első kötete a Vakjátszma; verseivel eddig csak folyóiratok hasábjain találkoztunk. Kis Tamás ösz- szegyűjtött verseit költői pályájának eddigi legteljesebb gyűjteményét adja közre a Holdkikötő. Az utol1 só ciklus eddig nem publikált verseit tartalmazza. Tamás Menyhért verseskötete a Küszöbök; nyelve, versépítése a székely folklórokból, a népköltészetből táplálkozik s az így létrejött sokszínű archaizálás különleges varázst ad költészetének. Sipos Gyula hátrahagyott verseit tartalmazza — Tamási Lajos bevezetőjével — a Hétvége. Szöllősi Zoltán második köteteként látott napvilágot, a Vacsora jégen, figyelemre méltó formai megoldásokkal. A Magvető Könyvkiadó gondozásában jelent meg — Csala Károly szerkesztésében — a 77 vers Leninről. Fegyelmezett és tiszta formákba zárt, bensőséges hangú asszonyi líra szól az olvasóhoz Bede Anna most megjelent ötödik kötetében az ötven erdőben. Hiteles, élettel teli történeteket tartalmaz Bistey András első novelláskötete. amely ösz- szeláncolva címmel jelent meg. A Móra Kiadó Kozmosz könyvei közt évről évre rangos versesköteteket találhat az olvasó, legújabban Benke László Csordítok nyírvizet című első könyve jelent meg a sorozatban. NÓGRÁD - 1978. május 7., vasárnap
