Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
Élő néphagyomány Múzeumot kapott Dudás Jutó Vankóné Dudás Juló ma már világhírű népművész; de ritka természeti tünemény is, amelynek megértéséhez nem árt felidézni, mennyire kivesző emberi tulajdonsággá vált korunkban a sokoldalúság, a tartalmas egyszerűség, aa elmélyültség. A napjainkban percenként feltűnő új felfedezések, találmányok, események, technikai-tudományos vívmányok közegében arra kényszerül az ember, hogy szüntelenül hajszolja magát — vagy szűkítse érdeklődési körét, hogy ne érezze lemaradottságát. De ellenpontként ezért fordulunk megújult nosztalgiával a természet és a természetesség felé; ezért vonzanak a szabad természet, a kertészkedés, a kis falusi házak. a gyerekrajzok, a naiv művészet, a népművészet megnyilvánulásai. A fővároshoz közel esik Galgamácsa. Időben mérhető földrajzi közelsége azonban nem bolygatta meg az ott élők világának bioszféráját. Látnivalóan nem élnek világtól elmaradott módon: életük modernizálódott, építkeznek, tollasodnak. De a Galgavölgye hűséges tegnapjaihoz is — ami, sajnos, nem mondható el minden fejlődő vidékről —, becsben tartja, megőrzi és továbbadja mind- árt, amit a nép tehetsége hozott létre. ' Galgamácsán született, ott vált világhírűvé, ott él ma is Dudás Juló. Hírét sokan hallották, de azt már kevesebben tudják, mennyire sokoldalú, dehát őrá nem is illik ez a kifejezés, annyira magától értetődő, elválaszthatatlan tevékenysége a rajzolás, festés, írás, kórusvezetés, táncegyüttessel való foglalkozás, a dalolás. Fiatal lány korában népi együttest alakított falujában, s aligha véletlen, inkább ennek egyenes folytatása, hogy az effajta tévéműsorok indulásakor olyan emlékezetesen szerepelt a galgamácsai együttes. Ma pedig ott találKép: Dudás Juló festménye: ható a zeneműboltok polcain a negyvenperces Hungaroton lemez: „Sej, Galgamácsa eszembe se jutna” — énekli Dudás Juló, a mácsai felnőttek és gyerekek kórusával. „Songs of Juli Dudás Vankó” — olvasható a szép színes borítón (az angol mellett oroszul, németül is). Dalok a farsangról, a böjtről, a tavaszról, nyárról, őszről, télről, rajta Dudás Juló rajzainak reprodukciói; és fotók: Kodály és Juló 1953-ban — a nagy zenetudós már korán felfigyelt rá —, Juló munka közben, családja körében, egy szép faragott kapu a faluban. Sokat foglalkozott a művészetével Moldován Domokos is, aki mint fotóművész és mint filmrendező a nép- hagyományok, a néphit és -hiedelmek felé fordult érdeklődésével; filmjei, kiállításai, publikációi, s a nemrég elkészült lemez szerkesztése: mind elkötelezettségét szemléltetik. Nemrég film készült Dudás Julóról. Mostanában már nehezére esik, hogy „idegenforgalmi szenzációként” szerepeljen — mondja. És igaza van. Hiszen nem ő maga a látnivaló, hanem Ámazónai indiánok tolldíszei Az Amazonas folyam torkolatának vidékén, a síkságokon és az őserdőkben három jelentős indián törzs él: az urubu, a wayana és a kayapo. Az indiánok törzsi művészetének egyik jelentős ága az a „tollművészet”, amelynek nyersanyaga a színes, trópusi madárvilág tollazata. A madarakat vagy vadászaton ejtik el, vagy fogságban tartott madarak tollazatát dolgozzák fel a tolldíszeik készítéséhez. Európában e három törzs tollmű- vészetének talán legszebb, leggazdagabb anyaga a genfi Néprajzi Múzeumban található. A múzeum munkatársai a gyűjtést 1965—68. között végezték. A helyszínen megfigyelték, milyen maradakat használnak e célra, hogyan készítik a tolldíszeket és a különböző típusú díszeket, milyen alkalomból használják az említett indián törzsek tagjai. A svájci szerzők szerint legalább 40 trópusi madárfaj színes tollazatát használják az indiánok tolldíszeik készítésénél. A fajok és a színek az etnikai csoportok függvényében is változnak. Van azonban egy madárfaj a papagájok családjában, az Ara macao, amelynek tolláit mindhárom törzs felhasználja. A tolldíszeket kék, vörös, sárga, barna, fekete és fehér színű toliakból állítják ösz- sze. A kék színnek 10, a vörösnek legalább 7 árnyalatát használják. Tollművészetükben mítoszaikat, szokásaikat és az elérhető madarak színeit hozzák közös nevezőre. Szeretik a szivárvány színeit összehozni egy- egy jelentősebb nagyságú toll- dísznél. Mai lévcajánlatunk í 80.05: A katona visszatért I a frontról Nyikolaj Makszimovics a háború előtt tanító volt egy kis orosz faluban. Most, hogy a háború végefelé jár, súlyosan megsebesült és rokkantán indul haza falujába. IvánSztye- pánovicsot, öreg katonatársát nem várja senki, vele tart hát. Nyikolaj réméli, hogy otthona épségben van, de nem így történik; kislányát egy idegen asszony neveli... Nyikoláj nem hagy önmagának sem időt a töprengésre, a búslakodásra; hozzákezdelek a falu újjáépítéséhez. Az idős Iván szemevilága közben egyre romlik. Nyikoláj keményen épít, igyekszik mindent megszerezni a falu számára. Egy traktort ígérnek a járásban a falu számára, Nyikoláj elindul, hogy hazahozza. A szovjet film forgatókönyvét Antonov elbeszélése nyomán Vaszilij Suksin írta. Rendezte és egyik főszerepet játsz- sza Nyikolaj Gubenko. ______________J A prószentekelés mindaz, amit teremt. S ahhoz háborítatlan nyugalomra van szüksége, mert Juló rajzait, képeit békés, gyermekien tiszta, zavartalan figyelem jellemzi, s ha van mit csodálni mindabban, amit Dudás Juló ad a világnak, hát éppen ez a csodálatra méltó. Sosem tűzött ki maga elé külön célokat, nem akart feltűnni, nem vágyott elismerésre, pénzre, csak énekelt, rajzolt, írt, a munka öröméért; s azért, hogy el ne tűnjön nyomtalanul mindaz, amit a Galiga völgyében élő nép évszázadokon át létrehozott. Egyetemes — mondhatnám Dudás Juló művészetére, tevékenységére, életére; tavalyi könyvhéten jelent meg, és aratott nagy sikert könyve, a Hej, Galgamácsa, amelyben nemcsak személyes életrajzát írta meg, hanem feleleveníti az őt körülvevő tájat, embereket, régi és mai népszokásokat —, azt a környezetet, amelyben tehetsége gyökerezik. Színes reprodukciók teszik még érzékletesebbé sokrétű képességeinek összetevőit, s azt, hogy miben rejlik az az ihlető erő, amely egy parasztasszony kezébe tollat, ceruzát, ecsetet ad. Dudás Julót nem zavarta meg a hírnév. És nincs nagyobb dolog, mint amikor egy — nincs rá igazabb szó — naiv művész megőrzi eredeti, tiszta, gyermeki látás- és életmódját. Dudás Juló nem azért-jár ma is a régi parasztruhában, fején kendővel, mert a folklórművésztől ezt várják el. ö ebben a viseletben érzi magát önmagának. Ország-világ gyönyörködött már munkáiban. A megyei tanács nemrégiben megvásárolt Galgamácsán egy régi parasztházat, amelyet azért hoztak rendbe, hogy azok is láthassák Dudás Juló képeit, akik eddig csak hírből ismerték a Galga völgyét és fáradhatatlanul munkálkodó szülöttét. Péreli Gabriella Tengernyi tó A Bajkál-tóhoz látogató idegennek a vendéglátók mindig elmondanak egy régi mesét. „Az öreg, szürke szakállas Bajkál apónak 333 szorgalmas fia volt. Ezek a fiúk nagy gazdagságot gyűjtöttek össze szorgalmukkal, jóságuKkal. Megszámlálhatatlan volt a kincs, amit a környező hegyekből nap mint nap hoztak. De a kincs gyorsan fogyott, mivel volt az öreg Bajkálnak egy leánya is, aki szertelenségével, könnyelműségével, költekezésével sok bánatot okozott. A leányt Angarának hívták. Egy alkalommal fekete sirályok érkeztek, akik elmondták, hogy él a hegyek mögött, a végtelen tajgán túl egy szép ifjú, kinek a neve Jenyiszej. Bár Angara az ifjút sohasem látta, az elbeszélés alapján rögtön beleszeretett. Szerelme olyan erős volt, hogy azon nyomban elhatározta: eljut Jenyiszejhez. Legyőzte a hatalmas hegyeket, melyeket az öreg Bajkál gördített elébe. Egyetlen éjszaka eljutott hozzá: a találkozásból szerelem lett, a szerelemből házasság, nagy család. A családot egész Szibéria ismerte, tudták, mikor, merre vándorolnak, és< hogy vándorlásuk során eljutottak egészen a tengerig...” Bajkál, a mesebéli öreg harmincmillió éve gyűjtögeti saját és az emberek vagyonát, a vizet. Olyannyira^ hogy itt található a világ édesvízkészletének húsz százaléka. Pedig, a tékozló lány, Angara másodpercenként kétezer köbméterrel pazarolja szét a nagy vagyont. Csodálatos, titokzatos ez • táj. Már a tó méretei is mesébe illők. A víztükör 636 kilométer hosszan, néhol 70 kilométer szélesen ragyog a szibériai éjszakában. Az eddig mért legnagyobb mélység 1620 méter, versenyre kell tengerekkel, óceánokkal. Különös errefelé az éghajlat is. Mintha a természet újabb és újabb titkokat állítana az emberek elé, nem adja meg magát egykönnyen. Június végén csak plusz négyfokos a tó vize, de a legmelegebb időszakban sem lesz a hőmérséklet 12—14 foknál több. Talán ez is a magyarázata annak, hogy a tó vize olyan tiszta, hogy minden tisztítás nélkül is iható. Ha az ember a Mint a tenger... Itt is van délibáb! 11 >• .i'1 Faházak és fenyvesek Duna vagy a Balaton vizére gondol, elszorul a szíve és úgy tűnik folyó- és állóvizeink olyan szennyezettek, mint a Rajna, amelyben elpusztultak az élővilág utolsó hírnökei is' A Bajkál-kutató intézet múzeuma érdekesen mesél a környék természet- és állatvilágáról. Az érintetten erdők vad, talán ember nem járta fenyveseiről, az omulról, a tó egyetlen elevenen szülő haláról, a cobolyról, a nyestről és az ezüstrókáról. A kikötőben éppen leszállásra készen várnak a búvárharangok. Segítséget nyújtanak a tengernyi tó mélységes mélyén lapuló titkok kibogozásához. Csak télen térnek mély álomra, mert félesztendőn át jégpáncél parancsol megálljt a kutatói kíváncsiságnak, ami-J kor a metsző szélben csak a bajkáli fókák kiabálása nal- latszik. A hatalmas erejű szél-! viharok, a Szárma és a Górni,1 pedig elsimítják a méteres hó-! ban a medvék, farkasok nyomát. Azonban e hideg, vad vH lág elcsendesedik a vastag falúj fekete faházak szobáiban, ahol teát kortyolgatva kellemes elnyúlni, élvezni a tea és aa áfonya illatát, hallgatni a fák jajongásét és gyönyörködni aa ablak mögötti, jégpusztasággá változó Bajkálban. Ősvilági fenyő Kubinyi Ferenc, a lelkes ku- a törzset a beágyazó kőzetből, szén a faóriásnak múzeumban tató 1837-ben Nógrádban járt, mely több millió éven át véd- lenne a helye. Ipolytarnócnaki amikor pásztorok vezették el te, s lassan összetöredezett. A azonban ekkor még nem volt az ipolytarnóci „gyertyánkő lelet a korabeli újságok nagy vasútja, így az időközben 22 lócához”, ahogyan ők nevez- szenzációja volt, a becslések méter hosszúra csökkent, de ték, mivel azt hitték, hogy szerint a törzs átmérője 120 még így is 800 mázsa súlyú megkövesedett gyertyánfa az centiméter, kerülete 4 méter lelet elszállítása komoly ne- a 42 méter hosszú törzs, amely lehetett bézségekbe ütközött. A kuta. tők felismerték, hogy nem Ettől kezdve igen sok tudós gyertyánfáról, hanem egy ősi geológus, botanikus fenyőfáról van szó, amelynek lalkozott a lelettel. Felvetődött a pontos fajmegállapítására átívelt a falu közelében a patakon. Árvízkor ezen mentek át a pásztorok Romhány felé. A lezúduló víz idővel kimosta az elszállítás gondolata is, hiXXXXXXXXXXXXX*XXXXXXX^XXXXXXXXXXXX'ÄX'NXXX\>XXXXXvS.-V.XXXXXXV*NVAX'ÄXXXXXXXXX\XVCX'iNXXX«XXW^.X^X>XXXX\V^XWXXXXXXXXXXXXXXXXX' NÖGRÁD — 1978. május 7„ vasárnap A lakásszentelO utáni első éjszaka megfájdult a fejem. Már-már azt hittem, szétrobban. Feleségem, fel sem kelve az ágyból, azt tanácsolta, hogy vegyek be egy fájdalomcsillapítót. De, hogy hol az a fájdalomcsillapító, azt senki nem tudta, mert a bőröndökből még nem volt időnk kipakolni a költözködés után. — A gyógyszertárak már zárva vannak, az ügyeletes orvosi rendelőt pedig javítják — mondta anyósom. — Nedvesítsd meg a fejed. Bedugtam a fejem előbb hideg, majd forró vízbe. De a fájdalom nem csillapodott. Vaszil Homceeuto: TELEPÁTIA — Istenem! — szóltam kétségbeesetten, de valami nagyon halkan, mert attól féltem, felébresztem a kislányom. Istenem, küldj nekem egy fájdalom- csillapítót! És ekkor csoda történt: egy-két perc elteltével megszólalt az előszobacsengő. — Ki az? — kérdeztem az ajtóhoz lépve. — Hoztam a fájdalomcsillapítót — felelte egy férfihang. Az ámulattól mozdulni sem tudtam a helyemről. Anyósom keresztet vetve suttogta: — Az isten meghallgatta a könyörgésed. Kinyitottam az ajtót. Egy ismeretlen, felöltős férfi lépett be. — Itt van, tessék. — És átnyújtott egy kis dobozkát. Vegye be, és minden rendbe jön. Bekaptam rögtön két tablettát, vízzel leöblítettem. Az ismeretlen e- közben a kijárat felé indult, azt mondván: „Váljék egészségére!" — Köszönöm — feleltem egészen megzavarodva. — De kicsoda maga? — En? Egy fodrászszövetkezet főkönyvelője. — Aídr engedje meg, de honnan tudta?! Telepátiája van? — Miféle telepátia!? — legyintett. — A szomszédja vagyok, egy emelettel lejjebb lakom. És a mi födémeinken — hisz’ maga is tudja — minden áthallat- szik. Hát így hallottam meg az ön fohászkodását is a fájdalomcsillapító után. Na, isten vele! Ezzel megmentőm becsukta maga mögött az ajtót, de nagyon csendesen, nehogy felébressze a ház többi lakóit. Fordította: Juhász László csak 1964-ben került sor. A kihalt fenyőfaj mai legközelebbi megfelelője egy Észak- Amerika nyugati részén, a Sierra Nevada lejtőin, kb. 1000—1600 méteres magasságban élő fenyő. Hogyan maradhatott fenn ez a faóriás? Az ipolytarnóci riolittufa kőzetek kb. 23 millió évvel ezelőtt vulkáni tevékenység során képződtek. A riolittufába ágyazva igen sok levélmaradvány őrződött meg, amelyek elárulják, hogy milyen növényekkel élt együtt a fenyő. A fatörzs azonban nem a riolittufa betemetődésének köszönheti fennmaradását A vulkáni működés eredményeként nagy mennyiségű kova képződött és a kovás oldatok ugyanúgy kerültek be a növény szöveteibe, mint a táplálékoldatok: lerakodtak a sejtfalakba. Miután a kova anyaga, a szilíciumvegyület igen ellenálló, konzerválódott a fatörzs szöveti szerkezete. Az évgyűrűvizsgál «tokból a kutatók újabba* fontos következtetéseket »’ontak le aa akkori idők naptevékenységére vonatkozóan. ,
