Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

Nagy jelentőségű szovjet—NSZK dokumentumokat írtak alá Találkozás pártvezetőkkel — Látogatás Hamburgban Leonyid Brezsnyev az NSZK-ban találkozott Willy BrandttaL Leonyid Brezsnyev, azSZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke hivatalos NSZK- beli látogatásának szombati napján délelőtt a1 nyugatnémet ellenzéki pártok vezetőit fo­gadta gymnichi rezidenciáján. Leonyid Brezsnyev megbe­szélést folytatott Helmut Kohllal, a kereszténydemok­rata unió (CDU) elnökével. A találkozón jelen volt Richard von Weizsäcker, a CDU—CSU parlamenti frakciójának el­nökhelyettese. Brezsnyev és Kohl megbeszélésén kölcsönös érdeklődésre számot tartó kér­désekről esett szó. A béke, a leszerelési és a biztonsági po­litika, valamint a gazdasági és kulturális kapcsolatok téma­körén kívül számos fontcs nemzetközi problémát is érin­tettek a tárgyaláson, amely­nek légkörét, a CDU szóvivő­je nyíltnak és tárgyilagosnak minősítette. Az SZKP főtitkára ezt kő­vetően fogadta Franz-Jcsef Strausst, a keresztényszociális unió (CSU) elnökét. Véle­ménycseréjükön számos politi­kai problémáról szó esett. Leonyid Brezsnyev a dél­előtt folyamán szívélyes, elv­társi megbeszélést folytatott Herbert Miesszel, a Német Kommunista Párt (DKP) el­nökével. Herbert Mies a nyugatné­met kommunisták üdvözletét tolmácsolta az SZKP főtitká­rának. Leonyid Brezsnyev a szovjet kommunisták nevében mély rokonszenvéről oiztositotta a DKP tevékenységét, amellyel állhatatosan és következetesen képviseli a nyugatnémet dol­gozók érdekeit, az európai és a világbéke ügyét. ■ A két dokumentum aláírása után Leonyid Brezsnyev Hel­mut Schmidt kancellár, vala­mint a két ország külügymi­nisztere társaságában gép­kocsival a bonni repülőtérre ment. A szovjet államfő rö­vid búcsúbeszélgetést folytatott Walter Scheel köztársasági el­nökkel és búcsút vett a bon­ni kormány jelenlevő szemé­lyiségeitől. Brezsnyev Scheel kíséreté­ben ellépett a felsorakozott díszszázad előtt, majd helyet foglalt a nyugatnémet légierő repülőgépén Schmidt kancel­lár társaságában. A szovjet államfő Bonnból Hamburgba repült, ahol ugyancsak ünnepélyesen fo­gadták. Este részt vett a vá­rosi szenátus díszvacsoráján, vasárnap pedig megbeszélést folytat Schmidt kancellárral, annak Hamburg közelében fekvő házában. A szovjet ál­lamfő vasárnap tér vissza Moszkvába. Leonyid Brezsnyev és Hel­mut Schmidt szombaton délu­tán Bonnban közös nyilatko­zatot és gazdasági-ipari együtt­működési megállapodást írt alá. A gazdasági-ipari együttmű­ködési megállapodást a két or­szág külügyminisztere is alá­írta A Szovjet Televízió szomba­ton este — elhangzásával egy­idejűleg — közvetítette Leo­nyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének a Nyugatnémet Te­levízió számára adott nyilat­kozatát. Leonyid teleuízic Brezsnyev Örömmel fogadtam el azt a javaslatot, hogy ma este el­beszélgessek önökkel. Az önök országában tett második láto­gatásom befejezéséhez közele­dik. Teljesen elégedettek va­gyunk ennek eredményeivel. Walter Scheel elnökkel, Hel­mut Schmidt kancellárral, Genscher alkancellárral foly­tatott tárgyalásaink Willy Brandttal, a szociáldemokrata párt elnökével, s az NSZK más állami és politikai személyi­ségeivel tartott találkozóink igen szükségeseknek és hasz­nosaknak bizonyultak. Közös teu ni valóink A nemzetközi élet esemé­nyei fejlődésének igen fontos pontjához érkeztünk most. A Szovjetunió és az NSZK sokat tehet azoknak a nehézségek­nek a kiküszöböléséért, ame­lyekbe az enyhülés folyamata ütközött a maga fejlődésében. Sokban a mi országainktól függ, hogy megszilárdulhak-e, elmélyülnek-e azok a pozitív folyamatok, amelyek a hetve­nes évek első felében kezdőd­tek el a nemzetközi kapcsola­tokban. Nem titok, hogy ezek a fo­lyamatok ma némiképpen le­fékeződtek. Nem idézem fel ennek most minden okát, hi­szen ezekből nem kevés akad. A legfontosabb azonban az a tény, hogy mindmáig nem si­került kiküszöbölni a fegyver­kezés ádáz versenyét. Ez igen veszélyes jelenség, mert az ilyen verseny nem folytatód­hat a végtelenségig. Országunk, a Szovjetunió, emiatt abban látja legfonto­sabb nemzetközi célját, hogy megakadályozza az emberiség­nek a háború felé való sodró­dását, támogassa és megszilár­dítsa az általános, igazságos és örök időkre szóló békét. Ennek rendeltük alá a szov­jet diplomácia munkáját, ezt támogatja országunk egész társadalma. Minden tervün­ket a békés távlatokra tekint­ve dolgozzuk ki. Nálunk, a Szovjetunióban, nincsenek olyan osztályok, tár­sadalmi rétegek, szakmai cso­portok, amelyeknek érdekében állna a háború, vagy annak előkészítése, s amelyek ebből akarnának megtollasodni. Ter­mészetesen, vannak hadiüze­meink, van hadseregünk, de az ilyen üzemek vezetői, a hadsereg parancsnokai, a munkások, a katonák nem a háborúval, s a katonai meg­rendelésekkel kapcsolják ösz- sze jólétüket. Nagyon szeret­nénk elérni, hogy — az egész társadalom mérhetetlen hasz­nára — a hadiüzemeket is a békés termelés szolgálatába állíthassuk, ezek is békés, al­kotó célokat szolgáljanak. Brezsnyev szólt a Szovjet­unió építési terveiről a Baj- kál-Amur vasútvonalról, a nyugat-szibériai Tyumeny olaj- és földgázlelőhelyeinek hasz­nosításáról, arról, hogy a Szovjetunióban minden évben 11 millió ember költözik új lakásba. Május első harmadának vé^ ge országaink, népeink számá­ra különösen jelentős időszak.' Minden évben ekkor emléke­zünk meg arról, hogy Európa területén véget értek a máso­dik világháború harcai. Ter­mészetesen egymástól eltérően emlékezünk meg erről, érzé­seink gyakran ellentétesek, s ez érthető is. De hangulatunk­ban, érzelmeinkben nemcsak eltérések vannak, hanem van közös vonás is, s ez, vélemé­nyem szerint, napjainkban már sokkal lényegesebb, sokkal fontosabb. A múlt háborúban népeink hatalmas, pótolhatat­lan veszteségeket szenvedtek] S bár már új nemzedék nőtt fel, ma már a Szovjetunió és az NSZK minden második ál­lampolgára csak könyvből is­meri a háborút, a múlt arral késztet bennünket, hogy von­juk le a közelmúlt történeté­nek tanulságait, s növeli bé­ketörekvésünket, azt a szán­dékunkat, hogy ne engedjük új tragédia bekövetkeztét. Az idő sürget: minden el-> vesztegetett nap, minden meg­torpanás, minden lelassulás sokba kerülhet az emberiség­nek. valamennyiünknek. Ez vezetett bennünket bonni tárgyalásainkon. Az itt elfo­gadott dokumentumok nagy] jelentőségűek. , A Szovjetunióban a lakos­ság ingyenes, s valószínűleg a világon legkiterjedtebb or­vosi ellátásban részesül. A vi­lágon működő orvosok egy- Szilárd, állandó harmada: szovjet orvos. De ahhoz, hogy a lehető legna­gyobb hatékonysággal érvé­nyesíthessük az állampolgárok jogát az egészségvédelemre, újabb hatalmas beruházások­ra van szükség, szociális in­tézkedések, tudományos kuta­tások kellenek. alapokon VII. Közös nyilatkozat Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke és Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja meg­állapítja, hogy az 1970. au­gusztus 12-én aláírt szerződés megkötése alapvető jelentősé­gű esemény volt a kölcsönös kapcsolatok fejlesztése és az európai helyzet megjavítása szempontjából; ez a szerződés, határozza meg a jövőben is a két ország közötti kapcsolatok irányát. További hatékony erőfeszí­tésekre van szükség a béke biztosítása érdekében, annak érdekében, hogy hozzájárulja­nak az enyhüléshez, a leszere­lés és a fegyverzet korlátozá­sa terén bekövetkező haladás elősegítéséhez. Ezzel kapcsolatban a követ­kezőket jelentik ki: dekében amellett foglalnak ál­lást, hogy a helsinki értekez­let záróokmányában foglalt és aláírt valamennyi elv és el­gondolás teljes mértékben megvalósuljon. A felek szándékában áll, hogy építő módon használják fel az elkövetkező időszakot arra, hogy elősegítsék a hel­sinki értekezleten részt vett államok készülő közös tervei­nek és találkozóinak sikerét. Mindkét fél ismét kijelenti, hogy ennek megfelelően kész lesz részt venni fegyveres erői­nek csökkentésében, azoknak az elveknek alapján, amelye­ket Bécsben határoznak meg a tárgyalások közvetlen részt­vevőire vonatkozóan. IV. III. I. r A feszültség enyhítése szük­séges, lehetséges és hasznos. Nem látnak semmiféle ész­szerű alternatívái az államok békés egymás mellett éléséhez képest, annak ellenére, hogy néhány alapvető kérdésben a két fél álláspontja között elté­rés mutatkozik, s eltérnek egy­mástól politikai, gazdasági és társadalmi rendszereik is. A felek kifejezésre juttatják azt a szándékukat, hogy kiszélesí­tik és elmélyítik az enyhülés folyamatát, e folyamatot fo­kozatossá és állandóvá teszik. II. Ä felek elhatározott szándé­ka: hozzájárulnak ahhoz, hogy az európai biztonsági és együttműködési tanácskozással megkezdett folyamat dinami­kusan folytatódjék. Ennek ér; Gyakorlati lépésekre van szükség a fegyverkezési ver­seny megszüntetése érdekében. Mindkét fél meggyőződése, hogy ez a probléma rendkívül sürgős és fontos. A probléma megoldása — azzal a céllal, hogy megvalósuljon az általá­nos és teljes leszerelés haté­kony nemzetközi ellenőrzéssel — megfelel a világ valameny- nyi állama és népe politikai és gazdasági érdekeinek. Meg kell gyorsítani a meg­állapodás létrehozását a lesze­relés és a fegyverzet korláto­zása terén, azért, hogy az eny­hülés folyamata ne károsod­jék a katonai téren bekövet­kező fejlődés következtében, hanem éppen ellenkezőleg, az enyhülés egészüljön ki kato­nai intézkedésekkel is. Mindkét fél fontosnak tart­ja, hogy senki se tegyen szert katonai fölényre. A Közép-Európáhan levő fegyveres erőket illetően mind­két fél támogatja a bécsi tár­gyalások célját, azt, hogy a jelenleginél szilárdabb hely­zetet alakítsanak ki a megle­vőnél alacsonyabb katonai szinten, annak az elvnek az alapján, hogy a résztvevők biztonsága ne károsodjék. Ä felek elhatározott szán­déka, hogy minden téren to­vább növelik kapcsolataik mi­nőségét és színvonalát, arra törekszenek, hogy a jószom­szédság és a növekvő együtt­működés az eljövendő nem­zedékeknek is biztos támasza legyen. Azt a feladatot tűzik ma­guk elé, hogy elősegítik a gazdasági, ipari és technikai együttműködést. Az ilyen együttműködést fontos és szükséges összetevőnek tart­ják a kétoldalú kapcsolatok megszilárdításában. Az együttműködésnek mindin­kább arra kell irányulnia, hogy hosszú távra szóló táv­latokat dolgozzon ki. Mindkét fél meggyőződé­se, hogy az 1978. május 6- án a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság gaz­dasági és ipari hosszú távú együttműködésének fejlesz­téséről és elmélyítéséről alá­írt szerződés nagy jelentősé­gű hozzájárulás ehhez a fejlődéshez. VIII. Csupán az enyhülés és a köl­csönös kapcsolatok konstruk­tív szellemű fejlesztése útján lehet közelebb hozni a népek vágyának megvalósítását, a tartós béke biztosítását. V. A felek fontos eszköznek tekintik az aktív és tárgysze­rű eszmecserét, amely a jobb kölcsönös megértés és a na­gyobb bizalom megteremtését szolgálja. Ezért szándékukban áll, hogy következetesen foly­tatják az ilyen eszmecserét, beleértve azt, hogy rendszeres konzultációt folytatnak a meg­felelő szinten, az egyetértés alapjainak kiszélesítése érde­kében. IX. A felek megerősítik azt az álláspontjukat, hogy az 1971. szeptember 3-án aláírt négy­oldalú megállapodás szigorú tiszteletben tartása és telje« megvalósítása lényegi feltételét jelenti az enyhülésnek Közép- Európában, az érintett államok, így a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok megjavításának. VI. X. Fontos, hogy a jobb kölcsö­nös megértés, a kölcsönös tisz­telet és a nagyobb kölcsönös jóindulat eszméi meggyökere­sedjenek és elmélyüljenek mindkét ország állampolgárai­nak tudatában. Ez különösen az ifjúságra vonatkozik, amely­nek sohasem szabad átélnie azt, amit az előző nemzedékek átéltek. A felek hangsúlyozzák, hogy kétoldalú kapcsolataikat a jö­vőben is az enyhülés és az együttműködés követelményei­nek szellemében fejlesztik. Meggyőződésük, hogy ez mindenkinek1 javát szolgálja. Bonn, 1978. május 6. L. I. Brezsnyev H. Schmidt (MTI) Béke, leszerelés Mindez nem könnyű fel­adat. Sok bonyolult problémá­val kell megküzdenünk, sok a hiányosság, de ezeket a problémákat az állampolgá­rok millióinak növekvő akti­vitásával, kezdeményezésével oldjuk meg. Nem vitás, hogy megoldjuk azokat, s ehhez csupán egyetlen természetes feltételre van szükség: arra ugyanis, hogy sikerüljön meg­akadályozni az új világhábo­rút, sikerüljön a békés egy­más mellett élés alapján tar­tóssá tenni a békét. A Szov­jetunió nemzetközi irányvona­la, változatlan, szilárd, s ennek az irányvonalnak a lényege szerintem mindenki előtt vi­lágos, érthető, mindenki szí­véhez közelálló: a béke, a le­szerelés, a népek biztonsága. Pontosan ezeknek a célok­nak vannak alárendelve azok a fontos és konkrét javasla­tok, amelyeket a Szovjetunió nemzetközi téren terjeszt elő. Arra törekszünk, hogy első lé­pésként legalább is megállít­suk a nagy katonai potenciál­lal rendelkező országok fegy­verzetének és fegyveres erői­nek további növelését. Ez a közelmúltban előterjesztett kezdeményezéseink lényege. A Volán 2. sz. Vállalat A közös nyilatkozatban] amelyet Schmidt kancellár úr­ral írtunk alá, kifejezésre jut a feleknek az a szándéka, hogy szilárd és állandó alapokon fejlesztik az NSZK és a Szov­jetunió politikai együttműkö­dését. Ez egyaránt vonatkozik a kétoldalú kapcsolatokra, S a nagy nemzetközi kérdésekre, mindenekelőtt az olyanokra, mint a békés egymás mellett élés, az enyhülés, a fegyverke­zési verseny megszüntetése. Aláírtuk azt a megállapodást is, amely meglehetősen hosszú időszakra, évézredünk végéig előirányozza gazdasági kapcso­lataink széles körű fejlődését: Országaink békés együttmű­ködéséhez létrejön a szilárd anyagi alap. Ezek jó eredmények. A mí szempontunkból most az a feladat, hogy az elért megál­lapodások gyakorlati tettek­ben, a nemzetközi életben ki­fejtett közös, reális erőfeszíté­sekben nyilvánuljanak meg. Folytassuk méltó módon az 1970-es moszkvai szerződés aláírásával megkezdett törté­nelmi utat. Engedjék meg, hogy befeje­zésül szívből jövő köszönetét mondjak kedves vendéglátó­inknak, Walter Scheel köztár­sasági elnöknek, Helmut Schmidt szövetségi kancellár­nak, mindazoknak, akikkel ta­lálkoztunk és tárgyaltunk, az NSZK valamennyi lakójának a meleg fogadtatásért és a szívé­lyes vendéglátásért. (MTI) felvételt hirdet autóbusz-vezetői, tehergépjármű-vezetői munkakörökbe. Jogosítvánnyal nem rendelkezőket a vállalati saját szerve­zésű „BC” és „D” kategóriás tanfolyamokon képezünk ki. Beiskoláxáéi feltételek: — „BC” tanfolyamra: 8 általános iskolai végzettség, pá­lyaalkalmasság, — „D” tanfolyamra: kétéves tehergépjármű-vezetés! gyakor­lat. Mindkét tarfolyamnál bü ntetler előélet. Jelentkezés: Jogosítvánnyal rendelkezők a vállalat salgó­tarjáni, balassagyarmati és nagybátonyi üzemegységeiben. Tanfolyamra jelentkezők: a vállalat személyzeti és oktatá­si osztályán j „BC” tanfolyamra 1978. május 31-ig. „D” tanfolyamra 1978. május 15-ig. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom