Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-06 / 105. szám
Mit tehet a munkás? ' Mi az, ami bármilyen árut, bárhol és bármikor vonzóvá tehet a vevők szemében? Nos, elsősorban, kétségkívül a praktikusság, az, hogy valamilyen igényt jól kielégít, azután *z elfogadható ár, továbbá vonzó a forma, a kellemes szín, a célszerű csomagolás. A korszerű nagyipari tömegtermelés következménye, hogy napjainkban általában több tucat egyazon rendeltetésű és egyaránt magas műszaki színvonalú termék található a piacokon. Ez oda vezetett, hogy ma már az áru híre, ismertsége is a kelendőség fontos feltétele lett. 'A jó hírű áru biztosabban, jobb áron és nagyobb mennyiségben adható el. Ha viszont ezt a „jó hírt” alkotóelemeire bontjuk, rögtön kiderül, hogy ennek legfőbb forrása talán nem is mindig a konstrukció világszínvonala, hanem sokkal inkább a kivitel jó minősége. Ez, ha utána gondolunk, érthető, hiszen, ha a világpiacon több azonos rendeltetésű és műszaki színvonalú termék is található — például hűtőszekrény, lemezjátszó. esztergapad, gépkocsi, borotvapenge stb. —, akkor ezek között a versenyt, nagy valószínűséggel elsősorban az döntheti el, hogy a tartós használatban melyiknek milyen a minősége. Ezt a tényt a mindennapi tapasztalatok sokasága is igazolhatja. Például, gondoljunk csak arra. hogy vajon mitől jó hírű és keresett a hazai üzletekben is a Wilkinson borotvapenge, az FA desodor, a Philips lemezjátszó, á Bosch li- cenc alapján gyártott hűtőszekrény. A termelőeszközök körében, valamennyi szakmában, természetesen hasonló lista állítható össze. A versenyképes minőség persze több mindenen múlik: a konstrukció és a technológia korszerűségén, a szervezettségen, a jó nyersanyagon stb. E feltételek biztosítása a gyárak műszaki szakembereinek feladata. A feltételek kialakítása után viszont már minden a végrehajtáson, a munkások százezrein múlik: felkészültségükön, fegyelmezettségükön, szándékaikon, akaratukon. Hiába írja elő például a technológiai utasítás, hogy valamelyik részegységet három ponton kell felforrasztani a keretre, ha a szerelő — mert siet, vagy „rabolja” a normát, vagy mert siettetik — csak egy ponton forraszt. Vagy, ha például három perc az előírt szárítási idő (esetleg egy cipőtalpnál), azután mégis egy perc múlva továbbkerül a munkadarab a szalagon. Vagy, ha kézbe kap valaki egy alkatrészt az előző munkahelyről, s látja ugyan, hogy az nem tökéletes, vagy nem az előírások szerint készült és mégis beépíti a berendezésbe. Vagy, ha 2 csavart jól, négyet pedig már csak tessék-lássék húznak meg valahol. Ezek az egyszer-egyszer előforduló, önmagukban aprónak Játszó hanyagságok, külön-külön talán nem is veszedelmesek. Többnyire a mentség is megvan mindegyikhez. Például késve jött az anyag a műhelybe a hónap vagy az év végén és hajrázni kellett, hogy teljesítsék a szállítási határidőt, ami ugyancsak fontos feltétele az exportképességnek. Vagy: az is megeshet, hogy a munkások úgy érzik, ha a technológiai utasításokat pontról pontra betartanák a „hideg vízre valót sem” keresnék meg. Vagy: idő kell, amíg az új gépet megszokja valaki, s amíg meg nem szokja, addig több hibát vét stb. Inkább vitatkozni kell tehát a jobb normáért, szólni a rendes, idejében elvégzett kiszolgálásért a gépek mellett és így tovább, semmin» a késedelmet, a vélt vagy valóságos anyagi megrövidülést a rossz norma miatt önkényes technológiai módosítással tegyék helyre, munka közben, bárhol is. Jelenleg, mivel egyre több korszerű termék és technológia kerül a hazai vállalatokhoz, lassan a legértékesebb brigádvállalásnak számítható az, amelyben valahol a minőség védelmére határozzák el magukat az emberek. A minőség javítása — a műszakiak dolga: technológiával, gépekkel, munkafogásokkal stb, a minőség védelme viszont a munkások ügye. A minőséget elsősorban ők tudják megvédeni, ők képesek biztosítani a minőség stabilitását is, akiknek a kezén lényegében az összes gyártmány átmegy. Érdemes lenne persze minderre az eddiginél jobban gondolni a vállalatokon belüli bérezési, jutalmazási rendszerek kidolgozásánál is, hogy a legjobb, legfigyelmesebb munkásoknak — akik önmaguk állandó meósai is lehetnek — legyen is idejük minderre úgy, hogy a jövedelmük se lássa a kárát. Gerencsér Ferenc Az önellenőrzés bevezetése szép eredményeket produkált a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A rúdvashúzó üzemben Baksa Tibor és Dénes Sándor nem kis eredménnyel dicsekedhet, az üzem legtermelékenyebb gépén selcjtmentescn dolgoztak. Tyereskováék, az első negyedévben, 160 óra társadalmi munkát végeztek. Nem vártak felhívásra Tyereshováék és a többiek „Balassagyarmatiak — Balassagyarmatért!” — akár ez is lehetne jelszava annak a szélesen kibontakozó társadalmi munkamozgalomnak, amely ebben az évben az Ipoly-parti várost jellemzi. Igaz ugyan, hogy a városok közötti társadalmi munkaversenyben, tavalyi eredményei alapján, Salgótarján lett az első és „csak” második Balassagyarmat, arról azonban szó sincs, hogy valamiféle csorbát szeretnének kiköszörülni az idén. Egyszerűen többet, eredményesebben akarnak tenni városukért a gyarmatiak, mint az elmúlt esztendőben, amikor talán nem használtak fel minden erőt, nem aknáztak ki minden lehetőséget. Nagyobb gondot fprdítanak a társadalmi munka szervezése körüli feladatokra is, s általában véve, több figyelmet szentelnek a város valamennyi lakosát gazdagító, közhasznú, értékes tevékenység végzésére. A tanács élenjár — természetesen — abban a munkában, amely a társadalmi munka célját, értelmét, hasznát, a várospolitikai, lakossági érdekek megismertetését jelenti. Így törtért ez a minap is, amikor a városi tanács elnöke, mintegy száz vállalati, lakóhelyi, üzemi, intézeti, szervezeti képviselő előtt ismertette a társadalmi munkában kitűzött városi célokat. S elkészült a részletes terv is, amely „névre szólóan” tartalmazza mindazt, amit az idén szeretne elérni — társadalmi munka segítségével a város. A városban négy esztendeje működik a társadalmi munkát szervező bizottság, amelynek az idén ugyancsak nagy szerep jutott. A munkát szervező és irányító bizottság összeállította a városi feladattervet, amelyet azután a végrehajtó bizottság jóváhagyott, elfogadott. Mit szeretnének elérni az idén a balassagyarmatiak? Egyetlen számadat kívánkozik ide: az idén négymillió 350 ezer forint értékű társadalmi munkát akarnak végezni, s ebben a város lakosságának városszeretetére, az üzemek, vállalatok, kollektívák áldozatkészségére —, de sokszor bizonyították már! — számíthatnak. Az egy lakosra jutó társadalmi munka értékét 247,20 forintra tervezik. Időközben megjelent a megyei tanács és a társszervek «felhívása a megye lakosságához, hogy a településfejlesztési- célok gazdagítása, a közös gyarapodás érdekében végezzen társadalmi munkát, vegyen részt a társadalmi munkaversenyben, ami eddig sok család. A társadalmi munka felvállalásakor is ezt vettük figyelembe. A Rózsavölgyi, Gábor Áron utcák környékén jelenleg az egyik legsürgetőbb feladat, a sok gyermek számára, a játszóterek felépítése. A környék újabb területén kétszáz család él. A házakban egyként megtalálható a műszaki és más képzettségű értelmiség és a munkás. A jövő: további OTP-lakások, szövetkezeti ott„Tízezret elkölteni nem nehéz” — vélekedik Siket Béla tanácstag. Bábel László felvételei hasznot ünknek. hajtott valamennyiA várost járva, könnyen talál az ember olyan tanácstagokat, munkahelyi, intézeti kollektívákat, akik már javában „benne járnak” a feladatok sűrűjében, nem vártak a felhívásra sem. Ilyen például, a helyi szakmunkásképző intézet tanára, Siket Béla tanácstag. öt a város 57-es választókörzetében választották tanácstagnak. Milyen a körzete? — A KISZ-lakótelep, az Április 4. lakótelep nyújtja a körzet keretét. Sok a fiatal házas nálunk, s a telepen mindenütt, egyre több a kétgyermekes, háromgyermekes honok létesülnek, utak épülnek, de a játszóterek igazán hiányoznak. Hát ezen kellett változtatni. Siket Béla tanácstag is megkapta csekken azt a tízezer forintot, amely a társadalmi munkát segítő tanácstagi alapból származik, s amelyet az idén minden tanácstag elkölthet Balassagyarmaton is — csak az nem közömbös, hogyan? — Tudomásom szerint a városunkban 70 választói körzet van. Ez, a tanácstagi alapot nézve, 700 ezer forint. Nem mindegy, miként gazdálkodunk ezzel! A tízezer forintot tízezerként elkölteni nem nagy művészet, de nem is lehet ez a cél — mondja. Siket Béla a helyi adottságokból indul ki; árjegyzéket kért, megvizsgálta, mibe kerülne egy játszótér eszköz- ellátása és arra jutott társaival együtt, hogy még egy lét- rás tornaállvány árára sem futná a tízezerből. A tanácstól területet kaptak, ahol a társadalmi munkában készülő játszóeszközöket felállíthatják — jó néhány eszközre futja a csőből, amit a pénzen vásároltak —, s akkor még be is kerítik, be is festik a kerítést, a játszókákat. A végeredmény: több mint százezer forint értékű munka! Ennyi lesz, rövidesen. Segítenek a telepiek, a műszakiak, munkások, mindazok, akik szívükön viselik a környékbeli gyerekek sorsát. A Salgótarjáni Ruhagyár balassagyarmati telepén régi ismerős —, ha társadalmi munkáról esik szó — a Tye- reskova brigád. Gáspár Jó- zsefné, brigádvezető, nemrég jött vissza a gyesről, s máris javában elöljárnak a közhasznú munkák végzésében is. A brigád harminctagú, 14 évvel ezelőtt alakult, s sző szerint hozzájuk nőttek a város óvodásai, bölcsődései. A hármas, ötös számú óvodát és a kettes számú bölcsődét patronálják a lányok, asszonyok hosszú évek óta. Az év elején folytatták a tavaly végzett társadalmi munkát. A tarácson őket is azok között tartják számon, akik felkérés nélkül is sokat tesznek a gyerekekért, munkahelyükért. — Eddig elvégeztünk 160 óra társadalmi munkát —• mondja a brigád vezetője. — Dolgoztunk a vállalatnál is, nemcsak laz óvodában. Itt például a virágültetésben vettünk részt. A gyerekeknek az idén is könnyű papucsokat varrtunk, fektetőket készítettünk, javítottunk. A kongresszusi oklevéllel kitüntetett, háromszoros aranykoszorús, Szakma kiváló címet viselő brigád VIT-mű- szakot végzett, és a város gyermekeiért is külön feladatot vállalt. Tyereskováék és a többiek a megmondhatói: megalapozottak a balassagyarmati tervek. T. Pataki László 111(11111111111111111111111111111llllllllllllllllllllllilllillllllll1llllllilIlitillliIliitllilllilí'tlllllllllllllllllllllllllllilllllllili tlllllllI Ilii Illllllill111 Uli II III Itllllllllll IIIIlIII I Ilinlllllllllll lllllllllll 11II lull I llllillllllillli liilllllt III ti — Lehetett volna nekem szakmám. Annak idején hegesztőtanuló voltam. Csak egy évem lett volna hátra, amikor abbahagytam. Most már tudom, hogy kár volt, de akkor mindennél jobban érdekelt a sport. Atlétizál- tam, fociztam is... Lőrinc József 26 éves. A KPM megyei Közúti Igazgatóság útépítő és karbantartó szakmunkása, brigádvezető. Szakmunkás-bizonyítványán még alig száradt meg a tinta. — A síküveggyárban lettem betanított csomagoló — folytatja történetét. — Sokáig csináltam, de egyre kevésbé tetszett. Igaz, ott is lehetett volna szakmát tanulni, lehettem volna például üvagváigó, de nem volt kedvem hozzá. Testvérem, sógorom dolgozott az útépítőknél. Mondták, hogy jöjjek én is ide. Két hónap alatt betanultam, ennek már lassan egy éve. Az volt a tervem, hogy mindenképpen szakmát szerzek. A nehéz- gépkezelőire gondoltam. Szakma utólag lyekkel dolgozunk, tudjuk, mi miért következik be. Meg az sem közömbös, hogy nőtt az órabér. — Van-e valami további t elképzelése? Másként alakult. A fiatal- kai találkoztam, mint példá- A megtermett, széles vállú embert hamarosan egy nyolc- ul a sovinizmus, bizony elő fiatalember elnéz valahová fős brigád élére állították, kellett azokat keresni az az előre-hátra guruló út- Bár ő volt köztük a leg- idegen szavak szótárából, mit henger fölé. Kicsit bátorta- fiatalabb, előbb-utóbb elfő- is jelent. Nem mondom, volt lanul mondja: gadták. Azután jött a lehe- elég tanulnivaló. Az okta- i— párom év alatt lelehettőség. Korábban az útépítés tás 21 alkalmával összesen ne érettségizni. Lennénk nem számított szakmának, négyszer 27 tételt kellett át- vagy hárman, négyen. De De az újabb rendeletek ér- venni, nem beszélve a raj- még meg kell gondolnom telmében ez is a mestersé- zokról. Matematikából még szeptemberig. Hosszú az a gek listájára került. Lőrinc házi feladatot is kaptunk, három év. Igaz sokat nem József több társával együtt Főleg az idősebbek kedvéért, veszíthetek rajta. Hanem az iskolapadba ült. mivel voltak közöttünk 40— a szakmunkásiskola, az na— Mit szólt a környezete? 50 közöttiek is, akik már ki- gyón szép. — Édesanyám morfondí- jöttek a gyakorlatból. Valahogy úgy érezzük rozott, hogy* amikor időm — Annak amit tanult, lát- rendjén valónak hogy valavolt, nem tanultam, s most ja-e valami hasznát? ki tanul egy ßzakmat azután adtam rá a fejem? Azután — Hát persze! Most már műveli. Lőrinc József utómegszokta, hogy esténként pontosan ki tudom számíta- lag tanulta, s talán abba ritkábban járok el hazulról, ni, egy munkára mennyi sem hagyja * a tanulást Mert többet bújom a könyveket, anyag, mennyi fuvar kell, £rzi. SZQksége van rá " hogy — Nehéjg volt? jobban meg lehet szervezni ami’t elmulasztott, ’ — Igen is, meg nem is! az egészet. Megismertük az Például a történelmet az anyagok tulajdonságait, ame- — g. elején könnyen vettem, azt hittem, végig mese lesz. Az- ) . után, amikor olyan szavak- j NOGRAD — 1978. május 6., szombat _ < pótolja.
