Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-31 / 126. szám

Munkások az iskolapadban

C,.,^ L íí I g* a szakaó’ék a szellemi és a

OA.U» Ul*c fizikai naunka között? Milyen lesz a holnap embere? Milyen munkásokra van szüksége egy gyiorsan fejlődő társadalomnak? A tények az) mutatják, hogy jó néhány iparágban elmosóa'óban van a szellemi és a fizikai munka alsó-felső régiói közötti különbség, s a holnap embere, munká-" sa: művelt, magasan képzett szakember, aki képes ismereteit, tudását rendszeresen megújítani, bővíteni. Az az igazság, hogy ebben a holnapban féllábbal már benne vagyunk. Sokan tudják, érzik ezt, azt szoktuk mondani „tanuló nemzet” lettünk, hiszen minden évben ezrek és ezrek ülnek be az iskolapadba, hogy felnőtt fejjel tanuljanak, pedig erre még sok helyütt nem annyira a közvetlen hatások. követelmények szorítják őket, hanem a jó értelemben vett hiúság és az egyéni előrelátás.

Egy idősebb gyári munkás ezt mondta:

„Én már nagyon szégyelltem, amikor valahol megkérdezték mi a foglalkozásom, mindig azt kellett mondanom, hogy segédmunkás. Ezért beiratkoztam az általános iskolába, a fiammal egyszerre jártuk a nyolcadikat, ő rendesen, nappalin, én meg kihelyezett osztályban, itt a gyárban. Utána megszereztem a betonelemgyártó szakmunkás-képesítést”.

Nagyon sokan vannak azonban, akik nem jutnak el idáig, mert a tanulás közvetlen hasznát alig látják, s a holnapra még nem gondolnak. Nehéz a tanulási kedvet fölébreszteni puszta meggyőzéssel, ha a döntő tényező, a környezet, a munkahely igény- és követelményrendszere sokszor társadalmi céljainkkal ellentétesen hat. Hazánkban még mindig közel egymillió ember anyagmozgatással foglalkozik, s vannak iparágak, amelyek a munka jelenlegi színvonalából és természetéből következően segéd- és betanított munkások sokaságát igénylik. Bár többnyire szakmunkásokban sem dúskálnak a termelőüzemek, mégis az egyik „hiánycikk” a képzetlen, aki azonban a szakmunkásoknál többet akar keresni, s akivel csínján kell bánni, mert különben megsértődik és egy házzal odébb áll.

Ezek a tényezők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a tanuló embernek, a tanulásnak valójában nincsen annyi tekintélye, előnye, rangja, amennyi megilletné. Kiindulásul idézzük fel a legutóbbi népszámlálás adatait: a felnőtt lakosság 55 százaléka nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Sok kedvezmény, társadalmi ösztönzés és támogatás hatására javult a helyzet, de elégedettek korántsem lehetünk. A legfrissebb adatok alapján megállapítható, hogy az 1970-ben iskola- végzetlen, 15—44 éves korosztályokhoz tartozó (1 708 074) és a 45 évnél idősebbek (432 118) száma napjainkig összesen körülbelül 130—

140 ezerrel apadt. Ennyien szereztek közülük általános iskolai bizonyítványt. Sajnálatos módon „újratermelődés” is van: egy-egy korosztály 8—10 százaléka úgy lép ki az életbe, hogy nem fejezte be általános iskolai tanulmányait. Ez évente tekintélyes mértékben rontja a felnőttképzésben elért eredményeket.

Érdemes el-elgondolkozni a nagyarányú lemorzsolódáson is. A hatvanas évek elején, 1983—64-ben 110 ezernél többen jelentkeztek

— főleg munkások, kisebb részben mezőgazdasági dolgozók — az általános iskola esti és levelező tagozataira, a bizonyítványt szerzők száma viszont a 40 ezret sem érte el. S ez máig tanulási „csúcsnak” tekinthető, mert azóta — kivéve a szakmunkás-bizonyítvány elérését általános iskolai végzettséghez kötő rendelet megjelenését követő egy-két évben

— e két tanulási formán egyre kevesebb a hallgató. Az utóbbi két évet összehasonlítva: a csökkenés mintegy hatezer. Ebben az évben a jelentkezők száma — nem végleges adatok szerint — alig haladta meg a 16 ezret örvendetesen sokan tanulnak és készülnek fel a vizsgákra a hetvenes évek elején bevezetett munkástovábbképző tanfolyamokon, de itt is lassú visszaesés tapasztalható, s ötven százalék körüli — ahogyan estin és levelezőn — a lemorzsolódás.

Miképpen lehetne elérni, hogy az alapműveltséget életéhez és munkájához minden ember nélkülözhetetlennek érezze? Jó és hatékony propagandára feltétlenül szükség van, de prédikációkkal, „ráígérgetéssel” nem sokra megyünk. Egy gazdasági vezető biztatta így nemrégen a KISZ-tanácskozás fiataljait: „Tanuljatok, mert ti lesztek a holnap vezetői, s erre időben fel kell készülnötök!” A válasz: érdektelen hallgatás, ami érthető, hiszen a tapasztalat ellentmond az ígéretnek, ezért nem is lelkesíthet, a mondat legfeljebb így igaz: „Közületek kerülnek ki...” A szakmunkástanulók helyzetének országos felmérése is azt mutatja, hogy

munkásfiatalok ......a közép- vagy felső szintű

v

ezetésbe való eljutást szinte valószerűtlennek érzik.”

A szakemberek ^

ségi szint általános emeléséért legtöbbet az általános iskolában lehetne tenni: lefaragni az említett 8—10 százalékból legalább né- gyet-ötöt, hogy minél kevesebb legyen az „elveszett” tanuló. Ezzel egyidejűleg még nagyobb arányban kellene rávezetni a tanulásra a negyvenöt évnél fiatalabb korosztályúakat, akik könnyen belátják, mit jelents tudás, ha a társadalmi óhaj és a munkahelyi feltételek, követelmények nagyobb összhangját fokozatosan sikerül megteremteni.

Kiss Sándor

szociológiái a holnapi

tevéit] átitatunk

Mai

21.00: MÜNCHAUSEN

FANTÁZIAORSZÁGBAN A nagyot mondó, mesélő kedvű, füllentő ember kedvelt alakja az irodalomnak.

Münchausen báró — a mi Háry Jánosunk „rokona” — históriáját Gottfried August Bürger teremtette meg. Pedig,

valójában Raspe angol író nevéhez fűződik, Bürger csak lefordította, s ellátta a hőst néhány olyan tulajdonsággal, amely világhírűvé tette a báró ágyúgolyón ülő, cifra ruhában repülő, parókás alakját. A tévéjáték megtartva a füllentő hős figuráját, szabadon kezelve a cselekményt, eljuttatta Fantáziaországba, ahol harcba kezd az elbürokratizált gépezet ármányai ellen.

Münchausen szerepében Bodrogi Gyulát látják. További szereplők: Béres Ilona, Kal- dy Nóra, Sáfár Anikó, Ilike László.

LEGENDÁK A LÓRÓL

20.

Nagyon időm sem akadt a megijedésre, küldöm én meg- étetett emberemet a társaiért. Hordta őket ki vállon. Aléltak voltak, nem tudták világukat. Tesszük őket szépen tisztába. Pisáit agyagot a mellyük kosarára, boros kenyeret a fejükre. Főzök nekik borlevest, délre kinyitották a szemüket. Én akkorára elvégeztem magamban, hogy pusztalakó létemre nékem minden kóborral olyan barátságban kell lennem, az ősök is mindig erre intettek, hogy rajtam sarcot zsugoriságomért ne húzzanak. Amit kérnek, adjam oda szépszerével, különben elveszik erőszakkal. Fölistápol- tam őket, három nap sem kellett hozzá. Három lovat alájuk, menjenek, ahol a part szakad.

Nem hlstóriáztak maguk körül, pedig, ahogy mocskaikból kimosdattam őket, látszott, hogy jó utakra szülte őket az anyjuk. Derekas, szép szól legények voltak, kik ezzel az erővel lehettek volna a fejedelem katonái, vagy kurjantó püspökök tón, dehát nem volt hozzá szegényeknek szerencséjük. Valahogy eleitől kezdve szembejártak a szeleknek. Az aztán elgorombítot- ta őket. Csakhogy így a pusztai ispitályomban összebarát- koztunkban kinyüt a kenyériesőjük, megváltották nagy kíváncsi titkukat, mekkora kincset raboltak ők, hogy lehetne azt pénzzé tenni? Nem firtattam, miféle kincsekért akasztatta föl magát Bankó, s hogy miért verették magukat félholtra emezek, hisz még azt hiszik, megsajdultam a zsákmányukra. Nekem elég a magamé. Még sok is néha.

Előhoztak egy hosszú, var- rottas bőrtokot, kinyitják, nát mérnöki rajzok benne. Ezek a kincsek.

A budai úton jött hat napja egy katonai födeles kocsi. Kísérte tizenkét vasas német, ezt fogták el Bankóék. A katonák közüá ledurrantottak négyet, megszaladt nyolc. A kocsiban ülő tisztek riadt tétlenséggel nézték, hogy szedik el málháikat. De közben meg- szégyellhette magát az elfutott nyolc, visszavágtattak, míg

a rablók a málhákkal cihe- lődtek. Elfogták Bankót négy társával együtt. Kísérték Szolnoknak a kocsit, foglyokat, de annyira sietve, hogy a lopók- nál levő málhákat se rakták vissza, hanem az elfogottakkal vitették. Ahogy átkompoztattak a Tisza túloldalra* csak a kezük volt összekötve, hát ezek hárman, akiket én istápoltam föl, csak elillantak egy alkalmas helyen a láposokba. Mentek a nehéz vasruházatú katonák utánuk, s míg el nem süllyedtek, verték a menekülők fejét. Emezek megszabadultak, náluk maradt a bőrtok.

Nézem aztán a kincset, a keresztesek hadivállalkozásának tervei voltak. Temesvár és környékének felvonulási útjairól. Készítette Marsigli osztrák császári és királyi hadmérnök.

Én ezt a Marsiglit ismertem, nem mondom, hogy kártyáztam vele, de a karlováci békesség után megfordult Csanádon, csak úgy civilesen. Különben- tábornoki sarzsi nyomta annak vállát. Szóval valami klfürkészés ügyében, odaalá járt nálunk Csanádon, Kászon basával egye- zelődtek, valami területcserén, amit békességgel akartak volna mind a két részről rendezni. Ez volt jöttének meséje. Mért jött, mért nem, nekem nem mondta. Amúgy minden érdekelte. Lerajzolta még a pásztori kutyákat is. De kisgyerekeket, öreg tölgyfákat, tücsköt és bogarat.

Az én gyógyult vendégeimet pedig nagyon törte a csi- hori, hogy de mondjam sebesen, mi járhat ezekért? Hát mondom akasztófa, ha olcsób4 NÓGRÁD — 1978. május 31., szerda

Szerencsi Kálmán egri kovácsművész húsz éve foglalkozik különféle kovácsolt dísztárgyak készítésével. Alkotásai itthon és külföldön egyaránt elismerést és hírnevet szereztek számára. Képünkön: Szerencsi Kálmán munka közben.

Czóbel Béta-emlékkiállítás Szécsényben

Az élet rajongó csodálata

AZ ELSŐ SZOBRÄSZNÖ

A jelenkori képzőművészet két képviselőjének alkotásait mutatja be az Ulánbátorban nemrég megnyílt kiállítás. A. Szentgetsokhio festőművész és D. Damdina szobrászművész 350 alkotása szerepel a tárlaton.

Szentgetsokhiót 1940-ben még mint amatőrt ismerték. Ma már jelentős alkotó. Témái : az ország forradalmi múltja, fejlődő jelene. Szívesen ábrázolja a festői tájakat. Több képének témáját a mongol—szovjet barátság ihleti. A Mongol Népköztársaság érdemes művésze.

Damdima az első szobrásznő Mongólia történetében. Mfi- vésztársához hasonlóan ő is amatőrként kezdte alkotó tevékenységét. Szobrai főleg Jelentős személyiségeket örökítenek meg: ilyenek Lenin, Szuhe, Bator, a Munka Hősei című szoborkompozíció-alakjai. Figyelmet érdemelnek munkásfigurái is.

ban számítjuk. De, ha a tortúrázásokat odatesszük az árához, az akasztófánál is csúfosabb halál.

Nem olyan nagyon féltek ők attól. Hányszor szembetalálkozhattak életük során vele, tán maguk sem tudnák megmondani. Hanem dühösek lettek, hogy én csak be akarom őket csapni. Magam akarom lerántani a kincsért a sápot! Mondom, akkor vigyétek, vásározzatok vele ti!

Gyékényfonatú nyergeket készítettem alájuk, egy kis aprópénzzel is megtákoltam őket, bitangból hozzám került birkát vágtunk, annak húsát vitték magukkal. A bőrtokot rám hagyták. Mondom, vigyék csak azt is! De nem. Hátha valahol katonákkal ütköznek meg, nem mossa le az isten se róluk kilétüket. Dehát nekem is úgy égette a kunyhóm oldalát, hogy perc nyugalmam nem maradt miatta. Ha bárki éngem megvi- zitál, sehogy se tartozik csikópásztori fölszereléseim köze ez az átkozott mappa. Rekkent- sem a zsombékok mélységes fenekére? Rajtam hiába keresnék! De rág belülről, hogy bűntársai lettem ezeknek a haszontalanoknak. Annál is jobban szaggatott a gond, hogy ezekért a mappakárt. úgy lehet sok embernek kell elhajintani az életet. Ezzel Temesvár megvívására készültek ! Háromnapi forgoló'lás után, mindenre készülten, Szolnokra indultam. Hátamon vittem a tokot. Nincs rejteget- nivalóm.

(Folytatjuk)

A Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága kapcsolatai más múzeumi szervezetekkel, nemcsak a tudományos munkában gyümölcsözőek, hanem a nagyközönség számára is hasznosak. Ez utóbbi haszon mindenekelőtt a kiállítási programban mérhető le. A megyei múzeumok kiállításai között előkelő helyet foglalnak el azok a tárlatok, amelyek egy-egy országos múzeumi intézmény, vagy megyei múzeum gyűjteményeibe adnak közvetlen bepillantást. Igaz, a belföldi túrizmus élénkülésével Nógrádból is mind többen jutnak el a fővárosba, vagy az ország más tájaira, a programokba azonban gyakran nem „fér bele” néhány igen értékes gyűjtemény megtekintése, néha idő, néha pedig tájékozottság hiányában.

Ezért is fogadjuk minden alkalommal örömmel azokat a kiállításokat, amelyeket a szé- csényi helytörténeti múzeumban, a balassagyarmati Fa- lóc Múzeumban, vagy éppen, Salgótarjánban rendez a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet más testvérszervezetekkel, vagy intézményekkel közösen.

A szécsényi helytörténeti múzeumban például éppen a napokban zárja kapuit a Czóbel Béla-emlékkiállítás, amelyet a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságával közösen rendezett a megyei múzeumi szervezet. Ez a tárlat a szentendrei Czóbel Múzeum anyagából, s a Czóbel-hagyaték egy részéből áll. Czóbel Béla festészete a kortárs hazai pik- túra kiemelkedő része. A szécsényi emlékkiállítás természetesen nem öleli fel az egész életművet, de válogatott anyagán keresztül lehetőséget ad vázlatos áttekintésére. Nem szolgál tehát újdonsággal, különösen azok számára nem, akik már ismerik a szentendrei Czóbel Múzeumot. De nem is ez a célja. Ugyanakkor Nógrád lakossága számára jó lehetőség a Czóbel Béla vonzó életművével való ismételt találkozásra, Többeknek pedig

Minden iskolai évben 1,4 millió iskolás és iskolába lépő gyermek vesz részt orvosi vizsgálatokon. Az iskolaérettséget eldöntő csoportos vizsgálatokat 5—6 éves korban, a beiskolázás előtt két alkalommal végzik. A további vizsgálatokra 3. és 6. osztályos korban kerül sor. Az utóbbi mindenekelőtt a tanuló politechnikai alkalmasságát ítéli meg, s az

az első találkozás örömével járhat.

Öröm. A czóbeli »életmű

egyik kulcsszava is lehet ez a szó. Különösen ami munkásságának utóbbi szakaszát illeti. Czóbel Béla (1883—1978) a modern magyar művészet ösztönzői közé tartozott a Nyolcak tagjaként. Az ifloO- as évektől kezdve felváltva dolgozott Párizsban és Szentendrén. Munkásságában a fauvizmus, Matisse és Derain hatása meghatározó szerepet játszott. Életművén belül, expresszionista kifejezésmódja, forma- és színvilágának dekorativitása, életének későbbi szakaszában lágy fes- tőisége megannyi örömöt kínál, bár az életmű maradandó részét jelentik komor feszültségű művei is, életének korábbi szakaszaiból.

Mit ad mindebből a hatalmas életműből a szécsényi emlékkiállítás?

A czóbeli életmű mindhárom forrását érzékelhetjük a tárlaton, a nagybányai festőiskola, a Fauves-irányzat, a német expresszionizmus ismeretéből ötvöződött sajátosan czóbeli életművet. Ez a hosszú és termékeny élet olyan gazdag festői életművet hozott létre, amely végső soron az irányzatoktól függetlenül az élet rajongó csodálatából született, s méltán vívja ki csodálatunkat. Mélységes életszeretet és bölcsesség sugárzik Czóbel Béla alkotásaiból, amelyeket áthat a színek mély lobogása, az erőteljesen érzékelhető szerkezeten belül is. Női aktjai, csendéletei finom érzékenységről, mély harmóniáról vallanak, a látogató számára a boldogság forrásai. Azé a boldogságé, amelyet a természet és az ember szelleme, a kultúra mély ismerete és átélése, a világban élő, munkálkodó ember óvó féltése adhat. Múló áramlatokon túl, végső soron minden nagy művészetnek ez az igazi, egyetlen forrása.

t Tóth Elemér

egészséges gyermeket segíti a pályaválasztásban. A pihenést igénylő iskolásokat 66 gyermeküdülő, 27 szanatórium és gyógyfürdő gyermekosztálya fogadja, ahol évente 20 700 gyógy- és 45 900 megelőző kúrát alkalmaznak. Az állam minden évben 12 millió márkát fordít a gyermekbénulás, diftéria-tetanusz, himlő és tbc ; elleni védőoltásokra.

A gyermekekért