Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
Hogyan tovább? Több szakember, több lelkesedés kell Amflffír tevékenységnek a művészet auMUU1 nek azt az aktív és legalább részben alkotó jellegű gyakorlását nevezzük, amelyet olyan emberek folytatnak, akik foglalkozásuk, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyük szerint nem sorolhatók a művészek közé — hangzik a hivatalos „definíció”. A laikus pedig azokra gondol, ha az amatőr művészeti mozgalom kifejezést hallja, akik nemcsak otthon, a maguk kedvtelésére játszanak valamilyen hangszeren, énekelnek, olvasnak fel verseket, hanem társulva másokkal, közösségben, közösségnek tevékenykednek. Nem egyértelmű ennek a megítélése: sokan gúnyos' felhanggal emlegetik a „pávásokat”, a diszkón kívül népi tánccal is foglalkozókat, az irodalmi színpadosokat. Nem egy jónak induló csoport bomlott már fel a közömbösség, az érdektelenség miatt. Ha a pásztói járás amatőr csoportjainak helyzetét vizsgáljuk, igen sok általános, másutt is jelentkező problémára, fejlődési tendenciára bukkanhatunk. Az egyik az a jelenség, hogy az utóbbi években igen előretört a népművészet, a hagyományok ápolása. Ez a terület elsősorban a lakosság közép- és idősebb korosztályát érinti, valamint az iskolásokat. A KISZ-es korosztály bevonása a népdalkörök, parasztkórusok munkájába, még mindig sok helyen csak törekvés. Biztató azonban, hogy az iskolás korúakból álló együttesek évenként megújuló, egyre színvonalasabb műsorokat mutatnak be az úttörő kulturális szemléken. Mondhatjuk: de hiszen itt az utánpótlás! Mégsem így van a legtöbb helyen. A gyerekek az iskolapad elhagyása után általában nem folytatják az éneket, táncot, muzsikálást. Miért? Ha az okokat kutatjuk, első helyen talán az iskolák és a közművelődési intézmények kapcsolatainak formalitását kell megemlíteni. A népművelési szakemberek örömmel adnak helyet az iskolai művészeti csoportoknak, de kevesebb figyelmet fordítanak arra, lesz-e folytatása ennek a tevékenységnek, kiket lehetne megnyerni a későbbiekben a KISZ-es és felnőttegyüttesek munkájához. Felnőttcsoportot sokkal nehezebb szervezni, együtt tartani, közösséggé formálni — ezt mindenki tudja. Ahhoz, hogy egy adott községben, vagy körzetben amatőr művészeti csoportok szerveződjenek, az objektív és szubjektív feltételek együttes jelenléte szükséges — ez, a felnőttekre fokozottan is érvényes. A lakossági igények reális értékelése, felmérése, megfelelő személyi és tárgyi feltételek és utoljára említve, de nem utolsósorban: szakember kell. A kiindulás: az igények felkeltése, feltárása. Nagyon értékes művelődési formák születhetnek a lakosság, a dolgozók saját kezdeményezésére, de erre várni ölhetett kézzel nem szabad. A működő 58 csoport között a legnívósabbak, a leggazdagabb közösségi életet kialakítók éppen azok, amelyeknél a község politikai, társadalmi, gazdasági vezetői támogatását is megnyerve folyik a munka, ahol szinte közügy, miként munkálkodnak (Erdőkürt, Szurdokpüspöki, Vanyarc). A járás amatőr művészeti mozgalmának egyik legégetőbb gondja a szakemberhiány. A működő csoportok többségében nincs szakképzett vezető, vagy ahol van, ott sok más társadalmi tevékenységet is ellátó pedagógus. Jobb munkamegosztásra kellene törekedni, elkerülve az egyenlőtlen terhelést. A humán szakosok nem biztos, hogy „automatikusan” rendezői, szervezői képességekkel is fel vannak ruházva — mások is vállalkozhatnak az amatőr csoportok vezetésére. Nemrégiben a járás függetlenített intézményvezetőinek tanácskozásán is megvitatták ezt a fontos közművelődési területet, meghatározva a feladatokat. Fokozott segítséget nyújtanak a bujáki pávakör újjáalakításához — zeneileg képzett szakembert, módszertani anyagokat kapnak. Az ősszel újjászerveződik a tari és a mátraszőllősi népdalkor is. Tervezik, hogy a szécsényi járás gyakorlatához hasonlóan értékeléssel egybekötött bemutatkozásra adnak lehetőséget az együtteseknek. Azokban a körzetekben —, mint például Szirák — ahol KISZ-es irodalmi színpadon kívül semmilyen felnőtt ama- tőr csoport nem működik, szorgalmazzák a helyi gazdasági egységek (állami gazdaság, termelőszövetkezet, ÁFÉSZ) dolgozói körében a reális igényfelmérést. \ ni is aktív és részben alko** 11 ' Ad t(j jgiiggű gyakorlása — ahogy a definíció megfogalmazza — csak egy részterület a közművelődésben. De komoly szerepet kaphat: a közös munka ízlést, igényeket, életmódot formál. Ezért fontos, hogy mind többen és mind magasabb színvonalon töltsék szabad idejük egy részét ilyen közösségekben. G- Kiss Magdolna Általános lexikonjaink Az emberiség tudása rendkívül nagy, sokrétű és állandóan nő. Még a legműveltebb emberek is állandóan találkoznak ismeretlen fogalmakkal és mindenkiben munkája, szórakozása, tanulása során felmerül annak a szüksége, hogy valamit, vagy valakit legalább nagyjából megismerjen, adatokat kapjon róla. Ilyenkor megbecsülhetetlen segítséget nyújtanak az adattárak, a lexikonok és enciklopédiák. (A kettő közötti különbség: a lexikonok a részfogalmakat külön címszó alatt magyarázzák, az enciklopédiák viszont több, egymással szorosan összefüggő fogalmakat együttesen egy cikkben. A magyar kiadók a lexikonformát részesítik előnyben. Tárgy szerint feldolgozható a tudás egész területe, vagy csak egy-egy tudományág. Előbbi az általános, utóbbi a szaklexikon). Az első korunkra maradt enciklopédia, Plinius História naturalista időszámításunk első századában készült, 77. körül. Az első, mai értelemben vett betűrendes enciklopédia Pierre Bayle Diction- naire-je 1697-ben jelent meg. Érdemeiről Marx is elismerően nyilatkozott. Hatásában valamennyi elődjét és utódját fölülmúlja a Diderot által szerkesztett nagy francia en- ciklopédiaj a XVIII. századi felvilágosodás műve, ' amely rendkívül sokat tett a francia forradalom előkészítésében, 1751—80-ban adták ki 35 kötetben. Hazánkban Apáczai Csere 'János Magyar encyclopediája 1653-ban került ki a sajtó alól. Pedagógiai célzattal készült aránylag kis terjedelmű mű. Világnézete haladó, a koper- nikusi világképet és a dide- roti empirizmust hirdeti. Utána csak a XIX. század elején jelent meg két jelentéktelen német lexikon magyarra való átdolgozása. Pedig ekkor már komoly igény mutatkozott nálunk korszerű adattárra. Ezt akarta kielégíteni a 12 kötetes Közhasznú esméretek tára; 1831—34-ben adták ki. Az egész Európában elterjedt Brockhaus-féle Con- versations-lexikon átdolgozása, de ez az átdolgozás nem vette kellőképp figyelembe a magyar viszonyokat, a közreműködésből kihagyta a legjobb magyar írókat. Kiadása ezért nagy vihart okozott, sokat támadták (Conversations- lexikon-pör); komoly sikert nem aratott. Vállas Antal szerkesztésében 1847-ben jelent meg a Nemzeti encyclopedia, avagy Magyarországnak és Erdélynek állam-földrajzi nevezetességei szótár alakban című összeállítás első kötete. Teljes helységnévtárat tartalmaz. Élőkről nem ír, de az elhunytakra vonatkozó adatai pontosak. Sajnos a szabadság- harc bukása miatt összesen két kötete látott napvilágot. Utolsó címszava: Inánd. 1850—64 között Heckenast három lexikont dobott piacra (Üjabb kori ismeretek tára — Jelenkor — Ismerettár), de mindhárom gyors munkával összecsapott, alacsony színvonalú mű volt. 1859-ben a Szent István Társulat kiadásában, gondos szerkesztéssel indult meg az Egyetemes magyar encyclopedia. Nagyszabásúnak tervezték, munkatársait a tudomány legkiválóbb képviselői közül válogatták. Első kötetének címanyaga A-Ajuga, ez körülbelül az abc másfél százalékának felelt meg. A teljes műnek eszerint 60—70 kötetesnek kellett volna lenni. A további kötetekben a feldolgozás egyre jobban válogatott, a 8. kötettel az E betűig jutottak el, s a 13. kötet lett az utolsó. 1879-ben újabb vállalkozás indult meg Magyar lexikon címmel, rövid, nívótlan cikkekkel. Hamarosan csődbe jutott. Anyagát átvette a Pallas Rt. és kiadta az első magas színvonalú, mindmáig legjobb adattárunkat, a Pallas nagy lexikonét 1893—1904 közt 16 kötetben. Később ehhez két pótkötet csatlakozott. Még ma sem avult el teljesen. Bokor József szerkesztette, a Magyar Filozófiai Társaság elnöke. 20 000 példány fogyott el belőle — ez akkor nagyon jelentős példányszám —, de a költségeket mégsem fedezte. Újabb kiadása a Révai cég nevéhez fűződik. A Révai nagylexikona első kötete 1911-ben jelent meg, kiadása az első világháború miatt hosszabb ideig szünetelt. Az utolsó, 21. kötet 1930-ban került ki a nyomdából. Modernebb, mint a Pallas, de cikkei nem olyan alaposak, nem olyan színvonalasak. Ma is ez a legtöbbet használt nagylexikonunk, számos család otthonában megtalálható. Ennél lényegesen rövidebb és felületesebb az 1926. és 1933. közt készült Tolnai új világ- lexikona. A felszabadulás előtti kiadványok közt időrendben utolsó az Oj Idők lexikona. 24 kötetes, de rendkívül aránytalan, az abc első betűivel kezdődő fogalmak sokkal bővebb magyarázatot kaptak, mint az utolsó betűkkel kezdődők. Mindazonáltal a két világháború közti korszakra ez a legbiztosabb adatforrás. Ezen kívül a harmincas-negyvenes években még legalább egy tucat kis terjedelmű adattár jelent meg. Ilyenek: Franklin kézi lexikon, Üj lexikon, Világlexikon, Révai kislexikona. 1945. után pár évvel az Akadémiai Kiadó sok munkatárs bevonásával megkezdte egy nagyszabású lexikon szerkesztési munkáit, végül azonban — anyagi okokból — csak egy 6 kötetes, tehát közepes terjedelmű lexikont adott ki 1959—62 közt Üj magyar lexikon címmel, s ezt később egy pótkötettel egészítette ki. Nem hibátlan munka, de hogy milyen nagy szükség volt rá, bizonyítja, hogy 1977-ben az 5. kiadásra került sor. Sajnos, ezek az új kiadások csupán változatlan lenyomatok, a legújabb adatok hiányoznak belőlük. A hetvenes évek elején újból megindult a nagylexikon szerkesztési munkája, de ez csak nagyon lassan halad előre, még az első kötet megjelenési ideje is bizonytalan. A hiányt némileg pótolja, hogy a legtöbb tudományágnak önálló lexikonja jelent meg. Ilyenek a biológiai, fizikai, irodalmi, matematikai, művészeti, néprajzi, természettudományi, zenei stb lexikonok. Akadnak főztük egészen különleges témával foglalkozó művek is, mint például Az akvarista kislexikona. Az érdeklődők túlnyomó többségének azonban nincs lehetősége arra, hogy ennyi különböző kiadványt beszerezzen. Ezért nagyon időszerű lenne végltí egy új, nagy, általános lexikon kiadása. Vértesy Miklós Mai magyar könyvművészet huszonöt éve A többszörös díjnyertes, illusztrált Sha- Jávorka—Csapody: Iconographia című kökespeare összes drámái című Helikon-ki- tete. adásból. Már 1953-ban a háború dúlta nyomdák helyreállítása, *a könyvkiadók államosítása után, a fejlődő olvasói igény kielégítése mellett is súlyt helyezett a Népművelési Minisztérium a könyvek esztétikus megformálására és ezért létrehozta a Könyvművészeti Bizottságot. A bizottság, hogy a kiadókat a cél elérésére serkentse, a többi, magas könyvkultúrájú európai országhoz hasonlóan meghirdette az „Év legszebb könyve” versenyt. A versenyt, amelynek elsőrendű célja a nagy példányszámú tömegkiadványok művészi színvonalának emelése volt, első ízben 1953-ban értékelték és jól választottak, mert az „Év legszebb könyve” Bar- csay Jenőnek azóta kilenc nyelven, összesen 40 kiadásban megjelent Művészeti anatómia című műve lett. Ez a kiadvány hozta a megújult magyar könyvművészet számára az első nemzetközi sikert is; 1958- ban a brüsszeli világkiállítás aranyérmét A verseny mind az olvasók, mind a kiadók körében nagy érdeklődést keltett. 1956-ban már négy, 1959-től pedig kilenc kategóriában értékelték a kiadványokat, amelyek az I. Nemzetközi Könyvművészeti Kiállításon (IBA) Lipcsében további nemzetközi elismerést szereztek a magyar tipográfusoknak és műveiknek. Az itt kapott hat aranyérem között volt Aggházy Mária könyve a Régi magyar faszobrok-ról és Hoffer Edit—Fél Tamás— Csilléry Klára Ungarische Baumkunst című könyvének első kiadása. Az aranyérmek mellett még 11 ezüst-, és 9 bronzérem jutott a magyar könyveknek. A hazai verseny továbbfejlődött, 1958 óta külön kiadványban jelenik meg az a fényképes, több nyelvű tájékoztató, amely ismerteti az évi verseny eredményeit. A II. lipcsei IBA 1965-ben további sikereket hozott. Ekkor tüntették ki a magyar könyvművészet egyik kimagasló alakját, az idén elhunyt Lengyel Lajost a legnagyobb nemzetközi könyvművészeti elismeréssel, a Gutenberg-díjjal. öt aranyérmünk egyikét az ő gyönyörű Albertó-albuma kapta. A könyvművészet fejlesztése érdekében 1957-ben létrehozott Magyar Helikon Kiadó munkásságát ezen a kiállításon 2—2 arany-, ezüst- és bronzérem dicsérte, majd a III. IBA-n a kiadó kapott könyvművészeti tevékenységéért aranyérmet. A verseny lebonyolítását 1970-ben a Kulturális Minisztérium kiadói főigazgatóságától a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete vette át. Azóta minden évben ez a verseny jutalmazta könyvművészetünk legjobbjait. A moszkvai nemzetközi könyvkiállításokon 1970-ben és 1975-ben is több díj és elismerés jutott kiadványainknak. 1972-ben gyermekkönyvkiadásunk ért e! számottevő sikert, amikor Janikovszky Éva—Ré- ber László sok nyelven kiadott gyermekkönyvsorozatának „Wenn ich nicht mehr klein bin” című kötete az NSZK „Az év legszebb gyermekkönyve” díját kapta. 1975 óta két szakzsüri bírálja és értékeli a mintegy négyezer kötetnyi évi könyvtermésből a kiadók és az előzsürik döntése alapján kiválogatott 220—250 művet. A döntést segíti a héttagú nemzetközi zsűri is. Az 1977. évi IV. IBA hozta eddigi legnagyobb nemzetközi sikerünket. Könyvművészeti és elméleti munkásságáért Gutenberg-díjjal jutalmazták Haiman Györgyöt, az Iparművészeti Főiskola tipografikai tanszékének tanárát. A klasz- szikus művek legszebb megformálásáért különdíjat kapott a négykötetes Shakespeare összes drámái kiadvány. Ezenkívül még sok díj biztosította a 71 kiállító ország versenyében elért előkelő helyezésünket. Az idei, a huszonötödik „Szép magyar könyv” versenyen a zsűri 11 kategóriában 42 könyvet tüntetett ki díjjal és 31 mű kapott oklevelet. A huszonötödik évforduló megünneplésére több rendezvénnyel készül a könyvszakma. Az ünnepi könyvhét alkalmából hat városban mutatják be a verseny díjnyertes könyveit. Veszprémben pedig a 25 év szép könyveiből összeállított válogatást állítják ki. A könyvhétre jelent meg az a miniatűr kiadvány, amely az elmúlt huszonöt év csaknem 800 díjnyertes könyvéből nyolcvan színes képben ad válogatást és megjelenik a verseny idei katalógusa is. Könyvművészetünk újabb nemzetközi vizsgára készül, az idei Schönste Bücher aus aller Welt versenyben a tavalyi 45 szép kiadvány ad számot a világnak könyvművészetünk mai helyzetéről. Morvay László NÖGRÁD — 1978. május 28., vasárnap 9
