Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

A hét 3 kérdése Ä héten összeült az ENSZ közgyűlése. Rendkívüli ülés­szakának napirendjén a lesze­relés kérdése szerepel. Mi vár­ható New Yorkban? — ezt kérdi ma az egész világ. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet és a libanoni kor­mány között megállapodás jött létre, melynek egyik eleme a PFSZ-nek az az ígérete, hogy beszünteti a fegyveres tevé­kenységet Dél-Libanonban. Új fejezetet jelent-e ez a palesz­tin mozgalom történetében? Pekingben vádakat hangoz­tatnak: a Vietnamban élő kí­naiakat állítólag „kiüldöznék”. A közelmúltban más jelei is voltak annak, hogy Kína nyo­mást kíván kifejteni a délke­let-ázsiai térség országaira. Hogyan alakul Kína és ezek­nek az országoknak a viszo­nya? 1. Mi várható New York­ban az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán? az USA-ban az enyhülés ellenfelei hallani és hallatni akarnak. Ez természetesen nem az utolsó szava Amerikának. In­kább a tárgyalások újabb sza­kasza előtti taktikázásnak minősíthető keménységet, hajthatatlanságot próbálnak mutatni. A Szovjetunió végtelen tü­relemmel keresi a megegye­zés lehetőségeit, de — és ezt a diplomáciai finomságok is­merői észrevehetik, — „nem megy a helyébe” Amerikának. Amit az is jelez, hogy míg az amerikai külügyminiszter is­mételten Moszkvába látogatott; addig Gromiko egyszer Géni­ben találkozott amerikai kol­légájával, az USA-ba viszont csak az ENSZ-közgyűlés kap­csán utazott tavaly ősszel és most is. Ami, persze, az Egye­sült Nemzetek Szervezete bi­zonyos hasznosságát is jelzi. pen akkor hangzik el, amikor a PFSZ nagyszabású enged­ményeket tesz a libanoni kor­mánynak és az ENSZ-erőknek. Lehet, hogy az Egyesült Álla­moknak az volt a jobb, ha egyes palesztin fegyveresek — feltehetően provokációs céllal — szembeállították a palesztin mozgalmat a világszervezet­tel? Az ülésszak már összehívá­sának puszta tényével is pozi­tívan volt értékelhető, most pedig, hogy összegyűltek New Yorkban a világ országainak vezető diplomatái, sőt egyes állam- és kormányfők is, a közgyűléssel párhuzamosan létrejövő találkozások, eszme­cserék, tárgyalások képesek jótékonyan kihatni a világ dolgainak alakulására —, ugyanakkor viszont nem tudni még, hogy eredeti célját mennyire éri el a közgyűlés, nehéz megjósolni, hogy milyen valóban hatékony határozato­kat, ajánlásokat hozhat, a le­szerelés érdekében. A leszerelésre vonatkozó szovjet és amerikai elképzelé­sek különbségét jól mutatta Gromiko szovjet külügymi­niszter, illetve Mondale ameri­kai alelnök felszólalása. Míg az USA képviselője csak álta­lánosságokat hangoztatott, és a közgyűlés résztvevőiben csaló­dást keltett, addig Gromiko rendkívül átfogó leszerelési javaslatokat ismertetett a Szovjetunió nevében. Az atomfegyverek gyártásának beszüntetése mellett például még a hagyományos fegyver­zet növelésének és fejlesztésé­nek tilalmát is tartalmazza a szovjet javaslat. Mondale beszédében szov­jetellenes rágalmak is elhang­zottak New York-i megfigye­lők szerint ez most „divat” az amerikai diplomáciában . . . Eredetileg Carter maga lé­pett volna az ENSZ szónoki emelvényére, de ha ő is ilyen kijelentéseket tett volna, ak­kor nyilván veszélyez! ette volna a Gromikóval a Írét vé­gére kitűzött megbeszéléseket, így aztán Mondale-nak kellett „beugrania” a szovjetellenes- ség szerepébe, hogy a „karzat­nak” eljátssza, amit ma 2. Űj fejezet kezdődik-e a Palesztinái Felszabadítási Szervezet történetében? Alighanem igenlő a válasz. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet, amely nem is olyan régen még kategorikusan ta­gadta Izrael állam létjogosult­ságát, s amely fegyveres har­cot hirdetett Izrael ellen, most először ad elsőbbséget az ön­álló palesztin állam kialakítá­sáért folyó küzdelmében a po­litikai eszközöknek. Dél-Liba­nonban ezelőtt „az El Fatah országában” palesztin kikép­zőtáborok voltak, ezeknek új­rafelállítása úgyszólván lehe­tetlennek bizonyul, mivel a2 ENSZ „kék acélsisakosai” meg akarják akadályozni a pa­lesztin fegyveresek visszatér­tét Izrael területének közelé­be. Az elmúlt hetekben több fegyveres összetűzés volt az ENSZ-erők és palesztinok kö­zött, amelyek francia, norvég, szenegáli stb katonák halálát is okozták. (A nyugati sajtó minden egyes esetből világ- szenzációt csinált és alkalmat talált a palesztin mozgalom egésze elleni vádak, rágalmak felújítására). Persze, közismert, hogy a palesztin mozgalom koránt­sem egységes, és az is világos, hogy dr. Georges Habbas szél­sőséges csoportja a múltban többször is keresztezni igyeke­zett a Palesztinái Felszabadí­tási Szervezet törekvéseit. Most pontosan az történt, ami­re számítani lehetett: Habba- sék, valamint más kisebb cso­portok Arafat ellen forduljak. Arafat személyét Afashing- tonból is támadás érte: Young, az USA ENSZ-nagykövete nyi­latkozott úgy, hogy Jasszer Arafat és a PFSZ nem képvi­seli igazán a palesztin népet. Persze, az ilyen nyilatkozat időzítése elgondolkodtató: ép­3. Hogyan alakul Kína és a délkelet-ázsiai térség ál­lamainak viszonya? A héten a kín'ai—vietnami viszony romlását újabb ese­mény jelezte: Pekingoen hi­vatalos nyilatkozat hangzott el a Vietnarhban élő kínaiak ál­lítólagos „kiüldözéséről”. A kínai államtanács mellett mű­ködik egy bizottság, amely a külföldön élő kínaiakkal fog­lalkozik, nos, ennek a bizott­ságnak a hivatalos közlése szerint a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság hatóságai in­tézkedéseket hoztak Vietnam­ban élő kínai származású sze­mélyek ellen. Hanoiban határozottan vlsz- szautasították a kínai nyilat­kozatban elhangzott vádakat, közölték: a kínai állítások minden alapot nélkülöznek. Természetesen előfordulhat, hogy kínai származású vietna­mi állampolgárok távozni kí­vánnak az országból, joguk és lehetőségük is van erre, de „kiüldözésről” szó sincs. Más kínaiak is távoztak a héten Vietnamból: olyan kínai szakértők, akik korábban lét­rejött kínai—vietnami megál­lapodások alapján mintegy húsz, kínai segítséggel épülő új létesítményen dolgoztak. Pekingben úgy döntöttek, hogy megvonják az ilyen támoga­tást is a VSZK-tóL Mindez beleillik abba, hogy a Jelenlegi kínai vezetők gör­be szemmel nézik az egységes és erős Vietnam kialakulását déli szomszédjukban, nincs ínyükre, hogy a Vietnami Szo­cialista Köztársaság nem a pekingi politikai vonalra állt rá. Ügy érezhetik, nogy az 50 milliós, új Vietnam a kínai terjeszkedés gátja lehet Délkelet-Ázsiában. Ennek következménye lehet, hogy Kambodzsa ösztönzést és támogatást kap Kínától a Vietnam elleni akcióihoz. Pe­kingi pártfogók nélkül aligha fogalmaznának ma úgy Phnom Penhben, hogy „akár héiszáz (!) éven át” harcolni fognak és „kétmillió ember feláldo­zásával fogják teljesen meg­semmisíteni az ötvenmillió vietnamit . . .” Kambodzsá­nak pedig ott lenne a helye Vietnam mellett, hiszen a két nép együtt küzdött a közös el­lenség, az amerikai imperia­lizmus ellen. Pálfy József Látogatás előtt A Leonyid Brezsnyev ve­zette szovjet párt- és - kor­mánydelegáció május 30-án kezdődő csehszlovákiai láto­gatásával' összefüggésben a Rudé Právo szombati száma vezércikkben méltatta a cseh­szlovák—szovjet kapcsolatok fejődését. A vezércikk rámutatott ar­ra, hogy a szocialista orszá­gok kapcsolatrendszerének fontos láncszemét alkotó csehszlovák—szovjet kapcso­latok gyümölcsözőek és sza­kadatlanul fejlődnek. A szov­jet párt- és kormányküldöttség látogatása idején sorra Kerü­lő kétoldalú megbeszélések minden bizonnyal jelentős mértékben hozzájárulnak e sokoldalú baráti kapcsolatok elmélyítéséhez. Csomagolnak a francia idegenlégiósok Csomagolnak a francia ide- mivel nincs több fehér, akit genlégiósok Kolweziben —, megvédjenek, nincs más hát- de még mindig ott vannak, ra, minthogy távozzanak. A tűnik ki a francia sajtó je- légiósok azonban — írja a lentéseiből. tudósító — már „rákaptak e . T , , . . , misszió ízére” és nem titkol­Le. Figaro, a shabai fel- csalódásukat és nyugta- kelők iránti rokonszenvvel Jlanságukat egyáltalán nem vadolbato francia polgári lap tudósítása Csalódottak, mert éppen szerint a franciák azt tervez- akkor mennek el, amikor ték, hogy az európaiak vé- „munkájuk” kezdte meghozni delme címén maradnak Kol- gyümölcseit. Csütörtökön weziben és így szavatolják a Erulin ezredes, az egység pa- biztonságot Shababan. A bel- rancsnoka kijelentette: „A gák azonban — írja a tudósí- gyűrű kezd lazulni körülöt- tó — mindenkit futásra kész- tünk. Ma először fordult elő, tettek és így a franciák arra hogy nem találkoztunk ko- kényszerültek, hogy a briisz- moly ellenállással. Több jár- szeli változatot fogadják el: őrt küldtem ki 15 kilométer­nyi távolságra Kolwezi körül. I Megöltünk négy lázadót egyet foglyul ejtettünk” és Párt napok a megyében időszerű nemzetközi kérdésekről BALASSAGYARMAT VÁROS MÁV (iparcikk-kisker., sütőipar) június 7., 14 óra, előadó: Géczi Imre. Pártbizottság, június 9., 15 óra, Devcsics Miklós. Kábelgyár (bútorgyár) június 9., 14 óra, Szoó Béla. Kórház (vízmű) június 9., 14 óra, Füssy Jó­zsef. Porcelángyár, június 12., 14 óra, Guth József. Fémipari vállalat (húsipar) június 12., Szalay Géza. Finomkötöttárugyár (nyom­da), június 13., 14 óra, Dicse István. BALASSAGYARMATI JÁRÁS Magyarnándor, június 5., 16 óra, Schneider Jenő, az MSZMP KB agitációs és propagan­daosztályának munkatársa, Nógrádkövesd, ÉSZAKKO, június 6., 14 óra, Horváth Jó­zsef. Drégelypalánk, Szondi Ipari Szövetke­zet, június 8., 13.30 óra, Smida Tibor. Bércéi, Ipari Műszergyár gyáregysége, június 8., 14 óra, Holtai Imre. Cserhátsurány, június 9., 19 óra, Smida Tibor. Bércéi, június 9., 19 óra, Földesi István, Szanda, június 9., 19 óra, Körmendi Gyula, Orhalom, június 9., 18 óra, Czene Gyula. Érsekvadkert, június 5., 18 óra, Bozó Gyula. SALGÓTARJÁN VÁROS Salgótarjáni Kohászati Üzemek, június 5., 14.15 óra, Gyenes László, a Pártélet szer­kesztője. Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat (Volán), június 7., 14.30 óra, Űjlaky István, Síküveggyár (bányagépgyár), június 7., 14 óra, Berki Mihály. BRG (VEGYÉP­SZER), június 7., 14.30 óra, Vincze János. Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat (MÁV), június 7., 15.30 óra, Győrffi Dezső. Öblösüveggyár, június 8., 14.30 óra, dr. Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Ruhagyár, június 8., 14 óra, Mészáros Attila. MSZMP I. körzet, júni­us 12., 15 óra, dr. Gordos János, ötvözetgyár (erőmű), június 12., 14 óra, Herczeg István) Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat, június 13., 15 óra, Krätschmer Lajos. SALGÓTARJÁNI JÁRÁS Nógrádi Szénbányák igazgatóság, június 2., 15 óra, dr. Tálas Barna, a külügyi inté­zet helyettes igazgatója. Karancslapujtő, jú­nius 5., 18 óra, Gergely Sándor. Kisterenye, június 7., 14 óra, dr. Molnár Pál. RÉTSÁGI JÁRÁS Nagyoroszi, június 8., 15 óra, dr. Dósa Ferenc. Nógrád, június 12., 14 óra, Paulinyi János. Nézsa, június 12., 16 óra, Gresina Ist­ván. Nőtincs, június 14., 14 óra, dr. Mezőfi János,- Romhány, június 15., 14 óra, Varga József. PÁSZTÓI JÁRÁS Pásztó, június 5., 14.30 óra, Géczi János. Ecseg, június 8., 18.30 óra, Ruzsányi János. Buják, június 8., 18 óra, Juhász Sándor, Kálló, június 8., 16 óra, Vincze István. Palo­tás, június 8., 17 óra, Juhász László. Alsótold, június 8., 18 óra, Szilágyi Albert. SZÉCSÉNYI JÁRÁS ELZETT, május 31., 14 óra, dr. Győri Sán­dor, Nógrádszakál, június 5., 19 óra. Szelcsik Pál, Litke, június 5., 19 óra, Pifka Vince, Varsány, június 5., 19 óra, Varga József. Szécsény (tanács, iskola), június 6., 16 óra,. Szilágyi Tibor. Endrefalva, június 7., 18 óra, Végh Gáborné, Karancsság, június 7., 19 óra, Kiss Gyula, Szécsény, ÁFÉSZ, június 8., 15 óra, Godó Györgyné. Szécsényi ÉPSZÖV, jú­nius 9., 16 óra, Szabados István. BM Salgótarján, június 5., 16 óra, Sziget­vári János. Ünnepi megemlékezés Tiszaföldváron (Folytatás az l. oldalról) állóságával; olyant, amely serkenti az önálló kezdemé­nyezést, erősíti a szocialista vállalkozói kedvet. Hatékony, áttekinthető, párhuzamossá­goktól és bürokráciától mentes irányítást akarunk és terve­zünk. Az ezzel kapcsolatos el­képzelések kimunkálásán már dolgozik is egy e célra ala­kult bizottság. — Változatlanul érvényes­nek és Időszerűnek tekintjük a lenini szövetkezeti elvek má­sik elemét, a fokozatosságot Azért kell ezt hangsúlyozni, mért egyesek úgy vélik, hogy a fokozatosság csak az átszer­vezés időszakára szól. Holott ez hosszú időszakra, egész történelmi korszakra, tehát nemcsak napjainkra, hanem a jövőre nézve is érvényes mód­szer. A mezőgazdaságban el­ért sikereinket — egyebek mellett — jórészt éppen an­nak köszönhetjük, hogy tisz­teletben tartottuk, a valóság­ban létezni hagytuk a fokoza­tosság számos „lépcsőfokát”. Ebben az összefüggésben szólott az Elnöki Tanács el­nöke a közös és a háztáji kapcsolatáról is. — Ma már senki sem vonja kétségbe — hangoztatta — a szövetkezeti tulajdon szocia­lista jellegét. Az is általáno­san elfogadott nézet, hogy a háztáji szerves része a közös­nek. Az utóbbi gyakorlati konzekvenciáit azonban nem sikerült mindig határozottan, következetesen és egyértelmű­en érvényesíteni. Közreját­szottak ebben a háztáji terme­lés jelentőségét meg nem ér­tő. sőt lebecsülő nézetek, to­vábbá az anyagi érdekeltség megsértése és a felvásárlás szervezetlensége. A fokozatosság egy másik vonatkozásával — a korszerű és a hagyományos viszonyával — összefüggésben azt hangsú­lyozta: természetesnek tartjuk, hogy nagyüzemi mezőgazdasá­gunk a termelőerők gyors és folyamatos fejlesztését köve­telte és követeli. Lehetősége­ink azonban nem végtelenek, sőt nagyon is végesek. Éppen ezért még jelenleg is, a leg­fejlettebb technikai eszközök, sőt az iparszerű termelési el­járások erőteljes térhódításá­nak időszakában is, azt kell hangoztatnunk, még jó ideig nem mondhatunk le a kevés­bé korszerű, a hagyománvos eljárásokról. A sietség külön­ben sem a legjobb tanácsadó. Agrár- és szövetkezetpoliti­kánk alapelveiből adódó konk­rét feladatok vázolása után az Elnöki Tanács elnöke így folytatta: — Megnyugtató az az egyér­telműség és következetesség, amellyel az MSZMP Központi Bizottsága a mezőgazdaságot érintő kérdésekben állást fog­lalt. Határozatában megerősí­tette a lenini elveket és egy­séges következetes továbbvite­lük mellett szállt síkra. Hitet tett két évtizede folytatott be­vált és helyes agrár-szövetke- zetpolitikánk mellett, ezek szel­lemében jelölte meg a tovább­haladás útját. Mezőgazdasá­gunk ügye és sorsa ezzel hosszú távra kapott olyan ga­ranciát, amilyenre szüksége van a nép és a haza sorsá­ért, a szocializmus Jövőjéért, a munkás-paraszt szövetség szorosabbra fűzéséért küzdő erőknek. Az ünnepi beszéd után Lo- sonczi Pál átnyújtotta a Le­nin Tsz elmúlt évi kimagasló munkájával kiérdemelt „Kivá­ló szövetkezet” kitüntető ok­levelet Bódi Imrének. Ezt kö­vetően a munkában élenjáró szövetkezeti vezetőket, tago­kat tüntetett ki. Bódi Imrének a tsz-mozgalom. fejlesztésében végzett kimagasló munkájáért a Szocialista Magyarországért Érdemrendet nyújtotta át. A nagygyűlés résztvevőit ezután úttörők köszöntötték. A nagy­gyűlés az Internacionálé hang­jaival ért véget. Az ünnepséget követően Losonczi Pál, a társaságában levő személyiségekkel és a tsz vezetőivel rövid látoga­tást tett a Lenin Tsz gazda­ságában. Megtekintette a lu­cerna- és vetőmag-feldolgozó üzemet, a szakosított hibrid- sertés-telepet, majd határjá­ráson a növényi kultúrákat, a szépen fejlett borsó-, kukori­ca-, búza- és cukorrépatáblá­kat nézte meg. Pályázati íelhivás A Nógrád megyei Tanács VB., munkaügyi osztálya, a Sal­gótarjánban induló i középfokú munkaügyi tanfolyamra (elvételt hirdet A tanfolyam önköltséges, egy éves időtartamú. Ezen idő alatt: — munkajogi ismeretek — statisztika (általános, munkaügyi) — szocializmus politikai gazdaságtana — bérgazdálkodás, normázás, munkaszervezés — munkaerő-gazdálkodás tantárgyakból hetenként egy alkalommal (napi 6—8 órás) foglalkozást tartunk. A tanfolyam végén a hallgatók záró­vizsgát tesznek és középfokú munkaügyi képesítést adó bi­zonyítványt kapnak. A tanfolyamra felvehető, aki munkaügyi és ahhoz kapcsoló­dó területen dolgozik, érettségije és egyéves munkaügyi gyakorlata, vagy általános iskolai végzettsége és hároméves munkaügyi gyakorlata van, munkáltatója a tanfolyam el­végzéséhez hozzájárul. Jelentkezni lehet: 1978. július 15-ig, Nógrád megyei Tanács VB. munkaügyi osztályán 3100 Salgótarján, Rákóczi út 192.’ 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom