Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-20 / 117. szám

A pártbizottság megtárgyalta T—150-es traktor húzta a kombinátort Kazár határában a Tag-tapos nyúlványában. Tóth László traktoros a kazári Zöldmező Tsz dolgozója a silókukorica vetéséhez szükséges talaj- előkészítést végezte. Előfordul, hogy a kombinátor egy-egy „foga” kitörik, s ilyenkor nincs más hátra, a traktoros — ké púnkon — maga lát neki a hiba kijavításának. Szít sföldjei n U r A rétek és a legelők Tagadhatatlan, hogy van némi túlzás a címben, már csak azért is, mert az elmúlt években csaknem az ország minden táján történt valami azért, hogy az elmaradott rét­es legelőgazdálkodás szín­vonala emelkedjen. Ugyanak­kor az is igaz, hogy a kalá­szos gabonafélék, a kukorica, s egy sor más növény terme­lésének dinamikus fejlesztése mellett még mindig nagyon elmaradott a hazai gyepterü­leteken, vagy azok túlnyomó hányadán a termelés. A hek­táronként 14 mázsa széna édeskevés. Pedig az 1,3 millió hektár gyepterület átlagosan ekkora hozamot ad, ha több évet veszünk figyelembe. Olyan kicsi termés ez, ami bizony alig haladja meg az olyan területek hozamát, amelyeket joggal lehet szűz­földnek nevezni. Ilyen körülmények között nagyon is indokolt a párt Központi Bizottságának már­ciusi határozatában az a kö­vetelmény, amely szerint: Minőségi változást kell el­érni a tömegtakarmányok, mindenekelőtt a silókukorica termesztésében, valamint a rét- és legelőgazdálkodásban”. Nemcsak azért indokolt a mi­nőségi változás, mert legfőbb természeti kincsünknek a ter­mőföldnek sem vagyunk bő- viben, s minden talpalatnyi helyet jól kell hasznosítani. Azért is fontos a rétek-lege- lők termésének növelése, mert a nógrádi állattenyésztés többnyire szálas- és tömeg- takarmány-szűkében van. Sok más érv, indok szól amellett, hogy a rét- és lege­lőgazdálkodást minden eddigi­nél tudatosabban, erőteljeseb­ben javítsuk, hogy azokat a tartalékokat, amelyeket a fű- termő területek rejtenek az ország számára, hasznosítsuk. Ilyen érv az is, hogy ha nö­veljük a fűtermő területek termését, akkor csökkenthet­jük a szántóföldeken termelt szálas takarmányos vetéste­rületét. Ily módon jó esetben több százezer hektár szaba­dítható fel egyéb, nagy értéket adó növények számára. Amikor szóba kerül a gyep­területek alacsony hozama,' a jobb rét- és legelőgazdálko­dás igénye, iákkor rendszerint elhangzik: olyan rosszak azok a területek, amelyeket gyep borít, hogy nem érdemes ve­lük foglalkozni. Van ebben a megállapításban némi igazság. De csak némi. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium felmérése szerint az 1,3 millió hektárból 550— 600 ezer hektár alkalmas in­tenzív gyepművelésre, az a terület pedig, amely nagyüze­mi művelésre alkalmatlan 250 ezer hektárra tehető. Érdemes és tanulságos a múlt esztendőről —, amikor is a sokévi átlagnál kicsit több széna termett — néhány gaz­daság rétiszéna-termését meg­említeni. A farádi Felszaba­dulás Tsz-ben 719 hektáron szénaértékben számítva az átlagtermés 68,5 mázsa lett, vagyis az országosnak több mint háromszorosa. Szabolcs­ban, Tiszaszalkán a Búzaka­lász Tsz 40 mázsás széna­termést takarított be hektá­ronként, s nem is kicsi, ha­nem 857 hektáros területről. Szécsényben a tsz 530 hektár gyeptermő területe az országos átlag több mint négyszeresé­vel, hektáronként 87 mázsás szénaátlagterméssel fizetett. Szolnok megyében a zagyva- rékasi tsz ért el 56,4 mázsás hektáronkénti szénatermést, 781 hektáros gyepterületén. A felsorolt gazdaságok pél­dája mutatja: van lehetőség a minőségi változásra, ismertek, vagy megismerhetők azok a módszerek, amelyek révén a szó szoros értelmében mező­gazdaságilag művelt terület­nek tekinthető a rét és a le­gelő. Vannak olyan gyepes területek, amelyeken egy kis tápanyag-adagolás nyomán számottevően gyarapodik a hozam. Országosan a rétekre, legelőkre nagyori kevés — ha­tóanyagban számítva hektá­ronként "mindössze 35 kilo­gramm — műtrágya jut. Az egyéb területekre kiszórt mű­trágya hektáronkénti mennyi­sége hatóanyagban 250—270 kilogramm között alakul. Természetesen nem a 250 ki­logramm a sok, hanem a 35 kilogramm a nagyon kévés. Természetesen a gyepterület rendbe hozását, felújítását kö­vetni kell a megfelelő műve­lésnek és tudatos, következe­tes hasznosításnak is. Meg kell tehát teremteni a gyep­művelés és -hasznosítás lehe­tőségeit. E nélkül nincs értel­me a terület rendbehozatalá­val foglalkozni, arra költeni. Tavaly 162 termelőszövetke­zetben vizsgálták meg: miként alakul a szénatermés, a ter­més hasznosítása. Az összesí­tésekből kitűnik, hogy a 162 közös gazdaság 127 567 hektár fűtermő területéből a kaszált részek 25,5 mázsás, a legelte­tettek 19,1 mázsás szénaérté­ket adtak az első növedékből. A vizsgált területnek azonban több mint 15 százalékáról, 15 693 hektárról valamilyen ok miatt nem takarították be a fű-, illetve szénatermést. Több mint 300 ezer mázsa szénaérték veszendőbe ment. Rétjeink, legelőink jobb hasznosítása a mezőgazdasági termelés mai szintjén elen­gedhetetlen követelmény. Olyan feladat, amelyet egy- csapásra, könnyűszerrel nem lehet megoldani. Jól üteme­zett terv segítségével azonban tagadhatatlan, hogy elérhető a minőségi változás. Ehhez azonban a terven kívül az kell, hogy a rétet, legelőt birtokló nagyüzemek olyan gonddal, figyelemmel, szak­mai felkészültséggel foglal­kozzanak a gyepes területek­kel, mint a termelés, a gaz­dálkodás legfontosabb ágaza­taival. a. i. IVvílt tekintetű, meg­nyílt nyerő külsejű fi­atalember. Percze János asz­talossegéd, az Ipoly Bútor­gyár szécsényi telepén. Veze­tői azt mondják róla: olyan normát nem tudunk rá készí­teni, amit ne szárnyalna je­lentősen túl... Vajon miért? — Amit elvállalok, azt már tudom, miként fogom elvégez­ni. Ügy érzem, ismerem és értem a szakmát, meg szere­tek is dolgozni. Sőt, ne vegye szerénytelenségnek, azt , is mondják rólam: tudok is! Ez az elismerés jólesik az em­bernek. Nem azért, hogy a hiúságát legyezgeti, hanem a megbecsülés miatt — kezdi a beszélgetést Percze János. — Hogyan alakul ki az em­berben az ilyen mentalitás? — Talán az egyéniségéből táplálkozik. Ügy gondolom, aki becsületesen gondolkodik, él, az nem is tudja másként elvégezni a munkáját. A rossz, vagy az elnagyolt munkáért talán szégyellné felvenni a munkabért. — Ezek szerint a tekintély, a* tisztelet hőfokát, nagyságát az ember végzett munkája szabja meg? — Azt hiszem, helyes így fogalmazni.' — Akkor önt itt nagyon megbecsülik! — Nem panaszkodhatom. Munkatársaim már többször döntöttek úgy, hogy méltó vagyok a Kiváló dolgozó cím viselésére. Sőt, megkaptam a Az eredmények még fegyelmezettebb munkára serkentenek Balassagyarmaton kibővített pártbizottsági ülésen tárgyal­ták meg a Központi Bizott­ság 1978. április 19—20-i ha­tározatából adódó tennivaló­kat. A városi pártbizottság a határozat szellemében készí­tette el saját mérlegét a XI. pártkongresszus, a megyei, a városi pártértekezlet óta vég­zett munkáról. NŐTT A TERMELÉS, AZ EXPORT Zentai Csaba, az MSZMP Balassagyarmati városi Bizott­ságának titkára és Géczi Im­re, a Magyar Kábel Művek ba­lassagyarmati gyárának igaz­gatója, a gazdaságpolitikai bi­zottság vezetője elmondotta: a balassagyarmati üzemek fo­lyamatosan teljesítik azokat a célkitűzéseket, amelyek az V. ötéves tervben megfogalma­zódtak. Ebben nem kis részük van a pártszerveknek, az alap­szervezeteknek, a kommunis­táknak, akik példamutatóan dolgoztak a kongresszusi ha­tározatok megvalósításáért. Az éves cselekvési programok mindenütt jól szolgálják az egységes szemlélet és gyakor­lat kialakulását, erősödését, s aktív munkára serkentik a párttagokat, a munkások szé­les körét. A pártalapszerveze- tek gazdaságszervező, -ellenőr­ző munkája folyamatossá vált, és a hatékonyságra, a minő­ségre, a gazdaságos termelés­re ösztönöznek. Az ipari termelés, s vele, együtt az export is dinamiku­san növekedett a város ipari üzemeiben az elmúlt években. A termelés értéke 1977-ben, megközelítette a 2 milliárd fo­rintot. Ez 18 százalékkal több mint amennyit 1975-ben ter­meltek. A legnagyobb üzemek, — a fémipari vállalat, a ká­bel- és porcelángyár — ter­melése az átlagosnál nagyobb volt. Az exporttermékek érté­ke csaknem 160 millióval nőtt két év alatt. Nem kétséges, hogy a terv­szerűbb, a szervezettebb, a fe­gyelmezettebb munka a ter­melés, a termelékenység nö­vekedésének legfőbb forrása Balassagyarmaton. Ám az öt­éves terv első két évében be­fejezett beruházások, re­konstrukciós munkák ugyan­csak sokat lendítettek a ter­melésen. S a korábbi évektől eltérően a beruházások nagy részét új, korszerű gépek, be­rendezések vásárlására fordít­ják a vállalatok. A kábelgyár rekonstrukciója során a be­ruházási összeg egynegyedét adják az építés költségei. A többit a gépek, a technológiai folyamatok korszerűsítésére fordítja a vállalat. Hasonló gyakorlatot követ­nek a város más üzemei is. Hatására a gazdasági egysé­gekben tovább növekszik a nagy értékű gépek, berendezé­sek száma, megteremtve a kor­szerű termékszerkezet kialakí­tásának lehetőségeit. Nem vé­letlen tehát, hogy a pártbi­zottság a tervszerűbb, a fe­gyelmezettebb beruházási po­litikára és gyakorlatra, a nagy értékű termelőberendezések szervezettebb, folyamatosabb hasznosítására, a termelésirá­nyítók és a berendezéseket üzemeltető munkások szakmai felkészítésére hívta fel a párt- szervezetek, a gazdasági egy­ségek szakembereinek, mun­kásainak figyelmét. Hiszen az eredmények még tervszerűbb,- fegyelmezettebb munkához adnak alapot, erre serkente­nek. MUNKÁSOK. SZAKEMBEREK Az új üzemek letelepítésé­vel, a meglevő gyárak korsze­rűsítésével, a gazdasági építő­munkában elért sikerekkel együtt nőtt a munkásság sze­repe a város politikai, gazda­sági életében. A munkásöntu­dat erősödésének szép példái a szocialista múnkaverseny- ben, a termelési mozgalmak­ban elért nagyszerű eredmé­nyek. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulójára indult munkaver­senyhez több mint 300 balas­sagyarmati brigád, csaknem 3 és fél ezer tagja csatlakozott. Az értékelések azt mutatták, hogy a brigádok döntő több­sége becsülettel eleget tett vál­lalt kötelezettségének. A munkások fokozódó po­litikai aktivitását jelzi, hogy számuk tovább növekedett a választott testületekben, a párt­ós tömegszervezetekben, a ta­nácsban. Érthető, hogy a városi pártbizottság, a tanács testületéi folyamatosan vizs­gálták a munkások élet- és munkakörülményeit. Különösen a legnagyobb üzemekben dol­gozó munkások helyzetének javítására fordítottak, s for­dítanak a jövőben is nagy fi­gyelmet. Az új üzemekben, intézmé­nyekben nemcsak a munkások százai találtak munkát, ha­nem egyetemet, főiskolát vég­zett szakemberek is. A vizsgá­lódások azt mutatják, hogy Balassagyarmaton az értelmi­ség számával együtt növek­szik társadalmi befolyásuk, közéleti aktivitásuk. A párt- bizottság. a politikai munka egyik fontos feladataként je­lölte meg. hogy a Hazafias Népfronttal, a városi TIT- szervezettel együttműködve tovább kell szélesíteni az ér­telmiségi dolgozók társadalmi kapcsolatait. NEMCSAK OKTATNI, NEVELNI IS Különösen jelentős szereoe van az értelmiségnek a ter­melőmunka szervezésében, irányításában, a munkásműve- lődésben, valamint az ifjúság nevelésében. Többek között Tóth Lajos, a Szántó Kovács János Szakközépiskola igazga­tója. Váradi András, a városi KISZ-bizottság titkára és Gúth József, a megyei gyógy­szertári központ vezetője szólt erről a pártbizottsági ülésen. A városi tapasztalatok is bizo­nyítják. hogy a közoktatás- és közművelődés-politikai határo­zat hatékonyabbá tette az ál­talános és középiskolákban a világnézeti, erkölcsi, politikai nevelő munkát. Hatására ked­vezően változott a fiatalok munkához és tanuláshoz való viszonva, közéleti aktivitása. A nevelőtestületek — a párt- szervezetek kezdeményezésére — fokozott gondot fordítottak az oktató-nevelő munka színvo­nalának emelésére, korszerű­sítésére, az egységes oktatás- politikai szemlélet kialakításá­ra, a tanulóifjúság szocialista szellemű nevelésére. Az elmúlt években észreve­hetően javultak az értelmiség, mindenekelőtt a pedagógusok élet- és munkakörülményei. Az elmúlt évi bérrendezés, a ne­velő munka fokozódó erkölcsi elismerése jó légkört terem­tett az iskolákban, a korábbi fluktuáció a legtöbb helyen mérséklődött. Az általános is­kolákban szakrendszerű ok­tatás folyik, képesítés nélkül nem dolgozik nevelő és fo­lyamatos a tankötelezettségi törvény végrehajtása is. A pártbizottság a továbbiakban kérte, mindenekelőtt a kom­munista értelmiségtől, köztük a pedagógusoktól; segítsék a közoktatás tárgyi és személyi félté telei nek továbbfej lesztését, az oktató-nevelő munka színvo­nalának emelését, a munkás­művelődést, a szocialista bri­gádok, valamint a bejáró dol­gozók kulturális nevelését. V. G.-rí « s . amennyi munkája után rneg­É!jl*tlCM€SmC nCCSllletCSCn Azt viszont „megköve­teli”. Megteheti, mert nem­dóig osni? Könnyűipar kiváló kitüntetést is. — Elégedett? — Most igen. Nem mert jól keresek. dolgozója esetleges bajt, mielőbb hagy­jam itt a vállalatot. Az előbbiekhez fűz néhány szol: Nem tudnám azért, gondolatot Uhrin József kol- m°ndani... légája, aki egyúttal a szak csak a kötelességeit, hanem a jogait is ismeri. Emiatt egye­sek úgy vélekednek: amit akar, mindenképpen meg­szerzi magának. — Miért van ez? — ismétli a kérdést, majd röviden így meg­Mint ügyes kezű és jó em­beri tulajdonságokkal rendel­kező szakembert, elő akarták léptetni művezetőnek. — Ez nem az én profilofn. Nehezen tudnám elviselni azo­kat, akik nem szeretnek dol­gozni. Ezt meg is mondanám nekik. Ilyenkor szembekerül­nénk egymással. A kompro­misszumokhoz pedig én nem értek. De bevallom, az se von­zott, amit itt látok: a mű­— Mennyit visz haza egy szervezeti bizalmi tisztséget is hónapban? ellátja. — öt-hatezer forint között — Rosszul ítélte meg a — válaszolja. vezetőség annak a vezetőnek — Nagyon ügyes kezű szak- a képességeit, emberi tulaj­munkás. Ö keres a legtöbbet donságait, aki miatt itt akar­— egészíti ki az előbbieket ta hagyni a vállalatot Percze Galcsik Gyula, a telep veze- János. tője. Később pedig Burda Sán­— És korábban nem érez- dór üzemvezető a következők­te jól magát? kel egészíti ki: '— Muszáj erre válaszolni? — Megkérdeztem Percze — Ha úgy gondolja, akkor Jánostól, hogy eddig hány vezető, a dolgozók és a veze­nem. főnöke volt az itt töltött ti- Jol< kozott őrlődik, mert mind­— El akartam menni. Sze- zenöt év alatt. Azt válaszolta: kettőnek eleget akar tenni, s mélyi ellentétek miatt. hét. Akkor nyugodtan ma- közben idegileg tönkremeg}'. — És kinek volt igaza? radjon itt, lesz még nyolcadik Egyébként ezzel az ajánlattal — Azóta elment a vállalat- is — válaszoltam. js. uSy voltam, mint a muri­tól az illető. Ha nem így ala- Egyébként nagy elismerés- havai: csak azt vállalom el, kul, akkor most nem találkoz- sei és melegséggel szólt a fia- amlt. maradéktalanul, jól el tunk volna itt. Tudja, ilyen tál szakmunkás eddigi tevé- esetekben jobb, ha az ember kenységéről. Ezt mondja: minél előbb félreáll. Ha meg- — Abban, hogy a svéd cég - v-ti.* _ « . , ­e ngedi, indoklom is a felfogá- különleges kívánságainak jól d *7 becsületesen riolrrnz- somat. Az egyik esetben min- megfeleltünk, döntő része van • - e esen dolgoz dénáron selejtkártérítési el- neki. Gyakorlatilag az ő járást akartak ellenem indí- kezében volt az exportképes j<ell, tani. Mikor kiderült, hogy termékek beindítása, amit na- ' ajÓi,,- van nem én voltam a hibás, rög- gyón jól oldott meg. n 8 Nem kíván többet, csak V. K. tudok végezni. V <5 rr »11 megkérdem: CSU1 - ön szerir ni? — Csak így szabad és így tön minden abbamaradt. Eb­ből, s más hasonló aprósá­gokból olyan következtetést vontam le: előzzem meg az NÖGRÁD - 1978. május 20., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom