Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-18 / 115. szám
Kezdeményező szellemben A szorospataki bányaüzemben átadják egymásnak a műszakot az aknászok. A fronthoz közel eső aknászfülkében találkoznak ilyenkor a vezetők, akik tájékoztatják egymást az aznapi teendőkről, mit kell csinálni a következő műszaknak, milyen elmaradása vagy többletmunkája volt az előző csoportnak. Képünkön: Sirkó János szakvezető főaknász, Farkas József és Tóth István aknászok is így tesznek, napi programjukról beszámolnak egymásnak. _ kj _ M egújhodó struktúra Túl a határon — keleten is, nyugaton is — jó pénzért lehet eladni még hosszú ideig. Ez az életképes termék egyik ismérve, ilyenekből áll össze a korszerű gyártmányszerkezet. Balassagyarmaton — a Magyar Kábel Művek gyárában — nem panaszkodhatnak a termékek eladhatóságára, hiszen nem győzik kielégíteni az egyre növekvő hazai és külföldi igényeket. Kábeleik kelendő portékák a világpiacon ma is, és alkalmasint azok lesznek még hosszú évekig. Mégsem hagyják megápo- rodni a mostani gyártmánystruktúrát. Folyamatban levő rekonstrukciójuk elkészültével nem csupán a mennyiséget növelik, hanem a termékskálát is szélesítik. A gyárnak is így jó, s a népgazdaság érdekében is ez kívántatik. Vezetékek, sodratok — Gyártmányaink kétharmad része szabadvezetékekből áll — tudtuk meg Czelleng Jánostól, ki a beruházási csoport vezetője. — Ezeket minden igényt kielégítő minőségben készítjük. Legfontosabbak, közülük az acél-alumínium, az acél-aludúr alapanyagú vezetékek, és a tömörített alumínium sodratok. Megtudtuk, hogy termékeik kisebb hányadát az erősáramú vezetékek és a kábelek alkotják. Ezeket a magyar és a szovjet szabvány szerint állítják elő. Bár ez — mint mondtuk — kisebb része a gyártmányösszetételnek, azért nem foghegyre mérik a mennyiséget. Idén az erősáramú vezetékből — a tervek szerint — öt kilométernyit, kábelből pedig háromezer méter hosszúságút termelnek. — Ha készen lesz a beruházás, vagyis 1982-ben, új termékekkel állunk elő — hallottuk a további in- Még százhetvenet formációt Borbás Attila termelési osztályvezetőtől. — Ezek közé tartoznak majd a jelzőműködtető vezetékek, az MM-falvezeté- kek, valamint a bányakábelek. Komplex gépsorokat E termékek iránt — miként értesültünk — már mostanában is élénk az érdeklődés. Jó lenne tehát mielőbb piacra dobni őket. Avégett, hogy annak idején ne keletkezzen fönn- akadás az elegendő meny- nyiségű és megfelelő színvonalú termelésben, a gyártáshoz komplex gépsorokat vásárolnak sőt, — egy korábbi fiaskóból okulva — a kisegítő berendezéseket is inkább megveszik, semmint maguk „barkácsoljanak” helyettük. Előreláthatólag tehát technikai akadálya nem lesz annak, hogy — a meglevők mellett — újabb exportképes termékeket gyártsanak Gyarmaton. A szerkezetváltás korántsem jelenti, hogy egyúttal munkaerőt is elszippantanak másunna n. A balassagyarmati rekonstrukció ellenben nemcsak a struktúramódosítást célozza, hanem a mennyiségi gyarapodást is. Ehhez pedig a jelenleginél több dolgos kéz szükségleltetik. A most dolgozó valamivel több mint félezer ember, mellé még százhetvenet szeretnének fölvenni, ha az új létesítmények meglesznek. Ámbár zömmel betanított. munkásokat foglalkoztatnak — igaz: némelyutt, csakis érettségizetteket! —, igen nagy értéket hoznak létre. Ez jószerivel a sajátos termékösszetételnek köszönhető, Az előállítás ugyanis viszonylag köny- nyen gépesíthető. így tavaly nem kevesebb mint tízmillió dollárért vittek ki árut nyugatra, s az idén, még többet akarnak. —molnár— T íuaiilí a Példát. Nagyipari vállalat új üzem építésébe kezdett. Mint minden beruházásnál, ennél is sok vita előzte meg a döntést, hiszen nem babra ment a játék. A tervezett költség annyi, mintha az ország minden egyes lakója ezer forinttal járulna hozzá. Országnak, iparágnak, gyári kollektívának egyaránt öröm az üzem építése: növeli a gyártmányok versenyképességét, erősíti iparunkat. A beruházás működő gyárban, ahol közben folyik a termelés, persze nemcsak öröm, temérdek gond is. El kell szenvedni az új születésével járó ezer nehézséget, és le kell küzdeni azokat az érveket is, amelyek azt bizonyítják: miért nem lehet a kitűzött határidőre, a megadott költségen elkészíteni. Mondják, hogy ennél az építésnél is egyes vezetők lezárt borítékban őrzik ellenvéleményüket. Majdan bizonyságul szolgáljon — ők előre tudták, ők előre megmondták, nem lehet a beruházást az előírt határidőre és költségszinten megvalósítani. S közben titkon várják, hogy igazolja őket az „élet”. Nos, az építési határidő ténylegesen rövidnek látszik, ha azt vesszük figyelembe, hogy ilyen beruházást ennyi idő alatt és pénzből még nem produkáltak az országban. De a határon kívül — például a Szovjetunióban — már igen. Az érvek-tények a pártszervezetet is válaszút elé állították: a döntés vagy a módosítást kérők mellé álljon? Az adott körülmények ismeretében az utóbbiak érvei tűntek erősebbeknek. Mégsem őket támogatta a párt- szervezet. És nem egyszerűen azért, mert fegyelmezett lelkek, tisztelik a kormányzati elhatározásokat, és felelősnek is érzik magukat azok megvalósításáért. Hanem, mert az adottságokat, lehetőségeket kiindulópontnak, ténynek és nem korlátnak tartották. S tulajdonképpen ez az a szemléletmód, amit a termelési szerkezet korszerűsítése, a gyártás- és gyártmányfejlesztés és egyáltalán gazdaságpolitikai céljaink igényelnek. Természetesen minden gazdasági elhatározás, döntés csak akkor lehet reális, ha messzemenően figyelembe veszi az adottságokat, a lehetőségeket. A pártszervezeteknek sok a teendőjük e/ vonatkozásban is, hogy mindenütt érvényesüljön ez a felfogás. Nemegyszer találkozhatnak ugyanis olyan igénynyel, sőt döntéssel is, amely illúziókra épül, amelyek szépen megfogalmazódnak, de azután papíron is maradnak, mert nincs realitásuk. Nagy politikai érzékenység kell azonban annak eldöntéséhez, mi a vágyálom, s mi az, ami csak annak érzetét kelti. Az ésszerűbb gondolkodásra, a jövedelmezőbb gyártásra, az új eljárások bevezetésére tett kezdeményezések sorsa nagyban függ ettől a képességtől. Itt van á példának vett nagyberuházás egy kis ^éiMzótfiá1’. Az építéshez nélkülözhetetlen szükség volt egy bizonyos berendezésre. A beruházó igényét mindenki elismerte — de senki sem vállalta a kért időre és pénzért. Elfogadhatatlan az összeg, úgyszintén a határidő. Felvetődött, beletörődjenek az idő- veszteségbe, a tehetetlenségbe? Többek szerint igen. Azt tartották: ez van, objekiv helyzet, minden értelmes embernek és szervnek meg kell hajolnia a tények előtt. Voltak azonban olyanok is, akik megkockáztatták: nézzük a lehetőségeket a gyártási hagyomány túlzott tisztelete, a különböző szervek és személyek érdekeltsége helyett — a közös érdek szerint. A vitában a gazdasági vezetés és a párt- szervezet egymásra talált. S a józannak, reálisnak vélt szemléletről kiderült: az adott helyzetből indul ugyan ki, de ott is marad. Elégedjünk meg hát vele? Aligha ideális ez a magatartás. Hiszen köztudomásúan a pártszervezetnek olyan társadalmi környezet kialakítására kell törekednie, amely ösztönző, elősegíti vagy végső soron kikényszeríti a lezárt utcából való továbbhaladást is. A pártszervezet alapállása tette lehetővé, hogy a gazdasági vezetés „tiló alá tegye a fejét” és találjon megoldást. Ezúttal az történt, hogy azt a szükséges berendezést, melynek gyártására külön intézmény, vállalat hivatott — legalábbis alapító levele szerint — az építtető vállalat karbantartó részlege készítette el. Az ilyen eljárás persze nag' onis ismert, sőt nem is lehet eleget hangsúlyozni, hogy a „csináld magad” szemlélet a mai ipari struktúrában az esetek nagy számában konzervatív, mert erőt, energiát von el a fő tevékenységtől. Sok üzemi pártszervezetnek kell még szembeszállnia olyan magatartással — amelyre nem is egy vezető hajlik még —, hogy inkább legyártatják a hiányzó alkatrészeket, mint megrendelnék, kooperációba kiadnák, utánajárnának. Esetünkben azonban az „otthoni” gyártás volt az egyetlen megoldás, s egyben természetesen nagy kockázatvállalás is. Olyannyira, hogy akadt vezető, aki nem vállalta a felelősséget, beadta a felmondását. A dolog vége: a karbantartók annyi hónao alatt készítették el a berendezést, mint ahány évre a gyártásra hivatott vállalatnak szüksége lett volna és összehasonlíthatatlanul olcsóbban. A tanulságok túl sokirányúak. Egyről. a döntésorientált, gyakorlatias szemléletről azonban szólni kell. A „kvalifikált kontárok” — már ahogy a profilgazda nézi a más vállalat szakembereit — csak azért tudták gyártási tapasztalat, gyakorlat nélkül kiválóan elkészíteni a terméket, mert az egész vállalat összefogott. Azok is, akik konkrétan készítették a „külön”-munkát, de azok is, akik folyamatosan termeltek. Tulajdonképpen az ő gondos munkájuk, figyelmük, magatartásuk segítette elő, hogy ne legyen baj, esetleg szerencsétlenség a karbantartás elmaradása miatt. \ önmagában — mint említetpCIUí* — nem feltétlenül ismétlésre ajánlott, de ami mögötte van. a bátor kezdeményezés, a kockázat- és felelősségvállalás, s ném utolsósorban a közös összefogás, az igen. A pártszervezetnek éppen ezért mindenkor és mindenütt azok mellé kell állnia, akik felelősen, önállóan és gyors határozottsággal a mind jobb és gazdaságosabb megoldásokért fáradoznak. Balogh Mária Autó minden tizenegyedik emberre A szövetségi statisztikai intézet 1978. márciusi jelentése szerint Jugoszláviában 1977-ben 1 923 904 nyilvántartott gépkocsi volt. Ebből 1 819 930 kocsi a magántulajdonosoké. Amíg 1976-ban minden tizenharmadik, 1977-ben már minden tizenegyedik állampolgár volt gépkocsi-tulajdonos. Tavaly a lakosság 178 000 személyautót vásárolt, vagyis az elmúlt év minden napján 52 jugoszláv polgár vált gépkocsi-tulajdonossá. A statisztika beszámol az egyéb motoros járművek számáról is. Ezek szerint az ország ma mintegy 22 000 autóbusszal, 160 000 tehergépkocsival (ebből több mint 43 000 magántulajdon), valamint több mint 20 000 különböző speciális rendeltetésű járművel rendelkezik. A motorkerékpárok száma 1977-ben az előző évhez viszonyítva több mint 28 000 darabbal csökkent. Tavaly 241 583 darab motorkerékpárt tartottak nyilván. Autóbuszt vásárolnak Az alsótoldi termelőszövetkezet az idén 2,5 millió forintot költ gépek vásárlására. A tervek szerint beszereznek egy IFA tehergépkocsit, kombinátort, a meglevő K—700-as típusú erőgéphez két darab ekét, s egyéb mezőgazdasági munkagépeket. A személyszállítás korszerűsítésére a termelőszövetkezet autóbuszt rendelt, a szakemberek munkáját pedig új terepjáró személygépkocsi segíti. Pestről jött asszony Az asszony ott sétál a magasra tornyozott kartonhegyek között, s figyeli a csattogó gépkarok monoton mozgását. — Minden rendben? — kérdem. — Itt igen. — És egyébként? Erre számított? Bólint csak, s tovább méri lépteivel a dobozkészítő műhelyt. Nyolcvan ember munkahelyét, amelynek főnöke. Kériné Tusnovits Gertrúd — így, napnyi pontossággal mondja — 1978. április 17. óta dolgozik a Globus Nyomda rétsági gyáregységében. Azóta művezető. — Nem szokatlan „szerepkör”? — A nyomdaipari főiskolát végzettek kilencvenkilenc százaléka így kezdi. Egyébként sem új a beosztásom: már a pesti központban is művezető voltam. Idős kolléga mellett tanultam meg minden olyan lényegeset, ami a termelés irányításához, szervezéséhez elengedhetetlenül szükséges. — És bánni az emberekkel ?! — Minden becsületesen dolgozót szeretek... Ezért is sikerült az itteniekkel rövid idő alatt megfelelő kapcsolatot teremteni. — Ami egyben szorgalmukat is jelenti? — Igen. Sikerrel teszünk eleget az elénk kitűzött feladatoknak és emberileg is... Rossz szó sem hangzott el még közöttünk. — Szóval, gondtalanok a napjai? — Azt azért nem mondanám. Mert például a munkaerőhiány is... Nyolcvan lányt, asszonyt két férfi lát el alapanyaggal, s végzi az egyéb, meglehetősen nagy fizikai erőt kívánó munkát. Persze, hogy sok fejtörést okoz. De minden más jellegű teendőnkkel együtt megoldjuk. — Mondta, pesti. Miért jött Rútságra? — Elsőként a munka miatt. S aztán meg? Friss házasok vagyunk, lakást kaptunk. Bár, a mi esetünkben, mert kocsink van, Fest sincs messze, ez másodlagos. — Vidéki életét átmenetinek tekinti? — Nem hinném. Nagyon jól érzem magam és a vidék... Az egyenesen csodálatos. Kinéz az ablakon a szélfútta májusba; s látom, elmosolyodik. ■— karácsony — A művezető (balról) Simon Zsuzsa ragasztógép-kezelőveL
