Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-17 / 114. szám

VIT-feuldötteink (III.) Orosz Zsuz Az iskola igazgatója jogos büszkeséggel ecseteli a má­sodéves növendék jellemét, tulajdonságait. Elmondása szerint a nagybátonyi szak­munkásképző intézetnek ha­sonló képességű diák — a szó teljes értelmében — két- három évenként kerül. És, akit a VIT-delegációba is be­választanak: ez az első eset. — őszintén szólva, még most sem hiszem el teljesen, hogy Kubába mehetek, pedig már kötelező orvosi vizsgála­ton is voltam — mondja Orosz Zsuzsa, aki a szakmun­kásképző iskola női szabó tagozatára jár. Félévkor ki­tűnő volt a bizonyítva, mind­emellett a KISZ-bizottság szervező titkári teendőit is ő látja el. De maradjunk még a „meg­lepetésnél.” — Az igazgatóhelyettes egy óraközi szünetben odajött hozzám és azt mondta, hív­jam be gyorsan édesapámat és együtt menjünk be az iro­dába — idézi fel Zsuzsa a" küldötté választás hírének pillanatát. — El sem tudtam hirtelen képzelni, mi lehet az a súlyos vétség, ami miatt még édesapámat is berende­lik. Ijedtségemben jóra nem is gondoltam. Bemegyünk az igazgatóiba, leülünk, s mond­ják a megyei KISZ-bizottság döntését, mely szerint VIT- küldötté választottak. Kifutott a könnyem, annyira elérzéke- nyültem a hír hallatán... A felelevenítés után a moz­galmi „múltról” esik szó. El­mondja, hogy általános isko­lás korában kiváló úttörő jel­vényt kapott, s így a közép­iskolában közvetlenül került a KISZ-be. — Apropó, középiskola — veti közbe.. — Egy évig a kis- terenyei gimnáziumba jártam, de úgy éreztem fáradozásai­mat, tanulmányaimat nem a megfelelő eredmény kísérte, jobbnak láttam az iskolavál­toztatást. S azóta tudom, ez volt életem eddigi legszeren­csésebb fordulata. Ez nem­csak a tanulmányi eredmény javulásában mutatkozott, ha­nem a közösségbe történő be­illeszkedésben is. — Többen említették rólad, hogy szókimondó vagy, nem szereted a „dolgokat” elhall­gatni. — Általános iskolás korom­ban gyakran leragasztották a számat, mert szerettem sokat beszélni. Most már inkább a mondanivalóra törekszem, vagyis, ha van önálló gondo­latom, életképes javaslatom, elképzelésem: akkor bátran kivele! Temperamentumos beszéd­modora, ízes stílusa gördülé­kennyé teszi beszélgetésünket. Ritkán kérdezek közbe; gon­dolatai egészek, szélesívűek. Szabad idejéről faggatom. — Imádom a mozit, ha el­foglaltságom engedi, akkor beülök a vászon elé, s telje­sen átengedem magam a film hatásának. Ezenkívül sokat olvasok... barátnőimmel „tré- cselek” ... és majd elfelej­tem: a művelődési ház ifjúsá­gi klubjában vezetőségi tag vagyok. — És Kubára mikor ké­szülsz? — Arra mindig szakítok időt, hiszen ez most a legfon­tosabb. Egyik tanárom vál­lalta, hogy angol nyelvből felkészít; oroszból és német­ből elfogadható szinten be­szélek, bízom benne megtu­dom majd értetni magam. — Mit viszel, mit hozol? — Népviseleti ajándékokat, apróbb tárgyakat viszek. Sok­sok élményt szeretnék hozni. T. L. Jogi tanácsadó f ANYAGI JUTTATÁSOK A MÁSODIK GYERMEK UTÁN S. Oszkárné nagybátonyi ol­vasónk első gyermekének szü­letése előtt csupán tízhónapi beszámítható munkaviszony- ryal rendelkezett, így bár csa­ládi helyzete miatt a három­évi fizetés nélküli szabadsá­got kénytelen volt igénybe venni, gyermekgondozási se­gélyben nem részesül. Az első gyermek megszületését követő­en, két év múlva második gyermekét is megszülte. Mint­hogy családi körülményei most sem változtak, az anya­gi segítségre pedig még in­kább szüksége volna felke­reste vállalatát, ott azonban azóta is vita folyik, de ha­tározat nincs. Második gyer­meke után részesülhet-e va­lamilyen segélyben, és mi­lyenben — kérdezi olvasónk. Az anyasági segélyre való jogosultság nincs a szülő nő munkaviszonyához kötve, így azt amennyiben az előírt terhességi orvosi vizsgálaton részt vett, a 2500,— forint anyasági segélyt a munkavi­szonyban álló férj jogán is megkaphatja, elsősorban azonban saját jogán kérje, mert olvasónk is munkavi­szonyban áll. A terhességi­gyermekágyi segély, valamint a gyermekgondozási segély­re való jogosultság azonban már a szülő nő saját jogú be­tegségi biztosításához, illető­leg munkaviszonyához van kötve. A vonatkozó jogszabályok szerint a dolgozó nőt szülési szabadságának idejére mun­kabérével megegyező összegű terhességi-gyermekágyi se­gély illeti meg, ha a szülést közvetlenül megelőző két éven belül legalább 270 na­pon át betegségi biztosítás­ra be volt jelentve, illető­leg a munkabér 65 százalé­kára jogosult akkor, ha két éven belül legalább 180 na­pon át volt betegségi bizto­sításra bejelentve. A jogszabály kimondja to­vábbá azt is, hogy a dolgo­zó nőt a szülési szabadság lejártát követően a gyermek hároméves korának betölté­séig gyermekgondozási se­gély illeti meg, ha; a) a szü­lést közvetlenül megelőző másfél éven belül összesen 12 hónapig munkaviszonyban állt, b) legalább napi hat­órai munkaidővel dolgozott, tovább ha, c) a gyermek gon­dozása céljából fizetés nélkü­li szabadságot vett igénybe. Ha a dolgozó nő kéri, a vál­lalat akkor sem tagadhatja meg a háromévi fizetés nél­küli szabadság kiadását, ha egyéb feltételek hiányában esetleg gyermekgondozási se­gélyre nem jogosult. A vállalat tehát jogszerű­en járt el, amikor első gyer­meke után annak ismereté­ben is biztosította a fizetés nélküli szabadságot, hogy gyermekgondozási segélyre nem volt jogosult. Az 5/1969. (I. 28.) Korm. sz. rendelet is­meretének hiányára mutat viszont ’ az a határozatlanság, amellyel a második gyermek után való jogosultság elbírá­lásánál eljárnak. E jogsza­bály ugyanis egyértelműen kimondja, a munkaviszony fennállása alatt a gyermek- gondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság tartamát munkaviszonyban töltött időként kell figyelem­be venni, akár jogosult az anya a segélyre, akár nem. Ezt az időt tehát betegségi biztosításban töltött időnek, szolgálati időnek és munka- viszonyban töltött időnek kell számítani. Minthogy olvasónk munka- viszonya még ma is fennáll, ezt az időt is beszámítva, bőven rendelkezik azzal a biztosítási idővel, illetőleg munkaviszonnyal, amelyet a jogszabály a terhességi-gyer­mekágyi, illetőleg a gyermek- gondozási segélyre való jogo­sultsághoz előír. Amennyi­ben vállalata a segélyek megadásától ezek után is el­zárkózna, panaszával a ter­hességi-gyermekágyi segély ügyében a társadalombiztosí­tási tanácshoz, gyermekgon­dozási segély ügyében pedig a munkaügyi döntőbizottság­hoz forduljon. SORKATONA GYERMEKTARTÁS­FIZETÉSI KÖTELEZETTSÉGE K. Péter olvasónk fia érde­kében fordult szerkesztősé­günkhöz. Fia az elmúlt év végén vonult be sorkatonai szolgálatra. Bevonulása' előtt Autóklub Bercelen, a kulturális és sportnapok keretében meg­rendezett autós ügyességi ver­seny bizonyította, hogy nö­vekszik az autózás iránti ér­deklődés. A községben és környékén, több száz az autó- tulajdonosok tábora. Eddig még csak hét tagot számlált, elvált feleségének egy gyer­mek után fizetett tartásdíjat, amelyet azonban bevonulása miatt tovább fizetni nem tu­dott. A feleség ezért bíróság­hoz fordult. A bíróság ítéle­te szerint a katonai szolgálat ideje alatt a tartásdíjat az állam előlegezi. Ügy hallot­ta, ez azt jelenti, hogy lesze­relés után fiának ezt vissza kell fizetni. Ha ez így van, fiának ez nagy megterhelést jelentene. Kérdése ezért, nem dönthetne-e úgy a bíró­ság, hogy ez idő alatt olva­sónkat kötelezné a tartásdíj fizetésére? A gyermektartásdíjról szó­ló minisztertanácsi rendelet kimondja, hogy ha a tartás­díj megfizetésére kötelezett ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a tartásdíj behajtása más okból átmenetileg lehe­tetlenné vált, s a gyermeket gondozó szülő sem képes a gyermeke részére tartást nyújtani, a bíróság a jogo­sult kérésére az ügy összes körülményeinek alapos mér­legelése után elrendelheti a tartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását. Az állam által ideiglenesen folyósított összeget a tartás­ra kötelezett — a behajtást akadályozó ok elhárulása után — késedelmi kamatai­val együtt köteles az állam­nak visszatéríteni. Ez az általános szabály. Az elmúlt évben azonban megjelent az egészségügyi miniszternek egy rendelete, mely szerint, ha a bíróság a sorkatonai szolgálatra tekin­tettel rendelte el a tartásdíj­nak az állam által való elő­legezését, ítéletét nem a bí­róság gazdasági hivatalának, hanem a sorkatona hozzátar­tozói családi segélyének fo­lyósítására illetékes egészség- ügyi szakigazgatási szervnek köteles megküldeni. Amely szerv családi segélyként fo­lyósítja a gyermek részére a tartásdíjat. Ezt az összeget leszereléskor visszafizetni nem kell. Dr. J. S. Bercelen mégis az autóklub szervezete. A művelődési házban azt ter­vezik, hogy önálló helyi szer­vezetet hoznak létre a közel­jövőben, bekapcsolva a ber- celieket is az autóklub nyúj­totta kedvezményekbe, a kul­turált utazás, ország- és vi­lágjárás áramába. Az MTI jelenti... Beszélgetés Lakatos Ernővel, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgató-helyettesével „A hírügynökségek tájékoz­tatása szerint... az MTI kül­földi tudósítójától kaptuk a hírt.. ” — hangzik el naponta a rádió, a televízió hírközlé­sében egy-egy világesemény bejelentése előtt. Ha végignéz­zük a napilapokat, általában így kezdődnek a külföldi in­formációk: Rómából jelenti az MTI; Helsinkiből jelenti a TASZSZ vagy csak röviden: Üj-Delhi, Reuter; Brüsszel, AFP; Ankara, AP és így to­vább. A Magyar Népköztársaság hírszolgálati sajtószerve a Magyar Távirati Iroda. A tö­megtájékoztatás — a sajtó, a rádió, a televízió — hírforrá­sának jelentős részét ez az in­tézmény gyűjti össze és to­vábbítja. Budapesten, a Naphegyen épült fel az MTI székháza. A többszintes épület szürke fa­lai mondhatnánk magukba zárják az egész világot: te­lexen, telefonon, rádión ke­resztül ide érkeznek be a külföldi tudósítóktól, hírszol­gálati irodáktól, fotóügynök­ségektől, a 19 megyei szer­kesztőségtől — így Nóg- rádból is — a nap 24 órájá­ban történt események. Fo­lyamatos „hírüzem” működik itt Az intézmény bel- és külföl­di szerepéről, technikai fej­lesztéséről, a hazai hírforga­lom óramű-pontosságú me­chanizmusáról Lakatos Ernő, a Magyar Távirati Iroda ve­zérigazgatójának első helyet­tese tájékoztatta munkatár­sunkat. — Az MTI klasszikus hír- ügynökség, magába foglalja a hír-, cikk-, sajtó-, és fotó­szolgálatot. Európa egyik leg­régebbi hírügynöksége, még az Osztrák—Magyar Mo­narchia idején, 1880-ban ala­pították. Létrejöttét magyar szabadságtörekvések motivál­ták, s ez a haladó hagyomány jellemezte később is: a fasiz­mus idején sok ellenálló, kommunista újságíró dolgo­zott az MTI-ben, akik közül többen mártírhalált haltak. A közeljövőben ünnepeljük az intézmény 100 éves fenn­állását, tehát időszerű a tör­ténelmi visszapillantás most, a centenárium küszöbén. Hír- ügynökségünk különösein az utóbbi 20 esztendőben gyor­san fejlődött, ma már korsze­rű hírszolgálati irodaként tartják számon. — Hogyan működik ez az egész világot átfogó, élő „gé­pezet”? — Alapvető feladatunk a magyar lakosság gyors, pon­tos, hiteles — tehát valóság­hű tájékoztatása. A szocialis­ta demokrácia szélesítéséhez szükséges az emberek tisztán­látása. Emellett az MTI ar­ra is törekszik — egyetértés­ben a sajtóirányító szervek­kel, —, hogy a kormány bél­és külpolitikájának megfele­lően a magyar valóságról kül­földön is közöljön híreket, cikkeket, fotókat, melyek a nagy hírügynökségek — az angol Reuter, a szovjet TASZSZ, az NSZK-beli DPA, az amerikai AP és UPI, a francia AFP — és 70 hír- szolgálati iroda útján jut el a világ minden részébe. A hír­áramlás tehát oda-vissza tör­ténik. Intézményünk naponta — 70 ezer szót tartalmazó — mintegy 3500 gépelt oldalnyi híranyagot fogad és továbbít. A világ valamennyi jelentős orgánumát — 450 lapot — rendszeresen szemlézzük. A bel- és külföldi témájú fény­képek napi forgalma eléri a háromszázat. Korszerű lézer­sugaras berendezésekkel rög­zítjük az érkező fotókat, s a hazaiakat is ugyanígy továb­bítjuk. Külön körön a szo­cialista országokkal állandó összeköttetésünk van. A külpolitikai főszerkesztő­ség 3—4 nyelven beszélő új­ságíró-apparátussal dolgozik. Külön részlegek foglalkoznak a szocialista, a fejlett kapi­talista, továbbá a fejlődő or­szágok anyagaival. Ide tarto­zik a világgazdasági infor­mációk figyelemmel kísérése, begyűjtése is. A belföldi fő­szerkesztőség tükrözője ha­zánk belpolitikai, gazdaságpo­litikai és kulturális életének. A 19 megyéből érkező híre­ket is ők továbbítják a la­poknak, a rádiónak, a tévé­nek. Dokumentációs szer­kesztőségünk, archív szöveg- és képgyűjteményével a ma­gyar sajtó rendelkezésére áll. A jövőben meg akarjuk való­sítani a számítógépes, elekt­ronikus hírtárolást. Az MTI-ben nyomdai úton 56 napi, illetve heti kiadvány, bulletin készül magyar és külföldi előfizetőknek. Buda- press néven önálló, 30 tagú szerkesztőséget hoztunk lét­re, mely valamennyi világ­nyelven dolgozik. A hazánk­ban tartózkodó külföldieknek adjuk ki kétnyelvű napila­punkat, a Daily Newst és a Neues Nachrichtent. — Az MTI külföldi tudósi­tóhálózata Washingtontól Tokióig szinte átfonja a föl­det, de vannak még fehér fol­tok. Tervezik-e a közeljövő­ben a 21 tagú hálózat bővíté­sét? — Feltétlen szeretnénk. A szocialista országokban — Moszkvában, Berlinben, Var­sóban, Szófiában stb. —, Nyu- gat-Európában sűrű a tudósí- tóhálózatunk, de Skandiná­via, Ázsia, Afrika és Dél- Amerika egyes területeit még nem tudtuk átfogni. Jelenlé­tünket indokolnák a magyar tájékoztatáspolitika általános követelményei, az, hogy a külföldi adókkal egy időben tájékoztassuk a magyar la­kosságot a világeseményekről. Saját tudósítóink jelentései ugyanis mindjárt fontossági sorrendben érkeznek, tehát nem kell a nemzetközi tö­megtájékoztatás csatornáit elárasztó hírözönből szelek­tálni, mert már a források színhelyén megtörténik. Szó van arról, hogy az említett fehér foltokra is küldünk ki tudósítókat. Persze ez után­pótlás-nevelés kérdése is. Az anyagiakról nem is beszélve. — Ha már a káderhelyzet­nél tartunk: kik dolgoznak az MTI-ben? — Létszámunk több mint ezerre tehető. Világnyelveket beszélő újságírók, fordítók, fo­tóriporterek, műszakiak, gyorsírók, és technikai dolgo­zók. Szinte anyanyelvi szin­ten kell ahhoz beszélniük az idegen nyelveket, hogy visz- szaadhassák az ismert nagy politikusok, államférfiak sa­játos beszédstílusát, szóké­peit, szójótékait, hogy ezek írásba rögzítve megmarad­hassanak az utókor számára. Űjságírókörben nem a leg­ideálisabb munkahelynek tart­ják az MTI-t, mivel nálunk, nagy az időbeni kötöttség, kevés az úgynevezett mozgás- szabadság. A hírügynökség­láncolat szigorú rendszeréhez kell igazodnunk, éjjel és nap­pal, munkaszüneti napokon is. Hálásak vagyunk a ma­gyar sajtónak, az újságíró­szövetségnek, hogy politikai­lag szakmailag jól képzett embereket nevelnek, akik, kö­zül az MTI sokakat foglalkoz­tat. A derékhad ugyanis — sajnos — lassan kiöregszik, s helyükbe inkább fiatalok lép­nek. Egyre nagyobb számú a tehetséges utánpótláscsapa­tunk. A munkatársak rend­szeresen részt vesznek ideo­lógiai, szakmai és nyelvi ok­tatásban. — Beszélgetésünk alatt el­hangzott, hogy az MTI előke­lő helyet foglal el a hírügy­nökségek között. Ez plasztiku­san is érzékeltethető? — Elég, ha annyit mon­dok, hogy az ogadeni frontról tudósítóink, fotóriportereink jelentéseit olyan neves hír- ügynökség vette át, mint az amerikai AP. Munkatársaink ott voltak az utolsó puskalö­vésig Angolában, mi tudósí­tottuk a külföldi hírügynöksé­geket a kambodzsai—vietna­mi határkonfliktusról. Meg­bízható, gyors informátor­ként tart számon bennünket az egész szocialista sajtó. — Mit értenek gyorsaság alatt? — A hazai hírközlés gyor­saságára jellemző például, hogy ha 11 óra 45 perckor történik egy világesemény, az már a rádió 12 órás híreiben hallható. Külföldi tudósítóink­kal állandó telex- és telefon­összeköttetésben vagyunk. Kis Csabával Moszkvában, vagy Heltai Andrással Washington­ban egy percen belül kapcso­latot tudunk teremteni. A na­gyobb nemzetközi esemé­nyekről is percek leforgása alatt érkezik hozzánk a hír Például a VIT-en résztvevő újságíróink a következőkép­pen juttatják majd el hoz­zánk tudósításaikat: Kubában mikrohullámú sugárzással „fellövik” a mesterséges holdra, azt Berlin többcsator­nás továbbító .rendszere ve­szi, s azonnal közli Naphegy­gyei. — A nyomtatott és elekt­ronikus sajtó hírszolgálati igénye egyre növekszik. Ho­gyan tud ezzel az MTI — je­lenlegi technikai felkészültsé­ge mellett — lépést tartani? — A hírszolgálati munka1 hagyományos eszközei, a te­lefon, a távírógép helyhez- kötöttsége, a központok, illet­ve a vonalak túlzsúfoltsága valóban egyre jobban nehe­zíti munkánkat. Napjainkban a hírügynökségek életében valóságos technikai forrada­lom zajlik. A jövő a video- display rendszeré, mely egye­síti magában az írógép, a te­lex, a televízió, a tárolás­visszakeresés, vagyis a kom­puter tulajdonságait. Ezzel a képernyős szerkesztési rend­szerrel egy másodperc alatt, egy gépelt oldal továbbítható, míg telexen percenként 10 so­ros a szövegsebesség. Magyar- országon ebben az évben kezdjük meg bevezetését: a külföldre irányuló híreket a második fél évtől már video- display rendszerrel szerkeszt­jük. Ezt követően kiterjeszt­jük a magyar lapokra, rádió­ra, majd a nyolcvanas évek elején már országos mérete­ket ölt. A hazai és külföldi hírszol­gálat továbbfejlesztése össz­hangban van pártunk tömeg­tájékoztatási politikájával, mely meghatározza, hogy az MTI-nek egyre nagyobb sze­repet keli vállalnia a gyors, összefüggéseket is sokoldalú­an bemutató tájékoztatási munkában. A lakosság csak így értesülhet időben és pon­tosan minden lényeges hazai és világeseményről. Horváth Anita NÓGRÁD — 1978. május 17., szerda _ 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom