Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-14 / 87. szám

Megalakult a MAPRJAL megyei tagozata Megérteni és megértetni egymást Szakmai körökben és azon kívül sok szó esik — különö­sen a közoktatás-politikai hatá­rozat megjelenése ótg — ide­gen nyelvi oktatásunk haté­konyságának emeléséről. A problémák röviden úgy össze­gezhetők, hogy tanulóink nagy része négy, illetve nyolc év folyamatos nyelvtanulása után sem szerez olyan jártasságot, melyet az életben hasznosíta­ni tudna. Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk dr. Boros Sándor- néval, a pedagógus-tovább­képzési kabinet vezetőjével. Dudás Györgynével, a megyei művelődésügyi osztály munka­társával és Stumpf András szakfelügyelővel. — Nyelvtanulásunk, tanítá­sunk nem elég hatékony, mi­vel az általános és középis­kolákban megszerzett nyelvi ismeretek birtokában gyer­mekeink orosz és más tanult nyelven nem tudnak megfe­lelően beszélni. A sok gya­korlás, a tanulástanítás elle­nére sem képesek tanulóink másokat a tanult nyelven megértetni — hangsúlyozta Stumpf András. — Elengedhetetlenül szük­séges — jegyezte meg Dudás Györgyné —, hogy a gyerme­kek képessé váljanak tanul­mányaik befejezése után nyelvtudásuk továbbfejleszté­sére. Minden iskolatípusban, minden tantárgyban emelni kell a tanítás-tanulás színvo­nalát. Meg kell szüntetni — például az orosz nyelv tanulá­sánál is — azokat a módszer­tani hibákat, amelyek útjá­ban állnak az orosznyelv-ok- tatás hatékonysága emelésé­nek. Ez lehetséges, mert a közoktatás-politikai határozat nyomán a tanügyigazgatási szervek utasítása szerint új dokumentumok > bevezetésére kerül sor. Ezek olyan új fel­adatokat jelentenek, amelyek­re minden nevelőnek alapo­san fel kell készülnie. A feladatok megoldásának döntő tényezője a nevelő sze­mélyisége, szakmai, módszer­tani felkészültsége. Üjítani és megújulni képes nevelőkre van szükség. Örömmel mond­hatjuk el, hogy megyénkben olyan orosz szakos nevelők ta­nítanak, akik képesek megfe­lelni a magasabb követelmé­nyeknek. Optimizmusunkat miár ma is sok kedvező tapasztalat igazolja. Az utóbbi két-három évben egyre eredményesebb az orosz nyelv oktatása tan­intézeteinkben. Ez annak kö­szönhető, hogy a tanárokban él az új, a korszerű iránti igény, és ezt sikerrel viszik át tanítványaikra is. — A megyei továbbképzési kabinet — mondta dr. Boros Sándorné — a jövő tanévben már másodízben szervez komplex gyakorlati szeminá­riumot az orosz szakos taná­roknak: Itt biztosított a szak­mai, módszertani és ideológiai felkészülés lehetősége. Ezeken kívül a területi munkaközös­ségekben is jelentős szakmai továbbképzés folyik. Így me­gyénk orosz szakos tanárai ré­szére biztosított a nyelv gya­korlása, a tapasztalatcsere, az új módszerek megismerése és elterjesztése. Stump András szakfelügyelő jelentősnek tartja, hogy az ál­talános és középiskolai taná­rok között egyre jobb munka- kapcsolat alakul ki. A közös szakmai tanácskozások, ta­pasztalatcserék, módszertani megbeszélések a nyelv okta­tásának hatékonyságát szol­gálják. Megyénk orosz szakos ne­velői munkakapcsolatban áll­nak a Borsod megyei taná­rokkal, de gyakran ellátogat­nak Budapestre, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­ba is. Jól szolgálják a to­vábbképzéseket a hazai két­hetes nyári nyelvtanfolyamok és a Moszkvában, Leningrád- ban rendezett egyhónapos stú­diumok. Itt nemzetközi ta­pasztalatokat is szerezhetnek. Évente mintegy 20—25 szakos tanárunk jut el Szovjetunióba nyelvi továbbképzésre. A nyelvtanulás színvonalá­nak emelésében és a tanárok továbbképzésében nagy sze­repe van a „Russzkij jazik za rubezsom” című folyóiratnak. A megyei művelődésügyi osz­tály éppen ezért intézkedett, hogy minden tanintézet a szükséglet szerinti példányban megkapja. — Az orosz nyelv oktatá­sának színvonalát jelentősen segítik az MSZMP-tagcsopor- tok is — mondja Stumpf András. — Nagyon jól dolgo­zó csoportok működnek Sal­gótarjánban a Malinovszkij, a Rákóczi, a Gagarin úti, a nagybátonyi, a szécsényi és a kisterenyei iskolákban. Ebben az évben lehetőséget terem­tünk arra is, hogy olyan nem­zetközi szervezet munkájába kapcsolódjunk be, amely alap­vető feladatának tekinti az iskolai és iskolán kívüli orosz- nyelv-oktatás eredményességé­nek fokozását. 1978. április 7-én a XIV. Nógrád megyei pedagógiai na­pok keretében az orosz nyelvtanárok szekciója Nagy- bátonyban bemutató tanításon vett részt, ahol Remenár Já­nos általános iskolai tanár ve­zetett órát. A megye 120 orosz nyelvet tanító pedagógusa ment el, s a program egyik feladataként megalakították a MAPRJAL (Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetsége) magyarországi szekciója Nógrád megyei ta­gozatát. — A MAPRJAL magyaror­szági szekciója — hangsúlyoz­ta dr. Boros Sándorné — 1973 tavaszán alakult meg az MSZBT országos elnöksége mellett. Célja az, hogy emelje az orosznyelv-oktatás színvo­nalát, s járuljon hozzá az orosz-szovjet irodalom terjesz­téséhez, népszerűsítéséhez. E szervezet országos vezetői a szaktudományok neves képvi­selői. akik tevékeny részt vál­lalnak a filológiai, módszerta­ni kutatásokban, de szervez­nek konferenciákat, szimpo- zionokat is. A legutóbbi ülésen Pócs Ilona országos titkár ismer­tette az elmúlt évek eredmé­nyeit, s megjelölte a további feladatokat. Elismeréssel szólt Nógrád megye orosz szakos tanárainak munkájáról, a mű­velődésügy irányítóiról, mi­után a megyei szervezet meg­alakulása előtt bekapcsolód­tak a szervezet munkájába. A márciusi országos területi konferencián Kocsis József középiskolai szakfelügyelő, Hopkó Tatjána balassagyarma­ti és Szabó Istvánná salgótar­jáni nevelők előadással szere­peltek. A tanügyigazgatás néhány szakvezetőjével folytatott be­szélgetés is meggyőz bennün­ket arról, hogy iskoláinkban eredményes nyelvoktatás fo­lyik. A MAPRJAL megyei tagozatának megalakulása en­nek a munkának a további kibontakoztatását segíti a sa­játos eszközeivel. *y. 1­A restaurátor műhelyben y A Néprajzi Múzeum tizenkét restaurátora évente csaknem kettőezerötszáz műtárgyat restaurál, időközi, valamint állandó kiállításokra. Munkájuk kiterjed a meglevő műtár­gyak időközi karbantartására, ellenőrzésére is. Képünkön: finn nyergeket restaurál Rom­vári Jánosné. Megérdemelt kitüntetés Olvasó munkásokért Pásztón Előfordult az utóbbi időben, hogy listával érkező olvasók miatt várakoznom kellett a könyvtárban, hogy az olvasó­teremben a keresett folyóirat éppen másnál volt kézben, jegyzetelgetve olvasta. „Ezek a kötelező olvasmányok bent vannak?”. A „vetélkedőhöz kellene nekünk néhány könyv, folyóirat..Van-e X. Y. író regényeiből —; tudja, jön hozzánk és én még fcsak te­levízióban láttam egy-két művét...” — hallom gyakran a pásztói nagyközségi-járási Mai tévéaján tatunk 20.25: Abigél I. Senki ne keresse a szerep­lők között Abigélt, a fiatal lányt, aki nem élő alak, csu­pán szobor. A komor leány­nevelő intézet udvarán áll és az a hír járja róla a lányok között, hogy aki legforróbb kívánságát leírja és beteszi a levélkét Abigél korsójába, óhaja teljesül. A háború már a végéhez közeledik és nem zárhatják ki a leánynevelő intézet erőd- nyi falai sem eseményeit, sem izgalmait. A német megszál­lás, a zsidóüldözés vagy a bombázások beleszólnak az itt nevelkedő lányok életébe. A film főhőse, Gin a is itt él, ide hozta édesapja, Vitay tábornok, aki a tábornoki karban a háborúból való mi­előbbi kiválás híve, előkészí­tője. Lányát Zsuzsanna test­vérre bízta, akinek köszön­hető, hogy a szigorú, puritán felekezeti iskolában mégsem felejtenek el mosolyogni a lányok. Gitta szerepében Sze­rencsi Évát látják. Szabó Magda leányregényének tele­víziós változatát négy rész­ben láthatják, ma és vasár­nap 20.00 órakor. Népművelői továbbképzés Tartalmas program szere­pel a szécsényi járás népmű­velőinek soron- következő to­vábbképzésén: a járás legjobb népi tánccsoport, a szécsény- felfalui rnunkáskórus, szécsé­nyi járási művelődési központ Ifjúsági tánccsoportja, az amatőr csoportjainak bemu- ipolytamóci irodalmi színpad, tatkozását, egyfajta „szintfel­mérését” követi a tanácsko­zás. Vasárnap Mihálygergén rendezik az összejövetelt, ki­lenc együttes részvételével, de ott lesznek a meg nem hívott községek, csoportok vezetői is, „megfigyelőként”. A műsorban a mihálygergei vegyes kar, a nógrádszakáli a nóvrádsipeki vegyes kórus, a mihálygergei népi tánccso­port, a rimóci pávakör és az egyházasgergei vegyes kórus lép fel. Emléklapot és tárgy- jutalmat kapnak a szereplők, majd ezt követően Balogh Fe­renc, a járási művelődési központ igazgatója vezetésé­vel szakmai megbeszélést tartanak a népművelőknek, csoportvezetőknek. Ekkor ke­rül sor a Szécsényben már bemutatott népművészeti ki­állítás megnyitására is (Ke­lemen Ferenc hollókői fafa­ragó, Krekács István palotás: népi hangszerkészítő és Fo­dor Istvánná cserépfestő mun­káiból). Hruz Dénes mai da­lokból összeállított műsora és a rimóci citerazenekar közre­működésével táncház szóra­koztatja hazautazásig a cso­portokat. Analol Potemkowskii Memóriazavar Szczawnica úrral a város­ban találkoztunk. Olyan fur­csán nézett ki. — Furcsa színed van — mondtuk neki. — Mi van ve­led? — Nem tudom — mondta Szczawnica — reggel óta úgy járok, mint, aki részeg. Mitől lehet ez? — Nagyon változékony az időjárás — mondta Solowejcz- ikné asszony. — Sokan nem bírják a frontátvonulást. — A fejed fáj? — kérdezte Konkulczinjanskij úr, a váro­si elöljáró. — Nem — mondta Szczaw­nica — nem fáj. És direkt szeretem, ha változékony az idő. — Ne vedd úgy a szivedre — mondta Bespalczik. — Le­het, hogy ez csak valami egy­szerű kis betegségtől van. 4 NÓGRÁD - 1978. április 14., péntek — Nagyon is lehetséges — helyeselt Solowejczkiné asz- szony. — Könnyen megkaphat az ember valamilyen betegsé­get. — Lázad van? — kérdezte Kucia úr. — Nem tudom — mondío Szczawnica bizonytalanul. Solowejczikné asszony a homlokára tette a kezét. — Ügy látszik — közölte —, hogy a betegség láz nélkül zajlik le. Szczawnica fellélegzett. Egészségi állapota már ke­vésbé nyugtalanította. — Igen — tette hozzá So- lawejczikné asszony —, de ha nincs láz, az azt jelenti, hogy szervezet nem védekezik. Ak­kor a betegség tovább elhú­zódhat. Szczawnicának ismét elment a kedve. — Másrészt viszont — nyug­tatta meg Solowejczikné asz­szony —, lehet például az idegektől is. — Nem — sóhajtott fel Szczawnica — az idegeim rendben vannak. Csak va­lahogy úgy érzem magam, mint, aki részeg. Szótlanul latolgatni kezd­tük a lehetséges eseteket. — Idehallgass — szólalt meg váratlanul Bespalczik — és véletlenül nem lehet... hogy ízé... felöntöttél a garatra? — Egy pillanat — motyogta Szczawnica — egy pillanat... hadd szedjem össze a gondo­lataimat. .. Tehát hogy is volt?... Én és egy ismerős gentleman... reggeli előtt... hát persze hogy... megittam vele egy-két liternyit. Szczawnica szeme felragyo­gott. Igen. gondoltuk, a me­móriát állandóan edzeni és erősíteni kell. Fordította: Juhász László könyvtárban. Az érdeklődők, kérdezők felnőttek, valamelyik helyi üzem dolgozói. Sokan közülük már nem mindig mennek a kölcsönző könyvtá­roshoz a kért könyvek jegy­zékével — maguk böngészget­nek, ismerősként járkálva a polcsorok között. Mindez eszembe jutott, amikor hallottam a hírt:' az „Olvasó munkásért” országos könyvtáros pályázaton e könyvtár az egyik második hely nyertese. Ez a verseny nem pusztán a munkásolva­sók számának növelését tűzte célul, több volt annál, a mi­nőségi fejlődést, a tartalmi munkát is felmérte. Ezért is olyan jelentős, hogy ennek a nagyközségnek a könyvtára, ahol az üzemi dolgozók na­gyobb hányada ma még csak a munkássá válás félútján van, ilyen szép eredményt ért el. Segíteni a felnőttoktatási — Hogy ez valóban folya­mat legyen, ne csak „akció”, az mindkét félen múlik — a mi kollektívánkon és azokon az embereken, akik propagá­lói lehetnek az olvasásnak, önképzésnek. Szerencsére, eb­be az utóbbi táborba is egyre többen tartoznak, bár meg kell mondani, hogy a hivata­los, vezetői hozzáállás még nem mindenütt kimondottan pozitív, néhol hiányzik a vál­lalati ösztönzés — kezdi a beszélgetést Szöllősi Miklós igazgató. — Ahogy az önértékelésben, az összegző jelentésükben ol­vasható: az állományuk kö­zel 50 százaléka szakmai és ismeretterjesztő mű, ezek for­galma a 15 éven felüliek kö­rében 35 százalék. Ez össze­függ a munkásolvasók szá­mának növekedésével? — Természetesen —, de ez kölcsönös viszony. Felmértük ennek az olvasói rétegnek az igényeit és igyekeztünk ehhez kapcsolni az új beszerzése­ket. Egyes üzemekben már­látják, hogy a felnőttoktatást mennyiben segítheti, ( ha igénybe veszik a dolgozók a könyvtári szolgáltatásokat — például a szerszám- és ké­szülékgyárban, a MEZÖGÉP- nél, a Váci Kötöttárugyárban, a Közlekedési Nyomdában, a kézműipari vállalatnál. Az üzemi művelődési bizottsá­goknak nagy szerepük van és lehet a továbbiakban is a kör bővítésében. Jelenleg a Pásztón dolgozó 3100 ipari munkás közül 24,4 százalék tagja könyvtárunknak. Fi­gyelembe kell venni, hogy több helyen szakszervezeti könyvtár működik és a be­járók lakóhelyükön is beirat­kozhatnak — így nézve szép eredménye kölcsönző könyv­tárosainknak, hogy 1975-höz képest 32,4 százalékkal emel­kedett a munkásolvasók szá­Kős önség- kapcno.atoh — Említette, hogy vannak propagandistáik, aktíváik. Hogyan alakult ki e tábor? — Még az első „Olvasó munkásért” pályázat idején több brigáddal együttműködé­si szerződéseket kötöttünk. Így két évvel ezelőtt már ilyen alapon indulhattunk, és elsősorban a brigádtagokkal való személyes kapcsolat ke­rült előtérbe. A művelődési központban működő szocialis­ta brigádvezetők fórumán al- kalmanként az olvasóvá neve­lés problémái is felmerültek. A jelenlegi 157 szocialista bri­gád felével már jók a kapcso­lataink. Emelkedett a könyv­tári rendezvények száma: 1977-ben már 83 előadást, könyvtárismertetőt, vetélke­dőt, író-olvasó találkozót tar­tottunk — ezek többségét kinn az üzemekben. Fél mű­szakban nagy műveltségű nyugdíjas pedagógus segít a tájékoztatásban, könyvvá­lasztásban. A művelődési ház­zal és az üzemekkel az együtt­működés most egy újgbb igényfelméréssel is bővült Sokat jelent, hogy a tanács nemcsak a beszerzések anya­gi támogatásával kapcsolódik be a munkánkba, de sokan a tanácsi vezetők közül is láto­gatók, olvasóink. Visszatérve a munkásolvasókra: jelenleg 800 körül vannak. Fő törekvé­sünk, hogy a- pályázat lezárá­sával ne érjen'véget a folya­mat, amely mind táborukat mind igényeiket tovább nö­veli. Nemcsak a szakiroda- lom, politikai művek gyako­ribb forgatására gondolok, ha­nem a művészi szintű szép- irodalom térhódítására. Mert a kölcsönzött köteteknek sem a száma egyedül a mérvadó.* G. Kiss Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom