Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-11 / 84. szám
Jókezű üveges Nagy a nyüzsgés a fazekaskemence környékén. Nyújtják, fújják, formálják az izzó üveggömböket; kelyhek, korsók alakulnak belőlük a< ügyes kezek nyomán. Csakis az ilyen kezek végeznek hasznos, elfogadható munkát; az érzéketlen, suta üvegfúvók aligha élnének meg ebből a szakmából. Kasza Gyula. 27 esztendős üvegfúvó a „jókezű üvegesek” közé tartozik. Így vélekednek róla a vezetői a salgótarjáni (öblösüveggyárban; s a selejt- kimutatás is ezt 'bizonyítja. Legutóbb nem egészen 3 százalék selejtet vétett; jóval kevesebb, mint a „tűrt” 5—6 százalék, és még kevesebbet a legnagyobb — 14 valahány — százalékos selejtnél. — Tizenkét éve csinálom — vallotta —, azóta volt időm jól megtanulni. Tizenkét év alatt valóban sok mindenbe belerázódik az ember. Kasza Gyuláról azonban a művezetője —, s ki lenne illetékesebb nála — mondta, hogy kiváltképp finom érzékű, „jókezű” üvegfúvó. Nem véletlenül lett a — tavaly kiváló címet elért — Béke ifjúsági szocialista brigád vezetője. — Majdnem a legjobb emberek dolgoznak ebben a brigádban — mondta Kasza Gyula. — Bár fiataloknak számítanak, legtöbbje már több mint tíz éve itt dolgozik. Jól értenek a kényesebb műveletekhez is. Nem véletlen, hogy ha valami újfajta munka adódik, velünk végeztetik el először a vezetők... A fiatalember nem kész szakmunkásként került az öblösüveggyárba; eleinte behordóként dolgozott, munka közben végezte el a szakmunkás- képzőt. így is lassan tíz esztendeje lesz, hogy a legnehezebb, legkényesebb munkák egyikét végzi, a kelyhek talpát alakítja. — Én vagyok az utolsó a technológiai sorrendben, így hát sok múlik rajtam. Iparkodnom kell, mert egy-egy műszak alatt több száz talpat kell kialakítanom. S az se mindegy, hogyan, mert ma már nagyon igényesek a meó- sok: a legkisebb . hibáért is „eldobják” a kelyheket. 1 Mint megtudtuk, anyagilag Is érdekeltek, hogy magas színvonalú munkát adjanak ki a kezükből. A nőtlen fiatalember, Kasza Gyula körülbelül hatezer forintot keres havonta, de — miképp mondta —, ha növekedne a selejtszázaléka, lehet, hogy ezer forinttal is csökkenne a fizetése. — Csak a pénz ösztönzi a jobb minőségű munkára? — faggattuk. — Nemcsak az — felelte. — Szeretjük is ezt a munkát. És nem utolsó az se, hogy arra mindenki büszke, ha jól dolgozik és' elégedettek vele a vezetők; fölnéznek rá a társai is. Megbecsülésnek érzi az ember, ha a nehezebb, nagyobb pontosságot követelő munkákat rá bízzák. Miként értesültünk, nemcsak a közvetlen brigádtársak tudnak arról, hogy ki végzi elsőrangúan a munkáját. A versenytáblán mindenki előtt szerepelnek azok nevei, akik az elmúlt negyedévben jól — sőt: azok is, akik rosszul — dolgoztak. A szovjet asztronómusok szerint a Jupiter új nappá fejlődik, amelynek sugárzása ugyanolyan intenzív lesz, mint a mi mostani napunké. Már tíz évvel ezelőtt megállapították, hogy ez a bolygó jóval több energiát sugároz ki, mint — Vajon meg is nézik a táblát az itt dolgozók? — Persze. Leginkább természetesen azokat, akik az élen állnak. Tőlük többet vár mindenki. A munkások is, meg a vezetők is. Ügyhogy, aki odakerül, szem előtt van, s így is ösztökélik a még jobb munkára. .. — Tudják-e hova kerülnek ezek a kelyhek? — A világnak jóformán minden tájára eljutnak. Ennek örülünk; s arra törekszünk, hogy jó véleménnyel legyenek mindenütt a magyar üvegiparról. Nem utolsósorban azért, mert az exporttermelésért több pénz üti a mi markunkat is. Meg aztán mindenki büszke arra, ha jó híre kél külföldön az országnak. m. p. amennyit a Naptól kap és ebből azt a következtetést vonták le, hogy felszíne még nem hűlt ki. A moszkvai, leningrá- di, rosztovi és jakutszki asztronómusok szerint a hatalmas bolygó belsejében termonukleáris reakciók zajlanak le. Ezek okozzák a sugárzást. U| nap keletkezik Ezrével a szögeket Nem kapós az AGROFA Ragasztott, hossztoldott — e két szót gyakran emlegetik a karancslapujtői termelőszövetkezetben — talán még a ho- mokterenyei, mátramindszenti és ceredi gazdaságokban is —, ha az AGROFA társulásra gondolnak. Az akácfára alapozott egyszerű gazdasági együttműködés a jelek szerint kezdi beváltani a reményeket- Mint, ahogy Rajkin mondaná: •,válámi van, de nem az igazi”. Mert tény, hogy az elmúlt évben a fafeldolgozás árbevétele meghaladta a tizenötmillió forintot, az eredmény a négymilliót, de még nem az eredeti elképzelés gyümölcse érett be. — Nagyszerű év volt a tavalyi — újságolja Vámos Zól- tán, az üzem fiatal vezetőhelyettese. Mutatja az adatokat: fenyőből 2014- akácból 679, nyárból 256 köbmétert dolgoztait fel. Az alapanyagból azonban még nem a"prospektuson is mutogatott elemek készültek, ládák, etetővályúk, karámkerítések, parkettszegély került ki az üzemből. Persze, ez nem a helybelieken múlott, hiszen gyártották volna a keszi üzemben az agrováza- kat. — Az idén már nagyobb a kereslet Jászárokszálláson készül a 600 férőhelyes hodály, ilyen lesz nálunk is- hogy az érdeklődők ne csak tartozékként lássák a végterméket, egészben is — magyarázza Vámos Zoltán. A monori tsz elküldte a megrendelést. sőt az ÁFÉSZ is. A fogyasztási szövetkezet műhelynek, esetleg üzletnek szeretné felhasználni a vázakat. Tárgyalnak még a sülysápiakkal, csak éppen a Nógrád megyei juhtenyésztő gazdaságok szakemberei idegenkednek az új szerkezetektől. Hogy miért, ennek okát még nem fedezték fel az AGROFA-üzemben. Pedig elsősorban azért kapott megkülönböztetett támogatást a társulás, hogy a megyei igényeket elégítse ki. olcsón, a helyi anyagok felhasználásával és gyorsan- Az utóbbival szemben nem lehet kétség, mert az alapok elkészülte után két hét múlva az istálló „beköltözhetően” áll. Az idén már hatezer négyzetméter fedett területhez szükséges elem gyártására vagyunk felkészülve — jegyzi meg az üzemvezető-helyettes. Igény nincs ennyi. Addig sem tétlenkednek azonban. Járunk az épületek között- Ami azonnal szembetűnik: földbe ágyazva díszeleg az AGROFA-váz, mintha kínáltatná magát. Mellette az ugyancsak akácból készült héjszerkezet. Kísérleti példány, az első darab. Talán a könnyűszerkezetes építési módszer választékát gazdagítja. Ami viszont biztos üzlet: az idén 30 ezer folyóméter karámot gyártanak sertéstelepekre — akácból. — Igyekszünk kapacitásunkat minél jobban kihasználni — mondja Vámos Zoltán. A szárítóra mutat, előtte a finom fűrészporban lábnyomok árulkodnak a sürgés-forgásról. Bükkfát cipelnek bérszárításra. Bútorgyárak kaptak az alkalmon, s még Miskolcról is idehordják kezelni az alapanyagot. Az egyik csarnokban már üzemel a várva-várt hossztoldó gép. Belemar a fába vöröslő, ragacsos anyaggal préseli egymásba a csonkokat. Folyamatosan, akár negyven méter hosszúra is. A korszerű és a hagyományos eljárások még keverednek egymással. A szomszédban nyolc asszony kezében villog a kalapács, ezrével verik a szögeket a már méretre szabott darabokba. — Nem érkezett meg a szögbelövő — mondja kísérőm, majd a lécrakásnak támasztott panellre mutat: — NSZK-beli megrendelésre készítjük. Fonott kerítés- akácból- Jól fizet... Visszakanyarodunk az eredeti témához, az AGROFA- elemekhez. Mégis ez a főszereplő, bár a kész szerkezetek fólia alatt árválkodnak. Kellene egy tároló, s még mi minden. A társulás tagjai bíznak benne, az idei esztendő végérvényesen bebizonyítja- hogy az akácból készülő istállók célszerűbbek, jobbak a jelenleg használatosaknál. Azt, hogy olcsóbbak-e, még nem tudják! — Nincs összehasonlítási alap — kommentálja Várjios Zoltán. De AGROFA feliratú sárga munkaruha — igaz még csak mutatóba — már akad. Sz- Gy. Az osztrák gyártmányú FESTŐ marógép mellett Barta Zoltán. A korszerű technológiai folyamat első ..állomása” ez a gép, mely az összetoldáshoz szükséges nútokat készíti. Kettős szerepben CSÜFOLŐDOTT RAJTA film és írott példabeszéd, se szeri, se száma az anekdo- tikus történeteknek, ám nehogy puszta tréfaként értelmezzük azt, ami igaz; a vevő dühöngve viszi haza a silányra sikeredett árut, holott — közvetve vagy közvetlenül — ő készítette! Furcsa kettősség él bennünk, szövi át mindennapjainkat. Vásárlóként egyre igényesebbek vagyunk, mind kevésbé érjük be a tessék-lássék módon előállított árukkai. Jogos magatartás, hiszen pénzünkért azt akarjuk kapni, ami jár érte. Termelőként viszont —, hogy finoman fogalmazzunk — könnyen túltesszük magunkat az előírásokban szereplő igényeken, formaságnak véljük azt a jogos követelményt, hogy a pénzünkért — azt a teljesítményt nyújtsuk, ami jár érte. Kézenfekvő: a kettős szerep azonosságainak eltérő értelmezése konfliktusokat teremt, a termelésben és a felhasználásban egyaránt. S mert másfajta szereposztás \ nincsen — a társadalmi munkamegosztásból következően nem is lehet —, magunknak kell vállalnunk mindazt, amit hol termelőként, hol fogyasztóként cselekedeteinkkel megtestesítünk. Mindössze illusztrációnak szánva: tavaly az árhatóságok helyszíni ellenőrzéseinek száma meghaladta a százezret. Éhből valamivel több, mint hét°zer esetben bukkantak szabálytalanságra. Sok ez vagy kevés? A mérlegelő töprengés helyett a tényeknek most azt a jellemzőjét ragadjuk meg, hogy az előírásokat megsértő termelők, kereskedők maguk is vásárlók, fogyasztók. Fölháborodva tiltakoznak, ha megkísérlik bárhol becsapni, megrövidíteni őket. Ez a kettősség, ez a veszélyes gazdasági tudathasadás azonban sem átmenetileg, sem hosszabb távon nem viselhető el. Illetve elviselhető — mert hiszen létezik —, de az össztársadalmi érdekek sérelmével. SZÁNDÉKOSAN választottunk olyan esetet, amikor a kettős szerep nyíltan, mindenféle takarás nélkül szembekerül a közerkölcs normáival, sőt legtöbbször az írott joggal is. A mindennapi élet ezerféle dolgában azonban a frontvonalak kijelölése nem ilyen egyszerű. A mulasztó, a szabálytalankodó gyakran rejtve marad, bírája csak saját lelkiismerete — s még inkább érdekeit jól felfogó tudata — lehetne, de ez a bíró nem hirdet ítéletet. S azért nem, mert gyakorlati tapasztalatokból tudja, társakra talál. Fogyasztói elégedetlenségünk egyedi, az esetek túlnyomó részében meghatározott áru, szolgáltatás minőségének, árának stb. következménye. Termelői igénytelenségünk sokféle jele azonban soha nem egyedi, hanem közös hatások teremtménye, mert mulasztásunk ugyan let hét egyéni, de az a legkevesebb, hogy mások asszisztálnak hozzá. A gyártmányszerkesztő hibás elképzelésére mások mondták ki a jóváhagyó igent, a művezető is tudja, hogy a gépeknél nem az előírt anyagot forgácsolják vagy darabolják, s a meóvezetőnek sincs kóros emlékezetkiesése, amikor a silányabbra ráüti, ráütteti a jobbat jelző pecsétet. Véletlenek persze vannak, s így megtörténhet, a sebbel- lobbal összeszerelt háztartási gép, a színhibás kelme, a gyatrán ragasztott cipő, a zsíros, vizes töltelékáru azokhoz is — s most e két betűcske nagyon hangsúlyos — elkerül, akik készítették. Eljut vi- viszont azokhoz is, akik pénzükért teljes értékű árut várnak, s ők szintén bűnhődnek, ártatlanul. Az adott esetben ártatlanul, de vajon mindig úgy?! Vagy kölcsönkenyér visszajár alapon csereberélnek termékeket, s mindenki a másikat szidja? Ha a bér mögött teljes értékű munka áll, akkor a termék is mindazt magába foglalja, amit az ára kifejez. Leegyszerűsítve : egyenlő meny- nyiségek cserélődnek, mégha az árrendszer — természetesen — tartalmaz is differenciáló tényezőket. Ha azonban a bér mögül a csökkentett értékű munka kandikál ki, akkor a termék sem lehet az, aminek lennie kellene. Kinek jó ez? A vásárlónak semmi esetre sem. Érdekes módon azonban elégedetlenségünk mindig csak egy dolgot, a terméket veszi célba, megfordítja tehát a logikus menetet, a végpontnál kutatja azt, ami a kezdőpontnál rejlik; úgy, mintha a lyukas tetőn beömlő égi áldásért az esőt kárhoztatnánk. TAVALYI GAZDÁLKODÁSUK alapján a vállalatok, szövetkezetek eredménye 21 százalékkal nőtt 1976-hoz mérten, s 166 milliárd forint volt. Csakhogy amíg a vállalatok, szövetkezetek költség- vetési befizetései tíz százalékkal emelkedtek, a részükre nyújtott kedvezmények és támogatások húsz százalékkal lettek nagyobbak. Figyelmeztető arányok, még akkor is, ha a részesedési alapokra 10,7 milliárd forint jutott, 14 százalékkal több, mint az előző esztendőben. E növekedés könnyen kelthet olyan illúziókat egy-egy termelőhelyen, hogy nálunk minden rendben van, lássuk tehát, mit kínálnak az üzletek. Tudomásul kell vennünk: azt kínálhatják, amire fedezetet teremtettünk. Ezért magunkat vezetjük orrunknál fogva, ha csupán a pultok előtt elégedetlenkedünk, ha kettős szerepünkből csak az egyiknek a szövegét tanuljuk meg. A színművészet ismeri az egyszereplős darabokat. A gazdasági életben az ilyesmi ismeretlen. Lázár Gábor Bocsó Sándor asztalos adagol ja a hossztoldó gépbe az ösz- szeragasztandó, illetve prése lendő faanyagot (képek: — bábéi) Újítók „szü" Űjítóhónap kezdődött április elsejével a Nógrádi Szénbányáknál. A vállalatnál hagyománya van az újítómozgalomnak: tavaly nem kevesebb, mint hatszáz javaslatot nyújtottak be; ezek kalkulált haszna hat és fél millió forint. Idén a tavalyinál valamivel nagyobb számban dolgoztak ki újításokat: 110 kezdeményezéssel próbálkoztak, ebből 75 elfogadható. Ez az eredmény fölülmúlja az 1977-es első negyedévit. Április első napjaiban 9 újítást adtak ,be elbírálásra, ds ennél természetesen jóval több várható. Mint Ondrék László újítási előadótól megtudtuk: az újítási hónapban benyújtott leghasznosabb javaslatokat — a díjon felül — több ezer forinttal jutalmazzák. A mielőbbi elbírálásért soron kívül értékelik az e hónapi újításokat — ezzel is fokozva a válíalkozókedvet a szénbányáknál. NÓGRÁD - 1978. április 11., kedd 3 K
