Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-09 / 83. szám

Otthon —12 éven át ' Kisterenyén március végén ■vatták az új, 264 személyes gyermekotthont, ahol 6-tól 18 |t .i.i j ■ jiiiiii ' . ■ II I! i'l! Iliü l . I éves korig nevelik a rászoru­ló gyermekeket. Külső kép az új otthonról A tanulószobában Az otthonban főzni is megtanulnak a lányok (Király Krisztina felvételei) M. halandóság nyomában Felmérés — az életért Interjú dr. Balog Jánossal, az Egészségügyi Minisztérium főtanácsosával Az egészségügyi miniszter legutóbbi sajtótájékoztatóján a közvélemény felfigyelt egy adatra: bizonyos életkorban és főleg férfiaknál nem csökkent a halandóság, sőt, 1965-höz ké­pest valamelyest emelkedett is. Ez a jelenség, arra késztet­te a minisztériumot, hogy az idei évben nagyarányú vizsgá­latba kezdjen. Erről kérdez­tük dr. Balog János minisz­teri főtanácsost. — A vizsgálatnak kettős célja van: egyrészt nagy pon­tossággal meg akarjuk ismer­ni a lakosság egészségi álla­potát; másrészt a pontosabb adatok alapján a korábbinál még jobban igyekszünk ter­vezni. Természetesen az egész­ségi állapotról eddig is folya­matos információval, rész­adatokkal rendelkeztünk a kötelező éves jelentésekből. — Melyek ezek? — A betegforgalomról, a kórházi betegekről kor, nem, betegség szerinti megoszlás­ban készített adatlapok, a kö­telezően bejelentendő betegsé­gek adatai; táppénzesek, rok­kantak száma, a száz éve ve­zetett halálozási statisztikák. Ezek részinformációk, azon­ban ha összesítjük őket, már elég jól következtethetünk be­lőlük. A vizsgálat azonban nem elég jól, hanem pontosan akar következtetni, többek közt a halálozási arány bizo­nyos romlásának okára is. Az utóbbi jelenség meglepő, de valójában nem „mellbevágó”. Mikor egy ország gazdasági- szociális-kulturális helyzete elér egy bizonyos szintet, a születéskor várható életkor eléri mondjuk a hatvan évet, akkor a fejlődés óhatatlanul lelassul. Ügy mondjuk, hogy könnyebb az átlagos életkort negyvenről ötvenre emelni, mint hatvanról hatvanegyre. Ennek ellenére természetesen az összes lehetőséget ki kell használnunk, hogy minden módon növeljük az átlagos életkort. — Milyen okot gyanítanak ■ statisztika romlása mögött? — A balesetek növekedése mindenképp szerepet játszik, ide sorolhatjuk a kopási be­tegségeket, elsősorban a ke­ringési rendszer betegségeit Az ilyesmi idős korban ter­mészetes, ebben az életkorban azonban idő előtt! Ügy hisz- szük, hogy a civilizációs beteg­ségek nagy számát, korai je­lentkezését az életformaváltás eredményezi. Itt üt vissza a hétvégi telek, a kocsi, külföl­di út, túlmunka, maszekolás. A családon belüli munka- megosztás jelenlegi helyzete miatt lehet az, hogy elsősor­ban férfiak sínylik meg. Ter­mészetesen a fentebb elsorol­tak csak elképzelések — egy biztos: arról szó sincs, hogy az egészségügyi ellátás ma rosszabb lenne, mint tíz éve. Tehát az egészségügyi szak­tárcán kívül álló, de az egészségre ható okok után kell kutatnunk. — A vizsgálatokat hány emberen végzik? — A kiválasztott csoport az egész ország lakosságának egé­szét reprezentálja. Egy éven át huszonötezer embert kísé­rünk figyelemmel, a lakosság két ezrelékét. A mintakivá­lasztást a Központi Statiszti­kai Hivatal végezte, az álta­luk kidolgozott ELAR — egy­séges lakossági adatfölvételi rendszer — alapján. Az alap­tényeket már föl is vették; a mintában levők személyi ada­tait, a lakóhely minőségére és az együttlakók számára vonat­kozó adatokat. — Miként történik a vizs­gálat? — Április elsején kezdődik, az országnak csaknem mind a négyezer orvosi körzetében. Először a körzeti ápolónők el­mennek a személyekhez, föl­veszik róluk az adatlapot. Volt-e orvosnál, voltak-e pa­naszai, el tudta-e látni a munkáját? Ezt az adatfelvé­telt minden hónapban megis­métlik. Közben, ha a megfi­gyelt személy orvoshoz fordul, vagy orvost hív, erről is adatlap készül. — Ez a tevékenység a kör­zeti nővérektől többletmunkát követel... — Minden lapkitöltést meg­fizetünk. Továbbá, ha vállal­ják, még egy, szintén fizetett feladatuk is lesz: végig kell látogatniuk a település egész­ségügyi intézményeit, hogy öt már befejeződött, Balassagyar­évre visszamenőleg kiírják a vizsgált páciensre vonatkozó egészségügyi adatokat. Ameny- nyiben nem vállalják, erre a feladatra orvostanhallgatókat, Szigorló orvosokat kérünk fel. — Miként alakul az év vé­gi összkép? — Négy adatforrás áll ren­delkezésünkre: az orvos-beteg találkozásról készült adatla­pok, a tizenkét megkérdezés lapjai, az öt évre visszatekin­tő adatok és az év végi szűrő- vizsgálat. Itt a mintát először a körzeti orvos vizsgálja meg. Ha gyanú támadt valamilyen betegségre, akkor második lépcsőben járóbeteg-szakren­delésen, vagy kórházban foly­tatják a vizsgálatot... Egyéb­ként az országos vizsgálaton kívül másik ágon is kutatunk: ködtetése sem olcsó, ahogy az maton és Baranyában pedig április 1-én kezdődik. — Milyen formában hasz­nosul mindez a tervezésben? — Ha rájövünk,a jelentős halálozási és betegségi okokra, akkor felvázolhatjuk ezek vár­ható alakulását is. Ha pedig ismerjük: a várható helyzetet, akkor már egy érettségizett gyérek is kiszámíthatja: mi kell. Hol építsünk kórházat, milyen betegségre készüljünk, melyeket feledjük el... Egy év múlva „fűtik be” a nagy teljesítményű komputert, amely összeadja, bontja és elemzi az adatokat. Olyan okos gondolkodó gép ez, hogy a hatalmas elemzőmunka mellett még hat más miniszté­riumot szolgál ki. Persze mű­az ország három megyéjében zárt településeken. Ift az ál­talános célokon túl még egy, gazdaságilag fontos dolgot is kutathatunk: hogyan alakul a betegség-ráfordítási költség­kapcsolat más-más helyen. A Hajdú-Bihar megye néhány községében végzett vizsgálat egész vizsgálat sem az: har­mincmillió forintba kerül. Gondoljunk azonban arra, hogy egy korházi ágy létesíté­se egymillió forint. A vizsgá­lat pedig harmincnál jóval többet tesz majd nélkülözhe- tővé... Szántó Péter Községi közös tanácsok Nézsán a liépképviseielri! Nézsa nem csupán szlovák nemzetiségi község a megye déli határán, hanem székhely­község is. Hozzá tartozik Al- sópetény, Keszeg, Nógrádsáp és Legénd is. De Nézsa nem csak nemzetiségi és székhely­község — eljáró falu is. A la­kosság, az itt élő munkavál­lalók nyolcvan százaléka Vác- ra, Budapestre ingázik napon­ta — osztozva ebben sok nóg­rádi község sorsával, gondjá­val, örömével. NINCS KIRENDELTSÉG községekben fogadónapokat, megfelelő személyi felosztás­ban. Másfél év múlva azon­ban, a tapasztalat szerint, már a heti három alkalom is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a lakosság ügyes-bajos dolgait intézzék, s helyben vé­gezzék el azt a munkát, amely nem igényelte a szék­helyközségi ügyiratkezelést. — Erre az időszakra jutott néhány eredmény is — mond­ják a nézsai tanácsi tisztségvi­selők. — A gázcseretelepek létesítését a társközségekben a tanács, itt Nézsán, az ÁFÉSZ Mármint a társközségekben, kezdeményezte. Ugyancsak az első eredmények között tart­juk számon a lakosság részé­ről régen kért ravatalozók építését, három községben. Nézsán, éppen öt esztendeje alakult meg a községi közös tanács, egészen pontosan 1973. április 25-én. S akkor — a járásiak javaslatát megfogad­va — úgy döntöttek, hogy a társközségekben nem hoznak létre kirendeltségeket. Nézsá- ról kijárva látják el a taná­csi feladatokat. Erről a nem könnyű időszakról beszélge­tünk a nézsai tanácson az el­nökkel, Lehotka Ferenccel, és a vb-titkárral, Kucsera Imré­vel. Hogyan valósult meg az elképzelés? — A legtöbb gond, kezdet­ben, a szakigazgatási szervek munkarendjének, munkastílu­sának kialakításával volt — mondja a tanácselnök. Gondot okozott az is, hogy az igazga­KÖZSÉGRÖL KÖZSÉGRE A népképviselet a tanácsta­gok számában, összetételében a tanácsi szervek, így például a végrehajtó bizottság össze­tételében nyilvánul meg egye­bek között Nézsán egy-egy tanácsülésen 38 tanácstag meg­jelenésére számítanak, közü­lük tizenegy a nő. Harminc éven aluli tanácstag hat van az öt községben. A székhe­lyen kilenc, Nógrádsápon nyolc tanácstag dolgozik. A végrehajtó bizottságban kilen­cen tagok, s érdekes, hogy tási szervekben dolgozók kéz- például Alsópetényből ugyan- detben nem rendelkeztek tel- égy két vb-tag érkezik jes áttekintéssel a feladatokat - illetően. Elsősorban a saját községüket ismerték, s ez így volt természetes. Ugyanakkor az öt községre kiterjedő, több mint ötezer lakost érintő kér­désekben kellett eljárniuk, dönteniük. A gyakorlat azon­ban jó tanítómesternek bizo­nyult ezúttal is. Az első idő­szakban például, heti négy alkalommal tartottak a társ­Meglepve, a kicsit zavartan foglal helyet. A napi munka áramát megtörjük egy rövid időre, hogy beszélgessünk. Szemüvege mögött a szeme nyugtalanságról árulkodik. Hiszen odakint a konfekció, osztályon most is sokan kere­sik. Jégési Antalné eladó élete nagy élményéről beszél, 0 fo­galmazta így kitüntetését, a Munka Érdemrend arany fo­kozatával. Felfokozott érzel­meiről árulkodik, hogy keresi a szavakat, amikkel méltóan kifejezhetné magát. Többször is megismétli: sohasem panaszkodtak Centrum elődjében, az Állami Áruházban fogadta az első vevőket. Büszkén vallja ma­gát az áruház törzsgárdistájá­nak. Vezetői így jellemezték: olyan eladó, aki ellen soha egyetlen panasz nem hangzott el a vevőktől. A becsületes, lelkiismeretes, készséges és — Az a szó, hogy kormány- szorgalmas dolgozó mintáké kitüntetés hirtelen megijesz­tett, azután öröm fogott el. Megfoghatatlan, hogy én kap­jam. .. A Salgótarjáni Centrum 'Áruházban a dolgozók többsé­ge csak így szólítja: Bori né­ni. Egyike azoknak, akik a pe. Szókimondó és igazságos. Szeretik és becsülik a munka­társai és a vezetői. Amikor a Cetrum Áruház­ba megtudták, hogy a köz­pontból lehetőséget kaptak egy kormánykitüntetésre, az előírások és belső szabályok szerint vizsgálták meg kinek is ítéljék. S amikor az áru­ház szűkcbb vezetősége a de­mokratizmus szellemében a nagyobb plenum elé terjesz­tette a javaslatát. Jégési An- talnéval mindenki egyetértett. Ez az alacsony Centrum­formaruhás asszony — már két unoka nagymamája — látha­tóan nem szívesen beszél ma­gáról. Másoktól tudom, hogy igen gyakor’ott a szakmában — hiszen az áruház majd min­den részlegében dolgozott. Megszerezte a szükséges el­méleti ismereteket is hozzá. Tudja, hogy a jó eladót nem a hangoskodás jellemzi. HaJkj szavú, türelmes a sokféle íz­lésű és temperamentumé em­berrel. Szereti őket, megpró­bál segíteni nekik, hogy mindegyik elégedetten távoz­zon és visszajöjjön újra. Egy ideje már a pénztárban dol­gozik a fájós lába miatt. Szívesen van a boltban. Az áruház, a munkahely, egy ki­csit az otthont is jelenti ne­ki, ahol érzi a hasznosságát, ahol tisztelik, ahol belső ön­magát is megtalálja. Homály lopózik a szemére, mikor mondja, hogy az öröm első pillanatában férjére gondolt — de jó lenne ha megérte vol­na — s boldognak érezte ma­gát. hogy körülötte mindenki örült az ö örömének. Jegesi Antalné, a nyugdíj- korhatárt is túllépte, de sze­retne még dolgozni. Itt az áruházban, a Petőfi Szocialis­ta Brigádban. P. A. az ülésekre, mint Nézsáról. Eb­ben elsősorban az mutatkozik meg, hogy nem mereven, ha­nem a‘ lakossági igényhez, a valóságos feladathoz képest áll össze a végrehajtó bizott­ság. A célszerűség, a hatékony­ság megmutatkozik másban is. Itt van például az a mintegy négyszázezer forint, amelyet évente az utak-hidak költség­helyen tervezhetnek. A közös tanács megalakulása óta be­vált gyakorlat szerint, min­den évben más-más község kapja ezt az összeget, így koncentráltan, hatékonyan használhatják fel. És mindenr ki sorra kerül. így épült például Alsópe­tényben szolgálati lakás, így történt a művelődési ház fel­újítása, Nézsán ugyancsak ily módon végezték el a mű­velődési ház felújítását, s Ke­szegen a szolgálati lakás épí­tését. AZ ÖNALLÖSÄG KERETEI Azok bizony elég szűkre szabottak. Nézsán, ahol öt te­lepülés gondját intézik, öt­évenként egymillió 580 ezer forinttal számolhatnak. Ami­kor a lakossági kapcsolatról ejtünk szót, természetesen előtérbe kerül a tanácstagi be­számolók, falugyűlések ta­pasztalata. Az érdekképvise­letről meg azt lehet megálla­pítani, hogy „igényben min­dig előbbre jár” a képviselő, mint amennyit a viszonylag szűkmarkú lehetőségek meg­engednek. Itt van például a Nézsán felépítendő iker szol­gálati lakás ügye, amely idei feladat. Ez azonnal 880 ezer forint felhasználást jelent. S egyben azt is, hogy az ilyen és ehhez hasonló, állami cé­lokat is szolgáló létesítmé­nyek építtetésére esetenként az öt évre rendelkezésre álló összeg nagy részét fel kell használni. Az intézmények épí­tésében, és hasonló létesítmé­nyek kialakításában bizony na­gyobb anyagi önállóságra len­ne szükség, vagyishát több pénzre. Nézsán művelődési há­zat szeretnének építeni, óm erre az anyagiak túlságosan „távolinak tűnnek.” . Pedig ezekben a községekben él és virágzik a népi kórusmozga­lom, két vitrint megtölt a híres menyecskekórusok szá­mos serlege, díja. A társadalmi munka szer­vezésében mindenütt jelentős feladatot vállalnak a nép­frontszervezetek. így van ez Nézsán és környékén is, ahol az idén majdnem egymillió forint értékű társadalmi munkát terveznek. S nem tit­kolják; ezt a tervet szeretnék túl is teljesíteni. (t. pataki) Szórakoztató adatbank Franciaországban „Ordiva- vances” néven új társaság ala­kult azzal a céllal, hogy az unatkozó francia állampolgá­roknak ötletet adjon: hol szó­rakozhatnak a ,munkaszüneti napokon. Az információs szol­gálatot két számítógép végzi. Más szóval ez azt jelenti, hogy e két berendezés adat­bankként szolgál. A számító­gép tárolójába beviszik az éttermek, éjszakai mulatóit; szállodák pontos címét, prog­ramját, a kempingek helyét, befogadóképességét, a külön­böző kirándulások idejét, he­lyét, a részvételi költsége stb. Az említett berendezé­sek segítségével a helyfoglalás és a költségek számlázása is lebonyolítható. Az említett társaság a téli időszakban is működtette az adatbankot. NÓGRÁD — 1978. április 9.. vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom