Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-07 / 81. szám

Széles a határ Hosszúvölgyön, de a gép legyőzi. A fülkében Válóczi János, aki talaj-elő­készítéssel foglalkozik. Ellenfél as időjárás a pasáétól farosban Már két hét a késés a me­zőgazdasági munkával a pász­tói járásban. Az üzemekben mindent elkövetnek, hogy pó­tolják a lemaradást. A nagy • teljesítményű gépek két mű­szakban dolgoznak. Igazán mindenki talpon van, de hiá­ba, ha az időjárás beleszól a földművelésbe. A járási hiva­talban az élelmiszer- és keres­kedelmi osztályon Szabó Ist­ván osztályvezető a késés el­lenére derűlátó. — Ezt a lemaradást még pótolni lehet. Hiszen az idő­szerű munkát zömében elvé­gezték a termelőszövetkezetek. Az osztályon minden adat naprakész. Azt is pontosan ve­zették, hogy az ünnepek alatt hol, milyen munkát végeztek. Ennek legfőbb ismerője Kiss Sándor, az osztály egyik dol­gozója. És sorolja is: „Az őszi vetések megsínylették a telet, de az időben történő fejtrá­gyázás sokat segített. Ennek a munkának nagy részét légi úton végezték el. Földben van a tavaszi árpa, a mák, a mus­tár is, szakaszosan vetik a zöldborsót, a folyamatos sze­dés érdekében. És a kertésze­tekben is indult a munka, ahol paprika, paradicsom ter­mesztésére rendezkedtek be, de termesztenek dinnyét, mint Palotáson és dohányt, mint például Bujákon. A meleg­ágyak körül szorgoskodnak a kertészeink. Nagyon jól jött az elmúlt heti meleg, napsü­téses időjárás. Sajnos nem sokáig tartott. Áz időjárás megzavarta a munkát.” A jó ütemet zavarta meg — fejezte be Kiss Sándor nem kicsi aggodalommal az arcán. Akkor délután észak felől felerősödött a szél. A Mátra felett kavargóit a fekete fel­hő és rákezdett az eső. Nem várt vendég lett, mert a pász­tói tsz már megkezdte a cu­korrépa vetése alá a talaj-elő­készítést, de abba kellett hagynia. Pedig Hasznos alatt egy nehéz lánctalpas traktort állítottak munkába. Az eső­zóna fokozatosan kiterjedt egészen Palotástól Kálióig. Csécse felett a Hosszúvölgyön az állami gazdaság egyik táb­láján Válóczi János traktoros dacolt az időjárással. Nem állt le a talaj-előkészítéssel, mert a következő napra a ve­tőgépet várják lucernavetés­hez. A traktoros mondta: — Kell az eső, mert száraz a föld. Csak az a baj, hogy egy időre megállítja a mun­kát — a beszélgetésre nem sok időt hagyott, indult tovább. Palotáson már sűrűn hul­lott a csapadék. Páltelek fe­lől a gépek zúgása hallat­szott. Ott is dacoltak az idő­vel. A cukorrépát vetették. Mladoniczki György, a palo- tási tsz növényvédő beosztott ágazatvezetője személygépko­csijával már csak üggyel-baj- jal tudott kikecmeregni az útra. Neki az volt a feladata, hogy a P—1-es táblán, aho­vá a cukorrépa kerül, vegy- szerezze gyom ellen a terü­letet. A palotási út mentén a dinnyések sem tágítottak. Mindannyian a melegágy fö­lött hajlongtak az esőben. Gyomlálták a gazt, a földbe tették a dinnyemagot. Bir­kóztak a munkával Kálién is, ahová a gép bemehetett, ott végezték a munkát. Sok jót mondanak mostanában a kál­iói tsz-ről. Szorgalmasan dol­goznak, szép a határ és biza­kodással néznek a nyár elé. Az ecsegi völgyben is talaj­előkészítés folyt, elsősorban kukorica alá. Nagyon jó ter­mést 'szoktak elérni kukoricá­ból. Az idén pedig fokozzák a termesztést. Szükség van tehát a gondos előkészületre. E tsz-nek a határa nagyon egészséges. A kalászosok sö­tétzöldbe fordultak és szépen bokrosodnak. Az alsótoldi na­gyon mostoha körülmények között dolgozó tsz-ben is vál­tozások történtek. A megerő­sített szakvezetés nagy figyel­met fordított a tavaszi mun­kára. Az új nagy teljesítményű gépek, amelyeket most vásá­roltak, nagyon beváltak. A földek szépen megművelve várják a jó időt. A járásban az időjárás okozta kiesés ellenére derűlá­tók a mezőgazdaság dolgozói. Saját erejüket ismerve vall­ják, hogy behozható a kiesés, mert tulajdonképpen nagyon az esztendő elején vannak. Horváth Kálmán, a hivatal munkavédelmi főelőadója az­zal támasztotta alá a derűlá­tást, hogy a mezőgazdasági üzemek a telet nagyon hasz­nosan töltötték el, amikor fi­gyelmüket a géppark felújí­tására, a gondos gépjavításra fordították. — Ezekkel a gépekkel, a gépekhez értő emberekkel pó­tolható minden... Ez az igazság. Mert azért bármennyire is beszélnek az időjárás okozta kiesésről, a járás képe nagy hozzáértés­sel végzett mezőgazdálkodás­ról beszél. A Mátra alatt vi­rágba borultak a gyümölcsö­sök. Széles táblákon zöldell a gabona. Sötétbarnán, finomra megdolgozva várja a magot a föld. És az emberek? Derű­látók, szorgalmasak, akár Vá­lóczi a Hosszúvölgyön, mert tudják: a föld gazdagon fizet, ha gondosan művelik. És az időjárás? Bármennyi­re is rakoncátlankodik, a ta­vasz mégis eljön, aztán a nyár, s a gazdagon fizető Bobál Gyula Mikor tiltható ? Egy nap az igazgatóval „Kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Varga Gyulá­nak. a salgótarjáni öblösüveg­gyár igazgatójának, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csa által alapított Eötvös Ló- ránd-díjat adományozom...*’ Az előjegyzési naptárból egyértelműen kiderül, hogy e nap a nonstop-tárgyalá­sok. -megbeszélések jegyében telik el. Ez nem új dolog, mi­vel Varga Gyula igazgató min­den napja mindig betáblázott. ★ Reggel 7 óra. Együtt van az üzemi négy­szög. Háromszáznegyven mű­szaki és alkalmazott dolgozó idei bérfejlesztését vitatják meg. Mivel a javaslatok ala­posak voltak 90 százalékban elfogadták az eredeti elképze­léseket. A közös állásfoglalást lényegében megerősítették a szakszervezeti bizalmiak. Csu­pán hat főnél jelentették be különvéleményüket. Ebből öt­nél egyetértettek a kifogások­kal, módosították az eredeti elképzelést. Amit pedig nem fogadtak el, azzal kapcsolat­ban úgy döntöttek, hogy a vi­ta végére a szakszervezeti bi­zottság titkára és a bizalmi együttesen tesz pontot. ★ A következő téma nekem is ismerős, már találkoztam vele. A korongos csiszolóban az idei bérfejlesztés elosztásánál sehogy sem tudtak megegyezni a szakmunkásak a betanított dolgozókkal. A javaslatot egyhónapos vizsgálat előzte meg. Ennek ellenére sem fogadta el a gyá­ri négyszög, mert az üzemve­zetés és a szakszervezeti bizal­miak közös javaslata a beta­nított női dolgozókat indoko­latlanul háttérbe szorította a bérfejlesztésnél. Üjabb ja­vaslatot kértek az illetékesek­től, hangsúlyozva, hogy a je­lenlegi különbség ilyen mér­tékben nem indokolt. ★ Nem sóikkal később a Nóg- rád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat párt-, gazdasági, szakszervezeti vezetőivel együtt értékelték a szocialista szerződésben vállaltakat. Kölcsönösen megállapították, hogy jobban is lehetett volna dolgozni, majd a jó előkészí­tés eredményeként elfogadták a munkát gyorsító, módosító javaslatokat, s végrehajtásával 1979-re befejezik a hátralevő 60—65 millió forint értékű ipari beruházást, amely a gyár rekonstrukcióját szolgálja. A szerződésben a gyár a többi között vállalta, hogy se­gít az anyagbeszerzésben és megpróbálja enyhíteni az építők munkaerőgondjait. A szusszanásnyi időben élet- útjáról kérdezem Varga Gyu­lát, az öblösüveggyár igaz­gatóját. — 1938-ban üvegcsiszoló se­gédként kezdtem itt a gyár­ban. Majd 1940-ben átmen­tem a jelenlegi bányagépgyár­ba, mert itt a háború miatt lecsökkent a termelés — há­rom-négy napot dolgoztunk. Ez nekem kevés volt. Ott esz­tergályostanuló lettem, majd egy év múlva felszabadultam. A második világháború befe­jezése után 1948-ban érettsé­giztem. Még ebben az évben felvettek a műszaki egyetem nappali tagozatára, ahonnan négy év után, az akkor honos kötelező kiközvetítés útján a Mátravidéki Erőműhöz ke­rültem főmérnöknek. Ekkor 32 éves voltam. Tovább nem jutottunk. Mert telexüzenet várta az Üveg­ipari Művek központjából. ★ Dél felé jár az idő. Hosszas tanácskozás folyik Vágner Jánossal, a termelési osztály vezetőjével. Ennek sor rán tisztázódik, hogy a kana­dai piacra kért 20 ezer Hú­zott szárú színes kristálykely- het májusban gyártják. Egy telefon a tervezőknek, hogy sürgősen készítsenek több min­tát a soron következő üzleti tárgyalásokra. Szóba került egy olyan szakemberekből álló brigád létrehozása, akik jelen­leg elégedetlenek a keresetük­kel. Mint megtudom, ezzel a gondolattal még nem barát­koztak meg az üzemvezetők. Ezt követően így folytatja: — megegyeztünk a FERUNION Külkereskedelmi Vállalat ve­zetőjével a legutóbbi igazgatói tanácsülésen, hogy megszüntet­jük a piac szétaprózottságát. Nem bontjuk meg a szériákat, üzletet nem kötnek nélkülünk, a számunkra kedvezőtlen meg­rendeléseket mi adjuk vissza. Megegyeztünk abban is, hogy egy programirodaszerűséget hozunk létre, aminek valószí­nű te is a tagja leszel. ★ Később folytatjuk az abba­hagyott beszélgetést. — Onnan áthelyeztek Job­bágyiba, majd visszahívtak szülővárosomba, Salgótarján­ba. Előbb főmechanikus, ké­sőbb műszaki osztályvezető voltam, 1963-ban pedig kine­veztek a síküveggyár igazga­tójának. Onnan 1965-ben ke­rültem jelenlegi helyemre igazgatónak. ★ Az itt töltött több mint egy évtized igen gazdag volt eredményekben. Egymás után kilencszer nyerte el a kollek­tíva a Kiváló Gyár címet. Ebben nagy része van a tuda­tos, előrelátó gyártmányfej­lesztői munkának, műszaki fej­lesztésnek, a megállás nélküli rekonstrukciónak, a nyugodt, kiegyensúlyozott, demokrati­kus vezetési módszernek, amely természetesnek tartja az érdekek összeütközését. Varga Gyula nehezen vesz­ti el türelmét. Nehezen lehet kizökkenteni nyugalmából. Fi­atalos energiával, lendülettel, meg-megújuló kezdeménye­zéssel viszi előre a gyár fej­lődését. Megfontoltságát, nagy­fokú hozzáértését a kitünte­tések sorozatával ismerték el: Hat Kiváló dolgozó cím bir­tokosa, négy munkásőr kitün­tetése van, megkapta a SZOT Szakszervezeti munkáért arany fokozatot, a Kiváló munkáért MHSZ arany foko­zatot, az MSZBT Kiváló mun­káért arany fokozatot, a Szo­cialista Építőmunkáért em- lékolakettet, az Építőipar ki­váló dolgozója, a Külkere'-1-“- delem kiváló dolgozója, a Kö­zépgépipar kiváló , dolgozója címet, a Honvédelmi emlék­érmet, a Honvédelmi érdem­érmet, a Közbiztonsági érem arany fokozatát. Birtokosa a Munka érdemrend arany, ezüst és bronz fokozatának, a Mun­ka érdeméremnek és a Felsza­badulási emlékéremnek. ★ Délután 4 óra. Megebédel, indul az STC sportvezetőségi ülésére. Előt­te még terveiről kérdezem. — Szeretném két fiamat tisztességgel szárnyra bocsá­tani, az új művelődési ház alapozását elkezdeni, és meg­érni, hogy ne csak én, hanem a helyetteseim is képviselhes­sék a gyár vezetését a külön­böző értekezleteken. V. K. Szabadtéri árusítási program Ki kell lépni a boltból az utcára — hirdette meg tavaly a Belkereskedelmi Miniszté­rium a szabdtéri árusítási programot, amely korábban már jól bevált a zöldségkeres­kedelemben. A lakosság jobb ellátását és a tejértékesítés nö­velését egyaránt szolgáló mozgóárusítást országszerte több száz helyen be is vezet­ték, igaz sokan meg is bán­ták és el is álltak fenntartá­sától. A strandokon, kiránduló- helyeken, sportpályákon, ját­szótereken, a'forgalmasabb ut­cákon felállított ideiglenes árusítóhelyek egy részét ugyanis a KÖJÁL betiltotta, s a vállalatok vezetőit megbün­tette. Emiatt veszélybe került az egész szabadtéri értékesí­tési tevékenység, amely pedig — legalábbis tavasztól őszig — a tömegellátás legegyszerűbb módja, kis helven elfér, nem igényel nagyobb beruházást, s mindig ott szervezhető meg, ahol a legnagyobb szükség van rá. A Belkereskedelmi Minisz­térium a tej és a tejes italok mozgöárusítását változatlanul hasznosnak és szükségesnek tartva továbbra is szorgal­mazza ezt az értékesítési for­mát. Miután tavaly sok kifo­gás merült fel a szabadtéri árusítással kapcsolatban, az Egészségügyi Minisztérium­mal egyetértésben most meg­határozták hozzá az alapvető — egészségügyileg is indokolt — követelményeket. Ennek megfelelően szabad térségen felállított értékesítő- helyen csak hőszigetelt ládá­ból és szekrényből helyben fogyasztható poharas tej és ízesített-savanyított készítmé­nyek árusíthatók. A vállala­toknak jól meg kell szervez­niük a napközbeni folyamatos Utánpótlást; mindig csak annyi árut vigyenek ki, amennyi a hűtőtárolókban elfér. A sza­badtéri tejárusítás csak hűtő­tároló hiányában tiltható’meg. Az illetékes minisztériumok tehát tisztázták a zavartalan szabadtéri tejárusítás követel­ményeit; érvényesítésükkel nincsen akadálya annak, hogy séta közben már az utcán is ihassunk egy pohár tejet. Ez most már a kereskedelmi és vendéglátó vállalatokon, szö­vetkezeteken múlik. (MTI) Maholnap alig lesz hazánk­ban olyan dolgozó, aki ne hangoztatná a termékszerke­zet korszerűsítésének szüksé­gességét. Mindenki tudja, hogy gazdasági-társadalmi fejlődésünknek legfontosabb feltétele olyan termékek gyártása, amelyek a külső piacokon gazdaságosan érté­kesíthetők. Nagyon kevesen vannak azonban azok, akik saját vál­lalatuknál vélik felfedezni- hogy gazdaságtalan és nehe­zen értékesíthető gyártmá-' nyokkal foglalkoznak. Sőt, ezek a vállalatok is versenge­nek a munkaerőért, a fejlesz­tési eszközökért, felhasznál­nak olyan külföldről szárma­zó anyagokat, melyeket export- termékben feldolgozva koránt­sem előnyösen adnak el. Nem könnyű egy-egy ter­méket- esetleg üzemet, válla­latot „elhalásra” ítélni- Lehet­séges, hogy a felszámolásra kerülő, gazdaságtalan termé­keket előállító üzem pótlásá­ra újabb importtal kell szá­molni. Sok esetben szociális okok, máskor érzelmi okok játszanak közre. Természete­sen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy korszerűbb termékeket, kor­szerűbb eszközökkel, több­nyire képzettebb munkaerő­KI TESZ RENDET? vei lehet csak előállítani. Ezekből sem vagyunk bővében. Nehezíti a korszerű termék- szerkezet kialakítását, hogy nincs olyan iparágunk- amely automatikusan biztosítaná a kívánatos megújulást. A fej­lett ipari országokban például az autóipar rohamos fejlődé­se egész sor ágazatot kény­szerít erre. Kopásállóbb gu­mik, finomabb acélok, kor­szerűbb műszerek, jobb tu­lajdonságokkal rendelkező üvegek, tetszetős- jó védelmet nyújtó festékek, korrózióvédő anyagok és még sok tucatnyi korszerű termék előállítását követeli ez az iparág. Hazánk­ban a járműprogram kétség­telenül elindított hasonló folyamatot; korszerűsítő ha­tása azonban alig lépi túl a járműipar kereteit. A nehézipari ágazatban megkísérlik sok ezer termék közül kiválasztani, hogy mi tekinthető már most is ver­senyképesnek. s melyek azok, amelyek korszerűsítéssel eset­leg elérhetik, a világpiaci versenyképessége c. Milyen hát a korszerűbb termékszerkezet? Ismét nő azok tábora, akik az élelmi­szergazdaság fejlesztésében, az élelmiszer stratégiai fontossá­gában vélik felfedezni adott­ságainknak legjobban meg­felelő húzóerőt. Kétségtelenül ki kell aknáznunk a magyar föld és éghajlat adta előnyö­ket. Csakhogy kicsik vagyunk ahhoz, hogy a világpiacon megjelenve az árakat irányí­tani, vagy akár csak befolyá­solni tudjuk. Az elmondottakkal azt kí­vántuk érzékeltetni, hogy a versenyképes termékszerkezet kialakítása nem oldható meg a népgazdaság, az ipar egy- egy — még kevésbé: egyetlen — területén, ágazatában. A magyar népgazdaság ma már az anyagi termelés rendkívül széles frontján, s annak csak­nem minden fázisában részt vesz a nemzetközi munka- megosztásban- kapcsolódik a világgazdasághoz. Ennek kö­vetkeztében, amikor korszerű, versenyképes és gazdaságos termelési és exportszerkezet­ről beszélünk, s azt követel­ményként állítjuk magunk elé, tulajdonképpen a magyar gazdaság versenyképességéről- annak növeléséről van szó. A ki tegyen rendet, a ki javítsa termékeink versenyképességét kérdésre csak az a válasz: felelet adódik: minden terme­lő, exportáló ágazat, vállalat. Senki se várja csak a köz­ponti irányító szervektől, csak a másik iparágtól és a másik vállalattól a cselekvést, egyidejűleg minden vállalat­nak lépnie kell a megyében is. Mert a korszerű és ver­senyképes termékszerkezetet — különösképpen az anyagi termelés .egészére — nem könnyű felvázolni. Van azon­ban egy másik kiindulási pont is, ahonnan el lehet indulni- Azt ugyanis minden iparág, vállalat jól tudja, hogy jelen­legi termelésében, melyek azok a produktumok, amelyek enyhén szólva vállalati néző­pontból sem gazdaságosak. Első lépésként elegendő lenne ezeket kiiktatni a termelés­ből, a gyártmánystruktúrából. Persze ehhez rendszerint olyan termékre is szükség van, amit kifizető módon lehet előállítani és exportálni. I L. M. NOGRÁD - 1978. április 7<? péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom