Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

me^ü jutóban

Falu

Sokáig egyutcás községként emlegették a Ludányból és Halásziból összeépült települést. A szeszélyesen kanyargó műút 4 és fél kilométer hosz- szúságban szabja ketté a közel kétezer lakosú falut. Központjában középületek, régi típusú parasztházak sorakoznak. míg a széleken új, korszerű házak épültek, lakótelepek alakultak ki. Mint például a 'Horka, ahol a lakosság 35 százaléka él. Az egyutcás jelleg, bár még ez dominál, egyre inkább megszűnőben- A lakóházak mintegy háromnegyede az utóbbi húsz évben épült, új, többségében még portalanított makadám- utakkal. A frissebb keletű házakban fürdőszoba, de mind több régi épületbe vezetik be a vizetDe nem mindig ez volt « jellemző. Döbrei Tamás, a községi pártvezetőség fiatal titkára egy 1970-es felméréssel illusztrálja a kijáró dolgozók számának csökkenését. 6 egyben rávilágít okaira is:

— Valamikor sok volt itt a bányász, aztán a bányák visszafejlesztésével a legtöbben hazajöttek, vagy nyugdíjba mentek. Anyagilag az itthoni üzemekben, főleg a tsz-ben megtalálták a számításukat, mentesültek a hajnali kelésektől az ingázástól.

Nálunk még jellemző a kétlakiság- Az iparban dolgozók földdel, állattartással is foglalkoznak. Mindezekért sokan visszatértek a salgótarjáni üzemekből is. A tsz-től háztájit kaptak, kedvezményesen terményt, rétet, egyszóval nagy volt a visszahúzó erőA háztáji gazdaságokban főleg szarvasmarha-, sertéstenyésztéssel, tejtermeléssel foglalkoznak. Nagy részüket leadják, értékesítik, s az egyéni, anyagi erőforrások ezzel is gazdagodtak- Nőtt a takarékosság (jelenleg 8 millió forint áll takarékbetétben), a tartós fogyasztási cikkek vásárlása- 549 háztartás közül 1975-ben 64-ben volt gépkocsi, ma 121-ben, televíziója pedig 389 családnak van. Kedveltek a napi- és a képes hetilapok; összesen 1066-an előfizetők.

A jövedelmek növekedése, ezzel összefüggésben felhasználási lehetőségeik bővülése nemcsak a környezetet, a külső képet változtatta meg, hanem alakította az emberek gondolkodását, magatartását, viselkedési szokásait is- E területeken a fejlődés mérése korántsem olyan egyszerű, mint az előbbieken, ahol már a puszta számok önmagukban is sok mindent elárulnak. De nem lehetetlen.

Az új házak tetszetős formái, berendezéseik korszerűsége, a házi könyvtárak kialakításának terjedő szokása, az öltözködés igényessége, az ízlés, a kulturáltság fokának fejlődését mutatja. Elsősorban a fiatalabb generációknál, a a 40 éven aluliak esetében, ami természetes, hiszen az újra. a változóra ők a legfogékonyabbak, ők azok, akik a látott, hallott, olvasott ismereteket a leginkább fel tudják dolgozni, saját életformájuk, életmódjuk alakításában hasznosítani- Az ésszerű egyéni célok realizálásának nincs akadályaAz ember életében azonban jelentősek a közösségi formák keretek is. Szűkebb értelemben a munkahely, tá- gabban a falu. Mit tesznek ezek szépüléséért, fejlődéséért az emberek?

— Messze vagyunk • még ahhoz, hogy a közéleti aktivitással elégedettek legyünk — mondja Döbrei Tamás —, de az utóbbi egy-két évben jelentős előrelépés tapasztalható. Állami, társadalmi ünnepeken különösebb mozgósítás nélkül megtelik a kultúrház. Korábban pedig az egész falut végig kellett járni ahhoz, hogy 30—40 embert összeszedjünkReggel is megállítottak az utcán — szól közbe Szigeti László tanácselnök —, hogy mit csináljunk a horkai játszótérrel kapcsolatosan. Ha így érdeklődnek, lényegesen könnyebb dolgozni- De a bizalmat nem szabad eljátszanunk. Ha ígértünk, azt teljesítenünk kell. mert csak így várhatjuk el az emberektől, hogy komolyan vegyenek bennünket és minden dologban mellénk álljanak. Egynéhány kivételtől eltekintve mellénk álltak a törpe vízmű építésében is, pedig a beruházás felét a lakosságnak kell fizetni 10 éves havi részletekben. Megértették, hogy kell az egészséges ivóvíz, mert mi nagyon híján vagyunk belőle, sok csecsemőmegbetegedés is történt emiatt, hogy pillanatnyilag az utak portalanításától is előbbrevaló.

Ludányhalásziban az utóbbi években kicserélődött, megfiatalodott a vezetés valamennyi területen, s a fiatal vezetők nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a munkához.

Négyéves névleges létezés után, haló poraiból támasztották fel a múlt év elején a községi sportkört- A labdarúgók mellett megalakult a férfi kézilabda- és a női röplabdacsapat. S ez óriási jelentőségű: az aktív testedzéssel az

egészséges életmódra nevel, szórakozási lehetőséget nyújt az egész községnek.

A kulturális élet mindig hullámzó színvonalú volt, most azonban a mélyponton van- A főhivatású könyvtáros pártiskolán tanul, a kölcsönző könyvtáros januárban\ szülési szabadságra ment, a tiszteletdíjas kultúrház-igazgató december végén lemondott. Nints a községben senki, aki a művelődés szervezésével foglalkozna- A megoldás egy függetlenített népművelő munkába állítása lenne. Nagy a körzet, közigazgatásilag ide tartozik Nógrádszakál is, lenne hát munka bőven. Egy hónapja az anyagi gondok rendeződtek- A kultúrház közös fenntartásba került a tsz-szel, a közös vállalkozással és a szociális otthonnal, s a régi 27 ezer forint helyett ma közel 90 ezer forint a költség- vetése. Csakhát ezzel a pénzzel valakinek dolgoznia kellene- A tanács jelenleg a főhivatású népművelői státusz megyei engedélyére vár.

— A könyvtár hiánya sok gondot okoz nekünk — mondja Végh Andrásné, az iskola igazgatója. — Közös rendezvények kellenének, sok könyv, a miénk csak 300 kötet körüli.

A körzeti iskola egyébként szép eredményeket ért el a cigánytanulók nevelése, oktatása terén. A hetvenes évek elején általában ketten, ha eljutottak a nyolcadikig, jelenleg 9-en tanulnak, míg a hetedikben 19-en— Szívesen járnak, igyekeznek, úgy veszem észre — mondja az igazgatónő. — Nincs is különösebb nehézségünk velük. Inkább néhány szülővel, akik nem biztosítják gyerekeiknek a tanulás feltételeit, a napközis térítési díjat is nehezen fizetik ki- Velük mi nem sokat kezdhetünk. ebben az üzemeknek kellene többet tenniük. A szakszervezetnek, vagy a brigádoknak a szülők szemléletének, magatartásának formálásában.

Tíz-húsz év morzsányi idő a történelemben- Egy község életében azonban jól mérhető, jelentős változásokat eredményezett Ludányhalásziban is, ahol az utóbbi egy-két évben a kedvező objektív és szubjektív tényezők hatására —, ha bizonyos területen átmenetileg visszaesés történt is — felgyorsult a fejlődés üteme. A szocialista társadalmi, gazdasági alapon a közösségi tudat erősödik, egyre érzékelhetőbben.

Sulyok Lászó

Felkészülés

az áj múzeum megnyitása előtt

Hovatovább egy évvel ezelőtt, múlt év áprilisában adott számot addigi tevékenységéről a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet a megyei tanács végrehajtó bizottságának.

Természetesen szó esett ez alkalommal a következő esztendők múzeumi feladatairól is. Az utóbbiak között kiemelt helyen szerepelt az új salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum megépülésével kapcsolatos tennivalók hosszú sora. A testület előtt a Nógrád megyei Építőipari Vállalat vezetője kifejezte, hogy 1979. végére műszakilag átadják az új intézményt Ezt követően megkezdődhet a beköltözés, s 1980 októberében, a múzeumi hónap alkalmával megnyílik Salgótarján új intézménye. A múzeum ennek megfelelően programozta

munkáját E munkáról, az új múzeum megnyitására való felkészülésről beszélgettünk dr. Horváth Istvánnal, a megyei múzeumok igazgatójával.

— Az új intézmény megnyitásával kapcsolatban a feladat nyilvánvalóan összetett. Az is magától értetődő törekvésnek látszik, hogy a múzeum már a megnyitón érzékeltetni kívánja tevékenysége fő vonulatát. Melyek a legfontosabb feladatok?

— Legfontosabb teendőnk az, hogy olyan állandó történeti kiállítást hozzunk létre, amely a Nógrád megyében, s elsősorban a salgótarjáni iparmedencében élő munkásság életét, politikai harcait, ösz- szevéve Nógrád megye munkásmozgalmának történetét dolgozza fel a XIX. század közepétől 1962-ig. Ez a téma kapja majd a legnagyobb területet az új múzeumban, 640 négyzetmétert E kiállítás megrendezésével kapcso-' latos koncepció kialakításánál figyelembe vettük a Nógrád megye története című monográfia köteteit és a Salgótarján történetét Ezek a feldolgozások számunkra nélkülözhetetlennek bizonyultak. Ebből az anyagból kiindulva, s figyelve a kiállítás műfajára, alakítottuk ki elképzelésünket. A koncepciót, a történet mu- zeológiát felügyelő szakemberek elfogadták. Jelenleg egy részleges kiállítási tématerv kidolgozása folyik, amelyet ez év második felében a szakmai zsűri megvitat s reméljük, elfogad. Ezt követi a részletes forgatókönyv kidolgozása, a művészeti kivitelező bekapcsolása a munkába. S végül, 1980 elejére megkezdődik a történeti kiállítás kivitelezése, amely szellemi tartalmát tekintve is igen jelentős lesz.

— Lényege?

— Igen nagy mértékben

életmódtörténeti kiállítás

lesz, ahol — többi között — bemutatjuk a salgótarjáni iparvidék kialakulását, technikai fejlődését, a munkahelyek viszonyait, a politikai harc kibontakozását, például a bányai társláda intézményének első megjelenését és fő vonásait, az 1919-es harcokat, az illegális kommunisták küzdelmeit, antifasiszta harcot, végül, de nem utolsósorban a szocialista építés eredményeit. Bemutatjuk az itt élő kolonizált —, s kolóniákon kívül élő — munkások lakóhelyét; történeti enteriőrökkel dolgozunk, s a szabad idővel, sporttal stb. ösz- szefüggő dokumentumokat, történeti, tárgyi emlékeit is kiállítjuk. Ezt az összetett munkát elsősorban a muzeológusokból összeállt szerkesztő és rendező bizottság végzi, de segítséget kaptunk a Nógrád megyei könyvtártól, a Pénz-# ügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatától is. Ügy gondoljuk, a Salgótarjánban élők „szakmai” véleményét a későbbiekben is lesz módunk kikérni. A társadalmi és politikai megítélés fontosságára utal az is, hogy a megyei pártbizottság illetékes bizottsága is megvitatja majd ezt a kérdést.

— Ügy tudjuk, még egy állandó kiállítás nyílik majd az új múzeumban. Megvan-e ennek is a jóváhagyott terve?

— Még nincs. A művészettörténeti állandó kiállítással kapcsolatban két dolog merült fel. Az egyik: tekintettel arra, hogy a salgótarjáni múzeum gyűjtőkörébe elsősorban a Nógrád megyében élő képzőművészek alkotásai (táblaképek, szobrok, grafikák) tartoznak, s több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként tartalmas gyűjtemény alakult ki, felmerült a gondolata egy válogatott, reprezentatív

képzőművészeti állandó kiállítás létrehozásának. A másik gondolat: szeretnénk, ha véglegesen is megkapnánk országosan az egyedi ra.iz gyűjtését. Ez ügyben már eddig is sokat tettünk, e szempontból a salgótarjáni nyári nemzetközi művésztelep rajzgyűjtését emelem ki, de vásárlásaink jelentős része szintén e szellemben történik. Ebből kiindulva gondoljuk: érdekes lenne az utolsó évtized rajzanyagából készült tárlattal áttekinteni a rajz helyzetét Magyarországon. Ez ügyben a végleges döntés év vége körül várható.

— Az új múzeum harmadik jelentős tárlata időszaki kiállítás lesz. Mit tartalmaz?

— Iparművészeti anyagot kívánunk kiállítani, a Magyar Iparművészeti Múzeummal és a salgótarjáni öblös- üveggyárral közösen, mai magyar üvegművészei témában. Ennek rendezését az Iparművészeti Múzeum vállalta, valamint azt is, hogy történeti anyaggal egészíti ki az öblösüveggyár tervezőinek legjelesebb alkotásait. Egyébként, az öblösüveggyárral kötőt t szocialista szerződés értelmében, az időszaki kiállítás későbbi lebontása után is a válogatott üvegtermékeket a közönség előtt hagyjuk.

T. E.

Axman Milos: Felszabadítók.

Gondolatok az igaz hazafiságról

N

agy nemzeti ünnepeink során április 4-e, hazánk fel- szabadulásának időpontja legnagyobb nemzeti ünnepünk. Nemzeti történelmünk másik két nagy ünnepét: az 1843—49-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1919-es dicsőséges Tanácsköztársaság évfordulóját is az elmúlt hetekben ünnepeltük. E három nagy esemény ugyan a történelmi fejlődés különböző időszakaiban játszódott le, azonban céljaikban, törekvéseikben azonosak: a magyarnemzet felemelését tűzték célul. E feladat maradéktalan megoldása csak 1945-ben következett be.

A szocialista hazafiság ápolása természetesen nem korlátozódhat nemzeti ünnepeinkre. Az oktatásban-nevelésben. a közművelődés, az irodalom és művészet területén, a dolgos hétköznapok világot formáló munkájában észrevétlenül, de következetesen kell e számunkra igen fontos tudatformáló és cselekvést motiváló feladattal foglalkozni. Időközönként pedig mérleget kell vonni a megtett útról, hogy kijelölhessük a továbbhaladás irányát. E kérdésben igen nagy segítséget nyújtott az MSZMP KB elméleti munkaközösségének állásfoglalása a szocialista hazafiságról, a proletár nemzetköziségről. E fontos dokumentum, valamint az ünnepi megemlékezések arra is ösztönöznek, hogy a különböző területeken dolgozó oktatók, propagandisták időközönként elemezzék saját munkaterületük tapasztalatait, vonják le a szükséges következtetéseket és igyekezzenek megjelölni a továbblépés szükséges és lehetséges útjait is.

A teljesség igényére számot nem tartó, inkább gondolatébresztő, s bizonyos vonatkozásokban tapasztalatokat ösz- szegező írásban — a középiskolákban közvetett és közvetlen úton szerzett, egy főiskola keretében pedig konkrét tapasztalat alapján — a 15—21 éves fiatalok körében észlelt jelenségekre szeretném a figyelmet felhívni.

Általános tapasztalat, hogy e korosztály tagjainak túlnyomó többsége egyetért pártunk politikájával, igényli a szocialista építőmunkánk szerves részét képező értelmes, jói előkészített társadalmi munkaakciókban való részvételt. Szívesen vesznek részt környezetük csinosításában. Jó irányba fejlődött — ha még nem is a kívánt mértékben — a közösségi gondolkodás és magatartás, a társadalmi tulajdon védelméért érzett felelősségük. Büszkék a szocialista vívmányokra. de kritikusan szemlélik építőmunkánk negatív jelenségeit. Elítélik a kispolgári magatartást, a jogtalan előnyszerzést, a harácsolást. Nem minden esetben ilyen következetesek azonban a saját körükben felelhető, főleg a tanulást lebecsülő „lapító”, minimális befektetéssel jó eredményeket elérni kívánó tanulótársaikkal szemben. Helyeslik a személyes példamutatás szükségességét, mégis, számos kollektívában eltűrik azt a magatartásformát, ahol a jó tanulót „stréber” jelzővel illetik, vagy ahol „sikk” a felkészületlenség, az üres, tartalmatlan vagánykodás, ellenzékiség, vagy a másik véglet, az elvtelen simulékonyság.

Az is tapasztalható, hogy ifjúságunk igen széles és egyre mélyülő ismeretekkel rendelkezik a magyar nemzeti történelemről, népünk küzdelmes harcairól. Az iskolai oktatás mellett egyre intenzívebben vesz részt a hazáról alkotott vélemény kialakításában a rádió, a televízió, a napi- és hetilapok, az ifjúsági mozgalom keretében szervezett akciók. Mindezek alapján — különösen a főiskolai tanulmányok befejeztével, ahol a marxizmus—ieninizmus oktatása lehetőséget ad az eddig tanultak alkotó összegezésére, szintézisére — kialakult, természetesen nem egyforma mértékben és mélységben, a helyes szocialista hazafiságkép. Többségük eljut arra az egészséges álláspontra, hogy a szocialista hazához való viszony nagyon összetett, de mégis egységes magatartást követel. Kritikai viszonyt és egyben elutasító álláspontot jelent nemzeti történetünk reakciós vonulatával szemben a haza- és népellenes rendszerekkel, eseményekkel, személyekkel szemben; azonosulást nemzeti függetlenségi és demokratikus mozgalmakkal, a társadalmi haladásért küzdőkkel, a forradalmi munkásmozgalommal, szocialista építőmunkánk 33 évével. Legtöbben eljutnak annak felismeréséig, hogy legfontosabb nemzeti érdekünk, további felemelkedésünk, jólétünk feltétele a Szovjetunióval és a szocialista országokkal kialakított politikai, gazdasági, ideológiai és kulturális kapcsolatok további erősítése, annak az immár történelmi tapasztalatnak érvényre juttatása, hogy hazánk mindig akkor volt az élenjáró országok között, amikor a magyar nemzet sorsa és a társadalmi haladás ügye eggyéforrott. Éppen ezért fiataljaink érdeklődéssel és rokonszenvvel figyelik a szocialista világközösség, a nemzetközi munkásmozgalom s a világforradalmi folyamat harmadik nagy osztagának, a fejlődő országoknak a sikereit, harcait.

Az igaz hazafiság elmélyítését, általánossá tételét a 15— 21 éves korosztály körében a nemzeti érdek és az internacionalizmus ügyének kettéválasztására, a nemzeti jelleg abszolutizálására való törekvés jellemzi a tanulók egy részénél Előfordul a forradalmi munkásmozgalomnak a hazafiság- képből való kirekesztése is. Nem ritka egyes, a nemzeti történelmünkben kiemelkedő szerepet betöltő események történelmi korból való kiszakítása, időtlen, pártatlan felfogása, egy történelmi korszakban progresszív szerepet betöltő magatartásforma, mint például az ellenzékiség mechanikus átültetése merőben más történelmi szituációba. Akadnak, akik a három nagy történelmi mérföldkő: 1848, 1919, 1945 jelentőségét nem a történelmi folyamatban betöltött szerepük és jelentőségük alapján értékelik.

A szocialista nemzeti tudat kialakulását és általánossá válását hátráltatja, a fiatalokhoz a múltból áttételesen érkezett ellenforradalmi nevelés. A szocialista építés kezdeti időszakában pedig a szektás-dogmatikus vezetés érdemtelenül igyekezett kirekeszteni a hazafiságból a demokratikus múltat, nem adott méltó helyet 1919-nek, ugyanakkor engedményeket tett a nacionalizmusnak, a népies irányzat felerősödésének. A revizionizmus pedig — főleg 1956-ban — az osztályállás pontot feladva „tízmillió ember egységes szíve dobbanásáról” beszélt Ez időszak megítélését nehezítő tényezőkhöz tartozik az 1948—1956 közötti éveknek olyan megítélése és summázása is, hogy ekkor nem is folyt szocialista építés hazánkban. A történelemtanítás következetlenségei tovább fokozzák e problémát. Mindezek következtében a tanulóifjúság tekintélyes hányadánál bizonytalanság tapasztalható a jogos nemzeti büszkeség és a nacionalista megnyilvánulás megítélésében.

Fentiek alapján tudományos megalapozottságú — de a tömegkommunikációt, más információkat, nevelési tényezőket is figyelembe vevő —, az értelmi és érzelmi nevelés lehetőségeit, a hallgatók életkori sajátosságait, problémaérzékenységét jobban méltányoló tankönyvekre, segédanyagokra, szemléltetőeszközökre, a komplex hatásokat eredményesebben alkalmazó oktatásra van szükség. A hazafias nevelés különösen a történelemtanárokra, marxista oktatókra ró nagy feladatokat. A szocialista hazafiságra, proletár nemzetköziségre való nevelés természetesen valamennyi nevelő feladata. Olyan pedagógusokat igényelnek e minőségi feladatok, akik szocialista elkötelezettségüket, elvi szilárdságukat jól tudják ötvözni elmélyült, igényes szakmai tudással. A tudományos felkészültségnek tehát párosulni kell megfelelő politikai szilárdsággal, világnézeti kérdésekben egyértelmű, marxista állásfoglalással, a szocializmus győzelmébe vetett hittel, meggyőződés kialakítására alkalmas képességgel. Hogy a tanulókban ne az esetleges és átmeneti eltérések, kudarcok ülepedjenek le, hanem a marxizmus alapigazságai szilárduljanak meg. A teljes hazafiságkép a nevelésben érdekelt valamennyi tényező eddiginél összehangoltabb tevékenységét is igényli.

Dr. Molnár Fái