Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
7esivér megyék - testvérvárosok Régi Városaink egymás közt Utcákra írt történelem F ■ Mind többen élűnk városok- tikusok. Tagadhatatlan, hogy sősorban a szocialista orszá^ 1 "| ban. Némelyek beköltöznek a elsősorban nekik van szüksé- gok családjában jóval többet városba, mások lakóhelyük gük tapasztalatszerzésre, a tudnak rólunk, mint koráb- ß városi rangra emelkedésével külföldi kollégák segítségére, ban. De korántsem lehetünk válnak városlakókká. Újfajta, mégsem lehet elhanyagolni a elégedettek. És minthogy a A város egyeteme több sajátos kapcsolat alakult ki a mozgalom elsőrendű politikai megismerés — s megértés, épületet kinőtt már- Kollé- városok között nemcsak or- és nem csekély mértékben majd együttműködés legjobb, giumaival szinte külön ke- szághatárainkon belül, hanem művelődési célját, amit vi- legtermészetesebb útja, jog- rületet alkot. A szűkös elhe- nemzetközi méretekben is. szont csakis a nagyobb számú gal tartjuk fontosnak a test- lyezkedés feloldására újabb Ez a mozgalom — a testvér- részvétel, s természetesen a vérvárosok mozgalmának és újabb építkezések indul- városok kapcsolata, majd vi- fiatalok tömegesebb bekap- okos, célszerű ápolását. Ezzel nak. Diákok ezrei foglalkoz- lágszövetsége április utolsó csolása hozhat magával. is küzdünk az idegenség elnak itt történelemmel, jog- vasárnapján ünnepelt világ- Nekünk, magyaroknak, al- len, amely korunk szélsebe- tudománnyal, gazdaságtan- napja — nem ilyen racioná- kalmasint magyar városoknak sen repítő és összekapcsoló nal és a természettudomá- Hs eredetű. Sokszor elmondták és városlakóknak, külön jó vívmányai ellenére a husza- nyok számos válfajával. már, hogy Helsinki szelleme okunk is van, hogy dédelges- dik század emberét is hatal- ... .. új értelmet kölcsönöz a vá- sük, fejlesszük ezt a szép mába keríti. Annál is inkább uveS- rostestvériségnek is. A máso- mozgalmat. Tudomásul kell mert mind nagyobb számban tmioi előtt különös érzéstől- dik világháborúban lerombolt vennünk, bármennyire is hin- igyekszik kilépni egykori el11 6 í ^ ™essze idegeiből jött angliai Coventryban ébredt a ni szeretnék az ellenkezőjét, szigeteltségéből. Meg akarja ÍwpvI 1+ 1'++^ gazdag ny, gondolat, és bizonyára nem hogy kevéssé és ha igen, hát ismerni a világot, egyszers- »T™,* « ^ ™,agyaraT véletlen, hogy a sokat szén- meglehetős rosszul s hiányo- mind magát, városát, országát . Ä11 -ff 1 -<Xníi enneK vedett város éppen a szovjet san ismernek bennünket is vágyik megismertetni a vioKara. ,-Az itt látható ma- Sztálingráddal-Volgográd- szerte a világon. Nyilvánvaló, lággal. marnak' « dal ~ éPített ki effajta test- hogy nem minden égtájra Városokhoz illő igyekezet nf,™ í zoalao vérkapcsolatot. egyformán igaz ez, hiszen el- ez. a magyar városok hasonló Bajkál és a Tiensan-hegység között terült el, tehát itt is- kaDCSolatai S7intén sokrétűek ahol ma Kemerovo áll”. Hát ™ Í?"!",™^Z-,.E-lrÓpáL± tastatvárosokkal3 szocialista ápolnak árasztó emberfolyam, mely .. . T, azután vezetője vesztével va- ^umolcsozo viszonosságot lahol Szeged környékén bomlott szét, hogy alvezérek tor. Debrecen Lublinnal, Szeged Odeszával, Pécs Lyovval, SzolfW’-lílilII is alig maradjon. S azután egy ugrás a jövőbe. A tudomány félhomázsalkodása 4 nyomán emléké nok Tallinnal Kaposvár Kalinyinnal, Kecskemét Szimfe- ropollal, Baja Zomborral, Kazincbarcika Dimitrovgráddal, hogy csak néhányat említsünk lyos szentélyében kék és vö- a sok közül. De hasznot hajtó, rös fonalak feszülnek- Nyu- bensőségés szálak fűzik Nóg- godtan keresztül lehet sétál- rád megyét, a megye székhe- ni rajtuk- nem szakadnak lyét Salgótarjánt a szibériai szét, fényből vannak. Ez a Kemerovóhoz. Ugyancsak szí- lézer nagy misztériuma, me- vesen keresik fel a megyei ilyet olyan természetesen ke- testvérküldöttségek a közép- zel tanár és diák, mint oda- szlovákiai Besztercebányát, haza a kózepiskolás_ tanuló a Számtalan oka lehet a kapBunsen-lampat Valaki a csojatok felvételének. Nem saSar htjaba nyújtja tényé- utolsósorban a valami módon rét. Valosag, vagy csak op- összefűző történelmi múlt. De Nemcsak Besztercebánya, esztendőről- esztendőre gyarapobármilyen emlékezetes is a dik az egész közép-szlovákiai kerület. Üj üzemek, lakóhászakember, de tűvekony fény- múlt a mozgaiom lényege ná- zak sora épül Zólyomban is sugar átszalad a kezem ^ a lunk a szocializmust épltő jet«lyírv«i- ahff™ len- A város és a városlakó ember békésebb, urbanizációs váljon. Milliós értékű mű.- zrtplpmhpn is békésebb iövőnzerek között komolyan te- & vékenykednek a sai. Az anyag szerkezetét akarják közelebbről megismerni, a kristályokat fogják vallatóra • . . » , ,, jének közös munkálása. Hogy ] - a kölcsönös utazásoknak van bizonyos ünnepélyes jellegük Csiburáska mosolyog A történészek a múltat, Az öreg Ldaz köhécselve Indul a szálloda elől- Marina a Szputnyik-iroda idegen- vezetője azt ígérte, először a régi Kemerovót látogatjuk meg, azután az újat. Az asztmás hangú busz az üzemnegyed felé kanyarog- -,Itt volt a település egykori magva” magyarázta kísérőnk. A ködből szekercével épített faházak bontakoznak ki. Egyikmásikuk faragással díszített homlokzata egykori módosabb gazdára utaL mégis szegényesnek tűnik. Szinte várjuk, mikor lép ki valamelyik küszöb elé egy gorki- ji figura. ,-Ezek közül a házak közül már csak egynéhányban laknak”, meséli Marina, mikor már a duná- nyi Tom hídján hajtunk. „A régi lakók az újabb negyedekbe költöztek, az üzemek egészségtelen környékéről- Hamarosan végleg felszámoljuk ezeket a lakásokat.” A folyó túlsó partján feltűnik az első bányára emlékeztető toronyszerű emléképítmény, s ahogy fordul a busz, az oszladozó ködben elénk tárul a félmilliós város csodálatos panorámája. Újra átgurulunk a hídon, s a faépületeket egyre inkább a maradandóbb anyagúak váltják fel. Köztük a város első mozija, mely össze sem hasonlítható mondjuk a centrumban levő Hudozsesztven- nüj — Művész — mozi palotájával, a térülőt első hangversenyterme. mely helyett jelenleg épül az új, azután a városközpont 30—40 éves házai következnek, majd az új cirkusz kerek épülete a dombon, s azután hirtelen nagyon otthon érezzük magunkat. Nyolc-, tíz-, vagy még többszintes lakóházak szökkennek az ég felé a város új negyedében, s közöttük toronydaruk méltóságteljes for- golódása közepette újabb falak nőnek. Amott fedett uszoda épül, s a forduló után hatalmas, de egyszerű vonalú épület homlokzatáról bájos és finom női arc tekint le ránk. akik tárt pillákkal igyekszünk befogadni a lenyű-- göző látványt. „Az épülő filharmóniai palotánkat mindenki megcsodálja” mondja leplezetlen büszkeséggel Marina. A toronyházak mellé csak a képzelet rajzolja oda az imént látott faépületek egyikét- Ami a kettő között van, az maga a történelem, a kemerovói emberek építőmunkája. Közben kisüt a nap, de számunkra szokatlan látványként, hópelyhek kezdik kavargó táncukat. .,Vak a hó — így mondják mifelénk — nem látja, hogy süt a nap, azért esik” mutat ki az ablakon Lev, a Szput- nyik utazási iroda helyi vezetője. s a szállingózó pely- hek ritkás függönyén át bekacsint a legújabb toronyház száz ablakszeme. , , - _ . Csiburáska a szibériai gye- csoportjának bemutatója után. is, ez természetes. De, ha csu- rekek kedvence. Medvebocs- A fergeteges műsor akár a pán külsőségekben merül ki szerű, kerek fejű, erdei ma- televízió képernyőjén is meg- az összeköttetés és nem tér- nócska, akkora tányérfülekkel állta volna a helyét. Vezetőnk ki mindinkább a hason- hogy bátran külön-külön mégis sajnálkozott: „Sajnos, a természettudások a jövőt ke- ló városi ügyek, bajok közös párnának használhatná mind- program nem az igazi. Leg- resik- s mindkettővel a jele- munkában, tapasztalatcseré- kettőt. Az alig arasznyi babát, jobb szólistáink elutaztak nünknek hasznát kívánják ben való megoldására, akkor egy bogárszemű fekete cop- Franciaországba". gyarapítani, életünket szebbé, nagyszerű lehetőségtől foszt- fos kislány nyomta a kezem- Nem túl szép az úttörőpalo- jobbá, értékesebbé tenni. ják meg magukat a várospoli- be az úttörőpalota népitánc- ta épülete, de már tervezik az újat, amiben bőséges helyet kaphat a sok szakkör, melyek közül csak néhány meglátogatására nyílt módunk. Mintha egy autószerelő műhelybe csöppentünk volna hirtelen. Go-kartok, buggyk készen és félkészen. Mind mind a pionírok munkája, akik saját készítésű kocsijaikkal nem, egy versenyen szereztek értékes trófeát. Első, önkezükkel épített autójuk, mely forgalmi rendszámot is kapott, s a bejárat mellett tekinthető meg. Pár s szobával odébb, egy varrodában találjuk magunkat. Modern varrógépek fölé hajló szőke, barna, masnis fejek. Ifjúsági divatház. Itt készül az összes énekkar, tánccsoport, színjátszó kör jelmeze. Az ügyes kezű kislányok munkáiból még bevételhez is jut a létesítmény. Trom-trom, pereg a dob! Az ifjú menetdobosok fehér kesztyűs kezében akrobatikus mutatványokra képes a dobverő. Ök a felvonulások, szemlék állandó szereplői. Közben egy pillanatnyi komolyság, a névadó emlékmúzeumában. A kemerovói pionírpalota a város szülöttéről, a mártír partizánlányról, Vera Volosináról kapta nevét, aki a közismert Zója Koz- mogyemjánszkaja harcostársaként. hozzá hasonló módon hazájáért áldozta fiatal életét. Csiburáska a könyvespolcon kapott helyet, s a fekete hajú kislány tekintetével néz rám. Képünkön: kemerovói utcarészlet. — g — Hárman a felszabadítók közül Némán felállunk, ahogy a terembe lépnek hárman. Nem beszéltünk össze de mintha karmesteri pálca villant volna, tisztelgünk hármójuk előtt. Három férfi. Ősz halántékukra térképet rajzolt az idő, de tartásuk egyenes, mint az útmentl jegenyéké. .4 legendás szibériai 303. hadosztály veteránjai ök: V. B. Afonin vezérőrnagy, V. M. Mazzserov őrnagy,^ L. E. Zarjuta kapitány — részt vettek Magyarország felszabadításában. Mesélnek nekünk. Sosem kívánt borzasztó emlékekről, csatákról, melyeket eladdig a történelem még nem ismert, személyes élményekről... __ Nem volt ott egy darabka föld, melyet ne öntözött volna katonáink vére — idézi sóhajtva Afonin tábornok a Velencei-tó melletti tankütközet részleteit. Gépeink gyomrából már Berlinre zuhantak a bombák, de a „királytigrisek’’ a fenevad módján acsar- kodtak magyar földön. A Vörös Hadsereget azonban nem lehetett megállítani. __ Több mint egy esztendőt töltöttem magyar f öldön — emlékszik a kapitány. — Mezőtúr mellett kezdtük a harcot, 96 bajtársunkat temettük el köztük a parancsnokot. Csak úgy hívtuk őt: „fiatal parancsnok”. — Merre jártak? — Jászberény, Szolnok, Hatvan, Budapest, Balaton környékén. Hatvan Nógrád mellett van, akkor még nem gondoltam, hogy testvérmegyék leszünk — feleli mosolyogva. Prágában érte őket a második világháború végének híre. Talpukban ezer és ezer kilométerekkel indultak hazafelé. Csehszlovákia fővárosától Ausztrián át érkeztek vissza Magyarországra. — Megmutattuk, hogy van még bennünk erő. Nem is kevés — mondja a veterán kapitány, aki nyugdíjas, de mellette dolgozik. — Egészen Pécsig gyalog mentünk... A Mecsek alján hosszabb ideig maradtak. Szemtanúi voltak az ország talpraállása első pillanatainak, a politikai pártok között meginduló vetélkedésnek. — Huszonöt éves voltam 1945 januárjában. A bratszki fronton előtte már kétszer sebesültem meg. Az alakulatot Cegléden szervezték át, onnan haladtunk Magyarország nyugati határa felé, Mór—Pápa— Ausztria útvonalon. Április negyediké szép, tavaszi nap volt, már virágba borultak a gyümölcsfák, amikor felszabadítottuk az önök hazáját — sorolja az őrnagy. Még sztorira is emlékszik. A Dunán egy talpraesett magánvállalkozó hidat eszkabált, s mint a középkorban a városkapukban a vámot, ő hídpénzt akart szedni. — Maga kommunista? Hol a szarva? Ezt kérdezték, s körbetapogatták a fejem. Az ellenséges propaganda ennyire befolyása alá kerítette az embereket. Mi azonban megértettük egymást a magyarokkal. Nem is rosszul — magyarázza Mazzserov őrnagy. Záporoznak a kérdések, a veteránok szívesen válaszolnak: Együtt sétálunk a Tom partján magasodó obe- liszkhez, hogy a Nagy Honvédő Háború hősei emlékének adózzunk. — A Magyarország felszabadításáért vívott har. cokban 140 ezer katonánk esett el — jegyzi meg halkan V. B. Afonin. Rájuk emlékezve helyeztük el a hála virágcsokrát. — sz —
