Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

Ha kifizették, akkor is visszaveszik Csak kifogástalan árut lehet eladni ’ Erről győzték meg a Ma­gyar Kábel Művek balassa­gyarmati gyárának vezetőit az elmúlt esztendő exportköve­telményei, valamint az idei, megnövekedett igények. Ez egyúttal ^azt is jelzi, hogy újabb intézkedésekre volt szükség az exporttermelés fo­kozása, valamint a termékek minőségének javítása,, céljá­ból. Az idén az 1977. évi 99,9 százalékos növekedés után a tőkésexport 12 százalékos emelkedést ír elő a gyár szá­mára. Ez azt jelenti, hogy a vállalat által előirányzott 14 millió dollár értékű exportból 13 millió értékű tőkés export - órut —, ami a gyár halmozott termelésének 40 százaléka — a balassagyarmatiaknak kell előállítaniuk. Nem kis dolog! Nagy fele­lősséget ró a vezetőkre és a dolgozókra egyaránt. Vajon milyen intézkedéseket tettek, hogy megfeleljenek a megnö­vekedett követelményeknek ? Három területre irányították a fő figyelmet, koncentrálták az intézkedéseket. JAVULT A MŰSZAKI ELŐKÉSZÍTŐ MUNKA A műszaki előkészítő mun­ka színvonala emelésének je­gyében felülvizsgálták a be­érkezett konkrét reklamációk *>kait, hogy ennek ismereté­ben intézkedjenek. Kiderült, hogy a korábban megjelölt 5,5 millió forint értéket kite­vő reklamáció nem felel meg u valóságnak. Csupán 135 ezer forint engedményt kel­lett adni 40 tonna termék után, mivel azok nem felel­nek meg a bizonylatban kö­zölt feltételeknek. A másik intézkedés úgy szólt, hogy minden gépen el kell helyezni a konkrét tech­nológiai utasításokat. — Ez is megtörtént. Betar­tásukat a művezetők rendsze­resen ellenőrzik — mondja Géczi Imre, a gyár igazgatója, majd a következő intézkedést ismerteti: — A külföldi átve­vők és az exportosztály kö­zött felmerülő esetleges vitás kérdések tisztázására megkér­tük a vállalat exportosztá­lyát, hogy a tőkésvevők és a velünk üzleti kapcsolatban ál­ló TRANSELEKTRO Külke­reskedelmi Vállalat között lét­rejött megrendelés eredeti példányát küldjék meg ne­künk. Ennek segítségével vég­zi munkáját a vitás kérdések­ben az a közgazdasági egye­temet végzett fiatalember, aki nyolc nyelvet beszél. Végrehajtották azt az el­képzelésüket is, amely szerint a húzó- és sodrógépkezelők­nek az alaptechnológiai elő­írásokból vizsgát kell tenni­ük. — Akinek nem sikerült, az nem részesült béremelésben. Ugyanakkor lehetőséget ad­tunk pótvizsgára is — egészí­ti ki az előbbieket az igaz­gató. ZÖMÉT A MINŐSÉG UTÁN Az intézkedések másik nagy csoportját, a termelésben szükséges tennivalók köré csoportosították. Ennek során Demag-pályát építettek. Se­gítségével nemcsak meg­könnyítették a nehéz fizikai munkát, hanem megóvták a feldolgozásra váró félkész ter­mékek minőségét. Mivel többen szóvá tették, hogy magas a norma, meg­vizsgálták a helyzetet. Megál­lapították, hogy nem a nor­mában van a hiba. hanem a feltételeket kell javítani. En­nek megteremtését a többi között a művezetők feladatá­vá tették. Nekik kell biztosí­tani az orsó-, a targonca- stb. ellátást. Szervezeti intézkedésekre Is sor került Különválasztot­ták a sodró- és huzalgyártó üzemet, amely eddig egy irá­nyítás alatt állt. Azóta a hú­zóüzem háromnapos készle­tet biztosít a sodróüzemnek. Ily módon folyamatosabbá és tervszerűbbé vált a termelés a sodróüzemben. Ebben része van a végrehajtott személy- cseréknek is. Az előbbieken kívül felül­vizsgálták az anyagi ösztön­zés eddigi módszerét és az új követelményekhez igazítot­ták. Ez azt jelenti, hogy az évben a több mint kétmillió forint mozgóbér kétharmad részét a termékek minősége után, egyharmadát pedig mennyiségi túlteljesítésre fi­zetik ki. Szakítva a korábbi gyakor­lattal, nem negyed-, hanem egész évre, és üzemrészek­ként felosztották a kifizethető összeget. Ezt követően a mű­vezetők, a szakszervezeti és pártcsoportbizalmiakkal együtt csoportokra, egyének­re bontották a kifizethető összeg nagyságát, megjelöl­ve az érte járó követelmé­nyeket. Ezzel egyidőben olyan bizonylati rendszert alakí­tottak ki, amelyből egyértel­műen kitűnik, ki, milyen mun­kát végzett a terméken. Ha netán az átvevők úgy ítélik meg, hogy jó a termék, a ve­vő mégis megreklamálja, s kifogása jogos, akkor a kifi­zetett mozgóbért vissza kell fizetni. —■ Így szól az egyezség — vallja Géczi Imre, majd hoz­záfűzi: a mulasztót még fe­lelősségre is vonjuk. A MEŐSOK IS A termékek minőségének emelésében fontos feladat há­rul a minőséget ellenőrző dolgozókra. A budapesti köz­pontból lehívtak egy szakem­bert, akinek segítségével ösz- szeállították azoknak a mű­szereknek, eszközöknek a lis­táját, amelyek feltétlenül szükségesek az ellenőrzés megbízhatóságának és haté­konyságának javításához. Át­szervezték a meó-szervezetet is. A meósok személyesen fe­lelősök az átvett alapanyag és készáru minősítéséért, ezt aláírásukkal is tanúsítani kell. A jó munkáért itt is anyagi elismerés jár, a rosszért visz- szafizetés és felelősségre vonás. — Soha ennyi mozgóbért, 90 ezer forintot nem kaptak a meósok, jó munkájuk elis­merésére — vélekedik az igazgató. Az előbbieken kívül a tő­késexportra szánt termékeket a MERT képviselője ebben az évben hetenként nem kétszer, hanem mindennap veszi át* mivel a termelés igen fel­gyorsult: három műszakban 3—3,5 millió forint értékű ter­mék kerül ki a gyártóüzem­ből. A termékek minőségének növelésére a kiemelt alap­anyagokat a helyszínen veszik át. Legutóbb öt dolgozó uta­zott két napra ilyen célból Inotára. — Ha már itt tartunk — veszi vissza a szót Géczi Im­re — el kell mondanom, hogy az alapanyaggyártóktól ese­tenként sem mennyiségben, sem pedig minőségben nem kapjuk meg a kért alapanya­got. A Székesfehérvári Köny- nyűfémműtől az első negyed­évre' 450 ezer tonna aludurt rendeltünk. Háromszázötven­ezer tonnát igazoltak vissza. Eddig kétszázezer tonnát szál­lítottak le. Ráadásul nekünk kell érte menni gépkocsival, ami növeli a termékek ön­költségét. Ezt vállalnunk kell, ha folyamatosan akarunk ter­melni. MIÉRT? Ilyen sokrétű és nagy tő­késexportot lebonyolító gyár­ban előfordulnak számomra érthetetlen dolgok. Vajon miért nem vonják be a gyár vezetőit a megrendelőkkel va­ló közvetlen tárgyalásba, miért csak az utóbbi esetben voltak jelen az egyik rekla­máció kivizsgálásánál, ahol kiderült, nem is az áruban volt a hiba. De nem kaptam választ arra sem, hogy anya­gilag miként ösztönzik az el­ső számú vezetőket a tőkés- exportterv túlszárnyalására. ______y. k. B edolgozó asszonyok Alig néhány hónapja szer­vezték meg a bedolgozóháló­zatot a Váci Kötöttárugyár pásztói üzemében és máris sikeres akcióként könyvelik el- Erki Dénes igazgató sze­rint hatvankét asszony varr rendszeresen az üzemnek. Minden héten kocsi viszi a szabott árut és hozza az el­készült holmikat- Az asszo­nyok négy községben — He- réncsény, Szurdokpüspöki, Hollókő, Felsőtold — laknak, a gépvásárláshoz az üzem há­romezer forint kölcsönt nyúj­tott- amelyet fél esztendő alatt fizetnek vissza- A varrógépe­ket rendszeresen ellenőrzik a villanyszerelők, a műszeré­szek- és az otthon dolgozó varrónőket meglátogatja a gyártásközi ellenőr. Annak el­lenére, hogy a bedolgozó asz- szonyok fele először varr gé­pen. nagyon jól dolgoznak. A kezük alól kikerülő kertész­nadrágok megfelelnek a kö­vetelményeknek. A népgazdaság idei éve Bulgária nemzeti jövedel­me 1977-ben a korábbi évhez viszonyítva 6,4 százalékkal nőtt. Az ipari termelés külö­nösen a gépgyártás, fémfel­dolgozás, elektronika és elekt­rotechnika, vegyipar és ener­getika területén hozott jó eredményeket. Az ország ter­melési állóalapja 61 milliárd leva összértéket képvisel. A tervek szerint a nemzeti jövedelmet 1978-ban további 6-8 százalékkal növelik. 1978- ban a beruházási volumen várhatóan eléri az 5950 millió levát- Ezt a jelentős összeget kétharmad részben meglevő termelőkapacitások bővítésére, korszerűsítésére, rekonstruk­ciójára szánják. A terv az ipar legjelentősebb ágainak — a gépgyártásnak, vegyiparnak, fémkohászatnak és energia- gazdálkodásnak — a fejleszté­sével 7-7 százalékos termelés­emelkedést ír elő. Része van a tervezett nem­zeti jövedelemnövekedésben a mezőgazdaságnak is- amely a terv megvalósításával 6 százalékkal többet nyújt az előző évinél a népgazdaság­nak. Az országban eredményesen működő tudományos-műszaki intézmények az év során 3925 tudományos feladat gyakorla­ti alkalmazását segítik elő. Tovább fejlődnek a kül­kereskedelmi kapcsolatok a szocialista országokkal, köz­tük a Szovjetunióval, de a a fejlődő országokkal is. Az összárucsere értékének 11.5 százalékos növelését tervezik. Megkérdeztük a minisztert NEM MI, MERT ezt már korábban, a ré­szünkre tartott év eleji sajtótájékoztatón megtettük az Országházban. Ettől függetlenül, kíváncsian és nagy érdeklődéssel vártuk, hogy a vásárlók milyen új, vagy új köntösben je­lentkező kérdésekkel ostromolják a minisz­terasszonyt. Ismét meggyőződtünk, hogy kí­váncsiskodó, érdeklődő, a hibákat és gondo­kat feltáró kérdezősködésből sohasem fo­gyunk ki. Az érdeklődést mutatja, hogy 2300 kérdés gyűlt össze, amelynek csak egy ré­szére tudott válaszolni a miniszterasszony elsősorban a szűkre szabott idő miatt. A beszélgetésnek — amit túlzás nélkül ne­vezhetünk kedves, közvetlen csevegésnek is — az indítása is újszerű, kulturált, érdeklő­dést kiváltó és figyelmet felkeltő volt. A ri­porter és a miniszterasszony már/az első pillanatban megtalálta a kontaktust. Már az első kérdés is igen húsbavágó volt: miként lehet megítélni az áruellátás színvonalát, mi­lyen az üzemek és a kereskedelem kapcsola­ta? Jó volt hallani, hogy az ipar is keresi a kereskedelem kezét a jobb, a színvonalasabb áruellátás érdekében. Mindjenki számára tet­szett, hogy a minisszterasszony milyen szé­les skálán kíván meggyőződni a ruházati ipar rekonstrukciójáról, mennyire igényli a hozzá­értést, és a kapott ismereteket miként kíván­ja hasznosítani a többi iparág fejlesztésénél. Sajátos volt ez a társalgás abból a szem­pontból is, hogy a miniszterasszony az irá­nyítása alá tartozó vállalatoknál csak azt védte meg, amiről saját maga is bebizonyo­sodott, amiben őt a közvélemény is támogat­ta. Itt említeném meg a konfekcióban bekö­vetkezett frontáttörést, bár e témánál is igen kritikusan, nem bántóan, ellenkezőleg: egyet­értést kiváltva, differenciáltan szólt az elért eredményekről és a jogos igényekről. A bú­toriparban is érzi a lakosság a miniszter­asszony által elmondottakat: bizonyos kíná­lat jelentkezik. Nem hallgatta el, hogy a vá­laszték bővítésén van a hangsúly, hogy a differenciált igényeknek eleget tudjanak ten­ni, s ez utóbbiak megvalósítása szemléletvál­tozást és annak megfelelő gyakorlatot köve­tel majd. Ez nemcsak kötelessége, hanem ér­deke is a bútoriparnak. IMPONÁLLÓ volt az a kedvesség, aho­gyan „helyretette” azt a túlzó megállapítást, amit a bébiholmikkal kapcsolatban kifogá­solt az egyik fogyasztó. Másnap a gyakorló kismamák közül többet megkérdeztem, mi a véleményük az elhangzottakról: egyetértünk a miniszterasszonnyal — mondták. Nem csoda, mert az őszinte és egyértelmű válasz állandó jellemzője volt az eszmecseré­nek. Ez történt a szövőmester esetében épp­úgy, mint saját gyáraik fejlesztéséről érdek­lődő dolgozók tájékoztatásánál. Nem titkol­ta az elvándorlás folyamatát, nem panasz­kodva, hanem reálisan ismertetve az okokat, az ebből adódó gondokat, nem tagadva azt sem, hogy ő egyértelműen nőpárti. Nagy sóhajtással érzékeltette azt a gon­dot, amelyet a cipőipar problémái jelentenek ma még a minisztérium vezetésének, utalva azokra az elképzelésekre, amelyeket a jövő­ben tenni kívánnak. Szinte észrevétlenül ér­zékeltette azoknak a változásoknak a fogyasz­tókra gyakorolt hatását, amire a jövőben szá­mítani kell a vásárlóknak. Elmondhatjuk, hogy igen ügyesen, okosan, egy kis közgazdasági szemléletet és gondol­kodást is átplántált a kérdezősködőkbe, az adást nézőkbe, oly módon, hogy azt sokan észre se vettük. A MINISZTERASSZONY jó társalgópart­nernek bizonyult. Kedvesen, okos szóval és érvekkel bizonyította, hogy töviről-hegyire is­meri iparágának eredményeit, gondjait, lát­ja a kibontakozás útját, s ezért nem fél, sőt mintha élvezte volna a nyílt és őszinte vá­laszadást. V. K. Kiváló minőségben A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az 1978-as év a hatékonyság és a minőség je­gyében telik- Minden üzem­ben fokozott figyelmet kell fordítani a minőségre. Az öntödében időben fel­mérték azokat a lehetősége­ket, amelyeket a minőség ma­gasabb színvonala érdekében foganatosítani kell- A terv egyébként is igényt tart az üzem minden dolgozójának szakértelmére, és igyekezeté­re. hiszen ez évben az üzem szakmunkáslétszáma két fő­vel csökkent. A terv nem ke-* vesebbet, mint 12 ezer tonna kokilla kiváló minőségben tör­ténő elkészítését írja elő az Ózdi Kohászati Üzemek szá­mára. Csemák Viktor üzemvezető rendszerbe foglalta a minőség fokozása érdekében végrehaj­tandó legfontosabb tennivaló­kat. Először arra utal az üzemvezetői előírás, hogy minden kokillából csészepró­bát kell venni. Ezenkívül a folyamatos kokillagyártás csa- polási hőmérsékletének mé­rését pirométerrel kell ellen­őrizni. Az adagolás pontossá­gának betartásáért az adago­lómestert- az ellenőrzésért pe­dig a kúpoló6t teszik felelős­sé­A minőség javítása érdeké­ben ezenkívül a formázásnál alkalmazott homoktechnoló­giát felülvizsgálták. Kísérle­tet folytatnak a jobb minősé­get szolgáló úi összetételű ho­mok alkalmazására, s miután a kísérlet kedvező eredmény­nyel befejeződik, gondoskod­nak annak azonnali bevezeté­séről­Lakásra másfél millió Tavaly másfél millió forint szonnégyen munkások, hár- lakásvásárlási és lakásépítési man alkalmazottak, kölcsönnel segítették a dolgo- Legutóbb a Sebaj-telepen zók otthonhoz jutását az épült lakásszövetkezeti lakó- Uvegipari Művek salgótarjá- , , , .. , , .. ni siküveggyárában. Ezzel Gazban tizenhárom sikuveg­huszonhét dolgozó gondjain gyári dolgozó költözött új ott­enyhítettek, akik közül hu- honába­Takarmány­gazdálkodás A takarmányként használt növényi termékek értéke tíz- milliárd márka a Német De­mokratikus Köztársaságban- Az ország 6,3 millió hektár mezőgazdaságilag hasznosított területéből 1-3 millió —, tehát kb egyötöd — zöldterület. 643 ezer hektáron köztes nö­vénytermesztést folytatnak, amelynek jelentős talajjavító hatást tulajdonítanak, ugyan­akkor ez segít a gazdasások állatállományának a zöldta- karmány-ellátásban és megrö­vidíti a téli takarmányozás idejét- Egy hektárnyi ilyen köztes termelőterület takar­mányértéke fél hektár fő ta­karmánytermő területével azonos. Legfontosabb a köz­tes termékek között a takar­mányrozs: egy hektár terme­lésével száz tehenet lehet négy napig takarmányozni. Takarmányldesészítőül hasznosítják a korábban mil­lió tonna számra veszendőbe ment szalmát is. Intenzív fel­dolgozása jó takarmányt bizj- tosít: egykilónyi belőle 4 ki­ló silótakarmányéval, vagy egy kiló szénáéval azonos ér­tékű. \\V\\V\VÄ\\\\k\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\W.\i.\\\\\\\V\\\V\\\'^LV ■ v.wvv Törnek szólt Jó erős gépek lehetnek, mert a tárcsájuk úgy szeli ket­té a köszörűköveket, mint — elcsépelt hasonlattal — kés a vajat. A FIM romhányi Vi- denta gyáregységében áll belőlük vagy fél tucat. Segít­ségükkel a köszörűkorongokat, hasáb alakúvá — fenőkővé, miegymássá — vagdalják az idomdarabolók. Ebből a munkából él Törnek Frigyes negyvenesztendős munkás is. Zömök, erős em­ber, haját kikezdte az idő. „Hatodik éve dolgozom itt — mondja. — Azelőtt a kerá­miagyárban voltam, még előbb, egész fiatal koromban, kőművesek mellett dolgoztam két évet." Nincsen szakmája. Betanított munkás, ennek da­cára — persze miért is vol­na ez különös — tekintélyt szerzett magának a vezetők előtt. Mégpedig avval, hogy kifogástalan minőségű munka­darabokat ad ki a keze közül. — Na de egyáltalán el le­het rontani? — firtatjuk. — Nagyon is el lehet! — bólint rá. — De az is igaz, nem sokkal nagyobb meg­erőltetést kíván a pontos munka sem, mint a hányave­ti? Figyelem kell hozzá. Ak­kor nem lesz semmi hiba! a Videntában Kicsit feszengve, figyelme­sen hallgat a művezetői iro­dában. Túl nagy zaj volt a műhelyben, nem értettük egy­más szavát, ezért lecibálta erős ujjairól a kék gumikesz­tyűt, s velünk tartott egy kis diskurálásra. — Februárban brigádot alakítottunk, én lettem a ve­zetője. A vállalásaink egyik fontos pontja, hogy csakis jó minőséget hozunk. Fontos ez, mert méretre vágjuk a követ, és egy-két milliméter tévedés már sok. Csak az első osz­tályú áru az elfogadható. Erősen markolja a szék támláját. Másik karjával az asztalra könyököl. Felsőtesté­vel kissé előredőlve néz elébe a kérdéseknek. — Rangnak véli-e, hogy eb­ben a régi, ismert nevű Vi- denta-gyárban dolgozik? — Ügy érzem — feleli kis gondolkodás után —, hogy az ismert neve rangot ad. Mert nem mindegy, hogy odakint hallottak-e már a gyárunkról, ahol dolgozunk, vagy nem. — Ez a rang, ez a név ösz- tönzi-e a munkást a jobb, a dolgosabb dologvégzésre — faggatjuk tovább. — Ösztönzi, ösztönzi, mert mindenki azon van, hogy a magyar áruknak külföldön mindenütt jó híre-neve le­gyen. Jobb, ha dicsérik a gyá­rat, mintha csak legyintené- nek rá egyet. Nekünk, Ma­gyarországon is meg kell küz­deni a bizalomért, mert sok gyárnak nagyobb a hite az importkövekben. Hogy ezen változtassunk, nagy harcot kell vívni, ami ráadásul hosszú is. Elmondja, hogy az itteni munkások többsége szeretné elérni a hazai megrendelők bizalmát. Általában nem kö­zömbösek sem a vállalat, sem a gazdaság gondjai iránt. A munkájuk sem addig ér­dekli őket csupán, amíg elké­szülnek vele: nemrég külön tájékozatatót kértek arról, mi­re használják a termékeiket. Ez már csak azért is fontos, mert egy-egy gyártmányuk akár életveszélyt is okozhat, ha nem eléggé gondos a kivi­telezése (a szárról lerepül a kő, és fejen kólint valakit.) Törnek Frigyesnek otthon jobbára a munka jelent ki- kapcsolódást. — Van egy kis kertem. Ab­ban dolgozgatok. Mindig akad mit tennem — mondja. A gyerekei már nagyok: nyolcadikos lánya és hatodi­kos fia van. Mint általában, mindenki ebben a korban: az ő útjukat szeretné egyengetni. Külföldi utazásra nem gon­dol, nem tervezi. A művezető­je segíti ki, juttatja eszébe: idén egy szlovákiai körútra mennek a brigáddal. — molnár — | NÓGRÁD - 1978. április 1., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom