Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
Emberöltő uasközelben Fénylő napok... TÖBB MINT fél évszázadot töltött el a most 69 esztendős Fridrich István egy munkahelyen, a mostani Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. És ez korántsem végleges szám, hiszen Pista bácsi a mai napig nem hagyta abba a munkát: új dolgozókat tanít be, fogókat kovácsol, megbecsült, fontos ember a gyárban. Tizenkét éves legényke volt, amikor — a hat elemi után — a gyárba került. „Eleinte amolyan kifutófiú voltam, takarítottam, vizet hoztam, reggelit vettem a főnökömnek — fogott kedélyesen a mesélésbe. — Másfél év után szegődtet- tek tanoncnak, megtanultam a gépkovácsmesterséget.” Több mint húsz évet dolgozott gépkovácsként, többnyire kapák formálódtak keze munkája — na meg a gőzkalapács ütései — nyomán. A háború végén pár hónapra német földre vitték dolgozni (vagy a front, vagy Németország! — ezt az alternatívát kínálták neki). Blauenben érte a szabadság 1945 májusában, szeptemberben érkezett haza a már szabad Magyarországra. — Októberben álltam munkába — meséli a régi élményeket. — Akkoriban nagyon akartuk a munkát, hogy mentői előbb fölépítsük a lerom- boltakat. Kiadták az Arccal a vasút felé! jelszót, sokan azt építették, mert nagyon kellett. Két hónapig magam is a vasutat építettem. Akkoriban léptem be a pártba, jó példával kellett elöliárnom: kramoá- csoltunk. csákánvoztunk, visz- szaraktuk a szétbombázott síneket meg talpfákat a helyükre. Két hó múltán nagyobb szükség volt itt bent a munkámra, bejöttem hát, s kapákat kovácsoltam. — Milyen volt a visszatérés a régi helyre? — Azt mondhatom, hogy ahol abbahagytam, ugyanott folytattam. Ugyanaz maradt a darabszám, akárcsak a munXdős Szabó István Kossuth- díjas érdemes szobrászművész kiállítása nyílik meg április 3-án Mezőtúron, a kiállítási csarnokban. A megnyitót Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója tartja. A Benczúrfalván élő ka. Persze rengeteg gonddal küszködött az ország, és ez érződött a gyár életében is. Nem voltak még államosítások, ki így beszélt, ki úgy. Sokan hajtogatták: nem érdemes dolgozni, nem a miénk a gyár. Igen- ám, csakhogy másképp nem lehet megélni, kivált akkoriban, amikor heti bérért jóformán csak egy skatulya gyufát kaphattunk. — NEHÉZ VOLT akkoriban a kapakovácsolás? — Az a legnehezebb munka itten. Evvel mindenki tisztában van: nagyon figyelni kell, mert ha kihagy egy kissé a kovács, vagy selejtet vét, vagy baleset éri. Ez a munka most is úgy megy, ahogy akkor; csak egy-két kisebb művelet könyebbedett. 1949-ig nyújtotta a kapákat. Akkor lett művezető. Felügyelt az egész kovácsólóüzem egy műszakjának tevékenységére: igyekezett megteremteni a gazdaságos és folyamatos munkát. Szívesen, könnyedén beszélt a régi időkről, de korántsem zúdított ránk áttekinthetetlen szóáradatot az ősz munkásember. — Változott-e azóta a munkák szervezettsége? — Hát gondoljon bele: akkor háromszázötvenen dolgoztak az üzemben, most meg majdnem százzal kevesebben, a termelés mégis több mint kétszerese az akkorinak. Sokminden változott azóta: a fejszékbe például sajtolják a lyukat, a csákánygyártás egy melegítéssel folyik — akkor kétszer is föl kellett hevíteni. Sokat segített az új, modern da- rabalógépek munkába állítása is. Akkoriban a munkások talicskákban maguk hordták maguknak az anyagot. Reggel ötre bejöttek, hogy kezdésre legyen, de kevés volt a talicska is, rengeteget veszekedtek. Ez aztán a műszak alatt is megismétlődött. Ma már targoncák készítik oda az anyagot, nem a kovácsok bajlódművész ez év augusztusában ünnepli születésének 75. évfordulóját, jelenleg is aktív művészi alkotómunkát végez. A mezőtúri kiállításon mintegy félszáz alkotása reprezentálja legfőbb művészi törekvéseit. nak vele. Sokat könnyítettek a helyzeten az olaj- meg a gázkemencék is. Az évek során — kemény munkája mellett — sok gondot fordított a tanulásra is. Kijárta a hetedik és a nyolcadik osztályt, azután több művezetői és politikai tanfolyamot elvégzett. Ezeknek köszönhetően 1957-ben főművezetővé lépett elő. — Korábban csak egy műszakra ügyeltem, ezután — a nyugdíjig, 1969-ig — a kovácsolóüzem mindhárom műszakjáról gondoskodnom kellett. Sokat kivett belőlem, igaz: nagyobb lett a fizetés is.' A nyugdíj kezdete óta majdnem tíz év szaladt el. S most mégis itt találjuk, a munkahelyen. Kék ruhában, sapkában, épp a beszélgetés előtt tette le a kalapácsot Pista bácsi. — Vagy másfél évig egy kisüzemben raktároskodtam. Akkor szólt az egyik vezető, hogy jöjjek vissza. Űj dolgozókat tanítottam a kovácsolásra. Ma már egyre kevesebben vannak, ezért fogókat készítek hol egyedül, hol ketten valakivel. Addig végzem, amíg bírom erővel. ■ — A nyugdíjas állás mellett természeteden több a szabad ideje. Mivel tölti, olvas-e, utazik-e? — AZ AZ IGAZSÁG, hogy amíg aktívan dolgoztam, nem értem rá a fizetéssel törődni: vittem, amennyit adtak. Most több az időm; ezt utazásra is felhasználom, amihez kell a pénz. Voltunk külföldön is: Szlovákiában, Lengyelországban, de legjobban a magyar földet szeretem, itthon szoktunk üdülni valahol. .. Hogy mit csinálok még? Sokan kérdezték már. Azt szoktam mondani, hogy szerencsére olyan feleségem van, akivel eddig negyven év alatt soha nem unatkoztunk. Ezután se fogunk, remélem... Molnár Pál Nem baj? Értekezlet. Napirendi pont: a közművelődési tevékenység értékelése. Hirtelen számok töltik meg a helyiség minden zegzugát, már a kétszerkettő józanságát is megkérdőjelezik az ittlevők. 50 színház-, hangversenybérlet, 30 TIT- előadás, számtalan mozijegy, több tapasztalatcsere-kirándulás (melyiknek higgyek?), szabadegyetem— sok-sok ezer forint a kultúrára. Mert az kell, mert az jó, mert az hasznos... és így tovább. Valaki okvetetlenkedik, s megkérdi: az idén hányán is kezdték el a nyolc általánost? A fejek még zúgnak a számoktól, nem is érzékelhetik a jól időzített kérdést. „Kapásból” jön a válasz: .. .öö.. .öö.. .tizen. A több száz „nyolc általános nélküli közül”. Azután már 200 múzeumjegytől visszhangzik az ülésterem. Egyébként a beszámolót — a közművelődési tevékenységről — egyhangúan elfogadták. (tanka) Társadalmi munka A Balassagyarmat és Vidéke ÁFÉSZ küldöttgyűlésén az elhangzott hozzászólások és javaslatok alapján állásfoglalás született, hogy a környezeti kultúra, a külső-belső hiBalassagyarmalon giénia további javítása érdekében a dolgozók önkéntes vállalása alapján május elsejére széles körű társadalmi munkát szerveznek. Elismerések ' A forradalmi ifjúsági napok ideje alatt kerültek átadásra a balassagyarmati járásban a legjobb KlSZ-szerve- zeteknek járó kitüntetések. A Kiváló KISZ-szervezet elnevezésű kitüntetést az érsekvadkerti községi KlSZ-alap- szervezet kapta. Az őrhalmi, cserhátsurányi és a berceli községek KISZ-szervezetei a KISZ kb dicsérő oklevelét vehették át. ! IDŐS SZABÓ ISTVÁN KlALLlTÄSA MEZÖTÜRON A KOCSIK EGYMÁST követve suhannak a határátkelő felé- Zavartalanul mennek, jönnek most a határon át az utasok. Az ablakon keresztül az utcára esett a tekintete- amely fényesen ragyogott a napfényben. Azért a pártiroda levegője még nem melegedett fel, szükség volt egy csavarásra a kályha gombján, hogy ne vessék szemére, a párttikár még meleget sem tud csinálni. Számolta az utcán átfutó kocsikat, amíg megérkeznek a megbeszélésre hívott emberek. A kulturos levélben panaszkodott ugyanis a pártbizottságon- a vezetőség beszámolójában reá tett megjegyzés miatt, ezt készültek tisztázni- Nem szeretett rendezetlen ügyekkel maga mögött ünnepre készülni. Pedig megint elérkezett az évforduló. Majd a zászlókat ki kell bontani és kitűzni az emlékmű körül- Olyan szép, amikor krfeszül a lobogó, és keményen pattog a szélben, amely ilyenkor szinte kifényesedik. Az ünnepvárás mindig különös hatással volt rá. Most is azon ábrándozott. Egy cigaretta után nyúlt- nagyot szippantott belőle és füstfelhőbe borult az arca, amit barázdák szabdalnak. A bőre színe az a fekete, az maradt, mint volt, meg a szeme- amikor kutatva néz az emberre, aztán a hangja, a halkra fogott. Az utca zaját hallgatta. Nagyot szippantott a cigarettából, ettől tisztultak gondolatai. — Igen a motor zúgása-.. Olyan csend volt a pártirodán, hogy meghallotta saját hangját, pedig azt hitte, hogy csak a gondolatai kavarognak. Már beszélgetek is magamban? Derült egyet. Innen, Somoskőújfaluból benősült Baglyasaljára, ahol nagyon jól érezte magát- Kemény munkásemberek éltek ott is, akár náluk. Megértette őket- hiszen jómaga is bányász volt. Szabó Jóska még a barátjának is fogadta, pedig idősebb volt nála. Azt mondta, tetszik neki ez a nyugodt tempójú fiatalember. Szabóval barátkozni nagy tisztesség volt Baglyas- alján. Azt mondták róla a munkások körében, hogy tekintélye van a földalatti mozgalomban. Sejtették, tudták, de ki beszélt erről? ö is csak megérezte, de ahogyan senki sem szólt róla, ő sem vette a szájáraAkkor éjszaka sűrűn esett az eső és sötét volt, lépésnyire nem láttak. A hegyek Is mintha szétmállottak volna, csúsztak a völgy felé, sárral töltve az utat. Nem volt kijárat a völgyből, mert az egyetlen, a Gusztávon átvezető teljesen elázott. A baglya- si völgyön átszökött a front, de túl a hegyen még tombolt- A sötét csendben fullasztóan hatott a sűrű esÖ zúgása. Bújt. ki, hóvá tudott, mert az éjszaka nem sok jót ígért. És ebben a fojtogató sötétben dübörögve a hegyek között, nehéz járművek szorultak a völgybe és megrekedtek a semmivé lett gusztávi átkelőn. Mentek hát és keresték az embereket a katonák, hogy segítsenekOtthon húzódott meg, hallotta a dübörgést is, szorongva várta, mi következik, amikor megzörgették az ajtót, és szólították: „Laci, Miskei László, gyertek segíteni az oroszoknak, mert leragadtak a sárban.” Az emberek honnan bújtak elő, máig is rejtély, de voltak százan is, vagy annál is többen. Sokan voltak, vitték két karjukba fogva a vaskos ágyútöltényeket, húzták, vontáik a teherkocsikat, a lovasszekereket, míg az utolsó is alá nem ereszkedett a hegy másik oldalánAkkorra már felvirradt, szél kerekedett és űzte a felhőket, kiderült az ég a Csákta felett. — Nekem ez lett a felszabadulás első napja. •. mormolta magának. De jöttek akiket várt. és kizökkentették gondolataiból. Valahányan fiatalabbak nálánál, Bizony, ők akkor még nem is éltek. Milyen pontosan, kiszabottan beszélnek- Hangjukat nem fűti érzelem. Igen, az érzelem, milyen sokat is jelentett az valamikor. Szabó is mindig mondta, amikor az emberek elé küldte beszélni: „Érzelemmel mondd. Gondolj a sárban derékig taposó emberekre, akiket semmi sem állíthatott meg útjukon. Vagy arra, hogy miért kellett annyi embernek elpusztulni...” Nyugalmából kizökkentve felkiálltott: — Nem olyan egyszerű az emberek elé kiállni— Ezt mondd el, ez az igazságról szól.. • egy füzetecskét adott a kezébe. Megtanulta szó szerint, ami abba volt írva. Ott, a baglyasaljai kultur- ban állott először az emberek elé. Ismerte valamennyiüket, mégis remegett a lába, piros lett az arca és nagyon erősnek kellett lennie, hogy ne remegjen a hangja. De monHárom tavasz — Pasztán Gazdag programot szerveztek a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumban a forradalmi ifjúsági napok időszakára. A hagyományos ünnepi megemlékezések mellett újszerű formát is kerestek: március 20-án a nagyközség és a járás vezetőivel találkoztak fórum keretében. A diákok kérdéseinek középpontjában a nagyközség fejlődése, várossá válásának lehetősége állt. Sikeres rendezvény volt a „Három tavasz” szellemi és sportvetélkedő is. Április 4- én a járási komplex ifjúsági napon való részvétellel zárul a pásztói gimnazisták FIN- programjadania kellett, mindent, amit megtanult Nem hallotta a saját hangját, de érezte arca tüzelését és mondta, megszakítás nélkül, mintha a szemben levő fényes csillagról olvasta volna a szöveget. A hallgatóság dübörgő tapssal köszönte meg a beszédet. Nem tudták, hogy éjszakákon át szóról szóra tanulta, aztán feleségének újból és újból felmondta, amíg nem lett az teljesen hibátlan. Szédülve tá- molygott ki a színpadról, és, ha Müller Pali, a tanító nem megy érte. talán kiszédeleg a világból. Ö vitte vissza az ünnepre. — Így kezdődött az én számomra a felszabadulás köszöntése és azóta évről évre folytatódott... Nem volt az mindig tapstól hangos, mert amikor Ság- újfalun a Csépány-aknához küldték, ott komor tekintetek fogadták. A bányászok már napok óta nem ereszkedtek le a föld alá. Ott ültek a bejárata előtt és követeltek. Mindent, ruhát is, szalonnát is, fizetést. is, éppen ami eszükbe jutott. Pedig, de kellett a legkisebb darab szén is. A bizottságon azt mondták Miskei Lászlónak, menjen ki és beszéljen velük, hogy legalább a felszabadulás évfordulóján kezdjék meg a termelést. Már kibontott a barka, az ibolya is készült, a napfény sem fukarkodott. Ott ültek a bányászok a tavaszban és melengették magukat. Amikor meglátták Miskeit megkeményedett az arcuk. Nehéz volt állni ezeket a tekinteteket. De állotta, nyugalmat mutatva, még egy savanyú mosoly is becsúszott a szája szögletébe, de nem szólt csak leült közéjük. Azok sem szóltak, az idő pedig múlott. Pocskaj Adolf Etesről veszítette el elsőnek a türelmét. Rászólt Miskeire: — Nem mondasz beszédet? Hallottuk, te szépen tudsz beszélni. .. — Nem mondok. 11 — Akkor minek jöttél ide? —, mintha megingott volna az önbizalma. — Csak jöttem, megnézni, hogyan érzitek magatokat —, oda tartotta a fejét a napfény felé. Az emberek összenéztek, mozgolódtak, mint akik nagyon kellemetlenül érzik magukat. Aztán kérdezgettek, megadják-e amit kérnek? Ö pedig mozdulatlan arccal vá- laszolgatott, de legtöbbet nemmel. Mert mit is ígérhetett volna. Pocskaj elvesztette a türelmét. ■ — Jó istókát neked, de kutya gyerek vagy... — felállott és elindult a bányába, a többiek pedig utána. Eljött az ünnep napja, és akkor sok piros zászlót raktak ki, meg nemzetiszínűt is. Sokan is voltak, fel is vonultak az emlékműhöz és koszorúkat raktak rá, aztán nagyon nagy figyelemmel meghallgatták Miskei László beszédét. Egy szót sem szólt arról, ami a bányában történt. Látta az arcokon a megbánást. Aztán ahogy fordultak az évek, az ünnepek egyre fényesebbek lettek. Beragyogta a kitüntetések fénye. Feltekintett a merengésből és amikor a körülötte ülő fiatalokat szemügyre vette, melegség töltötte el a szívét Vitát zárón kérdezte: — Akkor megegyeztünk? Nem lesz. megbántott ember közöttünk? Érezte, hogy ennél többet várnak most tőle, szólnia illik. Cigaretta után kutatott, majd gondolatait rendezve nagyon szépen, nyugodtan beszélt. ahogyan megszokták a titkártól és nem hiányzott a hangjából a melegséget árasztó érzés sem. Amikor elhallgatott látszott a szeméből, hogy kutatja, megértették-e őt? Megnyugodtak arcvonásai. — AKKOR HÁT MUNKÁRA! — élénk lett az arca. De szépen is ünnepük a fel- szabadulás évfordulóját évről évre. Emlékeznek azokra, akik a Gusztáv-hegyen átküzdve magukat hozták e naoot, és azokra, akik idehaza fényessé csiszolták. Emlékeznek tisztességgel, ahogyan illik. Bobál Gyula ' i <