Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-23 / 95. szám
Ne „lepasszold^' legyen! Együttműködésről — őszintén Nem újkeletű téma már (mondhatjuk szerencsére. . .) a közművelődési intézmények egymással és a gazdasági egységekkel kötött szerződései és együttműködés-válla- lalásai. Mégis, egyre több helyen vitatják meg újra a helyzetet- a teendőket. Ezeknek a tanácskozásoknak a sorába tartozott az a pásztói járási továbbképzés, amelyet a napokban tartottak. Egy újszülöttnek minden vicc új — tartja a mondás- Bizony, ebben a járásban is elég sok az ’’újsütetű”, pár hónapja a pályán levő »köz- művelődési dolgozó (javítja valamelyest a képet, hogy több könyvtárban már a helyi gimnázium fakultatív osztályában könyvtárosi végzettséget szerzett fiatal végzi a munkát —, de az együttműködések. a művelődés szélesítése számukra is még új feladat.) És nem csupán a kezdők számára értékes lehetőség ez — egymás negatív és pozitív tapasztalatainak megismerése, a véleménycsere, a lehetőségek megvilágítása igen hasznos lehet a továbblépéshez mindenkinek. Az itt elhangzott gondolatok, gondok nemcsak erre a járásra jellemzőek. Ezért is érdemes néhányat megemlíteni. ADOK-VESZEK? A dolog lényegét érinti az az észrevétel, amely a helyi tapasztalatok cseréjekor többször is fel-felbukkant: sok még ma is a csupán strigulagyűjtő „lepasszolós” kapcsolat. Ezeknek nem az igazi értelemben vett együttműködés, együttgondolkodás a fő célja, tehát a programok közös szervezése, a helyzetfelmérés, a lehetőségek keresése, bővítése, hanem kissé kereskedői viszony, „adok-ve- szek”. Ez a vonás természetesen elsősorban a gazdasági egységek és a művelődési intézmények viszonyaiban lelhető fel: X üzem, termelő- szövetkezet, ÁFÉSZ ad tíz- húsz-harmincezer forintot a szooiális-kulturális alapjából, hogy annak fejében oldják meg a művelődési szolgáltatásokat, ezzel támogatja a pávaköröket, ezzel fizet az évi néhány teremhasználatért. Bizonyos szempontból ez is előrelépés a korábbi teljes közömbösséghez képest, de nem mutat igazi közművelődési szemléletre. Ez mindkét részről elégtelenné válik, nem szolgálja a tartalmi munkát, az igények gazdagítását. A szocialista brigádok kulturális vállalásainak segítése, a klubélet rendszeressé tétele, TIT- programok népszerűsítése, ankétok író-olvasó találkozók szervezése érdekében ez kevés. A tudatformálás, a szocialista életmód terjedése nem akciókon, egy-egy rendezvényen múlik — sokszor a munkahelyi vezetők példája, hozzáállása, érdektelensége sikertelenné teheti a legjobb programokat is. KÖZÖS TERVEZÉSSEL Jobb a helyzet azokban az esetekben, amikor a tervek közösen készülnek, az együttműködés e téren már kibontakozóban van. Mert akármilyen lelkes, sokat akaró a népművelő, a dolgozók igényeinek feltárása a helyi vezetők nélkül hiányos marad. Előfordul gyakran, hogy nem a valós igények, hanem a vezetői asztal mögött kigondolt programok kerülnek be a közös tervekbe. Ilyenkor — bár a jegyeket kifizették, a szervezésben is próbáltak segíteni — fél ház, foghíjas széksorok előtt zajlanak a rendezvények- Ezek példája figyelmeztető kell, hogy legyen: félre kell tenni, túllépni a „strigula- szemléletet”! Ebben ismét jelentős szerep hárul a közelmúltban megalakult művelődési bizottságokra. SZEMÉLYES KAPCSOLATOK Talán a közművelődés, a közösségi fonnák, lehetőségek gyarapítása az a terület, ahol legkevésbé negatív csengésű, ha személyes kapcsolatokról Születésének 80. évfordulóján Fodor Józsefre emlékezünk Nyolcvan éve, 1898. április 22-én született Nagyilondán Fodor József költő, a Nyugat második nemzedékének jelentős alkotója. Fiatalon, szinte az iskolapadból került az I. világháború lövészárkaiba, 1919-ben pedig vöröskatonaként harcolt a Tanácsköztársaságért. Költői kibontakozásával párhuzamosan a húszas-harmincas években bátor, humanista publicisztikákkal szállt szembe az erősödő fasizmussal, később kapcsolatot talált az illegális kommunista mozgalommal is. A felszabadulás után az irodalmi élet egyik lelkes szervezője, vezető egyénisége volt. Az ötvenes évek kiszorítottsága után 1957-től ismét aktív szervezője volt az újjászülető irodalmi életnek, egészen haláláig, 1972-ig. Éber intellektussal élte át — a vele egyidős, kortárs írók iegjobbjaihoz hasonlóan — századunk történelmének felemelő és megrázó eseményeit, forradalmi reményeit és tragikus fordulatait. Tudatos erkölcsi eltökéltséggel vállalta az írástudó klasszikus szerepét, a költő hivatását: az ..Eszmény és az Ember szolgálatát”. Korai verseit a haladó eszmékért és hagyományokért hevülő lelkesedés hatotta át. Az átélt történelmi viharok következtében hangjában hol az életöröm ódái zengése erősödött fel, hol a kétely, a valóságra való keserű ráébredés, de a tragikus életérzés és kiábrándulás ellenére mindvégig kitartott eszméi mellett; költészete hitvallás és kiállás az emberi kultúráért és szabadságért. Fodor József harcos humanizmusa, metaforák gazdagságából épülő modern, egyéni költői nyelve, filozofikus látásmódja nagy hatást gyakorolt a harmincas-negyvenes évek magyar költészetére. A hatvanas években ismét gazdagon kivirágzott költészete. öregkori verseiben az emberi létezés és elmúlás zaklató és felemelő kérdéseire keres választ, s az ódái szárnyalást elmélyülő gondolatiság hitelesíti a bölcsesség szózataivá. Amatőr csoportok hallunk. Iskola, könyvtár, művelődési ház és az üzemek vezetői, jó kulturális szemlélettel rendelkező dolgozói a tervek elkészülte után, a mindennapok során sokat tehetnek a megvalósításáért, ha a személyes, emberi kapcsolataik is összekötik ezt a munkát. Például több helyen a könyvtáros a termelőszövetkezetben dolgozó agronómus felesége, a művelődési ház igazgatója tagja, vezetője a helyi pártós tömegszervezeteknek (ezek közül is kiemelhető a Hazafias Népfront)- Ilyenkor a mezőgazdasági könyvhónap programjai, a szülők számára tartott rendezvények, a művelődési és politikai célok magvalósítása élő munkakapcsolatban jöhet létre. De egymás feladatainak jobb megismerése ösztönző lehet a felnőttoktatás, az általános iskolai tanfolyamok szervezésében is. A legjobban talán az iskolákkal tudnak együtt dolgozni a közművelődési szakemberek. Itt alakult ki igazán kölcsönösség a szocialista szerződésekben- A napközis foglalkozások és a szabad idő hasznos eltöltésére nevelés összekapcsolása a művelődési programokkal már több községben gyakorlat. Komoly hiba — és ériről többen szóltak —, ha a helyi KISZ-szervezet önálló munkatervére hivatkozva távol tartja magát a közművelődés fórumaitól, hiszen nem riválisok, hanem partnerek a fiatalok és a népművelők egy- egy falu kulturális arculatának lehetőségeinek alakításában. KÖNYVTÄRCENTRIKUS- SÁG ÉS HÁTTERE Könyvtári irányító szakember vetette fel többek között azt, hogy terveik kidolgozásakor kevesen veszik figyelembe a társintézményekkel való együttműködés formáit. Ez nem egyszerű „alaki hiba” — gyakran a nem eléggé nyitott könyvtár van mögötte- Látni kellene sokaknak, hogy a könyvtáros munkáját nem gyengíti, hanem éppen erősíti ha egyes dolgokat nem önállóan szervez. Csak egy példa erre a propaganda helyzete: mennyivel többet lehetne elérni, ha látogatóikat, az iskola tanulóit rendszeresen tájékoztatják a könyvtári lehetőségekről, rendezvényekről, az oktatáshoz kapható segédanyagokról, szakirodalomról — és fordítva: az egyes művelődési programokról minden könyvtárlátogató tudomást szerezhet. A vetélkedők, az üzemekben a brigádvállalások támogatása is közösen tartalmasabb tevékenységet jelent. A körzeti művelődési házak vezetőinek és a társközségek tiszteletdíjasainak együttműködését is szegényít- heti a. túlzott könyvtárcentri- kusságA pásztói járásban elindult egy vizsgálat, amely 31 gazdasági egység intézmény és a művelődési intézmények együttműködési lehetőségeit kutatja. Remélhetőleg ez és a tanácskozás, problémafelvetés egy nyitottabb, gazdagabb közművelődésre serkent. , G. Kiss Magdolna ARANYDIPLOMA POSZTOKON IVÁNYI ÖDÖN: PÉCSKÖ UTCA Salgótarján város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága aranydiploma adományozását határozta el azoknak a művészeknek, akik a város közművelődésében, a művészeti nevelés és ízlésfejlesztés terén kiemelkedő tevékenységet végeztek. Iványi Ödön Salgótarjánban élő festőművész idén aranydiplomót kapott. Salgótarjánban 1954-től él. Leszenyén született 1918- ban. Főiskolai tanulmányait 1943-ban fejezte be, Rudnay Gyula növendéke volt. Csil- lagházbeli intim hangulatú lakásában egy nagyméretű olajkép idézi a kezdeti időt- Kompozációs zártság árad a lovasjelenetből, a „táj” mély színben áll. Festői világa azóta változott szabatosságra, festőisógre való törekvése nem. Tevékenységében jó ideje nagy teret enged a kísérletezésnek— Kísérletezek, semmit sem akarok lezárni — mondja. — Sűrűek a problémáim, legalábbis egy időre azonban szeretnék majd túljutni a jelen kísérleti állapotán, s a következő húsz évben összegezni akarom eddigi kísérleteim eredményeit. Elmosolyodik- Várja, hogy pár év múlva csak a festészetnek élhessen. — Művészi hittvallása? — Kevéssel sokat mondani. Legyünk festők, főleg a színek tisztaságát szeretem, továbbá gondot fordítok az egész felület összefoglalására. Azt azonban szeretném elkerülni, hogy az egyszerűség szegénység legyen- De azért ne legyen a képen semmi fölösleges. Tudom, ezek kissé általánosan hangzanak, beszélni egyébként is könnyebb ezekről a dolgokról, mint csinálni. Iványi Ödön Ipari táj című legújabb képét mutatja. Itt is érvényesül a szigorú kom- pozíciós rend, tisztán élnek a színek- Változó piktúrájának állandó eleme is itt van a képen, bizonyos megnyerő 11- raiság, végső soron pedig a realisztikus szemléletmód. Iványi Ödön a nógrádi vidék és Salgótarján festője. A dolgozó ember és az általa alakított táj együttesen jelenik meg munkásságában. Impresz- szionisztikus hangulatai gyakorta kötődnek a hajnali, vagy éppen az esti hangulatokhoz- Különösen akverell- jein. Hiszen tegyük az eddig elmondottakhoz: Iványi Ödön akvarelljei munkásságának fontos részét jelentik, kifejezőkészsége itt úgyszólván maradéktalanul érvényesül. Kiállítások? Szerepel a mostani salgótarjáni tavaszi tárlaton- Nyáron a salgótarjáni oktatási igazgatóságon, ősázel Pásztón lesz kiállítása- Közben Kassán rendeznek tárlatot, Nagy Ernő és Ivánja Ödön szerepel képekkel az észak-magyarországiak közül. Jövőre lesz Salgótarjánban reprezentatív egyéni kiállítása, mintegy eddigi tevékenysége összefoglalásaként. Iványi Ödön Nógrádban talán a legtöbbet tette eddig az amatőr képzőművészeti mozgalomért. 1954-ben és 55-ben vezette a salgótarjáni úttörőház képzőművészeti szakkörét. A Bányász Művelődési Ház képzőművészeti szakkörének 1958-tól irányítója, húsz éven át. Több hivatásos képző- és iparművész számára jelentette tevékenysége az első indítást. E munka jelentősége pedig szinte felmérhetetlen. Most — rövid átmenet után, mialatt pangott a mozgalom. amelyben ez időben nem vett részt — ismét a megyei amatőr képzőművészeti stúdió vezetője- A mozgalom magára lelt, eredményekkel kecsegtet. Hosszú lenne felsorolni mindazon posztokat, amelyeket eddig eredménnyel betöltött! Többi között, tevékenykedett salgótarjáni városi művelődési felügyelőként, s hogy csak a legfontosabbat említsük, megyei könyvtárigazgatóként 1959-től 1970-ig- Ez idő alatt, s nem kis részben tevékenysége nyomán, létrejött a salgótarjáni városi gyermek- könyvtár. Az országban elsőként cigánykönyvtárat hozott létre Salgótarjánban, a régi katolikus körben. Ez a Pécs- kő utca építésekor szűnt meg. Sokat tett az állami és szak- szervezeti könyvtárhálózat eredményes együttműködése kialakításáért, megalakultak a járási könyvtárak, s aa összes községi könyvtárat ebben az időszakban alapították. S természetesen, ekkor épült fel az új megyei könyvtár- A városi fiókkönyvtárhálózat, a tájékoztató szolgálat kialakítása szintén ez időszakban kezdődött. — Tervem az volt, hogy a helyismereti könyvtárat a múzeumhoz kapcsoltan alakítsuk ki, de ez már nem sikerült — jegyzi meg röviden, visszaemlékezve, könyvtárosi múltjára. A salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban és Szak- középiskolában tanít 1970 óta rajzot, ábrázoló geometriát, művészet- és építészettörténetet. — Mi a véleménye a gimnáziumi művészeti oktatásról? — Elsőben heti egy órában rajzot tanítunk- Utána két év kimarad. Negyedikben heti egy órában van művészettörténet. Ez kevés. Majdnem semmire sem elég- Én a rajzot elhagynám, művészettörténetet viszont elsőtől negyedikig folyamatosan tanítanék. Így valamivel nagyobb remény volna arra, hogy eredménye is legyen törekvéseinknek. Így az eredmény kevés. Csupán vázlatos és alig élő ismeret nyújtására vagyunk képesek, s olyan életkorban, amikorra már sok hatás éri a fiatalokat, s erre a tárgyra aligha koncentrálhatnak kivételektől eltekintve- A többi középiskolai típusban még ennyire sincs lehetőség. T. E. Az amatőr művészeti mozgalom fellendítése, helyzetének felmérése a célja annak a tanácskozásnak, amelyet április 25-én tartanak Pásztón. a Lovász József Művelődési Központban. Erre meghívták a járás függetlenített művelődésiház-igazgatóit, klubkönyvtárosait. A témáról Tóth Imréné, a művelődési központ művészeti előadója és Zeke Istvánné, a járási hivatal közművelődési felügye. lője ad tájékoztatást és egyben a feladatokról is szólnak. A Kossuth Könyvkiadó a Marxizmus—leninizmus klasz- szikusainak kiskönyvtára új köteteiként megjelentette Engels Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége című művét, továbbá Lenin A nacionalizmus elleni harcról, valamint A párt vezető szerepe a szocialista építésben című műveiből készített összeállítást W. E. Burghardt du Bois, a neves amerikai tudós John Brown balladája című könyvében hiteles dokumentációk alapján örökíti meg a hivatalos Amerika által mindmáig „eszelős fantasztának” tartott John Brown —, a magyar fordításban nálunk is jól ismert, népszerű néger dal „János bácsija” — alakját. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy Brown fanatizmusa következetesen a faji megkülönböztetések ellen, a négerek felszabadítása érdekében érvényesült, s ezért áldozta fel életét is. Ugyancsak a faji megkülönböztetés problematikájával foglalkozik E. R. Braithwaite „Tiszteletbeli fehér” című riportkönyve. A Brit Guayana-i születésű néger író azokat az élményeit írja meg, amelyeket mint a Dél-afrikai Köztársaság kormányának meghívott vendége szerzett. A Közgazdasági ismeretek sorozatban látott napvilágot Hegedűs Miklós A népgazdaság termelési szerkezetének fejlesztése című tanulmánykötete, amely sorra veszi gazdaságpolitika és struktúrapolitika, gazdasági fejlettség és gazdasági struktúra fontosabb összefüggéseit, majd vázolja a magyar népgazdaságot jellemző szerkezeti változásokat az 1950—197Qes időszakban. Könyve második részében a negyedik ötéves terv strukturális céljairól és a megvalósításában érvényesülő főbb tendenciákról ír, s végül megjelöli a szerkezetváltozás módosult feltételeit, főbb területeit és irányait. Az Akadémiai Kiadónál most látott napvilágot érdekes elméleti és módszertani tanulmányokkal a Munkásmozgalomtörténet — társadalomtudományok című tanulmánykötet, amelyet Vass Henrik és Sipos Levente szerkesztett. A Nyelvtudományi értekezések sorozatában jelent meg Korompay Klára munkája a középkori neveink és a Roland-ének címmel, az Ipargazdasági értekezések sorozatában pedig Ványai Pé- terné A munkások teljesítményét befolyásoló tényezők című munkája. Két kéziszótár is megjelent újabb kiadásban: az egyik Hadrovics László— Gáldi László Magyar—orosz kéziszótár, a másik Györkösy Alajos Latin—magyar szótára. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó a Delfin könyvek sorozatában megjelentette Vaszilij Akszjonov Emlékmű lett a nagyapám című ifjúsági regényét, s újabb kiadásban Csukás István Keménykalap és Krumpliorr című könyvét. A XX. századi klasz- szikusok legszebb meséiből válogatta T. Aszódi Éva a Barackvirág című mesegyűjteményt. A kötetet Reich Károly illusztrációi díszítik. Megjelentette a kiadó Eötvös József A falu jegyzője című híres regényét, amelyet Maj- tényi Zoltán rendezett sajtó alá. Kozmosz könyv — A magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban — Szép Ernő válogatott verseinek kötete; a válogatás és a bevezetés Zelk Zoltán munkája. NÓGRÁD — 1978. április 23., vasárnap
