Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-22 / 94. szám

Éljen a szocializmus, a társadalmi Ital adás, a világbéke legszilárdabb támasza, a Szovjetunió! Tíznapos program Másodszor rendezik meg Bercelen a kulturális napokat A Berceli községi Tanács és művelődési ház — a balassa­gyarmati Mikszáth Kálmán járási Művelődési Központ­tal együttműködve — az el­múlt évi sikeren felbuzdulva, dicséretes módon az idén má­sodik alkalommal rendezi meg a kulturális napokat. A tavaly szervezett előadásokat az egy hét alatt 2400-an te­kintették meg, vagyis annyi­an, amennyi a község lakos­sága. Az idei rendezvénysorozat célja megegyezik az előző évivel. A község politikai, ál­lami és művelődésügyi veze­tői a kultúra és művelődés gondolkodást és magatartást alakító erejét ebben a formá­ban is szeretnék hangsúlyozni, s az átlagosnál nagyobb tö­megeket bevonni a kulturá­lis élet és tevékenység áram­körébe. Az elmúlt év tapasz­talatai alapján a mostani ren­dezvénysorozat gazdagabb és változatosabb művelődési le­hetőségeket kínál az előz" él, kibővül sportesemények leél, s időben is hosszabb ideig tart. A berceli kulturális és sportnapok tíznapos ese­ménysorozatát április 22-én este hat órakor nyitja meg Fábián Jánosáé, a balassa­gyarmati járási hivatal elnök- helyettese. Ekkor nyílik meg a képzőművészeti tárlat, amely a balassagyarmati mű­velődési központ tulajdoná­ban levő képzőművészek munkáiból ad színvonalas vá­logatást. Az ünnepi alkalom­ra bemutatják a helybeli óvo­dások és általános iskolások mintegy 50 festményét és raj­zát is, melyeket a gyermekek a kulturális napokra kiírt pá­lyázatra készítettek. A nyitó­est programjában lép közön­ség elé a balassagyarmati Ma­dách Imre irodalmi színpad, amely a tervek szerint A dé­zsa című francia népi komé­diát, valamint A pór, a fia, meg az oskolamester című lengyel középkori misztérium közjátékét mutatja be. Vasárnap a művelődési ház­ban táncestet rendeznek a fi­ataloknak. Hétfőn a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalattal közös szervezésben vetítik le Fábri Zoltán nagy sikerű Ma­gyarok című filmdrámáját. A vetítést ankét követi, amely­nek vezetője Kovács Éva, a moziüzemi vállalat munkatár­sa. Szerdán este szalontánc­bemutatót tartanak a balas­sagyarmati A és B kategóri­ás táncosok. Csütörtökön újabb filmvetítésre kerül sor, míg szombaton egy budapesti művészekből álló társulat a Lili bárónő című operettet mutatja be. A sportrendezvények idő­pontja április 26-a, 30-a és május elseje. Az első napon bonyolítják le a serdülő atlé­tikai bajnokságot a térség kö- ségeiben lakó fiatalok rész­vételével, a másodikon az MHSZ-lövészversenyt, az ügyességi autóversenyt és a női kézilabda-villámtornát. A Május 1. Kupát, melyet a he­lyi tanács alapított, a térség legjobb férfi kézilabdázói nyerhetik el a munka ünne­pén tartott villámtornán. A berceli kulturális és sportnapok rendezvénysoro­zata május elsején fejező­dik be, részben a sportver­senyekkel, részben ünnepi fel­vonulással és a járás Röpülj páva-köreinek és tánccsoport­jainak bemutatójával. Az eseménysorozat értékelő és záróbeszédét Fábri János- né, a balassagyarmati járási hivatal elnökhelyettese mond­ja. Vanyarci találkozások Két „utazó" — üzemből Megalakulásától, négy éve mindketten a vanyarci kis­üzem, a Hazai Fésűsfonó te­lephelyének dolgozói. Az is közös jellemzőjük, hogy fő szabadidős elfoglaltságuk, kedvtelésük a jóhírű helyi pávakör tagsága. És készülnek egy közös útra Is: május fi­án a salgótarjáni minősítésre. — Mostanában sűrűbben vannak a próbák... Nekem kü­lönösen szükségem van erre, ugyanis szlovák népdalokat is előadunk, én pedig nem tu­dok szlovákul — mondja Bó- di Magdi, a fiatal brigádveze­tő. — Tőlünk ketten, az üzem­ből összesen négyen vagyunk érdekeltek ebben. — Ahogy körülnézek a mű­helyben, fiatalok után kutat­va, elég keveset Iátok. Téged mi köt ide? — Sosem gondoltam arra, hogy Vácra vagy Budapest­re eljárjak. Szirákon kezd­tem dolgozni, de amikor le­hetőség nyílt helybeli munká­ra, átjöttem. Brigádot alapí­tottunk, amellyel eddig a bronz fokozatot sikerült elér­nünk. Néhány brigádtagunk­nak hiányzik még a nyolc ál­talános. Van, aki talán vállal­kozna is a pótlására, de nem indult mostanában. Pedig ha betanított munkásból szak­munkássá akarnak válni, ez alapkövetelmény. ÍA telephely fiatal vezető­nője, Kovács Márta elmondta, hogy az itt dolgozók harma­da, 15—-20 fő iratkozott fel. örülnének, ha sikerülne meg­valósítani ezt a tanfolyamot, ez jobban elismerné a végzett munkát, bár teljesítményben dolgoznak.) — Nem- kívánkozom el Vá­nyaiéról sem. Igaz, hogy eldu- gottan fekvő kisközség, kevés a szórakozási lehetőség — hét végén van diszkó, az ifjúsá­gi klubban nincs különösebb program —, de mégis szere­tek itt élni. Hárman vagyunk barátnők, akik együtt járunk el táncolni, együtt énekelünk a pávakörben. A próbák után gyakran még nem megyünk haza. beszélgetünk. Jó a lég­kör itt a munkahelyen is, a Nem kívánkozom el Vanyarc- ról... kereset megfelelő. Én szintén jelentkeztem a szakmásító tanfolyamra. Otthon? Bár a munkám hasonló, szabad idő­ben is szívesen veszek tűt-cér- nát a kezembe, hímzek, var­rók. Hugyecz Jánosné könnyebb helyzetben van a pávakör­ben: ő tud szlovákul. — Édesanyámmal, anyósom­mal otthon szlovákul beszélge­tünk. Az összegyűjtött dalok­ból egy párat én vittem, mag­nóra énekeltem, úgy tanul­gatják a többiek. A járási mű­velődési központból jött se­gítség a műsorszerkesztéshez, örömmel hallották, hogy né­hány sajátos, helyi ének is szerepel a terveink között. — A munka után mivel foglalkozik szívesen? — Különösebb hobbim nincs. De talán egy mégis: a férjemmel együtt nagyon sze­retünk utazni, üdülni. Ha itt az üzemben van közös szer­vezés, abban is részt veszek. A családdal már bejártuk fél Európát: voltunk Berlinben, Jugoszláviában, több környe­ző szocialista országba eljutot­tunk. Ha már kocsija van az embernek, használja is ki — ez az elvünk. Nyárra az az el­képzelésünk, hogy egy bulgá­riai utat teszünk meg. Köny­NÓGRÁD - 1978. április 22., szombat Közös hobbink: az utazás és a színház. (Bábel-fotó) nyebb a helyzetünk, mint más családoknak, ugyanis a férjem­nek minden szombatja sza­bad (ő Budapestre jár el) és nagy már a lányunk, húsz­éves. Kisgyerekkel nehezebb eljárni. Az nagyon jó még, hogy az utazás mellett közös a család érdeklődése a szín­ház iránt. Feljárunk elég sű­rűn Budapestre, a József Atti­la Színház lett a „törzsszín­házunk”. Sok előadásra em­lékszem vissza, amely élményt jelentett — például a Szóki­mondó Katára. Lányom peda­gógus szeretne lenni a rajz­biológia szakot választotta. Kétszer, sajnos sikertelenül próbálkozott, közben egy évet tanított, egy éve a termelő- szövetkezetben kapott állást Kálión. Nagyon szurkolunk érte. hogy most sikerüljön az elképzelése! Miközben beszélgetünk, szaporán jár a keze, keresi a hibás részeket a Hazai Fé­sűsfonó szöveteiben. A te­remben derűs zsibongás van, az asztalok mögött ülő asz- szonyok éppen a hamarosan férjez menő munkatársnő­jüket ugratják. Csak az öltö­zőfolyosón felakasztott sokrán- cú szoknyákból lehet tudni, hogy nem egy városi üzem­ben, hanem egy kis falusi te­lephelyen járunk... G. K. M. \ televízióból jelentjük Amesterek komédiáié és a szent Hatalmas robaj! Szent Zsu­zsanna képe a falról a pad­lóra zuhan. A lemezjátszó megrázkódik és játszani kez­di Verdi „Dies irae, dies il- lud”-ját. Anne-Mai asszony zo­kogásban tör ki. — A harag napja ez, a pusztulásé. Öh, de szerencsét­len vagyok. Nem adhatom oda a syrakusai Szent Zsuzsannát. — Miféle ez a Szent Zsu­zsanna? — kérdi az egyik mes­terember. — Ö volt az, aki szétosztot­ta a rablók között a vagyonát. Hogy éppen neki kellett lees­nie. A filmgyár pasaréti műter­mében ritka szépen és gaz­dagon berendezett, műkincsek­kel elárasztott hatalmas lakás­ban folyik ez a beszélgetés a tv-kamerák előtt, Sólyom László vezető operatőr közre­működésével. A falakon min­denütt szentképek, festmé­nyek, kőnyomatosok, faszob­rok és egyéb műkincsek. Va­lóságos múzeum. S akik je­len vannak a szobában — ahol ez a forgatás zajlik — az özvegy háziasszony Anne-Mai (Tábori Nóra), a kályhás mes­ter (Agárdi Gábor), a szoba­festő (Valló Péter) és a leg­fiatalabb szerelő fiú (a főis­kolás Gáspár Sándor, élete el­ső filmszerepében). A kép lezuhanása nem az egyetlen csoda Enn Vetemaa, a prózai írásaiból nálunk is ismert észt író a „Szent Zsu­zsanna, avagy a mesterek is­kolája” című remek komédiá­jában, amelyből televíziós já­tékot forgatnak Havas Péter rendezésében. — A szerzőnek már ját­szották egy darabját Budapes­ten — mondja a rendező a forgatás szünetében — „A va­csora öt szerepre” című szín­művét. .. A Szent Zsuzsanna is színmű volt. Nagy sikerrel mutatták be a Szovjetunióban. Párizsban pedig díjat nyert a vígjátékok műfajában. — Közelebbit is megtudha­tunk a darabról? — Elég furcsa játék! Ko- I média, amelyben csodák is történnek. Ezek a csodák va­lójában a szerző optimizmu­sát fejezik ki. Azt, hogy bízik az emberek jobbá tételében.- megváltoztathatóságában. A középpontban egy idősebb, in­telligens asszony áll, aki férje után örökölt, műremekekkel telezsúfolt lakásába mester­embereket hív, hogy lépést tartva a korral bizonyos kor­szerű átalakíttatásokat végez­tessen. A fusizó mesterek azonban csak azon törik a fe­jüket miként lehetne az asz- szonyt meglopni. Az özvegy tanítani kezdi a lakásban dol­gozó mestereket, hogy hiányos iskolai tanulmányaikat pótol­ja. Filozófiára, nyelvre, bioló­giára tanítja őket. — A furcsa játék mondan­dója? — A mesterekkel is csoda történik. Miközben egymásnak akarattal balesetet okoznak, ettől kissé bolondokká válnak, vagyis megváltoznak és ren­des emberekként kezdenek vi­selkedni. A játék rendkívül ravasz, rejtett mondanivalója, hogy nagyon nehéz megvál­toztatni az embereket! Szinte csoda! S mindezt remekül megírt dialógusokban! Hal­latlanul izgalmas dramatur­giával. A ritka, legalábbis stúdió­ban ritka gazdag díszletek­nek, az eredeti műkincseknek óriási szerepük van ebben a játékban. (Többek között Pé­csi Sándor franciaágya is ott látható a műremekek kö­zött.) — Nagyon nehéz feladat volt a díszlet megtervezése — mondja a helyszínen Zeichan Béla díszlettervező. — Ami­kor elolvastam a forgató- könyvet, annyira izgatott a felkínálkozó lehetőség, hogy minden más feladatot félre­Gáspár Sándor, Tábori Nóra, egy jelenetben. tettem. Három héten át vi­tatkoztunk a rendezővel... Az építész és a díszletezők csa­patmunkája nyomán valósult meg ez a valóban nem min­dennapi szoba. Végezetül az egyik „mester”, kackiás bajusszal és foltos kö­penyben. — Az egész darab az em­beri hiszékenységre épül — vallja Agárdi Gábor, a kály­hás mester életre keltője. — Arra, hogy mennyire könnyű becsapni az embereket azok­nak, akiken eluralkodik a ha- rácsolási vágy. (Nálunk is tapasztalható ilyesmi.) Mint minden filmben a színésznek Olaszországot tartották ed­dig a mozik utolsó európai bástyájának. Az elmúlt húsz esztendőben az olaszországi nézőszám minden évben 500 millió körül mozgott. Most azonban úgy tűnik, az ola­szoknak is kezd elegük lenni a mozikból. Tavaly 50 millió­val csökkent a mozilátogatók száma, 140 filmszínházat be kellett zárni. A legtöbb olasz mozizás he­lyett inkább a televízió elé ült, hogy kellemes órákban legyen része. Amellett, hogy a szomszédos országok műso­rait reléállomásokon keresz­tül szinte az egész Appenin­Agárdi Gábor és Valló Péter tanulnia kell valamit. Ezúttal azt, hogyan dolgozzon rosz- szul. És ez nem is a legnehe­zebb feladat! Mindezt persze a komédia nyelvén mondatja el velünk az észt Író. A játék utolsó mondata; amelyet maga a dramaturg, Deme Gábor mond el a kép­ernyőn : „.. .ez volt az a ko­média, amelyben csodák tör­téntek. S ahogy így elnézem, meg kell mondanom: a mi építőipari dolgozóink derék emberek. És minden rossz, amit bizonyos körök terjeszte­nek róluk, egyszerűen bur- zsoá propaganda...” Szémann Béla fí/lai lévői* jánlatuuk Szakmát szereztek A mi\ csillaga leáldoz k Olaszországban? ahonnan a kötöttfogású birkózó Európa-bajnokság eseményeit köz­vetítik, felvételről. Délután fejeződik be A máso­dik év a gyermek életében című NSZK filmsorozat A gyermek most 24 hónapos című résszel. Az Egymillió fontos hangjegy műsorában ezúttal Deseő Csaba és együttese mutatkozik *be. jó körülmények között tanulhat­tak, oktatásukat az üzem szak­emberei és a helyi ipari szak­munkásképző intézet szakoktatói végezték. A gépüzemben a hónap végén, újabb egyéves szakmásító tánfolyam kezdődik. A szükségle­teket figyelembe véve a villa- mosmű-kezelői tanfolyamnak elő­reláthatólag több mint tíz hall­gatója lesz. félszigeten fogni lehet, immár kereken 400 magánkézben le­vő televízióállomás vetélkedik csaknem kimeríthetetlen já­tékfilm-kínálatával a nézők kegyeiért Maga az állami televízió is, amely éve1"'”' át védte a nem­zeti filmgyártást azzal, hogy hetente csak egyézer-kétszer mutatott be ősrégi hollywoodi filmeket vagy hazai terméke­ket a hangosfilm hőskorából, reagált a megváltozott hely­zetre. Műsora egy év óta érez­hetően változatosabbá vált és gyakran sugároz hetente négy, köztük vadonatúj, játékfilmet is, Sportműsorok, délutáni soroza­tok. Ez a szombat különösen ked­vez a sportrajongóknak, hiszen 18.55-től 20.50-ig láthatják az idei bajnokság egyik legjelentő­sebb találkozóját az FTC—Újpes­ti Dózsa bajnoki labdarúgó-mér­kőzést, amelyet a Népstadionból közvetítenek. Este 22.20-kor Osló jelentkezik, A megnövekedett termelési fel­adatok eredményes végrehajtása céljából a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemében is fo­kozott gondot fordítanak a fel­nőttek szakmunkásképzésére. A vas- és fémszerkezeti lakatos egyéves szakmásító tanfolyamot a közelmúltban 29 dolgozó fejez­te be sikeresen. A hallgatók az üzem tanműhelyében korszerű.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom