Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-19 / 91. szám

Szakszervezeti világkongresszus r (Folytatás az 1. oldalról.) felszólalása jól érzékeltette a fejlődő országok sokféle, sú­lyos gondjait, de egyben dol­gozóiknak a nemzetközi ösz- szefogás erejére támaszkodó liarckészségét is. A kongresszust üdvözlő fel­szólalások sorában ugyancsak hétfőn hangzott el a Munka Világszövetsége (a keresztény irányzatú nemzetközi szakszer­vezeti tömörülés) képviselőjé­nek rövid beszéde. Gáspár Sándor bessnéde A Prágában vasárnap óta folyó IX. szakszervezeti vi­lágkongresszus kedd délelőtti ülésén az első szónok Miso Misev- a Bolgár Szakszerve­zetek Központi Tanácsának elnöke volt. Utána Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára kapott szót- A kongresszuson résztvevő magyar küldöttség vezetője­ként kifejtette véleményét a szakszervezeti világmozgalom helyzetéről, feladatairól, tá­jékoztatást adva a magyar szakszervezetek tevékenységé­ről és törekvéseiről is. Elöljáróban megállapította, hogy ma a szakszervezetek világszerte bonyolult, nehéz feladatok megoldásán fára­doznak. Ezek a feladatok az egyes országokban, a Szak- szervezeti Világszövetség egyes tagszervezeteiben a helyi követelmények és sajá­tos körülmények miatt kü­lönbözők. A szakszervezeti mozgalom munkáját tehát a sokféleség is jellemzi, mégis van őket egységbe tömörítő közös nevező: a munkásügy őszinte szolgálata, a jobb, emberibb, kulturáltabb élet lehetőségének megteremtése, a társadalmi haladás ügyének segítése. — Ez a törekvés hatja át — állapította meg Gáspár Sándor — a Szakszervezeti Világszövetség eddigi mun­kásságát is, és tevékenységét e törekvések elismerése nél­kül nem lehet reálisan meg­ítélni. A SZOT főtitkára ezután az egész szakszervezeti világ­mozgalom összefogásának szükségességéről beszélt. Ki­fejtette, hogy ma a sorsdöntő kérdések és gondok nagy ré­sze közös az egész nemzetkö­zi munkásosztály, az egész emberiség számára- Mint mondotta, a munkásosztály világméretű küzdelmének bo- nyólulísága szükségszerűvé teszi, hogy a szakszervezetek megismerjék és hasznosítsák egymás tapasztalatait, egyez­tessék nézeteiket, s ezáltal jobban elláthassák a mun­kásérdekek hazai és nemzet­közi képviseletét, jobban szolgálják a világproblémák megoldását. — Számunkra teljesen ért­hető. hogy a szakszervezeti egység először az azonos tár­sadalmi rendszerben működő szakszervezetek között jön létre, mert itt a legnyilván­valóbb az érdekek azonossá­ga. De az együttes érdekek most már kontinentális és világméretekben is jelentkez­nek és hatnak. — Az együttműködés lehe­tősége éppen abból alakulhat ki. hogy az egész szakszerve­zeti mozgalom a munka cél­ravezetőbb, új módszereit keresi. — Az akcióegységre lépő, közösen cselekedni képes szakszervezetek a szervezett dolgozók százmillióinak ere­jére támaszkodva a mainál sokszorta nagyobb súllyal vehetnének részt a béke és a biztonság megőrzésében kon­tinensünkön és az egész világon. A jobb nemzetközi szakszer­vezeti együttműködés min­denkire vonatkozó feltételei­ről szólva Gáspár Sándor töb­bek között leszögezte: — Még nagyobb alázattal, még kevesebb önhittséggel kell ügyünket képviselni. Fel kell adni a csalhatatlanságba ve­tett hitet. A munkásosztály szolgálata nem bírja el a nem­zeti korlátoltságot és az ön­zést. A felszólalás a továbbiakban részletesen foglalkozott a szo­cialista rendszerben működő szakszervezetek tevékenységé­vel. A főtitkár többek között elmondta: — Gyakran bírálják a szo­cialista országok szakszerve­zeteit, hogy meglehetősen problémamentes az a kép, amely országaink szakszerve­zeti mozgalmáról kialakult. Ha nem tudjuk önmagunkat, életünket, munkánkat reálisan megmutatni, az valószínűleg a mi hibánk. A szocialista országokban kialakult népi hatalom azt je­lenti, hogy a dolgozó tömegek érdekei kielégítésének meg­vannak a kellő politikai fel­tételei. Ezek a tényezők köz­vetve, de óriási mértékben segítik a szakszervezetek mun­káját. A szocialista viszonyok között nem egy erős és ta­pasztalt kizsákmányoló osz­tállyal, annak államhatalmá­val szemben kell érvényesí­teni a dolgozók érdekeit. — Ellenkezőleg! A szocializ­mus körülményei között sem­mi sem korlátozza a szakszer­vezetek szabad szervezkedé­sét. A szakszervezetek a szo­cialista társadalom erős politi­kai, jogi és anyagi eszközök­kel ellátott társadalmi szerve­zeteivé váltak, a gazdasági és állami vezetés számottevő és befolyásos partnereivé fej­lődtek. Következésképpen a szakszervezeteknek más vi­szonyban kell lenniük a szá­mukra baráti, őket segítő, ve­lük együttműködő szocialista hatalommal és a szocialista állammal. A magyar küldöttség ve­zetője rámutatott: ez többek között azzal is jár, hogy a szakszervezetek nem lehetnek mindenáron ellenzékben az övékével azonos célokat kö­vető munkásállammal szem­ben, az államtól való függet­lenségük — amely a kapita­lista társadalomban helyes és jogos szakszervezeti törekvés — pedig lehetetlenné tenné, hogy belülről, a kormányzat pozíciójából hatékonyan szól­janak bele a közösségi ügyek intézésébe. Mint a dolgozók igazi érdekképviselői, részt Vállalnak a problémák meg­oldásából, ezzel együtt pedig a kormányzat felelősségéből is. Ezt követően Gáspár Sán­dor szólt arról, hogy a szoci­alizmus építését némelykor akadályozta és akadályozza a módszerek helytelen megvá­lasztása, sokféle emberi gyen­geség, hiba és a bürokrácia is. Ennek ellenére a szocializ­mus vonzereje egyre nő a vi­lág haladó embereinek köré­ben, elsősorban azért, mert mindenkinek létbiztonságot és emberhez méltó életet nyújt. Ha nem is egészen kielégítő­en, de fejlődik a dolgozók szocialista tulajdonosi ön­tudata és a szocialista de­mokrácia is. — Nálunk — hangoztatta — nincs elvi, politikai aka­dálya annak, sőt társadal­munk természetéből fakad, hogy a dolgozó ember maga alakítsa saját sorsát és ha­zájának történelmét. Mi olyan politikát, szocialista demokrá­ciát valósítunk meg, amely­ben a munkásember tudja is, érzi is, hogy van szava. Szük­ség van gondolataira, bírála­taira és javaslataira. Gáspár Sándor felszólalá­sát már közben is megszakí­totta a tetszésnyilvánítás, be­fejezése után pedig újra hosszan tartó, meleg taps kö­szöntötte. A kubai külügyminiszter Moszkvában A szovjet kormány meg­hívására kedden hivatalos lá­togatásra Moszkvába érkezett Isidoro Malmierca Peoli, kubai külügyminiszter. A kubai diplomácia vezető­jét Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának '-Agja, a Szovjetunió külügy­minisztere és más szovjet vezetők fogadták a Seremetye- vói repülőtéren. Andrej Gromiko és Isidoro Malmierca Peoli között ked­den megkezdődtek a hivata­los megbeszélések. A tárgya­lásokat — a kiadott köziem mény szerint — szívélyes, baráti légkör jellemezte. Brezsnyev fogadta Giereket Moszkvában Leonyid ' Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Légfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden Moszkvában fogadta Edward Giereket, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárát. Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek véleményt cserélt az SZKP XXV- és a LEMP VII. kongresszusán el­fogadott határozatok végre­hajtásáról. Elégedetten álla­pították meg, hogy mindkét testvérpárt következetes in­ternacionalista politikája eredményeként erősödött a szovjet és lengyel nép barát­sága, nőtt az együttműködés hatékonysága a politikai, gazdasági és kulturális élet minden területén. A nemzetközi kérdések át­tekintésekor Leonyid Brezs­nyev és Edward Gierek hang­súlyozták az ember legalap­vetőbb joga, a békés élethez való jog biztosításának szük­ségességét. Aggodalmukat fe­jezték ki az Egyesült Álla­mok és néhány NATO szö­vetségese által szított foko­zódó fegyverkezési hajsza miatt. Rámutattak, hogy a jelenlegi körülmények között nem általános békefelhívá­sokra, hanem a nukleáris ve­szély csökkentésére és a le­szerelésre irányuló konkrét intézkedésekre van szükség. Ismételten megállapították, hogy a Szovjetunió és Len­gyelország békepolitikájának elveihez híven kész ilyen in­tézkedéseket tenni más álla­mokkal együtt- A két testvérpárt vezetői véleményt cseréltek a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom helyzetéről is. Megállapították. hogy az SZKP és a LEMP változatla­nul kész mindent megtenni a közös cél, az összeforrottság megszilárdítása érdekében. (MTI) Ma kezdődik a Spanyol KP IX• kongresszusa Moröt megölték ? Kutatás a tóban Simó Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: Aldo Moro elrablói kedden röviddel dél után az IL Mes- saggero római lap szerkesztő­ségéhez eljuttatott üzenetük­ben közölték, hogy túszuk „ön­gyilkos” lett és holttestét a Rieti közelében levő Duchessa tóba dobták. A „Vörös brigá­dok” 7. számú közleményéről értesülvén a hatóságok azonnal a jelzett helyszínre siettek. Még nincs hír arról, hogy megtalálták volna Morét, sem arról, hogy a közlemény egy­általán hitelesnek tekinthető-e. Az OKP lapja a L’Unita, kedden reggel szintén olyan tartalmú telefonhívást ka­pott, hogy Moro felett hétfőn késő este „végrehajtották az ítéletet”. A „Vörös brigádok” mostani közleményében értésre adják, hogy az „öngyilkosság” úgy értendő, mint ahogyan a nyu­gatnémet hatóságok a Baader —Meinhof csoport bebörtön­zött tagjairól állították ugyan­ezt. (Idézőjelbe tették az ön­gyilkosság szót.) A közlemény­ben „öngyilkossággal” fenye­gették meg Andreotti kor­mányfőt, Cossiga belügymi­nisztert és „mindazokat, akik támogatják a rezsimet”. Emlé­keztetik őket, hogy „megfi­gyelés alatt” állnak. Kedden délelőtt a Rómát Viterbóval összekötő ország­úton, Rómától alig tíz kilo­méternyire rábukkantak Moro elrablóinak feltételezett rejtek­helyére. Elrablói — a jelek szerint — egy emeletes ház­ban rejtették el túszukat. A kedden reggel elhagyott lakás­ban géppisztolyt, pisztolyokat, röpcédulákat, egyenruhákat, lopott gépkocsirendszámokat és írógépeket találtak. Ma nyílik meg Madridban a Melia Castilla Szálló ter­meiben a Spanyol Kommu­nista Párt IX. kongresszusa hat évvel az illegalitásban tartott előző kongresszus és egy esztendővel azután, hogy a párt a francoista diktatúra sötét évtizedei után vissza­nyerte legalitását. Az utolsó legális kongresz- szust, a IV.-et 1932-ben, Se­villában tartották. Ekkor vá­lasztották meg a párt főtitká­rává a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő egyéni­ségét, Jósé Diazt, Dolores Ibarrurit, az SKP mai elnö­két. A legendás hírű La Pa- sionárián kívül a 46 év előtti kongresszusnak csak igen ke­vés résztvevője érhette meg, hogy ismét ott legyen a spa­nyol kommunistáknak hazá­jukban nyilvánosan tartott kongresszusán. A legalitás visszaszerzése óta eltelt egy év alatt az SKP a spanyol politikai élet jelentős ténye­zőjévé vált. A IX. kongresszus napirend­jén három kérdés szerepel: 1. A központi bizottság be­számolója és a politikai ja­vaslatok tervezetének vitája; 2. A párt új szervezeti sza­bályzatának elfogadása; 3. A vezető szervek újjává- lasztása. A központi bizottság vasár­napi ülésén értékelte a kong­resszust megelőző pártkonfe­renciák tanulságait, s ezek alapján jóváhagyta a közpon­ti bizottság beszámolóját, amelyet Santiago Carrillo fő­titkár terjeszt ma délután a kongresszus elé. Vance-villómlótogatós Kairóban Kilencven percen át tanács­kozott kedd hajnalban a kai­rói repülőtéren Cyrus Vance amerikai külügyminiszter — aki Salisburyből Londonba tartott — és Mohamed Kamel egyiptomi külügyminiszter. A találkozót követő nyilatkoza­tokból az tűnik ki, hogy Vance amolyan „megnyugtató” vil­lámlátogatásnak szánta rövid tartózkodását. Meghallgatta az egyiptomi véleményt Dél- Libanon és az Izraellel folyta­tott tárgyalások kérdéseiről. Üj javaslatot, vagy elképze­lést nem hozott magával. Ez a tény azonban, hogy Vance útba ejtette Kairót és hivata­losan is közölte Kamellel, hogy Alfred Atherton „közel-keleti amerikai nagykövet” Jeruzsá­lembe és Kairóba látogat a közeli napokban, azt mutatja, hogy Washington továbbra is azon fáradozik, hogy mozgás­ban tartsa Egyiptom és Izrael párbeszédét. A repülőtéri találkozó után Kamel örömmel üdvözölte az Egyesült Államoknak azt a készségét, hogy a tárgyalások „egyik fő partnere legyen”. Kairói amerikai diplomáciai körökben viszont arra utal­nak, hogy Atherton látogatása „felderítő célzatú”. Washing­ton ismét össze kívánja gyűj­teni a véleményeket Begin legközelebbi látogatása előtt. Atherton egyébként pénteken érkezik Kairóba és három na­pon keresztül tárgyal majd az egyiptomi fővárosban. Egyip­tomi sajtójelentések szerint az egyiptomi vezetés Atherton- nak adja át válaszát az izraeli javaslatra. Fach Zsigmond Pál, az MTA alelnöke üdvözölte a szocialista országok tudományos akadémiái alelnökeinek tanácskozását, amely áprilfc I8-án kezdődött a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermében. Elvonulás, kérdőjelekkel A Japánhoz tartozó Szen- kaku-szigetek térségéből el­vonult az odasereglett száz­negyven kínai „halászhajó”. Az idézőjel azért jogos mert a Japán őrnaszádok parancs­nokainak érthetően riadt je­lentései szerint ezeken a bár­kákon fegyveres legénység tartózkodott és fedélzetükön „nem egyszer több volt a gép­puska, mint a halászháló". 'Az incidens, legalábbis pil­lanatnyilag véget ért, de csak a valóságos vizeken — az ügy diplomáciai értelemben még jó ideig tarajos hullámo­kat kavarhat. Mi lehet e fur­csa „flottatüntetés” háttere? Kína és Japán között hosz- szabb ideje tárgyalások foly­nak a két ország közötti bé­keszerződés megkötéséről. Közismert, hogy az aláírás gyakorlatilag egyetlen aka­dálya egy sajátos kínai köve­telés. Eszerint a szerződésbe be kell venni az úgynevezett „hegemónia-cikkelyt", ami a Szovjetunió ellen irányulna — és Moszkva már nem egy­szer érzékeltette, hogy ezt, annak minden diplomáciai következményével együtt, így is fogná fel. Mivel most a megbeszélé­sek új Szakasza kezdődik, az egyik valószínű ok, hogy Pe­king ezen a módon akart nyomást gyakorolni Tokióra. A tokiói reagálás azonban a kínaiak által vártnál határo­zottabb és élesebb volt. Szo- noda Szunao külügyminisz­ter egyértelműen kijelentet­te: Kína téved, ha azt hiszi, hogy ilyen eszközökkel kény­szerítheti rá akaratát a japán kabinetre. A tokiói válasz nyomán a kínaiak visszavon­ták hajóikat a japán felségvi­zekről. Teng Piao miniszter­elnökhelyettes Pekingben, „véletlennek" nevezte a tör­ténteket és azzal magyarázta, hogy a halászok „gazdag zsákmányt ígérő halrajok nyomában” kerültek a Szen- kaku-szigetekhez. Sajnos, sem Japánban, sem másutt sincs senki, aki komolyan ve­heti ezt a „magyarázatot", Peking ugyanis nem most először lépett fel veszélyes módon a térségben. A TASZSZ szovjet hírügynök­ség emlékeztet rá, hogy Kí­nának egész húszezer kilomé- teres szárazföldi határa men­tén szinte szüntelenül voltak és vannak agresszív előjelű, területszerző akciói a Szov­jetunióval és Mongóliával szemben, éppúgy, mint Indi­ával vagy Burmával. Vagy mint most Japán ese­tében. .. Harmat Endre Waidheim tárgyalásai Izraelben ^Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára —, aki jelenlegi kétnapos közel-keleti útja során hétfőn este érkezett Libanonból Izraelbe — ked­den délelőtt Jeruzsálemben külön-külön tárgyalt Mose Dajan külügyminiszterrel és Menahem Begin miniszter- elnökkel. A főtitkár Da jártnál foly­tatott másfél órás eszmecse­réje után újságíróknak azt mondotta, hogy „a Biztonsági Tanács 425. számú határoza­tának gyors végrehajtását akadályozó problémákat” vi­tatták meg, s hogy tájékozó­dott az „izraeli álláspontról”-. Közölte, hogy Weizman izra­eli hadügyminiszter hétfőn este. Dajan külügyminiszter pedig kedden délelőtt „meg­magyarázta” miért nem akar- ja Izrael, hogy az izraeli fegyveresek Dél-Libanonból való kivonulása és azENSZ- erőknek a térségben való felfejlődése között ..légüres tér” keletkezzék, s ennek megakadályozására megálla­podtak abban, hogy Siilasvup tábornok, az ENSZ közéí- keleti haderőinek főkoordiná­tora és Rafael Ejtan tábor­nok. az izraeli fegyveres erők vezérkari főnöke találkozni fog a probléma rendezése érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom